Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-26 / 147. szám

Szerda, 1^57. június 26, Észak, mag x arorszag MII VÁRUNK AZ ORSZÁGOS PÁRTÉRTEKEZLE1TŐL? Már csak néhány nap választ el bennünket az országos pártértc- kezlettól. E nagyjelentőségű eseményt szerte az országban érdeklődéssel, figyelemmel kísérik. Ez érthető is. hiszen az ellenforradalom leverése óla ez az első nagy tanácskozás, amelyet a párt rendez. A minap el­látogattunk a DIMÁVAG Gépgyárba és a Lenin Kohászati Művekbe, s megkérdeztünk munkásokat, kommunistákat: mit várnak az országos pártértekezlettől MKP legyen a párt neve — A DIMÁVAG Gépgyárban nem­csak nekem, de a legtöbb kommu­nistának is az a véleménye — mon­dotta Gita Gyula elvtárs, a süllyesz­tők es megmunkáló üzem dolgozója — ■helyes lenne, ha az országos párt- értekezlet megváltoztatná a párt ne­vét. MKP legyen a párt neve, mint régen volt, — Igen, az MKP jobb elnevezés, mint az MSZMP — toldotta meg a szót Molnár István elvtárs. — Hogy miért? Azért, mert a pártban nem­csak munkások, hanem dolgozó pa­rasztok, meg értelmiségiek is vannak. Miért ne hívják akkor kommunista pártnak. — Nem szégyeljük mi. hogy kom­munisták vagyunk — folytatta Kiss Sándor elvtárs — s ha azok vagyunk, ekkor legyen a pártunk neve is az. Szilárd párt-egységei-' Kertész István elvtárs, a Lenni Kohászati Művek dolgozója elsősor­ban a pártegység fontosságát emlí­tette meg. Megjegyezte többek kö­zött, hogy soha. nem volt olyan lehe­tőség a párt egységének biztosítására, mint ma. De a lehetőség valóravál- tása nagyrészt a vezetőkön is múlik. A tagság létszáma jelenleg nem nagy, de a párt-tagok általában aktívák, kezdeményeznek, javasolnak. A veze­tők feladata, hogy a jó kezdeménye­zéseket necsak meghallgassák, ha­nem a gyakorlatban is alkalmazzák és harc közben erősítsék a párt egy­ségét. Jelenleg, sajnos, még nem eléggé jellemző pártszervezeteink munkájára az egység. Belső viták, személyi ellentétek kötik le figyel­müket. Ennek kiküszöbölése érdeké­ben az országos pártértekezlet igen sokat tehet. Eszmeileg is zúzzuk s%ét az ellenforradalmat A Lenin Kohászati Művekben dol­gozik Ficsőf "Jánosi élvtárs is. Régi pártmunkás, propagandista. Éppen ezért, amikor vele beszélgettünk, ő az ideológiai harcot tartotta fontos­ának, ehhez vár segítséget, útmutatást az országos pártértekezlettől. — Manapság i?en sok kérdés fog- Üalkoztatja a dolgozókat — mondotta. — Ezekről őszintén kell beszélnünk. Ah', z azonban, hogy a kommunis­ták világos és elfogadható választ adjanak a kérdésekre, ideológiailag fel kell vértezni őket. Az ellenséges ideológia elleni harcban kommunis­táink csak akkor állhatják meg he­lyüket, ha szilárdak, egységesek, megingathatatlan ok a marxizmus- leninizmusban. Erre pedig ma igen nagy szükség van. Az igaz, hogy az ellenforradalmat a nyílt, fegyveres harcban megvertük, de szét kell zúz­nunk eszmeileg is. Ne engedjünk teret a kispolgári, nacionalista néze­teknek. »Nemzeti kommunizmusról-« fecsegnek útón-útfélen. Az országos pártértekezlet zúzza pozdorjává az ilyen pézeteket, mert ezek károsak. Kommunizmus csak nemzetközi le­het. Érvényesüljön a pártdemokrácia Lenin Kohászati Müvek központi műszerész üzemének KISZ-litkára. — Nyújtson segítséget abban, hogy a KISZ új módon dolgozzon. Fiatalo­san, szórakozva tanuljon, nem úgy, hogy lemásolja a párt szemináriumai­nak formáit. Mint pártalapszervezeti tag is sokat várok attól a kezdemé­nyezéstől, hogy a központi szervek vezetői mind valamelyik helyi párt- alapszervezethez tartoznak és bizo­nyos- mértékig ott élnek szervezeti életet. Remélem, hogy ez részben segíteni fog azon, hogy szorosabb le­gyen a kapcsolat az egyszerű párt­tagokkal, mert az MDP központi ve­zetői eléggé el voltak szigeteiődve az egyszerű párttagoktól. Sok jó kez­deményezést várok a pártértekezlet­től. Jöjjenek közénk a vezetők — Olyan szervezeti szabályzatot dolgozzon ki a pártértekezlet, amely biztosítja a pártdemokrácia széles­körű érvényesítését — mondotta Szá­lai István, a DIMÁVAG kerékpár­üzem dolgozója, majd így folytatta: — nagyobb önállóságot kell biztosí­tani a helyi politika kialakításához, a központi határozatok megvitatásán keresztül, elősegítve ezzel, hogy a párttagok magukénak érezzék a ha­tározatokat, érezzék felelősségükéi a határozatok végrehajtásáért. A párt káderpolitikáját őszinteség jellemez­ze. Szemt0l-szem.be mondják meg a káderek hibáit. Az ilyen politikának van tömegbázisa, amit én is szívvel- lélekkel támogatni fogok és akkor a pártértekezlet határozatai a gyakor­latban válnak valósággá. Legyen biztosítva a bírálat szabadsága — Soha nem vártunk annyit egy- egy pártértekezlettől, mint most — mondotta Schuller Jenő elvtárs, a DIMÁVAG Gépgyár dolgozója. — Én azt szeretném, ha az országos prrt- értekezlet olyan kérdésekben dön­tene, amely bizalmat, lelkesedést gyújtana valamennyi dolgozó szívé­ben. Mindenekelőtt arra gondolok: legyen biztosítva a bírálat szabad­sága. Az utóbbi években a pártveze­tésnek éppen az volt az egyik súlyos fogyatékossága, hogy nem lépett fel keményem a bírálat elfőj tóival szem­ben. Az egyszerű, munkások, de még a kommunisták sem merték nyíltan, őszintén, szabadon elmondani véle­ményüket a vezetőkről. Nem, mert az súlyos következményeket vonha­tott maga után. Jelenleg pártszerve­zeteinkben kialakulóban van a sza­bad véleménynyilvánítás. Remélem és bízom abban, hogy ezt a légkört az országos pártértekezlet útmuta­tása még csak növelni fogja. Nagyobb segítséget az ifjúságnak Szókimondó öreg munkással áll­tunk meg egy-két szóra a Lenin Ko­hászati Művek fínomhengerdéjében. Bajnok LaioS bácsinak nem tetszett a »bácsi« megszólítás. — Nincs pártikönyvem, de kommu­nistának érzem magam — mondotta. — Azt is tudom, hogy mos! a napok­ban lesz a pártértekezlet. — Mit vár az értekezlettől Bajnok elvtárs? Az öreg mer* törölte verejtékező homlokát, s í?” kezdte: * — Azt várom, hogy a párt vigyáz­zon a jövőben arra. hogy ne legyen többé ellenforradalom. Ebben a harcban nem lesz egyedül a párt, mert mi munkások is szívvel-lélekkel támogatjuk. Aztán azt kérem hogy a vezetők ne sajnálják az időt, fá­radtságot, jöjjenek gyakrabban kö­zénk, beszélgessenek velünk, hiszen mi szeretettel várjuk őket, jólesik nekünk, ha szót válthatunk velük. Eddig sajnos csak az újságokban lát­tuk őket. a fényképen. Ügy gondo­lom. hogy ez joo°s kérés, s beszélni fognak róla a párt értekezleten, is. • Sokat, nagyon sokat lehetne írni arról, mit várnak a munkások, a kommunisták az országos pártér' e- kezlettől. De ez a néhány tény is azt mutatja, hoev a pártnak van tekin­télye a tömegek előtt. A dolgozók bíznak, reménykednek a párt veze­tésében, s bízvást mondjuk el mi is hogy az országos pártértékezlet e várakozásnak meg is felel. TÖRÖK—KOVÁCS Hozzon olyan határozatokat az or­szágos pártértekezlet, amely biztosí­tani tudja a KISZ nagyobb támoga­tását — mondotta Nagy Ferenc, a DANYI GYULA Fekete mezőkön ti#it»»i«^"«"""»»"""9B9999BBa"99Ba,%v 99999"•99aaa9a9"aa9aaa999a999aaaa9,#aa,aaa (lat vagon vasat gyűjtöttek Keresetüket a VH'-alapra adták a borsodnádasdi fiatalok Ahogy közeledik a moszkvai VIT megnyitásának napja — úgy szapo­rodik a munka a Borsodnádasdi Le­mezgyár KISZ-szervezeteiben. A fia­talok közel 100.000 forint értékű fel­ajánlást tettek a VIT tiszteletére. A napokban a hengerműben két új ifjúsági brigád alakult, Kurtán Imre és Kelemen Gábor vezetésével. A két brigád — egymással versengve — elhatározták, hogy a VIT befejezé­séig — augusztus végéig 60 tonna alapanyagot takarítanak meg 69.009 forint értékben. Ezen kívül számos »alkalmi brigád« dolgozik a nagy találkozó sikeréért. Vasárnap 2 vas- gyüjtő brigád 6 vagon ócskavasat gyűjtött, míg egy másik 13 tagú-bri­gád a lágyítóüzemben tisztogatási munkákat végzett. Ezek a brigádok keresetüket a VIT-alapra adták. Az Országos IN vugd íj intézet közleménye Ax igazságügyi minisztérium közleménye A legfőbb ügyész a Tóth Ilona és társai bűnügyében a fellebbviteli tárgyaláson halálraítélt Obersovszky Gyula és Gáli József írók javára tör­vényességi óvást nyújtott be a Leg­felsőbb Bírósághoz. A törvényességi óvás elbírálása a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának hatáskörébe tartozik, amely az ügyet a közeli na­pokban felül fogja vizsgálni. Az ügy elbírálásáig a büntetés végrehajtását felfüggesztették. (MTI) A nyugdijak kifizetésének időpont- 1 jában újabban sok nyugdíjas keresi fel az Országos Nyugdíjintézetet és a különböző postai szerveket és pana­szolják, hogy nyugdíjukat nem kap­ták meg, pedig máskor hasonló idő­ben már kifizették részükre. A fe­lesleges aggodalmak eloszlatása cél­jából a nyugdíjintézet közli: A nyugdíj — a munkabérektől elté­rően — előre jár és mindig a hó 1. napjáig esedékes. Kézbesítése általá­ban az esedékességet megelőző hó­nap 22. napján kezdődik és elsejéig tart. Panaszra vagy érdeklődésre te­hát csak annak a nyugdíjasnak van oka, aki nyugdíját elsejéig nem kap­ta meg. Felkérjük ezért a nyugdíja­sokat, hogy elseje előtt se a postához, se pedig az Országos Nyugdíjintézet­hez ne forduljanak tájékoztatásért esedékes nyugdíjukkal kapcsolatban. Elseje előtt érdemi elintézésre egyéb­ként sincs lehetőség még akkor sem, ha a panasz esetleg jogos. Vannak még, akik — a megvont nyugdíjak visszaadására vonatkozó kormányhatározat alapján — eddig nem kapták vissza nyugdíjukat. Ezek egy része attól tart, hogy ügye elin­tézetlen marad. Megnyugtatásukra közöljük, hogy minden kérelmet fe­lülvizsgálnak és az elintézésről min­denkit értesítenek. A még el nem bí­rált kérelmek nagyrésze vagy igen komplikált ügyre vonatkozik, vagy pedig az elbíráláshoz szükséges ada­tok, alapokmányok nem állnak ren­delkezésre. Az évből még csak hat hónap sem telt el és a kérelmek nyolcvan százalékát már elintézték. Bizonyos, hogy a függő ügyek rendet zése ennél rövidebb idő alatt meg-» történik. Azok a nyugdíjasok, akik ujrend- szerű nyugdíjban, vagy régi nyugdí­juk mellett nyugdíjpótlékban része­sülnek, havi hat munkanapnál hosz- szabb időtartamú munkaviszony, vagy folyamatos munkaviszony ese­tén a havi 48 órát meghaladó mérté­kű foglalkoztatás esetén ellátásukat vag3' egyáltalán, vagy csak korlátoz­va kaphatják meg. Éppen ezért a nyugdíjtörvény rendelkezései előír­ják, hogy a munkaviszonyba lépést — ha az az ellátás korlátozását vagy szüneteltetését vonja maga után — a nyugdíjasnak is és a munkáltatónak is be kell jelentenie a nyugdíjfolyósí­tó szervnél. Az a tapasztalat, hogy a bejelentés gyakran nem történik meg, ami a nyugdíjasra és a munkál­tatóra nézve egyaránt súlyos követ­kezményekkel jár. Azonfelül ugyanis, hogy az illetéktelenül felvett nyug­díjat vagy nyugdíjpótlékot a nyug­díjasnak vissza kell fizetnie, a tör­vény szerint a bejelentés elmulasz­tása miatt a mulasztókat úgynevezett térítéssel is meg lehet terhelni. A té­rítés a jogalap nélkül felvett összeg kétszereséig terjedhet és a megfize­tésére a nyugdíjas és munkáltató egyetemlegesen kötelezhető. Mindezekre tekintettel nyomatéko­san felhívjuk a nyugdíjasokat és a munkáltatókat, hogy munkaviszony létesítése esetén a bejelentést —« amennyiben arra a fentiek szerint szükség van — ne mulasszák el meg­tenni. MÁK AT KÁROLY: j'7—1”\/­7. DÉNESNÉ egyedül ült ti sötét szobában. Férjét várta. Ma késik. Munka után sietve, jókedvűen szokott hazaérkez­ni. Hol van? A vacsora már kihűlt. Megvárja, gondolta ma­gában. Felkelt a nyitott ablak mellől. Meggyujotta a villanyt. Újra az ablakhoz lépett. Leeresztette a redőnyt. Majd megállt a tükör előtt: — Öregszem ... Hajába ősz szálak vegyültek. Egy vastag fehér sáv is volt már fekete hajában. Fehér arcbőréhez illettek fekete szemei. Azok sem csillognak már úgy, mint húsz év előtt. Nem tudott elmozdulni a nagy tükör elől, visszagondolt a régre. Házasságuk után egy évre született a kis Feri. Kék szemével, szőke hajával apjára hasonlított. Apja nevét is kapta a keresztelőn. Ferike után még két család született. Pár hónap múlva meghaltak. Egyetlen fiukat agyonkényeztet­tek. Évek óta ék közte és az ember közölt. Dénes kemény volt a fiúhoz. Ö védte. Titokban zsebpénzt adott neki. Az meg éjfélkor járt haza, néha ittasan. Kulcs csikordult a zárban. Az asszony belemosolygott a tükörbe és gyorsan ment a konyhába. Mikorra férje odaért, a vacsora alatt duruzsolt a gáz. DÉNES köszöntötte feleségét. Aktatáskáját egy székre tette. Nem ült le, csak megállt a konyhaajtónál. Majdcsak olyan magas volt, mint az ajtó. Deresedő hajával is fiatal­nak tűnt. Keskeny szájaszéle erős, kemény természetre vallott. — Éhes vagy? — törte meg a csendet az asszony, aki termetre, testalkatra szinte elveszett férje mellett. — Jóllaktam — vágta a szót feleségéhez. — Hol a gyerek? — Még nem jött... — Na csak jöjjön haza! Most már elég volt belőletek. Maholnap ujjal mutogatnak rám az üzemben. Ma szólt a párt­titkár, rosszul nevelem a fiam. Meg a csőnadrág! Ketté ha­sítom rajta. Megöregszem, de magam miatt sosem szégyen­keztem. Akit én nevelek, azért igen... — Ferenc — emelte szomorú tekintetét férjére az asz- szony. — Más fiatal is olyan, mint ö. — Igen, olyan. A Strum kölyök, meg a volt főjegyző fia. Csavargók! De én azt akarom, hogy olyan legyen, mint én — csapott öklével az asztal sarkára. — Dolgozzon, tanuljon. Én se azért kapom a fizetést, mert a napot lopom. A kitün­tetéseket se cigánykodásért adták... De ennek mától fogva Vége van.». REGÉNY • uJl.lwIs/.;\Iis/',iÚI.I\\iJ.'J\\iJ/.i\ i.i.Siv 'JU'.-.ú Azzal leült a konyhaasztalhoz. Felesége csak állt, kezét köténye alá rejtve. Nézte, hogy eszik a férje, de pillantását időnkint elkapta róla. Ha véletlenül felnézett rá a férje, kor­bácsütésnek érezte a tekintetét. NEM ESETT több szó közöttük, sem Feriről, sepi. egyéb­ről. Mozdulataikban volt valami konok, szinte kamaszos dac. Feszült bennük az indulat. A másik volt a hibás. Szótlanul fe­küdtek le. Mind a ketten érezték, hogy a gyerekért valahogy felelősek. Dénesné tudta, hogy a fia nem jár rendes úton. Apró jelekből világossá vált előtte, hogy a fia kisebb dolgo­kat lop. Ezen úgy próbált segíteni, hogy még több zsebpénzt adott neki. Sem a férjének, sem a gyereknek nem beszélt erről. Imádta azt az egy rossz fiát. Sokáig viaskodott gondolataival, míg végre nagynehezen elaludt. Azt álmodta, hogy fiát a rendőrök kisérik, kezén bi­lincs van. Szőke haja fürtökben lóg szemébe. Úgy tűnt, mintha fonnyadt volna a fia. Felsikoltott. Saját hangjára éb­redt. Férje meggyujtotta az éjjeli lámpát. — Rosszul vagy? — Nem... Valami rosszat álmodtam ... II. Az anyai szív nyomon járt. Ferenc ugyan nem volt meg­bilincselve, de ott állt az ügyeletes előtt. Gyanúsított volt. Az alhadnagy egy-egy kérdésére ijedten rándult meg. — Apja foglalkozása? — Esztergályos a vagongyárban... A RENDŐRTISZT MEGÁLLT. Egész közel lépett Fe­renchez, az megrettenve húzódott egy lépést hátra. — Maga Dénes elvtárs fia? Azé a derék munkásemberé? Én szégyenlem magam. Maga. miatt!... A maga apja nevelt engem jó szakmunkássá, aztán küldött ide a párt... Mióta nem dolgozik? — Egy hónapja. — Legutóbb miért hagyta ott munkahelyét? — Elküldték. — Igen el, mert lopáson érték tetten, — Belenyúlt az író­asztal fiókjába és elővett egy karórát. Ferenc elé tartotta, megkérdezte: — Kinek adta el ezt az órát? Ferenc konokul hallgatott. Fejét lehajtva, csak a szeme sarkából nézett fel. Olyan volt most, mint az üldözött vad. Leleplezték. — Elvesztem — mormolta hangtalanul, aztán tompa, fakó hangon bökte ki: — Petrának. — Pontosabban — szólt rá keményen a tiszt. — Szönyi Péternek. — A pénzt mire költötte? — Szórakozásra ... ■— Kik a barátai? — Petró, Dzsim ... — Elég! Rendes nevüket! — Szönyi és Soós Lajos ... — Mióta barátkoznak? — Évek óta... A rendőrtiszt ezután jegyzőkönyvbe diktálta Ferenc vaU lomását. Majd elébe tette, hogy írja alá. A kezébe adott toll mint a tüzes vas égette ujjait. Aláírta nevét és visszaült a székre. A rendőrtiszt magas, szélesvállú ember volt. Arcat szeme határozott. Sűrű fekete bajusza alól kivillantak beszéd közben hófehér fogai. De most valahogy mintha megsajnálta volna ezt a fiatal suhancot, mintha szánakozott volna rajta, Cigarettára gyújtott. — Dénes Ferenc — mondta aztán —, az apját tisztelem. Maga ellen mégis el kell járnom. Többször érték már lopá* son. De most mondok magának valamit. Nagyon is román* tikusan öltözik. Nem tudom, szokta-e magát a tükörben nézni. Hasonlít az apjára, de ebben a csőnadrágban, ebben a zakóban és cipőben olyan, mintha karikatúrája volna az ap* jának. Vagy ez a jampec volna maga csakugyan? Most haza* küldöm magát. Az apjával is fogok beszélni TJavét, át knll tennem a bíróságra. Addig nem árt, ha elgondolkozik egy ktri csit. Elmehet! AMINT FERI eltávozott, a rendőrtiszt azt mondta a gép<i írónőnek: — A gyerekért kezességet vállalok. Nem járunk el elleni Beszélek az apjával. Az rendes ember. Állásba segítjük. A fitosorru. szökehajú gépirólány mosolyogva bóliníoüu A fiókba tette az aktát. (Folytatjuk.) BÚZAVIRÁG Lába körött széjjel a nagy darabok ragyognak fekve — néger angyalok. Kaszája, csákány, melynek a hegyén szikrák aranya, permet — feketén. A nehéz levegő, olvasztó meleg, nyomja a mellét, nyomja mellemet... Préseli, de. állja sorsát, sorsomat — áliáról combjára miönavök hullanak. Lenn: olaj szín sűrű pép, iszap. Kétoldalt lábon oszlopok, falak. Fülhallató csend. Fekete mező. Füst egy darabban, lassan lebbenő, melyben a vájár, az örök termelő arat és kedve a szénnel egyre nő. Mert kalásztalan tömény és kemény, fekete búzája, övé már e. szén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents