Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-06 / 156. szám

Szombat, 135?. július 6. ÉSZAKMAGYARORSZÁG s a z eneniorraaaiom óta harom- ^ szór cserélt gazdát a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bi­zottságának elnöki széke. Hogyan történt? 1956 október 25. Felejthetetlen nap. Sűrű ködfelhő ereszkedett a gyárte­lepre. Az emberek izgatottan siettek az I-es kapu felé. Néhány perc alatt hatalmas tömeg tolongott a gyár be­járatánál. A kapu zárva volt, de a Pimávagisták nem tágítottak és a nehéz nyomásnak engedtek a zárak. Akadálytalanul tódultak be az üze­mekbe a felbőszített emberek. Rövid idő telt el, s a tömeg ismét az utcán volt, de most már sokkal duzzad- tabb sorokban. Orditozva, kiabálva haladtak a Város belsejébe. Miért ez a csődület, ez a lárma? — tették fel magukban a kérdést a józanul gon­dolkodó emberek. Megálljt kiáltot­tak, de azt elnyelte az egyre hatal­masodó hangorkán. Feszült izgalmakkal telt a nap. Mi­re kivirradt, újra kezdődött minden elölről. Az éjszaka folyamán össze­verbuvált munkástanács átvette a gyár irányítását. Kimondottan csak neki állt jogában osztogatni a paran­csokat. — Leállítani minden üzemet! — hangzott a legfőbb utasítás. Természetesen emellett akadtak jócskán kisebb intézkedések is. így történt meg többek között az is, hogy becsukták a szakszervezetet és meg­tiltották Solti András elvtársnak, a nagyüzemi szakszervezeti bizottság elnökének: át ne próbálja lépni a gyár kapuját, amíg ők nem hívják. — Vegye tudomásul, nincs tovább szükség sem önre, sem a szakszerve­zetre! — ordította az újdonsült mun­kástanács-elnök. S olti András régi veterán e sza­vak hallatára úgy érezte, hogy forró láz borítja el. Szeretett volna dühében nekik ugrani, de nyu­galmat erőszakolt magára. ökölbe- szorította kezét, összevonta, szemöl­dökét, s a tőle megszokott higgadt­sággal vágta feléjük a szót: — Ha a két kezüket összeteszik és térdenállva könyörögnek, akkor sem dolgoznék önökkel egy fedél alatt. Ez önöknek az igazság? — folytatta Védjük, szilárdítsuk a szakszervezeti demokráciát tovább felemelt hangsúllyal. — Az MDP-t vádolják, s maguk máris sú­lyosabb hibákkal kezdik. Vegyék tu­domásul, nincs joguk beszüntetni a szakszervezetet! — No halljátok? úgye én meg­mondtam — ugrott fel Takács József. — Engedjetek, hadd szorítsam meg a nyakát.;; Solti András nem ijedt meg. Állt és figyelte a fejleményeket. Meged­zette őt már az élet. Akkor sem tört meg, amikor 1930-ban a sztrájk szer­vezésért letartóztatták és két hónapon át kínozták. Megöregedett, a haja olyan lett, mint a hó, hát most ijed­jen meg? Nem! Nincs mit vesztenie. De mégis távozásra kényszerült. A harcos kiállásnak azonban mégis lett eredménye, mert a munkásta­nács mégis csak elismerte a szak­szervezetet. De gondoskodott arról, hogy az elnöki székbe új ember ke­rüljön. A szervezett munkások meg­kérdezése nélkül állították a szak- szervezet élére Kovács Józsefet. Ez nem is volt olyan nagy baj, hiszen Kovács párttag volt, tudta mi a kö­telessége, csak mégsem volt elég ge­rinces, bátor és szilárd, hagyta ma­gát befolyásolni. Közben az idő gyor­san haladt. Ahogy peregtek a napok, a hetek egymás után, úgy csökkent a munkástanács hatásköre is. Kovács vezetése alatt javult a szakszervezet élete. Rövid idő alatt 33 műhelybizottságot hozott létre. Igen ám, de Kovács erejéből, tudásá­ból már nem futott arra, hogy a 33 műhelybizottságot összefogja, irá­nyítsa és feladatokkal lássa el. Uj, tapasztalt elnökre volt szükség. Lett is, Varga József elvtárs személyé­ben. Sokáig azonban ő sem tölthette be az elnöki funkciót, mert közben Solti András felgyógyult, s elfoglal­ta helyét, ahová a szervezett munká­sok választották. így is volt ez rend­jén, mert Kovácsot is, meg Vargát is a szakszervezeti demokrácia megke­rülésével állították az üzemi bizott­ság élére. I gy történt hát az elnökcsere. 1 Hacsak ez lett volna a pro­bléma, akkor semmit sem szólnánk, de voltak ettől súlyosabb hibák is. Október előtt például a gyár dolgo­zóinak 92 százaléka szakszervezeti tag volt. Az ellenforradalom követ­keztében nem maradt meg csak 60 százalék. Az igen tisztelt munkásta­nács mintegy 400 ezer forint kárt okozott a szakszervezetnek. A szak- szervezet pénzéből a munkástanács­tagok kb. 100 ezer forintot osztottak ki egymásnak haveri alapon, szociá­lis juttatás címén. így aztán volt probléma bőven, amikor áprilisban Solti András újra munkához kezdett. Első és legfontosabb feladat volt, hogy felülvizsgálták a tagkönyveket. Kezdetben ez nagyon nehezen ment. A Il-es sz. hivatalházban, ahol 590 szakszervezeti tag volt nyilvántartva, mindössze csak 60-an jelentkeztek könyvükkel. Ezek között is jócskán akadtak olyanok, akik hosszú ideig nem fizettek tagdíjat. Egy hónapig tartott, míg az üzemi bizottság ren­det teremtett. Ezzel azonban még nem ért véget a munka. A szakszer­vezeti demokrácia szigorú betartása mellett újjáválasztották a bizalmi hálózatot. Július 10-től kerül majd sorra a műhelybizottságok megvá­lasztása. Két okból fontos ez. A Ko­vács József által létrehozott 33 mű­helybizottság csak ki lett jelölve, nem a szervezett munkások válasz­tották. Ezért természetesen nem is volt tekintélyük, befolyásuk a mun­kás között. Újjá kell tehát választani őket. A gyárban az év végére biztosí­^ tani akarják az egyhónapos nyereségrészesedést. Nem közömbös tehát, hogy a műhelybizottságok ho­gyan foglalkoznak majd a termelés­sel, a munkaverseny szervezésével, a fegyelem megszilárdításával, stb. Emellett azonban a szakszervezet részéről olyan elhatározás is szüle­tett, hogy a szervezett munkások szá­mát az október előttire emelik. Mind­ehhez természetesen csakis jólkép- zett, tapasztalt, a munkások bizalmát élvező műhelybizottsági elnökökre van szükség. Olyan elnökökre, akik lel­kesíteni, mozgósítani tudják a mun­kásokat és képesek megvédeni, szi­lárdítani a szakszervezeti demokrá­ciát. TÖRÖK ALFRÉD K s •• 1 j* 1 s eszuloaes a Nemzetközi Szövetkezeti Napra MEGYESZERTE nagy lelkesedés­sel készülnek a Nemzetközi Szövet­kezeti Nap méltó megünneplésére. Ez a nap a nemzetközi szövetkezők nagy seregszemléje, az együttérzés, a kölcsönös együttműködés bizony­ságtétele. Megyénk területén a földműves­szövetkezeti mozgalomban 130 ezer azoknak a száma, akik eddig is ta­núbizonyságát adták a szövetkezés helyességének. A legtávolabb eső fa­lucskában is nagy érdeklődéssel, szorgalmas munkával készülnek az ünnepségen való részvételre. A MÉ­SZÖV, KISZÖV és a Megyei Tsz. Tanács elnöksége ezúton ad értesí­tést arról, hogy a nagyszabású ün­nepség nem a korábban közölt mó­don történik, — figyelembe véve a megyénkben is előforduló gyermek- betegséget —, hanem nagyobb cso­portosulások elkerülése végett helyi ünnepségeket rendeznek. A falu szö­vetkezeti tagságával, dolgozó pa­rasztságával együtt ünnepelnek a szövetkezeti vezetők július 6-án min­den községben. A megye székhe­lyén, Miskolcon a népkertben meg­hirdetett nagygyűlés helyét jóval szűkebb keretek között, a SZOT székházában emlékeznek meg a Nemzetközi Szövetkezeti Napról. Ez a szervezési változás azonban nem csökkenti sem az ünneplők száma t4 sem az együttérzés nagy eszméjét. SZÁMOS ESETBEN tapasztalható* hogy sokszázezerre mérhető azoknak a dolgozóknak a száma, akik a szo- vétkezés gondolatával foglalkoznak* akik egyre jobban elmélyítik a nem­zetközi szolidaritást és ha kisebb csoportokban is, de sokezer embeff teszi majd tanúbizonyságát a nem­zetközi szövetkezőkkel együtt a ba­ráti együttműködés továbberősításé- nek. A Nagymiskolci Állami Gazdaság dolgozóinak munkaverseny kezdeményezése Tegnap a következő levél érkezett az Északmagyarország szer­kesztőségébe: „Mi, a Nagymiskolci Állami Gazdaság kombájnvezetői: Kacsul Endre és Kacsur József, valamint Vasvári László, a gazdaság gépcsot portvezetője, AC—400-as EMAG kombájnunkkal 300 kát. holdas moz* galomra hívjuk a megye valamennyi kombájnos dolgozóját. Eszerint: 1. A kombájnolás ideje alatt 300 kát. hold kalászos learatását. 2. A szemveszteség 1,5 százalék alá való csökkentését. 3. A gépkiesés heti 4 óra alá való csökkentését 4. 12 cm alatti tarlóvágást vállalunk. Kacsur Endre, Kacsur József, Vasvári László.* Ugyanezek az elvtársak levelükben még a következőkről tájé­koztatnak bennünket: kombájnunk atiszalúci üzemegységben dolgozik, s ott azt tapasztalják, hogy bő termés van. Árpából 18 mázsás átlagot kapnak holdankint, szinte nem győzik a szállítást és a raktározást. Egy kiselejtezett cséplőgépet alakítottak át nagyteljesítményű magtisztító­nak, azzal ott helyben kitisztítják a magot. Egyébként nagyjelentőségű újítást vezettek be a szirmai üzemegységben is, ahol a szeszélyes időjá­rás következtében ledőlt kalászosokat felemelik az aratógép szárterelő* jére. Az újítást Babus István szerelő vezette be, most van kipróbálás alatt. Reméljük, sikerül. Segíts színházunkat felépíteni! társ! Olvastam a Népszabadság­ban, hogy a miskolci színház át­építésére tégla jegyeket bocsátanak ki. Én nem vagyok színházba járó ember, de értékelni tudom a mű­vészetet. Nagyon örülök annak, hogy az ország kultúrája fejlődik. Én is szeretnék hozzájárulni 20 drb. tégla jegy megvételével a Mis­kolci Nemzeti Színház építéséhez. Kérem a tégla jegyeket az alábbi címre küldjék: „Kuha György Bu­dapest, XIV., Thököly u. 49. sz. Jó munkát!” A tégla jegy iroda még az­nap továbbította a 20 drb. tégla je­gyet Kuha elvtársnak. HZJDY FERENC: Aratás (Válasz Borsodi Gyulának) A ma ideje hamarabb érlel búzát, gyümölcsöt, embert, eszméket. Nem lesz meddő a látása annak, ki napfényre, valóságra ébred. Nő az erő, s összefűz minket megbecsülni a tiszta szíveket. Tenni, nevelni, jobban, mint eddig — költővé érni másképp nem lehet. Elsüllyed r saját hínárjában, ki a szóval nem felelt, csak játszott. Ingoványba 'vetett gabonából még nem sütöttek kenyeret, kalácsot. A VIT megnyitásának napján több mint tízezer borsodi fiatal találkozik Miskolcon ' » kezdődik. Több mint 3.000 fiatal vi­dám énekszóval, fáklyákkal és színes lampionokkal vonul fel a megyei pártbizottság elé, ahol az MSZMP városi intézőbizottsága selyem zász­lót ajándékoz a miskolci KISZ-bi- zottságnak. A zászló átadása után a fiatalok tábortűz mellett szórakoz­nak a Népkertben. Másnap a megye minden részéből psszesereglett több mint 10.000 fiatal vonul fel a nép­kerti sportpályára, ahol ünnepélyes keretek között veszik át a megyei intézőbizottságtól — a vörös és nem­zeti színű, selyemből készült KISZ- zászlót. Az egésznapos ünnepségen 12 tánccsoport, számos énekkar vesz részt. Este pedig az Avason tűzijáté­kot rendeznek. Beindult az új sertéshizlalási akció Július elsején ismét beindult a szerződéses sertéshizlalási akció, amely 1958. szeptember 30-ig tart. Az akciómozgalommal kapcsolat­ban és a szerződéses sertéshizlalás­sal kapcsolatos kérdések tisztázá­sára felkerestük a Borsod megyei Állatforgalmi Vállalatot, ahol kér­déseinkre Majercsák elvtárstól a következő válaszokat kaptuk: — Miért kellett egy időre leállí­tani a szerződtetést? — Azért volt szükséges — vála­szolt Majercsák elvtárs —, mert a beszolgáltatás eltörlésével lénye­gesen változtak az árak. A múlt­ban például 5 forint 40 fillérért vettük át a beadási sertést kilo­grammonként, ma egy jó közepes sertést, 146—165 kilogrammos sú­lyig 17 forintért veszünk át kilo­grammonként. — Milyen időközönként lehet be­vinni a felhizlalt, szerződtetett ser­téseket? — A. végső határ az akció utolsó napja, tehát 1958. szeptember 30, a legkisebb rátartási idő pedig 60 nap. — Milyen sertésfajtákat érde­mesebb szerződtetni? — A keresletet tekintve, az az egyöntetű vélemény, hogy érdeme­sebb Bacon, vagyis fehér-hússer­tést szerződtetni. Ennek a sertés­fajtának meghonosítását és szapo­rítását lényegében most kezdték el. — Mennyi előleg jár a szerződte­tés alkalmával? — Egyénileg dolgozó parasztok 400 forintot, hármas típusú terme­lőszövetkezetek pedig 600 forintos kamatmentes előleget kapnak ser­tésenként. Ezenkívül nagyon elő^ nyös a termelőszövetkezeteknek* ha falkásítanak. A szerződtetés után, ha 5—25 sertést adnak áfc egyszerre, akkor 50 fillér, 26—50-ig 1.50 fillér, 50 sertés, vagy ettől több hízottsertés átadása esetén 2 forintos felárat fizet az átvevő vál­lalat. Az egyénileg dolgozó parasz-i tok minden esetben 50 fillér fel­árat kapnak. Hogy mennyire érdemes sertés­hizlalási szerződést kötni, erről a következő példa könnyen meggyőzi a dolgozó parasztokat. 1 mázsa árpa vagy kukorica fel«• etetése után körülbelül 20—25 ki­logrammos súlygyarapodás érhető el sertésenként. Ezért egy 166 kilo­grammos sertés átadása esetén 18 forintot fizet kilogrammonként az állatforgalmi vállalat, vagyis a súlygyarapodást tekintve 360—450 forintot. Ezzel szemben a termelő* ha eladná ezt a takarmánymeny- nyiséget. csak 210 forintot kapna érte. A haszon tehát egy mázsa ta­karmány sertésben történő értéke-' sítése esetén 150—240 forint, de á falkásítási felárral legalább 80— 100 forinttal emelkedik — fejezte be tájékoztatását Majercsák elv­társ. — Ma este az Uránia csillagvizsgá­lóban a mesterséges bolygókról elő­adást tart Suba István, a TTIT csil­lagászati szakosztályának tagja. Min­den érdeklődőt szeretettel vár a ren­dezőség. A népkerti szabadtéri szinpadon tartott lelkeshangulatu gyűlés óta új"láhgra lobbant Miskolc és Bor­sod hazafias népének áldozatkész­sége a színházi kultúráért. De nem­csak megyénkben, az ország min­den részében megnyilatkozik ez az áldozatkészség, amelyet igazol az, hogy távoli vidékek dolgozói is megértették a hívó szót és vásá­rolják a téglajegyeket olyanok is, akik talán sohasem fognak meg­fordulni a miskolci színházban, de fűti őket az egyetemes magyar kultúra iránti lelkesedésük, szo­cialista öntudatuk. A Miskolci Nemzeti Színház tég­lajegy irodáján naponta megkapó jeleneteknek vagvunk tanúi, meg­ható formákban nyilatkozik meg a segítőkészség, hogy korszerűen át­építendő színházunk mielőbb hir­detője lehessen a magyar nemzeti kultúrának. * A 100-as számú ipari tanulóin­tézet növendékei régi látogatói a színház előadásainak. A három­éves tanulóidőben egy-egy ipari ta­nuló évente több előadást megnéz. Lelkesen szervezi a növendékek színházlátogatását Kandra Alfréd tanár, az iskola kulturfelelőse. ö a színház baráti körének egyik leglelkesebb tagja. Az utóbbi évek során ezerszámra hozta el a szín­házba a tanulókat. Kandra tanár ezer drb. tégla jegyet vett át, fel­kereste az intézet osztályait és el­mondta a növendékeknek, hogyan üldözték ki a magyar színészeket a németesítő Habsburg-lakájok 1815- ben Pestről és hogyan biztosított a magyar színészek számára új haj­lékot a nemzeti nyelv ápolására Miskolc és Borsod kultúrát szere­tő népe. Felhívta a növendékek fi­gyelmét, hogy a téglajegvek meg­vásárlásával elősegítik a színház mielőbbi átépítését. Szavai any- nyira fellelkesítették a tanulókat, hogy mindegyik vásárolt egy-egy téglajegyet. * Kedves jelenet tanúi voltunk a Kamaraszínház előcsarnokában, öt kis diák adta össze pénzét, hosv közösen vegyenek egy tégla jegyet. Közben azt vitatták meg, hogyha a té'dajeggy'*! megnyerik az e^v évre szóló színházi bérletet, hogyan fogják felhasználni. Végül is meg­állapodtak abban, hogy az előadá­sokat mindig a soronkövetkező tekinti meg. * A minap levelet kapott Deme l-észló elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, s azonnal továbbí­totta a té^lajegvirodának. A le­vélben ez állt: „Kedves Deme elv­A LENIN Kohászati Művekhez tartozó laká­sok gondnokai és lakó­bizottság vezetői érte­kezletet tartottak. Az értekezleten elhangzottak­ból felszínre kerültek azok az apró problémák, amelyek napról napra bosszantják a lakókat, a házgondnokokat. A gondnokokat elsősorban bosszantja — ahogy ezt Koics Flóriánná elmondta —, amikor rongál­ják a lakást. A lábtörlők problémája sincs évek óta megoldva. Ezt hallottuk sok felszólalótól. így egyes emberek a sarat a cipőjükről a lépcső korlátján tisztítják le. A környékbeli magán­házakból a bérházak között elhelyezett szemét­ládákba hordják a szemetet. A lakók önkényesen szelelőlyukat vágtak a falakon — ezt jól látni a Sztálin úton. Mi bosszantja a lakókat? Nem rendszeres a szemételszállítás. A folyosókat nem takarítják rendesen a házfelügyelők. Egyes házfelügyelők és gondnokok egész furcsa dolgokat csinálnak. — Tehetik, mert többiük baráti alapon került ilyen beosztásba. — Felfogadnak takarítókat és ezeknek adják azt az összeget, ami az ő munka­bérükből a takarításért jár. Azt mondanunk sem kell, hogy az SZTK-ban nincsenek bejelentve. EGY ÉRTEKEZLET MARGÓJÁRA várták. Hogy mi volt a szándék? Ha a gondnok égőt akar feltenni, arcá­ba ömlik a sósav: ezzel egy kommunista gondnokkal kevesebb lesz, —• hallottuk. Meg vannak a megfelelő rendelkezések, amelynek a végrehajtását be kellene tartani* Ilyen többek között6 a szocialista együttélés sza­bálya. Mind az állami és egyéb kezelésben lévő házaknál és vállalati bérházaknál olyan házfel­ügyelőket, gondnokokat alkalmazzunk, akik szak­emberek is. A szerelő vállal at, vagy éppen az üzemi karbantartók munkája kevesebb lesz, a lakók is jóljárnak, mert gyorsan kijavítják a hi­bákat, amelyek a háztartásokban sok bosszúsá­got, kellemetlenséget okoznak. Az olyan lakókat* akik tudatosan rongálják az épületet, el kell távolítani a bérházakból. Az a házfelügyelő vagy házgondnok, aki nem tud folyosót mosni, de különben megfelel, valamilyen új formában segíteni kell. Sürgősen rendet kell teremteni ezen a vonalon. Az olyan házfelügyelőket, akik nem méltók megbízatásukra, el kell távolítani* KEMÉNYEBB KÉZZEL, több hozzáértéssel teremtsenek rendet a bérházaknál; #>) Borsod megye 427 KlSZ-szerveze- tében több mint 10 ezer fiatal készül lelkes munkával a moszkvai nagy találkozó megünneplésére. A VIT tiszteletére a megye 11 járásának székhelyén a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az EPOSZ-szervezetek közösen nagyszabású seregszemlé­ket rendeznek. A munkás- és pa­rasztfiatalok baráti találkozóját vi­dám tábortüzek, tréfás játékok, kul- tur- és sportrendezvények teszik fe­ledhetetlenné. A járási találkozók után — a VIT megnyitásának napján — kerül sor a megye fiataljainak nagy sereg­szemléjére. A találkozóra meghív­ták a csehszlovák fiatalok küldöt­teit is. Az ünnepség július 27-én este Mi lesz, ha baleset éri őket?! Erre nem gondol senki? A gondnokért az állam fizeti az SZTK-t, s ugyancsak a házfelügyelőkért is. Az Oprendek Sándor-utca VI-os lépcsőházban például a ház- felügyelő 20 forintot fizet egy asszonykának a takarításért. Ugyanez az állapot a IV-es lépcső- házban is. Ez a szerencsétlen asszony több ház- felügyelőnek végez ilyen munkát. Nemrég megbetegedett. Sírt, panaszkodott a lakóknak, hogy ebből a kevés fizetésből még orvosi költséget is kell fizetnie. Ezen sürgősen változtatni kell. Hallottunk olyanról is, ami a népvagyon ron­gálásán túl mindennapi bosszúságot okoz. A gyermekek csúzlival lelövöldözik a folyosón lévő és a kapubejárat feletti burákat, égőket. Havonta 300 égő bánja a gyerekek neveletlen viselkedését. Emellett az ablakokat is belövöldö­zik, vagy láödával betörik. S mindezt tűrik a szülők. A felháborító és megbotránkoztató esetek közül csak egy esetet. A lépcsőházban lévő üveg- burába sósavat öntöttek, előzőleg az égőt kicsa-

Next

/
Thumbnails
Contents