Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-09 / 185. szám

Péntek, 1957. augusztus 9. Gszarmagyarorszag 3 Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei nyeivel és hibáival foglalkozik. Majd így folytatódik: , ...... A párt politikája a parasztság egyes rétegeivel kapcsolatban A magyar parasztságot a már meg­változott falusi osztályviszonyok kö­zött alapvetően a következő ' rétegek képviselik; 1. Termelőszövetkezeti %>arasztság. A termelőszövetkezeti parasztság a jövő egységes szocialista paraszt- osztályának magját képezi. Gazdál­kodási módja elvileg és alapjaiban különbözik az egyénileg gazdálko­dóktól. A termelőszövetkezeti pa­rasztságot, a mezőgazdasági munká­sokkal és félproletárokkal együtt, a párt fő falusi bázisának kell tekin­teni. A tsz-tagok szocialista, gazda­sági helyzete és öntudata között azonban ma még sok esetben ta­pasztalható ellentmondás. Ezért a pártnak, a szövetkezeti vezetőknek és minden öntudatos termelőszövet­kezeti tagnak a jövőbeh nagyobb gondot kell fordítania a termelőszö­vetkezeti parasztság egységének, ne­velésének, öntudatának kikovácsolá- sára, az egységes szövetkezeti szellem kialakítására. MSsik, nem kevésbé fontos feladat: a kilépett termelő­szövetkezeti tagokkal való megfelelő bánásmód. Általában úgy kell bán­ni velük, mint leendő szövetkezeti tagokkal. 2. Mezőgazdasági munkások, ■félproletárok. Számbelileg a falu legnagyobb ré­tege. Számuk több mint egymillió, zömmel a mezőgazdaság szocialista szektorában, az állami gazdaságok­ban, gépállomásokon, erdőgazdasá­gokban dolgoznak, egyrészük az iparban, mint bejáró, kétlaki mun­kás, másrészük kubikmunkán, vagy a középparasztoknál, kulákoknál, mint alkalmi munkás dolgozik. Az október-novemberi ellenforra­dalmi eseményekben e réteg lénye­gében véve szilárdan kiállt a népi demokrácia mellett. A mezőgazda­sági mwpkások. és, félproletárok po­litikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Ah­hoz, hogy a párt szilárdan tudjon tá­maszkodni rájuk, segíteni kell anya­gi nehézségeiken, fokozatosan ren­dezni kell kereseti viszonyaikat. A félproletárok részben a termelőszö­vetkezetbe, részben az állami szek­torokba fognak menni. A mezőgaz­daság szocialista átszervezésében a pártnak szilárdan kell támaszkodnia e rétegre és segíteni kell őket bel­terjes szocialista gazdaságok létre­hozásában. 3. Kisparasztok. I (Általában 4—8 kát. holdas pa­' rasztok.) Számuk több mint negyedmillió. Hazánkban a parasztság egyik jel­legzetes rétege. A pártnak a kisparasztokkal — mint a jövő szövetkezeti parasztjai­val — sokat kell foglalkoznia. Mivel e réteg a földreformmal, az igauzso­ránál olcsóbban elvégzett gépállo­mási talajmunkával, a szerződéses termelés stb. segítségével sokat nyert: hívjuk fel figyelmét arra, hogy mindezt a munkásosztálynak, a népi demokrácia államhatalmának köszönheti. Ugyanakkor kézzelfogha­tóan világossá kell tenni számára azt is, hogy jövőjét nem a középparaszti gazdálkodási forma, hanem a jól jö­vedelmező szövetkezeti nagyüzem jelenti, amellyel a középparaszti gazdaság nem képes felvenni a ver­senyt. 4. Középparasztok. Hazánkban a dolgozó parasztság Hegtebetősebb rétege. Gazdaságuk zömében árutermelő jellegű. Élet- körülményeik az 1945 előttihez vi­szonyítva javultak. Jelenleg a közép­parasztság úgy érzi, hogy — főként a beadási kötelezettség eltörlése után kialakult szabad árrendszer mellett — megerősödött egyéni gaz­daságában, s egyre inkább ezt igyekszik biztosítani. Ebben a hely­zetben a középparaszti gazdaságok egy része természetes úton időnként bővített újratermeléshez juthat. Ez­zel erősödnek a középparaszti gaz­daságok kapitalista tendenciái. Amíg e tendenciák a mezőgazdasági ter­melés fellendítését szolgálják, tehát több élelmiszert hoznak a dolgozó népnek és több nyersanyagot az iparnak: a proletárdiktatúra állama célszerű árpolitikával és iparcikkel­látással számára megfelelő mederbe tudja terelni azokat. A proletárdik­tatúra államának azonban nem ér­deke, hogy* a kapitalista tendenciák túlzott mértékben érvényesüljenek. Ezért is szabta meg a családi mun­kán alapuló paraszti birtok felső ha­tárát 20—25 kát. holdban. A pártnak a szocialista építés sza­kaszában a középparaszthoz való viszonya döntő jelentőségű. A közép­paraszt árutermelésére a népgazda­ságnak szüksége van, s ezért segíteni kell lehetőségeinek kihasználásában. Meg kell vele ismertetni és kedvel- tetni a szövetkezeti gondolatot — túlzott tulajdonosi beállítottsága mi­att elsősorban az egyszerűbb társulá­sokon keresztül. Nem szabad félni attól sem, hogy állami szerveink ki­adják a működési engedélyt, csak középparasztokból alakult termelő- szövetkezetnek, vagy termelési tár- sülásnak is. A következő években a mezőgaz­daság fellendítéséért, szocialista át­alakításáért folyó harcban a mező- gazdasági munkások, félproletárok, termelőszövetkezeti parasztok erőire és politikai bázisaira támaszkodva mindent el kell követnünk a pa­rasztság igazi derékhadának, a kis- és középparasztoknak a megnyeré­séért. 5. A falusi kizsákmányolok. A kulákok, tőkés vállalkozók a mezőgazdaságban, akik rendszerint több bérmunkással dolgoznak, vagy dolgoztak, s a parasztsággal csak a falusi kulturszinvonal, falusi élet­mód és a saját gazdaságukban vég­zett személyes fizikai munka köti össze. Jövedelmüket elsősorban ki­zsákmányolásból és nem saját tisz­tességes munkájukból szerzik, vagy szerezték. A családi munkaerő ka­pacitását meghaladó földterülettel Népgazdaságunkban a mezőgazda- sági termelés igen jelentős szerepet tölt be. A nerhzeti jövedelem létre­hozásában a mezőgazdaság 1955-ben változatlan (1954. évi) áron 30.1 szá­zalékkal, folyó áron 33.4 százalékkai vett részt, az exportban 38.4 száza­lékkal részesedett, s az ország lakos­ságának ma is mintegy 40 százalékát foglalkoztatja. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének lehetőségei or­szágunkban igen nagyok, s az adott­ságok megközelítően sincsenek ki­használva. Éppen ezért a párt a la­kosság életszínvonalának további ‘javítása, az ipar nyersanyagbázisá­nak és a mezőgazdasági exportnak növelése érdekében azt tartja he­lyesnek, ha a forradalmi munkás­paraszt kormány az egészségesebb ipari szerkezet kialakítása 'mellett, a falu szocialista átalakításának szemelött tartása és egyidejű végzé­se mellett a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjesség f£lé — főfeladatnak te­kinti. 1. A nyugodt termelőmunkának, a növénytermesztés és az állattenyész­tés hozamai növelésének egyik alap­vető feltétele, hogy az állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek és egyé­nileg gazdálkodó parasztok bizton­ságosan termeljenek. A párt helyte­leníti és minden erejét latbavetve megakadályozza azokat a törekvése­ket, amelyek — sokszor a törvények megkerülésével is — a mezőgazda- sági termelés bármely területén ter­melési bizonytalanságot igyekeznek előidézni. A párt elutasítja az olyan törek­véseket. amelyek a termelési biz­tonság kihangsúlyozása címén az egyéni gazdálkodási forma konzer­válását igyekeznek elérni. Az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele és emelkedjék életszínvonala. an­nak arányában, ahogyan terme­lésük és árutermelésük emelke­dik, termelési költségük csökken. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy be­vételük növekedése és életszínvona­luk emelkedése nagymértékben csak a szövetkezti nagyüzemi gazdálko­dásra való áttérés útján, az ott lehet­séges fokozott gépi munka, szaktu­dás felhasználása, korszerű terme­lés, és ami ezekkel együtt jár, a rendszeres bővített újratermelés út­ján valósulhat meg. 2. Jelentősen előre kell haladni mezőgazdaságunk termelési kultu­ráltsága, a belter jesebb gazdálko­dás kialakítása terén. Ennek érde­kében: a) Fokozni kell a talaj termőere­iét azzal, hogy az eddiginél több és szakszerűbben kezelt istállót^ágyát, rendelkező és kizsákmányolásból élő kulákok száma hazánkban ma már igen csekély. Emellett azonban jó­val nagyobb az a rétegük, amely részben vagy egészben lemondott földjéről (vagy elvették tőle), s je­lenleg közép-, vagy kisparasztként illetve mezőgazdasági vagy ipari munkásként dolgozik. Korábban be­töltött szerepénél fogva és az elmúlt évek hibás politikája miatt a parasztságnak ez a rétege nem lehetett híve a munkás-paraszt hatalomnak és a szocializmus épí­tésének. Súlyos hiba lenne tehát az „osz­tálybéke” álláspontjára helyezkedni velük szemben, s ennek megfelelően visszaadni földjeiket, felszerelései­ket, stb. Ugyanakkor az is súlyos hiba lenne, ha visszatérnénk az el­múlt években szokásos „likvidáló”' módszerekhez és a célszerű, korlá­tozó intézkedések helyett olyan — termelésüket lehetetlenné tevő és őket emberi méltóságukban megalá­zó — módszereket alkalmaznánk, amelyekkel a dolgozó parasztság zö­me, főleg a kis- és középparasztság nem értenek egyet. Ezért a főküzdel­met politikai befolyásuk csökkenté­séért kell folytatni. Fiaik, leányaik, vagy egyéb közeli rokonaik termé­szetesen más elbírálás alá esnek. A kulákok személyszerinti megítélésé­ben legyen döntő szerepe a körül­ményeket jól ismerő, helyi szegény­paraszti közvéleménynek. Az október—novemberi ellenforra­dalom azt bizonyítja, hogy az elmúlt, évek során helytelen volt a szocia­lizmussal szemben álló osztályellen­ség fogalmát falun csak a kulákok körére leszűkíteni. Az osztályellen­ség fogalma jóval szélesebb a kulák- ságnál. A pártnak és a népi demokrá­ciánk államhatalmának a kulákok mellett az egyéb ellenséges elemek ellen is kíméletlen harcot kell foly­tatnia. lényegesen több műtrágyát biztosí­tunk. Szükséges jelentősen növelni a belvíz — rendezett területeket «—, gondoskodni a meglévő berendezések felújításáról, a karbantartásról, s jobban ki kell használni öntözési le­hetőségeinket. A kenyérgabona ter­melésben a vetésterületek minden áron való növelésére irányuló törek­vés helyett fordítsuk a fő súlyt a ho­zamok növelésére és a minőség ja­vítására. Országunk megnövekedett állatállománya szükségessé teszi, hogy jelentősen növeljük a takar­mánynövények — elsősorban a pil­langósok — termelését. A növénytermesztés és a kertészet területén biztosítani kell a hagyomá­nyos termelési körzeteknek megfe­lelő kultúrák termelését (gyümölcs, szőlő, paprika, hagyma, minőségi ve­tőmag, stb.). Helyezzük előtérbe ha­zai körülményeink között holdan­ként legnagyobb termelési ered­ményt biztosító fajták és hibridek termesztését. Az alapvető agrotech­nikai módszerek színvonalának eme­lése mellett egyre nagyobb szerepet kell biztosítani a mezőgazdasági ter­melésben a vegyianyagok felhaszná­lásának. A mezőgazdasági termékek termelésén túl fontos nagy súlyt he­lyezni a korszerű tárolás és feldol­gozás feltételeinek biztosítására és a növényvédelem részben termelői, részben állami feladatainak megol­dására. b) Az állattenyésztés terén első­sorban a szarvasmarha-tenyésztés és tartás számára kell kedvező feltéte­leket biztosítani. A szarvasmarha tartósban segítsük elő helyes árpoli­tikával is az anyagr érdekeltség ki­alakulását, s azt, hogy a szarvas­marha-állományon belül a tehénál­lomány emelkedjék. A sertéstenyész­tésben a jelenlegi állatállomány to­vábbfejlesztése nélkül fokozatosan törekedjünk az intenzívebb tartást igénylő, de a piac igényeinek meg­felelőbb hússertés állományok növe­lésére, főleg azokon a tájakon, ahol ennek lehetőségei a leginkább biz­tosítottak. A jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséget kell teremteni a juh-tartás számára is, főleg az egyéb állatok által fel nem használ­ható takarmányfélék értékesítése és az ország gyanjuszükségletének na- <?yohbmérvű fedezése, valamint a tejellátás megjavítása érdekében. Az ország lóállományát általában csök­kenteni kell olyan mértékben, ahogy azt a népi szállítóeszközök elterje­dése és az útviszonyok javulása le­hetővé teszi azért, hogy az így fel­szabaduló takarmánytermő terüle­tek más célra legyenek hasznosítha­tók. Baromfi állományunk általában fejlesztendő, főleg a nagyobb tojás- hozam és jóminőségű hús irányában. c) Mezőgazdasági gépellátásunk irányuljon a termelés fokozására, a belterjesség növelésére, a nehéz fizi­kai munka megkönnyítésére, a mun­ka minőségének javítására, a terme­lési költségek csökkentésére, a mun­kacsúcsok csökkentésére, a munka optimális időben történő végzésére. Fel kell számolnunk a mezőgazdasá­gi gépgyártás terén a külföldi orszá­gokhoz viszonyított nagyfokú lema­radást, s ennek érdekében korszerű, könnyen kezelhető, kis önsúlyú, jó anyagból készült gépeket kell előál­lítani. Biztosítsuk a megfelelő meny- nyiségű pótalkatrészt és garanciális javítószolgálatot is. d) A mezőgazdasági termelés kul­turáltságának növelése és belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és társadalmi beruházá­sok célszerű elosztását. Szakítani kell mindenekelőtt azzal az évek óta uralkodó szemlélettel, hogy a mező- gazdaság a nemzeti jövedelemben való magasfokú részesedése ellenére is igen alacsony arányban részesül­jön az állami beruházásokból. Szük­séges, hogy a gazdaságpolitika és az ipar felelős irányítói körében olyan szemlélet alakuljon ki, hogy az ipar egyik főpiaca a mezőgazdaság. 3. A kötelező beadás eltörlésével előállott új helyzetben olyan mező- gazdasági felvásárlási rendszert és árpolitikát kell kialakítani, amely egyrészről elősegíti a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi fejlesztését, — másrészről a várható nagyobb árufeleslegek és az egész­ségesebb árucsere forgalom kifej­lődésével a lakosság élelmiszerellá­tásának, az ipar nyersanyagbázisá­nak megjavítását és külföldi adóssá­gaink törlesztésének további növelé­sét a hagyományos és egyéb mező- gazdasági termékek exportját teszik lehetővé. Az állam piacszabályozó szerepé- nek^ellátásához az szükséges, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termé­kekből megfelelő készletek álljanak rendelkezésre. E készleteket az álla­mi gazdaságok árutermelésének fej­lesztése révén állami felvásárlásból, szerződéses termeltetés útján, továb­Csütörtökön délelőtt a Magyar Tu­dományos Akadémia Kutató Eszkö­zöket Kivitelező Vállalatánál bemu­tatták a világviszonylatban is nagy- jelentőségű új magyar gyógyászati eszközt, amely a légzésbénulásos megbetegedések gyógyítására szol­gál. A légzésbénulás gyógyítására ed­dig vastüdőt használtak, ennél a légzési folyamatot a gépi berendezés váltotta ki. Hátránya az ilyen vas­tüdővel történő kezelésnek, hogy a beteg lelkiállapotát súlyosan befo­lyásolja. A hinta-respirátor, a lélegeztető hintaágy olyan betegek légzésének a Az idén szeptember 2. és 9. között a jugoszláviai Ljubljanában rende­zik meg a Nemzetközi Borhivatal' 37. plenáris ülését, mely tulajdon­képpen a szőlészek és a borászok nemzetközi tapasztalatcseréje lesz. A ljubljanai ülésen az egész világ szőlőtermelő államai képviseltetik magukat, s Magyarország is elküldi legjobb szakembereit. A közelgő nemzetközi találkozó előkészületeiről Borbás Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium szőlő- és gyümölcstermesztési igazgatóságá­nak vezetője többek között a követ­kezőket mondja: A három hét múlva kezdődő egy­hetes plenáris ülés a szőlészet és bo­rászat számos kérdését veti fel és tárgyalja meg. Javasoljuk, hogy a silány borokat vonják ki mindenütt a közfogyasz­tásból, s fordítsák ipari célokra, to­vábbá tiltsák el világszerte az úgy­nevezett törkölybor (csiger) készí­tését. Javasoljuk végül, hogy a mi­bá a földadó, a cséplési és malmi vámnyeremények természetszükség esetén importból kell biztosítani. Fontos előfeltétele az állam piacsza­bályozó szerepe érvényesítésének, hogy a falu megfelelő választékú iparcikkel legyen ellátva. A termelési és szállítási szerződé­sek kötésében, valamint a mezőgaz­dasági termékek felvásárlásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell juttatni a földművesszövetkeze­teknek. 4. A mezőgazdaság területén dol­gozó szakembereket részesítsük na­gyobb megbecsülésben. A mezőgaz­daság szakirányítását arra alkalmas, népi demokráciánkhoz hű, tapasztalt szakemberekre kell bízni. Ugyancsak becsüljék meg és beosztásukban erő­sítsék meg a munkájukat jól ellátó, rendelkező, munkaterületüket jól is­merő, párthoz és népi demokráciánk­hoz hű — oklevéllel nem rendelke­ző — munkás és 'paraszt kádereket. A mezőgazdasági termelés fejlő­dését elő kell segíteni a termelők mezőgazdasági szakisAieretének nö­velésével is. Csökkentsék a mező- gazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növeljék a kiképzés színvonalát. Jelentősen szélesíteni kell a különféle mezőgazdasági szak- tanfolyamokat, amelyeken mező- gazdasági és szövetkezeti ismerete­ket is oktassanak. A vidéki általános iskolákban önálló tárgyként mező- gazdasági és szövetkezeti ismereteket oktassanak. 5. Az állami irányító szervek mel­lett lehetővé kell tenni különféle termelői és tenyésztői szakegyesüle­tek (legeltetési bizottság, cukorrépa­termelő egyesületek, szőlő- és gyü­mölcstermelőkből létesített hegyköz­ségek, stb.) alakulását. E szakegye­sületek önkéntes alapon szerződje­nek, működési körüket alapszabály határozza meg, s a megyei tanács szakfelügyelete alatt állnak. Az ál­lam a szákegyesületeknek a terme­lés, tenyésztés, értékesítés, szakok­tatás, tanácsadás területén kifejtett munkájukhoz anyagi és erkölcsi tá­mogatást nyújt. könnyítésére szolgál, akiknek lég­zésbénulása nem teljes, csak részle­ges. A beteget az előírt gyógymódnak megfelelően fekvő, vagy ülő helyzet­ben teszik rá a hintamozgást végző ágyra, s ennek következtében a hasi szerve, a máj a légzés ütemének megfelelően húzó, illetve nyomó ha­tást fejt ki a rekeszizmokra. Az új gyógyítási eszközt nagy sikerrel ki­próbálták és külföld is nagy érdek­lődést tanúsít a légzésbénulásnak az eddigieknél korszerűbb gyógyító esz­köze iránt. A külföldi rendeléseken kívül ebben az évben még mintegy húsz hinta-respirátort gyártanak. nőség fokozása és az önköltség csök­kentése érdekében mozdítsák elő a szövetkezeti és kollektív szőlőter­melést, a szőlőművelés, a növényvé­delem, elsősorban pedig a jobb mi­nőséget biztosító közös nagyüzemi feldolgozás és a pincézés vonatkozá­sában. Mi, magyar szőlészek, borászok* várakozással tekintünk a plenáris ülés elé — mondotta Borbás Lajos* a Földművelésügyi Minisztérium szőlő- és gyümölcstermelési igazga­tóságának vezetője, majd hangsú­lyozta, javasoljuk, hogy a jövő év szeptemberében esedékes nemzet­közi szőlészeti és borászati kongresz- szust, nemzetközi borversenyt és ki­állítást Magyarországon rendezzék meg. Ez a kérésünk egyébként azért is indokolt, mert a jövő évben ün­nepeljük a világviszonylatban is ki­emelkedő eredményekkel büszkél­kedő Szőlészeti Kutatóintézetünk alapításának hatvan éves jubileu­mát. (MTI) Exhumálják és egykori kertjében temetik el Gárdonyi Gézát Szertartás: csillagos este, fáklya fénynél A Hazafias Népfront Heves megyei bizottsága által Egerben meg­alakított Gárdonyi Géza Emlékbizottság elhatározta, hogy a város nagy fiának földi maradványait, amelyek az egri vár egyik bástyája mellett nyugszanak, exhumáltatja, s — amint azt Gárdonyi Géza végrendeletében kívánta — volt háza kertjében temeti éti el. Az exhmnálás és temetés szeptember végén, vagy október elején lesz. A szertartást Gárdonyi Géza kívánsága szeri rá csillagos esse, íákiyafény meneti tartják meg. A temetés után gyűjtést indítanak, s először szobrot állítanak az írónak, majd a végleges sír fölé mauzóleumot emelnek. II. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének főbb irányelvei Ej magyar készülék a légzésbésmlás gyógyítására Nemzetközi tapasztalatcserére készülnek a magyar szőlészek és borászok A tézisek bevezetése az elmúlt esz- I fendők agrárpolitikájának eredrné-1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents