Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-07 / 183. szám

‘zewf?!, 155t. augusztus 1. ÜSZARM AG YARORÖZA­5 SZATMARINE ÜGYE AjTem aIcartam nagy port felverni 1* Szatmáriné ügyében. Ö maga kért rá, mert nem szeretné, ha vala­ki megsértődne, vagy megharagudna rá emiatt. Szatmári Istvánná magas, szikár ússzony, tűt a negyven éven', gondtól megőszült hajjal és sok-sok baráz­dával, keserű vonással az arcán. El­mondja, hogy mostoha volt hozzá a sors. Két kézzel szórta rá a bánatot, de fukarkodott az örömmel, a mo­sollyal. Férjét 1944-ben mint kommunistát kivégezték a fasiszták. Az asszonyt pedig hatéves, kétéves és kéthónapos gyerekeivel internálták. Néhány mondatban nem lehet elmondani és leírni azt a tengernyi szenvedést, iamit végigélt az internálótáborban és később, mikor egyedül vette vállára három gyermek nevelésének gondját. Vékonyra és kicsire kellett szelnie a kenyeret, amit a gyerekek kezébe adott és a zsírt is csak mutatóba kente rá, de soha senkinek nem pa­naszkodott. Dolgozott napkeltétől napnyugtáig, s mikor már úgy érezte •nem bírja tovább, ideiglenesen éllami nevelőintézetbe adta a gye­rekeket. I assan múltak az évek. Szat- maríné később munkát kapott, dolgozhatott. Elérkezett 1956 október 23. Szatmáriné ezidőiájt községi be­gyűjtési előadóként dolgozott. Soha nem gondolt arra, hogy ezzel bárki­nek is rosszat tesz. Tudta, hogy so­kan nem nézik jó szemmel, hiszen nem népszerű feladat az ilyesmi, de lelkiismeretesen dolgozott. Elszámol­tatta a hátrálékosokat, a saját roko­nait éppúgy mint az idegeneket. Nem m-kart rosszat, a kötelességét teljesí­tette. Októberben úgy néztek rá. mint a leprásra: gyűlölködve, őt okolták az elkövetett hibákért és sokan még a fejüket is elfordították, ha látták és legjobb ismerősei sem köszöntek neki. ő akkor is emelt fő­vel járt. Nem okolt, nem vádolt sen­kit még akkor sem, mikor fegyverrel Indultak keresésére, s egyesek életét követelték elégtételként. Néha éjsza­kákon át zokogott a négy falnak, a kis szoba-konyhás lakásának sírta el minden bánatát. De tűrt és töretlen hittel várta a reggeleket, a felvirradó megnyugvást boldogulást. Jót várt és rosszat kapott. Kenyér nélkül maradt. Egy hideg, decemberi reggelen munkakönyvével a kezében és sok­sok keserűséggel a szívében végleg bezárta maga mögött volt hivatalá­nak ajtaját. Azóta sokszor kilincselt a tanácselnöknél, de hiába. Mégcsak ígéretet sem kapott. Néhány hete új tanácselnököt kapott Erdőbénye és Szatmáriné reménykedett, hogy ta­tás most sikerül valahol elhelyezked­nie., nem hagyják, hogy egyedül, minden támasz nélkül három gye­rekkel kínlódjon. Fetlzereste a ta­nácselnököt, s ígéretet kapott, hogy két héten belül elhelyezik. ffz július közepén volt. Akkori­^ ban találkoztam Szatmárié­val, aki a sok keserűség után végre megnyugodva nézett a holnap elé, amely a tanácselnök szavai nyomán biztos megélhetést, munkát ígért. Ám most jön a bökkenő. A két hét régen eltelt. Szatmárié elhelyezése mai napig is ígéret maradt. Igaz, Erdő­bénye nem világváros, aránylag ke­vés az elhelyezkedési lehetőség, de nem igaz, hogy akár a földműves- szövetkezeti boltban, akár másutt nem találnának számára munkát. Hiszen dolgoznak ott az üzletekben olyan fiatal lányok is, akik nincsenek annyira rászorulva arra a 7—800 fo­rintra, mint Szatmárié. A másik ok pedig az, hogy egy özvegyasszonu, akinek férje a fasizmus áldozata lett, s három gyermekkel viaskodik az élet tengerének vad hullámai ellen, sok segítséget érdemel, meg­értést és emberséget vár joggal min­denkitől. KECSKÉS RÓZSA Mi van, mi nincs Kazincbarcikán Van épülő szép városunk, mely a régi lakossággal együtt jelentős lélek- számot számlál, de — nincs sajtóink, hogy napi problé­máink, hajaink orvoslásához segítsé­gül hívnánk. Van a Békevárosban gyermekját­szótér, de — nincs parkőr, aki a szándékos, vagy gondatlanságból okozott rongáláso­kat megakadályozná, vagy feljelen­tené. Van a parkok és játszótereken kerticsap a locsoláshoz, de — nincs a gyermekeknek ivókút, hogy ne a kerticsapból igyanak és azt állandóan nyitva hagyják. (Víz­zel való takarékosság, higiénia.) Van csatorna- és úthálózatunk, de — nincs aki ezeket rendszeresen ta­karítaná. Egy-egy eső alkalmával a felgyülemlett iszap és egyébtől a csa­torna eldugul (pl. a tardonai bányász- lakásoknál sok helyen az úttest szé­lét nem lehet megtalálni. Esőben sár. száraz időiben porténger). Van a Béke városban egy nyilvános WC., de — nincs, aki gondoskodna róla, hogy e járványos időkben másik is épült volna (de gyorsan). Kérdés, hogy az előbbi használható-e már? Van sok szép új épület a Békevá­rosban, de — nincs olyan karbantartó szerv, amely a tetőzeteket és esővíz le­vezető csatornákat kellő időben tel­jesen rendibehoziné. (Pl. az iskola falán, a mozi bejáratnál.) Van az új épületeknek lépcsőházai, de —i nincs sok helyen, aki gondoskodna azok tisztántartásáról, vagy tisztán­tartását ellenőrizné. Sok felnőtt is szónélkül hagyja a rongálásokat és piszkolást. Nekik így is jó, nem érzik a tisztaság hiányát. (Egészségügy?)’ Van úthálózatunk, de — nincs, aki megakadályozná, hogy ne szórják tele különböző anyagok­kal az úttesteket, mint pl. július utolsó napjaiban a BVK-tól Új­városiig mésszel, amit tudomásunk szerint kiutalásra lehet kapni. Vagy a kivitelezők által elhagyott út­építő és egyéb anyagok: aszfalt, ka­vicsoshomok, stib. (Anyagtakarékos­ság?) Van egy épülőfélben lévő iskola és mozi, de — nincs, aki törődne vele, hogy mi­kor lesz kész vagy a résziben felhú­zott falakat és énületrészeket miként kellene az idő viszontagságaitól meg­védeni. (Mi lesz a télen?) Van rekord gabonatermésünk, de — nincs, aki gondoskodna elég csép­lőgépről a gyors b. takarítás érdeké­ben. A behordást is meg lehetett volna gyorsítaná, ha máéiképp nem, a vállalatoknál lévő járművek és munkaerők r 'nybevét elével. Olyan nagy feladatokat hárított az idő a termelőkre, hogy feltétlenül segítsé­gükre kellene menni és nem nézni tétlenül a kenyérgabona betakarítá­sának lassúságát. A mi kenyerünk is ott van kint az időjárás viszontagsá­gainak kátéve. BÁLLÁ IMRE Kazincbarcika Megyei tanácstagok fogadóórái Tóth István megyei tanácstag augusztus 8-án 14 órakor Ziliz községben, s ugyan­csak 8-án 17 órakor Borsoclszirák község­ben. Egy órám a kórházban Meggyógyul S elvonulnak a hozzá­tartozók, bizakodással és hálatelt szívvel az orvos, a gyógyítás meste­rei iránt. Gulyás Mihály Fekete Ferenc megyei tanácstag augusz­tus 7-cn délelőtt 10 órakor Pere községben, Berta István megyei tanácstag augusz­tus 9-én 14 órakor Nyékládháza község­ben, Bálák István augusztus 10-én 18 óra­kor Bodrogkeresztur községben, Kristóf Bálint megyei tanácstag augusz­tus 11-én 18 órakor Füzérkomlós község­ben tanácstagi beszámolót tart. TUDOMÁNY - Tjechnika furcsa halászat Vajon eléggé kihasználja-e a halá­szat a korszerű technikát? Természetesen a halászhajók fel­használják a tudomány és a technika sok vívmányát. Ez azonban lényegé­ben a hajók felszerelésére és beren­dezésére vonatkozik, olyan felszere­lésekre, amelyekkel megkeresik a tengerben a halat, s néha közel csa­logatják őket. S azután? Amint el­érkezünk a fő kérdéshez, a hal ki­fogásához, azt látjuk, hogy lényegé­ben történelemelőtti felszerelést — hálót és horgot — használnak. Vál­takozik ezek anyaga, tökéletesítik ezek formáját, de a lényeg Ugyanaz marad, ami ezer évvel ezelőtt volt. Al Mandle amerikai feltaláló új módszert javasolt a halfogásra. Vé­leménye szerint a korszerű hajók se­bessége már lehetővé teszi, hogy a halat úgy emeljék ki a tengerből, mint ahogyan a tejről leszedik a fölét. Magától értetődik, hogy ez a módszer nem válik be minden hal­nál, hanem csak annál, amely eledel keresés közben közvetlenül a tenger­szint közelében tartózkodik, például a tonhalnál. A Csendes Óceán partján, Seatle- ban speciális, 18 méter hosszú, 3 kes­keny testből álló siklóhajót építenek, amelyet erős fémráccsal vonnak be. A hajó orrára különleges, sok nyi- lásos vályút szerelnek, amelyet a víz alá merítenek. A hajót 520 lóerős légcsavaros repülőmotor 35 csomós, azaz 65 kilométeres sebességgel hajt­ja. Ennyi az egész. A halfogáshoz semmilyen más felszerelés nem hell. Amint a hajó személyzete észreveszi a halrajt, a hajó teljes sebességgel nekirohan, a ferdén vízbemeríteít vályú a hal alá nyúl, amely a víz­zel együtt felszalad a hálószerű fe­délzetrészre. A többi már magától történik: a víz lecsurog, a hal pedig ottmarad. Mesterséges eső Ausztráliai tudósok azt javasolják, hogy idézzenek elő mesterségesen elektromos felhő.visülést több mint 10 ezer méter magasságban, abban a reményben, hogv ezáltal eső kelet­kezük az ország aszályos vidékein. Ezt az eljárásit a világon elsőként fogják alkalmazni. A repülőgépre szerelt készülék lényegében 2 darab 100—100 méter hosszú kábelből all, amelyek között 50 ezer voltos elek­tromos kisülést idéznek elő. Tulaj­donképpen arról van szó, hogy így akarják utánozni a természetben végbemenő folyamatot: mestersége­sen ionizálni a levegőt természe­tes ionizálás hiányában. Vízalatti tartály tartályhajó helyett C. Rougeron ismert francia mér­nök az olaj új szállítási módjára tett javaslatot. Azt ajánlja, hogy ne tar­tályhajókat építsenek, hanem óriási JJuska Pál börnadrág­ját 15 évvel ezelőtt egy aszarvas viselte. Olyas­mi ez a fehér szarvasbőr- nadrág, mint valami ko­ronázó palást, vagy a püs­pök süvegje volt. Méltóságot jelent, hirdeti, hogy vi­selője kiválik a közönséges halandók közül. Pali bácsi azonban a méltóságot nem örökölte. Nem fényes ün­nepségen ruházták rá, hanem sok-sok egyszerű hét­köznapon szerezte. Bükkszentkereszten és Répáshután mindenki tud­ja róla, hogy ő a Bükk legöregebb erdésze, legtapasz­taltabb vadásza. De azért talán még a szomszédainak is érdekesek lesznek azok az adatok, amelyeket hosz- szú unszolásra az ujján számolt ki, s az emlékezet rejtett zugaiból kapart elő az erdők veteránja. — Az idén léptem a 70-ik évembe és 53 évig szol­gáltam mint erdész. Egy félévszázad nálunk az erdő­ben nem sok, hiszen ennyi idő kell, hogy egy valamire­való fa megnőjön. Sokszor elnéztem a levágott két- három évszázados törzseket. Valóságos kalendárium, amely megmutatja, milyenek voltak a régi esztendők. Ezekhez a fákhoz képest fiatalnak éreztem magamat és nagyon meglepődtem, amikor az idén nyugdíjaztak. — Szerencsére nem kellett tétlenkednem, mert mint öreg medvét alkalmazott az Ilonakút-környékl vadásztársaság. Elmentem hozzájuk szívesen, mert úgyis mindig az erdőt járom. Csak azt kötöttem ki, hogy nekem már ne kelljen a vadakra lövöldözni. — Hány vaddisznót ejtett már el? — szúrtam itt közbe a kérdést. — Hányat? Hatszázat, vagy inkább többet, de ír­jon csak ennyit, mert nem szeretnék hazugságban ma­radni. Mindig nagyon sajnáltam őket, s ha csak lehe­tett, nem emeltem rájuk a puskámat. Sok rémmesét költenek róluk, pedig ők az erdő szántó-vetői. Hej, sokszor rámtámadtak miattuk a felsőbbségtől és hát ugy-e, ez volt a kenyérkeresetem. Mindenesetre arra vigyáztam, hogy ha lövök, akkor szegény jószág ne szenvedjen. Nem is ment el közülük megsebzetten egyetlen egy sem. A zért utáltam a régi urakat, mert nem vadé* ^ szók voltak, hanem mészárosok. Ha kisérni kellett őket, már előre rettegtem. Többször is megtör­tént, hogy szóltak: jön ez meg ez az úr, s enaedélyr- van egy őzbak kilövésére. Kivittem esti. vagy hajnali lesre a vízpartra, ahol tudtam, hogy könnyen hozzá­jut majd. a zsákmányhoz. De nagyon vigyázni kellett, mert ha őz helyett szarvasbika jött, azt is gondolkozói Puska Pál, a Bükk veteránja 600 vaddisznót lőtt, de mindegyiket nagyon sajnálja nélkül lelőtték, aztán én szorultam miattuk. Pedig hát nem foghattam meg a kezüket. Mondtam is mindig a feleségemnek, hogy a vadászathoz a ran­gon felül intelligencia is szükséges. — Aztán az úri dámák, azokkal meg különösen sok bajunk volt, mert akkoriban nemcsak a szabók szenvedtek a divat miatt, hanem az erdészek is. Hoz zátartozott a módihoz, hogy a kegyelmes asszonyok is vadásszanak. A puska meg minduntalan elsült a kezükben, úgy hogy a vaddisznótól nem féltünk, de tőlük igen. Sokszor mérgelődtem miattuk. Csendes, elhagyott volt ez a vidék, 1930-ban tenye­reit rá a kultúra a Bükkre, amikor a Miskolc—Egei közti műutat megépítették. Mélázva mondja ezt Puska Pali bácsi éppen abban az autóbuszban, amely Eger felé robog velünk. Maga is megérzi a helyzet fonákságát, mert hozzáteszi: — Én kérem, ha csak tehetem, gyalog járok. Nya­ranta mindig elsétálok Putnokra, mert a fiam ott er­dész. Útközben a vadászházaknál, megpihenek, elbe­szélgetek a cimborákkal és ballagok tovább. Most csak a feleségem kedvéért ültem fel erre az autóbuszra. Meg akarom neki mutatni az egri várat. A védők közt ki van vésve az én nevem is: Puska Pál. Bizonyosan valamelyik ősöm, vagy névrokonom lehetett az illető. Az asszony nagyon kíváncsi lett, amikor ezt megtudta. A nagy sokadalmat egyébként nem szeretem, de Eger patinás város, jól érzem magamat benne. Furdalt a kíváncsiság, nem önző ember-e Pali bácsi? Megkérdeztem., mit szól ahhoz, hogy egyre több turista járja a Bükköt? — Kérem, én a turistákra nem haragszom, mert azok általában fegyelmezett emberek. Jöjjenek minél többen, mert aki sokat van kint a szabad természet­ben, az — merem állítani —, hogy jobb ember lesz, mint volt. ök mennek a piros-kék, meg a sárga jelzé­sek után, én meg a magam útjain. Elkerüljük egymást, nincsen bajunk egymással. Hanem ezek a csellen­gők rVeleszivta magát levegővel Puska, Pál és biztos hosszú nanaszlistát mondott volna el. ha köz­ben meg nem áll az autóbusz és fel nem száll a répás­hutai Nemes Károly. Ez az esemény azonban megsza­kította a beszélgetés fonalát, s a továbbiakban Nemes bácsi vaddisznóval .való viaskodó sáról esett a legtöbb szó. Ezt azonban majd legközelebb mesélem el. Solymár József vízalatti tartályokat, amelyeknek le- gyen aránylag nem nagy vízfölötii tornyuk s ezekkel a tornyokkal sza­bályozzák a tartály merülését. Ezál­tal a tartály ellenáll a legnagyobb tengeri viharoknak is. A megrakott tartályra nincs hatással a hullám- verés, konstrukciója psdig nagyot* egyszerű és könnyű. Egy közönsége* tengeri vontatóhajó így 100 ezer tonnás ciszternákat, vagy egész cisq* ternakaravánt bírna vontatni. A számítások szerint ilyen mód­szerrel az olaj, vaay más cseppfolyós és ömlesztett rakomány szállítása egynegyed-egyötöd annyiba került mint tartály hajóval. Amikor a ''ullám hossza megegye-* zik a hajó hosszával, akkor a hul­lám óriási nyomást gyakorol a ha­jóra. A vízalatti tartályokat ilyen ve­szély nem fenyegeti, tehát azokat nem is kell olyan szilárdra és nagy súlyúra méretezni. Légi folyók A sugár áramlatok — az atmoszfé­ra felső rét 'ében lévő gyors »légi folyók« rendszerint 9—12 kilométeres magasságban, az alsó szélességi fo­kokon pedig 15—17 kilométeres ma­gasságban fedezhetők fel és többezer kilométerig terjednek, néha körül­ölelve az egész földgömböt. Míg a földön a legerősebb szél se-* beásó- - nem V másodpercemként 60—70 méternél, a sugár áramlatok sebessége rendszerint 70—106 méter másodpercenként, ami óránkénti 360 kilométeres sebességet jelent. A föld gömb néhány pontja fölött ez a sebesség kötszerekkor a. A sugáráramlatokat és azok elága­zásait már az egész világon tanul­mányozzák. A többi között a Japán­ban állomásozó amerikai tengerészek, ebből a célból rádiókészülékkel fel­szerelt óriási léggömböket bocsáta­nak fel. A kapott eredmények két­ségtelenül fontos gyakorlati jelentő­séggel bírnak majd. Az aviatika már most ingyen hajtóerőként használja ki ezt az érdekes atmoszférikus je-1 lenséget: néhány útvonalon a repülő­gépek »folyás irányában« úsznak a gigantikus légi folyókon. A sugáráramlatokat még behatób­ban tanulmányozzák a mos tárná geo­fizikai évben. Ebből a célból meg­növelték az aerológiai megfigyelő­állomások számát. A Szovjetunióban például a meglévő állomások medletfc 33 új állomást létesítettek. NEVESSÜNK A szórakozott professzor — Mondja föúr — lordul a szóra­kozott professzor az asztala mellett álló feketeruhás férfihez — hol Is tar­tunk tulajdonképpen? Nem rendel­tem még meg az ételt, vagy megren­deltem, de még nem kaptam meg, vagy már meg is ettem? Mire a feketeruhás: — Sajnos professzor úr, itt nem le­het étkezni. Ez az egyetem olvasó-* terme. t Olcsóbban is lehet... a — Mondja drága doktor úr, meny* Miyiért formálná át az orromat? —* kérdi egy kissé túlhegyes orrú hölgy a plasztikai műtétéiről hires sebészt# — Kettőezer márkáért — feleli az orvos. — Hát azért kizsákmányolni még­sem hagyom magam — szisszen fel a hölgy, majd ingerülten hozzáfűzi: — Nem lehetne ezt olcsóbban csi­nálni ? — Miért ne lehetne! — válaszol ud­variasan mosolyogva az orvos. —< Tessék nekirohanni egy telefonpóz­nának! Étteremben — Mondja kérem, milyen új szokás ez? Maguknál mindig étkezés elöti kell fizetni? — Dehogy uram, csak azoknak# akik gombát esznek... Szerencsés tigrisvadászat i — És mi volt a legszebb élményed ^indiai utazásod alkalmával? — Egy tigris vadászat. — Szerencséd volt? — De még mekkora! Egyetlen tig­rissel sem találkoztam. i TÚLSÁGOSAN KÉPLETESEN f A baromfitenyésztők konferen- r ciáján az elnök így köszöntött egy r neves személyiséget: r — Szeretettel köszöntjük ZuJgl?-* f esek kormányfőtanácsos urat, aki f mint tudjuk, — maga is a barom- fitenyésztésből került ki... Jó ÖTLET , — Nem szégyenled magad, Miklós- fka! Már megint nem mosakodtál! jBüntetésből hazaküldelek — píron- ) gat ja meg egyik nap a tanítónéni $ ^harmadik osztály dísznéldányáL l .... Másnap az egész osztály ma- szatosan jön iskolába, A betegség viharfelhője lebeg az egészség felett. Az életerős, piros­pozsgás férfit sem szánja és ha tehe­ti. lecsap rá, ágyba dönti. Gyámolta­lanná, magatehetetlenné válik, csak segíteni lehet rajta. * A betegség viharfelhős feszültségé-^ ben a villámhárító az orvos, egyetlen ^ menedéke a bizalomnak. ^ Jelen esetben dr. Lehotai Árpád aj villámhárító, az ő szaktudásán, em-\ berséges hozzáértésén vezetődik le az\ életféltés emberi feszültsége. Ha nem \ használ a gyógyszer, az injekció, merti a lélekben ütött tanyát az alattomos \ betegség, a szép szó megbékéltető \ szelídségével hajlik a beteg test beteg J lelki élete fölé, hogy bizalmat, békét* sugározzon belé. Az orvos nagyon jól J tudja, hogy a legnagyobb betegségi fölött is diadalmaskodhat az ember, \ ha erős lélekkel állja a harcot. i A volt honvédkórházban töltött egy # órám alatt szemtanúja voltam an- £ nak, hogy mi minden múlik az# orvoson. A legdrágább kincs, az életj forog kockán, ez a kockajáték nyo-# masztóan hat a kedélyekre, a hozzá-v némértő bámészkodókra. Csak az or-\ vos biztos a dolgában, tudja, mi a te-\ endő és nemet kiált az emberélet kö-\ rül ólálkodó halálnak. \ Itt a kórházban más törvények di-^ rigálják az életet. Itt az odakintről, a# civiléletból hozott dicsőség és köz-i életi érdem értéktelen lim-lommá vá-í üik, a vagyon presztízse nem funkció-^ nál. Itt egyetlen és felülmúlhatatlan) érték — az élet, az egészség. # Jönnek, egyre jönnek a betegek, a v maguk lábán, vagy hordágyon. A mű- \ tő megtelik az orvos magabiztos\ hangjával, beteg aggódó segítségkéré-\ sével. S az odakint ácsorgók találgat-\ ják, mi lehet a baja a szerencsétlen- \ nek. A sorsközösség, az egymásra- \ utaltság érzése tölti el az embereket. \ Nem szabad csüggedni — biztatgat-i ják a hozzátartozókat. Majd megnyi-i lik a rendelő ajtaja, az orvos beszó-i lit ja a hozzátartozókat és felveszi ai beteg személyi adatait. * — Nyugodjanak meg — mondja azj orvos — nem lesz semmi baj. Meg-f gyógyul a beteg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents