Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

▼wámap, 1951. június 2, ESZAKMAGíARORSZAG 7 A Borsodi Bors önkritikája A BORS Elfogadom.. -. Elfogadom .5s Elfogadom . .s Hogy mii, kedves olvasóim? A kritikát, amivel jogosan illettek Önök, amiért ígéretem ellenére a múlt vasárnap nem találtak meg a lap hasábjain. Én most önkritikát gyakorolok, védekezésül csupán annyit mon­danék el, hogy patrónusom Pásztory Alajos, a Bors ritkán édes gyermeke is csak ígéretét tett, de szavát nem váltotta valóra, amikor bejelentette, hogy Én a Bors, minden vasárnap jelentkezem. Ö még önkritikát sem gyakorolt, én helyette is megteszem. Ez allcalommal nemcsak borsot akarok tömi, hanem dicséret is van a mozsárban. Jó tüsszentést, jó mulatóst. Aludj édes, álmodjál. ; s i.. senki sincs már ébren, csak azok a lakók, akik semmibe veszik a csendrendcletct cs este kilenctől hajnalig duhajkodnak. megdicséri: a mezőkövesdi járás adófizetőit, akik 100 százalékra teljesítették a második negyedévi adótervet. — a Borsodnádasdi Lemezgyárat, ahol példamutatóan a'z elsők között újraszervezték a Magyar—Szovjet Társaságot; — a kazincbarcikai építőket, akik teljes lendülettel folytatják az Új­város építését. — a Borsodi Szénbányászati Tröszt valamennyi bányászát, amiért dere- kas munkával tervüket rendszeresen teljesítik. — azokat a borsodnádasdi KISZ- fiatalokat, akik a múlt vasárnap 4 vagon ócskavasat gyűjtöttek. — a Lenin Kohászati Művek újí­tóit, akik ez év első negyedében há­rom millió forintot megtakarítottaké — a putnoki Béke színjátszócso­portot, amely nagy sikerrel adta elő Fodor: »Érettségi« című 3 felvonásos színművét; megrója: ~ azokat a miskolci jampeceket, akik még mindig szemtelenkednek a járókelő csinos lányokkal. — az ózdi kenyérgyárat, mert leg­utóbb szöget is sütött a kenyérbe. — azokat a gépkocsivezetőket, akik nem tartják be a KRESZ szabályait, gyorsan hajtanak, veszélyezteti-k a járókelőket. — azokat a nyugati atomlovagokat, akik még mindig elősegítik a tömeg­pusztító fegyverek kísérleteit, akik azon törik a fejüket, hogy a szaka­dék, a pusztulás szélére sodorják a világot. Az ózdi martinban Özembe helyeztek eey miitóenitudo gépel , No Anyóka, a maga ideje lejártl Ezzel a könyvvel hasznos lenne az ismerkedés Leány: Ne haragudjon, de az utcán nem ismer­kedem! Könyv: Akkor talán menjünk be egy szobá­ba^ 1 Kazincbarcikai furcsaságok ^ WfíMIAlÖZL 'X-/lÍBEíSO STEZELESf + KALC &.VÉGZÉSE UTAH A~ joNMAL /vy/rt/A/ía • 16Sfi Törökországba exportál a miskolci üveggyár A régi mozi túlzsúfolt, az új, az épülő pedig csak határidők* ^ kel van tele^ Egyik üvegtábla a másikhoz: Lá­tod? Itt nappal is látni az üstököst* Edzést tartanak az öreg labdarugók Nagy sikerrel szerepel a miskolci balettkar Néző: Legyen nyu­godt, azonnal vissza­viszem i M Unoka: Ma egészen jól mozogtál, öregfiúi Sző and sző? egyre kevesebb a szemét Mis­kolcon, mert a városa tanács és a köztisztasági vállalat összefogott a fezemét ellen; A képen az a jelenet látható, amikor a brigád- Vezető az élen kiadja a jelszót; — Irány az előttem lévő szemétdomb, tiszta­sági szakasz induljl Különös brigád öntőműhelyt létesítenek a Kohászati Technikumban —- Tanár űr, öntésből nem készül* temj-H A BORS KÖSZÖNTI Borsod megye minden lelkes, áldozatkész pedagógusát és kéri, hogy teljes odaadással, szívvel-lélekkel nevelje, ta­nítsa minden szülő legdrágább kincsét, a gyermeket. A Bors is segít ; s. i:: hogy mielőbl felépüljön a Mis­kolci Nemzeti Szín­ház. Zenekari hangversenyen Feleség: Látod Aladár, milyen szép, amikor egy nő dirigál. Férj: Igen, bogárkám, de ahogy te dirigálsz, úgy nem dirigál senki. Kép szöveg !M!l!| f Raizolta: LONG AUER—TÓTH GY. .. . összeállította: SZEGEDI—TÓTH nélkü! Vasárnapi jegyzet ................................................... M OSOLYGÓ HARCOSTÁRSUNK: a Jinda* 'íhatyi .NÉZEGETEM a Ludas Matyi leg­újabb számát, először csak úgy át­fut a tekintetem az oldalakon, az­tán kezdem a szemelgetést. Megra­gad néhány sziporkázóan szellemes karrikatura és frappáns szöveg; Néha hangosan felnevetek. Egyik karrikatura hosszabban elgondol­koztat: Két kendős kofa árul »Egy nyu­gati piacon« — ahogy a cím mond­ja — a jellegzetes vásári ernyők alatt; Pultjaikon könyvek, kézirat­tekercsek. Az egyik kofa kendőjé­ből Aczél Tamás arcéle kandikál elő, a másikéból Mérai Tibor ábrá­zata vigyorog ki. A kockás kabátú, ősz, pápaszemes vevő azt kérdi Aczéltól: »Miért árulja maga a ha­záját drágábban, mint a szomszéd­ja?« »Mert én Sztálin-díjas is vagyok, nemcsak Kossuth-díjas, mint ő!« Derülök, mert szellemes a rajz és a szöveg. Derülök, mert kevéssel is sokat mond a hazaáruló magyar írókról. Ez a karrikatura eszembe­juttatja, hogy a Ludas Matyi hu­moristái, karrikaturistái az ellen­forradalmat megelőző időszakban sem vesztették el tisztánlátásukat.- Élénken emlékszem a Ludas Matyi egyik akkori karrikaturájára, amely az ellenforradalom szekértolóinak sajtótevékenységét, az úgynevezett »bátor írások« bomlasztó célját piszkálta meg. Egy szerkesztőség, ahol csupa Zrínyi Miklós, Oroszlán­szívű Richárd, stb. dolgozik páncél­mezben, karddal az oldalán — ezt ábrázolta a karrikatura, amely szö­veg nélkül is azt kérdezte az »Uj Március« hőseitől: ki ellen és kinek a javára düllesztgeti mellét az ő fenenagy bátorkodásuk; Akkor megmutattam a gúnyraj­zot egyik sündörgő, fenekedő ha- zugmárdusos mételyhintőnek. El­fintorította az arcát, kicsit zavart volt. de egy szót sem szólt. Aztán megmutattam egy valamikor min­denkit tullihegó törtetőnek, aki már átnyergelőben volt a revizio­nista hőzöngők lovára és titkon a hurzsoá restauráció lehetőségeiről álmodozott. Fanyar arcot vágott* Bravó Ludas Matyi! A rajz célba- talált. Gondolatban megszorítottam az élesszemö Ludas Matyi kezét. A Ludas Matyi jól látott; A Ludas Matyit az ál-kommunista Kossuth- díjasok nagy hangja sem tévesztette meg; Persze bírált ő is, akkor is, most is. Minden fonákságot, mindent, ami hátráltatja fejlődésünket. De a célt nem tévesztette szemelől. Meg­látta a baloldali hibákat, de nem mellőzte el a jobboldali veszélyt sem. VALAMI hiányérzet feloldódását éreztük, amikor az ellenforradalom szétverése után a Ludas Matyi is­mét megjelent; Hétről-hétre több örömmel olvassuk, mert olyan har­costársunknak érezzük, aki derűs arccal áll mai harcainkban a szoci« alista haladás szellemi katonáinak soraiban, a humor és a szatíra csil­logó fegyverzetében. Kincset érő, drága fegyverzet ez, — sokszor nem is értékeljük kellőképpen; A humor csiszolja az emberek ér­telmét. Sokszor egy szellemes karri­katura, vagy egy kis karcolat job­ban rávilágít egy bonyolult társa­dalmi probléma velejére, mint egy nagyképű, komolykodó értekezés* Ezért tisztelem az igazi humoristát; A humoristát, aki hibáinkat az or­vos művészi tapintatával operálja ki, s az ellenség támadását a szel­lem villámszikráival veri vissza* Ezért szeretjük mosolygó harcos­társunkat, Ludas Matyit, aki heten- kint bekopogtat hozzánk, s ha fá­radtak, kedvetlenek vagyunk, gond­jaink bogozódnak, felderít és emlé­keztet arra, hogy a nehézségeket nemcsak mázsás komor okoskodás­sal. hanem a kedély, az eleven szellem villanó fényével is le Ich eb győzni. Hajdú Béla

Next

/
Thumbnails
Contents