Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-30 / 151. szám

▼Márnán, 1957 > június 30.

CSZAKMAGYARORS2AG

MAO CE-TUIXGí

„A népen belüli ellentmondások helyes megoldásáról“

XII. Kína iparosításának útja

Kz iparosítás útjának kérdésén, Amiről itt szó van, főként a nehézipar, a könnyűipar és a mezőgazdaság arányának kérdését értjük.

Hazánk gazdasági építésének kö- ■5 zéppontjában a nehézipar áll,

ezt teljes határozottsággal meg kell mondanunk. De ezzel egyidejűleg kellő figyelmet kell fordítanunk a ■mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztésére is.

Hazánk nagy agrárország, amelyben a mezőgazdasági lakosság az egész nép 80 százalékát alkotja. Az ipar fejlesztését a mezőgazdaság fejlesztésével egyidejűleg kell megvalósítanunk, az iparnak csak jgy lesz nyersanyaga és piaca, csak így halmozhatunk fel nagy összegeket a hatalmas nehézipar megteremtésére. Mindenki előtt ismeretes, hogy a könnyűiparnak és a mezőgazdaságnak a legszorosabb a kapcsolata. Mezőgazdaság nélkül nincs könnyűipar sem. Az emberek ma még nem látják elég világosan, hogy a nehéziparnak fontos piaca a mezőgazdaság. De a mezőgazdaság fokozatos technikai újjáépítésének, szakadatlan korszerűsítésének, valamint a mezőgazdaságot kiszolgáló olyan iparágak fejlődésének mértékében, amilyen a mezőgazdasági gépgyártás, a műtrágya-ipar, az öntözés, a villamosenergetikai és a közlekedési építés, a lakosságnak szükséges tü- eelőanyag, továbbá építési anyag termelése stib. mindezek fejlődésének mértékében az emberek könnyebben megértik majd, hogy a mezőgazdaság fontos piaca az iparnak.

Ha második és harmadik ötéves tervünk időszakában mezőgazdaságunk még jobban fejlődhet, és ennek következtében a könnyűipar megfelelően jobban növekszik, akkor ez hasznára lesz az egész népgazdaságnak. Ha a mezőgazdaság és a köny- ntyüipar jobban fejlődik, a nehéziparnak is piaca lesz és a nehézipar is eszközöket kap. és még gyorsabban fog fejlődni. Első tekintetre úgy tűnhet, hogy az iparosítás üteme kissé csökken, de a valóságban ez nem iassul, hanem talán még nagyobb lesz i a fejlődés üteme. Három ötéves terv’ | folyamán, vagy egy kis idővel több idő alatt hazánk acéltermelése az alig több mint 900 000 tonnáról, ami 1943-ban, a felszabadulás előtt, a legmagasabb termelési eredményünk volt, évi húszmillió tonnára, vagy még ennél is többre növekedhet. Akkor majd elégedettek lesznek a városi és a falusi lakosok egyaránt;

Nem akarok ma sokat beszélni gazdasági kérdésekről. Még nincs elegendő tapasztalatunk a gazdasági építésben, hiszen mindössze csak hét éve foglalkozunk vele, még tapasztalatokat kell gyűjtenünk. A forradalom tekintetében sem volt eleinte tapasztalatunk, de megszereztük ezt a tapasztalatot, amikor vereségeket és kudarcokat éltünk át és csak ezután

harcoltuk ki a győzelmet az egész országban.

Megköveteljük, hogy a gazdasági építésben a tapasztalatgyűjtés időszaka kissé rövidebb legyen a forradalmi tapasztalatszerzés időszakánál, és megköveteljük azt is, hogy ezt a tapasztalatot ne oly drágán szerezzük meg. Fizetnünk természetesen kell érte, de azt szeretnék, hogy az ár ne legyen olyan magas, amilyen a forradalmi időszak alatt volt. Meg kell értenünk, hogy itt ellentmondás van, elleni- mondás a szocialista társadalom gazdasági fejlődésének objektív törvényei és a mi szub ktív ismereteink között, s ezt az ellentmondást a gyakorlatban kell megoldanunk. Ez az ellentmondás megnyilatkozik mint emberek közötti ellentmondás is, vagyis mint ellentmondás azok között, akik viszonylag helyesen és akik viszonylag helytelenül fogják fel az objektív törvényeket, s ezért ez az ellentmondás egyszersmind egyike a népen belüli ellentmondásoknak is. Minden ellentmondás objektíve létezik, s a mi feladatunk az, hogy tőlünk telhetőleg helyesen fogjuk fel. oldiuk meg őket.

Ahhoz, hogy Kínát ipari országgá változtassuk, nagyon gondosan kell tanulmányoznunk a Szovjetunió értékes tapasztalatát.

A Szovjetunió már negyven esztendeje építi a szocializmust és tapasztalata rendkívül értékes számunkra. Nézzük csak meg, ki tervezett és ki rendezett be számunkra olyan sok fontos gyárat? Talán az Egyesült Államok? Avagy Anglia? Nem. Nem ők. Csak a Szovjetunió teszi ezt, mert a Szovjetunió szocialista ország, és mert szövetségesünk.

. Szovjetunió mellett bizonyos segítséget adtak nekünk Kelet-Európa testvéri országai is. Nem vitás, tanulmányoznunk kell minden ország jó tapasztalatát, függetlenül attól, hogy ez az ország szocialista-e, vagy kapitalista. Efelől kétség sem lehet. De a fontos mégiscsak az, hogy a Szovjetuniótól tanuljunk. A tanulásnak két módja van. Az egyik dog- j matikus, amikor nem törődünk ha- j zánk feltételeivel, amikor válogatás nélkül átvesszük a felihasználhatót és a felhasználhatatlant egyaránt. Ez rossz módszer. A másik módszer az, hogy a tanulás alatt használjuk agy sejtjeinket és tanulmányozzuk azt, ami megfelel a hazánkban uralkodó feltételeknek, vagyis a számunkra hasznos tapasztalatokat vesszük át. Nekünk erre a módszerre : van szükségünk.

Legfontosabb Irányzatunk az, hogy megszilárdítsuk a Szovjetunióval való összefogásunkat, minden szocialista országgal való

összefogásunkat, ezt kívánják alapvető érdekeink.

Azután erősítenünk és fejlesztenünk kell összefogásunkat Ázsia és Afrika országaival, valamint minden békeszerető országgal és néppel.

Ha az összefogásnak ez a két fajtája megvan, akkor már nem leszünk elszigetelve.

Ami pedig az imperialista országokat illeti, össze kell fognunk népeikkel, törekednünk kell a békés egymás melleit élésre, és az ezekkel az or- szágoklcal való bizonyos kereskede-■ lemre s az esetleges háború elhárítására. De semmiesetre sem táplálhatunk ezekről az országokról a valóságnak meg nem felelő nézeteket.

SZEGEDI LÁSZLÓ:

ARATÁS

Már hajnal dereng s kasza peng a határban Es csillog a harmatos búzamező,

Száz boldog paraszt kaszál vígan a nyárban Köztük az élen Kovács Pál Jenő.

Én jól ismerem hiszen gyermekkoromban Apámmal cseléd volt együtt robotolt, Hazátlan szegény volt ő akkor a honban Az úrnak a grófnak a földig hajolt.

Az átkos világ vége eltűnt örökre Ki egykor cseléd volt ma boldog paraszt, Már nem hullajt több verítéket a rögre Örömmel vár őszt és örömmel tavaszt.

Most lángol a nyár és piroslik a búza- S a búzamezőn amíg eljő az est,

A föld mestere meg nem áll suhint újra S mint gomba úgy nö a sok búzakereszt.

Míg eljő az est én a sorba beállók Dús kérgét kötözni segítek neked.

Forró a nyár 'és dalolnak a lányok S az új kenyérért megszorítom kezed.

Már gép muzsikál és a zsákban a búza Száz boldog paraszt vidáman hazatér,

És boldog az ember mert fényes az. útja Mert néki terem a jó búzakenyér.

'nuuiitr*

Ve adjunk alkalmat a zsebtolvajoknak!

GÁL ERZSÉBET

tolvajt tett ártalmatlanná a városi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya. Gál Erzsébet, a »szakma« egyik kiváló specialistája. Kulákivadék. Bocs községi születésű miskolci lakos. A szülői háznál élhetne, de úgy van vele . . sokkal jobban szereti a léha életet, a zajos várost, az eleganciát. Székhelyét áttette Miskolcra. Munkát nem vállalt, soha sem állt munka- viszonyban. Zsebtolvajlás útján teremtett magának életfeltételeket. Csinosan öltözött, festett, szőke hajat viselt. Körömlakkos ujjaival már jó- néhány áldozatának keserítette meg az életét. Elegáns külsejével igyekezett magától a gyanú legkisebb jelét is távoltartani. Nem sikerült! Korábban már négy esetiben »-bukott« le, illetve volt elítélve, összesen 40 havi börtönre. Kiszabadulása után tovább folytatta szakmáját. Legutóbb 1957 februárjában is »bukott«, s ezért újabb egyévi börtönre ítélték. Közben a szerelem is gyümölcsözött — kisgyermekére való tekintettél a büntetőhatóság egy időre elhalasztotta a büntetés idejének letöltését. De ez sem volt figyelmeztető számára. Űjabb háromrendbeli zsebtolvajlást követett el, melyen rajtavesztett. Természetesen most már nincs pardon. »Kivonták« a forgalomból.

Van a zsebtolvajlásnak egy másik, úgynevezett kóbor típusa is. Vidéken vásárról-vásárra vándorolnak, ott kiszemelik és »levágják« áldozataikat. Farkas Mária 25 éves cigánylány, deteki lakos, szintén többrendbeli zsebtolvajlás bűntette után került a rendőrség kezére.

BŰNÜLDÖZŐ SZERVEINK, elsősorban a rendőrség eredményes küzdelmet folytait, a bűncselekmények e fajtája ellen. A statisztika hónapról hónapra csökkenő tendenciát mutat.

FARKAS MÁRIA

Egyre kevesebb a zsebtolvajlásból származó bűncselekmények száma? Nagyobb gondossággal és figyelmes-' seggel a lakosság is elősegítheti « bűncselekmények elleni küzdelmet? Pénztárcáinkat ne tegyük könnye» hozzáférhető helyre, mert ezt a bűnözök vizslaszemmel figyelik és kiszemelt áldozatukat addig kerülgetik, amíg alkalmas pillanatban elkövethetik a bűncselekményt. Rendszerint a tumultust keresik. Tolakodás köz< ben kitapogatják a zsebekben lévő pénztárcát és ellopják. Többen esnek áldozatul például a nyári melegben, amikor az emberek kabátjukat félvállra vetik s a külső vagy a belső zsebében hagyják pénzüket.

FOKOZOTTABB ELŐVIGYÁZATOSSÁGGAL megnehezítjük a tolvajok munkáját, megkíméljük magunkat a károsodástól.

— pdls»

A ZŰRZAVAROS, ellen forradalom által teremtett törvénytelen időszak kedvező alkalmat nyújtott különböző, a társadalomra közveszélyes bűnözők számára. A korábbi évekhez viszonyítva emelkedett a bűncselekmények száma. Megyénk területén a lopásoknak egyik veszélyes fajtája, a zsebtolvajlás is elharapódzott.

A tapasztalatok bizonyítják, hogy a károsultak sokszor hanyagságukkal, figyelmetlenségükkel maguk is elősegítik a zsebtolvajok sikerét. Jegyváltás, vásárlás után könnyen hozzáférhető helyre, szatyor tetejére, vagy külső zsebbe helyezik pénztárcájukat. Ezt a kedvező alkalmat még a kevésbé tapasztalt tolvajok is kihasználják.

A kifinomult érzékű hivatásos zsebtolvajok, a legnehezebb helyekről, falusi asszonyok köténye alól, a far- és belső zsebekből is »megugratják« a pénztárcát.

Többek között ilyen notórius zsebs— Sehol.

— Miből élt?

— LOPTAM — felelt a fiúi rántott egyet a vállán. Most nem bánta volna, ha eltűnik, de nyomban, ez a mezei virág.

— Abból nem lehet megélni — kacagott fel, mint aki tudván tudja, hogy ez megint csak amolyan komikus tréfa volt. — Tehát továbbra is „csak"?

— Nem, azértse „csak".

Ezen újra jót nevettek mind a ketten. Aztán másra terelődött a szó. Feri is megkérdezett egyet-mást a lányról. Később fényképeket szedett az elő, amelyeken barátaival, jóembereivel volt együtt. Csak néhány kép akadt, amely egyedül róla készült. Ezekről a képekről báiki megismerhette volna, ha az utcán látja. Feri sokáig nézegetett egyet. Hirtelen arra gondolt, el kellene kérni a lánytól. Jó lesz az kint.

Nekem adja ezt?

,*=- Minek az magának?

— Csak.

—! „Csak”? — nevetett rá Ilona a huncut kék szemével.

Nem lehet.

r— Miért?

s~ Mit is szokott maga ilyenkor mondani?

t=- Nem mondom többé.

fcs Ne is.

=- Ugy-e nekem adja?

— Ha megmondja miért kéri.

— Maga olyan jó volt hozzám. Elteszem emlékbe.

Jó. Maradjon magánál, de most már aludni kell.

Néhány semmi kis szót váltottak még, mint akik éppen hogy csak sajtik, hogy történt valami, s már indult is kifelé Ilöna, egy leheletnyi pírral az arcán. Az ajtóból visszanézett, búcsút intett. Akárcsak az anyja előbb. Ez jólesett Ferinek. Hamarosan elnyomta az álom.

KORA REGGEL ébredt a fiú. Teli tüdővel szívta magába az ablakon beáramló friss júniuseleji levegőt. Hamarosan újra kavarogni kezdtek gondolatai. Hová? Kérdezte újra önmagától.

— El innen, el.

Nyílt az ajtó. Egy idősebb ápolónő lépett be rajta. Feri tiftm ezt vártat hanem amazt, a Mezei Virágot.

Megmozdult a kórterem. Tiszta ágyat húztak. Mosdás, reggelizés. Várni az ügyeletes orvost, aki végigvizsgálja a betegeket. Addig látogató nem jöhet be. Az idős ápolónő odaszólt Ferinek:

— Magát kiírták. Itt van az édesanyja. Elmehet. Délután jöjjön vissza vizsgálatra. Ma délután lesz orvosi vizsga, ebben a teremben. Hozom a ruháit.

Feri gyorsan felöltözött. Feszült rajta a sötétkék szövetruha. Jól állt rajta. Most látszott csak, micsoda szép sudár termete van. Jó egészséget és javulást kívánt az ottmaradó betegeknek és kilépett a folyosóra. Meglátta az anyját. Egymás nyakába borultak. Nem sírt, az anyja sem. Az a csepp könny a szemében az öröm könnye volt. Megfogták egymás kezét, úgy haladtak kifelé a kórház kavicsos útján. Feri a kapuból visszanézett. Tekintetével a Mezei Virágot kereste. Az épület egyik messzi sarok ablakában volt egy fehér ruhás női alak. Feri nem látta, hogy ő-e az, de azért integetett neki. Az visszaintett.

Ilona volt? Lehet. Szerencsére úgy értek haza, hogy ismerőssel nem találkoztak. Odahaza anyja rögtön ágyba fektette a fiút. Dédelgette, vigasztalta.

— Apád megbocsátott kisfiam ...

Feri arra gondolt, nyilván csak beletörődött a változhat tatlanba. Lehet, hogy ma nem beszél róla. Majd holnap. Vagy azután. Most, már kész volt a terve. Ebéd után elmegy a vizsgálatra és soha többé nem jön vissza ebbe a házba.

Az anyja közben kiment egy kis időre, de már vissza is tért és többszáz forintot mutatott a fiának.

— Kölcsön kértem. Van egy kis pénzem, veszek neked még egy öltöny ruhát. Ketten is kerestek, könnyű lesz visz- szafizetni.

— Ez a pénz elkelne az útra » jutott eszébe Ferinek hirtelen.

Fellélegzett, amikor na anyja ebéd után azt mondtat

— Te kisfiam, most eridj a kórházba. Én elmegyek apád elé, majd együtt várunk. Hát* ha eljön eléd. Jó?

— Jó, anyám.

LASSAN ÖLTÖZÖTT. Igazolványait zsebre rakta. A konyhaszekrény fiókjából egy mozdulattal kivette az ötszáz forintot. Belső zsebébe tette. Azután elindultak együtt az anyjával. Ki hová. Megvárta, míg az anyja befordul a Csapó utcába s utána felugrott az első villamosra, mely a nagy* állomás felé ment.

VIII.

Dénes borús hangulatban lépett ki a gyár kapuján. Asszonyának is meglehetős mogorván köszönt. Felesége úgy tett, mintha észre sem venné. Kedveskedve férjébe karolt:

— Ha látnád, milyen jó színben van. Olyan szép szád ember, mint te vagy. A ruha úgy áll rajta, mintha csak rá* szabták volna. Siessünk, édesem ...

Dénes elólmosodott lábakkal ment. Munkatársai rakó* szöntek, de ő éppencsak biccentett egyet a fejével, elharapta a fogadjistent. Felesége azt hitte, hogy csak azért, mert még mindig viaskodik önmagával. Ügy is volt. Olthatatlan indu* latot érzett a szíve körül. Az gyújtotta föl,. ami az ebéden történt. Táskának, a keresztkomájának a fia, Jóska, odaült mellé. Erős, egészséges, göndör, fekete hajú fiatalember, aki* nek egész nap látszik fehér fogsora a nevetéstől. Kitüntetése is van már. Ma nem nevetett. Azt mondta:

— FERI BÁTYÁM, ne haragudjon, de szeretnék valamit

mondani. — Várakozóan nézett rá, ő meg csak intett a fejé* vei, hogy folytassa. — A múlt héten összetalálkoztam Ferivel a Kossuth utca sarkán. Nagyon zavart, ideges volt. Rám ha* ragszik. Régóta nem szól hozzám, mert a DISZ-ben egyszer megmondtam neki az igazat. Szóval ahogy találkoztam vele* odaléptem hozzá és kezet nyújtottam neki. Tudja mit esi* náit? Elnézett a fejem felett és azt mondta, nem érdekelsz* Otthagytam. Később Dobraival találkomam, 'útmentünk a másik oldalra és visszafelé sétáltunk, Feri akkor ment be « bizományi áruházba és egy pár cipőt adott el. Ketten is nSZ4 tűk. Barna cipőt... (Folytatjuk#

• ¥