Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-09 / 133. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 195T. Jiinla» & „a 9 A leszerelés kilátásai A SZOVJETUNIÓ legutóbbi le- •zerelési javaslatai számos olyan új tényezőt felvetettek, amelynek megvitatása és elfogadása elől a nyugati hatalmaknak egyre nehe- . zebb kitérni Mint ismeretes, hat napra újból felfüggesztették a le­szerelési albizottság londoni ülését. Ezalatt megpróbálják elhárítani a tárgyalások útjában álló akadályo­kat. Bizonyosak még nem lehetünk afelől, hogy ez milyen eredménnyel járhat. Azonban a részleges meg­egyezés lehetősége ma már nem is a javaslatok különbözőségén múlik, hanem elsősorban a nyugati hatal­mak szándékának őszinteségétől. Attól, hogy vajon megszüntetik-e a szavaik és tetteik közötti különbö­zőséget. Mert ami a szavakat illeti, nagyon nagy a lehetősége a közös pontok megtalálásának. Az új amerikai leszerelési javas­latokat, melyekről már két héttel ezelőtt is beszéltek, még mindig nem terjesztették elő az albizott­ság ülésén. Ennek oka a Reuter értesülése szerint az, hogy eddig még egyetlen NATO-ország kor­mánya sem járult hozzá ahhoz a javaslathoz, amelyet Harold Stas- sen, az amerikai küldött hozott ma­gával az Eisenhower elnökkel való megbeszélésének eredményeképpen. Egyes nyugati körök véleménye szerint ezekben a napokban Wa­shington, London, Párizs, Ottawa és Bonnban titkos tárgyalások foly­nak a leszerelés kérdéseiről. Ezek­nek célja, hogy a nyugati hatalmak kidolgozzák közös leszerelési állás­pontjukat a Stassen által hozott amerikai javaslatok alapján. Világ­szerte erősödik az atomfegyver kí­sérletek megszüntetését és a tömeg- pusztító fegyverek törvényen kívül helyezését követelő mozgalom. Ez bizonyos jelek szerint változásokat idézett elő az Egyesült Államok po­litikájában. Washingtonban hivata­los személyiségek közölték, hogy Harold Stassen a londoni leszere­lési tárgyalásokon felhatalmazást kapott, mint az amerikai küldött­ség vezetője, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetéséről tárgyal­jon a Szovjetunióval. Washingtoni - értesülés szerint Stassen már négy- szemközt is tárgyalt _ Zorinnal, a Szovjetunió képviselőjével, amit csak jó jelnek lehet tekinteni. ZORIN, A SZOVJETUNIÓ KÉP­VISELŐJE e héten bejelentette: a Szovjetunió kész arra, hogy hala­déktalanul egyezményt kössön az atom- és hidrogénfegyver kísérletek beszüntetéséről, ha ebbe beleegyez- nek az ENSZ leszerelési albizottsá- ' gában résztvevő országok és első­sorban ama hatalmak képviselői, amelyek atom- és hidrogénfegyve­rekkel rendelkeznek. A megegyezés kilátásainak javulását mulatja, hogy az amerikai kormány egyik magasrangú szóvivője kedden a DPA hírügynökség tudósítójával közölte: a leszerelésről kötendő részleges egyezmény után már nem kell sokáig várni a politikai légkör meg javulására, amely a négyhatal­mi külügyminiszteri értekezlet elő­feltétele. A szóvivő bizakodását az­zal indokolta, hogy a Stassen által rövidesen előterjesztendő leszerelé­si javaslatoknak törvényszerűen a légkör javulásához kell vezetnie. Bizonyos közeledés várható az ellenőrzött övezetek Európában való létrehozása terén is. A Szovjetunió, mint ismeretes már több hónappal ezelőtt indít\*ányozta, hogy Európá­ban létesítsenek »csökkentett fe­szültségű« övezetet, amelyben ki kellene pi'óbálni az egyidejű száraz­földi megfigyelést és a demilitarizá- lás rendszerét. Javaslatot tett az általa ilyen területnek minősíthető övezetekről. Arról értesültünk, hogy állítólag Stassen új terve ugyancsak tartalmaz hasonló javas­latokat. A leszerelési tárgyalások feladata tehát, hogy megegyezést hozzon létre ebben a kérdésben is kompromisszumus megoldással. OLLENHAUER, a nyugatnémet­országi szociáldemokrata párt ve­zetője visszatérve londoni tárgyalá­sáról, annak a határozott vélemé­nyének adott kifejezést, hogy Wa shington és Moszkva őszintén tö­rekszik a nemzetközi enyhülés és a fokozatos leszerelés elősegítésére. A jugoszláv Borba véleménye szerint most valóban reális lehetőségek kí­nálkoznak az első részleges, de kéz­zelfogható megállapodás létrehozd sára. Sokminden múlik azon, hogy a tömegek nyomása milyen erővel követeli a nyugati kormánykörök tői a leszerelésben és a hidrogén fegyverek eltiltásában való meg egyezést; KOVÁCS KÁLMÁN ÁSOK HARCA „Lobogj te szent lenini zászló 1“ fi alk, puha szellő remegtette meg a nyurga jegenyék leveleit és ezernyi apró ráncba bontotta szét a vérszínű, drága nehéz selymet. És lengett a szélben a zászló. Kemény, csontos, munkáskéz mar­kolta aranyozott rúdját. A zászlóra tapadt sugárzó tekintetekből, a szí­vek mélyéből égnek szállt a néma esküvés... „Vörös selymünket nem gyalázhatják többé, tiszta marad, suhogó! Ki kezet emel rá, sírba hull!’* Feszülten, némán, mozdulatlanul, vigyázban álltak a karhatalmis- ták és úgy hallgatták az öreg vasmunkást, a D1MÁVAG Gépgyár inté­zőbizottságának elnökét, Szerankó Rezső elvtársat. A sok-sok csatában meg edzett harcos ajkáról remegve röppentek fel a szavak: — A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói nevében azzal a kéréssel adom át e zászlót a megyei rendörkarhatalmi zászlóaljnak, hogy vigyázzanak rá, ne engedjék, hogy újra szennyes kezek mocskolják be magasztos színét. Epgymás után járultak a zászlóhoz a gyárak küldöttei és sorban kötötték rá piros, nemzetiszínű szalagjaikat. A karhatalmi zászlóalj nevében Kácsor Gyula rendőrszázados elvtárs vette át meleg, meghatott szavak kíséretében a munkások ajándékát. — Erőnk és egységünk tudatában esküszünk — mondotta —, hogy, soha többé senki nem csavarhatja ki kezünkből a DIMÁVAG dolgozói által adományozott vörös zászlót, sem árulás, sem az ellenség gálád tá­madása. Tj*elhangzott az Internacionálé. A dallamok zúgva szárnyaltak a röpke szélben. A munkásszemek csillogva, lángolva kigyultak, s a géppisztolyok hideg, fémesen csillanó érccsövére még elszántabban szorultak rá a kérges, erős kezek. Zengett a dal. A szellő puha ujjakkal simogatta a suhogó selymet. Lobogott, lengett a zászló, s messzire lán­goltak rajta a betűk: szilárdan megvédjék a proletárdiktatúrát. Török Alfréd — GYERMEKEKNEK — Madárország szor­galmas kis lakói csi­csergés, madárfütty mellett építették, szé­pítették otthonukat. Becsületes munkáju­kat semmisem zavarta. A madarak tanácsa bölcsen irányította az két!« életet. A A tanácsba egyszer- csak megjelent egy ke­selyű. Nem tetszett ez a madaraknak, de a bölcsnek mondott ba­goly, aki elnökölt, he­lyeselte. Sőt, azt mond­ta: már régen kellett volna az ő segítségüket kérni és sokkal köny- nyebben élhettünk vol­na. Az idősebb sasok, akik jól ismerték a ke­selyűt, fejüket csóvál­ták s az sem tetszett nekik, ahogy a bagoly beszélt. A százeszten­dősnél idősebb varjúk pedig kórusban meg­szólaltak: — Kéri a kár... kár..; A vadgalambok is beleszóltak: — Igaz .. -. Igaz. 9 A sasok pedig csőrü­ket csattogtatták. Már egész zajossá vált az ülés, mikor egy gyors­röptű sólyom sietéstől lihegve bejelentette: »A keselyük tépik társain- kat, tiporják fészkein­tanácsban ülők kérdése morajlott: — Mit tegyünk? A bölcsnek vélt ba­goly ijedt hangon vála­szolt: r— Meg kell egyezni. — Kár... kár.. > kár... — kiabáltak a varjak. — Nem alku­szunk, nem alkudunk — búgták a gerlék. — Harcra, harcra! — zúg­ták a sasok. A bölcs­nek hitt bagoly le akar­ta beszélni őket, de a körülállók hamar el­kapták a frakkját. S ekkor olyan csalás ju­tott tudomásukra, ami még nem fordult elő eddig madárországban. A bölcs bagoly tollái közül egy gyáva ka­kukk menekült a bokor közé. A bátor sasok elin­dultak és hősiesen har­coltak a romboló kese­lyűk ellen. Sokáig tar­tott a harc, s ők még a harc után is távol ma­radtak otthonuktól, hogy dolgos társaik nyugodtan építhessék tönkrezúzott fészkükét. Csaknem egy félév telt el, mikor vissza­tértek és meglepődve látták, hogy fészkeik kakukkfiókákkal van­nak telve. S akik eddig mások otthonát védték, sajátjukat vesztették el. Ä fiatalabb sasok erőszakkal ki akarták vetni a betolakodókat. De a legmegfontoltabb öreg sas megtiltotta és távozásra szólította fel a Icakukkokat. Ügy-e kiváncsiak vagytok, hogy szót fo­gadtak-e a kakukkok? Én is. Egy másik me­séből megtudjuk. BÁTHORY LÁSZLÓ AZ ANGOLOK EJTŐERNYŐS MACSKÁKAT VETNEK BE MALAJFŐLDÖN A macskáknak is vannak ejtő­ernyőseik: Malájföld bizonyos pont­jain ejtőernyős macskákat vetettek be az egerek elleni harcba; KÖNYV AUTOMATÁK Bécsben automatákat helyeztek üzembe, amelyek megfelelő pénz' összeg bedobása ellenében automa tikusan kiadják a gép »kirakata ban« elhelyezett könyvek valame lyikét. Újabb ajándék a „Letört palántákénak Az Északmagyarországi Áramszol­gáltató Vállalat üzemi bizottsága, a vállalat szervezett dolgozói nevében 1000 forintot juttatott el szer­kesztőségünkhöz. Az adományt a Süketnémák Állami Gyógypedagó­giai Intézet tornanádaskaj iskolájá­nak küldték. Az Áramszolgáltató Vállalat dol­gozói írásos jelentést nem küldtek. A pénzesutalványon csak az olvas­ható, hogy kinek szánták az összeget. Szerénységről vallanak ezek a sorok, mégis az emberi érzés sugároz róluk: megértés, szeretet. Köszönetét mondunk az Északma­gyarországi Áramszolgáltató Válla­lat dolgozóinak és elsősorban üzemi bizottságának, amiért e nemes csele­kedettel segítséget nyújtottak a le­tört palántáknak. Az összeget postán eljuttatjuk az intézet vezetőségének. Ha már megvan, használjuk is a locsolókocsit A tavaszi évszakban, ha a nap­sütés el is marad, de a száraz por meg-megjelenik. Kellemetlen po­ros utcán sétálni. De ezt talán még eltűrnénk. Az üzletek ajtaja nyáron nyitva 0 van, nemcsak a textilárukra gon­dolok, hanem elsősorban az élelmi­szer üzletekre és bizony a por oda is bemegy anélkül, hogy várná va­laki. Van locsolóautónk, de miért nem használjuk rendszeresen és miért nem portalanitjuk az utcákat? Re­méljük a jövőben az illetékes váro­si szervek gondoskodnak arról, hogy ne rozsdásodjon a locsolóautó; , IVÁNSZKI ÁRPÁD Ózd. Nemcsak Shakespeare eredetiségét fenyegeti veszély, hanem Moliere-ét is Párizsban óriási meglepetést kel­tett Henry Poulaille író legújabb könyve, amelynek címe: »Corneille Moliere álarca mögött.« Poulaille ebben a könyvében azt állítja, hogy Moliere remekműveit Corneille írta s azokat némi pénzért eladta Jean Baptiste Poquelin-nek, akinek csak SZEMES ISTVÁN? SZILÁRDAN lOVÁBB A KÖZÖS HON ^ Látogatás a sárospataki Kossuth Tsz-ben ^ Jó ember az elnök ..; Tpüze&ér. A Bodrog egyik holt- ágát hívják így a patakiak. Mellette terül el a Kossuth tsz 14 holdas kertészete. Keresve sem ta­láltak volna megfelelőbb helyet erre a célra. A kitűnő termőtalaj, a nagy­szerű öntözési lehetőség, s nem utol­sósorban a tsz tagok szorgalmas munkája igazi pénzforrássá vará­zsolja az ittlévő földterületet. A ker­tészeti brigád tagjai éppen »fészkel­nek«, azazhogy a 4 holdas dinnyeföl­det készítik elő a palánták kiülteté- séhez; Krizsán József elvtárs, a brigád vezetője nagy szakértelemmel szórja a műtrágyával kevert komposztot a tiinnyepalánták alá. Közben irányítja a nagyrészt nőkből álló brigád mun­káját. Köszönésünket fogadják,, azon­ban nem nagy hajlandóságot mutat­nak a velünk való beszélgetésre. — Muszáj dolgozni, nem állhatunk 3e, mert akkor j sm gyűlik a munka­egység, :— mondja az öreg Krizsán bácsi, a brigád vezető apja. — Bizony, jó óra van nálunk a munkaegység* nek, érdemes érte szorgalmasan dol­gozni — jegyzi meg egy csinos, nap­barnított arcú fiatalasszony, =—• ifjú Sasvári Kálmánné. A beszélgetés során kiderül, hogy a tsz-ben január óta minden hónap­ban rendszeresen osztanak készpénz- előleget.- Munkaegységenkint 10 forin­tot, májusban pedig 20 forintot fizet­tek minden tsz tagnak; Egy-egy tsz tag vagy család szép pénzt visz haza havonta; Krizsán József például, aki feleségével együtt ledolgozott 80 munkaegységet, 1600 forintot, Ka­il y útja- István sertésgondozó 76 mun­kaegységre 1520 forintot, ifj; Hézsai Mihály, a növénytermesztési brigád tagja 55 munkaegységért 1100 forin­tot kapott kézhez.­t Üregen keresnek a kertészeti bri­gád női tagjai is. Itt dolgozik az 51 éves Sasvári Kálmánné, aki 17 éves Jolánka nevű lányával együtt 1300 forintot, a menye, ifj. Sasvári Kál­mánné 4 gyermekes fiatalasszony pe­dig egymaga 31 munkaegységre 620 forintot kapott a legutóbbi fizetés alkalmával. Most már megértjük, hogy miért! dolgoznak olyan szorgalmasan. Nem is zavarjuk őket tovább, csak még egy kérdést;. Mondják már meg, hogyan csinálják, hogy minden hó­napban fizet a csoport? — Hát ezt már jobb lenne, ha az elnöktől kérdezné meg, —* mondja Fenyő János brigádtag. — Hát milyen ember az elnök? Idős Sasvári Kálmánné erre a kér­désre kicsit büszkén ennyit mond: »Jó ember az elnök, szereti a tagsá­got, és mi is szeretjük őt, mert igaz­ságos és okos ember * ? j Megtisztultunk a viharban ..; A z elnök, akit a tagság jó ember­*-*• nek tart, Vaskó Imre elvtárs. Egyszerű, szerény fiatalember, alig lehet túl a harmincon. Arcát bronz- színűre festette a tavaszi nap. Meg­látszik rajta, hogy inkább a tsz föld­jein, az emberek között tartózkodik, mint az irodában. Véletlen, hogy most itt találjuk. — Vásár van Patakon és van egy s más tennivalóm ezzel kapcsolatban, mondja kissé mentegetőzve. Sok munkája mellett is készséggel áll rendelkezésünkre; Afelől érdeklő­dünk először, hogy hogyan sikerült a tsz-t megmenteni az ellenforradal­mi támadással szemben.­Bizony, nem volt könnyű a helyzetünk. Az ellenforradalmi uszí­tás hatására a tsz-en belüli huligá­nok és lógósok követelték: »Osszunk széjjel mindent«* Plosz elvtársat, a párttitkárt megfenyegették, hogy a kútba dobják. Elhatároztuk, hogy erélyes intézkedést teszünk a tsz megvédése érdekében. Csoportgyű­lést hívtunk össze és kizártuk azokat, akik már régebben is ki akartak lép­ni, továbbá akik hangoskodtak és uszítottak a tsz feloszlatása mellett. — így a 90 családból maradt 60 család, de ezek valamennyien szilárd hívei a szövetkezeti gazdálkodásnak. Ezzel a lépéssel egy csapásra sikerült megszilárdítani a munkafegyelmet. Tagjaink a legnagyobb ellenforra­dalmi vihar közepette egy ember­ként- végezték az őszi vetési és beta­karítási munkát és gazdasági építke­zéseket végeztek. Nyugodt lelkiisme­rettel állíthatom, hogy megtisztul­tunk a viharban. — A kommunisták szilárd helyt­állásának, összefogásának köszön­hető, hogy termelőszövetkezetünk át­vészelte a nehéz napokat. Nálunk az MDP tagok úgyszólván kivétel nél­kül kommunisták voltak és már no­vemberben kérték átigazolásukat az MSZMP-be, sőt három új pártta­gunk is van; A helyi adottságok kihasználása nem spekuláció! T/askó elvtárs ezután arról pa- v naszkodott, hogy egyes felsőbb irányító és ellenőrző szervek, — nem ismerve eléggé a helyi viszonyokat, azzal próbálják őket vádolni, hogy a tsz vezetősége túlságosan előtérbe helyezi a pénzszerzési lehetőségek kihasználását. — Spekulációval vá­dolnak bennünket, pedig mi csak a helyi adottságainkat akarjuk kihasz­nálni a tagság és az egész ország ér­dekében — mondja kissé méltatlan- ___ k odva Vaskó elvtárS, s így folytatja: látnak =5 Hát baj az, hogy mi a kőbányán-1 világositással, vagy tanáccsal kát és homokbányánkat felhasznál­juk a szükséges gazdasági épületeink megépítésére? Ebből építettük pl. a múlt év őszén a tehénistállót, a tej- feldolgozó üzemet, lakást dolgozóink­nak és más gazdasági épületeket. Ugyanerre kellett a homok is. Per­sze adtunk el a kőiből is, homokból is. Ennek az árából vettük az épít­kezéshez szükséges faanyagot. Meg­mondom őszintén, hogy így majdnem ingyenbe van nekünk az építkezés. Hát nem az államunknak haszon az, ha nem szorulunk kölcsönre? — Van egy ipari javítóüzemünk is. Itt készítik és javítják a saját ter­mésű borainkhoz szükséges hordó­kat, a kovács és lakatos kijavítja gazdasági eszközeinket, gépeinket — mert van bőven. Hát miért spekulá­ció ez? Igaz, van pálinkafőzőnk, da­rálónk is, de én erre azt mondom, hogy sok más tsz-nél is van. Egyéb­ként sem ez biztosítja a lehetőséget a rendszeres havonkénti munkaegy­ség fizetésére, hanem a sertéshízla lás, a tehenészet és tejtermék feldol­gozás, a juhászat, a kertészet, vagyis főjövedelmünk a tagok által végzett közös mezőgazdasági munkából adó­dik, — mondja nekitüzesedve az el­nök; Igazat adunk neki; Annál is in­kább, mert meggyőződtünk: a sáros­pataki Kossuth tsz tagsága szorgal ma® és becsületes munkával teremti meg az anyagi lehetőségét annak, hogy minden hónapban készpénzelő­leghez jussanak. Láttuk a kertészetben és a répa- földön dolgozó lányokat, a juhászo­kat, a sertésgondozót és a többi tsz tagot. Bizony nem a spekuláción tör­ték a fejüket, hanem azon dolgoztak, minél több dinnyét, búzát, cukorré­pát termeljenek és hogy emeljék a tehenek tejhozamát, növeljék a gyapjuhozamot, stb. A mit láttunk, csak példaként ál­^ Kihatjuk megyénk minden ter­melőszövetkezete elé. A vezetést, munkafegyelmet, a szakszerű gazdál­kodást, s nem utolsósorban a párt szervezet munkáját; Vendégeket, érdeklődőket szívesen és készséggel szolgálnak fel­az volt a dolga, hogy aláírja a Mo­liere nevet és előadassa a darabot* Feltűnést keltő állításában Pou­laille hivatkozik Pierre Louys-re, aki ötven évvel ezelőtt megérezte, hogy a két nagy francia klasszikus stílusa sok tekintetben hasonló, uevanakkor pedig a Moliere neve alatt megjelent rossz versekben nyoma sincs a görög, a latin és ál­talában a klasszikus műveltségnek, amely viszont mindenütt áthatja jó verssorait. Poulaille ezenkívül megjegyzi, hogy Moliere arany kor szakával kü­lönös módon egy időbe esik a Cid szerzőjének ugyanolyan hosszú hall­gatási időszaka. Innen már csak egy lépés kell ahhoz az állításhoz, hogy ez a körülmény titkos megállapo­dásra valljon Corneille és Moliere között; Közös kirándulás A vasgyári X. és az ujdiósgyőrí IX. sfcámú postahivatal dolgozói, hirlapkézbesítők a napokban közös kirándulást rendeztek Lillafüredre; Ezek a dolgozók esőben, sárban, napsütésben és hidegben házhoz vi­szik a levelet és az újságot, méltán megérdemélték, hogy kellemesen érezzék magukat, elszórakozzanak a szabadban. A kirándulás alkal­mával a stúdiót is megtekintették* felhívás A nagymiskolci partizánok és a Mókán tagozat vezetősége értesíti tagjait, hogy vezetőségi ülésüket nem pénteken, hanem hétfői papon, 16 órakor tartják. A vezetőség kéri, hogy a tagság a problémáikkal ezen a napon látogassa 18 órától a hiva­tali helyiséget, Rákóczi utca 12. szám alatt. MSZHSZ Partizán-tagozat vezetősége. Városi tanácstagok fogadóórái Június 10-én: Toppay József Anna «4 14. sz. 8—16 óráig. Nyíró Sándor III. kér* tanács 16—18 óráig, Csépányi Árpád Há­mor, Tanácsháza 17—19 óráig, Kovács An* talné III. kér. Segesvári u. 8. 9—11 óráig, Meszlérl Zoltán Csabai kapu 29. 18—20 óráig. Június 11-én; Sajó Aladár III. Hegyalja u. 2. 17—19 óráig. Június 12-én: Fórits Gusztáv Lillafüred 16—18 óráig, Nádler Viktorné Széchenyi u. 96. sz. 17—19 óráig, dr. Grigássy Pál Petőfi u. 23. 14—15 óráig, Adám Jánef Schönherz u. 24/b. 17—19 óráig. Mezei La* jós Bartók Béla u, 80, 18—20 óráig«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents