Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-29 / 150. szám
ftzombat, 1957. június 29. eszakmagyarorszag 3 HARMADIK HETE tartanak már megyénkben az érettségi vizsgák. Közép- iskolás fiataljaink első nagy erőpróbái, mielőtt elhagynák ifjúságuk kedves színhelyét, az iskolát, és kiművelt fővel kilépnének az életbe, hogy ez a nemzedék is az elődök nyomdokain járva, beálljon új életünk formálóinak szélesedő soraiba. Egy hét óta reggeltől estig velük vagyok a vizsgateremben. A kép a szokásos. A falon köröskörül térképek, szemléltető eszközök, az asztalokon fizikai szerek a kísérletek bemutatására: hófehér elefántcsontgolyók, különféle kapcsolók, tekercsek, vasreszelékek, ebonit- rudak az elmaradhatatlan foncsorozott bőrrel. Odébb klasszikus és modern szövegek halomnyi tömegben. A tanulók névsor szerint állnak a bizottság elé. Egyikőjük felel, azalatt a többiek a kis sárga asztalka fölé hajolnak, s homlokukon gyűrődő ráncokkal merülnek bele a tételükbe. A munka lázában hangosat zörrennek a papírlapok, meg-megkoppannak a ceruzák, s én, az osztályfőnökük, az aratást figyelő gazda melengető örömével lesem szavaikat, kisérem figyelemmel feleletüket. Ma délelőtt öt lány került sorra. S amíg szeletnyi jegyzetlapokkal a kezükben egymásután az elnöki asztal elé állna.k, képzeletben visszarepülök négy évet a múltba. Amikor az első gimnáziumba jöttek és dobogó szívvel, tétován rebbenő tekintettel megálltak ennek a széleshomlokú ör.eg iskolának épületrengetegében. A bodrogközi tanyavilágból, a gyönyörű sátorhegyek közé ékelt kis falucskákból, a susogó füzeseiről hires Hernád völgyéből, meg a távolabbi bükkaljai községekből érkeztek. Közülük három parasztlány, a negyedik pedagógus gyermeke, az ötödik pedig or-> vosé. NÉGY ÉVVEL ezelőtt a származás következtében nagy különbség volt közöttük. A parasztlányok haja falusiasán varkocsba volt fonva, a másik kettőé városiasán frizurára nyírva. A parasztlányok szemében ijedt aggodalom tükröződött, amikor szüleik itthagyták őket a nagy iskolában. Talán városban sem voltak még addig, s itt egyszerre elvesztették biztonságérzetüket, egyszerre egy más világ, szokatlan, új élet nehezedett rájuk. Az egyiknek az apja régen urasági cseléd volt, most tanácselnökhelyettes a falujában. A má- síké tsz-tag, a harmadik évtizedeken át sovány napszámon zsellérkedett, s most 8 hold juttatott földjén gazdálkodik. De a lányukat már gimnáziumba Íratták, diákotthonba adták. Aztán eltelt a négy év, X és ma itt állnak az érettségi * vizsgabizottság előtt. Eltűnt t a varkocs, s a tekintetük- X bői is messze szállt a falusi X lányok ismert bátortalan- X sága. Aranyszőke meg ébenfekete hajukat már tavaly X frizurára nyiratták, s most ünnepi sötétkék szoknya,X fehér és krémszínű selyemblúz van rajtuk, lábukonX könnyű, divatos szandál. Édesanyjuk, édesapjuk bizo-t nyára künn, a kenyeret ígérő határban dolgozik kora| reggel óta. Talán répát kapálnak, vagy burgonyát töl- + tögetnek, s míg a kövér verejtékcseppeket törölgetik* homlokukról, gondolatuk, szeretetük egy-egy elröppenő % sóhaj szárnyán bizonyára errefelé, az öreg iskola felé | száll, amelynek második emeleti vizsgatermében leá-1 nyuk a magyar jakobinus írók mártíromságáról, Rá-| kóczi szabadságharcáról, vagy éppen az atomhasítást titkairól, az elektronok sajátságairól ad számot vizsga- X feleleteiben. X ÉS MOST, a negyedik év végeztével semmi nyomat feleleteikben a hajdani falusias nehézkességnek. Mon- X danivalóik megalapozottak, előadási készségük folya- X matos, könnyed, beszédük az okos, művelt emberekt beszéde, csak az izes ejtés árulja el néha, hogy faluról| kerültek ide az érettségi terembe. Egyébként sem öZ-| tözet, sem tudás, sem beszédmodor tekintetében semmi 1 különbség közöttük és az értelmiségi származású, vá-t rosi lányok között. Az elmúlt négy év tanülmányai% ízlésben, igényességben egy szintre emelték őket a vá-% rosiakkal. Pedig ezek a parasztlányok milyen mélyről $ jutottak ide ... X Dél felé jár már az idő. Fülledt, bágyasztó meleg X árad szét a teremben. A lányok a fizika felelet utánX nagyot lélegezve, boldogan indulnak haza. Alig lépik át $ a küszöböt, már ugranak is a kint várakozó barátnők ♦ nyakába. Az utolsót, egy karcsú, kékszemű paraszt- ♦ lányt az elnök maga elé inti. Az orosz mellett négy * évig angolul is tanult, érettségit is tett belőle. Az el- * nők angolul szól hozzá, s megkérdezi, milyen pályára * készül. ♦ Az egykori urasági cseléd lányának arcán szelíd * mosoly villan meg és mintha valahol Essexben nevel- X kedett volna, kellemes, könnyed ejtéssel válaszolja: | — After the Maturity examination I shell go to t the University. I should like to be a doctor... Érettségi ♦ után egyetemre megyek, orvos szeretnék lenni... ♦ IGEN, EGYETEMRE, főiskolára mennek. Orvosok, ♦ pedagógusok, mérnökök, tudósok, színészek lesznek a * mi fiaink és leányaink. A mi fiaink, jövőnk ígéretes t letéteményesei... | Hegyi Józsefi /Irettiégizo ftat^aiztiángak között fiz országos pártértekezlet tiszteletére 3500 tonna szenet termeitek terven felül a borsodi bányászok A Borsodi Szénbányászati Tröszt bányászai az országos pártértekezlet tiszteletére elhatározták: hétfőtől szombatig nagytermelési hetet tartanak. Az üzemek kommunistái es bányászati Tröszt dolgozói terven felül már 3500 tonna szenet termeltek. Edelényben is aratnak X Az edelényi Vörös Zászló Terme-1 lőszövetkezet pénteken megkezdte az aratást. Jelenleg egy tizenhárom holdas ősziárpa táblán nyolc aratópár dolgozik Villanyvilágítást vezetnek be a lillafüredi István-barlangba pártonkívüli bányászai azóta terven felül napról-napra több szenet adnak. Csütörtökre virradó műszakon például a Borsodi Szénbányászati Tröszt valamennyi bányaüzeme 100 százalék fölött termelt. A legjobb munkát a miskolckör- nyéki bányaüzemben a perecesi, a barossaknai és a Pálinkás-tárói bányákban érték el. Hétfőtől csütörtökig a bányászok több, mint 1100 tonna szenet termeltek terven felül; Hasonlóképpen túlteljesítették tervüket az országos pártértekezlet tiszteletére a sajóvölgyi és a szuha- völgyi bányaüzemek is. A bányászok lelkes munkájának eredményeként a pártértekezlet megnyitása napjáig a Borsodi SzénA Lillafüreden üdülők és kirándulók nem mulasztják el, hogy a Bükk legszebb üdülőhelyén meg ne tekintsék az István-barlang cseppkőcsodáit. Évente több mint 50 000 látogató gyönyörködik a cseppkőképződményekben. A barlang egész szépségének megismerését azonban akadályozta, hogy a látogatóknak csak karbidlámpa fényénél tudták megmutatni a barlangot; A Borsod megyei idegenforgalmi hivatal most mintegy 70 000 forintos beruházással villanyvilágítást létesít a barlangban, s a legszebb részeket reflektorokkal világítják meg. A villanybevezetési munkát most kezdték meg, s július közepére be is fejezik. Jövőre sor kerül a másik lillafüredi barlang, az Anna-bar- lang villamosítására is. HA FESTŐ LENNÉK, nyugodt, meleg mosolyát örökíteném meg vásznamon. Nemcsak a szeme mosolyog, inkább a homloka, de az egész arc, minden szeglet. Dehát a mosoly is sokféle. Ahány ember — egyé* niség, annyi változat. Azt mondtam, hogy Hajdú József arcának min* den szeglete mosolyog és alig tettem valamicskét a semmihez. Hisz a mosoly majdnem olyan gyakran — ha nem többször ?— borul az üres* ségre palástként, mint az értelemre mágikus sugárzásnak. Beszél. Csak egy-két szó. Inkább vizsgál, néz. Homloka napégette ráncai mögött meg zuhog az öreg gondolatfolyam. Évtizedek alatt duz* zadt folyammá a patak, patakká az ér. Gyengén buzgó forrásból — a cselédszoba homályából — indult a vékony erecske. Nagylevelü nyomok tövénél keresett utat. A mérgeszöld ernyők sokáig eltakarták előle a napot. Kemény, sziklás volt a föld. A kis ér sokat kanyargóit, de nem fáradt, tovább kellett jutnia, mert telítődött a medre. Kemény akaraterő szorult az eminens sorkosztos kisdiákba. El*' végezte a mezőgazdasági főiskolát. Kövérre duzzadt az ér. Kereste to* vábbi útját. Vastagtörzsű fa állt előtte. A gyökeréhez ért. Talán föl* szívja a vastagtörzsű fa, hogy táplálja sápadt koronáját. Nem. A gyö* kerek korhadtak voltak. Az ér tovább folyt rajtuk. A korhadt'gyöke* rek után szélesebb medret moshatott magának. Ismerik ezt a fogalmat? Sorkosztos diák? Dühödt tekintetű, kopottruhájú cselédapák kiáltanak benne, — hát ennyi pénzt sem tudok összekaparni, hogy a fiamnak ne kelljen kódülni, ha iskolázni akar? —i s kezüket tépő, összeaszott cselédanyák szava sustorog benne cipd kellene a gyereknek, apjuk mit csináljunk. Itthon úgy ahogy megv0nat de az iskola ... SORKOSZTOS DIÁK — az álromantika mögött megtépve kavarog a nagyakaró, kisember önérzete. Kegyelemkenyér. E héten ennél a családnál, a másik héten másiknál. Itt még kedves asszony az osztálytárs mamája, de mi lesz a jövő héten? Mindez a kálvária a reményért, ami az iskola után jön. Más jön. Három éves gyakorlat grófi uradalomban, Hajlongás. A duzzogó kisdiák-önérzet helyett a lázadó húsz év háborog. Mosolyogj a grófkisasszonyra, ha szeszélyei úgy kívánják, hogy szóba elegyedjen veled, s újból lásd a nyomort, a cselédeket, ahonnan jöttélt Mégegy nekirugaszkodást teszel, hogy kihúzd csizmád a piszkos, raga* dós sárból. Az egyén korlátlan lehetőségei társadalmában semmit sera tehetsz. Julien Soréi vágyát messze hessegeti a puszták népének földbe* akadt tekintete. Ennyi a főagronómus élete a felszabadulásig. 45-ben a Landes* mann cég vezéreit, a Zichy grófokat továbbfújta a szél. A főagronómus 49-ig a földosztáskor kapott földön gazdálkodik. Többre vágyott. A törzs* állattenyésztő állami gazdasághoz került. 1953 óta a taktaharkányi gaz* daságban dolgozik, előbb mint főállattenyésztő, majd mint főagronőa mus. Időnkint ő az igazgató. AZ OKTÖBERVÉGI VIHARBAN IS egyedül volt vezető a hatalmas gazdaságban. A mennydörgés nem veszítette fejét. Higgadtan kémlelte a horizontot — mikor derül már? Most egy mákszemnyi büszkeséggel mo* sólyában mutatja, az óriási gazdaság határát. = A legszebb a megye gazdaságai között. Nagy Zoltán Befejezte féléves termelési tervét a Borsodnádasdi Lemezgyár A hónap utolsó napjaiban sorra jelentették a Borsodnádasdi Lemezgyár üzemrészei, brigádjai, hogy határidő előtt teljesítették féléves tervüket. Pénteken reggel pedig — két nappal a határidő előtt — már az egész gyár teljesítette első féléves befejezett teljes termelési tervét. A kiváló eredmény elérésében oroszlánrészük van a hengerészeknek, akik a második negyedévben felelevenítették a szocialista munkaversenyt és elérték az előző évi termelési szintet. A dolgozók most megfogadták: a hátralévő napokban 400 tonna finomlemezt henger relnek második negyedévi tervükön felül. A JÓLÉT ADATAI A szovjet nép jólétének növekedését bizonyítja az is, hogy az állam mind nagyobb összegeket költ szociális-kulturális célokra. Idén a fenti célra 188 milliárd rubelt fordítanak* vagyis 24 milliárddal többet, mint tavaly. Szakadatlanul növekszik aa állami társadalombiztosítás költségvetése is. Míg 1950-ben ez a költség-* vetés 20 milliárd rubelt tett ki, addig 1957-ben már 43 milliárdra emelkedett; ILYEN tiszta lánnyal még nem volt dolga. Igen, a leg* több ilyen. Csak hát ő ama* zokhoz járt, a kevesekhez. MAKAI KÁROLY: Ezzel nem lehet... — Édesanyja ruhát hozott be magának. Akarja látni? Feri intett, hogy igen. , Pillanat alatt ott termett a lány. Maga ele tartva a vadonatúj szép sötétkék szövetruhát. Ferinek megrándult az arca: . ,, _ _ — Az már volna, amiben új életet kezdhetek. De erőm, az nincs. — Égni kezdett a szeme. T- Tetszik? fe= Igen. — Akkor miért vág grimaszt? Mintha kést szúrtak volna a húsába. Mi köze az ő életéhez ennek a fruskának? Vitatkozzék vele? Magyarázzon neki? Még mit nem. Úgy sem értené meg. — Csak — vetette oda végülis, félig hamisan, félig incselkedve. — Sok bajt okozott már magának ez a „csak”. — Csak annyit, hogy most magával kell vitatkoznom. — Jó. Ha kedve van vitatkozni velem. Ügyeletes leszek az éjjel is. Majd vacsora után idejövök — mondta a lány és azzal elsuhant az új ruhával együtt. Csak az a furcsa, kedves illat maradt ott utána. A tavaszi rét üde, friss szaga. Mezei virág. VI. GONDTERHELTEN ültek Dénesék a konyhában. Alig szólt egymáshoz férj, feleség. Dénesné kivörösödött szemmel tesz-vesz. Nincs dolga. Csakhát mit csináljon. Ha szól valamit, az ura, mint egy veszett farkas, csak mordul egyet. Amióta házasok, még sohase volt közöttük ekkora feszültség. Összezördültek egyszer-másszor, de mindig csak a gyerek miatt és ennyire még egyszer sem. Igaz, Feri se tett még ilyet soha. Dénes küzdött, viaskodott önmagával. Mi legyen, mit tegyen a fiával? Gyalázatos dolog, ami történt. Meg lehetett volna előzni az egészet. Igen, de csak előbb, jóval előbb. — De mégis csak az én fiam, nem dobhatom el, mint egy piszok rongyot. Vissza kell segíteni az életbe. Jobb később, mint soha. Fészkelődött még egy darabig a széken, majd megszólalt: — Mikor? Mind a ketten tudták, miről van szó. Dénesné szíve majd megszakadt az örömtől. Kibuggyant szeméből egy könnycsepp, gyorsan letörölte a köténye sarkával és úgy felelt: — Holnap délelőtt itt lesz... Ugy-e megbocsátasz neki? Soha többé nem engedem el este itthonról. REGÉNY r- Ügy! — csapott le a szóra az ura. r-~. Hát eddig a te engedelmeddel, a te tudtoddal züllött? T — Szívtelen vagy, a te fiad, a mi fiunk sírta el magat újra az asszony. — Hogy lehetsz ilyen kegyetlen... — Ha az én fiam, akkor legyen jóravalo!-- Talán én nem voltam az, amikor a feleseged lettem, vagy azóta? ^ , _ , . - _ — JÖ, JÖ, hagyjuk ezt. Én is hibás vagyok, te is, mind a ketten. Igaza van Szabó elvtársnak... ö is azt mondja, hogy felelősek vagyunk a gyermekeinkért... Nem bántom. Majd megpróbálok a lelkére beszélni. Meglett ember már. Megértheti. Csak legalább ezt az újabb hülyeséget ne csinálta volna. Már délután is kérdezték többen, hogy nem bántottam-e ... je — Tudod mi volna jó kedves? — emelte fér jer e konyorgo tekintetét asszonya: .......... — Az, ha te is eljönnél hozzá a kórházba és együtt jönnénk haza mind a hárman... — Azt már nem! — rezdült egyet az ivópohár az asztalon Dénes öklének a csapásától. — Még hogy én alázkodjak meg egy ilyen taknyos előtt! Hát mi vagyok én?! — Az apja! Olyan bátor, olyan vakmerő lett ebben a percben, mint a kölykét oltalmazó vadmacska. Dénes felállt. Odaállt az asszony elé. Hatalmas kezével megfogta a vállát és maga felé fordította. Az asszony teste oda is fordult az ember felé, de a feje oldalvást maradt, hirtelen leszegve. Az ura most a másik kezével álla alá nyúlt, a fejét is maga felé fordította és fölemelte. így néztek szembe akarva, nemakarva. Mindkettőjükben ott bujkált a fájdalom könnye. A férfi aztán lehajolt az asszonyhoz, magához vonta és homlokon csókolta. Jólesett az asszonynak a fájdalmas, engesztelő csók. Ernyedten dőlt férje mellére, az meg esetlenül, ügyetlenül babusgatta, mint valamikor régen. — Na jól van — motyogta —, lássuk, mit vettél annak a haszontalannak... Ne félj, nem eszem meg... A kórházba meg majd te mégy el. Megcsókolták egymást, szívből, megbékélve. Üj ing, nyakkendő, zokni került elő a csomagból. Meg egy jobb fajta új öltözet ruha, ami szemre éppen megfelelt Ferinek. Vúst is vitt az asszony. A gyerek nagyon szereti a törtkrumplit, fasirozottal. Előkerült egy üveg asztali fehér is. De erre csak elnevette már magát Dénes: •— Ilyenek vagytok ti, anyák. Könnyeitekkel a pokol kapuját is kinyitnátok. Korbáccsal kéne várni az ebadtát, mi meg úgy fogadjukt mint egy hőst. —r Ne félj, ember lesz be* lőle — lelkendezett az anya• •— Megbánta már ő. ígérd meg, hogy szépen beszélsz vele. r- Ügy lesz, úgy lesza csak maradhass már. r— Igyál egy pohár bort — emelte fel az asszony az üve* get, tekintetével poharat keresgélve. — Majd csak a fiammal együtt ~ jelentette ki Dénes azonnyomban. EZ MEGINT nagyon jól esett az asszonynak. Megfogta a férje kezét és pajkosan húzta a kis szoba felé. Ott megállt és oldalról nézte a férje arcát. Szerette volna kitalálni min* den gondolatát. A kis szoba, mely az előszobából nyílott, ra* gyogott a tisztaságtól. Egy porszem nem sok, annyi sem volt a láthatáron. Az ágy már meg volt vetve. Tiszta lepedő az ágyon, tiszta fehér ciha a vánkoson. Tiszta huzat a piros pap* lanon is. Dénes csak állt és nézte. Már nem haragudott. Hangosan felnevetett, majd egy széles mozdulattal hirtelen átölelte asszonyát. Az ijedtében-e, vagy örömében nagyot sikoltott. Ki tudja mióta nem ölelték egymást olyan forrón, boldogan VII. Elérkezett az este. Elült a józanság, szárnyra keltek a denevér érzések, árnyas gondolatok. Ferinek ~>ásutt járt az esze, mint apjáé, anyjáé. Már várta, hogy jöjjön az ápolónő. Jól érezte magát. Döntött. Kilóg az országból és majd egy* szer visszajön. De csak amikor már nagy ember lesz. Amikor majd megbocsátanak neki. Mi vár rá, ha oda megy visszat ahonnan idekerült. Csak szánalommal, megvetéssel fordul* nának el tőle. Ha ugyan nem undorral. Tolvaj lettem? —s Börtöntöltelék? — Viliódzott agyában az is, hogy tán mégis csak jó volna itthon maradni. De nem tudott a gondolattal megbarátkozni. Csábítóbb volt, ahogy az utóbbi hónapokban élt, mint a munka, emberséges élet... Megjött a lány. Odaült az ágya mellé egy székre és meg* kérdezte: — Nem zavarom, izé, kedves „csak”? — Nem. Dénes Ferenc vagyok. — örvendek. Fehér Ilona. — Most már ismerjük egymást. — EDDIG is ismertük egymást. Én tudtam, hogy maga beteg, maga meg tudta, hogy én ápoló vagyok. Mind a ketten nevettek. Aztán Feri megkérdezte: — Sok baj volt velem? — Nem. Sok butaságot beszélt. — Például? — Szóra sem érdemes. Beszéljünk másról. Hol dolgozik7 Sehol. — Azt látom, de mielőtt ide került? (Folytatjuk.) BÚZAVIRÁG *....——JLíLjJ EMBEREK A FŐAGRONÓMUS
