Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-06 / 182. szám

4 Kedd, 19ä7. augusztus 6. £a>ZAfc~.lAÜ 1 AKUKöZ AG A Ha cséplőgép, még a trak­tort is kifogtak be­lőle. Ügy látszik, valami 'hibája akadt — ....—- ■ ■ ■ é s vezetője az ebédszünetben akarja kijavítani. A EBÉDIDŐBEN A% aratók jelentik — a mezőcsáti járásból cseplobrigad, a kenézloi Dózsa Tsz tagjai, a bokrok alján hűvösben ül­nek és jóétvággyal fogyasztják az ebédet. Jólesik az étel, a nehéz mun­kában kifáradt embereknek. Már hajnali háromkor talpon voltak. A levágott zabot kötözték kévébe, csak azután fogtak a csépléshez. Azt mondják, nem illő dolog bele­nézni másnak a fazekába. Most még­is megszegjük ezt a szabályt, de csak azért, hogy megírhassuk, milyen jó­ízűen fogyasztja a csirkehúst Világi Jani bácsi, a tsz egyik legrégibb tag­ja. — Bizony, amíg a Szalai uraságnál cselédeskedtem,. nem ettem csirke­húst ebédre, — mondja. Most azér más..-; Leülünk az ebédelők közé. Közben szó esik erről is, arról is. Gabona-elő­leg kellene nekik, mert elfogyott a lisztjük, és kénytelenek a boltból vá­sárolni. Tavaly az első cséplésből osz­tottak búza-előleget, de most egy ki­csit nehezen megy. Nincs elnökük. Azazhogy van, csak éppen a kórház­míg felépül. A párttitkárt meg »ki­emelték« a csoportból, terményfelvá­sárlónak. Ebben a nagy dologidőben bizony hiányzik a tapasztalt, a gazda­ságot jólismerő vezető. Igaz, Kecske­méti Gyula, a községi tanácselnök félszeme mindig a csoporton van. Vi­gyáz, hogy baj ne történjen, segíti őket a munkában. Ma is már hajnali háromkor segített zabot kötözni a ta­goknak. Kevés tanácselnök teszi ezt meg. A tagok panaszkodnak a vezetőség­re. Talán azért, mert most egyik sincs itt közülük? Azt mondják, nem. ők bátran megmondják véleményüket még az elnöknek is. Ritkán tartanak közgyűlést, ahol a vezetőség beszá­molna a gazdálkodás menetéről, a pénzügyi dolgokról. A tagok joggal követelik, hogy rendszeresebben és gyakrabban tájékoztassák őket. A ve­zetőség ne féljen a tagság elé vinni a tsz ügyeit. Ha részletesen beszámol a tagságnak, a pénzügyi helyzetről, a felvett hitelekről és azok visszafize­téséről, arról, hogy milyen kötelezett­ségei vannak a tsz-nek, akkor a tag­ság nem fog gyanakodni és nem fog jogtalan követelésekkel előállni. T öbben is szó- * v.átették, hogy Zsindely Ferenc az elnök, néha a kel­leténél keményebb hangot használ egyes dolgozóikkal szemben. Ugyan­akkor a községben ennek az ellen­kezőjét hallottuk: hogy túlságosain engedékeny (és sokat elnéz a tagok­nak. Keményebbnek kellene lennie. Mondják azt is, hogy a tagok közül egyesek fütyülnek az elnök figyel­meztetésére, fegyelmezetlenek és nem jelennek meg pontosan a munkában. Hát bizony ilyenformán nehéz is az elnöknek. Mindenesetre a fegyelem megszilárdításának, a nevelésnek i» az a legjobb módszere, ha a közgyű­lésen az egész tagság előtt vonják fe­lelősségre a fegyelmezetlenkedőt, — de durván beszélni a tagokkal akkor sem lehet, ha hibát követtek el. No, persze nem olyan veszélyes a hely­zet a kenézlői Dózsában, mint ahogy egyesek elképzelik. Sok tekintetben példaként állíthatjuk őket a többi tsz. elé. Hogy egyebet ne említsünk: szi­lárdon állták az ellenforradalom vi­harát, a tsz-ből nem lépett ki senki, sőt a tavasszal új belépők voltak. Igaz, a zűrzavar az ő fejük felől sem vonult el nyomtalanul. Az alapsza­bály betartásánál történt félrecsu- szás. A tél folyamán úgy határoztak, hogy a tsz szénáját nem munkaegy­ségre, hanem 40 százalékos részese­désre fogják lakaszálni. A vezetőség — nagyon helyesen — elvetette a ko­rábbi határozatot, mint amely ellen­tétes az alapszabályzattal. A gazdál­kodás irányán kellene még változtat- niok. Eléggé külterjesen gazdálkod­tak eddig. — Hát lehetett itt belterjesen gaz­dálkodni? — jegyzi meg a beszélge­tés közben Borbély “Lajos munkacsa­pat vezető. A tsz vetéstervét nem mi, hanem a járási mezőgazdasági osztály készítette. 45 százalékot ke­nyérgabonával kellett bevetni, aztán jött egy sor kötelező szerződött ter­mény. Mire a takarmányra került volna a sor, nem maradt terület. Hát ezért nem volt a tsz-ben belterjes gazdálkodás! — mondja kissé indula­tosan. — No de azért 10 hold szőlőt tele­pítettünk, szól közbe Csőm Feri bácsi és megjegyzi: az idén már szürete­lünk is. Egy-két év múlva a gyümöl­csösünk is teremni fog. S tagjai a csoport megalakulása óta zó ami szó, a kenézlői Dózsa Tsz sok áldozatot hoztak. De megalapoz­ták jövőjüket. Ha ma még vannak is kisebb hibák, de már világosan látni lehet egy kibontakozó gazdag tsz körvonalait. Lassan letelik az ebéd­idő. A traktort is megjavították mes­terei, már a gép előtt áll, épp a szíjat teszik rá. — Na emberek, gyerünk munkára, sok még a csépelni való — szól Vilá­gi bácsi és indul a kazalra. A mezőcsáti járás termelőszövet­kezetei közül elsőnek a tiszatarjáni Alkotmány Tsz fejezte be az aratást. A termelőszövetkezetnek 153 ku- tasztrális hold aratni valója volt, ebből 111 holdat kombájnnal arattak le. A járásban másodiknak a hejőbá- bai Uj Élet Termelőszövetkezetben fejezték be az aratást. A tsz-ben igen szép volt a terméshozam. Búzá­ból holdanként 15 mázsát, ősziárpa- ból pedig 16 mázsát takarítottak be. Dicséretére válik a putnoki gépállomásnak A dédesi Alkotmány Termelőszö­vetkezet tagjai kissé félve kezdtek az aratáshoz, mert kevés volt a kézi kaszás a sok kalászoshoz, a gépállo­más munkájától pedig idegenkedtek a múlt tapasztalatai alapján. Becsületére válik a putnoki gép­állomásnak, hogy segítségükkel a termelőszövetkezet a remélt idő előtt jó minőségben befejezte az aratást. A tsz reméli, hogy a cséplőgépek is ilyen hibátlanul fognak dolgozni. Rakaca környékén is befejezték az aratást Kavalecz Barnabás négy falu me­zőgazdasági szakfelügyelője: Raka­ca, Rakacaszend, Viszló és Debré- te. Ottjártunkkor örömmel újságol­ta, hogy körzetében befejeződött az aratás. A jövő hét elején hozzákez­denek a csépléshez. Rakacán két cséplőgép áll munkába. A rakacai Uj Dolgozó Tsz-ben tel­jes üzemben folyik a hordás és pén­tek óta csépelnek. Az elmúlt évek­hez viszonyítva itt is emelkedett a holdanként! hozam. Abodon kalákában csépelnek Abod községben is befejeződött az aratás. Jelenleg hordanak a gazdák. A cséplés itt csak a jövő hét vége felé kezdődik meg,, mert kalákában csépelnek s meg kell várni, míg a csoport minden tagja behord. Csabai László vb. titkár vélemé­nye szerint, búzából s árpából 6—7 mázsás holdankénti hozamra lehet számítani, ami szépnek mondható ezen a területen. A gazdák már a cséplés megkez­dése előtt ajánlottak eladásra gabo­nát az államnak. Ifj. Olajos Lajos 12 holdas gazdálkodó 15 mázsa bú­zát, 5 mázsa rozsot s 5 mázsa árpát, árpát s 2 mázsa rozsot ajánlott el­adásra. Nagyobb munkakedvvel, nagyobb odaadással... Borsodszirák szorgalmas paraszt­sága az októberi ellenforradalom alatt is tudta, mi a feladata: szánta­ni, vetni. Most akkori munkájuk gyümölcsét takarítják be. Szorgal­mas munkával befejezték az aratást, még egy pár napig hordanak és kez­dődhet a cséplés. Az edelényi gépállomás, látva a szirákiak szorgalmát, megadta a megfelelő segítséget a község lakói­nak. 6 darab cséplőgépet biztosított a gazdák számára, hogy mielőbb zsákba kerülhessen a szépnek ígér­kező termés. A gazdák nagyon meg vannak elégedve a terméseredmény­nyel, mert nem ritka a 12—13 má­zsás holdankénti átlag sem. A tanácstagok felvilágosító mun­kája nyomán ■ a gazdák eladásra ajánlják felesleges terményeiket az államnak. Például Orosz István kö­zépparaszt 20 mázsa búzát ad el, Fajkuczius István 10 mázsát, Mihalo- vics József, Székely József és R. Gondos István 5—5 mázsát. Szorgalmas munkával most már a tarlóhántást végzik, hogy a jövő évi termés is biztosítva legyen. Látszik, hogy a beadási rendszer megszünte­tése után nagyobb munkakedvvel végzik munkájukat a sziráki dolgozó parasztok. A munkások segítsége az aralóknak A Borsodi Hőerőmű pártszerveze­te az elmúlt vasárnap Sepsi János vezetőségi tag vezetésével egy brigá­dot küldött a dédestapolcsányí tsz aratói segítségére. A kisszámú, de lelkes brigád a kedvezőtlen időjárás ellenére háromszáz kéve gabonát takarított be. Ä brigád a napokban nagyobb létszámmal újabb segítsé­get nyújtott az aratóknak. A Neliézszerszámgépgyár azonnali belépéssel felvesz jól képzett esztergályos szakmunkásoka Jelentkezés a vállalat mun­kaerőgazdálkodásánál. Mis­kolc, Mexikó. ban fekszik. Beletelik néhány nap, Virágzó lóheretáblák a Hegyközben Aki nem a mezőgaz­dász szemével nézi iß a krt&tálytiszta levegőjű, illatos Hegyközt, az is könnyűszerrel észre­veszi azokat a virágzó lóhere- és lucematáb- lá'kait, amelyek Borsod­nak ezt a legészakibb vidékét díszítik, ékesí­tik. Másutt is találkoz­hatunk ugyanezzel a képpel, de ilyen kevés szántóterülethez viszo­nyítva ennyi magfogás­ra meghagyott lóherés- sel és lucernással se- holsem. Ennek az a magyará­zata, hogy a Hegyköz erdei eredetű, savanyú vegyihatású nyirok­talaja nagyon alkalmas a pillangós virágúak termesztésére. Különö­sen a lóherefélék dísz­lenek gyönyörűen. De nemcsak szénát adnak, hanem a magiképződé­sük is rendszerint ki­fogástalanul sikerül. Az aránylag hűvös ég­hajlat miatt pedig a rovarkártétel lényege­sen kisebb, mint más vidéken, szinte mini­málisnak mondható és ez a pillangós növé­nyeknél igen nagy jelen­tőségű. A Hegyköz ugyanis nem annyira a kenyér- gabonafélék termeszté­sére, mint i nká bb állat - tenyésztésre alkalmas. Ezért a korszerű állat- tenyésztés érdekében igen fontos ezen a vi­déken a pillangós virá­gúak vetése. Az előbb említett kedvező adott­ságok folytán ezzel együtt jár a szokásos­nál nagyobb mérvű magtermelés is. Erre általában az egész Hegyköz alkalmas, de főként Alsóregmecen, Felsőregmecen, Mikó- házán, Kovácsvágáson, Pálházán, Nyíriben, Nagybózsván hagynak meg nagy tábla lóherét, lucernát magfogásra. Ebből a hazai igé­nyek kielégítése után bő veri jut exportra is. Tudnunk kell ugyanis, hogy a magyar lóhere- és lucernamag nagyon keresett 'exportcikk, egész Európában igen kapós. Mindenütt elis­merik, hogy az egész világon mi termelj üli a legjobb fagyálló és a hőséget is legjobban bíró lucernamagot. Mindent el kell követnünk azért, hogy megőrizzük a faj- tisztaságát. Nagyon vi­gyázzunk arra, hogy csépiéikor tisztán ke­rüljenek a zsákba, és semmiféle idegenből származó maggal össze ne keverjük. Mindebből az derül ki, hogy komoly gondot kell fordítanunk a ló­here- és lucernamag termesztésére. Ezek a Hegyközben díszlő, lila­kék virágú lucerna- és lóheretáblák pedig azt bizonyítják, hogy itteni dolgozó parasztjaink felismerték ennek fon­tosságát. s szorgalmas munkájukkal ők is hozzá kívánnak járulni mezőgazdaságunk jó hírének további öreg­bítéséhez. HEGYI JÓZSEF ifj. Borva József szintén 12 holdas SZEMES ISTVÁN gazdálkodó 10 mázsa búzát, 2 mázsa rsain 4O52L0: SZEMÜGYRE VETTE tár­sait. Az egyik, aki a Stägl név­re hallgatott, nagyot nyújtó­zott. A kéjes erőlködéstől le- fittyedt ajka és kilátszottak hiányos, sárguló fogai. E mű­veletet bevégezvén, hatalma­sat tüsszentett, miközben az orrán lévő szemölcs, amelyen két fekete szőrszál éktelenke­dett, nevetségesen futkározott fel, s alá. — Régen szippantottál ilyen jó levegőt, ugye Stägl? — kérdezte a mellette ülő. — Ehe — mondotta amaz. Kistarcsán nem volt ilyen klassz az ájer. Ezen aztán valamennyien jót nevettek. Stägl folytatta. — No, de csak kapjam cl az oberhekust, úgy hazavá­gom, hogy a... — Oké h*psi, kvittolunk, — lelkendezett Kolbák, a köp­cös, vörösarcú gentleman — most mi jövünk! — majd min­den összefüggés nélkül hozzátette — piszkos bolsi... Mind! Hirtelen Kissre néztek. — Tőled, polgártárs, még meg sem kérdeztük, ki vagy? — Kiss László... elektrikus... — válaszolta félszegen. — Ahá, szóval úriember! Elek... elek... — nem jött nyelvére a szó, majd így folytatta. — Mondd csak, Elek ba­rátom, merre dolgozol? Nem vagy valami fejes? ... — Miskolcon, az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál dolgozom. — Miskolcon? — csodálkoztak. — Mit keresel Pesten? Kiss megijedt. — Hivatalos ügyben jártam, — hazudta — és ... és fentragadtam... Bizalmatlanságuk eloszlott. — Jaja hapsi, hát csak viselkedj jól, majd gondunk lesz rád, — ígérte Stägl miniszteriális fennsőbbséggel. Fehérvár előtt megálltak egy kocsmánál. A köpcös le­mászott a kocsiról, majd kisvártatva két üveg pálinkával tért vissza. — A pimasz, még hogy nem elég neki az aláírásom! — dühöngött. — Ennyit nem képes áldozni a szent forradalom­ért! De be is gazolt a pali... ... Fehérvárig alaposan benyakalt a társaság. Kiss nem szokta meg az italt, de erőnek erejével beletukmálták, s most érezte a fejében. Szeme csillogott, tűz futkározott ereiben. Már nem is látta olyan sötéten a világot. Mielőtt a városba értek volna, elfogyott a pálinka. — Inni kellene még valamit! — E’már döfi! — kiáltott fel Stägl. — Van idő, gyerünk! A kocsmában csak néhányan lézengtek. A köpcös kért egy kört. <— A szent forradalomra!... — emelte meg poharát. Aztán újabb és újabb kör következett. Kiss csak óvato­san nyalogatta a pálinkát. Undorodott tőle. Szerencséjére pem sokat törődtek vele a „különítmény” tagjai, mert he­vítette őket a saját históriájuk: egymást licitálták túl a hős­ködésben. Talán egy óra is elmúlt már, amikor felcihelődtek. Alig álltak u. lábukon. A gépkocsi vezetője pedig valósággal (V. folytatás.) eszméletlenre itta magát. Feje rábillent az asztalra, karja élettelenül csüngött oldalán. — Nem... hűk... számít — dadogta a köpcös — majd a Kolbák elvezeti — és igyekezett kihúzni magát. Felkapaszkodtak az autóra. Stägl és Kolhák a vezető­fülkébe ült. A motor felberregett, a kocsi bakkecske-mód- jára megugrott, majd cikk-cakkban futott néhány métert és oldalt az árokba borult. Stägl kiugrott a fülkéből. Károm­kodott. — A szentségit!... A marha... Marha Kolbák! — Kö- rüllapogatla a kocsit, amelynek két baloldali kereke az árokba csúszott, s dühösen vakargatta íejebúbját. Hiányos foga között hegyeset sercintett: — Frajer, ugorj csak valami segítség után. Ugorj no! Te vagy a legfiatalabb! Hogy az a... 7. AZ ÚTON MENEKÜLÖK hosszú sora kígyózott. No­vember 2-a volt. Hideg őszi szél rázta a fák üstökét, s elsár­gult falevelek hullottuk az ágról. Az élelmes fuvarosok jól kerestek ezeken a napokon. Szekerük soha nem volt üres. Jó pénzért még a határon is átszállították utasaikat. A szűk­markúakat csak a határig vitték, onnan aztán, gyorsan visz- szafordultak újabb szállítmányért. Némelyik embert a pánik hajtotta, másokat a kaland­vágy űzött, legtöbbet pedig az órák alatt divatossá vált „disszidálni” szó vonzott megbüvölten. Az ijedelem tetőpontra hágott. A rémhírek futótűzként terjedtek. „Órákon belül kitör a világháború..„Az oro­szok nagy haderővel megtámadták az országot, Budapestet már el is foglalták és kiirtották a fél várost...” „Jugoszlá­via felől ENSZ csapatok nyomulnak a főváros felé..„Ame­rika két nap alatt bejelenti az ultimátumot.. — Gyerünk! Estére már túl leszünk a bajon. Minket az­tán nem érdekel... * Kiss László nem tért vissza a „forradalmárokhoz”. Amint eltűnt a szemük elől, útirányt változtatott. Mindegy merre, csak valahogy össze ne akadjon velük. Nem szeretne visszatérni Pestre, különösen ilyen alakokkal... Észre sem vette, kiért a nyugati országútra. Gépjármű­vek rohantak ki a városból és be a városba. Az autókqn te- méntelen láda, .s a ládákon fegyveres emberek kucorogtak. Egyik-másiknál szokatlan fegyver volt. amilyeneket Kiss még soha nem látott. Legszembetűnőbb volt a markolatuk, melyet nem borított sem lemez, sem fa, s vázuk könnyedén elfért a tenyérben. Kiss azonban nem sokat törődött a látvánnyal. Fülelt. Az emberek furcsa dolgokról beszéltek. „Most már biztos a polgárháború. Győrben új kormány alakult. Nagy Imre kor­mányát nem ismerik el...” Mi lesz még itt! Talán Ieg- lanácsosabb egyelőre eltűnni az országból. Valahová, ahol biztonságban van az ember. Mentse az életét, aki tudja ... Az egyik útszéli fához tá­maszkodott, úgy, hogy az út fe­lől eltakarta a fa törzse. Kétségtelen, haza nem tud menni. Ha itt kóborol? ... Dunántúlon ismeretlen, könnyen meg­történhet, hogy igazoltatják, s mit mond akkor? Mit keres itt? — Leghelyesebb, ha a tömegbe, a menekülők közé ve­gyülök — gondolta, — azokat az ördög sem bántja. Eh, mit! Majd lesz valahogy. Ki kell várni a végét! Ha tiszta lesz a helyzet — visszajövök. Egyelőre mindennél fontosabb a bő­röm. Hirtelen elhatározással felkapaszkodott egy nyugati irányba haladó autóra — állítólag gyógyszerért ment a ha­tárra — és meghúzódott a vezetőfülke mögött. CSÁKANYDOROSZLÓIG minden baj nélkül eljutott, azaz eljutottak, mert a kocsit egészen megtöltötték a mene­külők. Ott azonban szélnek eresztették' őket. Szemtanú nem kell a gyógyszer átvételéhez, egyébként is: — Innen már közel a határ! — biztatta őket egy nyurga fiatalember a volán mögül. 8, A táj a Dunántúl nyugati részéhez hasonlított. Dimbes- dombos, fás vidék. És mégis ídegenszerű. A viselet tarkább és szembetűnőbb. De mindennél szokatlanabb a láger ... — Mit is keresek én itt?- — töprengett Kiss. — Olyan furcsa minden. És az emberek... Némelyik összecsókol ben­nünket, mások közömbösen néznek ránk. Vannak, akik rosszindulatúan méregetnek ... ... Este volt. A íabarakban halvány fény pislákolt. A földön szalma, azon hemperegtek nők, férfiak, gyermekek. Egyik sírt, másik nevetett, a harmadik komoran bámult a semmibe... A zsúfolt akolban. a testek pái'ája fojtogató bűzt terjesztett. Az osztrákok pokrócokat dobáltak a szal­mára, s a menekültek rávetették magukat. Maga állat! Agyontapossa a gyereket! — visítozott egy terebélyes asszonyság. — Menjen a fenébe, kicsoda maga! — Ha nem tetszik, menjen vissza... — Vigyázzon magára, itt nem szájaskodhat! ÍGY KEZDŐDÖTT az élet az ígéret földjén. Kiss Lász­lónak összefacsarodott a szíve. Fázósan összekucorgott a szalmán és aludni próbált. Álom azonban nem jött a sze­mére ... Félóránként érkezett az újabb „eresztés”. A jövevénye­ket megrohanták és kérdések özönével ostromolták. — Mi van már „odaát”? — kíváncsiskodtak, mintha legalább is nem órákkal, napokkal, hanem évekkel ezelőtt hagyták volna el hazájukat. Legyintettek. — Mi lenne? Áll a „balhé”... (Folytatjuk.,

Next

/
Thumbnails
Contents