Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-26 / 147. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI XIII. évfolyam 147. szám Ära 50 fillér INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA 1957 június 26, szerda Mit várunk az országos párlértekezleltöl Készülőben A »»ülő és felelőssége Búzavirág Szilárd munkafegyelmet ! A napokban egy farkaslyuki bányász elvtárssal beszélgettem. Elmondotta: bányaüzemük az ellenforradalom előtti termelési szintnek jelenleg csak 65—70 százalékát termeli. A gyenge termelést a laza munkafegyelemmel magyarázta. Nyomban hozzátette: ha a Horthy-rendszerben így dolgoztunk volna, mint ahogy most, hamar az utcán találtuk volna magunkat. A kapitalisták ugyancsak megkövetelték a fegyelmet. Mi öreg munkások jól emlékezünk még arra az időre — folytatta —, amikor csak akkor mertünk rágyújtani egy cigarettára, csak akkor mertük kifújni magunk, ha tisztes távolságban tudtuk az aknászokat, munkavezetőket, pallérokat. Zúgolódni azonban nem mertünk — fejezte be a beszélgetést az öreg bányász —, mert féltünk az elbocsátástól, a munkanélküliségtől. Igaza volt-e a bányász elvtársnak? Igen, igaza volt. A kapitalizmusban, aki csak egy kicsit is megsértette a fegyelmet, a tőkések nem teketóriáztak vele. Volt elég munkanélküli, lehetett válogatni a munkások között. A felszabadulás után azonban a gyárak, bányák államosításával nagyot fordult a világ. Szocialista államunkban nem azért fegyelmezettebbek a dolgozók, mert félnek a munkanélküliségtől, hanem azért, mert tudják, munkájukkal a nemzeti jövedelmet gyarapítják, amelyből közvetlenül, vagy közvetve ők is részesülnek. Sajnos, nem minden dolgozó értette meg a munkafegyelem új értelmezését. A gyárakban, bányákban még ma sem kielégítő a munkafegyelem. Természetesen ehhez nagyban hozzájárult az ellenforradalom, amely teljesen felrúgta a rendet, a fegyelmet. Gondoljunk csak például az „összkomfortos sztrájkra”, amikor visszájára fordult az a szabály, hogy a keresetért dolgozni kell. Mi ez, ha nem a munkafegyelem teljes felrúgása? Az ellenforradalom káros következményeinek, jelen esetben a munkafegyelem meglazulásának a legsürgősebben emeljünk gátat. A becsületes, öntudatos emberek egy percig se tűrjék tovább, hogy a felemelt bérekért kevesebbet dolgozzanak. Gondoljunk például a bányászokra. Lényegesen emelkedett keresetük, viszont a termelés még alig éri el az ellenforradalom előtti szintet. Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt például a tavalyi összteljesítménynek csak a 85 százalékát érte el. összeegyeztethető-e a munkások erkölcsével, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben egyesek igazolatlanul hiányoznak, munkaidő alatt a napot lopják, a szabad munkavállalás jogával visszaélnek, hónapról-hónapra más gyárban ütik fel a tanyát, öntudatos munkás csak nemmel válaszolhat ezekre a kérdésekre. De nézzünk egy-két példát érre. vonatkozóan. Az Özdvidéki Szénbányászati Trösztnél például 1957 „első negyedévében 1753 műszak esett ki igazolatlan hiányzás miatt. Nem engedhető meg az olyan eset, ami például május 28-án a somsályi 90-es fronton a mozdonyvezetővel, s a körbuktatókkal történt, akik mintegy fél órával előbb elhagyták munkahelyüket. Elítélendő az olyan eset is, mint'a farkaslyuki, ahol a Kos- suth-táró 11 bányásza munkakezdés után egy és félórával szalonnát sütött a hegyen. A munkafegyelem megsértéséhez nemcsak az járul hozzá, aki igazolatlanul mulaszt, hanem az is, aki nem használja ki megfelelően a munkaidőt. Különösen a bányászatban van ebben sok javítanivaló. Gondoljunk csak például a munkahelyen történő váltásra. Hasonló jelenségeket tapasztalhatunk nehézipari üzemeinkben is. A diósgyőri és az ózdi kohászati üzemekben például nagyon sok dolgozó a műszak végét a gyárkapuban, megfürödve, átöltözve várja be. Nem arról van itt szó, hogy a dolgozók hajszolják agyon magukat, hanem csak egyszerűen arról, hogy egy óra alatt ténylegesen egy órai munkát végezzenek el. Mert ha ez nem így van, becsapják önmagukat, becsapják a népgazdaságot is. A munkafegyelemnek, a munkaidő jobb kihasználásának van egy másik oldala is. Gyakran nemcsak az egyszerű dolgozón múlik, hogy nem tudja jól kihasználni a munkaidejét. Gyakori az olyan jelenség, hogy nincsenek biztosítva a műszaki feltételek, s így a gazdasági és a műszaki vezetés hiányából a dolgozók kénytelenek „kényszerszünetet” tartani. A bányászatban például még ma is nagyon gyakori az ürescsille-hiány. Ha nincs biztosítva a dolgozók folyamatos munkája, az mind a munkafegyelem lazulását segíti elő. A műszaki vezetők hassanak oda, hogy a dolgozóknak ne legyen ilyen irányú panaszuk. Gondoljanak arra, hogy nincs erkölcsi alapjuk felelősségre vonni a dolgozót például akkor, ha nem a munkahelyen vált, vagy éppen félórával előbb abbahagyja a munkát, ha a műszaki vezetők hibája miatt azon a napon több órát nem tudott dolgozni. Nagyban hozzájárulnak a munkafegyelem lazításához a törtnapi mulasztások. Ez eléggé apró dolog, úgy hogy a legtöbb helyen nem is figyelnek fel rá. E mulasztások alatt azt értjük, amikor a dolgozó lO—ll órakor odaáll a műszaki vezetője elé, engedje őt el ide, vagy oda. A dolgozók csak a legszükségesebb esetben kéredzkedjenek el munkahelyükről, ha valóban olyan ügyet kell elintézniük, amit máskor nem tudnak. Legyenek erélyesebbek a műszaki vezetők is s ha úgy látják, hogy á dolgozónak nem feltétlenül szükséges elhagynia munkahelyét, ne adjanak engedélyt az eltávozásra. A pártszervezeteknek, a szakszervezeteknek, á KISZ-nek nagyon sok feladata van. De a sok más munka mellett nem szabad elfeledkezniük az egyik legfontosabbról, a munkafegyelem megszilárdításáról. Helyes, ha az üzemi párt- és szakszervezetek üzemeikben kiszámítják, hogy a késés, a munkaidő alatti lézengés, az üzemből való kijárkálás, a munkaidő előtti hazamenetel, az igazolatlan mulasztás, mennyi kézzelfogható kárt okoz a kollektívának s az egész országnak. Magyarázzák meg a pártszervezetek, hogy ez a kár végülis a dolgozókra üt vissza nemcsak közvetlenül, hanem közvetve is. A pártszervezeteknek a munkafegyelem megszilárdítása érdekében kettős feladatuk van. Amellett, hogy foglalkoznak az igazolatlan mulasztókkal, a kapun belüli munkanélküliség megszüntetésével, ne feledkezzenek meg arról sem, hogy ellenőrizzék a műszaki vezetőket. A párt- szervezetek figyeljenek fel az olyan jelenségekre, ahol a munkafegyelem lazulása, a gondatlan