Észak-Magyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-03 / 205. szám

9

ÉSZAKMAG YARORSZAG

Kedd, 1957. szeptember 3.

Haiározatban tiltakozott az országgyűlés külügyi, jogügyi és igazságügyi bizottsága a „magyar ügy“ napirendre tűzése ellen

Az országgyűlés külügyi, valamint {jogügyi és igazságügyi bizottsága hétfőn délelőtt együttes ülést tartott. A tanácskozást Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke vezette. Az ülésen Horváth Imre külügyminiszter és dr. Nezvál Ferenc igazságügy miniszter tájékoztatta a két bizottságot az ENSZ közgyűlésével és az ötös bizottság jelentésével kapcsolatban, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke pedig az Interparlamentáris Unió szeptemberi londoni konferenciájának magyar előkészületeiről számolt be.

Horváth Imre külügyminiszter beszámolójában elmondotta, hogy az úgynevezett magyar kérdés hajánál fogva előráncigált ügy, s Magyar- ország belügye. Magyarország bel- ügyeihez az ENSZ közgyűlésének különben sincs semmi köze. Ezt bizonyítja az a hatalmas tiltakozási hullám is, amellyel a magyar dolgozók fogadták az ötös bizottság jelentését, S a kérdés napirendre tűzését.

A továbbiakban azzal foglalkozott, hogy az ENSZ ötös bizottsága mindössze három tanút nevezett meg jelentésében névszerint, a többi 108 tanú nevét nem közölte. Bizonyára azért —: mondotta — inert a »tanúk« túlnyomó többsége nemcsak ellenségesen viseltetik a magyarországi rendszerrel szemben, hanem jelentős részük bizonyára bűnöző is. Hangsúlyozta: dolgozó népünknek világosan kell látnia, hogy az ENSZ sem szervezetileg, sem politikailag nem alkalmazhat ellenünk semmiféle rendszabályt.

A külügyminisztérium már nyilatkozatban fejtette ki álláspontját az ötös bizottság jelentéséről és a »magyar ügy« napirendre tűzéséről. Kormányunk ugyancsak nyilatkozatban Yögzíti ezzel kapcsolatos véleményét. Ez a kormánynyilatkozat átfogó ismertetést ad majd az októberi ellen- forradalomról.

— A mi legerősebb fegyverünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében az alkotmányosság és az igazság, mert ez a mi oldalunkon áll. Le keli lepleznünk az imperialista körök hamis (játékát, meg kell mutatnunk, hogy »magyar kérdés« tulajdonképpen nincs is, az ENSZ-nek a leszerelés kérdésével, az atom- és hidrogén- bomba betiltásáról, vagy legalább a velük folytatott kísérletek bizonyos ideig történő beszüntetésével, továbbá a ciprusi, az algériai és az omani kérdéssel kell foglalkoznia.

Nem véletlen, hogy az amerikai kongresszus évi száz millió dollárt szavazott meg a szocializmust építő országokban folytatandó felforgató tevékenységre, s ezt az összeget 1956ügyeibe való újabb beavatkozásra akarja felhasználni.

Mi, a külügyi, jogi és igazságügyi bizottság tagjai egyek vagyunk népünkkel. Köztünk vannak munkások, parasztok, értelmiségiek, kommunisták és pártonkívülick, hívő katolikusok és ateisták, materialista és más világnézetüek egyaránt. A döntő kérdés tekintetében azonban teljesen egy nézetet vallunk: visszautasítunk minden olyan külföldi imperialista vagy belföldi reakciós erők részéről jelentkező ellenforradalmi provokációs törekvést, amelynek nyilvánvaló célja nem más, mint békés építőmunkánk akadályozása. Soha többé nem tűrjük el azt, hogy itt bárkik ismét ellenforradalmi provokációt robbantsanak ki, hogy ismét éket próbáljanak verni közénk és hű szövetségesünk, a Szovjetunió népei és más szocialista testvérnépek közé.

Az imperialisták másik célja, hogy eltereljék a haladó emberek figyelmét saját támadásaikról.

Kiss Károly beszéde után Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket az Interparlamentáris Unió szeptember 12-én Londonban összeülő 46. konferenciájával kapcsolatban. Elmondotta, hogy a magyar csoport képviseletében háromtagú küldöttség utazik a konferenciára. A delegáció tagjai: Rónai Sándor, dr. Péter János és dr. Molnár Erik. Rónai Sándor bejelentette azt is, hogy az országgyűlés június 4-i határozatának alapján indítványt terjesztettek az Interparlamentáris Unió konferenciája elé az atom- és hidrogénbomba betiltására, valamint a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek beszüntetésére vonatkozólag. A menekült-kérdéssel kapcsolatban a magyar delegáció ki fogja fejteni álláspontját.

Az országgyűlés külügyi, valamint jogi és igazságügyi bizottsága határozatban tiltakozott az ENSZ ötös bizottságának jelentése és az úgynevezett ..magyar ügy” napirendre tü^ zése ellen. A határozat részletesen kitér a magyarországi események ismertetésére, s megállapítja, hogy az ENSZ alapokmányán ..egyetlen rendelkezés sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra. hogy' olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak és nem kötelezheti azokaj, arra sem, hogy az ilyen, ügyeket a jelen alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bocsássák”. A jelentés telítve van valótlan, koholt megállapításokkal, a Magyar Népköztársaság, annak törvényes kormánya és népi

fSgßä:«:©*!»'©. Q

Az orosz rakéta

az egész világot uicgreszkettctte^

Kairó .(TASZSZ)

Az egyiptomi sajtó továbbra .is kommentálja a TASZSZ-nak az interkontinentális ballisztikus rakéta

sikeres kipróbálásáról szóló közleményét. A lapok hangsúlyozzák, hogy ez a hír a szovjet tudomány nagy

sikereiről és a szovjet állam erejéről tanúskodik.

Az A1 Ahram azt írja, hogy „Az orosz rakéta az egész világot meg- reszkettellc”, „arra kényszeríti a Nyugatot, hogy józanul ítélje meg a helyzetet” cs lemondjon agresszív terveiről.

Az A1 Masza megállapítja, hogy a szovjet interkontinentális ballisztikus . rakéta elkészültéről szóló hír csapást mér a katonai szövetségesek nyugati politikájára. A lap rámutat, hogy az interkontinentális rakéta a földkerekség minden részébe eljuthat és azt írja, hogy azoknak az országoknak a kormányai, amelyek beleegyeznek, hogy területükön atomtámaszpontok legyenek, ’‘most jól meg kell, hogy fontolják, mielőtt engedelmeskednek az amerikaiak követeléseinek és országukat kiteszik a csapásnak”.

Az Ahbar El Jaum vezércikkében azt írja, hogy a szovjet interkontinentális rakéta sikeres kipróbálásáról szóló hírnek arra kell indítania a Nyugatot, hogy megegyezzen a Szovjetunióval a leszerelés kérdésében. „A békéhez vezető út a békés egymás mellett élés és a bel- ügyekbe való be nem avatkozás politikáján át vezet” — hangsúlyozza a lap. (MTI)

Jackson szenátor

az interkontinentales rakétarcrsenyről

Washington (Reuter) Jackson szenátor, a kongresszus atomerő bizottságának a fegyverekkel foglalkozó albizottsági elnöke egy televíziós interjúban vasárnap azt mondotta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió fej-fej mellett halad az interkontinentális ballisztikus rakéta előállításáért folyó versenyben. A szenátor nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy az

Egyesült Államok végzett-v. már sikeres kísérletet ilyen rakétával, de kijelentette, nem kételkedik abban, hogy a Szovjetunió valóban sikeresen próbálta ki az interkontinentális rakétát. A veszélyt abban látja, hogy a Szovjetunió esetleg olyan gyorsan gyárthat ilyen rakétákat, hogy több katonai bevetésre kész rakétája lesz, mint Amerikának. (MTI)

KÜLFÖLDI HIREK

KAIRÓ. Az omani imám szóvivője Kairóban bejelentette, hogy az imám erői Ghamrnál és Faraknál két ütközetben megverték a muszkati szultán csapatait cs brit fegyvereket zsákmányoltak tőlük.

PÁRIZS. Hétfőn a Francia Radikális Párt kilenctagú küldöttsége Párizsiból Moszkvába utazik. A francia pártpolitikusokat a szovjet kormány hívta meg. A radikálisok küldöttségét Edouard Daladier, a párt elnöke vezeti. A küldöttség mintegy tíz napot tölt a Szovjetunióban.

KAIRÓ. A kairói rádió diplomáciai kommentátora vasárnap este kijelentette: »Henderson amerikai külügyi államtitkárnak az volt a megbízása, hogy Szíriát rendszerének megváltoztatására kényszerítse. Parancsoló feladatunk az, hogy éberek legyünk — hangsúlyozta a kommentátor.« Noha a részleteket nem ismerjük, tudjuk, hogy az amerikai államtitkár látogatása összeesküvések kidolgozását célozta, valamint azt, hogy támogassa a szabad arab országok elleni felforgató tevékenységet.

demokratikus államrendje elleni uszításokkal.

Az országgyűlés külügyi, valamint jogi és igazságügyi bizottságai javasolják az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának: tegyen előterjesztést az unió londoni konferenciáján azzal, hogy ismertessék a nemzeti csoportokkal a fenti bizottságok álláspontját. A magyar csoport kérje fel továbbá a konferencián résztvevő nemzeti csoportokat, hassanak oda saját parlamentjeiken keresztül, hogy 'kormányaik a jelen határozati javaslatban foglaltak figyelembe vételével foglaljanak állást az úgynevezett „magyar kérdésnek” az ENSZ XI. ülésszakán történő megtárgyalása során; s tegyék lehetővé, hogy a „magyar kérdést” -r- mint a Magyar Népköztársaság belügyeibe történő illetéktelen beavatkozást — mielőbb vegyék le a napirendről. (MTI)

HAJDÚ BÉLA*

A százéves Aíiskolci ^Temzeti Színház elődei

Pestet is megelőzve, Miskolcon kapott először állandó hajlékot a magyar színművészet. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak a borsodi hazafiaknak.

Az első „theátron“

cs a nyári színkör

A miskolciak, borsodiak színház- szeretetének mélyek a gyökerei. Már az 1700-as évek végén volt itt egy kezdetleges »theátron«, amely azonban 1797-ben leégett. Később Wesselényi Miklós kezdeményezésére 1802-ben nyári színházat építettek. Wesselényi ennek megépítését azért- szorgalmazta, hogy Kolozsvárott szervezett színtársulata Miskolcon is játszhassék. Érdemes megemlékezni az emlékezetes nyári színkör építésének egyik jellemző epizódjáról. A színkör felépítése nagyrészt Izdentzy Antal diósgyőri prefektuson múlott. Wesselényi Miklós — Miskolczy György megyei főpénztárnok javaslatára — híres méneséből egy »harmadfű csikót« ajándékozott a prefektus katonatiszt fiának, hogy a prefektust megnyerje a nyári színkör mielőbbi felépítése céljából. Ennek az ajándéknak köszönhető, hogy a színkör 1802-ben el is készült és Wesselényi társulata Kótsi Mihály színész igazgatásával megkezdhette előadásait

„Állandó színházat Miskolcnak!“

A magyar színészet ügye 1815-ben emelkedett Miskolcon országos jelentőségre, amikor a németek és a németlakáj főurak által Pestről kiszorított Magyar Játszó Társaság (Dérynéék társasága) itt keresett új működési területet s itt akarta bevárni, amíg a pesti állandó magyar színház felépül. Kétéves miskolci szereplésével ez a társaság lobban- tóttá új lángra Miskolc és Borsod népének hazafias lelkesedését és lelkes közhangulatot teremtett, amely követelte: létesítsenek Miskolcon állandó magyar színházat.

így történt azután, hogy Borsod megye közgyűlése 1816, február

24-én nagy lelkesedéssel elhatározta állandó magyar színiház — »kőszin- ház« — építését Miskolcon. A határozat kimondta: miután a pesti színház ügye már 26 éve húzódik, a Borsod megye által e célra felajánlott 1060 forintot is a miskolci színház építési költségeire fordítják.

Amíg Pesten a németlakáj főurak, papok kifejezetten hátráltatták a pesti magyar színház megépítését, Kassán akadt egy hazafiasán gondolkodó arisztokrata, Dessewffy József, aki megértette az idők szavát és felkarolta, magáévá tette a miskolci színház ügyét. Szrogh Sámuel, Erős József és Miskolczy György, a leendő theátrumnak a megyegyűlés által kijelölt igazgató- sági tagjai azért fordultak Dessewffy Józsefhez, mert ismerték haladó gondolkozását és számítottak arra, hogy széleskörű összeköttetései révén sokat segíthet a megindult gyűjtési mozgalom sikerében. így is történt. Dessewffy nemcsak Borsod megye, hanem a környező megyék nagybirtokosait, akkori vezető rétegeit fs felszólította: adakozzanak tehetségük szerint a miskolci színház javára, ö maga 500 forinttal nyitotta meg az adományok sorát. Egyik levelében így írt Szrogh Sámuelnek: »Fő dolog megmutatni, hogy egy.... hasznos, díszes nemzeti kívánságot be lehet teljesíteni az országló szék és a hata1mas rossz hazafiak segedelme nélkül is.«

A „hatalmas

rossz hazafiak“

A hazafias ügyért lelkesedő Dessewffy sok keserű tapasztalatot szerzett a borsodi és a környező megyékben lakó grófok, bárók, főpapok körében, akiknek túlnyomó része semmiben sem különbözött azoktól, akik a pesti szinház üg3rét gáncsolták. Ezekről a szomorú tapasztalatokról írt Kazinczy Ferencnek is. Ennek a levelének adatai arra mutatnak, hogy ha valamelyik

főúr, főpap adott is, csak azért adott, mert egyszerűen szégyelte azt megtagadni. A legtöbb gazdag főúr és főpap különböző ürüggyel szemérmetlenül megtagadta a gyűjtőív aláírását, vagy szégyenletesen kicsi összeggel járult hozzá a hazafias célhoz. A leglelkesebb adakozók a kisebb birtokosok, a hazafias értelmiségiek és a Rézművesek közül kerültek ki. De beszéljenek erről Dessewffy alábbi sorai:

»Gróf Csáky Emánuel... azt üze- né, hogy jó magyar szíve van, de lyukas az erszénye. Talán a szivét vette erszényének, mert nekem úgy tetszik, hogy nála semmi sem épebb a zsacskójánál. Fáy, a dupla főispán mentegeié magát és azt mondá, hogy még nem tudja magát elhatározni a summa iránt, de hogy bizo- nyosan fog adni. Ez a nagyságos ur fél, nehogy hazafiúsága nagyon messze ragadja. Az öreg gróf Wol- kenstein, Rákóczi maradék (valamint a nádorispán, aki a pesti magyar theátrumot akadályoztatja, Árpád maradéka), azt mondta, hogy ő haszontalanságokra soha nem ad semmit is, hogy az nála erős fogadás. Csudáid az állhatatos lelkű embert, aki oly szentül tartja szavát, valahányszor állhatatosságot kell mutatni a nem*adásban, — de ő még másokat is lebeszéle és így érdemeket akar szerezni az indigena- tusra (hazájától való idegenségre — Szerk.) Gróf Péchy, minek utána mindent elolvasott, anélkül, hogy vagy egy szót szólott volna, vagy egy krajcárt adott volna, csupán az írást adta vissza, de holnapután maga fog német komédiát játszani a köz theátromban... Gróf András- sy Károly azt mondta, hogy ő sohasem jár Miskolcra. Gróf Klobusicz- kiné, az egyaránt igen szépen magyarul szóló menyecske, meg lévén előzve az öreg Wolkensteintól, a kerülő levelet (körlevél) még olvasni sem akarta, de majd fogja, mert egy igen szép ulánus lengyel tiszt által nyújtatom beM aki majd elő*

beszéli neki, hogy szeretik^ a lengyel nők hazájukat és miként nem tudnak a lengyelek a hazat szerető szíveken kívül másokat imádni. Báró Ötvös Gábor, az idevaló kamarás adminisztrátor azt mondta, hogy kérdés. ha megengedi-e a magyar consilium, Magyarországba magyar theátrum legyék. Ez az úr, amint látod, az ország jussait igen jól tudja, kiváltképen pedig% nagyon érzi a nemzeti méltóságot. Lá- bassy kanonok azt mondta, hogy a magyar nem komédiásnak való, kértem, tenné valamennyi papokkal és hivatalosakkal kezét a szívére és vallaná meg, hányszor játszott a világon, kivált pedig magyar országos komédiát a theátrumon kívül?. Mosolygott, de mégsem adott semmit is ...«

A reakciós főurak és főpapok becstelen magatartása sem akadályozhatta meg azonban a gyűjtés sikerét.

Az aggodalmaskodó Damcscén szerzetes

Nem kevésbé jellemző egy miskolci minorita szerzetes, Török Da- mescén állásfoglalása. Damescén »atya«, aki í'őkormányzója volt a szerzetnek, nyomtatott kiadványban támadta a magyar szinház megépítésére irányuló nemzeti mozgalmat. Könyvében a színházat, mint erkölcsrontó intézményt állította be. Hangoztatta ugyan, hogy nem volna ellenvetése olyan szinház ellen, amelyben »a szükséges díszes erkölcsök, ú. m. a könyörületesség, igazság, mértékletesség, elöljárókhoz való engedelmesség, a fő hatalomhoz váló hívság, felebaráti szeretet kellemetes színben adódnak elő.« De szerinte »ritka darab adódik ma, melynek mohóra ne lenne szüksége .. « Elképzelhetjük, hogyan »mosta volna ki« ez a páter Shakespeare Schiller, vagy más nagy klasszikusok drámáiból mindazt, ami nem felelt meg a »főhat a«*

lomhoz Való hívság« követelményeinek, hogyan irtott volna ki minden szerelmi jelenetet, mert hogy azok »megrontják az ifjú sziveket«. Az apákhoz és anyákhoz fordult, hogy ne engedjék fiaikat, lányaikat színházba, óvják meg gyermekeik erkölcsét.

Ha mégis lenne színház, azt javasolja, hogy az előadásokat nappal tartsák, »mert a késő idő, az éj, mennyi alkalmatosságot nem nyújt a nem szép végből össze jöttére mind a két nemnek.« Ha ezt a követelését sem teljesítenék, szerime a jó rend és illendőség érdekében azt kellene elrendelni, »hogy néhány nyomós ítéletű tisztes férfiak hiúzi szemekkel hassanak el a játékszín tágasának minden helyeire, vizsgálódván: nem tételnek-e a különböző személyektől oly valami rendetlenségek, melyeket tilt nem, csak a keresztényi szemérmetesség, hanem az emberi okosság is.«

Az erkölcsféltő szerzetesre kétségtelenül ráillik a régi közmondás: »ki mint él, úgy ítél«. Damcscén »atya« bizonj'ára azt szerette volna, ha már mégis megcsinálják azt az »erkölcsromboló« színházat, legalább ő legyen az egyik »nyomós ítéletű tisztes hiúzi szemű férfiú«, aki a szinielőadás helyett a nézőtér sötétjében valami általa elképzelt erkölcsrombolásban, gyönyörködhetett volna.

Mégis felépül

az első kőszfnház

No de Damescén ide, Damescén °da — a miskolci állandó szinház mégis csak felépült és 1823. augusztus 24-én Kisfaludy »Talárok Magyarországon« című drámájával megnyitották, dicsőségére Miskolc cs Borsod megye haladó, hazafias népének.

Az első állandó színház is leégett 1845-bem, de a hazafias áldozatkészség lángja nem lobbant lei ezután sem a haladó szellemű borsodi maJ gyarok szívében. 1857 szeptembeí 3-án, száz évvel ezelőtt nyitoüd meg kapuit a mai Miskolci NemJ zeti Színház, amelyet most népi ál1 lamunk és a társadalom közös erő1 feszítésével az ország legkorszerűbb színházává építenek áL

ban negyedévéi, 25 millió dollárral felemelte. Ennek igen nagy szerepe volt a magyarországi ellenforradalomban.

Horváth Imre külügyminiszter elmondotta, hogy kiadják a Fehér könyv következő, negyedik kötetét, amely nemcsak magyar, hanem más nyelveken is meg fog jelenni. Ezt az ENSZ-küldöUek között is terjeszteni fogja a magyar küldöttség. A magyarországi ellenforradalmat bemutató kiállítás anyagából nagyméretű képes-albumot jelentetlek meg angol szöveggel.

Dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter az alkotmányjog szemszögéből foglalkozott az ötös bizottság jelentésének egyes állításaival.

Rámutatott: A békeszerződés 2. pontja kimondja, hogy minden kormánynak kötelessége gondoskodnia az emberi jogok és a szabadságjogok biztosításáról. Az ellenforradalom idején Nagy Imre kormánya nem tett semmit, hogy megakadályozza az öldöklést, a terrort. A magyar béke- szerződés negyedik pontja értelmében nem szabad megtűrni semmiféle fasiszta jellegű, vagy ahhoz hasonló szervezkedést, megmozdulást. Nagy Imre azzal, hogy nem lépett lel az ilyen jelenségek ellen, megszegte a békeszerződésnek ezt a pontját is. A varsói szerződés felmondásával kapcsolatban az igazságügyminiszter megemlítette, hogy ez törvénytelen volt, hiszen az alkotmány szerint ilyen nagyjelentőségű kérdésben csak az országgyűlés, illetőleg az Elnöki Tanács dönthet.

Nyugati imperialista körökben gyakran felvetik a magyar kormány törvényességének kérdését. Ezzel kapcsolatban Nezvál Ferenc kijelentette, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány megválasztása az Elnöki Tanács által egyszersmind a Nagy Imre-kormány visszahívását jelentette. Ettől az időtől kezdve az alkotmányjog szerint Nagy Imre kormánya megszűnt létezni.

Felszólalt az ülésen Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke is.

Az imperializmus, amely már-már arra számított, hogy sikerül Magyar- országot kiszakítania a szocialista táborból, természetesen nem egykönnyen nyugszik bele vereségébe. Szökött íegyencek, ievilézlett Hor- thy-fasisztáknak, kiebrudalt tőkéseknek, földesuraknak és ezek cinkosainak »tanúvallomásai« alapján az ENSZ égisze alatt megszerkesztette az ENSZ ötös bizottságának jelentését. Ilyen célokat követ most is, amikor ezt a jelentést alkotmányos rendünk ellen izgatásra, országunk beí-