Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-09 / 133. szám

,!T Tssámap, 1057. június 0. ÉSZAKMAGYARORS2AG % VÉKONY SÁNDOR: Ezt a kenyeret nem felejtem el... erősebb is, meg legokosabb is. ö akart hát szolgálni most is elsőnek, de nagyhirtelen nem tudott szót ereszteni. Ha akarta, ha nem, a tor­kára csurrant a könny, még a szeme sarkára is odaült egy szemtelen csepp. Nem mutathatta a gyengesé­get a íehérnépek előtt, elfordult hát egy percre. Szippantott egy párat, aztán fordult csak vissza, hogy kö­szönetét mondjon. De mire szólha­tott volna, már nem volt kihez. Az asszonyok messzi jártak. Alak­jukat eltakarta a hajnali homály. — Egyedül maradtak, egyedül a kenyér­rel, meg a hagymákkal. Nekiestek hát és ettek, ettek. Ügy fogták a friss, illatozó kenyérdumót, mint a vízbeesett a mentőövet. Életet harap­tak a búzasütetből. Ettek, ettek és mikor már túl vol­tak az első harapásokon, Éliás meg­találta a hangi át és egy hatalmasat ordított: A szél elkapta a hangot és vitte az üzenetet azoknak, akik az életét hozták. És valahol a hajnali homály takarta távolban sírva hall­gatták: — Ezt a kenyeret nem felejtjük el soha! (Vége) volt szabad szégyenbe esnie, hót nem is esett. Titkon a másik kettőre te­kintett és elégedetten látta, hogy azok bár verejtékeznek a kimerült­ségtől, kemény derékkal állnak mel­lette. Nagyot fújt és ő is hozzájuk egyenesítette a derekát. Aztán egy­szerre úgy érezte, hogy az elébb na­gyon hidegen adta a választ, hát hozzátette még: — Honnan gondolja? — Csak magukra kell nézni — mondta a menyecske. — Aztán éhe­sek-e? t — Nem nagyon, — szólt Gáspár, és hirtelen lenyelte a keserű nyálat, mely az evés gondolatára futott ösz- sze a szájában. Éliás azonban nem állotta . meg, hogy bele ne szóljon a beszédbe. Szé­gyenlősen, de elég hangosan mondta: — Nem nagyon ... hászen tegnap reggel is ettünk egy kevés kenyeret. A menyecske szót se szólt tqbbet, csak a többire tekintett és a kaskák oly gyorsan kerültek le a karokról, mintha sose lettek volna ott. Mielőtt Gáspárék mukkanhattak volna, te­rülj asztalkám lett a két kezük. Mindőknél darab kenyér, meg veres­hagyma illatozott. Gáspár volt a leg­A sajólászlófalvi külfejtés augusztusban már szenet ad az országnak Sajólászlóíalva és Sajókápolna között ez év elején megkezdték egy külfejtési bánya előkészítési mun­káit. A kutatók szerint mintegy 150 ezer tonna, 120 centiméter vastag­ságú széntelep húzódik itt 7 méter mélyen a föld alatt. A Bányászati Földkotró Vállalat dolgozói már hozzákezdtek a szenet takaró föld­réteg leemeléséhez. Úgy tervezik, hogy augusztusban egy kétszárnyú frontfejtésen már meg is kezdhetik a munkát, és naponta 30—40 vagon szenet adnak majd népgazdasá­gunknak. Földművesszövetkezeti népiegyüttes alakult Abaújszántón ABAUJSZÁNTÓ 70 TAGÚ VE­GYESKARA tízéves múltra tekint vissza, szép eredményeket könyvel­het el, kulturális seregszemléken, versenyeken mindig az elsők között szerepelt. A tíz év alatt három jel­lege is volt: volt szakmaközi, volt MSZT, volt kultúrotthoni . énekkar- De igazi jellege egyik helyen sem domborodott ki.­Most ez a kitűnő énekkar földmű­vesszövetkezeti énekkarrá alakult. Ez a jellege azért is igazabb, mert a tagok több .mint fele földművesszö­vetkezeti tag. Úgy látják hát, hogy a falu legnagyobb szocialista szekto­ránál, a földművesszövetkezetnél van a helyük. Eddig nem volt egyenruhájuk, ami miatt sok esetben háttérbe szorul­tak a jobb külső megjelenésű ének­karokkal szemben. Most ez az égető kérdés megoldódott a földművesszö­vetkezetnél. Lesz egyforma ruhájuk, ami a kórus megjelenését méltóvá fold emlék. Elmondom., pedig Ros­ier elvtárs nem éppen biztató dol­gokat ígért, ha »kiszellőztetem«. Szóval úgy történt a dolog, hogy Kosler elvtárs lekésett az ágyról. Ennek pedig a következő a histó­riája. Kosler Győző és Molnár Cé­zár (utóbbiról írtunk már, az el­lenforradalmárok csúnyán megse­besítették) két hét idejére vállalták a kultúr felelősi teendőket. Egy es­te táncversenyt rendeztek, amelyre meghívták a vasasokat is. És hogy, hogy nem, a nagy-díjat, a Grande Prix-et a vasasok vitték el. Efeletti bánatában azután Kosler elvtárs..^ szóval mindegy no, lényeg az, hogy valahogyan még csak felment a szobájába, de ott azután látja ám, hogy az ágy egyre távolodik és — mint másnap mondta — ha ki nem lépek, hát lekések róla. -.. így jár, akinek megárt a táncverseny. (Per­sze, már a nyakamon is érzem a sú­lyos kohász kezet, de bizisten csak azért mondtam el, hogy bizonyít­sam: a kohász-virtus semmikép sem viseli el a vereséget. No, nem baj, ha táncolni nem is annyira, vasat csinálni annál inkább tudnak. És ez a fő!) | I A HIZLALÁS MESTERE 1 Aztán történt még valami, amit még Juhász Pista bácsi is megmosolygott — aki egyébként otthon arról híres, hogy 45 év óta kohászkodik, itt meg arról, hogy ő a kuglizás koronázatlan királya. Mondom, még ő is megmosolyogta a. dolgot. Valaki elterjesztette, hogy ga­luska lesz vacsorára. Miért, miért nem. —, nem tudom, de a kohászok irtóznak a galuskától. Mindenesetre nagy volt a riadalom. Nagy sokára aztán valakinek eszébe jutott, hogy küldöttség útján kellene meggy o- modni az igazság felüli A Keleti Erőműben is megalakult a KISZ-szervezet A Lenin Kohászati Művek keleti erőmű gyárrészlegében 22 taggal megalakult a KISZ-szervezet. Az alakuló gyűlésen az MSZMP alap szervezet titkára mondott ünnepi beszédet; Tartsuk be a közlekedési szabályokat! Óvjuk testi épségünket — védjük étetünket! Az ellenforradalom nemcsak anyagi, de súlyos erkölcsi károkat te okozott, melynek következménye ma is érezteti hatását. Nagymértékben meglazult a közlekedési fegyelem. Jelentősen elszaporodott áz iszákosság- ból eredő közlekedési balesetek száma. Sok gépkocsivezető, önfegyelmé­nek hiányában nem tartja be a KRESZ szabályait. A „szerencsésebbek5* büntető eljárás alá kerülnek, mások súlyos sérülést, vagy testi fogyaté­kosságot szenvednek, s a legsúlyosabb esetekben életüket vesztik. Csa­ládok maradnak apa és kereső nélkül. A közlekedési balesetek tetemes anyagi károkat okoznak népgazdaságunknak is. Ezért nem lehet közöm­bös a közlekedési fegyelem megszilárdítása. Sajószentpéteren történt: Görömbölyi István, a miskolci Áram- szolgáltató Vállalat kocsiját ittas állapotban vezette. Következménye: gyorsan hajtott, szabálytalanul mellőzött, a fának rohant és szörnyethalt. Alacskán történt: A kazincbarcikai kirendeltség személyszállító busz kalauza — Haizer Károly — a mozgásban lévő kocsi lépcsőjére felugrott, s az ajtó fogantyújába kapaszkodva ott utazott. Következmény: a kapun kifelé haladva a kocsi Haizer Károly fiatat, családapa lábát a kerítéshez nyomta, s bokáján felül leszakította. A perecesi őrház közelében történt: Papp János, az ÉPFU gépko­csivezetője akkor kanyarodott a Lórántffy Zsuzsanna utcába, amikor tőle körülbelül 10 méterre közlekedett — műszakváltás után, tömve munká­sokkal a villamos. Nem várta be, amíg az elhalad. Következménye: A villamos a gépkocsinak szaladt, s a póznához nyomta. Csak véletlen szerencse, hogy nem történt tömegszerenesétlen- ség, mert a belső oldal lépcsőjén nem álltak. Az anyagi kár több mint tízezer forint. Okuljunk a »szerencsétlenek-« kárából, eíczajük Figyelmesen, szabályosan és józanul vezessünk! meg & - ISateseteifó FIGYELEM! Betonkavics kapható vagontételben, bármily mennyiségbe«- á kavicsbányában, magánosok részére is* Ara vagonba rakva telepen, közületek neszére 8@32 sok részére 17.30 Ft köbméterenként; Megrendelhető: Kavicstermelő Özem, Nyékládháza As IBUSZ tarsasutazasai Az IBUSZ miskolci irodái különvonatot indítanak Miskolcról Visegrádra, június 16-án. A részvételi díj 39.60 forint, menet­térti útra és a Dunán való kompátkelésre. A jelentkezők 9 órát tölthetnek a műem­lékekben gazdag, festői Duna-kanyar vi­dékén. Június 23-án Nyíregyháza—Sóstófürdőre tervez az. IBUSZ különvonatot, 19 forintos részvételi díjjal. Június 16-án a Bükkön át Szilvásvárad­ra indul különautóbusz, 33.60 forintos részvételi díjjal. Június 23-án ismét Bánkútra indul autóbusz. A részvételi díj 21 forint. Az IBUSZ tervei szerint július hónap­ban 4 napos autóbusz-turára van kilátás Siófokra, illetve Balatonfüredre. A rész­vételi díj, előreláthatólag 450 forint lesz, az utazás és a teljes ellátás költségeivel együtt. .. Jelentkezés az iBUSZ-ban: szecnenyi utca 15—17. Ujdiósgyőrben a Marx K. u. 1. „1.,** Tnlofnn 1C _ldíl 11--21ÍL = = Mit! Ördögöt! = méUatlanko- A dórit a szakácsnő, Fischer Margit i —. Agyon is ütöm én azt a rém- ^ > hírterjesztőt! Gulyásleves, meg tú-g róscsusza lesz!... Látja, ilyenek — anyáskodott, miután eltávozott a<' küldöttség. Ilyenek ezek a mieink, é Mert mindent megszoknának, csak i az idegen kosztot nem. No, de én{\ ismerem a gyomrukat! Megismer­tem Ózdon, Barcikán, Bábonybani — mindenütt én indítottam be at' konyhát — büszkélkedett. S hogy I' szavainak hitelt adjon, már mond-C ja is: — no, kóstolja. Hát igazf a/mU igaz, jó. Finom! <1 ■«— És híznak? —- Meghiszem azt! El sem en- gedném őket lemérés nélkül! Ame-\ lyik nem eszik rendesen, megtöm- ^ jük. Meg ám! Hadd erősödjenek, ( szegénykéim... Megérdemlik, ; De meg ám! i | UTÓSZÓKÉNT .. _____| j H át így éldegélnek a B°“| laton mentén a mi kohászaink. Ví-1 gan, boldogan. Uralják a leg na- ■ gyobb gőzösöket, saját csónakjaikat' úsztatják a vizen, esténként mula-' toznak a Matrózban, meg a Fogas-' ban. Jól teszik. Régente úgy sem' volt rá módjuk. *>ket illeti, hiszen t valójában ők szépítették meg a ma- f gyár földnek e gyönyörű táját. Ok,\ az egykori pórok utódai.. s így van ez rendjén. Eltűntek a labodafészkek és kígyótanyák a ki- f gyókkal együtt, s a fészkükön vá-4 rat alkotott magának a felszabadult 4 Ember! J A mythologia csak kedves mese I már. A költő álma valóság... »Itt f most tulajdon Hazámban én is már 4 itthon lehetek ...« Végre! És a Ba- 4 laton part jóm nem kecskekörmöket í gyűjt magának a nép, hanem, erőt 4 a. holnaphoz és az alkotáshozl teszi tudásához. E célra a földmű- vessző vetkezet 20 ezer forinttal tá­mogatja a vegyes-kart. De megígérte további legmesszebbmenő támogatá­sát is. A kórust komoly színvonalú népi­együttessé akarják fejleszteni, amelynek lese tánc- és zenekara is. A népizenekar már meg is kezdte próbáit Bakonyi Béla zenetanár ve­zetésével. A 10 kiváló népizenészből álló zenekar már rendszeres próbá­kat tart. A tánckart is szervezik. A kórus vezetője már ígéretet kapott Balogh Sándor megyei táncfelügye­lőtől. hogy segíti egy helyi gyűjtésű tánckompozíció megalkotásában. Eh­hez segítséget ad Kerekes elvtárs, a. diósgyőriek országos hírű tánckará­nak vezetője is. Az énekkar műsorában szerepel­nek a magyar népdalok mellett a Szovjetunió és a baráti népek dalai, magyar szerzők mozgalmi dalai és opera-kórusok. A már eddig is gaz- «. dag műsoron kívül további műveket f tanulnak be. f Az együttest júliusra Albertfalvára fés más bányásztelepülésekre hívták v meg. Ezek a találkozók a munkás - paraszt szövetség jegyében fognak lefolyni. Fellép a kórus a Miskolci I Ünnepi Hetek keretében Miskolcon fis. Tervbevették, hogy a nyár folya­mmán egy budapesti üzemben is ven­dégszerepeinek. Ugyanakkor a Kos- \suth rádió zenei osztálya hangfelvé- f teleket készít műsorukról. 1 BIZONYOS, HOGY AZ EGYÜT­TES színvonalas munkája a földmű- 1, vessző vetkezeti mozgalom javára ' nagy erkölcsi és anyagi eredménye­iket hOZ; i Szádecaky István 1 i járási népművelési előadó f~) szt muszáj várni, mert csak reggel indul a masina. — Megfagytok addig, — mondta a «zakaszvezetö, miközben sorra vizs­gálta igazolványaikat. — Itt nem maradhattok. — Indulj... azonnal tovább! Kálig gyalogszerrel is elmehettek. — De — kezdte pillogva Gáspár — .,. azonban a puskaagy gyors kop- panása tudtára adta, hogy nincs de, ha urakkal, pláne ha csendőr urak­kal beszél. így hát nem folytatta ... hanem szófián indult a másik kettő előtt. Taposták az utat Kál felé. Már jó messzire haladtak, mikor Esett Éliás szólt a maga csendességében elsőnek: — Azért mégse olyan rosszak ezek a csöndérek. Nem engedtek meg­fagyni minket. Talán egy kilométert ragasztottak a megtett úthoz, mikor megkapta a választ Gáspártól. — Nem hagytak ... persze, hogy nem. Több baj van a halottal, mint a szegénnyel. így szóval, meg puska- tusával intézhették a dolgukat, úgy meg írni kellett volna. Három halott­ról jegyzőkönyv jár. Avval meg sok a dolo§- ,tJ. •, Aztán megint nem szolt egyik »e. Nagy hallgatásban vitték éhségükéi* meg gondolataikat, egyre nehezedő lábaikon. M eghasadt az éjszaka setét taka­rója és pironkodva a világ rosszasága miatt, szégyenlősen pillo­gott elő a nap rózsaszín fátylai kö­zül. Aki tud olvasni a nap arcában, az biztos kiolvashatta onnét a szá­nakozást, melyet a három legényke láttán érzett a melegszívű vándor. Fájt neki látni a három legényt, kik alig bírtak már fáradságukkal. Ólom­ból való lábaikat úgy vonszolták maguk után, mint kisgyerek a kere- ketlen taligát. Előttük pár lépésnyi távolban asszonyok haladtak. Mun­kába mentek. Kiskosár volt mindő- jük karján. A nyelvük meg úgy per­gett, mint a könnyen perrenő orsó. Lassan lépdeltek. Korán volt... Rá­értek. Olyan lassan léptek, hogy még a magukat alig vonszoló legények is megelőzték őket. Már jóval eléjük kerültek, mikor egyszercsak hátuk­nak verődött egy meleg asszonyi hang: — Álljanak mán meg, emberek! Ec térré fordultak háttal-az irány­nak és amikor szembekerültek az asszonyokkal, újfent csak kérdéssel találkoztak: — Honnan jönnek? — Teccik valami? — kérdezte vá­lasz helyett Gáspár és kétkedőn néz­te az asszonyokat. Mit akarhatnak ezek tőlük. Hiszen még a szóra is fáradtak. A fenének van most kedve a cicázáshoz. — Messziről jönnek? — tette fel iámét, a kérdést a menyecske. — Messziről — ment vissza tom­pán a válasz Gáspár szájából és a legényt valami olthatatlan vágy fog­ta el, hogy lehemperedjen a hóba a puhaléptű fehérnépek elé. De nem a a a *m ii a iH> ^ Hí Tfc Hlk ~^ii'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents