Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-09 / 133. szám

Vasárnap, 1957. június

4

ESZAKMAGYARORSZÄG

3

FONÓNŐ

ÍRTA: PÁSZ'IORY ALAJOS 9 RAJZOLTA . TÓTH GYULA

KOHOMERNOK

proletárgyermek volt, s ezért az élet csak a gyár kapuját nyitotta meg Horváth János számára. Pedig gyermeki képzelete más jövőt festett. Tanítói is. Valahogy köznyelven így jellemezték: jófejű gyermek. Mégsem jelöltek számára helyet a középiskola padjaiban.

Csak műszerészinas lehetett. Délelőtt a gyárban dolgozott, délután pedig tanult. Ez még csak a szakmai tudás gazdagságát gyarapította. Tanulni . .; tanulni! Elvégezni a középiskolát. Ez volt minden álma. Éjszakákon át tanult. Tanult és harmadszor is tanult. Magánúton elvégezte a középiskolát. A szakérettségin bebizonyította, hogy egyetemi tanui- ÍXiányok folytatására is érdemes.

Horváth János akaraterejére a párt is felfigyelt. Mint ifjú kommunistát tanulni küldték, méghozzá a kohászprofesszorok hazájába, az ©ralba.

Már az első napon jelentkezett a legnagyobb nehézség, a nyelvtudás hiánya. Első feladata volt, megtanulni oroszul. Nehezen ment. De mindenütt segítséget kapott s így rövid idő alatt hallgathatta az egyetem orosznyelvű előadásait. Fáradhatatlan és törhetetlen volt mindenkor. A szakmai gyakorlatokon, vizsgákon mindig az elsők között volt*

KOVÁCS

1955-ben megkapta a kohómérnöki diplomát. Hazaindult. S itthon várta az öröm, a kohó- és gépipari minisztériumban közölték vele, hogy szülővárosában, özdon, a nagyolvasztóműnél kap beosztást. Akkor megígérte, hogy tudása legjavát adja az ózdi kohászok munkájának segítésére.

1/ ét év eredményei állítanak meg- hamisíthatatlan mérleget: Horváth János beteljesítette, szavát. Több mint tíz nagyjelentőségű újítást nyújtott be. Legutóbb például a nyersvas kohón kívüli kén téléní lésével hívta magára a figyelmet. Diplomatervét, amelyet az egyetemen készített, itthon a gyakorlatba ültette át és sikerült,

Horváth János nemcsak mérnök, hanem kiváló kommunista. A párt szervezésénél, amikor sokan még nemet kiáltottak az élcsapat erősítésének, Horváth János igennel válaszolt. Azért tette ezt, mert a párt, a nép állama nevelte őt, az egyszerű proletárgyermeket mérnökké.

BAKOS VENCEL

HENGERÉSZ

Cóhajda Ibolya gyermeki testét ^ korán megtörte a munka. A tavaszi zápor, a nyár cserző melege, az őszi szélvihar ott találta a mezőn. Egyszerű parasztlány volt. A rögös földek egyszerű munkása.

Ifjúi képzeletének sebes szárnyával hányszor elrepült a Sajó mellé. Leült a selymes fűbe s órákhosszat vágyakozva nézte a növekvő falakat. Akkor építették a fonodát. A kőművesek mellett sok-sok magafajta lány dolgozott. Segédmunkások voltak és munkaközben vágyakozva dicsekedtek egymásnak: — A gyárban fogok dolgozni, fonónő leszek.

A párban .;; fonónő leszek .:? — mondogatta Sóhajda Ibolya is. *— Óh, vajon elérem-e még? — sóhajtott fel.

Elérte. Nemsokára az egyik budapesti fonóüzem tanulója lett. A kulturált munka drága magvait jó tanítómesterei bőven osztogatták. S amikor eljött az aratás, a vizsga, az ő nevére is kiállították a szakmunkás oklevelet. Könnybelábadt a szeme. a boldogságtól szólni sem tudott.

Csodálkozása mindennél nagyobb volt, amikor belépett a miskolci pa- mutfonóda gyönyörű munkatermébe. Csillogó gépek, rejtett világítás.:?

1/ ét év telt el azóta. Sóhajda I'bo- ^ lya ~"2y utat tett meg. Az egyik legjobb fonónő lett. Ujjai alól havonta an ár olyan hosszú, selymes

tapintású gyapotkígyó fut ki, ameny- nyi Budapestig és visszafelé is elérne.

Mestere a szakmának. De másnak is. A kultúrának, Borsod néphagyományainak. A gyár kultúrcsoportjának egyik legjobb táncosa. A kommunista fiatalók között is ő volt az első, aki bátran kimondotta: KISZ* tag leszek.Sóhajda Ibolya, az egyszerű parasztlány felemelkedett, Fel, a kultúra lépcsőfokán.; ; ___....

H

ENGERÉSZ

\!%indig csodálattal néztem a ko- vácsokat. A pörölyök mellett 'formálták az izzó vasat, acélt. Or- mótlan bugákból karcsú tengelyeket, gépalkatrészeket alakítottak.

Művészek ők. Az élét formálásának művészei.

Ilyen kovácsra találtam a DI- MAVAG Gépgyár rúgóüzemében Kosztrub Sándor személyében. Tóth Jánossal ketten kovácsbrigádot alakítottak^ Gondolták, ketten jobban legyőzik a rakoncátlan erővel rendelkező acélt. S igazuk volt.

Az elmúlt hónapban, májusban, amikor 130 százalékos tervteljesitést ígértek, 5 százalékot „rávertek'’, 35 százalékkal túlteljesítették tervelőirányzatukat.

Kosztrub elvtárs a szerszámot mint fegyvert forgatja a kezében, mert bizony, fegyver a pöröly, a kalapács.

A másik fegyvere: a fegyver. Munkásőr. 1956 november 23-án, az ellenforradalom kitörése után egy hónappal, az elsők között kijelentette: kommunista voltam, kommunista leszek, megvédem a néphatalmat. Fegyvert fogott, hogy ha valaki mégegyszer rátámad a néphatalomra, a vasasokkal, a kovácsokkal találja magát szemben. Elgondolni is rossz, mi lett volna, ha nincsenek Kosztrub Sándorok, akik fegyvert fogtak.

T\élelőtt a gyárban dolgozik, dél- után a munkásőrségben van. Tanulja a fegyverforgatást. Szereti a békét, védi a néphatalmat. S ha egyszer harcra kerülne a sor, Kosztrub Sándor feleségéért és két gyermekéért fogna fegyvert. Családját és családunkat védelmezné.

De béke van. Békésebb szerszám a kovácsüllő, a pöröly. S most ott áll helyt, mert a béke nagyszerű őre ő..« -....V

ARGA GÉZA

VÁJ A R

f'*« aknem egy negyedszázada an- nak, hogy Varga Géza bekopogtatott a berentei bányaüzem irodájába. Mustrálgatták. Vézna emberke volt, mégis felvették. Kellett u munkaerő. A megbecsülés 12 évig soha nem volt osztályrésze. Bányász volt. Csak mint munkaeszközt tekintették. Pedig megérdemelte volna a megbecsülést. Csákánya nyomán sok szén került a föld felszínére. Bére csak éhbér volt. Akkor pedig kellett a családnak a pénz. Három gyermek éhes szája várta otthon a kenyeret. Fizetéskor de sokszor összeszorította A fogát. Hiába! Nem tehetett semmit.

De eljött a nagy nap, a felszabadulás napja. Már akkor tudta, mi a kötelessége. A kommunista pártba kérte felvételét, mint a legigazabb, a munkások, a bányászok, a parasztok pártjába.

Jubileumra készül most Varga bácsi. 25 évet töltött már a föld alatt Vájár. Munkatársai úgy tekintenek rá, mint az édesapjukra. S megérdemli a megbecsülést. Most egy új bánya nyitásán dolgoznak. Már a szénmezőben haladnak. Nemsokára átadják a hatalmas széntelepet.

Megszerette a bányát s most azt mondja, ha mégegyszer kezdené, akkor is csak bányásznak menne. Az fövik fiát is bányásznak nevelte, hogy ha majd az öreg Varga bácsi kidől a csatasorból, már szakképzett fia álljon a helyére.

A bánya — mindene. Jól keres.

Naponta 70—100 forintot is hozzátoldanak az előző napok forintjaihoz. Erre jön még a földalatti pótlék.

Ezt a keresetet, ezt az életet akarták elvenni októberben és novemberben a’^ uszítók. Varga Gézát ismét a lenézett emberek sorába akarták süllyeszteni. De megálljt kiáltott, mint annyi sokszáz becsületes kommunista. Amikor még szitkozódtak, ő már akkor is azt mondotta: dolgozni kell, mert az élet maga a szén.

Igen. A szén s a szénfalak művelőjet Varga Géza teremti az új éheM indössze négy évtized múlt el Bakos Vencel borsodnádasdi hengerész felett; Mégis több mint 26 éve dolgozik itt a hengersorok- mellett. Sokezer kilométernyi lemezt gyártott már azóta. Most éppen dinamólemezt hengerelnek. Sziporkázik a tükörsima felület. Ezer-ezerkét- száz fokon izzik. Perzseli, égeti az embert; De Bakos Vencelék ellenállnak a forróságnak?

A brigád, amelyben Bakos elvtárs dolgozik, mindig kiválóan teljesíti a tervét, Havonta sok-sok tonna alapanyagot megtakarítanak.

Bakos Vencel a gyár MSZMP intézőbizottságának tagja; Az ellen- forradalom idején, amikor a forró- fejűek kiadták a jelszót: megsemmisíteni a pártot, hozzájutni minden titokhoz, Bakos elvtárs ellenállt. — A párt ügye nem a ti ügyetek, — kiáltotta a csőcseléknek. Az ár azonban szörnyű nagy volt. Mégis hozzájutottak a párt okmányaihoz;

A vihar után munkához látott. Szervezte a pártot, beszélgetett a kommunistákkal: Szükségünk van a pártra, mint egy harapós kenyérre. Csakis a párt irányíthatja a mi életünket, vezetheti a mi harcunkat; gzavai sok helyen termő talajra találtak. De voltak, akiknek nem tetszett; K.- S., a salakhányó dolgozója egyszer nekiesett Bakos elvtársnak és számonkérte tőle, hogy miért kommunista. Mint Bakos elv- társ mondja, »elszórakozták« egy kicsit, s utána a hangoskodó eloldal- gott?

Bakos Vencel két frontot vállalt, az életért, a jövőért, a szocializmusért: a munka és a párt harcát; Erejét megacélozta az acél? melyet 26 éue> ionnál, alakít, mankót*** ~

P

ontosan tíz esztendeje, hogy Szabó Sándor 26 éves korában végleges pályát választott. A di- ósgyöi'i Lenin Kohászati Művekbe ment dolgozni. Amikor először belépett a fínomhengerde küszöbén, szinte megszédítette a forró hőség, a vörösen izzó acélszalagok tánca. Nem riadt vissza. Bátran odaállt a fogó mellé. A tűz maria, égette arcát, a fogó húzta a kezét. Rövid idő alatt jó munkás lett belőle. Munkatársai, vezetői hamar megszerettéki •

—

Néhány évvel ezelőtti amikor a gyárban hozzákezdtek Középeurópa legmodernebb hengersorának szereléséhez, az új középsorhoz, Szabó Sándort is az új üzembe helyezték* El-eltűnődött a tervrajzokon, és a tervrajzok nyomán előbukkanó csodálatos valóságon. Hozzászokott már a kemény munkához, s az új üzem* ben mindent csak gép végez. Az ember csak irányítja a munkát s az alárendelt, a gép engedelmeskedik.

Az új üzem megindulása után sem csalódtak Szabó elvtársban. Az egyik legkiválóbb dolgozó lett s egyszer nagy kitüntetés érte. Előhengerész és brigádvezető lett.

Most úgy áll a hérigéráUváríy rrieU lett, mint tengeré%zkapitány a kor* mánykeréknél. Kapitány ő is. Hen- gerészkapitány. Huszonnyolc ember figyeli szavát s a gépek az ő inté* sére engedelmeskednek;

FT iválóan dolgozik. Az elmúlt hónapban is mindössze 9.909 tonna hengereltacél volt a tervük, de 11.200 tonnát teljesítenek. Mindennap többet! — ez a jelszó. Kell a hengereltáru. No, meg kell a pénz a családnak, mert Szabó János tízéves fiát tanult emberré akarja nevelni* Azt akarja, hogy fia a pályaváUassH tását ne huszonhat éves korában kezdje? * ?

AD1UNK SZÁRNYAKAT

e nemes kezdeményezésnek

BARTA JÁNOS, a DIMÁVAG Gépgyár ifjúmunkása a minap olajos, maszatoe ruhában állított be a nagyüzemi KlSZ-bizottságra?

*— Idefigyelj, Jenő *—* kezdte minden bevezetés nélkül;:, i—■ Azt javaslom, hozzuk ismét létre az exportbrigádokat ii* Tudod, emlékszelíi5

Lehr Jenő, a KISZ-titkár, mindjárt megértette, mire céloz Barta. Arra a harmadik helyezésre, amelyet annakidején kiharcoltak országos viszonylatban?

Helyes, «-* bólintott a KlSZ-tit- kár és nyomban meg is beszélték, mit fognak tenni.

Csütörtökön a megmunkáló üzem KISZ-helyiségében rövid megbeszélésre jöttek Össze a fiatalok?

— Elvtársak — kezdte Lehr elvtárs —, valamennyien tudjátok, milyen nehéz helyzetben van népgazdaságunk. Arról sem kell beszélni: milyen jelentősége van az exportmunkának. Tudjátok, hiszen itt élünk ? ?

NÉHÁNY PERC MÚLVA a KISZ- teremben mindenki az exportbrigádokról beszélt; Bujdosó János esztergályos már ki is szemelte magának, kiket vesz a brigádjába; Másnap reggel már azt jelentette, hogy együtt áll a brigádja és versenyre hívja Császár József marós-brigádját, amely szintén megalakult;

Versenypontoknak a következőket javasoljuk w mondotta Bujdosó János magabiztosan* lelkesedve, égve la munkavágytol*

1. A minőség állandó javítása érdekében minimálisra csökkentjük A

selejtet?

2? Az áprilisi szerszámfogyasztáshoz viszonyítva (ekkor volt teljes ütemű a termelés) a IIT; negyedévben 8 százalékkal csökkentjük a szerszómfogyasztást;

3. Munkahelyünket példásan, tisa* tán tartjuk, ügyelünk a gépek kanban tartására ;

4? A munkafegyelem megszilárdítása érdekében.' tel jesen megszüntetünk minden késést és kimaradást* Segítséget adunk a most szabaduló

fiataloknak?

5; Mint KISZ-fiatalok, tevékenyen résztveszünk a KISZ munkájában,

Császár József marós brigádja elfogadta a kihívást? A fiatalokat nem hagyják magukra; Kárpáti Béla üzemvezető és Valenta Kálmán fiatal mérnök önként vállalták, hogy patronálják az újonnan megalakult exportbrigádokat;

AZ IFJÚMUNKÁSOK kezdeményezését örömmel fogadta nemcsak a DIMÁVAG Gépgyár MSZMP intézőbizottsága, hanem a, megyei bizottság 3s? Különösképpen azért, mert e kezdeményezésben a fiatalok tettrekészségét, segíteniakarását látja} Helyes lenne, ha nemcsak a DIMÁVAG -ban, hanem a megye többi üzemeiben is életrekeltenék az exportbrigédokat, a köztük folyó versenyt, mert ez is elősegítené «ép* -gazdaságunk fej&xíését*