Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-30 / 202. szám

EsZAKMAGTARORSZÄG

Péntek, 1957. augusztus 39.

QÍeKTAH a FÖLD ALA'IT

NOVEMBERI ÉJSZAKA

Tilt az ágy szélén és hallgatta a falióra egyhangú ketyegését. Későre járt az idő. Az ismeretlen holnap felé lépegettek a percek, vitték, cipelték őt is, á megfáradt, agyongyötört embert a holnap bizonytalanságába. Mert bizonytalan volt a holnap, mint még soha.

Józsi bácsi legyintett és megigazította a vánkost. — Lesz, ami lesz — nyögte eltörődött hangon és hanyai- feküdt. Az ágy megreccsent alatta, mintha tiltakozna. Azután megint csend, csak az óra tik-takkolt fáradhatatlanul. És Józsi bácsi szinte látta az egymásba kapcsolódó fogaskerekeket, a hajszálrúgó

neki-nekirugaszkodó erőlködését, hogy ingás- ban tartsa a vezérlőmű sárgaréz kerekét. Micsoda rend, micsoda pontosság! S odakint a vaksötét novemberi éjszakában.! micsoda zűrzavar! Ha bekapcsolja a rádiót, ágyúdörgést, gépfegyverropogást vél hallani. A végtelen térbe sugárzott zene hullámaiban egy nép tragédiája sodródott tova, hogy hírül adja. a világnak Magyarország szomorú állapotát.

Szórakozottan hordozta körül szemét a falakon. Üresnek, sivárnak tűntek. Hiányoztak a képek. Négy kép hiányzott onnan, csak a helyük fehérlett. Levette, elrejtette őket. Az egyik a címer, a Magyar Népköztársaság címere. Ezt fájlalta legjobban. Megszokta. Hat éven keresztül ott lógott a feje fölöt*. Ha belépett az elnöki szobába, szembe találta magát vele, régi ismerősként üdvözölték egymást. A másik három, díszoklevél, emléklap. Mindhárom az övé, rajta a neve és hivatali beosztása: Miklós József, a hidasnémeti tanács vbi eliypke ... Jó munkájáért'kapta.

Most itt fekszik, őrködik, mintha lenne valami őríznivaló a tanácsházán. Nem rajta múlik, ki fog beülni holnap ide, a Kossuih- címer alá. Őt és a címerét, a Magyar Nép- köztársaság címerét »elcsapták«. Egye fene, majd csak lesz valahogy — nyugtatta magát és az oldalára fordult.

És a megfáradt embert elnyomta az álom. Álmodott. Kínos, gyötrő álomképek vonultak el lelki szemei előtt.

— Mi legyen az öreggel? — kérdezte egy hang és Józsi bácsi ott állt az emlékezetes uiunkástanács-választó gyűlésen, a pódiumon. Feléje fordultak az arcok.

— Le vele! — ordította valaki.

— Mi bajod van velem? — mordult Józsi bácsi. — Mit ártottam én neked? Elvettem a kenyeredet? Nyomorult zsellér voltál, mint jómagam. Akkor rúglak beléd, amikor éppen kedvük volt hozzá. Most földed van, lovad, saját házadat lakod. Elhajtottam én valakinek is a jószágát? Álljon elő, akinél hat év alatt foglaltak vóna. Csak azt kértem, amit

■ a törvény előírt, se többet, se kevesebbet.

— Kiszolgálta a Rá- kosi-rendszert — vágta oda egy másik és megindult a szózápo-r. Mindenki előhozakodott valamivel. Hiába, vájárt a rúd, akár volt bűne, akár nem.

Fordult az álomkép. Otthonában volt és kifelé figyelt. Érezte, valami rettenetes - fog tör« tenni vele, mert mi is történhet az emberrel ilyen időkben?

Hirtelen felkapta a

fejét. Motorzúgás. Az álom, tovaröppent, mint egy ijedt madár. Józsi bácsi felült, hallgatózott. Szíve a torkában zakatolt. Az autó közeledett, majd a tanái:s- ház előtt hirtelen le-> stoppolt.

— Jönnek! Értem jönnek! — jajdult fel benne a félelem.

Körülnézett. Ha veszni kell, legalább megmutatja, hogy ember a talpán. Drágán adja az életét. De még egy árva bot sem akadt a jkeze- iigyébe. — Lesz, ami lesz — morogta a beletörődés ősi igéit. Ha nehéz helyzetbe került, mindig ezzel a három szóval nyugtatta magái.

Nehéz léptek dongtak a betonjárdáit, a tanácsház bejárata felé tartottak. Kitekintett az ablakon. Szinte hallotta, amint szívéről lehull a félelem nyomasztó terhe. Aliig felfegyverzett szovjet katonák közeledtek.

Kopogtak. Kitárta az ajtót. Egy magasrangú tiszt lépett be elsőnek, utána sorban a katonák.

— Félsz? — kérdezte a tiszt, és rámosolygott.

— Már kezdek megnyugodni — válaszolta Józsi bácsi és belecsapott a tiszt feléje nyújtott markába.

— Ne félj, bátyka, most már ne félj. Elbánunk az ellenforradalmárokkal. Ha valami bajod támad, csak szólj, segítünk, nem engedjük bántani a kommunistákat, elvtársainkat.

Amikor tovagördült a tehergépkocsi, Józsi bácsi visszatért az elnöki szobába — s valahogy úgy érezte, mintha mázsás terhektől szabadult, volna meg. Azon a-novembereleji éjszakán volt az első nyugodt álma Józsi bácsinak október 23 óta.

G. M.

Megtalálták Mussolini naplóját

X kopár hegykúpok tövében ^ borospincék rejtőznek. A »■holtidény« napjaiban némán tekingetnek Abaujszántó nagyközségre. A pincék sokasága közül égy terebélyes épület emelkedők ki, rajta vasráccsal ellátott ajtó. Homlokzatán Zimmermann Lipót bornagykereskedő cégjele emlékeztet az egykori • burzsoá világra. De ez mar a múlté. A pincészet a közellátás szolgálatában áll. A Budafoki Állami Pincegazdaság üzemegysége lett,

*

Űr járaton, voltunk az abaujszán- tói járásban. S ha már itt járunk, gondoltuk, megismerkedünk a pincészettel. Ahogy befelé megyünk, az udvaron alacsony termetű, derűs- arcú, -vígkedélyű idős ember fogad bennünket. A hatodik vagy hetedik évtizedét taposhatja. Közvetlenhangú köszöntéssel fogad.

— A pincemestert keressük.

— Hát éppen én vagyok az, akit keresnek '■*— válaszolta. — Mi járatban vannak?

— írni' szeretnénk a maguk mesterségéről .:. S tréfásan megjegyezzük: kíváncsiak vagyunk a borszakma. kulisszatitkaira, hogyan »operálják« a borokat.

A pincevezető elmosolyodik, az irodába tessékel, hellyel kínál, s közben bemutatkozik.

— Kostyák Béla vagyok, a pincészet vezetője;

— Mióta dolgozik ebben a szakmában? — érdeklődünk.

— 1910-től vagyok képesített szakember. 1960-ban 50-ik szolgálati évemet fogom jubilálni — mondja.

Kérdést csempészünk Béla bácsi félé.

— Hányszor »zsibbadt« már cl tekintélyes öt évtizede alatt?

Déla bácsi elkomolyodva vála- . szolt: — Mindössze kétszer.

_ Áz is társaság következménye volt. Majd megfontoltan folytatja: Nálunk a józanság szakmai kötelesség és bizalom kérdése is.

Aztán a borászat mesterségéről kezdett mesélni. Szavaiból látszott, hogy nagy gyakorlattal rendelkezik;

— Pincészetünk legfőbb célja, — mondotta —, hogy visszanyerjük és megvédj ük a tokaji borok világhírét', amely az utóbbi két évtizedben, nem ok nélkül, csorbát szen• vedelt. Ez fontos nemzetgazdasági, ill. valutáris kérdés is. Ezért pincészetünkben kizárólag tokajhegy- vidéki borokat gyűjtünk. Itt két- három-négw évig érleljük, palackozásra képesítjük; Innen folyamatosan a Budafoki Állami Pincegaz. daság iskolájába (boripari technikum) szállítjuk, ahol fajtánként palackozzák;

Miután a riporthoz szükséges lényeges gondolatokat rögzítettük, Kostyák elvtárs a pincébe invitált, hogy ott szemünkkel győződjünk meg a szakr gyakorlati részéről.

«nm«

Nem volt nehéz Katit táncra bírni. Elindultunk.

Kintről senki sem sejti, senki sem gondolja, aki nem ismeri, hogy mi van a föld alatt. A hatalmas pince 18— 0 ezer hektoliter befogadóképességű, jelenleg is mintegy 10 millió forint értékű bor pihen a hordókban.

A hogy megnyílik a hatalmas w vasrácsos ajtó és a lépcsőkön lefelé megyünk, megcsap a mély pince nehéz levegője. Az od- vas falak, a boltozat mutatja, hogy a pince őseredetű. A mondák szerint a törökök idejében készült, s már Rákóczi korában is a borászatot szolgálta.

Mintha a kereszténykori katakombában lennénk. Mérete lenyűgözi az embert. 17 felé ágazva, hét kilométeres hosszúságban nyúlik tekervényesen a föld alatt. A pinceágakban szimetrikus pontossággal sorakoznak az »anyaköriyvvel« ellátott hordók, a borok fajták, ilA Hegyaljai felkelés 260. évfordulója alkalmából augusztus 20-án emléktáblát lepleztek le Tarcalon. Németh Imre, a megyei tanács vb. elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Az emléktábla azon az épületen nyert elhelyezést, amelyben a felkelt hadak főhadiszállása volt.

*

Az újhelyi járásban a járási párt- bizottság kezdeményezésére Hegyközi hetet rendeznek. A különböző községekben megrendezésre kerülő ünnepélyeken gazdag kulturális és sportműsorral szórakoztatják a hegyközi falvak népét.

*

A közeljövőben megjelenik a megyei, tanács művelődési osztálya és a sárospataki »Rákóczi« Múzeum közös kiadványa, Lácai népmesék címmel. A kötet a helyi »meseíák« legszebb meséit tartalmazza.

*

Most folynak az előkészületek az őszi-téli népművelési munka megindítására. A megye népművelési dolA megyei tanács* vb. művelődési osztálya értesíti az érdekelteket, hogy a művelődési miniszter 38/1957. sz. utasításával rendezte a vendéglátóiparban és táncmulatságokon foglalkoztatott zenészek és énekesek munkaközvetítését. Eszerint: a vendéglátóiparban és táncmulatságokon foglalkoztatott zenésszel és énekessel munkateljesítésre irányuló szerződést kizárólag a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetélet ve táj egységenként vannak csoportosítva.

S persze a pinceszemle elkerülhetetlenül kóstolással jár. Mindjárt az első hordóba kúszik a lopó. A villany fényében megcsi'.- lan a bor aranysárga színe. Egy félpohár... Mesébe illő illat csiklandozza az ember orrát, ahogy szájához emeli a poharat. A bor ízében benne van Tokaj eredeti aromája, jellegzetessége. Négy éves bor. Igazi »-bogyóié«, kitűnő »takarmány«.

— Ettől élt sokáig Noé is, — mondja nevetve Kostyák Béla bácsi.

A harmadik félpohárnál — mi tagadás — a jegyzetfüzetet mar zsebretettem, s többet nem is kérdezősködtem. mert úgy éreztem, hogy egyből »bor-szakember lettem.«

Amikor elbúcsúztunk, az az érzésem támadt, hogy magam is tíz évvel tovább élek.

gozói szeptemberben aktíva-értekezleten beszélik meg az előre elkészített népművelési munka tervezetét és a népművelés legidőszerűbb kérdéseit,

*

Matyó népiegyüttes alakult Mezőkövesden. Az együttest a helyi földmű vessző vetkezet, a szabó és cipész ktsz, a KISZ, a községi tanács és a Matyóház hozta létre. Az együttes célul tűzte ki a matyó néphagyományok gyűjtését, népszerűsítését. Szeptemberben kezdik meg a munkát.

*

Kántor Mihály cigándi nevelő ötvenhárom éves közszolgálat után nyugalomba vonult. Az iskolai oktató-nevelő munka mellett nagy szorgalommal és sikerrel gyűjtötte «- bodrogközi népművészet emlékeit. Az idős tanító nevéhez fűződik a bodrogközi szőttesek felkutatása, gyűjtése, a helyi néphagyományok ápolása. Ezúton köszöntjük őt, a magyar népművészeti kutatás fáradhatatlan harcosát és kívánunk neki nyugodt, boldog öregkort.

nek közvetítésével lehet kötni. (Miskolc, Bartók Béla tér, Zeneművészeti Szakiskola.)

A szakszervezet költségei fedezésére, a komoly zene támogatására és szociális célokra közvetítési díjat számít fel. Táncmulatságokra történő közvetítés esetén az alkalmi jellegű foglalkoztatásnál a fellépti díj 10 százalékát számítja fel. A közvetítési költség minden esetben a munkáltatót terheli, azt a munkavállalóra áthárítani nem szabad.

Versellibeii megtalálták Mussolini naplójának tíz kötetét, amely felöleli Olaszország politikai életét 1919— 1943 évek között. A naplókat a rendőrség átadta a miniszterelnökségnek. Ezt a 10 kötetet, s a jelenleg még hiányzó 20 kötetet 1945-ben Sa- lo, az akkori belügyminiszter megőrzésre átadta Vcrselli rendőrfőnöké-* nek. Salo belügyminisztert nem sokkal később Dongóban agyonlőtték. A rendőrfőnök halála után az özvegy 16 kötetet átadott a novarai neo-fa- siszta párt titkárának. Ennek a 16 kötetnek cs meg négy másiknak nyoma veszett.

— Pál — .

KULTURÁLIS HÍREK

Rendezték

a zenészek és énekesek mankaközretílését

ÜJ SZOKÁS HONOSODOTT

meg hazánkban. Ennek az új szokásnak a megyénk területén lévő üzemek dolgozói is hódolnak. Az új szokás az, hogy munkaszüneti napökon egy-egy üzem dolgozói — csatlakozva hozzájuk az üzem kul- túrcsoportja, valamilyen sportcsa- pata — kirándulnak egy-egy községbe, lakóhelyükön keresve fel üzemükben dolgozó, faluról bejáró tánsaikat. A községben az üzemi sportcsapat játszik valamilyen mérkőzést a falu csapatával. A falusiak vendégül látják a leruccantak at, este a művelődési otthonban, vagy kultúrteremben, szükség esetén az iskolában az üzemi kultúrcsoport műsorral szórakoztatja a falu népét, majd táncmulatsággal fejezik be a napot;

Ezek a találkozók nagyon jó alkalmak a munkás-paraszt barátság elmélyítésére. Legnagyobb értékük abban rejlik, hogy nem felülről előírt, parancsszóra szervezett találkozók ezek, hanem a munkásság és parasztság egymásnatalálásának őszinte megnyilatkozása. A falu népe is, az üzemi dolgozók is kedvesen emlékeznek vissza egy-egy ilyen találkozóra. Az is megtörténik, hogy a falusiak keresik fel az üzem dolgozóit, visszaadva a látogatást;

A baráti kapcsolatok elmélyülésének legfontosabb követelménye, hogy a találkozás után se a falu népének, se az üzem dolgozóinak ne maradjon keserű »szájaíze«. Ugyan mit szólna az az üzemi csoport, amelyik meglátogatva egy községet, keménymagos leves és törtkrumpli ízének emlékével térne vissza munkahelyére? Nem mintha ez az étel lebecsülendő volna, fogyasztják is bőséggel falusi dolgozóink, de legtöbbször olyankor készül ez az ebéd, amikor munkából hazatérő asszonyaiknak hirtelen kell »összevágniuk« az ebédet^ Nem

vendégnek való, mert közönséges. Nem is vendégeltek még meg egyetlen községben sem üzemi csopor- - tot az említett »ízletes« étekkel. Vigyázni kell tehát a látogató csoportoknak is, hogy az általuk adott »ajándék«, a műsor se legyen közönséges, hirtelen összevágott, ösz- szecsapott valami, olyan »kultúr- krumpliszósz«-féleség, aminek keserű íze ott marad a falusi dolgozók emlékében.

Sajnos, a sok kitűnően elkészített és jóétvággyal elfogyasztott pörköltök, töltöttkáposzták, halászle- , vek és rántotthalak mellett a meglátogatott községek dolgozói olykor kénytelenek voltak »megemészteni« egy csomó olyan »kultúrszeletet«, aminek valamiféle szellemi gyomorrontás volt a következménye, »kú- rálgathatta« aztán a falu művelődési igazgatója, népművelési ügyvezetője a megcsömörlött közönséget az ilyen »kultúr-betegségből«.

A VILÁGÉRT sem akarok általánosítani. Jónévű üzemi együttesek ajándékozták már meg falusi közönségünket olyan műsorokkal, amelyek mind kultúrpolitikai, mind esztétikai szempontból kifogástalanok voltak. Sajnos, nem mind ilyen, de még szomorúbb, hogy kevés volt ilyen. Az is megtörtént, hogy az velőadott számok holmi vásári cse- pűrágók, kardnyelők mellett emelvényre kerülő idétlen bohócok ízléstelen tréfáinak felújításai voltak; Ezeket a kétes személyeket már régen száműzték a hatóságok a művészeti életből, de jeleneteik, tréfáik még mindig kísértenek egy- egy ilyen ajándékműsor számai között. A dolgozók komoly többsége, akik a tsz-ekben, vagy éppen az üzemekben heroikus munkával új

országot építenek, visszautasítják ezeket a förmedvényeket. Visszautasítják azért, mert önérzetükéi sérti, lebecsülésüket látják benne. Parasztságunk igényességével nem nagyon marad le a munkásosztály mögött. A falusi népművelés igyekszik is ezt az igényt kielégíteni. Ha a művészeti tömegmozgalomban ferde nézetek kapnak lábra, akkor neyeléssel, felvilágosító munkával igyekszik meggyőzni a lakosságot nézeteinek helytelenségéről. A falusi népművelés ehhez a nevel 3- munkához kér segítséget az üzemi kultúrcsoportoktól.

Az ajándékműsorok jelenetekből, szavalatokból, magánénekszámokból és táncokból tevődnek össze. A követelmény ezeknél nem kevesebb, mint az üzemek, városok dolgozóknak előadott műsorszámokól megkívánt színvonal. A műsor ösz- szeállításánál figyelembe kell venni, hogy a falu dolgozó népe olyan műveket akar látni, melyeknek témája őt magát is foglalkoztatja az életben, vagy olyan előadásokat, amelyekben saját érzéseit és törekvéseit látja viszont, persze megiie- mesítve a művészet tükrében. A műsor ne legyen hordozója a polgári giccsnek, de küzdjön az ellen. Mutasson jó példát a falusi ifjúságnak a művészeti tömegmozgalomról. Ezek a követelmények nemcsak a falusi lakosság kívánalmai, ezek kultúrpolitikánk általános követelményei. Éppen azt szeretném hangsúlyozni, hogy falusi dolgozóink is igénylik az ilyen szintet elérő műsorszámokat.

Azt kívánjuk, hogy a jelenetek, színdarabok mondanivalójukban a szocialista világszemléletet szolgálják,

Az ének- és zeneszámok azok, melyek olyan érzelmi tartalmat tudnak kifejezni, hogy gondolkozásmódbeli különbségtől, lelki alkattól függetlenül is hatnak a dolgozók jelentős többségére. Ne egyes emberek érzéseit akarják a kiválasztott számok tolmácsolni, hanem az emberi érzések megváltozóit tartalmát, egy-egy korszak társadalmi igazságait. A kiválasztott népzeneanyag is ezeket a gondolatokat tükrözze. Az együttes ne vállaljon erejét meghaladó feladatot, nehogy előadás közben a technikai nehézségek leküzdésének görcsös igyekezete lássék és az érzelmi mondanivalók helyett csupán félelmet, ijedtséget tolmácsoljanak a jobb sorsra érdemes hallgatóságnak.

A TÄNCCSOPORTOKNAK nagyon kell vigyázniuk, ha népi táncot akarnak bemutatni. A falu népében a népi tánc nemcsak a színpadon él, saját szórakozásaiban, társas összejöveteleiben is helyet kap. Népi táncaink ne legyenek szürkék, sematikusak. Igyekezzenek kiemelni azokat a hangulati egy- színűségből, az egysíkúságból. A falusi ember számára a népi tánc életmegnyilvánulás, gyermekkoruktól ebben nevelkedtek, a hagyomány birtokában vannak, meggyőzően és lebilincselően, járják a magúik táncát. Szinte minden faluban mások és mások a figurák, de egyben hasonlítanak: élik a táncot.

Egyet igen jól jegyezzenek meg falun táncolni akaró üzemi fiatal-» jaink: a falu népe szívből útálja a mambót járó, vonagló jampit!

A műsorok fontos szereplője a műsorközlő.

Ne akarjon a konferanszié mindenáron szórakoztatni*

Legutóbb végigszenvedtem egy tarkaműsort. A hátam borzongolt, amikor a konferanszié a függöny előtt megjelent, — legalább tizenötször történt meg ez —, de mindig részegembert imitált, egy-egy ízetlen, sületlen tréfával dadogta be a következő »nagy« számot. Felhívta a közönség figyelmét arra.

hogy »

___ aztán tapsoljanak,, akar

j

ó volt, akár rossz...« Az, bogy a közönség nevet, ne tévessze meg a konferansziét. Jusson eszébe: az ember kínjában is szokott nevetni;

Miért írtam le ezeket? Azért, mert amit legutóbb láttam egy tarkaműsor keretében, az teteje volt az ízléstelenségnek. Egy-két szám kivételével.

MILYEN MŰSORT vár a falusi népművelés? Mindent, ami a szépre, nemesre, jóra tanít. Mindent, ami művészi formában áz előremu- tatás szándékával dolgozza fel életünk mindennapi tényeit, amely érzelmi gazdagságra, öntudatra nevel, amely a szocialista életeszményt a művészet eszközeivel ábrázolja, amely tettekre mozgósít, ízlésesen szórakoztat. De visszautasítjuk az ellenséges célú, ízléstelen, erkölcsrombolö, művészietlen, hazug darabokat.

És még egyet. Amikor az üzemi csoport falura készül, kívánatos, hogy a szervezést végző elv társ keresse fel az illető község művelődési otthonának igazgatóját, vágj* népművelési ügyvezetőjét és beszéljék meg a teendőket. Az előre elkészített műsort is vigye magával a szervező és azt értékeljék.

A kulturális felemelkedésért folytatott harc közös. Ezért a célért, egyformán kell küzdjön az üzénii és a falusi népművelés. A cél. amelyet el kell érni, a művelt magyar dolgozó társadalom.

TÓTH JÓZSEF aépmüveléái ügyveapt4

jMlit vár a falusi népművelés az üzemi kultúrcsoportoktól