Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-05 / 129. szám

4

fiSZAKMAGYARORSZÄG

SR.

„Nem vagyok fanatikus pacifista, de az atomháborúban mégsem hiszek”

— jelentette ki Tito marsall szkoplyei pohárköszöntőjében

Belgrad (MTI) Mint a belgrádi rádió jelenti, a szkoplyei katonai terület tisztikara hétfőn ebéden látta vendégül Ju- szip Broz Tito marsallt, a jugoszláv fegyveres erők főparancsnokát.

Az ebéden Valjko Kovacsevics vezérezredes, a szkoplyei katonai terület parancsnoka pohárköszöntőjében a maga és a jelenlévő tisztek nevében üdvözölte a hadsereg főparancsnokát.

Tito marsall a pohárköszöntőre adott válaszéiban a tölptoi között a következőket mondotta:

— Önök, elvtársak, figyelemmel kísérik mindazt, ami ma a világban történik, figyelemmel kísérik a fegyverkezési hajszát. Ebben a hajszában részt vesznek egyes nagyhatalmak, amelyeknek ehhez megvannak az anyagi, műszaki és tudományos lehetőségeik. Ne zavarja meg önöket, hogy mi nem kelhetünk versenyre velük, hogy nem tarthatunk lépést az atomháború előkészületeivel és hogy nincs atombombánk. Nem vagyok fanatikus pocifista, mert elég tapasztalattal

rendelkezem, de az atom’ 'tórában nem hiszek, tekintet nélk-i azokra az előkészületekre, amelyek ma folynak. A józan ész késztet bennünket arra, hogy így tekintsünk az atomháború ehetőségére.

Nem hiszem ugyanis, hogy azok az emberek, akik ma saját népük és az egész emberiség előtt felelősek, annyira rövidlátók lennének, hogy ilyen lépésre szánnák magukat. Másrészt pedig most nem akarok itt arról beszélni, hogy a pusztítás helyett mi mindenre lehetne felhasználni az atomerőt, hogy e tekintetben milyen nagy lehetőségeket látok.

— Mi nem sietjük el a dolgot és nem szervezzük át hadseregünké# az atomháború eshetőségére. Mi tökéletesítjük a hagyományos fegyverzetünket és arra törekszünk, hogy hadseregünket megjavítsuk a rendelkezésünkre álló hazai erőkkel és külföldi fegyvervásárlásokkal.

— Népeink szeretik hazájukat, szeretik a békét, s ha kell, minden pillanatban készen állnak arra, ho?v életüket adják szocialista

rendszerünkért. Másrészt népeink a békéért harcolnak. A béke tekintetében hadseregünk egységes népeinkkel, nincs közöttük különbség, mert hadseregünk tagjai a népből jöttek. Ezért van szükség arra, hogy hadseregünk tökéletesítéséi vei párhuzamosan harcosaink az elméleti katonai problémákkal is foglalkozzanak tanulmányozzák az esetleg háborúban alkalmazandó új taktikát és stratégiát. Ezt kell tanulmány ozniok, atombombára pedig nincs szükségünk.

Tito marsall a továbbiakban arról beszélt, hogy az utóbbi időben sor került sok olyan tisztnyuedíja- zásra, akik a háborúban nyerték eí rangjukat és akiknek óriási érdemeik vannak. Nyugdíjazásukat a gazdasági helyzet tette szükségessé.

— Nem hiszem hogy ezek az emberek elveszítették volna kap- •solataikat a hadsereggel és kévé? bé szeretik a hadse; jget most, mint azelőtt. Ellenkezőleg, hiszem, hogy készek lennének n < nban a hadsereg soraiba állni, ha erre szükség lenne.

^/cyáreleji határjárás Hercegkútán

Párperces zápor porzott végig a határon. Csak amolyan futóeső volt, amely a Sinka-tető mögül bukkant elő, és gyors iramban szaladt a Bodrog felé. Aztán újból felragyogott a nap, és most a június derűs fényében fürdik az egész hercegkúti határ. A friss esőcseppek, mint parányi brilliánsok, ott csillognak még a kukorica ívelt szablyáin, meg a pipacs lángvörös selymén. De néhány pillanat és eltűnnek újra, mintha misem történt volna.

A kenyeret Ígérő mezőket járjuk a hercegkuti határban. Frikker József tanácselnök a kísérőnk, aki szinte mindennap megteszi ezt az utat és olyan jól isméi1 i itt a dűlőket, minden talpalatnyi földet, mint a tulajdon tenyerét. Egy lélegzetvételre sorolja el nekünk, melyik darab -kié.-Ez itt-a Götz- Bálinté, amaz a Stumpf Józsefé, odébb a Felső József, Ránk Ignác búzaföldje nyújtózkodik a melengető júniusi napsütésben.

Emberemlékezet óta nem volt Üyen kövér és ígéretes a határ Her- cegkúton, mint ezidén. Az őszi búza kötésig, a rozs még annál is feljebb ér. Holmi apró emberke aligség látszik ki belőle. Már kihányta a kalászát az őszi árpával együtt. És rnilyen sejtelmesen pompás a zenéjük, amint zsenge fejüket ritmikus hullámzással össze-összeütögetik a Hotyka felől idetévedő enyhe légáramlásban. Haragoszöld a levelük, a száruk, nyoma sincs sehol a sápadtságnak.

— Meg is kaptak tőlünk minden gondozást — k apcsolód ily be le a gondolatomba az elnök. Majd így folytatja:

— Mert mi már évek óta rátértünk a belterjes irányú gazdálkodásra. A hegyek miatt kicsi a határunk, kénytelenek vagyunk okosan gazdálkodni. Persze a belterjesség nálunk nem azt jelenti, mintha valamiféle különleges ter- melvónyekkel foglalkoznánk, hanem azt, hogy meglévő adottságaink legteljesebb kihasználásával igyekszünk fokozni a termést, növelni jövedelmünket. Saját gyakorlatunkból, évtizedes tapasztalatainkból tudjuk, hogy a föld csakis akkor ad gazdag termést, ha tőlünk is megkapja, amire neki szüksége van. De meg is hálálja a beléje fektetett munkát.

— Ezért ezen a tavaszon, mivel megvolt rá a lehetőség, három vagon műtrágyát igényeltünk, kétszer annyit, mint tavaly. De még ez is kevésnek bizonyult, így ezen felül mintegy 60—70 mázsányit vásároltak még dolgozó parasztjaink a pataki föidművesszövetkezetben. Ezenkívül az istállótrágyát télen az utolsó villáig mind kihordtuk a földekre. Ott szarvasokba rakva, szakszerűen kezeljük, érleljük. Meg is dicsér érte minden évben a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. A gondos őszi-tavaszi munka, az alapos trágyázás a magyarázata, hogy a határunk ilyen gyönyörű, terméskilátásaink kitűnőek.

A továbbiakban megtudtuk Frikker József elnöktől, hogy igen jól áll a község a növényápolási munkák tekintetében. A répát általában már háromszor megkapálták, a burgonyát kétszer töltögették, s a kukorica is megkapta az első, helyenként a második kapálást. A szőlők állapota kifogástalan. Nagyszerű termés Ígérkezik furmintból

és hárslevelűből a Pogánykúton, Gomboson és Királyhegyen egyaránt. Hogy az esős időjárás nyomán esetleg fellépő peronoszpóra- veszélynek elejét vegyék, már kétszer is permeteztek. Most folyik a kötözés. Védőszerekkel, raffiával bőségesen el vannak látva, semmiben sincs hiány.

Valahol az Alsócserjén járunk már, aíhikor a beszéd fonalát visz- szavezetjük a belterjesség kérdésére.

— Az állattenyésztés, elsősorban a szarvasmarha tenyésztésé elengedhetetlen feltétele a korszerű gazdálkodásnak veszi át a szót az elnök.

— És ki is fizetődlk. Ez a tapasztalat a magyarázata annak, hogy soha annyi lábasjószág nem volt Hercegkuton, mint ezen a tavaszon. Különösen sok gazda foglalkozik szerződéses sertéshízlalással és tenyészállatok nevelésével. Hogy csak néhányat említsek: Stumpf Antal,a Nár János tenyészbikát. Stumpí János, Hoffmann János, Stumpf Flórián és Rák Antal tenyészkant és tenyészkocát nevelnek, s azokért igen szép összegeket kapnak az államtól

— Most az a tervünk, hogy az egész község egyetemlegesen áttér a fehér hússertés tartására. A földművelésügyi minisztériumtól már igényeltünk is tenyészkanokat és kocákat, s így néhány éven belül csakis gyorsan nöyő, fehér hússertéseket lehet majd látni a herceg- kuti kondában.

— Egy szőlőtermelési szakcsoport már második éve működik a községben, évről-évre fokozódik a gyümölcstermelés iránti éídeklő- dés, hamarosan meg tudjuk alakítani a gyümölcstermelési szakcsoportot is. Úgy gondolom azonban, hogy a legerőteljesebb működést a sertéstenyésztési szakcsoport fogja kifejteni, amelyikben szinte az egész község benne lesz. Ez nagy segítséget nyújt majd a tenyészállatok beszerzése és a hízott sertések értékesítése tekintetében. Hiszen a hercegkuti szalonna már eddig is messze földön híres volt, most pedig áttérünk a fehér hússertés tartására, így valósággal egy-egy nyájra való kövér sertést tudunk majd átadni a szövetkezeteknek, vállalatoknak minden esztendőben.

Aranyszínű napsugárban járjuk a hercegkuti határt, amely íz iménti zápor után megír is&ü Ive pompázik, illatozik. S benne hajladoznak, kapálnak, töltögetnek ennek a hegyek közé ékelt kis községnek dolgozó parasztjai. Dolgoznak szorgalmasan, mert a hercegkutiak a mezei munkák elvégzése és a gazdag termés betakarítása tekintetében ezidén is ott akarnak lenni, ahol az elmúlt években is voltak — az elsők között...

H. J.

Védehessünk a hernyókár ellen

Ha végigmegyünk a miskolc-sátor-1 aljaujhelyi országúton, szomorúan tapasztaljuk, hogy a gyümölcsfák, több helyen levelüktől lekopasztva állnak. A fák gallyain vastagon találjuk a galagonya-lepke sárgás-fe-. ke te pettyes bábját és a bábból tömegesen kibújt fehér lepkéket. \

Különösen nagy kár van a bodrog- / keresztúri földművesszövetkezet ke- v zelésében lévő almáskertben. Ezzel .szemben nincs kár a bodrogkeresz- turi termelőszövetkezetben, mert idejében elvégezték a szükséges permetezést.

A jövőévi kár csökkentése érdekében már most le kell szedni és meg kell semmisíteni a fákon lévő bábokat. Ha már a lepkék kibújtak a bábból és tojásaikat lerakták,, akkor a kikelő hernyók ellen permetezéssel védekezzünk. A permetezéshez szilvafánál használjunk 0.6, alma és körtefánál 0.8 százalékos »Holló 10« permetezőszert. A permetlé készítésénél lágyvizet használjunk, hogy ne legyen olaj kicsapódás, mert az perzselést okoz. Kajszi- és őszibaracknál, valamint cseresznyefáknál »Holló 10« helyett 0.6 százalékos »Permit« oldatot használjunk.

VASS LÁSZLÓ

MILLIÓKAT ÉRŐ GONDOLATOK

■■■■===== ■■ ;."it========_ ' ~1

/jz októberi ellenforradalom, majd a sztrájk idején ezrek és miU (~JT Hók vesztek el. Kevés a pénzünk, az igények pedig nagyok. ^ ^ Gondolkodnunk kell tehát minden forint kiadásánál. De tízszeresen gondolkodnunk kell azon, honnan teremtsük elő a pénzt, hogy igényeink ne csak beváltatlan vágyálmok maradjanak.

Diósgyőrött, a hatalmas gyárvárosban a legnagyobb gondolkodó és alkotó, Lenin nevét viselő gyárban, sokat törik a fejüket a kétkezi munkások és a munka parancsnokai, a mérnökök és technikusok.

Decemberben, amikor újra pezsdülni kezdett a munka, a dolgos délelőttöket szorgos délutánok, napesték és éjszakák váltották fel. Egymásután születtek az ötletek, s ezek nyomán az újítások. Januárban 26 újítás gyarapította az újítómozgalmat. Februárban még serényebben gondolkodtak az emberek, már több mint félszáz javaslatot jegyeztek be az újítási naplókba. Márciusban ismét kétszereződött a szám. A statisztika, -az élet rideg tükre tehát szépről, jóról, a kohászok küzdelméről beszél.

S az élet? Sokkal, sokkal többről. Tengernyi felelősségérzetről, amely ma áthatja a Lenin Kohászati Művek újítóit. Tudják, nagyon jól tudják, csakis az ő javaslatuk alapján teremthetnek a gyár számára fo- rintokat. Egyre többen kapcsolódnak be az újítómozgalomba, egyre gyű- lík a megtakarított forintok száma. 1957. első negyedévében hárommillió forintot takarítottak meg a kohászati újítók. Három millió forinttal gaz* dagabb lett a gyár, az ország.

Nemrégiben egy kis üzem kezdte meg működését a Lenin Kohászati Művekben. A rekuperátor öntőüzem. Nedea Ede, Nyizsnyánszki Ti-* bor, Lovász Tivadar és néhány újítótárs elkészítette a magas krómtartalmú hőhasznosító öntvények hazai vállfáját. Azelőtt temérdek pénzt fizettünk ki külföldnek egy-egy ilyen fontos öntvény beszerzéséért. A lelkes újítók gondolatai nyomán elkezdték a gyárban a hőhasznosító öntvények készítését — és sikerült. Eddig már 100 darabot hé-* szítettek el ebből. A megtakarítás értéke többtízezer forintra tehető. Számoljunk. Azelőtt egy darab rekuperátor öntvény beszerzéséért 6000 valutaforintot fizettünk ki. Ma, egy hazai öntvény előállítása mindössze 3000 belföldi forintba kerül.

Nézzük az újítómozgalom fejlődésének egy másik ragyogó példáját. A 700 köbméteres óriáskohó örökké izzó gyomrát eddig karbon- téglákkal bélelték. Míg a tégla hozzánk jutott, sokszáz kilométeres tengeri és vasúti utat tett meg. A gyár egyik kiváló műszaki dolgozója hosszú számolgatás és kísérletezés után módot talált arra, hogy a kar«* bontéglákat itthon is elő tudjuk állítani.

Először felvetődött a gondolat, hogy a belföldön gyártott samot- téglákkal helyettesítsék a karbontéglákat. Sajnos, a samott tartóssága lényegesen rövidebb a karbonénál. Kísérletei eredményre vezettek, mert a samott-tégla előállítási költségén belül itthon is el lehet készíteni a jóminőségű karbontéglákat. Egyetlen ötlet, de többszázezer valutaforint megtakarítást eredményezheti.

A kohászati újítók ismerik hazánkat, de még jobban az itt élő embereket és bíznak az emberek erejében. Most mindenáron arra törekednek, hogy a különböző ásványanyagokból és hulladékanyagokból olyan pótqnyagokalj készítsenek, amelyek eredményesen helyettesíthetik a külföldi drága importanyagokat. A valutamegtakaritás a fő jelszó ma a kohászati újítók munkájában.

Érdemes dolgozniuk. Kettős haszonnal jár az újítás. Gyarapodik, gazdagodik az ország, de több jut otthon a családnak is. A Lenin Kohászati Művekben minden hónapban renőíszeresen kifizetik az újítók szá- mára előírt összegeket.

Persze, vannak telhetetlen emberek. Évekkel ezelőtt felvetődött a gondolat, hogy a gyárban az újítások tervezésére és elkészítésére hozzanak létre egy úgynevezett újítóműhelyt. Erre semmi szükség nincs. A diósgyőri újítók nem csupán ötleteket adnak, hanem azokat ki is dolgozzák, végleges formába öntik. Néhányan ma is hangoztatják, hogy szükség van az újítási üzemre, pedig nincs. Temérdek pénz kiadásüt jelentené. Amit megtakarítanának az újítók, elkölthetnék az üzem felsze- relésé-P. s az ott dolgozó munkások fizetésére.

/evés ember van Diósgyőrött, aki nem becsüli az újítókat. A JC munlzások s a mérnökök nagyrésze ott áll áz újító munka- padja fölött s nézi az újnak a születését..De nemcsak nézi, hanem segíti is. Sajnos, akadnak -— szerencsére kevesen —, akik nem látják az ország rendkívül nehéz gazdasági helyzetét, s akarva, akaratlanul a szakvéleményezések pontatlanságával és elhúzásával akadályozzák az újítási mozgalmat, kedvét szegik a gondolkodók legjobbjainak, az újítóknak. A munkások érdekeinek védelmezője a szakszervezet, a munkások és az állam érdekeinek képviselője a gyárigazgatás, számolja fel ezeket a hibákat. Értessék meg mindenkivel, hogy újítónak lenni annyit jelent, mint az első sorban harcolni a népjólét fokozásáért. S a diósgyőriek ebben az élen haladnak.

PÁSZTORY ALAJOS

Társaskirándulások a Német Demokratikus Köztársaságba és Lengyelországba

Az Express Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalat június folyamán társaskirándulásokat indít a Német Demokratikus Köztársaságba, 15—26 éves ifjúmunkások részére Thürim- giába és a Harz hegységbe. A gyalogtúrával egybekötött 14 n^pos társaskirándulás részvételi díja 1600 forint. A csoportok június 11-én és 18-án indulnak.

Lengyelországiba 15—30 év közötti fiatalok mehetnek, ugyancsak 14 napra. A csoportok két útvonalat utaznak be: Varsó—Mazuri tavak—

Sopot (tengerpart) és Varsó—Darlo- wo—Sopot (tengerpart). Részvételi díj 1624.20 forint. Indulás június 12-én, 18-án, 24-én és 28-án.

Jelentkezni az Express Ifjúsági Utazási és Szolgáltató Vállalatnál lehet (Budapest, VIII., Gaál utca 9; Telefon: 159-290 12 órától 17 óráig).

A jelentkezésekhez budapestieknél a kerületi, vidékieknél a megyei KISZ-bizottságok javaslata szükséges. (MTI)

MOLNÁR JÓZSEFET, A MUNKACSAPAT VEZETŐJÉT ebéd- nél találtuk. Ebéd után

beinvitált a hűvös szobába, elbeszélgettünk a KISZ-brigád munkájáról, terveiről, a sajókazinci Szeles-akna egyik legjobb munkacsapatáról.

Meddővágatban dolgozik a csapat. Légvágatot hajtatlak. A földet talicskával hordják. Kubikostalicskával. A menetek emelkedőek és a vágat rövidsége fölöslegessé, lehetetlenné teszi a csíl- lézést.

Azt mondják róluk a többi bányászok: jól kereső csapat. Igazuk van, márciusban 189 forint volt a vájárok egy műszakra eső keresete. Májusra 130—140 forintot várnak. Ehhez nem kell más bizonyíték.. Pedig nem ölik meg magukat a munkával. Csafc okosan megszervezik. Tökéletesen kidolgozzák műszakukat.

Ki- és beszálláskor néhány perc alatt megbeszélik a problémákat. Hogyan kell telepíteni a robbantásnált a lyukakat, vagy szükséges-e változtatni a vágat irányán, merre kell fordulni, merre van eltérés.

A csapat összeszokott, a párok értik egymás gondolatát is. Felváltva tqlicskáznak. tía ácsolásra kerül a sor, egyik gyámlyukat a vájár ássa, a másikat a csillés, Ugyanígy bordáznak. Ahogy

A KISZ-BRIGAD VERSENYRE KEL

már az öreg, tapasztalt bányászok szokták.

Ami q tapasztalatokat illeti, az náluk is megvan. Pedig még fiatalok. Molnár József csapat- vezető csak 26 éves. Az viszont már igaz, hogy 8 éve vájqr. Csapata két éve együtt van, egy-két változattal. Ketten a brigád tagjai közül: Bredács István és Veres Balázs a szénbányászat kiváló dolgozója kitüntetést kapták. í

A csapat 1955-ben mint DISZ-brigád alakult, majd tavasszal, a KISZ megalakulása után mint KISZ-brigád újr&mlakultak. A KISZ-szervezet kezdeményezésére a brigád tagjai anyagtakarékossági mozgalmat indítanak a nyáron sorra kerülő moszkvai Világifjúsági Találkozó tiszteletére.

Ez a kezdeményezés mentes lesz mindenféle formális, pápíron kidolgozott versenyfelhívástól. Csupán a legszükségesebbekre s a megvalósitha- tókra korlátozódik.

Az anyagtakarékosság ebben az esetben elsősorban bányafára és robbanóanyagra vonatkozik. A kezdeményezés a maga nemében nem új, de az utóbbi hónapokban az ellenforradalmi erők népgazdaságunk szétzilálására irányuló törekvései ezt a mozgalmat is szétzüllesztették. Ennek

az eredménye, hagy jó- néhány bányában a fa-*

. ... - pazarlás és a robbanó- anyagpazarlás elterjedt. Gyakori a nem megfelelő méretű bányafák alkalmazása a vágatokban, melyeket a bányászok kénytelenek elvágni. Az így lekerülő fadarabok nagysága néha meghaladja a 60—80 centit is. Nem csodálkozhatunk ezek után, hogy nagyon magas az önköltség a bányákban.

A brigád az anyagtakarékossági mozgalmon kívül növeli a gyorsvágathajtási sebességet is. Az eddigi 2 méteres átlag helyett 2 és fél méterre növelik az előrehaladást.

Szeles-aknán a faellátás kitűnő. Az elmúlt három hónapban legalábbis nem volt panasz a faellátásra.

A KISZ-brigád anyagtakarékossági *mozgalma jelentőségénél fogva feltétlen visszhangra talál a többi munkacsapatok között is.

A VIT megnyitása előtti héten tartják az értékelést, ahol kiderül majd, melyik brigád volt a legtakarékosabb.

MINDEGY, KI LESZ A GYŐZTES, hiszen az anyagtakarékossággal csak használnak. Minden darab megtakarított bányafa, vagy robbanóanyag hasznot jelent az országnak, a bányánakt végül magának a bányásznak.