Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

f

A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számira a miakához való jogot..^

Kimagasló győzelem

alkotmányunk tiszteletére

130 százalékra teljesítették napi tervükét a Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói \

A Borsodi Szénbányászati Tröszt derék, dolgozói számos esetben bebizonyították hűségüket pártunk és kormányunk iránt. Augusztus 17-én újabb fényes tanúbizonyságát adták ennek. Alkotmányunk méltó megünneplésére »nagytermelési napot-« tartottak és olyan kiváló eredményt értek el, amely szinte egyedülálló. A tröszt napi tervét. 130 százalékra teljesítette, terven felül 2976 tonna szenet küldött a felszínre. így eddig esedékes havi tervét 104.6 százalékra teljesítették, terven felül 6840 tonna szenet adtak ebben a hónapban. A nagytermelési napon különösen az ormosi külfejtés dolgozói tettek ki magukért. 263.3 százalékra teljesítették napi tervüket, s így az üzemek közül ők kerültek az első helyre. Az ormosi V-ös és VI-os akna dolgozói 173 százalékos napi terv teljesítéssel büszkélkedhetnek. Kiváló eredményt értek el a sajó- kazinci bányászok ;s, 168.7 százalékos eredménnyel zárták a napot. A sajószentpéteri Il-es akna dolgozói 156.3, a berentei bányászok 150, az edelényi Il-es akna dolgozói 146.1, az annabányaiak 140.3, a kurityáni külfejtés dolgozói pedig 136.6 százalékra teljesítették augusztus 17-én, a nagytermelési napon tervüket.

Különösen szép eredményt ért .el Valler János csapata az annabányai frontfejtésen, 197 százalékos ered; bányászati Tröszt területén az enapi legszebb eredményt. G. Tóth Lajos csapata, amely a herbolyai bányaüzemben dolgozik, 156 százalékos napi eredménnyel büszkélkedhet. A sajószentpéteri Il-es aknában Szlo- boda Károly frontfejtési csapata 142.4, Koleszár Lajos berentei frontcsapata pedig 140.1 százalékos eredménnyel zárta a napot.

A kamarafejtésen dolgozók közül a mártabányai Sós József csapata emelkedett ki 180.2 százalékos eredményével. A Kossuth-táróban dolgozó Sulyok László csapata 184.5, Koncon dolgozó Jakab József csapata 156.3 ^százalékos napi eredményt ért el.

Az elő váj ásón dolgozók közül a Kossuth-aknai Gyulai Ferenc csapata érte el a legszebb eredményt. Napi tervét 224.7 százalékra teljesítette. A pálinkási Il-es aknában dolgozó Újvári Gábor csapata 200 százalékos eredménnyel dicsekedhet. Jakab Károly csapata, amely a ba- rossaknai bányaüzemben dolgozik, 223 százalékos eredményt ért el.

A Borsodi Szénbányászati Tröszt valamennyi dolgozójának, legyen az vájár, mérnök, csillés, szívből gratulálunk, s kívánjuk nekik, hogy az augusztus 20-i verseny továbbvitelével köszöntsék az idei bányásznapot. Munkájukhoz kívánunk sok sikert,

ménnyel biztosította a Borsodi Szén- | jó szerencsét!

Elkészült a Lenin Kohászati Müvek finamliengerdéjének rekonsrukciós terve

A Lenin Kohászati Művekben komoly fellendülést hozott az automatizált középhengermű. A most elkészült tervek szerint a hároméves tervben elvégzik a finomhengermű korszerűsítését is.

A rekonstrukciós terv szerint a jnult században épített, elavult, a 'kézi erővel dolgozó hengerészektől nagy erőfeszítést igénylő finomsort és középsort leszerelik, s ezek helyére egy korszerű új hosszűsort állítanak fel az új hengersoron, amelyen elsősorban ötvözött acélokat hengerelnék majd.

Ugyancsak a hároméves terv időszakára'' tervezik a durvahengerde kisebbarányú átépítését is. Ennek során a másodmelegítések és az öntecsek több darabra vágásának elkerülésére. a blokksor mögé egy duó' bugasort építenek.

EMBERI JOGOK NÁLUNK - és NÁLUK

nMIMIIMIIMMU

Alkotmány! Egyszerű, rövid szó, és mégis milyen sokat mond. Benne van megváltozott életünk, elért eredményünk, ragyogó jövőnk, minden amiért érdemes élni és kell élni, harcolni! A Magyar Népköztársaság alkotmánya a dolgozó nép életének nagyszerű törvénykönyve, olyan törvénykönyv, amilyen még nem volt népünknek.

Ha összehasonlítjuk az alkotmányadta jogainkat, kötelességeinket a kapitalista országok alkotmányával, a dolgozók életével, helyzetével, jog- fosztottságával — még jobban megértjük, mit jelent nekünk alkotmányunk. Fénye ragyogóbb lesz, hálánk és szeretetünk pedig tovább erősödik azok iránt, akiknek emberhez méltó életünket köszönhetjük.

45. §.

Feldolgozzák

a bükki mészégelés néprajzi vonatkozásait

Csaknem másfél évszázada nyújt megélhetést a kis bükki községeknek, Bükkszentkeresztnek, Répáshutának, Ómassának a mészégetés. A kis szlovák falvak lakóit az 1800-as években telepítették a bükki koronauradalmi erdőségre fakitermelésre, faizzításra és mészégetésre. Az egykori bükki vashámorokhoz ők szállították a ko- hósításhoz szükséges faszenet és égetett meszet.

A miskolci Herman Ottó Múzeum most feldolgozza ennek a lassan már kiyesző foglalkozásnak néprajzi vonatkozásait. A bükki mészégetők életét, szokásait, dalait, babonáit, az égetéshez használt szerszámokat, azok elnevezését. Ezzel a munkával a lassan feledésbe merülő »ős foglalkozások« egeikének leírását. mentik meg a tudomány számára.

(1) „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.”

A Borsodi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben mintegy 17 000 ember keresi meg a mindennapi kenyerét. A dolgozóknak havonta 37 millió forintot fizetnek ki munkabér címén. Az egy munkásra eső átlag- kereset 2100 forint, de a vájárok 4—5000 forintot is megkeresnek havonta.

A munkabéren felül különböző juttatásokban is részesülnek a bányászok. Csak egyet említsünk: minden évben a bányásznapon hűségpénzt osztanak szét a legjobbak közt. A borsodi széntrösztnél szeptember 1-én, az idei bányásznapon 31 millió forint hűségjutalmat fizetnek ki. Ez több mint 5 millió forinttal múlja felül a tavalyi összeget.

*

A News Cronicle írja: Fekete év vár menthetetlenül legalább 30 000 munkásra az angol gépkocsiiparban, a benzinadagolás és a hitelmegszoi’í- tás következtében. Coventryben 20 000, Birminghamben 10 000 autógyári munkás dolgozik rövidített munkaidővel. Több mint ezret fenyeget az elbocsátás. A munkabérek az elmúlt hat hónbpban új mélypontra zuhantak, sok esetben heti 16 fontról 8 fontra.

46. §.

(1) „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát.”

A dolgozók százai és ezrei pihenik ki munkájuk fáradalmait az üdülőkben. Ez évben a Lenin Kohászati Művek dolgozói közül 1700 munkás üdült eddig az ország legszebb helyein: Siófokon, Hajdúszoboszlón,

Miskolc-Tapolcán. Ebből 230 dolgozót teljesein ingyen üdült etett a vállalat. Ugyancsak ingyenes beutalót kapott 30 nyugdíjas. De nemcsak Magyar- országon üdülhetnek a Lenin Kohászati Művek dolgozói. Ezévben 18 munkás töltötte szabadságát Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában.

*

Belgiumban egy gyár vasmunkása szakszervezeti üdülőben akart nyaralni, 125 frankot kértek tőle — naponta. Ezt még nehezen meg tudta volna fizetni, két nap múlva azonban kénytelen volt hazaindulni, olyan

kevés volt a koszt az üdülőben. Mikor a számlát benyújtották, alaposan meglepődött. A napidíj nem 125, hanem 137.50 frank volt. Éppen annyit fizetett, mint amennyit a nem szak- szervezeti nyaralóhelyeken kérnek.

47. §.

(1) „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképtelenségük esetén.”

Népi demokráciánkban a munka- képtelenek is megbecsült tagjai társadalmunknak. Bizonyítja ezt, hogy megyénkben 7 szociális otthon működik, ahol mintegy 650 munkaképtelen részesül teljes ellátásban. Sárospatakon egy 120 férőhelyes betegotthon működik.

De nemcsak a munkaképtelenekről gondoskodik társadalmunk, hanem védi a dolgozni bírók egészségét is. Miskolc—Tapolcán a Lenin Kohászati Művek egy éjjeli szanatóriumot tart fenn, ahol havonta 56 embert gyógyítanak, akik egyébként napközben dolgoznak. Az éjjeli szanatórium fenntartási költsége havonta 80 000 forintjába kerül a vállalatnak. *

A »Daily Express« írja: A wool- verhamptoni kórházban az idős betegek egy» részét összezárják a veszélyes elmebajosokkal, mert elhelyezésükre a kórházban nincs más kórterem. Előfordul az is, hogy az elmebetegekkel teli kórteremben megürül eoy-egy ágy és ide is öregeket fektetnek. Ha az idős emberekhez látogatók érkeznek, úgy ezekre is rázárják az ajtót. Az öregek panaszt tettek orvosaiknál és elmondották, hogy szörnyen félnek és éjszakán- kint az őrültek kiáltozásai miatt nem tudnak aludni. A probléma már olyan súlyossá vált, hogy az orvosok a parlamentben interpellációt akarnak intézni az egészségügyi miniszterhez.

48. §.

(1) „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát.”

A Horthy-rendszerben a munkást kínai fal választotta el a kultúrától. Ma már minden olyan intézmény, amely azelőtt a gazdagok kiváltsága volt, a magyar nép kulturális nevelésének szolgálatában áll. Megyénkben mintegy 80 000 általános iskolás, 3000 középiskolás tanul. Az országban lévő egyetemeken, főiskolákon is sok Borsod megyei fiatal

tanul. Megyénkben épült fel a Műszaki Egyetem.

A dolgozók művelődéshez való jogát biztosítja a megyében működő 222 mozi, a 285 könyvtár és a 135 kultúrház.

*

(Újsághír) Angelo Contudi Francesco 13 éves olasz fiúcska elkeseredésében felakasztotta magát, mert szülei nem tudták tovább iskoláztatni rossz anyagi helyzetük miatt.

(3) „A Magyar Népköztársaság a területén éló minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyclvén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét.”

Sátoraijaiuj helyen egy szlovák nemzetiségű iskolát tart fenn népi államunk. Nemzetiségi nyelven oktató iskoláink száma 17. Eredményesen működnék a nemzetiségi kultúrgár- dák is megyénkben, elhintve saját nemzeti kultúráikat.

*

A »Look« című amerikai hetilapé ban egy képesriport jelent meg az Egyesült Államok déli részén élő négerek helyzetéről. A riport megállapította, hogy »a négerek helyzete a rabszolgaság óta nem sokat változott Amerikában. Szűk sikátorokban, omladozó viskókban cinek. Az üzletek ajtaján külön bejárat van a fehérek és a négerek részére. A mosodák ajtaján tábla függ: »Csak fehéreknek mosunk!« A városokban a kórházak ajtaján is ott a tábla: »Bejárat csak fehéreknek!« — közölte a »Look«.

50. §.

(1) „A Magyar Népköztársaságban a1 nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek.”

A mi társadalmunkban a nők egyenjogúak a férfiakkal. Ugyanúgy kiveszik részüket az országópílő munkából, mint a férfiak. Ma már asszonyainkat, lányainkat a legkülönbözőbb helyen,

Legnehezebb,

legfelelősségteliesiebb poszton is megtaláljuk. Nem egyszer létfontosságú kérdések felett döntenek. Az az elmélet, hogy »a nők csak a fakanál mellett állják meg helyüket« — nálunk már a múlté! Népi demokráciánkban a nők és a férfiak egyenlő bért kapnak. Mindenki annyi fizetést kap, amennyiért megdolgozdk.

*

Nyugat-berlini hivatalos adatok szerint a nők heti átlagos keresete a férfiakéval egyenlő munka ellenére 39.2 százalékkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Az élelmiszeriparban a nők 45.1 százalékai, a nyomdaiparban pedig 45.7 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak. Nyugat-Ber- Un munkabérmegállapító bizottsága kijelentette, hogy a nőknek nincs joguk a férfiakéval egyenlő bérre.

FODOR LÁSZLÓ

BEVALLOM őszintén, hogy — bármennyire is szegényes volt, — gondolatban szívesen időzök gyermekkorom emlékei közt. Mostanában is, napközben, ha dolgozom, egy pillanatra megáll kezemben a toll, számba veszem, rágni kezdem a végét és gondolkodom az életemen.

Ilyenkor mindig a gyermekkorom gut eszembe.

Tizenöt évvel ezelőtt éppen tíz esztendős voltam, Muhin laktunk, és a szüleim ma is ott laknak. A falu kicsi, de a története nagy. Muhi az én legkedvesebb falum —, ahol annyi sok színes ábrándot szőttem hanyait- fekve a Zsófia-rét selymes, zöld füvén, a magasban úszó bárányfelhőket nézve — azóta sem nőtt nagyra. Csak a fiatalok repültek ki belőle: kit ide- kit odasodort, kit felemelt, kit tönkretett az élet. Olykor, ha megpihenni hazamegyek, hiába állok ki a kiskapuba és tekintgetek az alvég felé. a régi gyermekkori cimborák közül nem látok senkit. Valahol, ki tudja hol járnak: kóborolnak az országban. Arra azonban büszke vagyok: közülük senki nem disszidált. Ha el is hagyták a kis falut, a Hazához hűek maradtak. Olykor, nagyobb ünnepekre legtöbben hazajönnek — egyik-másik családosán és összejövünk az iskolaudvaron. Kezelünk, parolázunk, nagyképűen cigarettázunk és érdeklődünk egymás sorsa felől: »ni csak, te mérnök lettél?.... te meg tanár?... te meteorológus vagy?... te meg újságíró?... Nahát, ki hitte volna?! Hiszen az egész osztályban neked volt a legrondább írásod? ...«

így diskurálunk.

A faluban apámon kívül egyvalaki volt még, akit mindenkinél jobban tiszteltem: Szántai tanító úr, aki egészen ötödik osztályos koromig verte az én buta parasztfejembe, hogy: »az úr ír, a paraszt szánt, a gyerek olvas.« Meg is tanultam olvasni! Már második osztályos koromban úgy olvastam, mint a vízfo- líiási Szántai tanító úr egyébként

€

ÓNODV ÁRI MIKLÓS

_ Q

IgilfSIiP _ , ^

lÁKuy/íf, ujhf\ Üj}.f\ \fJhf\ \Tj/.í\ Üyhf\ I ljhí\ Ifi.

szem oarcic

b

k

nem volt rossz ember; kissé úrhatnám polgár, ami főleg a parasztokkal való érintkezésében nyilvánult meg. Sosem láttam másként, minthogy állandóan zsebkendőt tartott a szája elé, ha emberekkel beszélt. Mindig attól félt szegény, hogy elkapja valakitől a hektikát.

Ml KÖZVETLENÜL az iskola szomszédságában laktunk és így módom volt bepillantani a tanítóék, a tanult réteg falusi képviselőjének életébe. Egyszer zongorát hoztak valahonnét az uraság stráfkocsiján és én ettől kezdve délutánonkint ál- mélkodva ábrándoztam kiskertünkben. Elbűvölten gyönyörködtem a szomszédból átszűrődő zongora dallamaiban. A tanítóné játszott és én a lefüggönyzött ablak előtt loptam a zenét. A * lélegzetemet is visszafojtottam és ijedten lapultam meg az orgonabokor tövében, amikor valaki elhaladt az utcán. Nagyon lelkiismeretes gyerek voltam és nekem úgy tűnt, hogy én nem hallgathatok űri zenét, azért van a bíborfüggöny is az ablakon. Ha pedig én titokban mégis odatartom a fülem, az már halálos bűnneM számít, amit meg kell gyónni a tisztelendő úrnak. No, ebben nem volt hiba. Meggyóntam becsületesen! De azért, máskor is — most már megtisztult lélekkel oda- álltam az ablak alá.

— Hej, ha egyszer én is végigtapogathatnám azokat a hófehér billentyűket! — sóhajtottam —, de boldog lennék!...

Egyszer megpróbáltam. Meg én! Beszöktem a tanítóék szobájába a nyitott ablakon. Csend uralkodott mindenütt, a tanítóék- sétálni-menték és az ablakot nyitva hagyták*

Szellőztettek. Végigfutott rajtam az izgalom, a kíváncsiság a rejtelmes szoba iránt, bizsergette az agyamat, hiszen ott állt előttem elérhetetlen vágyam, a hófehér billentyűs fekete zongora, egy karnyújtásnyira. Hívott, csalogatott, kacérkodott velem. Az ablak alatt fagyalbokor állt, eltakarta, senki sem látta, amikor beléptem. Olt voltam hát végre, szemtől-szembe a zongorával. Remegtem az izgalomtól és gyengéden, félve ráütöttem egy billentyűre. Sokáig zengett dallamosan, édes-mélu- búsan, szinte nem akart végeszakad- ni ennek a dallamos, lágy zengésnek. Aztán ráütöttem a másodikra, a harmadikra a tizedikre. Játszottam a zongorán valami csodálatosan szép fantáziát, ami énbennem született. A zongora engedelmeskedett nekem és én átengedtem magamat a tiltott gyönyörnek. Tíz percig lehettem ott titokban a tanítóéknál, aztán megijedtem, hogy észrevesznek. Búcsúzóul még, most már teljes erőmmel, valami vad ritmust vertem le a billentyűkön, fájdalmában majd megrepedt a fekete zongora.

Egyébként ez a zongora-ügy később szerencsésen .elsimult, a feledés homályába merült.

Egy szem barack, egyetlen szem zöld barack volt az, amely megpecsételte kettőnk viszonyát a tanító úrral.

EGY NAPON a földrajzórán Kecskemétről beszélt nekünk. Ezen a héten délutánosak voltunk, későre járt, disznóetetés ideje közeledett. Valahogy elnyúlt az óra, Szántai tanító úr igen belelendült a magyarázatba:

— Kecskeméten terem a híres kajszi bavaclám é* erről a városról fog*

lalta versbe Petőfi is egykoron, hogy:

»Hírős város az Alföldön Köcskemét, Ott születtem, annak őszöm

könyerét.«

Mi tátott szájjal figyeltük Szántai tanító úr szavait. Sokat, nagyon sokat beszélt a híres, húsos, magva- váló kecskeméti barackról, összefutott a számban a nyál és akkorákat nyeltem, hogy majd leszaladt, az ádámcsutkám.

— Én miért nem tudtam Kecskeméten születni! —- sóhajtottam mély irigyléssel.

Mellettem valaki megrúgta a bokám:

— Odanézz! — súgta és az ablak felé mutatott.

Kint ezer színben pompázott a tavasz, az ablak előtt pettyes szárnyú lepkék keringtek a délutáni napfényben. Az iskola udvarán, szemben az ablakkal, félig elszáradt barackfa állt és kinyúló ágán három kis cinke süttette magát. Kidülledt szemekkel figyeltem és a madarak mellett hirtelen egy diónyi nagyságú, jól jejlett zöld barackot pillantottam meg. Több nem is volt a fán. Olyan barack volt pontosan, mint amilyenről Szántai tanító ur beszélt Húsos és magvaváló.

— Mit bámulsz? — kérdezte ekkor hirtelen.

Zavartan álltam fel, nem tudtam szólni, keresztbefordult a számban a nyelvem.

— Mondd, mit láttál azon a fán? — kérdezte és ő is odapillantott, de ekkorra már elszálltak a cinkék.

— ... Kajszibarackot — feleltem.

Szántai tanító urat majd szétvetette a méreg. Nagyon ideges természetű voUi _____

= Hülye! ä mondta és leültetett.

Az incidens elvette a kedvét a további magyarázgatástól, és hazaküldte az osztályt. Csomagoltunk és indultunk, ám engem leintett;

— Te bentmaradsz!

EZZEL HÓNA ALÁ fogta a naplót és halk, nesztelen léptekkel elhagyta a termet. Mielőtt rámzárta volna az ajtót, még visszanézett és szigorú, szemrehányó tekintettel fürkészett végig. Ügy éreztem magam, mintha szíjjat hasogatott volna a hátamról. Elfordítottam a fejem és konok elszántsággal kibámultam az ablakon.

— Sose lesz belőled semmi! —« mondta — és mérgesen becsapta maga után az ajtót.

Bentmaradtam, egyedül maradtam, megtörtén, bánatosan és szememből meleg könnyek hulltak az ölembe. Egyedül ültem a vastag deszkapadló- jú, repedezett falú iskolában. A falióra felet ütött, aztán lassan, egyenletesen tovább ketyegett. Mellettem pattogtak a szótszáradt padok, nyugodtan, meggondoltan őrölte őket a szú.. i

Tizenöt évvel később három napot töltöttem Kecskeméten. Megtekintettem hírős nevezetösségeit, a piacon pedig valódi kajszi barackkal tömtem meg a táskámat. Húsossal és magvaválóval.t,

•

Tulajdonképpen a konzervgyári munkásokról akartam most írni, de megállt a toll a kezemben. Számba- vettem, rágni kezdtem a végén és gondolkodtam az életemen.

Milyen nagy idő ez a tizenöt esztendő! Mekkorát fordult azóta a világ!

* ; / Minduntalan Szántai tarnál úr ötlik eszembe.

ALKONYOD1K, lassan lemegy # nap, nagy vörös karinával borítja be a várost. Én csak ülök az ebiek mellett és kifelé bámulok a sötétbe,

Korrigálom a tanított__