Észak-Magyarország, 1957. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

A Magyar Népköztársaság a szabadságjogokat a területén lakó minden dolgozó számára bLtosítja

Megérkeztek a VIT-küldöttek

l^iti-íkatt, kiti-katt

csattogó

kerekekkel rohan a szombat délelőtti gyorsvonat Budapestről

Miskolc felé. A különkocsi ablakánál, mellükön a Magyar Népköz- társaság címedével halványkékblúzos lányok, fehéringes ifjak állnak. s gyönyörködnek a vidék szépségében. Messziről jönnek,

Moszkvából.

Az álmok városából.

Vajon milyen élményekkel térnek vissza? Mit láttak, mit tapasztaltak, s mit üzennek velük a világ minden tájáról összesereglett fiatalok?

A ^miskolci személypályaudvar előtt égy sereg ember izgul. A megye, a város párt- és ifjúsági szerveinek képviselői, KISZ-fiatalok, úttörők, hozzátartozók, érdeklődők. V/égre befut a vonat. Nagy bő- ’ röndökkel, nagyon vidáman, nagyon boldogan és jókedvűen lépnek a pályaudvar előtti térségre, kezükben hatalmas bőröndökkel, virágcsokrokkal a VIT Borsod megyei küldöttei. A barátok, ismerősök hozzájuk rohannak, örömteli kiáltások, baráti ölelések, az anya, a kedves, a barát, a testvér csókja éri a küldöttek arcát. A Lenin Kohászati Művek fúvószenekara ifjúsági indulókat játszik és a KISZ- studió népizenekara talpaiéval© csárdásokat, népdalokat. Amatőr fényképészek gépe kattog, aztán csend lesz. Nagy István, ^ a KISZ megyei szervező titkára a megye KISZ-fiataljai és KISZ-en kívüli fiataljai nevében üdvözli a hazaérkezőket. Uttörőlány köszönti őket méghatottan. Úttörők lépnek elő, kezükben virágcsokorral s a jövevényeknek adják át;

Ércesen csendül a szó. KukUcska János, a megyei pártbizottság másodtitkára, a megyei pártbizottság nevében üdvözli az érkezetteket. Arról beszél, hogy az egész megye dolgozó népe, fiatalok, öregek nagy érdeklődéssel figyelték a VIT eseményeit, hogy a magyar fiatalok nem mint egy kicsi ország gyermekei, hanem mint egy világrendszer gyermekei hallatták szavukat.

— Itthon azt várjuk tőletek, — mondta — érzékeltessétek megyénk dolgozóival a VI. VIT szellemét,

tolmácsoljátok a világ ifjúságának üdvözletét megyénk dolgozói előtt.

Egyik küldött előre lép. Pataki László, a KISZ megyei titkára. A VIT magyarországi küldötteinek Borsod megyei csoportja nevében beszél. Elmondja, mennyire megható volt, ahogy a magyar küldötteket Moszkvában fogadták. A világ különböző országaiból jövő fiatalok valósággal leszedték őket az autóbuszról, hogy mint szemtanuktól, résztvevőktől hallják az őszinte választ, mi történt Magyarországon, akar-e továbbra is szocializmust építeni a magyar fiatalság ...

— Mi elmondottuk — hangsúlyozta Pataki —, a magyar fiatalság nem volt ellenforradalmár és mi továbbra is szocializmust akarunk építeni.

pataki elvtárs tolmácsolta a ' szovjet fiatalok, komszomo- listák üdvözletét: Éljen a szovjet és magyar ifjúság örök és megbonthatatlan barátsága.

A zenekar indulót játszik és a küldöttek, élen magasban lobogó nemzetiszínű zászlókkal, kezükben virágcsokrokkal, szívükben napsugaras Örömmel, dalolva indulnak el a városba vivő úton. Amerre mennek, emberek mosolyognak rájuk, köszönnek nekik, üdvözlik őket. Első útjuk a Szabadság téri szovjet emlékműhöz vezet. A fúvószenekar a Himnuszt játssza, s a küldöttség tagjai virágcsokrokat helyeznek el a szovjet hősök emlékművén.

A fúvószenekar újból vidám, pat togó ifjúsági indulóba kezd s a kül döttség, a kísérők a SZOT, a KISZ megyei székházához vonulnak. Az udvaron megtérített asztal várja küldötteket. Ismerősök veszik őket körül és ők mosolygó arccal be szelni kezdenek a VIT-ről. De annyi mondanivalójuk van, hogy a mon danivaló túl árad az ismerősök baráti körén. Elhatározzák, augusztus 20-án, mint a vér áradnak szét a megye városaiban, falvaiban és elmondják, amit a világ ifjúsága velük üzent a magyar ifjúságnak, a magyar népnek és elmondják azt, amit láttak, tapasztaltak, éreztek és éreznek.

ás azt szeretnék, ha minden

*- magyar fiatal azt érezné, amit ők éreznek.

Hajdú Istvánnak, Orosz Józsefnek és sokszáz meg ezer napszámosnak,

Kazalrakás közben

^AXXXáXA'X?

Ünnepi nagygyűlés Miskolcon

Augusztus 20-án, alkotmányunk nyolcadik évfordulójának ünnepén Miskolcon, a népkerti szabadtéri színpadon délelőtt 10 órai kezdettel a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága nagygyűlést rendez. Előadó: Biszku Béla elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter. A nagygyűlésre ez utón hívja meg Miskolc város lakos ságát a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága.

HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI ÉS VÁROSI BIZOTTSÁGA

ASZTAG TETEJÉN még nem írtam riportot. Most kénytelen vagyok erre is, mert a hernádcécei Alkotmány Tsz. tagjai csak „kazal hátáról” hajlandók velem beszélni. Sietős a dolguk, augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepére végezni akarnak a csépléssel. A tsz. nevéhez mérten kötelességüknek tartják ezt. Vendégoldalas szekerekről a vasvilla hegyén szünet nélkül repülnek a. nehéz kévék, az egyre magasodó kazal tetejére. Itt a magasban, — ahová kénytelen voltam magam is felmászni, — a vasvillás emberek rendezaetik sorba a feldobált kévéket. Idős Kucsma András nagyszélü szalmakalappal védekezik a nap tűző sugarai ellen. De a többieken is van valamilyen főfedő, nehogy napszúrást kapjanak a pokoli hőségben. Akik itt dolgoznak, valamennyien alaoító

tagok, öt évvel ezelőtt, 1952. augusztus 20-án határozták el. hogy búcsút mondanak az egyéni gazdálkodásnak. Molnár József, — akit a csoport megalakulása után elnökké választottak — javasolta. hogy — mivel augusztus 20- án alakultak meg — legyen a csoport neve: Alkotmány. A többiek helyeselték. Azóta úgy dolgoznak, hogy méltóképpen viselhessék az Alkotmány nevet. Mint a legtöbb tsz., ők is semmi nélkül kezdték. Nehéz volt az első években, de nem ■ adták fel a harcot. Ösztönözte őket az is, hogy a kis faluban már 1948 óta eredményesen működött % egy termelőszövetkezet. Amikor eljött 1956 októbere, az általános zűrzavar ideje, amikor a féktelen uszítás és fenyegetés nvomán számos termelőszövetkezet feloszlott, másokból kilövések történtek, akkor a hernádcécei Alkotmány tagiai szilárdan állták a vihart. Senki nem gondolt közülük kilététre. összefogtak a községben lévő másik tsz. tagjaival és elhatározták: ha támn- dás éri őket, védekezni fonnak. Kitartottak a szocialista gazdálkodó* mellett, hűségesek maradtak az Alkotmányhoz, a munkás-var ászt hatalomhoz. Aki hallia őket, amikor a. m.nltról, cselédsort életükről beszélnek, az előtt világos, hogy miért cselekedtek így.

MEGVETÉSSEL emlegetik a réni földbirtokosok nevét. Az övék volt itt a széles határ, és az urak alkotmánya szerint volt berendezve az élet. Ennek az alkotmánynak ez volt a lényege: a föld, az erdő és a hatalom a gróf Zichy, a Bárczan János, a Patai főispán, az 'Arnold Aladár és a többi névniiúzó föld- birtokosé. Molnár Józsefnek, ifj.

nincstelennek nem volt joga a földhöz, csak ahhoz, hogy látástól vakulásig éhbérért dolgozzon az urak földjén. De sokszor még ehhez sem. Ifj. Hajdú István, a tsz. elnöke így beszél erről.

— Apám is zsellér volt, heten voltunk testvérek. Már 12 éves koromban napszámba jártam. Ha itt helyben nem volt munka, akkor a>- tizedik faluba is elmentünk dol- gozni. Fiatal koromban volt úgy, hogy napi másfél kiló gabonát kerestem csépléskor. Betegbiztosítás,

vagy szociális segély nem volt. Orosz József itt, a kazal tetején, a kévék szorgos rendezgetése közben beszél múltbani életéről.

— Az 54-ik évemet taposom, — mondia. Apám meghalt az első világháborúban. Már 13 éves korom óta dolgozni kellett. 30; évig voltam cseléd Patai főisván „úr” birtokán. A háború alatt behívtak Horthyók katonának, 41-ben jöttem haza fogságból.

— Mondd el azt is. m,ilven szoknya-hajcsár volt a Patai Piéltóságos úr >— szól közbe az egyik kazalrakó.

Az öreget nem kelt biztatni, beszél ő anélkül is.

— Mindenki ismerte romlott életét. Sose nősült meg, mégis van egy csomó gyereke. Czekeházán is van kettő. Ilyenek voltak ők valamennyien. Élték világukat, de a szegény emberrel nem törődtek.

— De ha választásra készültek, akkor ígértek a parasztnak fűt-fát! — szólal meg szalmakalavja alól id. Kucsma András bácsi. — Emlékszem, az egyik választás előtt Bárczay „tekintetes úr” váltig ígérte, hogy hidat évíttet a Her- nádra, meg utat csináltat a községnek. A választás előtt még a mezőn is megállt beszélgetni a parasztokkal. De amikor megkapta a mandátumot — felénk se nézett...

EZEK AZ EMBEREK nem felejtették el a múltat. Emlékeznek a filléres napszámbérre, a nincstelen- ségre, a jogfosztottságra, az úri rendszer minden átkára és nyomorúságára. És mert nem felejtettek, ezért tudták októberben, hogy hol a helviik, mit kell tenniök. Az alkotmányra gondoltak. A Magyar N évköztár sasa a alkotmánuára, melynek nevét viseli szövetkezetük és amelu kim.nv.dia: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó nép é .” Ez az alkotmány biztosítja, számukra a moot a. földhöz. a munkához, a művelődéshez, általában a jobb, boldogabb emberi élethez. A hernádcécei Alkotmány Tsz. tagjai élnek is ezekkel a jogokkal. Évek, szorgalmas munká,- jával közülük többen saját erőből családi házat építettek, vagy vásároltak. Két évvel ezelőtt villanyt kapott a falu, világosság gyűlt minden házban. Azóta már majd- minden tsz.-tag rádiót vásárolt, Akik nem építkeztek, azok új bútorokkal, szőnyegekkel és függő-* nyökkel díszítették lakásukat, vagy ruházkodásra költötték pénzüket. A pénz és a jó jövedelem pédig nem égből hullott az ölükbe. Keményen megdolgozták érte. Az idei aratáskor is 22 aratópár vágta a terményt. Munkakedvüket növelte a jó terméskilátás. Búzából 15, árpából 17 mázsás holdankénti átlagra számítanak. Szép termést várnak kukoricából, ami elsősorban az asszonyok jó munkájának köszönhető, ök végezték a növény-1 ápolási munkák nagyrészét, özv. Kucsma Jánosnéról még a férfiak is büszkén beszélnek. Az elnök azt mondja róla, hogy a csoport megalakulása óta mindennap pontosan megjelenik a munkában. Idős kora ellenére sok fiatallal is felveszi a versenyt. Tavaly, amikor a tsz. szekere bevitte udvarára egész évi szorgalmas munkája gyümölcsét, csak úgy sugárzott az öröm az arcáról. Nem volt nála boldogabb senki a csoportban.

MINDEZEKET a kazal tetején lévő emberektől tudtam meg. Amíg beszélgettünk, elérkezett az ebédidő is. Az emberek indulnak hazafelé, hogy elfogyasszák a nehéz munka után jól megérdemelt ebédet. Búcsúzóul segítséget kérnek. Van egy villanydarálójuk, két évvel ezelőtt vették 20 ezer forintért, de nem tudják üzembehelyezni, mert az Áramszolgáltató Vállalat nem küldi nekik a megfelelő, transzformátort. Jó lenne, ha az illetékesek felfigyelnének erre és mielőbb teljesítenék a tsz.-tagok kérését. —

Az emberek szétszélednek. Ügy látszik, gyorsan akarják letudni az ebédet. Délután már a cséplőgép is itt lesz, hozzá kell fogni nekik gőzerővel, mert az alkotmány ünnepére feltétlen végezni akarnak a csépléssel. Erre kötelezi őket a tsz. neve is ... SZEMES TSTVÁN

Mosógépek

és egyéb háztartási gépek kölcsönzése megkezdődött! Rudas L. u. 1 és Tízeshonvéd u. 12. sz. alatt.

Miskolci Belker. Kölcsönző

PSAIO IflSZlÓ:

—. Itt tulajdonképpen vé- getér a történet. De csak a történet, mert a szomorú emlékek még ma is nyomasztóan hatnak rá. Az édesanya főzt- je ugyan megerősítette kissé; de homlokáról a néhány hónap alatt odatolakodott barázdákat még nem sikerült teljesen lecsokolnia. Éjszakákon fel-felriadt: haza! haza akarok menni!

ITTHON VAN, Itt ülünk kettecskén a barátságos kis szobában. Mindketten elfáradtunk; ő rekedtre beszélte magát, az én újjaim görcsbe meredtek a rengeteg betűtől. Még reggel kezdtük. Most pedig utolsó sugarait szórja át az ablakon a nyugodni készülő nap.

Feláll, s az ablakhoz lép. Nézi a füstöt, amely karcsún kígyózik ég felé az ózdi gyárkéményekből, s eltűnik a messzeségben. Hová? Még a tengeren is túl — hallja apja meséjét. Szállj füst, menj, amerre akarsz. Libegj a Broodway fölött, leselkedj be Mr. Scott gyárába, gomolyogj a Camp- Kilmeri tábor körül. Mindent nézz meg alaposan. Ne pihenj meg a felhőkarcolók hivalkodó ormánál. Szállj lejjebb is. És nézd meg, mi van a felhőkarcolók árnyékában. Légy tárgyilagos, — és igazat adsz Gorkijnak. És nekem. Én tudom, hogy a gőg és büszkeség magasbanyúló palotái szembetűnőbbek, mint Mr. Gross harmadrendű szállodája; de ez csupán látszat, bármennyire csábító is. Hazugság és ármány. A hatalmas palotákban kápráztató a fény. a pompa. De a Mr. Gross szállodájában centeken tengődő munkanélküliek szemedbe vágják az elrettentő valóságot.

Én nem vágyom el többé. Nem azért, mert ezt a hazát rendelte számomra a sors; nem azért, mert magyar anya szült; nein azért, mert magyar tanító magyarul tanított. Nem csupán ezért. A táj, a nyelv, a szülőföld csak egyik rés2!fe a haza fogalmának. S mégcsak nem is határok szabják meg... Hanem a rend, amelyben és amelyért él vagy hal az ember. Szomorú tapasztalatom győzött meg erről. Amott, abban a másik világban napi 25 dollárt kínáltak fel, jól. éltem volna. De mit kértek cserébe? A becsületemet. Élhettem volna szabadon? Ma rab lennék: a saját lelkiismeretem rabja.

És ha találkozol Mr. Mixissel, mondd meg neki, hogy szerencsésen hazatértem. És elmondtam, amit tapasztaltam. Mindent, az igazságnak megfelelően. Mondd meg, azt üzenem neki, semmi bántódás nem ért.

BÉCSBEN, — miután a repülőgépből kiszállva letartóztattak — három napig karcerban ültem, sok, sok társammal egyetemben. De mit törődtem én már azzal. Hiszen tudtam, hogy csak napokról lehet szó, mert a magyar követség már az első órákban értesített, hogy rövidesen hazaszállíttat. Még mosolyogtam is, amikor a rendőrség mégegyszer, s utoljára újjlenyomatot vett tőlem. Eltehetik emlékbe...

... Aztán átléptem a határt. Jóformán semmit sem láttam a könnyeimtől, csak éreztem, hogy a kezemet szorongatják, egy idegen asszony a keblére ölel, csókol, s' kérdezi, nem láttam-e a fiát. Olyan szeretettel fogadtak, mint édesanya az elcsavargott rossz gyermekét.

És a határőrtiszt sem faggatott. Nem kellett neki ujjlenyomat, sem kérdőívek tucatját nem pakolták elém. Csak annyit kérdeztek: megbánta? Meg. Istenemre, meg!

Itthon vagyok. Boldog vagyok. Csak néha, éjjelenként álmodom még rosszat. És milyen megértőek, milyen jók hozzám az odakint úgy agyongyalázott kommunisták. Maga Kovács Sándor elvtárs, az ózdi első titkár vett gondjaiba. Ő ajánlottadéi, hogy álláshoz juttat.

Mindezt mondd el helyettem. Menj. Én maradok.

UTÓSZÓ

A napokban a szerkesztőségi szobámban keresett fel Kiss László. Kézirattal bajlódtam, de közben őt lestem. Mennyivel nyugodtabb. Arca egészen visszakapta a korához illő fiatalos külsőt. Ez a tény megnyugtat engem, — mert, megmondom őszintén, megkedveltem ezt a fiút. Csendes, szolid, jóravaló gyerek. S azt is megtudtam már róla, hogy kiváló szakember. Kell ő a hazának, nagyon kell. Hogy tévedett? Mindenkivel megtörténhet. Fő az, hogy megbánta. De igazán megbánta-e? Én nem kételkedem érzései őszinteségében. Hiszen azért tért vissza, mert visszahozta a szíve. Rádöbbent, hogy mindaz, amit az óceánon túl látott — délibáb. Csalóka kép... Ott sem fenékig tejfel. Lehet bár ezerszerte gazdagabb Amerika a mi kis földünknél, mégsem tudja boldogítani azt, akit e z a haza ringatott a bölcsőjében. Igaz, New-Yorkban hatalmasabb palotákat építenek, mint Bolykon. Itt mindössze három- emeletes a legmagasabb ház. De ezekben legalább azok élnekf akik felépítették.

Lehet, akadnak, akik kételkednek Kiss László szavaiban. „Óh, — legyintenek — propaganda az egész. És pont most fecsegnek nekünk ilyeneket, egy ,október* után?” Higyjen mindenki, amit akar. De hadd fűzzem hozzá: messze vetik árnyékukat a felhőkarcolók. Amerika nem az ígéret földje többé, mint volt, — bizonyos értelemben — egy jó félévszázaddal ezelőtt. Jefferson, Lincoln, de még Roosewelt óta is nagyot változott a világ. Amerikában a tőke a korlátlan úr, s a demokrácia rég a pénz diktatúrájává lett. Megszűnt az aranyásók korszaka... A sok tízezer ásás embert néhányszáz Rockefeller váltotta felt megosztva a pénzt és hatalmat,

A milliók, akik kirekedtek, 7- függő emberek. Olyan életet élnek, amilyet a .kényúr szab meg nekik. S hogy ma még nem tiltakoznak ellene? Türelem, a történelem mindent elintéz. Amerika két győztes háború után áll. ?~Pr ™?nVi' vak az e^-Profltot; de mi lesz, ha egy tnnnHT 9 legelt ^ s*o?0a’ s fellázad ura ellen? Ha meg tagadja az engedelmességet? Mi lesz, ha a függő vi

Sn2nnihatl * ? orszá°°k rnunkásai, a német, a francia, a angol, az olasz dolgozok állj-t kiáltanak!

Amerika a kapitalizmus társadalmi formáját e

akarja mélyíteni, ki akarja terjeszteni és...

'u°S> i?}0Strérkeztünk el a kérdéshez. Mondja valah

Fnu^ritKAiSi LaszI? szemébe, hogy nem volt benne a Egyesült Álldmolc keze dbbdii a hizomm^99

mert menekült Mindszenti ízCS követségre Miért futott Király Béla és Kéthly Anna New-Yorkba Bizonyára nem azért, hogy a szocializmusnak szerezze nek partfogókat.

A történelem porondján két társadalmi rend viat kodik egymással. Az egyik még fiatal, izmos, de mé nem eleg tapasztalt; a másik idős, rokkant, de ravas es tapasztalt. Ha van elég tapasztalatunk: nem kövei kezik be az ellenforradalom! És mindjárt tegyük hoz za: sokat vesztettünk októberben, de... Ma már töl bet tud Kádár János épp úgy, mint Mr. Jozef Mixis neu yorki munkás.

*

SZÓVAL ott hagytam abba, hogy az én Laci bárt tóm felkeresett a szerkesztőségben.

, ,— Focizni voltunk Ózdon — újságolta. — A meet vegén, miután felöltöztem és barátaimmal ballagtam volna, sörözni, megragadta figyelmemet egy sereg vitáz fiú meg lány.

„Szép történet ez, ügyesen megírták

„Jó-jó, de én azért szeretném megismerni a főhős hogy őt is megkérdezzem, így volt-e valóban . ~ Kezükben újság volt, s én rögtön felismerter miről van szó. Odaléptem hozzájuk és így szóltam:

— Bemutathatom a disszidens Kiss Lászlót, l akarjátok. Én vagyok. Kiss László vagyok.

— És' mit szóltak erre? — kérdeztem nevetve.

— Hát... csak csodálkoztak. Még körül is tapt gattak. De nem érdekelte őket, hogy milyen ott az éh meg hogy miért jöttem vissza, hanem az, hogy: me1 kora is lehet az óceán és hogy milyen érzés repült utazni.

— És te... te mit. feleltél ezekre a naív kérdésekn

— Semmit. Csak hóloaattaxn, Bizony, nagy sr ucéc és repülőn utazni is jó. De nem olyan áron, mint ( tettem...

(Vége.}