Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-27 / 199. szám

Kedd, 1951. augusztus 21. lsSZ A KMAG^ A KOKS Z ÁG 3 Az amerikai és a magyar fiatalok találkozója a VIT-en C Egy résztvevő visszaemlékezései ^ 'A VIT LEGÉRDEKESEBB prog­ramjai közé tartoztak az egyes nem- telek fiataljainak találkozói. Az Ilyen találkozók vidámak voltak. — Amikor mi voltunk a vendéglátóik, meg volt hozzá a jókedv is, gondos­kodott erről a jó Kecskeméti, Tokaji, vagy Badacsonyi. A magyar fiatalok szerettek ilyen találkozókra járni, hogy megismerjék a különböző orszá­gok fiataljait, hogy erősítsék a békét és a barátságot. Több találkozón vet­tem részt, de amikor megtudtam, hogy ott leszek az amerikai fiatalok által rendezett közös találkozón is, az érdeklődés csak fokozódott bennem. A mezőgazdasági kiállítás egyik kávézójában került sor erre. A kér nemzet fiataljainak száma mintegy 120 fő volt, de a terem zsúfolásig megtelt az amerikai és más lapok tu­dósítóival. Jelen volt például Mr. Shorr, a Columbia Társaság munka­társa, aki annakidején az emlékeze­tes televíziós intervjut csinálta Hrus­csov elvtárssal. Állandóan működtek a fényképező- és fimfelvevőgépek . .. A kölcsönös üdvözlések után érez­ni lehetett a feszültséget: hogyan is kezdjük a barátkozást, a beszélge­tést? Közös megegyezés után kérdés -—felelet alapján kezdődött. A javas­lat az volt, hogy 30—30 percen át ren­dezzünk vitát. Először ők tesznek fel kérdéseket a magyar delegáció veze­tőjének, Komócsin elvtársnak, majd mi kérdezünk és ők válaszolnak. Mi lehetett volna az első kérdés? »Miért és hogyan kezdődött a ma­gyar forradalom.?« A választ meg­kapták: elejétől kezdve ellenforrada­lom volt jés ezt be is bizonyítottuk a magunkkal vitt dokumentumokkal, melyeket egy-kettőre szétkapkodtak. Volt, aki érdeklődéssel fogadta, volt, akinek nem tetszett; ‘A KÖVETKEZŐ KÉRDÉST egy történelem-tanár tette fel — Howard Trustman — New York Cityből. Ez a személy különben a találkozó leg­érdekesebb figurája volt; alacsony, körszakállt viselő ember, aki a terem egyik, vagy másik részén mutatko­zott és feltett kérdéseinkre mindig ő akart válaszolni, ő az ENSZ ötös bi- eottsága jelentésére hivatkozott, hogy az az igazságot tükrözi, hogy a jelen­tés pártatlan, mert olyan kiváló »marxista-«, mint a dán Andersen is -— részt vett az elkészítésében. Meg­kapták rá a méltó választ. Kiket hallgatott meg az ötös bizottság? — , Árulókat! Kéthlyt, Királyt és társait; és hogy Andersen kezéhez, aki Hit­ler hű segítője volt a II. világháború­ban, mennyi vér tapad. A tisztelt ta­nár úr és társai hallgathatták, hogy mi a véleményük a tiltakozó kam­pány ideién a borsodi munkásoknak, parasztoknak és a néphez hű értelmi­ségieknek az ötös bizottság jelenté­séről. A történelemtanár dühösen kifogá­solta, hogy a kérdésekre mindig csak Komócsin elvtárs válaszol. Belőlünk ieltört a nevetés. Megjegyeztük, hogy mutassanak bármelyikünkre és a kér­désekre az fog válaszolni; így folyt tovább a vita. A másik kérdés: Mi az összefüg­gés a magyar és a lengyel esemé­nyek között?« Felbomlottak-e a kol­lektív gazdaságok, s hogy a kisebb­ség ki tudja-e fejteni a véleményét Magyarországon« stb. A 30 perc már régen eltelt, de ők kérdeztek, mi vá­laszoltunk. Válaszaink után mi is kérdeztünk? »Miért nem engedik haza azokat a magyarokat, akik ha­sa akarnak jönni?« A történelem- tanár válaszolt : Ahol ő lakik, négy család van, azok jól érzik magukat, elégedettek, nem akarnak hazajönni. De mást mondott egy egyetemi hall­gató. »Nálunk New Yerseyben — mondta — nagy volt a felháborodás, mert az odaérkezett magyaroknak úgy adtak állást, hogy amerikai mun­kásokat bocsájtottak el munkahe­lyükről. Pedig a munkásoknak áz a. véleményük, hogy az amerikai kor­mány először a saját munkásának adjon ellátást és jobblétet.« Folyt és folyt a vita. -A hangulat mind élesebb lett és cáfolt a szem­tanú. A vitán szót kért Balázs Zol­tán volt egyetemi hallgató, aki az októberi események után disszidált. Strassburgban tiltott határátlépésre képezték ki, de hazajött Magyaror­szágra. Elmondotta, hogyan élt kint, mit műveltek külföldön a kiment magyar fiatalokkal, felnőttekkel. Té­nyekkel bizonyította, hogyan vezet­ték félre a magyar fiatalokat s ő hogyan jött rá erre. És elmondta, hogyan tért haza. TELTEK AZ ÓRÁK és mi kér­deztünk. »Mi az oka, hogy nincs né­ger a küldöttségben? Van-e mun­kás származású az amerikai kor­mányban? Milyen az egyetemeken a munkások aránya, stb.« Válaszoló ne­hezen jelentkezett. És végül mi volt a válasz? Az egyetemeken a többség a középosztályból való. A vezetésben munkásszármazású nincs. Talán Eisenhower — mondotta az egyik amerikai, s ezen még az amerikaiak is kacagtak. Az amerikai fiatalok nem egyszer sarokba lettek szorítva. »Sok színes­bőrű van az Amerikai Egyesüli Ál­lamokban?'« A válasz: á lakosság tíz százaléka. »Miért egyetlen néger kislánnyal találkoztunk itt?« Csönd, a válasz késik. »Van-e néger az ame­rikai kormányban?« Egy fiatal lány felelt: »A szenátusban a háború előtt volt 3 néger, most nincs. És kijelen­tette: »Szégyelem magamat ezért.« A magyar fiatalok dörgő tapssal jutalmazták. A vita kezdett mind élesebb lenni. A magyar delegáció egyik tagja kért szót s körülbelül a következőket mondotta: — Ne értsenek félre bennünket, kedves Barátaink, mi úgy jöttünk e találkozóra, hogy jól érezzük ma­gunkat, mi nem akartuk szóbahozni ezeket a kérdéseket, Önök kezdték, mi folytattuk. így lett aztán a ma­gyar kérdésből amerikai kérdés. Nincs arra szükség, hogy a két or­szág belső berendezéséről folytas­sunk vitát. A magyar nép, a magyar fiatalok tiszteletben tartják az Egye­sült Államok berendezkedését, kér­jük az amerikaiakat, Önökön ke­resztül is, hogy tartsák tiszteletben a miénket is. Mi Amerikával béké­ben és barátságban akarunk élni. A VÉGÉN EGY RITA nevű diák­lány elmondotta, hogy a két küldött­ség más és más információ alapján ítéli meg a dolgot, de a találkozó mégis hasznos volt, megismertük egymás álláspontját és a találkozó a békét és a barátságot szolgálja. VARGA ZOLTÁN Csaknem 20 millió forint értékű áru a bányásznapi vásáron Szeptember 1-én a borsodi szén- medence 7 bányász-központjában rendeznek bányásznapi vásárt. A központi ünnepség színhelyén, Al- berttelepen, Kazinbarcikán, Ormos­bányán, Perecesen és más helyeken összesen csaknem 20 millió forint ér­tékű különböző áru várja a bányá­szokat. A bányászok között mutatkozó vá­sárlási kedv és szükséglet kielégíté­sére csaknem ezer kerékpár mellett 95 különböző márkájú motorkerék­pár, 98 új típusú mosógép, több mil­lió forint értékű háztartási áru, vala­mint textília kerül eladásra. A bá­nyászok között különösen nagy az érdeklődés a bútor iránt, amiből egy­millió forint értékűt biztosítottak a bányászok részére. A családi házat építő bányászok pedig különös öröm­mel fogadták, hogy mintegy két és félmillió forint értékű fűrészelt árut vásárolhatnak. A jó kedvet csaknem 600 hektoliter bor, 400 tonna sör biz­tosítja. Akik megéheztek, azok 100 ezer pár virsli és debreceni, valamint 50 000 adag lacipecsenyével csillapít­hatják éhükeL Szeptemberben elkészítek a Borsodi Vegyikombinát l-es kompresszorának alkatrészei A DIMÁVÁG Gépgyárban szeptem­ber 20-ra elkészülnek a Borsodi Ve­gyikombinát I-es számú óriás kom­presszorának alkatrészei. A diósgyőri üzem munkásai az egyik gépágyon az utolsó műveleteket végzik s a má­sikat is hőkezelték, s előnagyolták már. Elkészült a kazán, a fokozati henger, a kiegyenlítő fokozati hen­gerek és a dugattyúrudaik is. Készí­tés közben a szokottnál több és ala­posabb minőségi ellenőrzést tartottak s az eredmény ezen a területen is kielégítő. Az óriás kompresszor szerelését a Vegyikombinátban szeptember vé­gén a budapesti MÁVAG dolgozói kezdik meg. A rudabányai vasérc f elhasználás növelésével a legolcsóbban Diósgyőrött csapolják a vasat A rudabányai vasércnek hosszú időn át nem volt jó híre a kohászok előtt. Amennyire lehetett, mérsé­kelték is a felhasználását. A diósgyőri nagyolvasztóban az olcsóbb vasöntés lehetőségeit kutatva, kidolgozták a rudabányai barna vas­érc nagyobbarányú felhasználásához szükséges technológiai eljárást, amelynek bevezetése egy forint be­ruházást. sem tett szükségessé; Az e kérdésben úttörő diósgyőriek jelenleg annyi rudabányai vasércet használnak fel havonta, mint azelőtt negyedévenkint s nagyrészt ennek köszönhető, hogy náluk nyolcvan fo­rinttal alacsonyabb egy tonna vas előállítási költsége, mint Özdon, ahol pedig a kohászok szintén eredmé­nyesen dolgoznak az önköltségcsök­kentés érdekében. A diósgyőri nagyolvasztóban az ol­csóbb termelés érdekében most újabb kísérleteket kezdtek, amelyeknek el­ső eredményei e hónap végére vár­hatóké Választó és tiltakozó nagygyűlés Felsődobszán X/asárnap este a * község mozihe­lyiségében több mint 350 télsődobszai lakos gyűlt össze. Többnyire nők jöt­tek el, de szép számban voltak a fiatalok, és az idősebb férfiak közül is. Ugyanis járási tanács­választás közeledik s a falubeliek beüzentek Si­mon Ferenc elvtársinak, a szikszói járási párt- végrehajtóbizottság első titkárának, hogy jöjjön ki közéjük, szeretnék megismerni, mint jelöltet. Simon Ferenc elvtárs eleget is tett ennek a ké­résnek, és elmondotta, hogy — mint tanácstag- jelöltnek — mi a terve és célkitűzése. »A pórt és a kormány határozata alapján akarunk dolgoz­ni, a járás és az egész magyar dolgozó nép ér­dekében« — határozta meg röviden programját. A gyűlés résztvevői, akik hallottak az ötösbizottság jelentéséről, megkérték, beszéljen erről részlete­sen, miről is van ott tu­lajdonképpen szó. Sirdon elvtárs aztán ismertette az ötösbizottság célját, jelentését, majd hozzá­tette, hogy tulajdonkép­pen már nem is ötös, ha­nem hatos bizottság, mi­vel Míndszenty herceg- prímás »úr« is bekapcso­lódott az adatgyűjtésbe és a magyar nemzet gya­lázásába. A felsődobszaiafc nagy érdeklődéssel hallgatták, majd egyre jobban tűzbe jöttek. Mind többen és többen kezdtek közbe­kiabálni, kifejezvén a maguk véleményét; »Akármit is állít a jelen­tés — mondták többen — mi a párt és a kor­mány mellett állunk.« Mások megjegyezték: ►'Ha meg akarja tudni az igazat Hammarksjöld ENSZ főtitkár úr, akkor jöjjön el Felsődöbszára. Majd mi megmondjuk a véleményünket.« »Mi köze van Mindszentynek a mi ügyünkhöz?« Majd mások megint megje­gyezték : »Nem akarunk Körösi Pál és hasonló társai cselédei lenni!« (Ugyanis a faluban az ellenforradalom idősza­ka alatt a 250 holdas Kö­rösi Pál a munkástanács tagja volt és az ellenfor­radalom szellemi irányí­tója.) A gyűlés résztvevői egyöntetűen határozták el, hogy a párt vezetésé­vel harcolnak a szocia­lizmus építéséért Felső­dobszán is, nem engedik visszaállítani a régi rend­szert senkinek sem. Amellett foglaltak állást, hogy a magyar népnek minden szocialista or­szággal a legszorosabban kell együttműködni, kü­lönösképpen a Szovjet­unióval. Köszönték a tá­mogatást, amit a Szov­jetunió és a többi népi demokratikus országok nyújtottak a magyar népnek az ellenforrada­lom leverésében s az or­szág talpraállításában és kifejezték, hogy a íelsö- dobszaiak békét akarna« és harcolnak a békéért. A választó és tiltakozó nagygyűlés résztvevői a gyűlés végével táviratot fogalmaztak meg, mely­ben tiltakoztak az ötös­bizottság jelentése ellen, és azt üzenték Ham­marksjöld úrnak, r,z ENSZ főtitkárának, ha meg akarja tudni az iga­zat. jöjjön el Felsődob- szára, szívesen látják. Üzenték Mindszenty úr­nak is. hogy bárhogy lármázik, bárhogy károg is. Magyarországon még egy ellenforradalmat nem fognak csinálni. Tervezők a bányászokért A borsodi erdők és mezők zöld szőnyegét itt is, ott is frissen rakott falak piros foltjai tarkítják. Szerte a megyében az ózdi és Sajó-menti szénmedencék területén épülnek az új bányász-lakótelepek. Daruk nyúj­togatják hosszú nyakukat, dömperek küzdenek a sárral, meredek hegyol­dalakkal, építőmunkások százai nyü­zsögnek az állványokon és létrákon — köztük ott áll az építésvezető és irányítja a munkát, kezében a terv­vel. Egy nagyobbacska papírlap az egész. Napszítta, a széle szakadozott a sok forgatástól, cseppet sem lát­szik rajta, hogy hány ember megfe­szített munkája, átdolgozott éjszaká­ja rejtőzik benne. December volt még, amikor egy borús estén a rádióban elhangzott a kormányprogram: jövő évben 10.000 lakást kell felépíteni bányászaink­nak. Alig ocsúdott még fel az ország a kábulatból, de a tervezők máris hozzáfogtak a kormányprogram megvalósításához. A feltételek nem voltak könnyűek. Alig két-három hónap állt a tervezők rendelkezésé­re a kivitelezés megindításáig. En­nek az időnek is tekintélyes része eltelt a kontingensek szétosztásával, a lakások méreteinek megállapításá­val és a települési helyek kijelölé­sével. Csak amikor kitavaszodott és az első építőmunkások megjelentek a kijelölt településeken, akkor fog­hattak hozzá a tervezők az érdemi munkához. A kivitelezéssel egyidőben szinte versenyt futva kellett a program megvalósítása érdekében mind­azt a tervezői munkát elvégezni, melyhez máskor hónapok kelle­nek. Ki kellett választani a települések számára a legmegfelelőbb helyet, ami nem egyszerű feladat. Meg kel­lett vizsgálni a talaj teherbírását, meg kellett állapítani, hogy nem folyt-e a kijelölt helyen bányászat, vágy nincs-e alatta szénkincs. Ki kellett kutatni, hogy az építendő há­zakat nem fenyegeti-e csúszás, vagy árvíz, el lehet-e látni a települést árammal, vízvezetékkel, ki kellett keresni mindezek után púpos Bor­sodiunkban azt a kevés sík területet, vagy enyhe lejtőt, ahol az építkezés nem jár tetemes többletköltséggel, és — ami szintén nem lebecsülendő feladat — össze kellett egyeztetni az összes érdekeltek szempontjait. Ezután indulhatott meg a valódi tervezői munka. Geodéták szálltak ki műszereikkel, hogy elkészít­hessék a terep domborzatának térképét. Napokig álltak kinn a hó­ban és hideg tavaszi esőben gémbe- redő ujjakkal igazítva a távcsövek csavarzatát. Vaskos jegyzeteiket a tervező irodában papírra vetették és megszülettek a rétegvonalas térké­pek. Az építészek és úttervezők hoz­záfogtak a település tervezéséhez. Berajzolták a térképre az úthálóza­tot és elhelyezték a házakat. Elsőnek a Miskolci Tervező Iroda — mint amelyik legközelebb áll a bányászokhoz — nyújtotta be javas­latait, de nem maradt el mögötte a budapesti „Lakóterv” sem. Most már végre rendelkezünk olyan földszin­tes, kertes lakóházak terveivel, ame­lyekkel a bányászok is meg lesznek elégedve. A mi irodánk dolgozói nem ma­radtak a rajztáblánál, hanem bemu­tatták javaslataikat az érdekelt Özdi és Borsodi Szénbányászati Tröszt­nek és meghívták a rajzasztalhoz mindazokat, akiknek véleménye a lakások kialakításánál döntő lehetett. Megvitattuk a terveket a bányák és az építést kivitelező vállalatok ve­zetőivel, háziasszonyokkal és a szén­falaknál dolgozó bányászokkal. Az Építésügyi Minisztérium soronkívül tárgyalta le a tervjavaslatokat és kora tavasszal kiadta a kivitelezésre javasolt tervek sorozatát. Az új tervek igyekeznek a bányá­szok igényeit kielégíteni.. A^ lakások ' 1—2 és 3 szobás kivitelben készül­nek — a család lélekszáma szerint. Minden lakáshoz olyan konyha tar­tozik, amelyben étkezni is lehet. Ahol a település lakásait folyóvízzel és csatornázással el lehetett látni, a „Lakóterv” szerint fürdőszobák, a mi javaslatunk szerint a konyhai tűzhely melegével előállított, meleg­vízzel működő zuhanyfürdők és kis mosókonyhák létesülnek. A lakások legtöbbjéhez tornác is tartozik, mely­re a konyhából lehet kilépni. Nyá­ron a háziasszony ott végezheti a házimunka egy részét és étkezni is kellemesebb a szabadban, mint a me­leg' konyhában. Farkaslyukon a1 „Lakóterv” emeletes lakásokat ter­vezett; a földszinten van a konyha és a nappali szoba, az emeleten két kis hálószoba. Edeiényben, Putnokon, Királdon pedig olyan emeletes házak is épülnek, melyekben a földszin­ten és az emeleten két-két lakás van, de minden lakó a saját tel­kéről közelítheti meg lakását. A tervezők igyekeztek szorosabb­ra fogni az épületek elhelyezését. A bányavidékeken nagyon kevés hely áll az építészet rendelkezésére és mi­nél zártabb a település, annál keve* sebb út, vízvezeték és csatornára van szükség. Választani kell tehát a nagy telek és a közművesítéssel járó igé- fryek között. Mi az utóbbit javasol­juk, mert véleményünk szerint töb­bet ér kisebb telekkel az a lakás, melyben vízvezeték van, mint a leg­többször meg sem művelt nagy te­lek — árnyékszékkel a kert végé­ben. Az épületek tervezése rendkívül megfeszített munkával jár, de az év első felében megoldódott. Elkészül­tek a típustervek alapján a telepí­tési tervek, amelyek az épületek el­helyezését, az utcák és terek kiala­kítását. az épületek csinos csoporto­sítását rögzítik. De a mélyépítési (út, víz, csatornázás) tervek elkészí­tése túl nagy feladatot rótt a terve­zőkre. Bár a Mélyépítési Tervező Vállalat többszáz dolgozója legalább olyan erőfeszítéssel dolgozott, mint az építész-tervezők, a mélyépítési tervek elkészítése mégsem tudott lé­pést tartani a kivitelezés ütemével. Nem tudtuk teljes mértékben biz­tosítani a költségvetések elkészítését sem, ami hátráltatta a kivitelezést. Jövőre ezt a hibát feltétlenül ki kell küszöbölni. Reméljük, erre mód is lesz, mert kormányzati szerveink már meg­bízták a budapesti Városépítési és Mélyépítési Tervező Irodát, hogy a jövőévi bányászlakás ter­vezés részletes programját már most állítsák össze. Az egész országra kiterjedő koordi­nációs munka ki fogja küszöbölni az idei hibákat és lehetővé fogja tenni, hogy a tervező irodák erejü­ket a lakások terveinek javítására fordítsák. Mi a magunk részéről olyan lakástipusokon dolgozunk, amelyek jobban kihasználják a hegyvidéki terep adottságait. A borsodi tervezésekkel érdekelti budapesti tervező irodák és a Mis­kolci Tervező Iroda háromezernél több lakás terveit készítette el az év első felében. Hogy azonban a jövő­évi kivitelezést zavartalanul lehes­sen lebonyolítani, feltétlenül szüksé­ges, hogy a kormányzat az 1958-as programot már most véglegesen rög­zítse. Adjon módot és időt a telepítési és lakástervek jobb előkészítésére, hogy az idei tapasztalatokon okulva még jobb. szebb és olcsóbb lakáso­kat tervezhessünk megyénk bányá­szainak. VIRÁGH PÁL, a Miskolci Tervező Iroda főmérnöke. Önköltségellenőrző csoportok alakultak Rudabányán A rudabányai vasércbányászok a hónap elején úgy határoztak, hogy a bányásznap* versenyben augusztusi tervüket 5 százalékkal túlteljesítik, s elérik az elmúlt év harmadik ne­gyedévének önköltségi és minőségi szintjét. Ennek érdekében a műszaki vezetők számos intézkedést tettek. A munkafegyelem további szilárdí­tásán kívül, jó szakemberekkel erő­sítették meg a külszíni fejtéseket. A szerelőműhelyben és ahol még mód volt rá, az időbér helyett bevezették a teljesítménybérezést. A bányász­brigádok pedig a meddőt külön vá­logatják az érctől és így tisztább vasérc került a vagonokba. Az intéz­kedések és a bányászok gondos munkája eredménnyel jár. Hétfő reggelig az érc tonnánkénti önköltsé­gét a januári 248 forinthoz viszo­nyítva 103 forintra csökkentették, így csak egy-két forinttal maradtak el az elmúlt évi szinttől. A minőség terén pedig eleget tettek vállalásuk­nak, Az önköltség további csökkentése érdekében a bányaüzemben most ön- költségellenőrző csoportokat alakítot­tak a legjobb munkások bevonásá­val. Ezek a csoportok úgy a föld alatt, mint a külszínen ellenőrzik az anyagfelhasználást, a bérkifizetése­ket és megszervezik a takarékossági mozgalmat. A csoportok hétfő reggel kezdték meg munkájukat és úgy szá­molják. hogy a dolgozók segítségével a bányásznapra elérik az elmúlt év harmadik negyedévi önköltségi szin­tet. KÖZLEMÉNY A KISZ Borsod megyei Bizottsága közli, hogy a Kossuth u. 11. alól <a SZOT) elköltözött Miskolc, Felszaba­dítók u. 24. sz. alá, a Megyei Pártbi­zottság épületének II. emeletére, Te­lefon 16-261. Itt3$ M. JB,

Next

/
Thumbnails
Contents