Észak-Magyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-23 / 170. szám

XM. 1957. július fiSZAKMAGTARORSZÄG 5 A LEVÉLTÁRAKNAK a szocializ­must építő országokban ugyanolyan fontos rendeltetésük van az eleven élet, a kultúra, a tudományos kuta­tások szempontjából, mint múzeu­mainknak és más tudományos intéz­ményeinknek. A köztörténeti kutató számára nélkülözhetetlen kútforrása a múlt valóságának hiteles felderíté­séhez a levéltárakban felhalmozott dokumentumanyag. Miskolcon például dr. Deák Gábor tanár, a Történelmi Társulat helyi tagozatának titkára, hosszú idő óta gyűjti készülő munkájához a mun­kásmozgalom helyi történetének írott dokumentumait, Marjalaki Kiss La­jos történész Miskolc régi házainak történetét dolgozza fel, Megay Géza a miskolci színészet és a színház tör­ténetéhez kutat hiteles adatokat. Miskolcon és megyénkben még sokan végeznek hasonló helytörténeti ku­tatómunkát, amihez értékes adatokat szolgáltathat a levéltár nélkülözhetet­len anyagforrása. A sajtó munkásai, írók, pártmunkások, a közigazgatás dolgozói, pedagógusok, közgazdászok, jogászok és más hivatáságak szakem­berei is hányszor érzik szükségét, hogy a levéltárban kutassanak fel egy-egy kortörténeti dokumentumot, amely támpontot ad valamilyen mun­kájukhoz. Ahhoz azonban, hogy a levéltár ki­elégíthesse az érdekelt kutatók sok­rétű igényeit és megfelelhessen ren­deltetésének, elengedhetetlen feltéte­lek fűződnek. Egyik az, hogy a levél­tár megfelelő központi elhelyezést kapjon, ahol az egész megyei levél­tári anyag egy épületben rendszerez­hető és így hozzáférhetővé válik a ku­tatók számára, a másik az, hogy a levéltárosok az évről-évre gyarapodó anyagot abban a biztos tudatban dol­gozhassák fel, hogy nem végeztek hiábavaló munkát. Végül szükség van egy alkalmas könyvtárteremre és egy kutatószobára, ahol a tudomá­nyos kutatók zavartalanul dolgozhat­nak. SAJNOS, a Borsod megyei levél­tárnál — értvén ez alatt Borsod- Abaúj-Zemplén megye levéltárát, amely az egyesített megyék és azok városai, köztük Miskolc város levél­tárának anyagát is magában foglalja •— mai elhelyezési viszonyai és körül­ményei között nincsenek meg. De lássuk, mi a helyzet; cAv-atáu után ÍS J-Ví A'í-- 9 i ság, megelégedés és bi* zakodás jellemzi. — Itt az elmúlt évek* ben is becsülettel teljej sitették állampolgári kötelességüket a dol­gozó parasztok, —1 mondja Tóth László elvtárs tanácselnök. ■—*. Beadásban és adófize* tésben az elsők között volt a község. Most még nagyobb a kötelesség* tudás. A második ne* gyedévi adótervünket 154 százalékra teljesí* tettük, sőt legtöbben már a harmadik ne­gyedév esedékes részét is befizették. CSERÉPVÁRALJA dolgozó parasztsága a jövőben is becsülettel és hűséggel fogja telje* síteni népi demokraii* kus államunk iránti kötelességét. Csupán egy kérésük van: a kuU túrház ..; Ennek mi* előbbi felépítéséhez kérnek segítséget a fel* söbb szervektől. Az erős kőfalak már ott meredeznek a község közepén. Elhagyatva-i félig készen. Remélikt hogy rövidesen meg* kapják a szükséges se* gítséget az épület be* fedezéséhez. (SZEMES) CIRKUSZ • , Az *mberi ügyesség bajnokai sorakoznak fel a Hungária nagy­cirkusz több mint háromórás műsorában, hogy próbára tegyék az em- berek idegeit es kivívják az elismerő tapsviharokat. És kivívták. De a kozonsegsiker mégis azokban a számokban teljes, ahol a komolv pro­dukciók humorral, nevetési lehetőségekkel párosulnak. Az idegfeszítő mutatványokban a közönség retteg az akrobata életéért, — jaj ha le­esne! — A közönség művészféltése inkább az elámulásban, a ’csöndes* de nagyon komoly elismerésben nyer kifejezést a produkció végén. Ha sorra vennénk a különösen jól sikerült számokat, azt találnék* hogy mindegyik különösen jól sikerült. A különböző állatok közös pro­dukciója is, bár állatok végzik a szebbnél-szebb mutatványokat, az em­bert, az idomítót dicséri. Az idomítás csodája, hogy az öklömnyi kutya leugrik a többméteres trapézról, legyőzi félelmét. A majom-lovas bá­mulatos ügyessége, a kutyák, galambok mutatványai méltán érdemelték meg a közönség tetszését. A 2 Erlis, a kerékpáregyensúlyozás művészei végigpróbálták a kerékpáron elvégezhető mutatványok összes lehetősé­geit, a 2 Hegyessy íónyzsonglőr ügyessége szemkápráztató szépséggel pá­rosult, s a 2 Alfa humoros akrobaták humorral összekombinált komoly mutatványai a közönség hosszantartó tapsát vívták ki. A bolgár művé­szek kombinált zsonglőr és egyensúlyozó produkcióit lélegzetvisszafojtva figyelte a közönség. Az est fénypontját a nyugat-német vendégművészek, a saltó mortále lovascsoport számai jelentették. Ha valaki jól akar szórakozni, ne mulassza el megtekinteni a Hungária nagycirkusz világsikernek örvendő műsorát. (gm) ************* Már a vonaton kiderült, /milyen sokan utaznak Borsod­ból Hajdúszoboszlóra. Sátor­aljaújhelytől Ózdíg, Tokajtól Hernádvécséig mindenhonnan találkozhattunk Szoboszlóra igyekvő borsodival. S míg a kerekek kattogva szaporázták az ütemet, fülünkbe csengett CQV régi-régi, gyermekkori mondóka: Jó fehér, jó foszló Kenyeret tud sütni Szoboszló! Amikor aztán délelőtt a kellemes, árnyas Szilfákat ja utcában sétálgattunk, valósággá vált a hajdani rigmus. Mert a perzselő alföldi naptól csokoládészínűre bámult szobosz- lói asszonyok ugyancsak hatalmas kenyereket cipeltek haza a sütődéből. Akkorák voltak, mint egy-egy kocsikerék. Még a közepük is kidúdorodott, akár a kerélcagy. Ha pedig meg­szegték, illatos, fehér belük foszlós volt, mint a legfinomabb ünnepi kalácsé. Ha az ember Szoboszlón borsodival akar találkozni, csak üljön be a fürdő valamelyik medencéjébe, és a mi fü­lünknek. olyan kellemes tájejtésből hamarosan megtudhat­juk, hogy sajóvölgyi bányászok, rudabányai vasasok, diós­győri, ózdi kohászok, hengerészek, mérnökök, pedagógusok lubickolnak a vízben, élvezik a szabadság örömeit. Mert egyetlen más megyéből, de még Budapestről sincs annyi üdülő a hajdúszoboszlói gyógyfürdőben, mint Borsodból. És ez így van évek óta. Hiszen a Bányász utcában két épület kimondottan a borsodi bányászoké, külön üdülőt tart fenn dolgozói számára a Deák Ferenc utcában a Lenin Kohá­szati Művek, a Major utcában az Ózdi Kohászati Művek, a Bánomkertben a Rudabányai Vasércbánya, s ezenkívül szá­zan és százan kaptak elhelyezést központi SZOT elosztás alapján más üdülőkben, vagy az önköltségesekben a szeren­csi cukorgyáriak, továbbá a pedagógusok, nyomdászok, vas­utasok, postások, erdészeti dolgozók és más szakmabeliek közül. Egyszóval a borsodiak valósággal megszállták Szo- boszlót. Első látásra feltűnik, hogy a fürdő környéke szebb, vi­rágosabb, mint az elmúlt években volt. A park kanyargó ös­vényei gondozottak. A petúniák, szőnyegvirágok fölé király­női díszben emelkednek fénylő, buja kardleveleikkel a can- na-virágok, amelyek most bontják szét hófehér, rózsaszín és lángvörös szirmaikat. A fürdőben az összes medence: %™Bav’ a hullám és a pezsgő működik. Változatlanul ott lus­tálkodnak külön medencéjükben, vagy kint sütkérez­nek a napon Szoboszló hírességei: a teknősök is. Egyszóval minden a régi, csak egy kép hat nyomasztóan az emberre: üres a gyermekmedence. A gyermekek a járvány miatt ezen a nyáron nem jöhetnek Szoboszlóra. Egészen lehangoló, mennyire hiányzik kedvesen buggyanó nevetésük a meden­céből. Nem szállnak a hinták a játéktéren, nem repülnek a színes labdák a fürdőben. A gyermekek helyett néhány ezüsthajú nagymama üldögél szótlanul a medence szélén, mintha a kisunokákat kér esnék és elmaradásuk >§niatt szo­morodnának magukban. r Persze, a nagy medencében harsog a hangosság, vidám &z élet. Különösen sokan veszik körül a pletykadombon BORSODI ÜDÜLÖK ^ M Gyula bácsit, aki civilben kohász Özdon, itt pedig a fürdő- zők kedvence. Ügy hatvan felé járhat, de főként az asszo­nyok, kontyos, tornyos frízurás, csinos városi dámák le- gyeskednek körülötte. Mert Gyula bácsi udvarias, régimódi gavallér. Kedves, figyelmes mindenkihez. És nagyokat mond, ami roppant tetszik az asszonyoknak. De csak amo­lyan csípős, ártatlan történeteket. S ahogy jóízű ózdi dia­lektusával csiklandósan előadja, jobbra-balra dőlnek tőle udvartartásának tagjai. Mert például, amikor az egyik fiatalasszony magas vér­nyomására hivatkozva ki akart menni a medencéből, Gyula bácsi nem állhatta meg szó nélkül. — A, lelkem — mondja szent ártatlansággal —, tudja is magácska, mi a magas vérnyomás? Dehogy is tudná, hi­szen olyan szép és fiatal... Hát figyeljen csak ide... Ha. egy ilyen magamfajta öreg legény a Sajó-parton egy fűzfán kiterítve megpillant egy női kombinét és kezdi érezni, hogy mozog a vére, hát... hát... hát... tudja, az a magas vér­nyomás ... A teknősökhöz hasonló különlegessége a szoboszlói für­dőnek a hangos bemondó. Jó... jó... Másutt is van. De évi 400—500 ezer ember a bizonyosság rá, hogy ilyen sehol másutt nincs. Reggeltől estig szakadatlanul kiabál. Hol da­lol, hol szidja, hol pedig békíti a vendégeket, összehozza egymással a rokonokat, a férjet a feleségével, a fiúkat a lá­nyokkal. Dalos üzenetekben emlékezik meg az aranyos nagy­mamák, nagyapák, a legjobb férjek, legdrágább feleségek, leghűségesebb menyasszonyok, s a nem is olyan nagyon tit­kos imádók név- és születésnapjáról, vagy köszönetét mond egy-egy kellemes este felejthetetlen emlékeiért. De gyakran továbbítja névtelenül is egy barna vagy szőke asszony sziv- küldijét „egy igaz férfinek”, mire legalább ötszázan óvato­san körülnéznek, majd — mintha„ senki sem látná — büsz­kén kiemelkednek a csokoládébarna, bársonypuha vízből, mert mind az ötszázan azt hiszik: ők az az egyetlen „igaz férfi”, aki mellett „nincsenek hétköznapok”... Nagy derültséget keltett amelyben három jó barát megnyugtatta Háry János uno­káját, Hanta Janit: utazzék csak bátran haza Miskolcra, ők a feleségének egy szót sem szólnak a szoboszlói dolgokról. A legnagyobb sikere még a hangos bemondóban is a tokaji­nak volt. Mert van ugyan a különféle alföldi borok mel­lett egy hegyaljai borkimérés is, éppen átellenben a fürdő­vel, de azért a borsodi szakértők azt mondogatják, hogy igazi tokajit csakis odahaza lehet inni. Lett hát nagy mozgo­lódás a különböző hőfokú medencékben, amikor a fiatal be­mondónő ízes hajdúsági nyelven közölte, hogy Miska bácsi Szerencsről egy 5 literes demijonnal megérkezett és a cu­korgyári barátait várja a strandvendéglőben. Egyszerre — mint valami varázsütésre — tizenöten-húszan is kiugrottak a vízből. Sőt még az iszapolóból is előkerült egy tömzsi szak­társ, akt éltes korát és sajgó köszvényét meghazudtoló gyor» sasággal igyekezett a jelzett irányba, a tokaji nektár csiklandozó szaga után... ____________ Fürdés után ebéd, majd ~~ “ " 2—3 órás pihenés következik. Orvosi tanács alapján elég a napi egyszeri fürdés, ezért a délutánt többnyire az üdülőben töltik a borsodiak. Az Ózdi Kohászati Művek üdülőjében 2—3—4 ágyas szobák vannak. Kedvesek, otthonosak, szőnyegekkel, csinos függönyökkel. A társalgóban újság, rádió, játékok. Itt tölti szabadidejét Balázs Pál az oxigéngyárból feleségével együtt, aki szintén dolgozik a durvahengerműben, ajtóhúzó a kemencénél. Ta* valy is Szoboszlón voltak mind a ketten. Ugyancsak a fele* ségével van itt Pista István is az acélműből. Harmadszor élvezi a szoboszlói víz gyógyító erejét Merczel Lajos bácsi, akit Papp Dezsővel együtt éppen festegetés közben lep­tünk meg. Mindketten gyönyörű olajképeket festenek, de a pasztellkrétát is ügyesen forgatják. A Lenin Kohászati Művek emelkedik, mint valami mesebeli kastély. Jó holdnyi telken fekszik s tele van a rózsák, petúniák, szegfűk, margaréták, fenyők, pálmák, diszbokrok ezernyi üde színével, édesen áradó illatával. Bodon Jenő gondnokot is a kertben találjuk, metszőollóval, kapával, gereblyével. Az elégedett ember örö­mével, melengető boldogságával beszél virágairól. De nem hallgatja el: a diósgyőri asszonyoknak is nagy részük van ab­ban, hogy ilyen gyönyörű birodalom lett az üdülő kertjéből. Mert alig van asszony vendég, aki ne hozna tavasszal palán­tát, ősszel, télen •oltványt, magot egy-egy hiányzó virágfajtá­ból. Igaz, ő is ad cserébe egy-egy gladióluszt, canna-tövet, ró­zsaoltványt, szegfűt hazautazáskor az asszonyoknak, akik úgyszinte magukénak érzik az üdülőt. A diósgyőriek üdülője egész évben működik, saját konyhája van, amit Gönczi Antalné vezet. Mindenki úgy tudja, hogy ez a konyha a legkiválóbb egész Hajduszobosz* lón. Legelőször ez lepi meg vendégeit primőrfélékkel, re* tekkel, salátával, uborkával, paprikával, paradicsommal, gyümölccsel. Évente 750 dolgozó üdül itt a kohászati mű* vekből. Többen minden évben rendszeres vendégei az üdü­lőnek, mint Tóth Gábor telepgondozó, Kálna Ferenc ko­vács, Lengyel János asztalos, Vass József lakatos, Szatmári Károly darus. Kitünően érzi magát Szögényi Sándor, Sza* lontai Géza, Drótos István, Tárnok Tibor, Kovács Ferencné, Rónavölgyi Gyuláné, Szabó Imre és a többiek, a martinból, a nagyolvasztóból, az alapanyaggyárból. ívj ______ _ ■ „ „„„„„ I hanem az este is kellemes N emcsak a nappal, Szoboszlón. Színház, mozi, cir* kusz szórakoztatja a vendégeket. De szívesen felkeresik a borsodiak a tokaji borkimérést, az ágasegyházi termelők pincéjét, a halászcsárdát, a Szabadságot, Napfényt, meg a Gambrinuszt is. No, de hogy milyen jól érzik magukat eze­ken a szórakozóhelyeken, néha egészen kivilágos virradatig, még azok is, akik 8—10 nappal ezelőtt odahaza hasogató reumáról, görcsölö vesebántalmakról panaszkodtak — arról már igazán nem szólhatok. Mert nem lenne szép, ha árulkodó lenn#:... Hegyi Jöznvf Annakidején, amikor a vármegye sgykori urai rászánták magukat, iogy a megyeháza régi épületét egy szárnyépülettel kibővítik, megígérték i főlevéltárosnak, hogy a levéltár az ípületszárnyban olyan elhelyezést cap, amely biztosítja a pótolhatatlan örténeti dokumentumok tömegének, negóvását, rendszerezését és kezelé­sét. De mint sok más jó ügynek, en- lek is nyakát szegte a megye fasiszta ►örökös főispánja-«, aki ígérete élte­iére a levéltárnak szánt helyiségeket saját főispáni rezidenciájának bővíté­sére foglalta le és a levéltárat eredeti íelyéről is kiszorítva, örökös költöz- tödésekre kényszerítette. Eközben sok pótolhatatlan, gazdaságtörténeti szempontból fontos irat és más doku- nentum ment veszendőbe. A levél­ár két földszinti szobába és az alag­sorba szorult össze. De később ennek sgyrészét is át kellett engednie. A FELSZABADULÁS UTÁN a népi latalomnak természetesen nem tar­ázhatott első gondjai közé a levéltár- jgy, hiszen egy romországot kapott jrökségül, amelyet előbb fel kellett építeni romjaiból. A három megye jgyesítésekor eleve számolni kellett azzal, hogy a sátoraljaújhelyi levél- ,árrészleg ottmarad, csak jelentékte- en mennyiségű iratanyagot és az élő közigazgatási iratok 1945 utáni részét lozhatják át Miskolcra. így is történt s ez maradt a helyzet a tanácsok megalakulásáig, amikor a levéltár a ;anácsi szervezetből kimaradt és a LÓK (Levéltárak Országos Központ­ja) keretében folytatta tovább műkö­dését. Akkor a megyei levéltárat ösz- 5zevonták Miskolc városi levéltárá­val. A szocialista levéltárügy alapjait íz 1950. évi 26. számú törvényerejű rendelet rakta le, amely nagy felada- :okat ró a levéltárakra, de ezeket a feladatait a megyei levéltár szűk és széttagolt elhelyezése miatt nem tud­ja teljesíteni. A helyhiánnyal küzdő, széttagolt levéltár jelenleg két városban 13 te­lephelyen 40 helyiséget foglal el, eb­ből Miskolcon egy négyszobás, Sá­toraljaújhelyen egy kétszobás részle­get saját bérleteként. Ha sikerülne a megyei könyvtárat központosítottan egy épületben elhe­lyezni,. Miskolcon a megyei tanács­háza földszintjén 5, az udvarban 3, az alagsorban 5 helyiség, továbbá egy íárom helyiségből álló, vízvezetékkel, :agylóval, villannyal felszerelt udvari nncelakás, a Déryné utca 6. szám ilatt három szoba (vízvezetékkel, vil- annyal) a volt minorita rendház tlagsorában egy, a városi tanácshá- :án 10 helyiség szabadulhatna fel irra alkalmasabb célokra. A tanácsok ;nnyi helyiséget nyerhetnének, ame- yekkel szabadon rendelkezhetnének. Sátoraljaújhelyen a megyei tanács- )ázán a földszinten 3, az emeleten 7, ehát összesen 10 helyiség szab°dulna el. Ezek az adatok és tényt.. >an is élénken szemléltetik: a me­lyei levéltár problémája megérett irra, hogy párt és állami szerveink komolyan foglalkozzanak megoldásá­val. LEVÉLTÁROSAINK ÉS KUTATÓ­NK több megoldási lehetőséget ve- ettek fel, s végül is azt a megoldást alálnák legreálisabbnak, ha a levél­ár megkaphatná a volt minorita •endházat, illetve annak egy részét, ihol legalább 30 évre biztosíthatnák i folyton bővülő levéltári anyag terv- izerű és céltudatos elhelyezését, a le­feltár rendeltetésének megfelelő mű­ködését és a kutatók zavartalan mun­káját. Az épület szobáinak és folyosóinak idottsásai olyanok, hogy a levéltári ínyag praktikus és gazdaságos elhe- yezésére, kezelésére sokszorta alkal- nasabbak, mint a most rendelkezésre illő helyiségek bármelyike. Ugyan- tnnyi négyszögméter alapterületű fo- yosón négyszerannyi anyagot tudná­lak tárolni. Amellett kiválóan alkal- nas kutatószobának való helyiséget ■s rendszerező helyiséget rendezhet- íének be. NEM TUDOM, hogy a kutatók és evéltárosok elgondolását nem keresz- ezik minisztériumok, vagy más ille- ékes szervek más tervei a minorita láz felhasználásával kapcsolatban, de így vélem, hogy a másirányú igé- íyek némi korlátozásával — és ezt ilaposan meg kellene vizsgálni — kö­rös jóakarattal és megértéssel meg ehetne így oldani a levéltár régen /ajúdó problémáját. Annál is inkább, nert helyiségek ellenében a levéltár íelyiségeket- szabadít fel és az átköl- öztetés nem terhelné az átadó szer- ret, mert annak minden költségét a evéltár, illetve a LÓK fedezné. Tűzzük hát programra e kulturális életünket erősen érintő kérdés meg­oldását; HAJDÚ BÉLA Történelmi kutatók és levéltárosok közös gondja: a levéltár kö/nmitositott elhelyezése lik a búza átlagát hol­danként. Ez kb. eléri a tavalyi mennyiséget. A tanács vezetői szerint a dolgozó parasztok elé­gedettek, a hivatalosan megállapított gabona­árakkal is. Előrelátha­tóan a felesleget min­den további nélkül el­adják az államnak. — Egy a hiba csak, — mondja a tanácstit­kár. — Még nincs ter­ményraktárunk. A ter­ményfelvásárlónknak már hetek óta fő a feje, hogy hova tárolja a ter­ményt. KIDERÜL, hogy azt a helyiséget, amelyet évek óta terményrak­tárnak használtak, la­kás céljára alakították át. Most ezt nem lehet igénybevenni. Egy meg­oldás van csak — mond­ják —, fel kell használ­ni a feloszlott tsz ter­ményraktárát. Ez egy műemléknek nyilvání­tott kastélyszerű épü­let. Eléggé meg van rongálódva. Törvény- szerint igénybe sem le­hetne venni, dehát... szükség törvényt bont. a kenyérgabonára is vi­gyázni kell. A község dolgozóinak hangulatát a nyugodt­MIRE E SOROK meg­jelennek, nem lesz Iá-. bon álló gabona a cse­répváraljai határban. A kis község szorgalmas népe időben végzett az aratással. Pedig nem segített nekik a gép. No nem azért, mintha ők ellenségei volnának a géppel való aratás­nak. Szó sincs róla. De­hát olyan dimbes-dom- bos a határ, hogy a traktorosok nem is szí­vesen vállalták volna. Az apró parcellákon nem tudtak■ volna dol­gozni aratógéppel. így aztán minden szem ga­bonát kézzel arattak le. Egyik-másik dolgozó paraszt már a hordást is megkezdte. A dom­bok közé préselt kis fa­luban alig látni egy-két nagyobb portát. A szűk udvarokra a jól meg­rakott asztagos szekér­rel be sem lehet haj­tani. Ezért itt olyan szokás alakult ki, hogy a nagyobb udvarokra rendszerint négy-öt gazda is behordja ter­ményét. Ilyen közös szérűk vannak Cserép­váralján. A község dol­gozói meg vannak elé­gedve az idei terméssel. 10—11 mázsára becsű-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents