Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-30 / 202. szám
4 ÉSZAKMAGYAROR5ZÁ6 Péntek, 1957. augusztus 39. „Szeptember 4-től a színház minden dolgozója munkába áll“ Elkészítettük a színház munka- Vervét a jövő idény elejére és egyúttal rögzítettük, amennyire lehetett, az egész évi műsortervet — mondja Jákó Pál elvtárs, a Miskolci Nemzeti Színház új igazgatója, akivel az első szélesebb körű igazgatósági értekezlet után beszélgetek a színház dolgairól. — A munkatervet úgy állítottuk össze, hogy szeptember 4-től a színház minden dolgozóját munkába állítjuk, minden művésznek, műszaki dolgozónak, a színház minden alkalmazottjának meg lesz a maga feladata. Úgy osztottuk el a szerepeket, a munkát, hogy egyszerre lendületbe hozzuk az egész színházi gépezetet és senki se érezze magát feleslegesnek, mindenkinek jusson feladat. Jákó igazgató eleven, figyelő szemében a lelkes tennivágyás tüze lobog? pedig fáradt lehet már, hiszen amint közli, csaknem 48 órája egyfolytában dolgozik, tárgyal, szervez, darabokat olvas, ismerkedik a színháznak az átépítés okozta problémáival és azok áthidalásával. Sok új emberrel van dolga, össze kell hangolnia a régiek és újak munkáját, új, sikeresen együttműködő kollektívát kell a színházon belül kialakítani, tájékozódnia kell a rendelkezésére álló művészi erők egyéni képességeiről, h'qgy a kezdeti nehézségek ne okozzanak zökkenőket a színház művészi munkájában, olyan színházat csinálhasson, amilyet elképzel; Az új igazgató cs Miskolc kapcsolatai Figyelem ezt a lelkes művészembert, akit idestova 24 éve ismertem meg itt Miskolcon, ahol mint fiatal színész és rendező 1938-ban feleségével, Gyarrpathy Anikóval együtt Bársony Aladár »Magyar Játékszín« nevű kamaratársulatának tagjaiként sok értékes szerepet játszottak. Nem beszéltem akkor velük arról a benyomásomról, amit művészi és emberi magatartásukból szűrtem le. Arról a megérzésemről, hogy ez a szinészpár valami másféle fából van faragva, mint azok az átlag művészek, akiknek nincs határozott világszemléletük, vagy ha van, az nem egyéb, -mint közönséges, elmaradott polgári szemlélet. Szerepeik hangsúlyából, jellemábrázolásukból érződött ki an- naii a fajta művésznek a szellemi habitusa, aki nyomatékot tud adni mindannak, ami a haladó tendenciát jelenti egyik-másik darabban. A szerepekhez való hozzáállásukból delejesen sugárzott valami, ami arra vallott, hogy a Jákó—Gyarmathy-pár a leghaladottabb forradalmi szemlélet cljegyzettje. Benyomásom nem volt csalóka. Azóta Jákó Pál és Gyarmathy Anikó legismertebb előadóművészeink sorába léptek. Ma már tudjuk, hogy Jákó elvtárs két évet ült a Horthy fasiszták börtönében politikai magatartása miatt és sem ő, sem Gyarmathy Anikó nem tévedt el az október-novemberi ellenforradalom eszmei zűrzavarában sem, hanem keményen állták meg helyüket meguj- hodó szocialista kultúránk kibontakozásáért vívott harcban. íróink, művészeink közül ők voltak az elsők között, akik a rádióban irodalmi műsort adtak és ezzel megtörték azt a »sztrájkot«, azt a passzív rezisztenciát, amit a revizionista és ellenforradalmi beállítottságú, zavaros fejű írók, művészek kezdeményeztek. Ezekre gondolok, amíg Jákó igazgatóval jövő terveiről beszélgetek. Szavaiból nemcsak az a határozott szándék csendül ki, hogy erős és magasszínvonalú műsor művészi előadására képes kollektívát akar ösz- szekovácsolni, s meg akarja szilárdítani a munkafegyelmet, hanem az arra irányuló felelősségérzet is, hogy a népi államnak a színházi kultúráért hozott hatalmas anyagi áldozatait a színház erőinek rentábilisabb, gazdaságosabb kihasználásával, a látogatottság fokozásával a lehetőség szerint csökkenteni kell. A szeptemberi program Szeptembert tájelőadások töltik ki. Az idény végén színrekerült János vitézt és a Nyári kalandot adják majd elő a megyében. Négy hét alatt 40 előadást tartanak, olyanformán, hogy két autóbusszal járják a vidéket és egy-egy napon két előadást is tartanak más-más helyen. Miskolcon a kamaraszínhazat október 8-án nyitják a Nyári kalanddal, a diósgyőri Művelődés Házában pedig október 10-én kezdik az előadásokat a János vitézzel. Az új évad műsora A Kamaraszínházban az első bemutatót október 11.-én tartják. Flers és Caillavet, a századforduló népszerű francia vígjátékszerzőinek A zöld frakk című szatirikus vígjátékát mutatják be. A Kamaraszínház további műsordarabjai: Gorbatov: Egy éjszaka c. színműve (november 7-én), Földes Mihály: Lila angyal c, bohózata (november végén, vagy december elején). A következő évben Callegari olasz szerző Megperzselt lányok c. színművét, Gábor Andor Dollár papa c. komédiáját, Hasek Svejk című szatíráját, Steinbeck Egerek és emberek c. színművét és Garcia Lorca Bernaráa asszony háza c. színművét rm^tatják be. A vasgyári Művelődés Házában október 18-án Schiller Ármány és szerelem c. művét mutatják be elsőnek. November 14-én a Don Pas- quale c. Donizetti opera, november 21-én Kálmán Imre Bajadér c. operettje, később pedig Strauss Egy éjszaka Velencében, majd Szenkár Lovag Romeo c. operettjei kerülnek színre. Az új évadban minden csütörtökön tartanak operaelőadást A már betanult operákon kívül bemutatják Delibes Lakmé-yát, Verdi Álarcos bál-ját és Traviátá-ját. összesen tehát négy új operabemutató szerepel a műsortervben. Ehhez csatlakoznak a tánckar önálló táncjáték falújításai és bemutatói. Tájelőadásokon is több darabot mutatnak be. így Molnár Ferenc Olimpia-ját, Strelik Falusi idill-jét, Gárdonyi Béza Bor-át. Külön műsort állítanak össze az ifjúsági (diák) és gyermek előadásokra. (Peleskei nótárius, Don Cesar de Basan, Koldus és királyfi, Pál utcai fiuk.) A műsor, mint látjuk, többségében a vidám műfajokat képviseli. —Igen — mondja Jákó elvtárs —, azt akarjuk, hogy a közönség sokat nevessen, jól szórakozzék, de azon nevessen, amin az új világrendet építő, haladó embereknek nevetniök kell. A vidám, öntudatos emberek segítségével akarjuk azt az átmeneti időt átvészelni, amíg a színház átépítésének időszaka nehezíti társulatunk munkáját. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Jákó Pál és lelkes segítőtársai a részben megújhodott művészgárdával és a színház minden dolgozójának odaadó munkájával sikeresen oldja meg a társulatra váró szép és nemes feladatokat. (H. B.) Külföldi vendégek a bányásznapon A VII. bányásznap ünnepségeire Budapestre érkezeit a szovjet bányászok küldöttsége. D. G. Misanov, az Ukrán SZSZK bányász-szakszervezetének titkára, A. N. Maszko, az összszövetségi bányászszakszervezet külügyi osztályának vezetője, A. D. Szülim, a Vjetka Globukaj.ai bánya vezetője, N. Kudrajcev, az Iljics bányakerület vezetője és P. N. Glukov. a Don-medence 29-es számú bányájának brigádvezetője, a szocialista munka hőse. Megérkezett a francia bányászok küldöttsége is: Emile Roger, az északfranciaországi bánya vidék szakszervezetének titkára és Adrien Paure, a középfranciaországi bányászszakszervezet titkára; KISBlRÓBÓL—JÁRÁSI TANÁCSELNÖK NEM KORTESKEDNI akarok Sz. Czena István mellett. Pedig az ő esetében igen-igen könnyű dolgom lenne, dehát semmi ------------------ -----------------s züksége rá, mert mögötte áll az egész falu. Azaz nem is csupán Dédestapolcsány, de Tardona és Mályinka is. És ez a lényeg. No meg a nagy különbség is a régi képviselőválasztásokkal szemben. (Mert végeredményben arról van szó, ha kicsinyben nézzük a dolgot.) Akkoriban a vármegye vagy egy bizonyos terület leggazdagabb ura aspirált a mandátumra, jobban mondva kierőszakolta magának a leg- agyafurtabb módon. Sz. Czena István meg? Még csak szóval sem mondta, hogy ő megyei tanácstag akar lenni. Egyszerűen felkérték rá: — Idefigyelj, Czena elvtárs. Te annyira a szíveden viseled az emberek sorsát, hát légy te hivatalosan is a mi közbenjárónk. De ha már itt tartunk, hadd mondjam meg, nem újkeletű dolog Czena István tisztségviselése. Az utóbbi években hármat is „ráakasztottak” egyszerre. Párttitkár, szakszervezeti bizalmi és a dédestapolcsányi tanács végrehajtóbizottságának tagja. MÁR MOST ha okosan gondolkozik az ember — arrafelé meg igencsak így gondollzoznak —, rádöbben a nagy igazságra. Miért is jelölték oly egyhangúan Czena elvtársat megyei tanácstagnak? Hát mi másért is, mint azért elsősorban, mert ezideig minden tisztségében jó vezetőnek bizonyult. És ha így áll a dolog, hadd kapaszkodjon feljebb az „uborkáján” — mondják a. falubéliek. A mi emberünk. S ha megbecsüli magát és becsülettel igazgatja sorsunkat, biz’ az megválasztjuk még miniszternek is ezt a fiút. Fiút? Éppenséggel ráillik még a szó, hiszen mindössze huszonnyolc éves. No meg az idősebb nemzedék, melynek a szeme előtt nőtt fel, szívesen is rámondja a szót. Miért ne? Az ő emberük. Illetve az ő fiúk. És ez mit sem csorbít a tisztség-adta tekintélyén... Nono... A tisztséggel nem mindig jár tisztesség. És most éppen azt firtatom, miért örvend az elmondottakon kívül oly nagy köztiszteletnek ez a fiatal ember. AZ EGYIK azt mondja: Már hogyne böcsülném a Pistát... hm... a Czena elvtársat! Fáin ember az! Tavaly is, hogy jön haza a gyárból, műszak után, fáradtan, oszt nézi, miként bajlódunk a tsz földjén a kazalrakással, hát csak ledobja az overált, aztán odaáll közénk. Se szó, se alku — nekiesik a kazalnak. Szóval derek ember a Czena elvtárs. A másik: Olyan ez az ember, mint egy örökmozgó gép. Mindig forgat valamit a fejében. Amikor a falu Villamosításáról volt szó, ő volt a terv egyik legbuzgóbb kivitelezője. A megyénél még le is „kapták” egy kicsit, hogy miért olyan türelmetlen. De a munkában CÁ mi emberünk „KIS EMBER VOLTAM és a kicsik közt is a legkisebb. Faluhelyen mindenütt és nálunk Uppony- ban is annakidején, aféle lenézett, semmibe nem vett ember volt a kisbiró. Még gyermek voltam, mindössze 16 éves, de a lelkiismeretem, önérzetem már akkor is lázadozott a megkülönböztetés ellen. Mindamellett mégis örülnöm kellett, hogy álláshoz jutottam, havonta 18 pengő íix-fizetéssel. Végeredményben ... „hivatali” ember voltam.” Már felnőtt férfi, 37 éves. A szavakat komolyan, meggondoltan ejti ki és elmerengve beszél a későbbi évekről. Szavai nyomán filmszerűen peregnek le az események, a különböző dátumok, nevek és évek: — éppen két évtized. Ma, 1957-ben, Lőrincz József elvtárs, az egykori falusi kisbiró a putnoki járási tanács megbízott elnöke, leplezetlen izgalommal mondja, hogy este lesz a jelölő gyűlés. No persze, addig, amíg a hivatali létra legalsó fokáról a felsőre feljutott, amíg a kis- biróból járási tanácselnök lett, történt, egy és más. A kisbiróság, vagyis ez a községi hivatal hái*om évig tartott. Up- pony, a szülőfaluja kisközség, mindössze 600 lelket számlál. Ezért is volt Lőrincz József kisebb a kisebbnél. Mert nagy faluban, vagy éppen városban úgy van az ugy-e, hogy a kisbiró is nagyobb úr, nagyobb a tekintélye, mert nagyobb urak a főnökei. Igaz, Lőrincz József sosem vágyott az ilyen uraskodásra, a kisbiróságot is azért vállalta el, mert kellett az a kevés fizetés is, amit kapott és 16 éves korában, az 1930-as években mihez kezdett volna? Szülei egyszerű bányászemberek, nem igen gondolhattak volna arra, hogy taníttassák, hiszen ehhez pénz és megint csak pénz kellett volna. Ezenkívül még a bátyja is ott volt, aki ezidő- tájt már a bányában kereste a kenyerét. Pedig Lőrincz József kezdettől fogva szeretett volna tanulni, szerette volna megismerni a világot és az életet. Egyszer aztán végeszakadt á kisbiróságnak. Sa- rokbavágta a dobot, s eiment különböző napszámmunkákra. Közben hat hónapig még gróf Serényinéi is inaskodott, Dédesen. Nahát, ez aztán megalázóbb volt még a kisbiróságnál is! A gróf úr kutyába se nézte cselédjeit, ott is hagyta hamarosan. Szabadabb élet után vágyott. Hanem ekkor elvitték katonának. Két évig viselte az egyenruhát. Eközben elvégezte magánúton az első, második polgárit, s éppen odahaza volt betegszabadságon, amikor felszabadult Uppony. Lőrincz József mint honvéd szerelt le a Horthy-hadscrcg- ből. ENNÉL A DÁTUMNÁL megáll, pihen egy kicsit és figyelmeztet, hogy új fejezet kezdődik élete elbeszélésében. 45-ben, a még fiatal Lőrincz József eredményesen kiveszi részét a kommunista párt szervezéséből, később elvégzi a III—IV. polgárit is, majd 47-ben a bótai körjegyzőségre kerül közellátási kisegítőnek. 49-ben SZÖVOSZ-vezetőképző iskolára viszik és ettől kezdve egészen az ellenforradalomig a szövetkezetnél dolgozik. Közben 1951- ben tartalékos tisztiiskolát végez, ahol főhadnagyi rendfokozatot ér el és nyolc hónapig katonáskodik. Leszerelés után ismét a szövetkezetnél dolgozik, majd két évig a járási pártbizottságon, utána pedig mint a földművesszövetkezetek járási központjának vezetője az ózdi és putnoki járás vezetésével van megbízva. Amikor az ellenforradalom alatt a putnoki járási tanácselnöki funkció megüresedik, 1.957 februárjában Lőrincz Józsefet bízzák meg e munkával. * PUTNOKON MA, hogy az elnöki tanács rendelete értelmében pótválasztásokat tartanak, sokat beszélnek Lőrincz Józsefről az emberek. Visszaemlékeznek az ellen- forradalomra is, amikor többek között Szúr doki Ferenc volt jegyző és dr. Ragályi Antal ügyvéd acsar- kodtak a munkástanács élén. Végeredményben az is tanács volt... az ellenforradalom tanácsa, keresve sem találhattak „rátermettebb” embert azokra a funkciókra. Ma világosan látják Putnokon is, hogy kiknek az érdekeit szolgálták volna Szurdokiék, bár mézes-mázos szavakkal a népről beszéltek. EZ A NÉP MOST MÁR végérvényesen megtanulta — és az ellen- forradalom alatt különösen megtanulta —, hogy kutyából nem lesz szalonna. Az ellenforradalom jelöltjei sohasem szolgálták volna érdekeinket, hanem még attól a 37-es világtól is — amikor Lőrincz József kisbiróskodott — zivatarosabb napokat hoztak volna ránk. Ezért küldfk most saját embereiket, a nép jelöltjeit a tanácsbaj hogy intézzék ügyes-bajos dolgaikat és őrködjenek. Ezért előlegeztek bizalmat már a jelölő gyűlésen Lőrincz Józsefnek. (ÓnodváriX AZ A BIZONYOS TISZTASÁG, MEG A FÉLEGÉSZSÉG is ilyen, nemcsak a kilincselésben. Mert amikor végre gödröt kellett ásni az oszlopoknak, hólyagosra ás------- —— ■ _ ........ ta a tenyerét. Hogy mielőbb é gjen a villany. A harmadik tanácsért veri fel késő este, a negyedik panaszkodni megy hozzá, az ötödik kérvényt irat vele, a hatodik azért szorongatja kezét, mert tán az életét mentette meg. , Mint például Vékás Sándorét... Novemberben történetesen Czenát is „beválasztották” a munkástanácsba. S mit tett ő? — Én bizony nem tartok veletek, emberek, mert becstelen dolgot akartok cselekedni. És félreállt, miután megmondta a véleményét. No, de le is lohadt a felkorbácsolt hangulat! — Ahaf — mondták. — A Czena tartózkodik az „új rendtől” — akkor nem is jó az! Hát csak kövessük őt, ő a mi emberünk. így történt aztán, hogy az a néhány nyugtalan ember magára maradt. PERSZE olyan is akad a három községben, aki „politikus” szemmel nézi Czena jelölését. Azt mondja: ez az igazi! Az ellenforradalom a reakció emberét állította posztra. Hol volt ott demokrácia? De Czena?! Öt mi választjuk. Ha nem volna jő nekünk — nem rá- lasztanánk. Ez az igazság! Most aztán főhet a Czena elvtárs feje. Mert ne gondolja senki, hogy olyan könnyű dolog megyei tanácstagnak lenni. Éppen elég gonddal jár. Jelölésekor véldául mindhárom község megbízta valßmivel. Má- lyinkának kibővített és jobb karban lévő iskola kell, Dédestapolcsánynak mészárszék és gyógyszertár, min- denik községnek ezenkívül különféle vasipari cikk, ko- csiráf, patkó, meg a jó ég tudná még mi nem. f S mit mondott ő erre? Kocsiráf meg patkó lesz? elegendő. De a nagyobbjával csínján bánjunk. Csak amire futja, emberek. Lehetőleg úgy, hogy minél kevesebbe kerüljön, mert szegények vagyunk egyelőre. HÁT ILYEN ember Czena István. Meg aztán a tervei... No de, mint már mondottam, nincs szüksége kortesekre. Ezt is csak azért írtam meg, mert illetékes szerveink valahogy túlságosan kis feneket kerítenek a jelenlegi választásoknak. Elég baj ez. Hadd tudják meg ott Nyugaton, hogy nálunk választ a nép — s nem egy- j) szerűen „odaültetünk” valakit a többség akarata ellerá nére, mint ezt az ellenforradalom idején tették. És...é és talán ezzel a momentummal foglalkozna inkább az 9 ENSZ közgyűlése... Habqr ez kissé népszerűtlen ^ feladat —• bizonyos nyugati körökben. f CSALA LÁSZLÓ' |s^em tetszenek úgye meglepődni, ha azt mondom, hogy Miskolc nem a legtisztább városa az országnak. Az sem újság, hogy az utcák sem ragyognak éppen a tisztaságtól, és előfordul, hogy az olykor-olykor fellebfoenő porban némi bacillus vagy eféle is akad. Hónapok óta rettegünk annak a tudatától, hogy komoly járványveszély is van és azt is tudjuk, hogy a szenny, a piszok, nem éppen a leghatásosabb mód a járvány leküzdésére. Nem újság az sem, hogy Miskolcon, a szépen fejlődő üzlethálózat mellett, az utcán is kifejlődött egy kereskedelmi hálózat. Főtt kukoricát, gyümölcsöt, felvágott dinnyét, napraforgómagot, cukorkát, trafikot és a gyerekeknek oly kedves sós- pereeet árulják minden sarkon. A hejőcsabai villamos! induló állomása körül állandóan nagy a forgalom. És talán ez a sarok egyike az egészségileg' legveszélyeztetettebbeknek; V illamos végállomás kórházból jövő-menők- kelj kocsma, nyilvános illemhely, pálinkát mérő gomba, sörkert tarkítják a forgalmas útkereszteződést. A kavargó tömeg közepén, földreállílott kosárban — olykor — lelakarat- lanul állnak a sósper e-* cek százai. Mellette valaha fehér köpenybe öltözve az árus. Átveszi a gyűrött, agyonizzadt bankókat, tapadó fémpénzeket, s ugyanazzal a kezével osztogatja a perecet. Keze a sok pénzfogástól enyhén szólva szennyes, éa hogy nem ieketedik meg teljesen, annak az az oka, hogy minden perecre rákenődik valami a tenyeréről. A tisztaság fél egészség. De csak akkor, ha vigyáznak rá! (b) A bányásznap alkalmából A MISKOLCI ÁLLAMI ÁRCUAZ üdvözli a hányák dolgozóit cs szeretettel meghívja nagy választékú Őszi ruházati cikkei megtekintésére ALLAMI ARUHÁZ, MISKOLC A Sötétkapuval szemben I. fiók: A színházzal szemben II. fiók; cipő- harisnya A Sötét kapuval szembeik
