Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

4 HOL VOLT, HOL NEM VOLT, minden faluban, vá­rosban, minden iskolában található volt egy kisfiú, akit mindenki csak így is­mert: Rossz Ferkó. Ügy bizony, mert ez a fiú úagyon rossz volt. Sok keserű percet szerzett szü­leinek, de a tanítónéninek is. Tanulni nem szeretett, is­kolába is csak azért ment, hogy a tanítónéni székébe rajzszeget szúrjon, a napló lapjai közé poloskát rakjon, a tintatartóba kisbékát tegyen. Társaival szemben sem volt kíméletes. Szomszédai táskájából cserebogár, gi­liszta, vagy éppen egy fürge kis egér ugrott ki. Egy-egy szarvasbogár, denevér vagy kismadár akkor röppeni fel, amikor a tanítónéni legkomolyabban magyarázott. Rossz Ferkóék osztályából a tanítónéni mindig sírva ment ki. Történt egyszer, hogy édesanyja hiába könyörgött sírva, vegyen magára kabátot, ő azért is kabát nélkül, ment ki. Súlyosan megbetegedett. Ahogy magas lázban égve ágyában hánykolódott, honnan-honnan nem, meg­jelent mellette egy fehérszakállú kis manó. Ferkó el sem hitte volna, hogy ekkora kis ember­ből olyan erős hang szólaljon meg. Szinte mennydör­gőit, amikor rászólt: — Rossz Ferkó, te most velem jössze és én elve­zetlek oda, ahová a rosszaságod miatt előbb-ütóbb úgyis eljutnqj,, . A kis emberkének olyan szúrós nézése volt, hogy még Rossz Ferkó sem mert vele ellenkezni, ő pedig varázsvesszejével megérintette a ház földjét, s cso- dák csodájtL.^rrrr. ,a..föld. megnyílt alattuk. S mentek, mentek mindig lejjebb, lejjebb. Egyszer csak igen nagy sötétségbe értek. Ferkónak bizony inába szállt a bá­torság, a kis manó füttyentett egyet, s megjelent egy lámpás, amelyik előttük ment, míg be nem értek egy hatalmas fényes terembe. A teremben nagy asztalok sorakoztak, s az asztalokon különböző nagyságú serle­gek. Minden serleghez egy névtábla volt tűzve. A ROSSZ KÖLYÖK a világosságban éledni kez­dett. Hát még mikor észrevette, hogy kedvenc szóra­kozótársai is ott vannak. Otthonosan kezdte magát érezni. Cserebogarakat rakott a kis manó szakállába, egeret a nadrágja szárába, denevért a sapkája alá. Jó­ízűen kacagott, mikor a kis manó egy-egy meglepetés után nagyokat ugrott. — Tudod-e miért vannak itt ezek a serlegek? — fordult Ferkóhoz a kis manó. — Nem tudom én, miért is tudnám? Mi közöm ne­kem ezekhez?-4■ Na, most megkeressük a te serlegedet, hogy meg­lásd miért vannak itt. S ahogy mentek a ren­geteg nagy teremben, talál­tak külön asztalra téve egy óriási nagy serleget. Ez volt a legnagyobb. Két em­bernek is elég lett volna megemelnie. A talpához egy tábla volt támasztva: „Rossz Ferkó keserű serlege”. Ferkó megütődött. — Hát engem itt is így hívnak? Itt mindenkit a cselekedeteivel kiérdemelt néven neveznek. Ez a te serleged. Ebbe gyűjtjük azokat a könnyeket, amit miattad hullatnak. Nézz csak bele, mennyi van már. — S a kis manó egy létrát támasztott a kehelyhez, hogy Ferkó belenézhessen. Bizony, volt már abban sok és most is állandóan csepegett két hely röl is. — Látod, ezeket a nagy csöppeket édesanyád hűl latja miattad, a kisebbeket testvérkéd, akit te olyan sokszor megríkattál. Ferkó megszeppent. — Manó bácsi, és ők most miért sírnak? — Mert nem fogadtál szót, beteg lettél és félnek, hogy meghalsz. Ez a serleg, ha tele lesz, el kell ide jön­nöd és kiinnod. Pedig nagyon keserű és nem lehet ki köpni. Kóstold csak meg. — A nagy serleg, mintha parancsszóra tenné, megdőlt, hogy Ferkó ihasson be­lőle. A száját odatartotta, s egy kicsi cseppet lenyelt. Mintha keserű tűz égette -volna végig torkát és gyom­rát. Nemcsak elfancsalodott az arca, de sírva is fakadt. — Manó bácsi, cukrot nem lehet ebbe tenni? — nyögdécselte Ferkó. — Valahányszor rendesen viselkedel, egy-egy koc­kacukor esik bele. S ha véglegesen megváltozol és jó leszel, én naponta egy kilót is beleteszek. — ígérem Manó bácsi, jó és szorgalmas fiú leszek. — S ebben a pillanatban megszűnt a könnyek pergése. Most igyekezz, Ferkó vissza. — És a manó bá­csi háromszor megforgatta varázspálcáját, — hipp-hopp máris otthon légy!... FERKÓ ÜGY ÉREZTE, nagyon sebesen repül, s egyszeresük ott találta magát a fehér ágyon. Láztól még kissé ködös szemével körülnézett, s ahogy édesanyja, kisirt szemét meglátta, két karjával átölelte drága jó anyja nyakát. — Édesanyám, én soha többé nem leszek szófoga- datlan, rossz gyerek. Téged sem bántalak többé kicsi Zsuzsa. Ferkó derekasan állta a szavát. Az osztály legren­desebb, legjobb tanulója lett, s a pedagógusnapon ő nyújtotta át a tanítónéninek a virágcsokrot. A tanító­néni könnyezve gondolt vissza arra az időre, amikor Ferkót Rossz Ferkónak nevezték. Báthori László Mit kell tudni a legeltetési bizottságok működéséről Sokszor biráltuk már a legeltetési bizottságok munkáját. A bírálat gya­korta iogovs volt, mert a legeli eié- si ,bímtt^ágQk_ a. legtöbb helyen nem állták 'hivatásuk magaslatán, nehV:£l‘tekc'! a" részükre biztosított lehetőségekkel és a kezelésükben lévő”’ ril!bge lŐtét'ületet gyakran el­hanyagolták. Több községben tapasztalható, hogy a legeltetési bizottságok mű­ködésével kapcsolatban vélemény- különbségek vannak. E vélemény­eltérésék elsősorban a fennálló lendeletek téves értelmezésén, vagy azok nemismerésén alapul­nak. Nem lesz hiábavaló, ha felhív­juk a legeltetési bizottságok figyel­mét egyikét fontosabb, működésü­ket szabályozó rendeletre. A legel­tetési bizottságokat minisztertaná­csi határozat hívta életre. A hatá­rozat a legeltetési bizottságok egy­séges kezelésébe vonta a tulajdon­jog érintetlenül hagyása mellett a legelőket. A rendelet értelmében a legeltetési bizottság legelőjén min­den állattartónak joga van állatait legeltetni, aki a megállapított bért idejében megfizeti. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek részére, ha saját legelőte­rületük nincs, vagy ha a meglévő legelő kevés, a legeltetési bizottság a község állatállományához mérten illetve attól 10—15 százalékkal na­gyobb legelőterületet elkülönítve jelöljön ki és adjon a tsz használa­tába. Az elkülönítés csak a tsz kö­zös állatállománya részére szüksé­ges. a háztáji állatállományt to­vábbra is a legeltetési bizottság kö­zös csordájával kell legeltetni, a megállapított bér ellenében. A legelők javítása és karbantar­tása érdekében a legeltetési bizott­ság kötelezheti az állattartókat, hogy a legelő igénybevételétől füg­gően, egy bizonyos számú munka­napon keresztül a javítási és kar­bantartási munkákban résztvegye- nek. A minisztertanácsi határozat értelmében a legeltetési bizottság azokat az állattartókat, akik a le­gelőjavítás és karbantartás mun­kájában az előírt mértékben nem vesznek részt, a legeltetésből ki­zárhatja. A legeltetési bizottság kötelessé­ge, hogy gondoskodjon a legelő ok­szerű használatáról, a szakaszos le­geltetésről és a íektetéses trágyá­zásról. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete értelmében a legeltetési bizottság tagjait és elnökét a köz­ségi tanácsülés a tanácstagokból és a legelőgazdálkodáshoz jól értő dol­gozó parasztokból választja meg és azokat a tanácsülés hívhatja vissza. Hősi harcok után lőttek, mint fellobbanó fények ** a sötét éjszakában. Egyen­ként vagy csoportosan. Felbukkan­tak a nép tengeréből, mint a jelző- bólyák. A nép küldte őket az ocsúdó, pusztulásra szánt nép. Hozták magukkal annak őserejét, érte dobbanó szívüket és az eszme lángoló szeretetét. Érzéseik háborgó hullámaiban bukdácsoltak még feltörő szavaik, amikor jelentkeztek. Soha őszin­tébb, igazabb érzésből fakadó sza­vakat! — Jöttünk a népért — az eszmé­ért. Egj'szerű emberek voltak. Cson- tosarcúak, durvatenyerű, dagadó- izmú fiatalok. Munkában, régi har­cokban meggörnyedt öregek. Ott dolgoztak eddig észrevétlenül a munka sokmilliós hadában, a gyá­rakban, a földeken. S most jöttek. Jöttek. Lépteik dobbanására meg- rezdültek az ablakok, ha fegyvereik csattanására felriadt álmából a gyermek, az anya betakarta és megnyugodott: őrt áll a párt. Harcban születtek. Élet-halál harcban. Sötét, ködös utcákat fésül­tek át. Nem sejthették a feléjük repülő golyók irányát. Köd ült a város és az ország felett. Fojtó, nyirkos köd. Mégis mentek. Nyolcvanhatan indultak el. Nem volt ruhájuk, nyugodt pihenőhe­lyük. Az egyik zúgó traktort ha­gyott ott, a másik dohogó mozdonyt vagy sistergő gözkalapácsot, a har­madik íróasztalát cserélte fel a karhatalmisták nehéz életével. Fegyvert fogtak, hogy megvédjék holnapunkat, újra lüktessen gyá­rainkban az élet és a szívekből el­tűnjön a félelem, bizonytalanság. Őrizték a családok álmát, az üze­mek alkotó békéjét. Nyugalmuk, hitük sziklafalán megtorpant az ellenforradalmi szenny. Fegyvereiktől megrettent a gyilkos söpredék had. Orgyilkos golyók jelezték az ellenforradalom kétségbeesett visszavonulását. A sarokba szorult hiénák rágalmak özönét zúdították a karhatalmisták, a nép, a párt egyszerű katonáira. S ezek az elszánt, nyugodt tekin­tetű emberek kiállták a próbát. Tiszta fegyvereikről lepergett a rá­galom szennye. S most a miskolci lízeshonvéd zászlóalj karhatalmistái közül so­kan, több mint féléves kemény helytállás után búcsúznak a katona­élettől. A fegyvert kalapácsra cse­rélik fel. Odaállnak újra a munka­pad mellé, új frontra a kemény, győzelmes csatában. Felejthetetlen, nagyszerű tettekkel gazdagították azt a néhány hónapot. Nem egy karhatalmista sebesült meg, ma­radt egész életére nyomorék az orvtámadók golyójától. Olyan is volt, aki a legdrágábbal, életével fizetett a győzelemért, A legnehezebb idők bátor harco­sai voltak ők és ezért szívünk min­den melegével köszöntjük őket. A november—decemberi ködöt segí­tettek eloszlatni és nem kis részük van abban, hogy ma újra békésen, régi medrében hömpölyög az élet. A z emlékeket, hősi küzdelmeket nem lehet elfelejteni. Bizo­nyosan ők is megőrzik mindezt szí­vük legrejtettebb zúgában. Ahogy múlnak az évek. mindig szeretettel, büszkeséggel gondolnak vissza ezekre a napokra. Azok, akik most nagyapák és azok, akik majd azok lesznek, tündérek és erdei manók helyett a harcokról mesélnek majd ölükbeíészkelő kis unokáiknak; Harcokról, amit itt vívtak meg az öreg Avas alján, értük unokákért és mindenkiért; KÉT LEGYET EGY CSAPÄSRA... Az utóbbi időben nagyon elhara­pódzott a vasúti szállítmányok, il­letve a vagonok fosztogatása. Tár­sadalmi tulajdont védelmező szer­veink eredményesen üldözik a nép vagyonát dézsmáló bűnözőket. E cikk keretében egy »lebukott« va- gyondézsmálóról van szó. A kazincbarcikai rendőrség társa­dalmi tulajdoinvédelmi csoportja eredményes nyomozást folytatott ismeretlen vagonfosztogatók kézre- kerítésére. A gyanús szálak Szabó Sándor vasutas, berentéi lakoshoz vezették. Ennek során a lakásán végzett házkutatás alkalmával nagymennyiségű, különböző ipari félkész és kész, vas- és faárut, (ráf- anyag, lapos vas, vinklivas, ajtó, ablak, deszka, stb.) illetve anyago­kat találtak, mintegy 6 ezer forint értékben. . Szabó Sándor kihallgatása során fény derült arra, hogy a lakásán talált anyagokat hosszabb idő óta, egyedül, folyamatosan lopkodta és azoknak egy részét időközönkér Béréntén és másutt orgazdáknak túladta. Az ügyhöz tartozik érdekesség­ként, hogy az orgazdák felderítése közben alapos gyanú miatt házku­tatást tartottak Hajdú István gép­lakatos, sajószentpéteri lakosnál is, melynek során Hajdú »pechére« újabb lopás bűntettére bukkantak; A házkutatás 'alkalma vár külön­böző gépalkatrészeket és szerszá­mokat találtak, körülbelül ötezer forint értékben. A vizsgálat során kiderült, hogy Hajdú az említett értéket a raktárkezelői beosztását felhasználva, a sajószentpéteri gép­állomásról darabonként lopkodta el. így sikerült »egy csapással két legyet« — ütni. A lopott tárgyakat mindkét he­lyen bűnjelként a rendőrség lefog­lalta, illetvé visszaszolgáltatta az eredeti tulajdonosoknak. A bűnö­zőket a társadalmi tulajdon ter­hére elkövetett lopás büntette miatt rövidesen felelősségre vonják. Úgy gondoljuk, lesz idejük meg­tanulni, hogy hasznosabb dolog be­csületesen élni, nem lehet büntetle­nül meg nem érdemelt anyagi ja­vakhoz jutni. LENT A RÉTEN, » reggeli napsütésben gyémántként csillogott a harmat. A- rét közepén végigkígyózó gyalogúton, mezítlábas fiatalok igye­keztek a város felé és szinte élvezték, amint az útrahájló vizes, lucskos fű a lábukat mosta. — Nem vagy álmos Rozi? - szolt most egy idősebb ember a melléje került fiatalasszonyhoz, amikor már szélesebb útra értek. — A kerék is jobban forog, ha kenik ~ Je~ gyezte meg valaki a kérdezett helyett, miközben jóízű nevetés szaladt végig az egész soron. A fia­talasszony elszégyelte magát, de nem szolt. A mögött haladó fiatal ember is csak kuncogott, u is elértette a célzást. Tudta, hogy amit Rozinak mondtak, az néki is szól. Ugyanis tegnap volt az esküvőjük, ezért ugratják őket. Bár a lagzi után még pihenhettek volna egy napot, de sohasem kellett úgy a pénz, mint most. Azután meg itt az alkalom is. Az építkezésnél megkezdődtek a föld­munkák. Egy csille után tíz forintot is fizetnek. És ha jól megy. akkor öttel is kitermel egy em­ber. Ök pedig most ketten vannak. Két erős. egészséges, fiatal. Igaz, nehéz munka. De majd megszokják. Később, amint a pallér is mondta — gépek lesznek. Nagy rakodódaruk. De egyelő­ve kézi erővel folyik minden. A csilléket azon­ban már gép húzza. Egy kis olajos motor. — No, itt volnánk — szólt most a fiatal em­ber és lelökte a válláról a kabátot. Azután fogta a szerszámokat és megreszelte valamennyit. Az asszony pedig vízért ment. Egy egész kannával hozott kettőjüknek. Majd előkeresett tíz darab kavicsot és a villanyoszlop tövébe tette. Ennyi csille volt kiszámítva kettőjüknek egy napra. És amikor egy csille megtelt, akkor mindig a kavi­csok közül is odább dobtak egyet. Így ment ez minden nap. Az ember a nagy munkában jófor­mán észre sem vette, hogy felesége a tíz kavics helyett már tizenegyet rakott félre. Csak akkor csodálkozott, amikor a fizetési borítékban jóval többet talált, mini amennyire számított: <= Ugy-e mondtam — nézett az asszony a meg­lepődött emberre ha igy megy, nemsokára há­lunk Í5 lehetne. A KAVICSOK A FÉRFINEK a ház említésére elégedett mo­soly jelent meg az arcán. Néki is ez volt minden vágya. Odahaza már úgyis sokan vannak. Ha pedig vendég érkezik, akkor egynek a szomszéd­ba kell menni, mert különben nem férnek. És míg az ember gondolatai otthon a szűk szobát járták, fecskepár szállott az útra. Csőrüket tele- szedték sárral és továbbrepültek. — Látod? — fordult most a fiatalasszony a férje felé. — Ők is építkeznek. — Én inkább kész házat szeretnék — nézett az ember az elszálló fecskék után. A tervre az asszony szeme is felcsillant. Ő már tudott is egy eladót. Igaz, egy kicsit az ud­vara el van hanyagolva, de majd rendbeszednék. * Megint tavasz lett. Javában zöldéit a rét. A fiatalasszony most mégis tizenkét kavicsot rakott félre. Az ember először azt hitte, hogy az asszony elszámolta magát. De amikor meggyőződött róla, hogy nem ez történt, akkor felhorkant: — Azt akarod, hogy megszakadjak? Már így sem bírom a karomat. Rögtön vegyél vissza egyet. Az asszony a nem várt hangra egy kicsit el­pirult. — Vegyél vissza ha mondom! — jött az em­ber felől a hang megint. Az asszony most sem mozdult. — No, ha nem veszöl — futotta el az em­bert a méreg —, akkor menjen az egész. És csizmájával szétrúgta mind a tizenkettőt. A drótra telepedett fecskék ijedten röppen­megmeríteni a lapátot. Csak a hegyire szedege­tett egy-egy marókkal. Feleségének — a kelletlen munka láttán — mindig elszorult a szíve. Több­ször meg akarta neki ....... mondani, hogy azt a tizen­kettedik kavicsot már nem is a házért tette. Hisz azt meg hónapokkal ezelőtt kifizették. Hanem a^erí a kis vendégért, akit most vár. De ezt hogy tudassa, amikor folyton olyan ábrázatot vág a férjé, mint az ördög. Megazután hátha nem is az lesz, amit szeretne. Nagyon nehéz a férfiak természetét kiismerni. A CSILLÉBEN ritkán koppant a föld. Se- hogysem akart telleni. Az asszony szeretett vol­na férje helyett is dolgozni, de az utóbbi időben már ő sem bírta. Mindig sűrűbben állt fel pi­henni. Aztán egy alkalommal, amikor nagyobbat emelt a kelleténél, csak kiesett kezéből a szer­szám. — Pista! Én már nem bírom tovább — mond­ta elcsukló hangon és belekapaszkodott a csille szélébe. Utána asszonyok jelentek meg és mire az ember tehetett volna valamit, már el is vit­ték. Másnap munkaszünet volt. Majd heteken keresztül esett az eső. Az utak tele lettek víztó­csával, a fölcsákányolt agyag pedig olyan tapa­dás lett, hogy percenként kellett tisztítani a la­pátot. A fiatal ember kedvtelenül nyúlt a csizma- szárba a fakésért, hogy lekaparja szerszámjáról a sarat, amikor váratlanul vállára csapott a munkavezető. — Gratulálok barátom! Kislánya van. Egy kis szőke csöppség... Most telefonálta az orvos. A fiatal emberben egy pillanatra megállt a vér. Hirtelen nem is tudta, hogy mit tegyen, majd felgyűrte az ing ujját és örömében úgy be­leszúrta lavátiát a sáros agyagba, hogy még a tek szét. Az olafys motor is betolta a csilléket nyele is alig látszott. és továbbszaladt. Az ember azután még egy d rabig maga elé nézett. Mintha a kavicsok helyet nézvé. Majd szerszám után nyúlt. Az asszony is lapátolni kezdett. Ezután már ritkán esett köztük szó. Ha véletlenül a férfi mondott is valamit, az csak olyan volt, ami nem várt feleletre. De a munkája sem volt különb. Sehogysem akarta — Mennyi kavicsot tegyek félre? — kérdezte férjét az asszony, amikor karján a kislánnyal a munkahelyre értek, — TIZENKETTŐT ~ mondta vidáman az ember és magasbatartott kézzel üres csillékért kiáltott. Töltögetik a burgonyát Borsodban Borsod megyében ez évben csak­nem 4000 holddal emelkedett a bur­gonyatermőterület. Az új területen csakneíW kizárólag nemesített vető­gumót ültettek. A burgonyatermő­területnek elismert ricsei és bod- rogmenti homokos földek mellett nagyobb területen vetettek burgo­nyát az idén a mezőcsáti és az ede- lényi járásban. A burgonya a rendkívüli időjárás ellenére is jól fejlődött. A szokott­nál csaknem egy héttel korábban, már most megkezdték első kapálá­sát és töltögetését. A községekben a mezőgazdasági állandó bizottságok megszervezték a burgonyabogár fi­gyelő szolgálatot is. Ennek ered­ménye, hogy Tiszakeszi községben, ahol először észleltek ilyen kárte­vőt, azonnal végre tudták hajlani a védekezést. A burgonyatáblák mintegy 10—14 százalékkal magasabb termést ígér­nek, mint tavaly; A 7 éves oktató Leslie Wilson volt autóversenyző iskolát nyitott BrighIonban, ahol a gyermekeket tanítják a helyes köz­lekedésre. Az iskola egyik »tanára« a 7 éves Suzanne Wilson. Az oktatáshoz kuplung nélküli gépkocsikat használnak, amelyek óránkint maximálisan 15 mérföl- des sebességgel haladnak. Suzanne 5 éves kora óta vezet gépkocsit. A volt autóversenyző három másik 12, 13, illetve 9 éves — everme­Csobod Árpád I ke is oktat az iskolában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents