Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-29 / 201. szám
4 ÉSZAKMAGIARORSSÁG Csütörtök, 1251. augusztus 29. (Z>aráti találkozás Szovjet vendégek látogatása megyénk kisipari tenneloszÖvetkezeteiben Esti beszélgetések a megyei mezőgazdasági szakvezetők és kiváló gazdák között Borsodion Borsod megye mezőgazdasági szakigazgatásának vezetői elhatározták, hogy a megye minden részében esti baráti beszélgetéseket tartanak, amelyeken a iegszakképzettebb termelőszövetkezeti tagokkal és a legtekintélyesebb egyénileg gazdálkodókkal megvitatják az időszerű tennivalókat. A borsodi községekben eddig tíz ilyen összejövetelt tartottak. Ezeken, amellett, hogy alaposan elemezték az MSZMP agrárpolitikai téziseinek a helybelieket leginkább érdeklő részeit, — mindjárt megvitatták a gyakorlati tennivalókat is. Az a tapasztalat, hogy a gazdák — személyesen meggyőződve a „megyei emberek” szaktudásáról — szívesen megfogadják tanácsaikat. Tiszalúcon például a vita után egy hét alatt rendbehozták az egyik elhanyagolt állapotban lévő legelőt. Az összejöveteleken a szakvezetők a hatáskörükbe tartozó ügyekben a helyszínen intézkednek. Mivel az első tíz baráti beszélgetés maradéktalanul beváltotta a hozzáfűzött reményeket, szeptemberben harminc helyen ülnek le esti eszmecserére és vitára a megyei szakvezetők, s a legtanulságosabbnak ígérkező beszélgetésekre meghívást küldenek a Földművelésügyi Minisztériumba, a növénytermelési és állattenyésztési kutatóknak is. Északmagyarország éléstára Senki ném hinné, hogy az a kisvasút, amely nap, mint nap lihegve kutyagol Sárospatakról a Bodrogközbe, s maga ez a terület mi mindent jelent a megyének, egész Északmagyarországnak? A kisvasút, amely a Bodrogköz falvait bekapcsolja az ország vérkeringésébe, naponta vagonszámra hozza az élelmet, az élőállatot, darabárut, no meg utasokat is. Mindennap, reggeltől Három népművészeti szövetkezei alakult Borsodban Nemcsak hazánkban, de a külföldi országokban is szívesen vásárolják a matyó népművészeti szövetkezet gyönyörű hímzésű blúzait, térítőit. Borsod megyében most a mezőkövesdiek példáját követve, újabb népmüA löljmu vessző vet kereti alap növeléséért Kedves vendégek érkeztek Borsod megyébe, ezúttal a baráti Szovjetunióból: az Orosz Szövetségi Köztársaság Kisipari Szövetkezeti Tanácsának küldöttei, névszer int: Lebegyev Mihail Fedoro- vics, a Roszpromszovjel* * vezet őségének elnökhelyettese, a küldöttség vezetője, Bocskarev Alekszandr Ivanovics, a Kaluga teilileti szövetkezeti tanács vezetőségének elnöke, Voronov Mihail Ivanovics, a Gorkij városi szövetkezeti tanács vezetőségének elnöke, Jegorov Alekszandr Nyikolajevics, a Kujbi- sev-terüíeti szövetkezeti tanács vezetőségének elnöke és Lezsnyin Alekszej Nyikolajevics, a Mari Autonom Köztársaság szövetkezeti tanácsa vezetőségének elnöke. A szovjet elvtársakat ünnepélyes keretek között fogadták a Borsod megyei KISZÖV vezetői. Sztrelcsik Ferencné osztályvezető meleg szavakkal köszöntötte a vendégeket, A fogadáson részivétt Pálosi János elvtárs, a megyei tanács ipari osztályának vezetője, ifj. Benyák Béla, a városi tanács ipari osztályának vezetője és több tömegszervezet képviselői. A fogadók virágcsokorral és ajándékokkal lepték meg kedves barátaikat. A fogadtatás után a szovjet és magyar elvtársak között baráti eszmecsere alakult ki. Koltai Zoltán, a KISZÖV elnöke, a szovjet elvtársak kérdéseire válaszolva, ismertette megyénk kisipari termelőszövetkezeteinek helyzetét. Elmondotta többek között, hogy megyénkben 79 kisipari termelő- szövetkezet működik, ezek a legkülönbözőbb iparágakban fejtenek ki aktív tevékenységet. Majd mindjárt hozzá is fűzte, hogy közel ötezrét tesz ki azoknak a száma, akik ezekben a szövetkezetekben dolgoznak. Arról is szólt, hogy s kisipari termelőszövetkezeteknek évi termelése mintegy 260 millió forint. Férfiingekből évi 50 ezer darabot, férfi kabátokból 50 ezer, női ruhafélékből 60 ezer, gyermekcipőkből 26 ezer, hálószoba- bútorból 500 darabot készít évente a ktsz. A szovjet elvtársak élénken érdeklődtek a szövetkezetek gazda- % ságos termelése felől. A feltett kérdésekre Lőrincz Árpád elvtárs, a KISZÖV főkönyvelője válaszolt; Elmondotta, hogy a szövetkezetek, figyelembe véve a II. negyedév tényszámait, 7,1 százalékos nyereséggel dolgoznak. Javulást mutat az önköltségcsökkentés is. Sikerült például az anyaghányadot 5 százalékkal csökkenteniök. Ugyanakkor mindjárt hozzáfűzte, hogy a munkabérek — kissé aránytalanul — a termelékenységhez viszonyítva, 4 százalékos növekedést mutatnak. A szovjet vendégek ezután élénken érdeklődtek a megyében dolgozó kisiparosok tevékenysége iránt, s hogy azokkal milyen a kapcsolata a szövetkezeteknek. Erre Koltai elvtárs válaszolt. Kifejtette, hogy habár kezdeti lépéseket tettek a kisiparosokkal való kapcsolat helyes megteremtésére, ez korántsem kielégítő. A megyében 6000 kisiparost tartanak nyilván, s ez a szám jóval magasabb, mint a szövetkezetekben dolgozóké. A jövőben — mondotta — egyik fő feladatunknak tartjuk majd a kapcsolatok további elmélyítését. A szovjet elvtársakat az is érdekelte, hogy például ez évben milyen új gyártmányokat készítenek a szövetkezetekben, s ezek mennyire szolgálják a lakosság szükségleteinek kielégítését. A kérdésre válaszolva a KISZÖV elnöke élmondotta, hogy iparáganként létrehozták a műszaki köröket, amelyek hivatva vannak az új gyártmányok és új technológiai eljárások kidolgozására. E műszaki körök munkáját dicséri, hogy például a Miskolci Vasipari KTSZ-nél dolgozó műszaki vezetők egy újtípusú mosógép gyártását vezették be. Évente körülbelül 40—50 darabot tudnak majd elkészíteni. Szép eredményeket érnek el a technológia fejlesztésében. Több helyen már szalagrendszerű termelés folyik, a kisipari gépek nagyrésze motorizálva van. A beszélgetés során a szovjet elvtársak is ismertették tapasztalataikat. Elmondották a szövetkezetek szervezési felépítését, beszéltek arról, hogy milyen a szövetkezetek autonómiája, s hogy hogyan vesz részt a tagság a szövetkezet munkájának irányításában és ellenőrzésében. Elmondották például, hogy a megyei szövetkezeti szervnek saját sajtóorgánuma van, ahol a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével, s annak sajátos problémáival foglalkoznak. Ádám Gézáné elvtársnő — a KSZKBI Borsod megyei alközpontjának vezetője — a szociális ellátottságról érdeklődött, Soltész Jó- zsefné elvtársnő — személyzeti vezető — pedig a szervezési és személyzeti munka feladatainak megoldásával kapcsolatosan tett fel kérdéseket. A szovjet elvtársak ezekre a kérdésekre egyben mindjárt ki is fejtették: nem tartják helyesnek, hogy például Borsod megyében, ahol ilyen hatalmas, szá-^ mottevő szövetkezeti mozgalom van, sem óvoda, sem bölcsödé nincs. Véleményük szerint nagyobb figyelmet kellene fordítani a munkavédelmi kérdések megoldására is. A baráti találkozó és tapasztalat- csere után a szovjet elvtársak ellátogattak Sátoraljaújhelybe és Mezőkövesdre, ahol megtekintették a helyi szövetkezeteket. Látogatásuk során kifejtették, hogy a magyar kisipari szövetkezetek az ellenforradalom óta is sokat fejlődtek, nagy munkát végeztek a szövetkezeti mozgalorh fejlesztésében. Azt tapasztalták, hogy kiváló minőségű árucikkeket gyártanak, tehát helyes az az út, amelyen járnak. Elmondották többek között: örömmel tapasztalják, hogy a vezetésben a nők is tekintélyes számban képviselve vannak, s hogy azok nagy jártasságról tesznek tanúbizonyságot. Megjegyezték azonban: ahhoz, hogy Borsod megyében a szövetkezeti mozgalom még nagyobb eredményéről lehessen beszélni, szükséges a felsőbb szervek irányító és támogató munkája mellett számos olyan szervezési és műszaki intézkedés, mely a munka megjavítását szo’gálja. A szovjet küldöttség nevében Bocskarev elvtárs, a Kaluga területi szövetkezeti tanács •»ezetőségé- nek elnöke röviden így foglalta össze véleményét: — Tetszettek a munkások, a szövetkezetek tagjai. Az ilyen kollektívákkal még nagyobb eredményeket is el lehet érni. Sok hasznos dolgot láttam, egyet s mást fel is jegyeztem, hogy otthon, a munkánk során hasznosíthassam. Barátként fogadták Borsod megyében is a vendégeket. Sokszor felhangzott a már nálunk is jólismert szó: »Vecsnaja druzsba.« (Örök barátság.) Igen. Barátok találkoztak egymással:^ DRAGOS GYULA Borsod megyében egyre több földművesszövetkezeti tag csatlakozik a SZÖVOSZ felhívásához. Az eddig jegyzett és befizetett 50 forintos részjegyeikhez sokan még egyet, sőt kettőt is jegyeznek. A MÉSZÖV dolgozói is ezt tették, s elhatározták, hogy elősegítik a szövetkezeti alap növelését. Szabó József elvtárs például elmondotta, hogy ő nem régen lépett be a földművesszövetkezetbe, 50 forintos részjegyét befizette, de most még egyet jegyez. Az abaújszántóiak sem késlekednek. A járási földművesszövetkezeti központ igazgatósági tagjai igazgatósági ülésen tárgyalták meg a SZÖVOSZ felhívását és egymás után jelentették be, mennyi részjegyet akarnak még jegyezni, illetve befizetni az eddigiek mellé. Tóth Lajos elvtárs, a járási központ elnöke és Czivhon Sándor járási igazgatósági tag két-két részestig 8—10 vagon burgonyát ont- m közellátás csatornáiba. A burgonya mellett — amely egyik fő áruféleség és foglalkozási ágat is jelent — búza, árpa, tengeri, liszt, káposzta, sertés jut el a vásárlókhoz, a fogyasztókhoz. Csak sertésből havonta mintegy 5—6 ezer darabot szállítanak el a Bodrogközből. A kisvasút dolgozói minden dicséretet megérdemelnek, hiszen nap mint nap becsülettel helytállnak. vészeli szövetkezetek alakultak Ci* gándon, Karcsún és Tiszakarád köz* ségben. A szövetkezetek célul tűzték ki, hogy a helyi népművészeti értékeket felkutatják, összegyűjtik s eladásra feldolgozzák. jegy jegyzését és befizetését tervezi. Homonnai Sándor, a járási felügyelőbizottság elnöke bejelentette, hogy ő is hozzájárul még egy részjeggyel a szövetkezeti sajáttőke növeléséhez. Elmondotta, hogy örömmel csatlakozik e hasznos kezdeményezéshez, mivel ez azt a célt szolgálja, hogy tovább erősödjék a földművesszövetkezeti mozgalom és a szövetkezeti tagok a megtakarított forintjaikkal nagyobbra növeljék, erősebbre kovácsolják a szövetkezeti tulajdont. Ugyancsak csatlakoznak a részjegy-növelési mozgalomhoz . a sátoraljaújhelyi járási földművesszövetkezeti központ dolgozói, igazgatósági tagjai, az abaújszántói földművesszövetkezet választott szervei és az encsi földművesszövetkezet valamennyi dolgozója. Rózsa József né MÉSZÖV Társadalmi munkában csinosítják a művelődési otthonokat a bükki falvak dolgozój A téli hónapokban a Bükkhegység apró falvaiban az erdei emberek a művelődési otthonokban találnak, szórakozásra. Nem mindegy tehát, hogy a művelődési otthonok hogyan készülnek fel erre az időre. Az elmúlt napokban érdekes és igén hasznos kezdeményezés indult el Bükkszentkc- resztről. A község tömegszervezetei és dolgozói elhatározták, hogy művelődési otthonukat társadalmi munkában kicsinosítják. Megjavítják az ajtókat, ablakokat és bútorokat; a szobákat kifestik. A szórakozni vágyók részére pedig társasjátékokat készítenek. A munkákat október 15-ig befejezik. A kezdeményezésnek visszhangja támadt és a hegyi falvakon kívül már több község dolgozói is bejelentették csatlakozásukat. ELŐL A HATALMAS erőmű. Sokszor és sokan írtak már róla. Egyetlen nagy elevenség, méreteivel valósággal lenyűgöz. Gyárkémény, mellette most építik a másikat, úgy néz ki, mint egy sárgaszinű, félig szívott szivar. Körülötte mindenfelé jóleső elevenség. Az ilyen látvány önkéntelenül nagy szavakat juttat az ember eszébe ... Az erőmű mögött a Tisza partján szerényen húzódik meg a község. A község, amely ennek a nagyszerű és egyre terjeszkedő létesítménynek a nevét adta. T iszapalkony a. Hogyan élnek ott az emberek? * SZÜLETNEK-E alkotó gondolatok, vannak-e merész tervek, aia- pozzák-e a jövőt a földek kétkezi munkásai? Izgalmas kérdés. Keressünk rá választ! Járom az utcákat. Beszélgetek az emberekkel, egyéni gazdákkal, szövetkezetiekkel. Nagyokat hallgató, ritkán szóló öregekkel és szerény fiatalokkal. Így kerekedik ki ez a történet. Emberekről szól, de, ha nem koptattuk volna el a nagy szavakat, akkor szívesebben írnám, hogy hősökről... Megtudtam, hogy sok nevezetes esemény történt már Tiszapalko- nyán, de most olyanra van kilátás, amilyen még soha nem volt. Nem pápaválasztásról van szó, hiszen még az az egy is sok, hát még kettő. Szóval nem erről, hanem kalapevésről. Igen, kalapevésről. S hogy mikor lesz ez a bizonyos lakoma, az majd elválik. Mindenesetre nagyon időszerű lenne megtartani, lehetőleg népes sokadalom előtt. A történet egyébként fogadással kezdődött, néhány hónappal ezelőtt, pontosabb :i az esztendő elején, amikor az ottani szépnevű Szőke MIRE VALÓ A KALAP r----^ É S HÁNY EMBER 8 EMBER? U=ee=I Tisza Tsz sok huzavona után feloszlott. (Egyesek azt állítják, hogy a járási elvtársak erre a hírre nagyot sóhajtottak, méghozzá nem bánatukban, hanem örömükben, mivelhogy a Szőke Tisza — szégyen vagy nem szégyen — olyan tsz volt, amely a közös gazdálkodásnak többet ártott, mint amennyit használt. Akár az olyan ember, akivel nem több, csak sűrűbb.) Néhány nagyhangú és még több félrevezetett tiszapálkonyai polgár a tsz halálából olyasmit vélt kiolvasni, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak örök időre befellegzett. Egy »igaz« magyar ember kebel- barátai előtt kéretlenül ugyan, de annál elörelátóbban imigyen nyilatkozott. — A híres tsz oda van. Volt — nincs és én megeszem Tiszapalkonya legzsírosabb kalapját, ha mégegyszer lesz. Megeszem én, isten bizony megeszem! Mitagadás, ez a fogadás nem számított valami nagy dolognak, mert akkoriban sokan úgy gondolták, hogy a szövetkezeti gazdálkodás tényleg a végét járja. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nagyon sok józan gondolkodású gazdálkodó ennek a tévhitnek egyáltalán nem örült, sőt felháborodva tárgyalta azt a gyalázatos bűvészkedést, amelyet a kulákok folytattak, nevezetesen, hogy a becsületes szövetkezeti gazdákat fenyegetödzéssel, erőszakkal kényszerítsék a kilépésre. ITS ZAP ALKONYÁN azonban mégis úgy nézeti ki a dolog, hogy a közös munkát nem kezdi el mégegyszer soha senki. S nyolc ember mégis megkezdte! összefogtak, méghozzá 1957 februárjában, amikor még az emberek feje tele volt zűrzavarral, amikor még nagyon sok félrevezetett szövetkezeti gazda inkább a kilépéssel foglallwzott és nem a bentmaradás- sal. összefogtak és győztek! Ma már a tiszapalkonyaiak megtudták, hogy hány ember nyolc ember. Hát hány ember is? A szövetkezetiek azt mondják, már mint a tiszapalkcmyai Petőfi Tsz tagjai, hogy egy ember. Mindig csak egy ember. Mert a közös munkát a közös akarat viszi előbbre. Jóformán semmi nélkül kezdték, jószág nem volt (még most sincs sok, de őszre már több lesz.) ötezer forintot kaptak az államtól lóvásárlásra. Ez ugyan kevés. Igásállatra viszont szükség van. No már most, csak két dolog lehetséges. Vagy két »gebét« vásárolnak, vagy a pénzt visszaküldik. Igen ám, de ezt a nyolc szövetkezeti gazdát más fából faragták és találtak harmadik lehetőséget is. — 14 ezer forintért nagyon jó lovakat vehetünk, — mondták. De- hát csak ötezer forintot kaptak. Honnét vegyék a többi pénzt? Gondolkodtak. Aztán csoport-értekezletet tartottak, minden tag a zsebébe nyúlt és a hiányzó ezreseket összeadták. A két jó lovat megvásárolták. S ilyen közös akaraton voltak mindig, meg vannak most is. Ebből is látszik, hogy a nyolc ember ott Tiszapalkonyán, a Petőfi Tsz-ben mégiscsak egy ember. IGEN ÁM, de az egyéni gazdák mást mondanak. Mégpedig azt mondják, hogy ez a nyolc ember sokszor huszonöt ember, vagy akár ötven ember is. Ez meg hogyan lehet? Igen egyszerűen! Mert amikor a szénagyűjtésről, a cséplésröl. még korábban a kukoricakapálásról volt szó, akkor a Petőfi Tsz gazdái megkettőzött erővel dolgoztak és olyan munkát végeztek, amellyel kivívták a község egyéni gazdáinak a megbecsülését. És ez nem kitalált dolog, mert így van. Máskor? Egyéni gazda soha nem tette be a lábát a Szőke Tisza Tsz portájára. Most meg? Nincs olyan nap, hogy ne fordulna meg egy-két kiváló egyénileg dolgozó paraszt a szövetkezet gazdaságában. Van mit nézniök, van mit lát- niok. A tsz-re ráillik tényleg az a mondás, hogy rajta a falu szeme, S persze csodálkoznak az egyéniek. Mert máris úgy mutatkozik, hogy egy-egy munkaegység értéke meghaladja a száz forintot. Néhány nappal ezelőtt gabonaosztás volt a közösben. 9 kiló 44 deka tiszta búza és nyolc kiló 40 deka árpa jutott egy-egy munkaegységre. — Hát ezek nem járnak a régi úton — így vélekednek az egyéni gazdák. A régi uvon nem, ae a szövetkezés útján és csupán annyi a különbség, hogy hisznek a nagyüzem mi gazdálkodásban, persze jól tud* ják: a sültgalambra itt sem lehet várni, viszont ha dolgozik az ember, akkor van mit aprítani a tej be. Az a természet rendje, hogy az •gészséges magból vihart álló, erős a nő. S ez év februárjában nyolc iiszapalkonyai fiatalember egész* séges magot ültetett. Még az egyénieket is segítik. Varga Ferenc dolgozó parasztnak, Nagy Miklósnak és még másoknak behordták a gabonát. Van is be* csületük. Dehát mit mondanak ők? Így lehetne összefoglalni: „Már eddig is megmutattuk és ezután is megmutatjuk, hogy a szövetkezeti gazdálkodás kincsesbánya, csak odavaló emberek kellenek. Szövetkezetünk kapuja mindenki előtt nyitva, áll, aki bízik a jövőben, az jöjjön közénk.” S egészen bizonyos, hogy sokan mennek majd most ősszel... * AZ AM, DE IGAZ IS, el ne feledjük már, hogy mi lesz a kalapevéssel? Annál is inkább, mert erre nagyon számítanak Tiszapaikonyán, hiszen nem mindennapos esemény. Sajnos, a kalapevés elmarad, azért marad el, mert aki ezt az emlékezetes fogadást tette, ma már csak úgy emlékszik vissza a dologra, hogy ő még megmondta a télen „hogyhát lassan a testtel emberek, mert lesz itt még olyan szövetkezet, mint a pinty1’. Jó, hát ha ezt mondta, áldás-bé* kesség. Van jónéhány ember, aki másképpen tudja, dehát különbén is á ksláp a fejre való és nem a gyo^morba. Szekeres Petet