műszaki vezetésből adódik. B orsodi dolgozók! Ha azt akarjátok, hogy hazánk gazdaságilag erőssé váljon, ha azt akarjátok, hogy a dolgozó emberek gondtalanabbig, jobban éljenek, ha azt akarjátok, hogy véglegesen leküzdjük az ellenforradalom okozta hatalmas károkat, az a feladatotok, begy Lígyelmezetten, szorgalmasan, becsületesen dolgozzatok. Megáll apították a gabona új felvásárlási árát Letörik a spekulációt — Országos Operatív Felvásárlási Bizottság alakul Kedden délelőtt 11 órakor sajtótájékoztatás hangzott el a parlament egyik tanácstermében a mezőgazdaság előtt álló feladatokról és a felvásárlási rendszer új helyzetéről. Először Dögéi Imre földművelés- ügyi miniszter beszélt a legsürgősebb tennivalókról: most legfontosabb az aratás, mondotta, a termény betakarítás, de mellette nem szabad megfeledkezni a nyári növényápolásról és a szénabe takarításról sem. A tavaszi munkákat sikeresen elvégezték. Terméskilátásaink elég jók* Május végén és június elején akadályozta a munkát az időjárás, a feltételek azonban az utolsó tíz-tizenöt napban megjavultak. Ezt a lehetőséget egyéniek és szövetkezetiek jól kihasználták, sokat elvégeztek, de még van tennivaló is, különösen a kapálásnál. A gépállomások elkészültek a javítással, de még van elmaradás a szerződéskötésben. A kormány biztosította a legszükségesebb feltételeket; most már az a feladat, hogy a termelők ezeket jól fel is használják. Ebben az évben a kenyérgabona vetésterülete négyszáz- ezer holddal kisebb, mint az előző években. Ezért, a lehető legkisebb szemveszteséggel kell betakarítani a termést. A kombájnok és az aratógépek elsősorban a meg nem dőlt táblákban arassanak, a kézi munkaerő pedig a viharoktól erőcsen megdőlt gabonát vágja. Szorgalmazni kell a közös szérűn történő cseplést.' Nem kell kapkodná, mert az mindig késedelemmel és veszteséggel jár. Időben, de jól. alaposan kell dolgoznia A miniszter tájékoztatását á másodvetés szorgalmazásával, a trágyázás és a tarlóhántás fontosságának hangsúlyozásával fejezte be. A készlet helyzet Ezután Kovács Imre élelmezésügyi miniszter ismertette a felvásárlás új rendszerét. A begyűjtési rendszer átmenet nélküli megszüntetése komoly követelményeket támaszt a központi ellátás biztosításánál, melynek fő forrása ezentúl a felvásárlás lesz, Emellett változatlanul megmarad tartalékképzésre az állami gazdaságok főbb cikkeinek átvevése, a cséplőgép-rész, a malomvám, végül az állami terménykölcsönöknek és a négy holdon felüli gazdaságok adójának természetbeni fizetése. A felvásárlás A felvásárlás jelenlegi helyzete kedvező. Június 1-ig a féléves terv 36.6 százalékát teljesítették. Különösen jól alakult a kenyér- gabona, a napraforgó, a burgonya és a vágómarha felvásárlása, megfelelő a szemestakarmányé is. Súlyos elmaradás van borból, baromfiból, tojásból és kisebb mértékben a tejből. Mindehhez figyelembe kell venni, hogy a régi magas ársziruten vásároltunk, jóval a termelői önköltség felett, hogy a tárolóképes termékeket: a gabona, a kukorica, a bor nagy részét még e kötöttségek előtt begyűjtöttük, s hogy a Szovjetunió és a baráti államok élelmiszerben is nagy segítséget adtak. A kedvező készlethelyzetben most az a cél, hogy a piac nyugalmát biztosítsuk. Sok rendellenesség volt az utóbbi hónapokban; állami és szövetkezeti szervek párhuzamos nagykereskedelmet folytattak, falun árfelhajtásra vezetett a verseny. Gyakori az árdrágítás az állam pénzén. Egyes cikkekben — főleg baromfi, tojás, zöldség és gyümölcs — eluralkodott a magánkereskedelem, nagyarányú üzérkedés és spekuláció indult meg. Nagy méreteket öltött a szarvasmarhavágás is. Ezek a jelenségek veszélyeztetik a felvásárlási tervek teljesítését* Ellenőrzés Biztosítani kell a felvásárlás szervezettségét. Helyre kell állítani a piac rendjét. Ezért a kormány Országos Operatív Felvásárlási Bizottság életrehívását rendeli el; A miniszter ismertette a sororr következő intézkedéseket: gyüjtőkereskedői iparengedélyt magánszemélyek nem kaphatnak ezután, az állami és a szövetkezeti felvásárló szervek megbízottakat a jövőben nem alkalmazhatnak. Társadalmi ellenőrzéssel és rendészeti intézkedésekkel is megakadályozzák a spekulációt és üzérkedést. Hamarosan szabályozzák a marha- és borjúvágást, a magán-hentesiparosok élőállatfelvásárlását, a kupeckedést. Mindezek az intézkedések ----é rintik a termelők értéke jogát. Az ál-őstermelői élelmiszerhamisi> tást meg kell akadályozni. Júliusban és a következő hónapokban megkezdődnek a szerződéskötések gabonára, növénytermesztésre, májlibára* sertés- és marhahizlalásra, szüretig pedig a borra is. Fel kell készülni a nagy zöldség- és gyümölcstermés; szállítására, tárolására, göngyöleg-, ellátására. Az új árak A búza új felvásárlási ára 209— 240, a rozsé 180—220, az árpáé 190—230, a sörárpáé 280, a zabé pedig 180—220 forint mázsánként. Ezek évi átlagárak, a felvásárló szervek a kereslet és kínálat ala-i kulása szerint ettől időnként eltérhetnek. A napraforgó új bevásárlási ára mázsánként 280 forint lesz* a rizsé 450, a tejé 230* A szerződésben lekötött növényeknél a meghirdetett árak változatlanok maradnak. Sertésnél az átlagár kilónként kő- rülbelül 3 forinttal csökken, marhá* nál 1.60—1.70 forinttal emelkedik* Ezzel a sertés—marha árarány ren* deződik. A sertés új felvásárlási ára 14.80—18 forint között mozog súly*' csoportok és minőség szerint. Á marha legjobb kategóriáinak árát 1—3 forinttal emelik. A 60 kilón felüli borjú ára 1.50 forinttál több lesz.- Az új árszint 37 százalékkal magasabb, mint a parasztságnak fizetett begyűjtési és felvásárlási árak 1956-os átlaga* A termelőszövetkezetek jő minőségű és nagymennyiségű szállítás saiknál 3—5, kivételesen 10 százalék kos felárban részesülnek. Ez gabo* nánál körülbelül 20, sertésnél 0.80-*» 1.50 forint. A burgonya, a zöldség, a gyümölcs, a baromfi, a tojás és a bor termelői ás fogyasztási árát a terméstől füg* gően később állapítják meg egysége* sen a következő gazdasági évre.- A felvásárlás nagyobbik része biztosított: 76 ezer vagon kenyérgabona felvásárlása a terv* Az idén jóval több marad a termés* bői a parasztságnál gazdasági és háztartási célra, mint tavaly. A kenyér* gabona felvásárlásához az állami gazdaságok 32.1, a cséplőgépek 31.2, á földadó 29.3 százalékát adja a tervezett mennyiségnek. Csak 7.4 százalékról kell szabadpiaci felvásárlással gondoskodni.(Lapunk zártakor a tájékoztatás még tart.) t t A baujszántón jártam X a minap. Ismerkedtem a faluval — bocsánat — a várossal. Nagy jóindulattal 6—7000 lakosa lehet. Kérdeztem, hol van a falunak ez, meg ez a része, s ők, a szántóiak mindig türelme- jsen korrigáltak: 1 — A város ... t — Mutassanak valami nevezetességet ebben a X.,városban” — mondtam nekik. t Soroltak egyetmást. * — Ez még édeskevés... Legalább egy üzemük volna! — Van is, elvtárs! Nem hallott még a gyárunkról? — Nem én! Gyár? Abaujszántón? X — Hát a turógyárról nem hallott? * Valami susmust sejtettem a dologban. Kételkedőre * szaladhattak az arcizmaim, mert szántói barátaim to- Xvább bizonygattak. Szétbontom az összetételt: túró és | gyár. Mosolygok. — Értem már. — Jöjjön, meg is mutatjuk. Lesz, ami lesz — gondoltam —é mentem,- várva az ugratás csattanóját. Olyan az építmény, mint a többi szántói ház. Nem nagyobb, nem szebb. Abaujszántól sajtgyár. Pontosabban: a Borsodmegyei Tejipari Vállalat abaujszántói telepe. Akkor szereztem tudomást létezéséről, amikor előtte álltam. Bementünk. Mindjárt elöljáróban bevallom, hogy kedvelője vagyok a sajtféleségeknek. Leginkább úgy, ahogy a tanyán elkészíti a juhász, kiszikkadt az eresz alatt himbálódzó deszkán. Mint kiszakasztott kelő tészta, mikor kiteszik. Botladozó napsugarak fulladnak likacsaikba. -*• Ezért sárgul meg a héja. Vízcseppek gyöngyöznek friss felületén, mikor először megszegi ja gazda — harmatcseppek. Beleharapsz. Gyengén * csiklandozza az ínyedet. f Bent vagyunk a „gyárban”. Az üzemegység ve- ♦zetője, Németh János elvtárs, felettébb kedélyes emTURÓQYÁR bér, az a szavajárása, hogy „no, nó!” Ezzel is kezdi: — No, nó! Nem is olyan turó-gyár ez kérem. 12 mázsa sajtot termelünk na- . , . ponta. A turógyár elnevezesben is van némi ráció, — túrót is készítünk, kitűnő juhturót. indulunk üzemlátogatásra. A kollegák figyelmeztetnek. Ha még ezután is akarok sajtot enni ... Tóth Ferenc elvtárs, művezető kalauzol végig a termeken. Talán öt volt összesen. A gyárnak kétségtelen van némi manufaktúra jellege, de tisztaság, higiénia mindenütt. Tóth elvtárs részletesen magyarázza a feldolgozás mozzanatait. — Juhgomolya, parmezán, pannónia. trappista és óvári, ritkábban ementháli sajtféleség az alapanyagunk meg vaj. A „futószalag” első állomásán, a raktárban vagyunk. Innen kerül a darálóba a kimosott és kicsurgatott alapanyag. Innen a keverőkádba rakják, ahol retegezik és keverik. Következik az ömlesztés, adagolás, csomagolás és kész az ömlesztett sajt. — Ez az egyik gyártmányféleségünk. *— A másik? .. *“ A füstölt sajt. Az összetétele ugyanaz, mint az ömlesztett sajté^ csak az adagolás után csomagolás helyett a füstölőbe kerülnek az ömlesztett rudak. — Tehát három gyártmányuk van. — Igen. Az ömlesztett és füstöltsajt, meg juhturó. *“ No> nó! — ismét Németh János szól. — Most terveztük meg a negyedik gyártmányféleségünket. A 10 dekás kisadag füstöltsajtot. Az összetétele majdnem olyan, mint a füstölt rudé. Még nincs neve — most van a keresztelője a minisztériumban. Nagyon kifizető lenne, csakhát nincs hozzá adagolónk. Nem hiszem, hogy kapjunk... Reméljük, igen. És azt is, hogy az uifaita 10 dekás füstöltsajt nemsokára az üzletek polcára kerül, szép, ízléses címkével. Addig még nevet is találunk - . NAGY ZOLtAN
