Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-16 / 191. szám

Péntek, 1957. augusztus 1«.

fiSZAKMA r.-r »HQRgZAC

5

Szomszédnépek tapasztalataiból

Auillllltlllillllllllllllfltuilllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllillllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii, ||||,|, II, !,„|„|||||„„||„|,|||]„|, Hint HlllltlIlllUlilllUl

tt román mimmulu szerepe es hatásköre

Irta: N. Üasparp.s c 11

LEVELEZŐINK ÍRJAK

„Az épülő város“ peremén

Kora reggel van. A nap még a hegyek mögött ébredezik. A Boldva- parti madarak hangos riogassál, csattogással köszöntik a verőfényesnek ígérkező nyári reggelt. A szeszélyesen kanyargó Boldva-patak mellett azonban nemcsak a madarak csattogása köszönti a felkelő napot, hanem az ácsok baltájának csattogása is, akik éppen most kezdték meg a tetőt összeállítani, hogy még ma be- cserepezhessék. A kenderföldön, ahol tavaly ilyenkor még búzát, kendert, kukoricát lengetett a szél, most mint magasló gombák épülnek az egy- és kétszobás lakások. Tőle átelíenben az országút mentén szintén új emeletes lakások várnak tetőzésre. Épül Edelény város pereme, ha — még ma nagyközségnek is titulálják a mi falunkat! — ötszáz lakóház épül itt, hatalmas és szép szám ez, különösen akkor, amikor az ellenforradalom olyan mérhetetlen károkat okozott hazánknak. És ez az új építkezés is azt bizonyítja, hogy pártunk, kormányunk mindent megtesz a lakosság kulturális életszükségletének kielégítésére. Ezt bizonyítja az ede- lényi bányaváros építése is. Igaz, az épülő város peremén ma még csak az építőmunkások sürgésc-forgása látszik, a munka zaja hallatszik, de már meglátni a széles utcákat, a gyönyörű kényelmes házakat, a játszótereket, amely ékessége lesz az épülő város peremének.

Még erősen nyár van. de őszre már új boldog bányászlakók veszik birtokukba a felépített házakat. Mire leszáll az első téli éjszaka, a kémények már barátságosan pipálnak, indalító meleget árasztanak a duruzsoló kályhák és pirosra pirult bányászok szövögetik terveiket a kellemesen fűtött szobákban.

Igen, így néz ki egy most épülő város pereme. Épülő, mert ezzel még nincs befejezve Edelény kiépítése. Bányászváros lesz belőle rövidesen, hiszen öt akna ontja majd a szenet a gyáraknak, erőműveknek. A régi mezőgazdasági község hatalmas bányavárossá fejlődik, olyan bányászvárossá, amilyenre az öreg Koburg- kastély ablakai még soha nem néztek.

Építünk, építettünk akárki akármit is mond. Ügy építünk, hogy drága hazánk erősebb és szebb lesz, mint volt valaha is.

Baráz Antal

Edelény bányatelep 1-es akna

Rendezik, csinosítják az ujdiásgyííri Mártírok terét

Amint arról már beszámoltunk, az MSZMP ujdiósgyőri pártszervezetének kezdeményezésére Ujdiósgyőr és Vasgyár lakói a Tátra és a Torontói utcák között épült bérházak előtti téren emlékművet állít az októberi ellenforradalom során elhalt szovjet és magyar hősök emlékének, az eddig névtelen és gondozatlan területet pedig Mártírok terének nevezik el. A téren már áll a közel 8 méter magas emlékmű betonmagja. A felavatási ünnepséget augusztus 20-ra tervezték, de ez a márványlapok késése miatt néhány héttel eltolódik.

A lelkes munka azonban addig sem szünetel és lendületesen folyik az új tér rendezése, csinosítása. A

hatalmas, eddig '»gldres-gődrös térre mintegy 40 darab ezüstfenyőt ültetnek. A tér négy sarkára egy-egy művészi kivitelű kandeláber került*, hat-hat villanyégővel. A Marx Károly út tér előtti részén nyolc, ugyancsak művészi kivitelesésű villanylámpát állítanak fel, amelyeket rózsalugasok kötnek össze. Az egész tér éjszaka is nappali fényben fog ragyogni. Az autóbusz és villamos megállóknál csinos és fedett váró- helyiségeket építenek.

Az új tér, amelyet a párt kezde: ményezésére lelkes ujdiósgyőri párttagok és pártonkívüllek képeznek ki, nemcsak a város, de az egész ország egyik legszebb tere lesz.

BELLA SÁNDOR

M.ezogazda.sás?i küldöttség utazott Prágába

gi Tudományos Akadémia, másfelől

a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osztálya és a földművelésügyi minisztérium között a mezőgazdasági tudományos együttműködésről kötendő egyezmény megtárgyalása és aláírása. (MTI)

Kiszisták a Bükkben ...

A BORSODNÁDASDI Lemezgyár KISZ fiataljaival szombat délután robogott be egy zömök fakarusz Szil- vasváradra. S nemsokkal később har- sogókedvű fiúk és lányok soktüzű kacagása remegett visszhangozva Pallavicini őr gróf egykori kastélykertjének illatos gyantát izzadó fenyőfái alatt.

Vasárnap reggelre megérkezett Gyárfás János elviárs is, a lemezgyár igazgatója. Barátságosan, egyszerű közvetlenséggel beszélgetett a fiatalokkal szervezeti és egyéni problémáikról, s válaszolt kérdéseikre, Tájékoztatta őket az ellenforradalom leverése óta eltelt hónapok eredményeiről, a gyár jelenlegi helyzetéről és a társadalmi tulajdon fokozottabb, teljesmérvű védelmére hívta fel a fiatalok figyelmét. Elmondotta, hogy a közeli napokban egy balatoni fiatalembernél a kapuban konnektort találtak. Ki akarta lopni a gyárból,

JJRBÁN NAGY ROZÁLIA:

AQNES KISASSZONY

L

ibbenő szoknyák. A népkerti kispadon három fruska hangos vihorászással olvas egy halványzöld papírlapot. Levél. Olvassák. Vidáman nevetnek. Erről jutott eszembe a következő történet. . °

*

Hárman dolgoztak a napfényes, széles irodában. Három konty hajolt szorgalmasan a pa- pirhegyek fölé és rótták végtelen számsoraikat a türelmes papirdarabkákra. Fekete klott könyökvédőjükről ijedten suhant a napsugár a díszes cserepekben buján nyújtózkodó fikuszokra, ieánderekre, apró tüzes kaktuszokra.

Három vén lány, akik a sors, vagy a áaját szeszélyük által nem ismerték meg az asszo- nyiság szépségét, a gyermek kacaját, szívet- tépő bánatot és örömet a parányi ágyacskák fölött. Kiszáradt vénlányok, akik az élet értelmét már csak a munkához való görcsös ragaszkodásukban látják.

Unásig ismerték egymás sorsát. A horgolt gyerekcipős csecsemőkortól kezdve az egyen- kötényes iskolás kamaszlányig. Az első szerelmüket, amelyet nem követett több, s amelynél úgy 'mondják, nincs szebb és amilyen, úgy mondják nem volt senkinek. Emiatt sokszor hajbakáptak. Ilyenkor vészesen röpködtek az izzó szavak, fenyegetően emelkedtek a tollszárak és tintatartók... Aztán elszégyélték magukat.

— A mi korunkban — mondogatták —. a mi korunkban. Közben lassan csóválgatták apró, molyette kontyukat és rezignáltan igazgatták a felhevülésben félrecsúszott tiszta gallér- kaikat.

Ágnes kisasszony ilyenkor mosolygott, ö volt a legfiatalabb. Mindössze 45 éve kapta az első anyai csókokat, az apja szomorú sóhaját. Még egy lány! Heten voltak már lányok és Ágnes nyolcadiknak született, hat évre az utolsó után. Mintegy újra vigalmat és derültséget költöztetve az ódon kishivatalnoki bútorokkal zsúfolt szobába.

I gén, Ágnes még mindig remélt. Nem ő volt ■ a hibás, hogy Árpád nem tért vissza. Az a folyó volt £ hibás* amelyik kitapogatta a zöld

katonazubbony alatt a szinte még gyermekszívet, amelyben az utolsó dobbanás után megszűnt Ágnes számára is az élet. Igen, a háború... Azóta nem tudja megtalálni az Igazit. Kereste, de Árpád mércéjével mérve mind messze állt a sok-sok éve lecsukódott szemű halott egyetlentől.

Mindig remélt. Még most is, mikor egyre jobban kezdett hasonlítani Gizellához és Margithoz. Viselkedésében, külsőben egyaránt.

Ok kinevették, gúnyosan, élesen. De titokban nagyon fájt a szívük. Talán irigykedtek a 15 évvél fiatalabbra és egyre derültebb lett az arcuk, mikor látták, hogy hasonlítani fog hozzájuk.

... Kimerítettek minden lehetséges témát. Fürgén sercegctt a toll, enyhén remegtek a melegben tikkadó virágok. Ágnes már reggel is olyan furcsa volt. Izgatottan jött és fiatalosan sürgött-forgott. Lesegítette Gizella köszvényes vállairól az oldaltáskát, amiért Gizella szörnyen haragudott. •

Nem olyan öreg ő még, — de azért belül jólesett neki, hogy nem kellett megmozdítani fájó balkarját, amelyik tegnap este ismét makacs- kodni kezdett.

Csak nem lesz eső?

IWil argit fel sem pillantva, felelet nélkül ■V* hagyva Gizellát, epésen jegyezte meg. Kérdezd meg inkább Ágnest, ő biztosan tudja. Olyan arccal ül az asztalnál, mintha isten tudja milyen titkot rejtegetne szíve mélyén.

Ágnes mélyen elpirult és könnyezni kezdett. A két vénlány ügyetlenül kedveskedett, látták megbántották Ágnest', akit végeredményben szerettek. Tudták, mennyire érzékeny és érezték, hogy valami komoly dologról lehet szó.

— Mi történt, mesélj már. Megkaptad a lakást? írt a húgod — záporoztak a kérdések.

Ágnes könnyen megvígasztalódott. Mosolygott és titokzatosan belenyúlt a táskájába. Kikapott onnan lázas sebességgel egy halványzöld papírlapot. Feléjük dobta.

— Olvassátok!

A lányok mohón kapták el a papirt. Megde rajtaveßzett, s most leszámolják irgalmatlanul.

— És mindaddig radikálisak leszünk — hangsúlyozta Gyárfás elv- társ —, amíg ilyen esetek előfordulnak, s nem érti meg senki ember, hogy a társadalmi tulajdon szent, és azt mindenkinek nem károsítani, de védelmezni, vigyázni kell!

KORMOS EMIL a villamosmühely KISZ-titkára arról beszélt, milyen áldatlan állapotok nehezményezik a KISZ munlcáját a műhelyben. Egy ízben hat darab tagsági könyvet loptak ki a táskájából. Ám szörnyű nagyot tévedtek, akik azt hitték, a zagkönyvekkel a KISZ-szervezetet is megsemmisíthetik.

Nincs összetartás, kezdeményező akarat a villamosműhelyl kiszisták között sem. Az alapszervezetnek 12 tagja van. Ha a KISZ-titkár taggyűlést akar egybehívni, csak a vállukat vonogatják.

— Nem elég, hogy az egy forint

lepetésükben íelszisizentek. Levél. Falták a so-. rókát.

„Drága, egyetlen Ágnes!

Végre elmondhatom Neked, hogy amit sok hosszú éven keresztül hittél, az csak álom volt. Én élek és mindketten olyan fiatalok vagyunk, mint akkor a kútnál ott a kertben, amikor utoljára csókoltam csillogó szemedet. Nem mondhattam el neked eddig, hogy állandóan rád gondolok és amilyen hamar csak lehet, utazom hozzád haza.

Millió csókkal búcsúzom

Árpádod"

A levél élével az asztalra esett, aztán kényelmesen elterült az aktahalmaz között. Csönd volt, amelyet fakó hangon Gizella tört meg nagysokára:

— Ideje lenne ebédelni menni.

Ágnes egy pillanatig rettenve nézett szét. majd egyiktől a másikig ugrott. .

— Margit, Gizella! Hát nem őrültök velem, hát nem érzitek, hogy milyen nagyon boldog vagyok? Olyan nagyon boldog vagyok — zokogta szivettépően.

A két vénlány szívében megmozdult valami. Átölelték egymást, mind a hárman és úgy álltak ott percekig, mint a beteljesedés testet Öltött szobra. Boldogan, — diadalmasan Ágnes, — boldogan — félve Gizella, boldogan — reménykedve Margit. A napfény játékosan körülugrálta a szobát és hosszú évek óta először megcsillant a szinte pergament sárgaságú arcokon.

*

E

ste Ágnes a sötétedő bútorokkal túlzsúfolt szobában egy új borítékot vett elő. Megcímezte és nagy gonddal válogatott valamelyik húga itthagyott gyerekkori bélyeggyüjteményében.

Kicsit pihent, majd elővette az ódivatú tollszárat és néhány percnyi töprengés után leírta: „Ágnesem! Szerelmem!

Már úton vagyok feléd.. ”

Itt megállt. Tenyerébe hajtotta őszülő kis fejét és könnyei lassan szétmázolták a sötét tinjá'

Iagdíjat benyaljuk?! — mondják.

S nem ér a szép szó, a komoly kérdőrevonás semmit sem. Cinikusan az ember szemébe vigyorognak is odébbállnak.

— Mit csináljak ezekkel a tagokkal — kérdezte Kormos Emil.

A válasz egyöntetű:

Nyilvánosan ki kell zárni a K1SZ- bői az Ilyen felelőtleneket.

AZ ÖNOZÓ1 alapszervezet titkára ízt sérelmezte, hogy a KlSZ-brlgd- iok eredményét nem értékelik eléggé x gyáron belül. S ha olykor szó esik róluk, felőlük mindig hallgatnak. Fiiig a lemezgyárban az első KISZ- brigádok náluk alakultak és jelenleg is négy brigád működik. Javasolta, hogy a szocialista versenyszellem ébrentartására vándorzászldl idományózzanak, vagy pedig pénzjutalommal díjazzák a legjobb KISZ-» brigádot.

Kerepesi István az új tagok felvételénél tapasztalt hibákról, a belépni akarókról mondott el néhány iolgot.

— Találkoztam olyanokkal, akik csak bizonyos kikötéssel akartak belépni a KlSZ-be — kezdte. — Az egyik azt mondta nekem: »Nézd öregem, KISZ-tag leszek, ha elintézitek* hogy felemelt órabért kapjak!«, a másik meg: »ha jobb beosztásba tesztek én is rászánom magam! — belépek!« Ilyen emberek ne fertőzzenek minket. De magunk közül is ki kell szórnunk a strébereket. Igen sokan vannak közöttünk, akiket csupán egyéni érdeke hozott a KlSZ-be*

Delet üzent a templomtorony, mire vége lett a megbeszélésnek. Beszélgettem Gyárfás elvtárssal, érdeklődtem régóta járnak-e ide a zöldbe a fiatalok.

— Ez az első ilyen kirándulással összekötött oktatás, politikai tájékoz* tató, — válaszolt Gyárfás elviárs. Ezért vannak csak 26—28-an a fiatalok. Ezentúl rendszeresíteni fogjuk ezeket a kirándulásokat, mert meg vagyok győződve, igen hasznosak, Hiszen a fiatalok műveltsége, politikai felkészültsége sajnos elég gyatrái Ezen igyekszünk segíteni valahogmjin

Csilingelve hívogatott az ebédharang, felballagtunk a gyönyörű kastélyba. Mindenkinek ízlett a »grófi« ebéd.

S hogy bíborvörösen hullott a völgyre az 'alkony, felcsendülték á vérpezsdítő, érzékborzoló, édeskef dallamok. A kiszisták zenekara távi cos parádéval kedveskedett a kastól* üdülövendégélnek, s a falu fiatalsa- gának. Ilyen lelkesedéssel, fiatalos lendülettel még egy zenekart se lát* tam játszani, ahogy ők hangszereiig bői előcsalták a táncos melódiákat.

NEM CSODA hát, hogy este tíz órakor nem akarták elengedni őket, kérték, játszanak tovább. A fiataloknak menni kellett, mert hétfővel új munkás hét kezdődik, s nekik is dolgozni kell. »Két hét múlva újra elj jövünkI« — búcsúztak, s már csak a felszálló por remegett utánuk d holdfényes nyári éjszakában.

PATAKY DEZSŐ

Erdei Ferenc Kossuth-díjas akadémikus, Molnár Béla a földművelés- ügyi minisztérium szakoktatási éí kísérletügyi főigazgatóságának vezetője és Tóth István főelőadó szerdái" Prágába utaztak. Utazásuk céljt egyfelől a Csehszlovák MezőgazdasáA szakszervezetek egyik legjelentősebb feladata a munkások részvételének megszervezése a termelés irányításában.

A munkások számos formában vesznek részt a tennelés szervezésében. kezdve a termelési értekezletektől a kollektív szerződések megkötésétől és teljesítésétől a vállalati terv megvitatásától egészen a »vállalati alap felhasználásáig«.

Nagy jelentőségűek a termelési értekezletek, amelyeken a munkások találkoznak a műszaki és az adminisztratív vezetőkkel, és közösen megvitatják a termelés fő problémáit. A munkacsapatokban,, az üzemrészekben, a vállalatokban, vagy a szakmánként megtartott termelési értekezletek lehetőséget nyújtanak a munkásoknak, hogy feltárják és kijavítsák a termelésben jelentkező hibákat.

A Román Szakszervezetek Központi Tanácsának az idén januárban tartott plenáris ülése úgy vélekedett, hegy a termelési értekezletek határozatokat hozhatnak olyan kérdésekben, amelyek telj esd tése a kérdéses kollektívától (munkacsapat, üzemrész) függ és az üzemi bizottságoknak csak azokat a problémákat kell a vállalatvezetőség elé terjeszteni megvitatásra, amelyeket a kérdéses kollektíva önerejéből nem képes megoldani.

A termelési értekezleteken az adminisztratív vezetők kötelesek tájékoztatni a munkásokat, az elhangzott munkásjavaslatok • alkalmazásának helyzetéről. Ezáltal a termelési érte-* kezleteken testet öltenek a szocialista, a barátságos osztályviszonyok, megnyilatkozik az állam és a munkások érdekeinek közössége, a vállalatvezetőség és a munkás kollektíva együttműködése és kölcsönös segítsége. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egyes vállalatvezetők elszakadnak a kollektívától. Ilyen körülmények között a szakszervezeti szervek, mint a tömegek képviselői, határozott, elvi állásfoglalást tanúsítanak a nemtörődömség jelenségeivel és az elavult bürokratikus módszerekkel szemben.

A román dolgozók más módon Is résztvesznek a termelés irányításában és szervezésében, így például a szocialista munkaverseny útján, amelynek keretében széleskörben kibontakozik a tömegek kezdeményező j készsége, valamint azoknak a rendes időközökben megtartott vitáknak útján, amelyekre a kollektív szerződések megkötése nyújt alkalmat.

A dolgozói?: széles tömegei változa- 1 tos formábban vesznek részt a népgazdaság Irányításában, s ez azt mutatja, hogy ma rendkívül széleskörű a román szakszervezetek szerepe és hatásköre annak a programnak a i valóraváltásában, amelyet a párt határoz meg, a népgazdaság fejlesztése és a nép életszínvonalának rendszeres emelése érdekében.

A Román Népköztársaság szak- szervezetei a proletárszolidaritás és összetartás jegyében vívott harcok gazdag hagyományai révén ma az ország legszámottevőbb tömegszervezetét alkotják. Az ország felszabadulása után kialakult új politikai-gazdasági feltételek közt a népi demokratikus rendszer megteremtésének és a szocializmusba való átmenet feltételei közt a leginkább hivatottak annak a feladatnak a teljesítésére, hogy a dolgozók tevékeny részvételét az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében összekapcsolják a dolgozók anyagi és szociális-kulturális igényeinek kielégítésével.

Az új feltételek között lényegesen megváltozott a szakszervezetek szerepe és feladatai. Egy elnyomott és kizsákmányolt osztály tömegszervezetéből a szakszervezetek átalakultak a munkásosztály, az államot vezető osztály tömegszervezetévé. Ilyen minőségben a szakszervezetek és a népi demekratikus állam között szocialista viszonyok, a szoros együttműködés viszonyai alakultak ki, az új társadalom megteremtése érdekében. A szakszervezetek közvetítésével a munkások tevékenyen résztvesznek a termelés irányításában, mivel szavukat hallatják a legjelentősebb problémákban; termelési terv, pénzügyi terv, a más vállalatokkal kötött gazdasági szerződések és együttműködés valóra váltása, káderkérdés, a béralap fel- használása, a technológiai folyamat megszervezése, a munka termelékenység növelése, a minőség javítása és az önköltség csökkentése, stb. érdekében. Ugyanakkor a szakszervezetek állandóan figyelemmel kísérik a dolgozók munka- és létkörülményeit. A kapitalista rendszerhez képest a román népi demokratikus államban gyökeresen megváltozott a munkásosztály érdekvédelme. A Román Népköztársaság szakszervezeteinek érdekei jelenleg csak azonosak lehetnek az állam érdekeivel. A Szakszervezetek résztvesznek a bérrendszer kidolgozásában, kezelik a társadalombiztosítást, szigorúan ellenőrzik a bérrendszer, a munkavédelmi, a munka egészségügyi és a balesetbiztonsági szabályok betartását, gondoskodnak a dolgozók üdültetéséről. A szakszervezetek gondoskodnak a kulturális és sportszükségletek kielégítéséhez szükséges anyagi fedezet biztosításáról. E tekintetben sokatmondó az a tény, hogy a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa a szakszervezetekkel kapcsolatban kiadott törvényerejű rendeletében az egyeztető bizottság fölött gyakorolt felügyeleti jogkört átruházta a szak- szervezetekre. Ez elősegítette a szak- szervezetek szerepének és tekintélyének jelentős növelését abban a harcban. amely a munka törvénykezés és a dolgozók jogvédelmének szigorú betartásáért folyik.