Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-28 / 200. szám

VMág proletárjaiegyemuljeéek ! r fmemmmus \ & MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA LAPJA WÉZEi XIII. évfolyam 200. szám II selelt — ellenség! A selejt elkerülése nemcsak jó munkaeszközt, szerszámot, kedvező munkafeltételeket igényel, hanem elsősorban felelősségteljes munkát. Ez az első feltétele annak, hogy minőségileg kifogástalan, jó legyen valamely gyártmány. Általában mindenütt, mindig csak úgy beszéltek a selejtről, hogy ennyivel, meg ennyivel csökkent, vagy emelkedett. Persze, az ilyen számvetés elegendő annak, aki adott munkaterületén ismeri a helyzetet. De ha — tegyük fel — a Lenin Kohászati Művek csak egy üzemében selejtet csinálnak, nem biztos, hogy arányaiban, kihatá­saiban és a kár értékét tekintve, mindenütt helyesen értékelik azt. Vegyünk egy példát és maradjunk a diósgyőri martinnál. Amit itt ta­pasztalunk, érdekes, elgondolkoz­tató és tanulságos. A statisztikai adatok arról be­szélnek, hogy amíg itt a martin­ban, a múlt év júliusában a selejt­százalék 5.88 százalék volt, addig ez év hasonló időszakában már 2.82 százalék. A különbség óriási, ha a megmentett értéket vesszük ala­pul. Tegyük fel, hogy ez az 5.88 százalék megfelel forintban 2 mil­lió forintnak. Ha ez az érték 2.82 százalékra csőként, akkor a nyere­ség már felér körülbelül 32 olyan munkás havi keresetével, aki ha­vonta 2000 forintot kap a boríték­ban. S ha egy-egy üzem a megen­gedett selejttel, vagy azon ami dolgozik, akkor felmérhetetlen hasz­not tesz az ország, a közösség asz­talára. Mert a kár nemcsak annyi, ami adott üzemben azonnal kibuk­kan, hanem jóval több. Hiszen lia figyelembe vesszük, hogy abból az acélból, amit Diósgyőrött gyártanak, esetleg valamilyen exportáru alap­anyaga lett volna, azonnal más képet kapunk! A bányászat, kohá­szat alapanyagot gyárt. Ezt vár­ják a gépgyárak és egyéb feldol­gozó üzemek. Ha nincs anyag, azok se tudnak dolgozni, a megrendelé­seknek eleget tenni. S ha az ilyen eset külföldi megrendelést hátrál­tat, anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt mérhetetlen a kár. De ne menjünk a következteté­sekben ilyen messzire. Vegyünk egy másik adatot, amely hű képet ad arról, hogy ezek a szavak: »a selejt — ellenség« — nem üres frá­zis. Az imént a diósgyőri martinnál feltételes példát vettünk. Viszont vállalati szinten, ahol a gyárból már kiszállított áru a számítás alapja, a következőket látjuk: A múlt év júliusában a selejt 3.49 szá­zalék volt. Ez év hasonló idősza­kában már csak 1.83 százalék. A ja­vulás tehát igen nagy. A selejt okozta késedelmes szállítások miatt így is 2.075.000 forint a kár. Több mint kétmillió! Nem kis összeg. Gondoljuk csak meg: a Lenin Ko­hászati Művekben még mindig 800 lakásigénylő van. Ebből az Összeg­ből, ha családi házakat építhetnénk, több mint félszáz dolgozó juthatna modern, meleg családi otthonhoz. A selejt visszaüt, ha nem is köz­vetlenül, de közvetve mindenkép­pen. íme egy egyszerű példa. A mezőgazdaság mind több és több traktort kér és vár. Tudvalevő, hogy a gépi művelés több mezőgaz­dasági terméket is jelent. Amiből több van, abból több jut a piacra is. S amiből több van, olcsóbb is. A £lu és a város érdeke tehát azonos. Viszont, ha kevesebb a traktor, ak­kor ez a következtetés fordítva ér­vényesül, olyan mértékben, ahogy csökken például a mezőgazdasági gépek gyártása. íme, máris kiderül, hogy a selejt ellenség, mert a rossz­minőségű, selejtes áru csökkenti mindazt, amit az ország asztaláról a megélhetés követel. Mindebből következik tehát, hogy a selejttel megbékélni nem lehet. A magyar munkásosztályban, így megyénk dolgozóiban is meg van a tehetség ahhoz, hogy a borsodi ipar és mezőgazdaság hírnevét tovább növeljék. Bebizonyították ezt ak­kor is, amikor a vészterhes ellen- forradalmi napok után munkához láttak, s a sír széléről rántották vissza az országot. Mi nemcsak jól. hanem napról- napra jobban is akarunk élni Eh­hez pedig kifogástalan munkára van szükség! (TÓTH) Ára 50 fillér 1957 augusztus 28, szerda Sikeres tóeérieí a SKwjeteftiéöafi az mtePkofltineft&rits rakétával Ütést tartóét Miskolc város /. her. tanácsa Az új tanév kapujában As első fecskék J V A BÁNYÁSZNAP ^ Ünnep előtt Farkaslyukon Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt az idei központi bányászünnepet a farkaslyuki bányatelepen rendezi meg. A választás azért esett Farkaslyukra, mert ez a bánya az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt egyik legnagyobb üzeme, s a legjobb eredményt érte el a bányásznap tiszteletére indított versenyben. A központi bányászünnepélyt komoly előkészü­leti munka előzi meg. A farkaslyuki bányatelep olyan, mint egy megbolygatott méhkas. Szorgos ke­zek szépítik, csinosítják. Az egész telepet újra par­kírozzák, a virágágyakban gyönyörű virágok dísze­legnek. A szabadtéri színpadot kibővítik, a Béke Kertben a legkutönbözöbb játékokat: hajóhintát, körhintát állítanak fel. Szeptember 1-én a bányász­ünnep reggel hat órakor hét diszlövéssel, zenés éb­resztővel kezdődik. Az ünnepi nagygyűlésen, ame­lyen mintegy két és félezer ember vesz részt, Szálon- tai Gyula: elvtárs, a Nehézipari Minisztérium kül­dötte mond beszédet. A bányásznapi ünnepségen az ezalkalomra meghívott szlovák vendégek is résztvesz- nek. A délelőtti ünnepi gyűlést sport- és kulturren- dszvény követi. Az új, farkaslyuki strandfürdőben uszóverseny és vizipoló mérkőzés lesz. Röplabda és labdarugótnérkőzésekben is gyönyörködhetnek majd a vendégek. A kuliiirrendezvény keretében fellépnek fővárosi színészek is. lilllHllltlIlllllimuiniltlIIWfHfH"-““"— .............................................................. A bányászok érdekéten A farkaslyuki bányaüzemben a dolgozók ki- és beszállítását nyitott, faüléses kocsikkal bonyolították le.) Ez bizony nem volt valami kényel- mes, mert a főtéből csepegett a bá­nyászokra a víz s egyes vágatokban olyan sötét volt, hogy még egymást sem látták. A napokban egy villa­moshoz hasonló új bányászszállító­kocsit kaptak. Az új szállítókocsi 22 személyes, villanyvilágításos, telje­sen modern építmény. Ezévben még további négy darab szállítókocsit kapnak; Becsülettel állják szavukat A farkaslyuki bányaüzem dolgozói a tröszthöz tartozó valamennyi brí-» vállalták, hogy a bányásznap méltó nyaüzemmel. A brigádok szintén ver- megünneplésére augusztusban terven senyben küzdenek az elsőségért, felül 400 tonna szenet küldenek a a bányászok, hogy teljesíteni tud- felszínre Ebből már több mint 300 bányásznapi felajánlásukat, a tonnát ki is termeltek. A farkaslyuki ; ” . * / . ’ bányaüzem az idei bányásznap meg- Kossuth taroban, valamint a 11-es ünneplése érdekében versenyben van táróban új fejtéseket kezdtek meg. Tizenegymillió forint hűségpénz A bányászok társadalmunk megbe- osztanak szét. Ezenkívül 5 kormány- csült tagjai. Bizonyítja ezt, hogy az kitüntetést, 6 minisztériumi kitünte- Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt dől- tést ajándékoznak az ózdi bányászok gozóinak szeptember elsején 11 mii- legjobbjainak. 300 bányászt pedig, lió forint hűségpénzt fizetnek ki. A akik 10 éve dolgoznak már a bányá- 25—40—50 éve dolgozók között pedig ban, bányászati szolgálati érdem- 200 ezer forint jubileumi jutalmat éremmel tüntetnek ki. Magyar bányászok segítsége a csehszlovák bányászoknak A somsályiak példát mutatnak A somsályi bányaüzem az Ózdi Szénbányászati Tröszt egyik legna­gyobb üzeme. így nem mindegy, hogy a somsályi bányászok milyen eredménnyel dolgoznák. Műi: ha ok nem teljesítik a tervet, á tröszt is bajban van. A somsályiak azonban tudják, hogy mi a kötelességük. Jú­liusban 100.1 százalékra teljesítet­ték havi tervüket. Az önköltség- csökkentésben is példát mutatnak. Az elmúlt hónapban az előző hó­naphoz viszonyítva, mintegy 18 fo­rinttal csökkentették a szén kiter­melési költségét. Eddig esedékes havi tervük teljesítésében 100.3 szá­zalékra állnak. A somsályi bányaüzem elsősor­ban a kiválóan dolgozó brigádok­nak köszönheti eredményét. Stricz Zoltán KISZ-brigádja augusztus első két dekádját 120 százalékkal zárta. Nagy Szilveszter brigádja 1956. augusztus elsejétől ez év augusztus 1-ig bezárólag 145.4 szá­zalékos átlaggal dolgozott. A front­fejtés dolgozói is becsülettel helyt­állnak. A 90-es front, ahol Dorcsák Béla a frontgazda, 1-től 20-ig 5505 helyett 6231 csille szenet küldött a felszínre. A körletek közül a 2-es körlet vezet a bányásznap tisztele­tére indított munkavereenyben. Barta Elemér kör let vezető vezeté­sével 6000 csille terven felüli szén helyett 8016 csillét termeltek a 2-es körlet dolgozói. A 3-as körlet bá­nyászai is szép eredménnyel di­csekedhetnek. Mészáros Elemér kör­letvezető irányításával eddig ese­dékes havi tervüket 148 százalékra teljesítették. 800 csille szenet bo­csátottak népgazdaságunk rendel­kezésére terven felük Alig három hónappal ezelőtt a szomszédos Csehszlovák Népköz- társaság Kékkő bánya dolgozói az­zal a kéréssel fordultak az Ózdvi­déki Széntröszt vezetőihez, hogy bocsássanak rendelkezésükre egy jól képzett bányászcsapátot. Ugyan­is az egyik bányarészben egy leve­tett szénterület átharántolását kell elvégezni, amellyel a csehszlovák bányászok nem tudnak megbirkóz­ni. A futóhomokos vetődéseik átha- rántolásában az ózdkörnyéki bányá­szoknak nagy gyakorlatuk van, hisz csaknem minden bányaüzem­ben végeztek már hasonló munkát, így szívesen ajánlották fel a segít­ségüket a kékkői bányászoknak. A Szlovákiába küldendő nyolc fős csapatot a farkaslyuki, putnoki és somsályi bányaüzemből állították össze, amelynek vezetőjévé Ri- bánszki Sándor elvtársat választot­ták. A jólképzétt vájárokból álló csapat hamarosan .megkezdte a munkát a szomszédos országban; Eddig mintegy 11 métert hajtottak ki a magyar bányászok, s még mintegy négy méter van hátra. A munka nem könnyű. Kilenc fokos hidegvízben dolgoznak bányászaink a csehszlovák bányászok nagy ér­deklődése közepette, akik igyekez­nek elsajátítani a nagy szaktudást igénylő speciális munkát. Szeptember l-én 57 lakást adnak át az ózdi bányászoknak Pártunk és kormányunk a bányá­szok kolonizálása érdekében ezévben számos új bányászházat épít. Az Ózdvidéki Szénhányászati Tröszt te-: rületén ezévben 557 lakást építenek; Egercsehiben százat, Ózdon 150-et, i Királdon 76-ot, Farkaslyukon 69-et, Somsályon 66-ot, Borsodnádasdon 50-et, Putnokon 46-ot. Az 557 lakás­ból az idei bányásznapon 57 lakás kerül műszaki átadásra, — Egercse­hiben, Farkaslyukon és PuínokoiH flz ENSZ-hez méltatlan, hogy a hazájukat hűtlenül elhagyott személyek rágalmai alapján kívánják tárgyalni a magyar eseményeket A MÁV MISKOLCI igazgatóságának dolgozói — akik a munkás-paraszt kormány iránti bizalmukat azzal is kifejezik. hogy a szocialista munkaverseny­ben kiváló eredményeket érnek el — osztálygyűléseken tiltakoztak az ENSZ ötös bizottságának hazug rágalmai ellen. A gyűlések résztvevői közül többen levelet írtak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Székely Zoltán intéző levelében így ír: Ezekben a napokban Magyarország dolgozó népe — közöttük magam is a legnagyobb megdöbbenés­sel vette tudomásul, hogy napirendre tűzték az úgy­nevezett ötös bizottság jelentésének megvitatását. Szerintem az ENSZ-hez méltatlan, hogy a hazájukat hűtlenül elhagyott személyek rágalmai alapján kí­vánja tárgyalni a magyar eseményeket és ezzel be­avatkozni Magyarország belügyeibe. Az ENSZ főtit­kára miért nem jött el hazánkba, amikor a munkás­paraszt kormány meghívta? Miért nem akart beszélni az egyszerű magyar dolgozókkal? Talán attól félt, hogy ezesetben kudarcba fullad az agresszív imperia­lista tömb provokatív lépése? Valószínű, hogy így van. A „magyar ügyet” újabb szovjetellenes rágalomhad- járatra akarják felhasználni. Nem akarok azzal érvelni — hisz az úgynevezett ötös bizottság illusztris tagjai is tudják hogy mi­lyen kegyetlenkedések folynak Algéria, Ciprus és Oman szabadságért küzdő népeivel szemben. Ezeket a tényeket szeretnék rrióst elkendőzni s azt bizony­gatni, hogy a kegyetlenkedések sorozatát teremtő ma­gyar ellenforradalom — „tiszta nemzeti forradalom” volt. Ez a „tiszta nemzeti forradalom” Miskolcon azzal kezdődött, hogy ártatlan embereket vandál módon meggyilkoltak, összetört testüket gépkocsival vonszol­ták végig a városon, majd felakasztották őket — a hazánk függetlenségéért életüket áldozó — szovjet hősök emlékművére. A félelmetes napokban a becsü­letes dolgozók rettegtek az utcára menni, ahol a bör­tönből szabadult rablógyilkosok és a Horthy-rendszer egykori szállásmesterei garázdálkodtak. Ezek a huli­gán elemek talán a szabadság bajnokai voltak? Nem! Ezek a szabadság zsarnokai voltak! Meg vagyok arról győződve, hogy önök ezt nagyon jól tudják, hiszen az imperialista körök pénzén élősködő Szabad Euröpa- rádió harsogta a tanácsokat a rombolásra, gyilkolásra. Most pedig hitelt adnak olyan emberek rágalmainak, akik hazájukat elárulták és hazudozásaikkal szeret­nék bernocskolni a magyar nép építő munkáját. EZEK UTÁN azt hiszem, helyesebb volna, ha az úgynevezett ötös bizottság a valóságról tárgyalna, ar­ról például, hogy miért kell sok édesanyának sírni el­vesztett gyermeke miatt, akik a nyugati országokban lágerből-lágerba vándorolnak. Ezeknek az országok­nak kormányai miért nem engedik haza gyermekein­ket? Tárgyaljanak — de csak erről! ÁM VÁSÁR IlillIIiyillllHifiliiilllllllllllllllllllllllIlllllltlIilHHfHIHUillHIHIIIIilimiilllllllltmifttlIIHIIilllilimtiIK Városunk és megyénk dolgozói nagy számban látogatták q két napon át megrendezett miskolci »Főutcai vásár«-t. A kereskedelem ez alkalommal Nagy sikere volt a vásárban a népművészeti cikkeknek csivketerítőknek* ismét kitett magáért. Bőséges áruválaszték várta a vásárlókat, a Vendég­látóipart Vállalat sátrai pedig a forró hangulatot hűtötték sörrel, bőrrák kinek, kinek ízlése szerinU kendőknek. Bizony, nehéz volt d sok szép áru közül a választás. űFaxkas Ggufatfeto&oteéi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents