Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-04 / 154. szám

/ emmiyk, 1957. július 4L ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Moszkva (MTI) A Pravda szerdai száma szerkesz­tőségi cikket közölt »A párt lenini egysége — legyőzhetetlen erejének tonnása-« címmel. A cikk bevezetőben megállapítja: A Szovjetunió Kommunista Pártját 'naik XX. kongresszusa az egész világ előtt félreérthetetlenül megmutatta a párt eszmei, politikai és szervezeti egységét, sorainak tömörségét és erejét. A kongresszus azt is meg­mutatta, hogy a párt életerős, telve van hatalmas alkotóerővel és azzal a forró kívánsággal és törhetetlen akarattal, hogy továbbhaladjon a lenini úton hatalmas célja, a kom­munizmus felépítése felé. A cikk a továbbiakban a párt egy­ségéinek kérdésével foglalkozik, amely a 'kritika és önkritika jegyében, a pártellenes csoportok elleni harcban, az éberség légkörében kovácsolódott ki A cikk -hangsúlyozza, hogy Lenin mindig határozott harcot folytatott a különböző kispolgári demagógok ellen, akik a pártot halálos vétkek­ben találták bűnösnek, hogy ezzel rombolják egységét, fegyelmét és tekintélyét. A Pravda szerkesztőségi cikke rá­mutat arra, hogy a jelenlegi nemzet­közi viszonyok között bármilyen in­gadozás, a párt fegyelmének és a pártélet normáinak megsértése csak az ellenségnek kedvez. A vélemények szabad cseréje és a párttagok széles tömegeinek aktív vitái — természe­tesen nem mondanak ellent a párt- egységnek, de a párt nem vitaklub, hanem az ország vezető ereje. Különös figyelmet szentel Lenin — írja a cikk — a párt vezető magva, a Központi Bizottság egységének. A marxista—leninista párt sorai­nak egysége különösen nagyfontos­ságú a forradalom győzelme után, a szocializmus és a kommunizmus építésének szakaszában. A Szovjet­unió Kommunista Pártja X. kon­gresszusának határozata 1921 már­ciusában rámutatott arra, hogy ha frakciók keletkeznek, a Központi Bi­zottság plénuma elmehet esetleg a végső határokig is: szükség esetén még a Központi Bizottság tagjait is­kizárhatja a pártból. A leninizmus elveire támaszkodva a párt szétzúzta a trockistákat, a bucharinistákat, a burzsoá nacionalistákat és egyéb el­hajlókat,--akik a szocializmus építése ellen léptek fel. A cikk a továbbiakban különösen a XX. kongresszus határozatainak jelentőségét húzza alá. ^Hangsúlyozza, hogy a párt bátran és nyíltan lépett fel Sztálin személyi kultusza és en­nek következményei ellen, hogy meg­akadályozza a személyi kultusz bár­minő formában történő feltámadását. A párt és a központi bizottság nagy figyelmet fordít a forradalmi tör­vényesség megsértésének felszámolá­sára. Ma már mindenki látja, meny­nyire bölcsek és helyesek voltak azok az intézkedések, amelyeket a párt a személyi kultusz következményei­nek felszámolására foganatosított. A továbbiakban, a Pravda szer­kesztőségi cikke így folytatódik: »A .párt egységéért vívott harcban a Központi Bizottság a lenini elvies- ség, állhatatosság és határozottság méltó példáját nyújtja. A pártban nincsenek és nem is lehetnek olyan személyek, akiket betöltött magas- posztjaik miatt ne lehetne hibáikért és fogyatékosságaikért bírálni. Ez ellentmondana a marxista—leninista párt. szellemének. A Központi Bizott­ság bátran, személyekre való tekintet nélkül vitának és kritikának veti alá a párt és az állam bármely vezető személyét, ha azok munkájukban hi­bákat követnek el: határozott intéz­kedéseket tesz bárki ellen, ha az illető ténykedései, tettei eilentmon- danának a párt vonalának. Ebből a párt ügye számára csak haszon szár- ■mazhatik. Szocialista országunkban nincs és nem is lehet társadalmi bázisa a pár- tonbedüli, leninizmussal szemben ellenséges frakciók és irányzatok keletkezésének. A kommunista párt­nak és vezető magvának egységét szovjet nép erkölcsi-politikai egy­sége határozza meg. Annak a szovjet népnek az egysége, amelynek céljai, fel adatai és érdekei közösek a párt célkitűzéseivel. De rendkívül hely­telen volna úgy képzelni el a dolgot, mintha biztosítva lennénk az ellen, hogy körünkben ne jelenjenek meg egyes olyan csoportok és személyek, akik nem értenek egyet a párt vona­lával. Nálunk még vannak emberek, akik szektások és dogmatikusok módjára nézik a bel- és külpolitika kérdéseit, betűrágó módon értelme­zik a marxizmust—-leninizmust. Olyan emberek, akik nem tudják megérteni, hogy a mai viszonyok között a gyakorlati marxizmus— leninizmus, a kommun 1 zmusért ví­vott harc a párt XX. kongresszusa határozatainak megvalósításában nyilvánul meg. A szektásak és dog­matikusok nem értik, hogy a párt­tagnak, az igazi marxistának az a legelső kötelessége, hogy állhatato­san folytassa a békés egj^más mellett éles^ politikáját, harcoljon a népek barátságáért, minden módon erősítse a szocialista tábort, javítsa az ipar vezetését, sokoldalúan fejlessze a mezőgazdaságot, megteremtse a ter­mékek bőségét, széleskörűen fejlesz­Mosakva (TASZSZ) A Krasznaja Zvjezda az úgyneve­zett »magyar kérdés« ügyében ki­küldött ENSZ-bizottság jelentésével foglalkozva megállapítja, hogy ez a jelentés hemzseg a provokációs ko­holmányoktól. A jelentés elkészítése — írja a lap — annak a feladatnak az első része volt, amelyet az Egye­sült Államoknak az ENSZ-ben mű­ködő fegyverhondozói bíztak az emlí­tett bizottságra; Nem szükséges bizonyítaná — foly­tatja a cikk —, hogy e bizottságnak már a megalakítása is teljesen tör­vénytelen volt. Az ENSZ tagállamai­nak egész sora határozottan elle­nezte a bizottság kiküldését, a be­avatkozást Magyarország belügyeibe. A cikkíró ezután tényeket idéz, amelyek megvilágítják, miért akar­ják megzavarni az imperialisták a magyar nép békés építő munkáját. Megjegyzi azt is, hogy az ENSZ- bizottság jelentése körül kihívó mó­don akkor támasztottak nagy zene­bonát, amikor jelek mutatkoztak a nemzetközi feszültség enyhülésére. A fegyvergyárosok ezzel a hűhóval akarják elvonni a közvélemény fi­gyelmét a Londonban folyó leszere­sze a lakásépítést, bővítse a szövet­séges köztársaságok jogait, biztosítsa a nemzeti kultúra felvirágzását, min­den módon fejlessze a néptömegek kezdeményezését. Akik elszakadtak a párt és az ország életétől, elmara­dott elképzelések rabjai. Nem isme­rik fel az új helyzetet, konzervatí­vok, makacsul ragaszkodnak a mun­ka túlhaladott formáihoz és módsze­reihez, elutasítják a születő újat, ami a szovjet társadalom, valamint a szo­cialista tábor érdekeiből következik. Ezek az emberek szeretiiék vissza­téríteni a pártot a vezetésnek azok­hoz a helytelen módszereihez, ame­lyeket az SZKP XX. kongresszusa elítélt. És ha gyengül az éberség, ha nem figyelünk fel idejében az ilyen em­berekre, ha nem harcolunk ellenük, ha nem akadályozzuk meg őket pártellenes nézeteik terjesztésében, akkor ez jelentős kárt okozhat a pártnak és egységének.« A cikk a továbbiakban hang­súlyozza, hogy a szocializmussal szembenálló reakciós erők a személyi kultusz bírálatát a párt és az egész nemzetközi kommunista mozgalom gyengítésére igyekeztek felhasználni. De ez a számításuk teljesen csődöt mondott. A Pravda szerkesztőségi cikke be­fejezésül rámutat arra, hogy a párt jelenlegi akciói — az iparvezetés szervezetének átalakítása, stb. — a nép jólétét szolgálják. »Valamennyi kommunistának az a feladata — írja befejezésül a Pravda —, hogy őrizze és erősítse a pártnak és vezető magvának egységét és tömörségét, mindi* emlékezzék arra, hogy a kommunista párt legyőzhetet­len ereje sorainak lenini egységében van.« (MTI) iésl tárgyalásokról. Az imperialista körök elgondolása szerint az úgy­nevezett »magyar kérdéssel« kell el­vonni a nemzetközi közvélemény figyelmét az algériai véres esemé­nyekről, az amerikaiak előkészítette közel- és középkeleti provokációról, a Cipruson dühöngő terrorról, a Tá­vol-Keleten előkészületben lévő újaibb amerikai provokációkról, Nyu- gat-Németország felfegyverzéséről. A nemzetközi feszültség enyhítésé­nek ellenségeit — hangsúlyozza a cikk — nem a magyar nép sorsa érdekli, hanem Magyarország kincsei. Az a törekvésük, hogy Magyarorszá­got katonai stratégiai támaszpont­jukká tegyék. Abban is reményked­nék, hogy viszályt szítihatnak Ma­gyarország és a Szovjetunió között. Ezek azonban nem megfelelő esz­közökkel végzett kísérletek — írja befejezésül a Krasznaja Zvjezda. — A Szovjetunió és Magyarország ba­rátsága kiállta a legkeményebb meg­próbáltatásokat, napról napra erősö­dik és nincs olyan erő, amely ezt a barátságot meg tudná bontani. (MTI) 99Kísérlet meg nem felelő esskösökkel“ A Krasznaja Zvjezda cikke az ENSZ ötös bizottságának jelentéséről Taggyűlés as Ingatlankeselő Vállalatnál AZ ELMÚLT ÉVEKBEN Miskolc város lakossága sokat panaszkodott az Ingatlankezelő Vállalat mun­kájára. Jogos is volt. Sok hiba volt a vállalat vezetésé­ben, sokat ígértek, de keveset cselekedtek. Ma már más -a helyzet. Hiba még ugyan akad, de ezek lassan kija­vításra kerülnek. A kommunisták levonták az elmúlt évből a tanulságot és 1957-ben már jobb vezetéssel, na­gyobb felelősséggel kezdték meg a munkát. Jelenleg, mint ahogy a taggyűlésen erről szó volt, a pártszerve­zet és a vállalatvezetőség közösen dolgozik. Egymás véle­ményét meghallgatják, javaslataikat figyelembe veszik. Ennek tudható be, hogy ma már gyorsabb az Ingatlan- kezelő Vállalat ügykezelése is, mint korábban. Azonban még mindig komoly hibák vannak abban a tekintetben, hogy heteken keresztül egy-egy panaszos nem kap vá­laszt ügye elintézéséről. A kommunisták érzik a fele­lősséget és ennek a taggyűlésen hangot is adtak. El­mondották az elvtársak, hogy nem egy panaszos csak az egyéni érdekeit nézi, de a vállalatét, a népgazda­ságét annál kevésbé. Sokan megfeledkeznek arról a tényről, hogy, Magyarországon 1956 októberében, no­vemberében egy ellenforradalom zajlott le, amely több mint 20 milliárd forint értékű kárt okozott, ez Miskol­con is nagymértékben megnehezíti a lakáskarbantar­tási munkálatokat. Az ország pénzügyi helyzete egyál­talán nem mondható jónak és ezért hiba az, hogy több panaszos ezt nem veszi figyelembe. Az ellenforrada­lom okozta károk miatt a helyzet jelenleg olyan, hogy tö4bb panaszos jogos igényét ebben az évben nem tud­ják kielégíteni. Annyi rendelésük van már, hogy az 1957-es pénzügyi keretüket kimeríti. Ha a városi tanács nem bocsát az Ingatlankezelő Vállalat részére a lehe­tőségekhez mérten bizonyos pénzösszeget, akkor a je­lenlegi jogos panaszok felét is csak 1958-ban tudják or­vosolni. MEGEMLÍTETTÉK A FELSZÓLALOK, hogy je­lenleg még nehezebb a helyzetük a lakossággal szem­ben, mint az elmúlt években volt. Ennek oka: az el­lenforradalom okozta kár. Ez érezteti hatását még a jövő évben is a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat mun­kájában. Éppen ezért a lakosságtól segítséget és türel­met kérnek, hogy jó munkát tudjanak végezni az el­következendő időkben. Az Ingatlankezelő Vállalat kommunistái jó úton haladnak. Pártszervezetük állandóan erősödik becsü­letes pártonkívüliekkel. E taggyűlésen is újabb két pártonkívülit vettek fel a párt soraiba. A vállalat mun­kája a pártszervezet segítségével lassan javul. Igaz, még sok a tennivaló, van még fegyelmezetlenség, mun- kaközbeni italozás, anyaglopás, helytelen munkabeosz­tás is, de ezek ellen a párt-, a KISZ- és a vállalat- vezetés, a szakszervezettel egyetértésben keményen harcol. E hibák megszüntetéséhez Miskolc város lakos­ságának is hozzá kell járulnia. E TAGGYŰLÉSEN a ténylegesen meglévő hibák­kal igen komolyan foglalkoztak, határozottan megje­lölték a feladatokat is, amely a pártszervezet előtt áll. Ha ezen az úton halad a pártszervezet, akkor így a vállalat munkájában további javulás várható, amelyet a lakosság is oly régen vár már. Ne engedjék az itteni kommunisták, hogy bárki igazságtalanul rágalmazzon, intrikáljon. Álljanak a pártmunka magaslatán, talál­ják meg a dolgozókhoz a legjobb kapcsolatokat és ak­kor a munka sokkal jobb lesz, mint az elmúlt hóna­pokban és években vórc. Kilián Béla : VÉKONY SÁNDOR: S KOSZÖNTLEK MISKOLC I • •- • « Köszöntlek Miskolc, — városa szivemnek : l ünnepnapodon köszöntelek. •­z Büszkén tekintem szép színes ruhádat, • s együtt örvendek én is veled. 5 • a m m ; Bolyongok, mint egy ifjú szerelmes... 2 : ezer szépséged felkeresem, - l i s amerre járok, ölelni tárul 5 • izmos karom és boldog szívem. 2 ■ • ü Ezer szépséget gyűjtök csokorba 2 : — ezernyi éked szép városom —, ■ • s ezernyi szépről szeretne szólni » " agyszerű, szürke, kicsiny dalom. £ Szeretne szólni a hetyke Avasról, S s zengeni úgy, mint este a hegy. I Szeretne szólni Tapolca taváról, jj s az őzről, mely inni a Szinvára megy. 2 m Szeretne szólni zengő életedről; J csattogni, mint a munkás-kalapács... I dübörögni, mint az acélöntők gyára, £ és suttogni, mint a Népkertben a fák. 2 Dalolni szeretne szép Lillafüredről, ■ s ki tudja mennyi kincsről zengene. - • ha kopott lantom viharvert húrjain £ születhetne egy csodaszép zene. 5 Köszöntlek Miskolc, — városa szívemnek — egyszerű szavakkal köszöntelek. Büszkén tekintem szép színes ruhádat, s együtt örvendek én is veled. Átalakult a tiun kormány Helsinki (DPA) Sukselainen finn miniszterelnök kedden néhány órával a három néppárti miniszter lemondása után átalakította kormányát, s ezzel egy­előre elhárította a kormányválság veszélyét. A lemondott Meinenden helyett az új pénzügyminiszter az agrárszövet­séghez tartozó Martti Miettunen ed­digi mezőgazdasági miniszter lett. Miniszterelnökhelyettes pedig Esa Kaitilla 'kereskedelmi miniszter (finn néppárt). Az agrárszövetség ezen­kívül két, a finn néppárt egy új minisztert küldött a kormányba. A kormány jelenleg az agrárszövetség kilenc és a finn néppárt négy tagjá­ból áll és ilymódon a parlament két­száz képviselője közül 66 támogatá­sára számíthat, szemben az eddigi 79-cel. A finn parlament közben elhatá­rozta, hogy szeptember 15-ig szabaafc. ságra megy, mert a kormány nem tudott megegyezni a pénzügyi válság megoldására irányuló javaslatokban.- (MTI) KULTURSZOMJ vagy kulturkö- zöny van-e Miskolcon? Ez mosta­nában a nagy kérdés minálunk, amit sokan így, sokan úgy értékel­nek. Én a magam részéről az előb­bire adom le szavazatomat. Úgy lá­tom, hogy Miskolcon — és azt hi­szem, nyugodtan hozzátehetjük, hogy az ország bármely részén — igenis érdekli a kultúra, a tudo­mány dolgozó társadalmunkat. A mi társadalmunk már régen kinőtt a gyerekcipőből, és ha vannak is még (különösen most) anyagi ne­hézségeink, a mi kultúránknak klasszikusnak, minden salaktól mentes, tiszta, szocialista kultúrá­nak kell lennie; Itt óriási feladat vár az irodalomra, az írókra. Régebben a tudományok között mindig elől járt az irodalom és mint a fáklya — ha néha pislákolva is —, de mutatta az utat az emberi­ségnek; Ma, a technika korában, már nem az irodalom mutatja az irányt, a technikai haladás szabja meg lépteinket. Ez fogja — végső fokon ■— kitermelni a szocialista, újtípusú embert és a szocialista-realista iro­dalmat; A perspektívák óriásiak, ezért a szocialista-realista irodalomnak igen erős reflektorfénnyel kell világíta­nia az utat. Egyik ilyen fénycsóvának tartom a TTIT szabadegyetemének világ- irodalmi előadássorozatát; Nézzük csak, mit is mondott Kos- tyál László egyetemi m. tanár meg­nyitó beszédében: »Az irodalom jelentőségét min­denki vallja. Kiteljesült eredménye az irodalomnak akkor van, ha az író eléri azt a célt, hogy művét nemcsak elolvasom, de meg is ér­tem. Feldolgozom saját magamban tapasztalatát, gondolatát. Ezáltal egyrészt magamat is művelem, más­részt kultúráltabbá téve cselekede­teimet, környezetemre is hatok, s ezzel mintegy továbbadom az író szándékait, eszméit.­Ezt azonban csak akkor érhetjük el, ha tudunk olvasni, ha nemcsak ösztönösen tapintunk rá a lényeges dolgokra, hanem megtanuljuk az ol­vasásnak azt a módszerét, amellyel céltudatossá tudjuk tenni az olva­sást. Ezen előadásokon azt kell elsajá­títanunk, hogy milyen módszerek­kel dolgoznak szakelőadóink, ami­kor végcéljához emelik azt a bámu­latos tényt, hogy évszázadok, vagy évezredek távlatából értékelni tud­ják az író művét. Elgondolkoztató, I hogy évszázadokkal, vagy évezre­dekkel ezelőtt leül egy író és az I ember legcsodálatosabb találmá­nyával, a betűvel lefekteti a való- Ságból átvett, átélt gondolatait, azt, amit tanítani, vagy megörökíteni akar, megfelelő módon csomagolja, díszíti és elraktározza; Hosszú idő eltelte után ezt a csomagot előveszi szűk, kibontjuk, nézegetjük, élvezd zük a csomagolás módját, díszítését* azután az írást gondolattá, beszéd«* dé alakítva, magunkba vesszük, fel-J használjuk saját tudásunk emeléséi re és átadjuk másnak. így tettük az író művét újra élővé. így tudjuk az írót valóban értékelni. Nem elég tehát elméletileg ismerni az irodai-* mat, az irodalom jelentősége abban van, hogy az író munkájának érté«* keit megfelelően ki tudjuk tapogat«* ni, magunkévá tenni és környeze«* tünknek továbbítani.« IGEN, valahogy így van, meg kelt tanulni olvasni a sorok között. És úgy látom, Miskolc város közönsége meg akar tanulni mindent, amit le­het. Itt most összefogott a város ta«* nári társadalmának színe-java* Nemcsak mondják a kultúrforradál- mat, hanem testvéri szeretettel át is adják tudásukat.­Ezeken az előadásokon szinte bér«* mentve, szórakozva kapja meg az ember azt a tudást, amiért sok-sok! tanár és tudós hosszú éveken ke­resztül fáradozott. Nagyon szép, gyönyörű dolog ez a mi kedves előadó tanárainktól, mert ezzel az igen dicsérendő példá­val bebizonyították, hogy nemcsak élni kell dolgozó társadalmunkból, hanem fáradozni is érte. Megkapó az a kedves tanítási modor, ahogy a meglett, idős tanárok a világiro­dalom jelentőségét magyarázzák és szinte a tekintetük is kifejezi azt, hogy a hallgatóságot nem egy ala- csonyabbrendű publikumnak tart­ják, hanem az idősebb testvér tu­dását akarják átadni. Meggyőződésem, hogy az előadá­sok óta pl. Boccaccio műveit egész más szempontból ítéli meg a hall­gatóság nagyobb része, mint azelőtt* És rövidesen eljön az az idő, ami­kor senki sem fogja — mint ahogy Nagy Kálmán tanár mondotta -~* »Boccaccio műveiben a pikantériát keresni, hanem meglátja az akkori társadalmi rend ellentmondásait«; Itt most nincs lehetőség arra, hogy felsoroljuk Csorba Zoltán, Gyárfás Imre, Sárközi Andor és a többi tanár elvtárs érdemeit, elő­adásainak anyagát és lényegét, bár-* melyiket vennők elő, mindegyikről sok szépet lehetne írni; Kimondhat táti an hálát érzünk ezekkel az em­berséges gondolkozású tanár elvtár­sakkal szemben nagyszerű munká­jukért. 4 Hornyák Anaraa ^^ulturforradalom A Pravda nagy fontosságú cikke a páríegységről

Next

/
Thumbnails
Contents