Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-02 / 127. szám
▼wámap, 1951. június 2, ESZAKMAGíARORSZAG 7 A Borsodi Bors önkritikája A BORS Elfogadom.. -. Elfogadom .5s Elfogadom . .s Hogy mii, kedves olvasóim? A kritikát, amivel jogosan illettek Önök, amiért ígéretem ellenére a múlt vasárnap nem találtak meg a lap hasábjain. Én most önkritikát gyakorolok, védekezésül csupán annyit mondanék el, hogy patrónusom Pásztory Alajos, a Bors ritkán édes gyermeke is csak ígéretét tett, de szavát nem váltotta valóra, amikor bejelentette, hogy Én a Bors, minden vasárnap jelentkezem. Ö még önkritikát sem gyakorolt, én helyette is megteszem. Ez allcalommal nemcsak borsot akarok tömi, hanem dicséret is van a mozsárban. Jó tüsszentést, jó mulatóst. Aludj édes, álmodjál. ; s i.. senki sincs már ébren, csak azok a lakók, akik semmibe veszik a csendrendcletct cs este kilenctől hajnalig duhajkodnak. megdicséri: a mezőkövesdi járás adófizetőit, akik 100 százalékra teljesítették a második negyedévi adótervet. — a Borsodnádasdi Lemezgyárat, ahol példamutatóan a'z elsők között újraszervezték a Magyar—Szovjet Társaságot; — a kazincbarcikai építőket, akik teljes lendülettel folytatják az Újváros építését. — a Borsodi Szénbányászati Tröszt valamennyi bányászát, amiért dere- kas munkával tervüket rendszeresen teljesítik. — azokat a borsodnádasdi KISZ- fiatalokat, akik a múlt vasárnap 4 vagon ócskavasat gyűjtöttek. — a Lenin Kohászati Művek újítóit, akik ez év első negyedében három millió forintot megtakarítottaké — a putnoki Béke színjátszócsoportot, amely nagy sikerrel adta elő Fodor: »Érettségi« című 3 felvonásos színművét; megrója: ~ azokat a miskolci jampeceket, akik még mindig szemtelenkednek a járókelő csinos lányokkal. — az ózdi kenyérgyárat, mert legutóbb szöget is sütött a kenyérbe. — azokat a gépkocsivezetőket, akik nem tartják be a KRESZ szabályait, gyorsan hajtanak, veszélyezteti-k a járókelőket. — azokat a nyugati atomlovagokat, akik még mindig elősegítik a tömegpusztító fegyverek kísérleteit, akik azon törik a fejüket, hogy a szakadék, a pusztulás szélére sodorják a világot. Az ózdi martinban Özembe helyeztek eey miitóenitudo gépel , No Anyóka, a maga ideje lejártl Ezzel a könyvvel hasznos lenne az ismerkedés Leány: Ne haragudjon, de az utcán nem ismerkedem! Könyv: Akkor talán menjünk be egy szobába^ 1 Kazincbarcikai furcsaságok ^ WfíMIAlÖZL 'X-/lÍBEíSO STEZELESf + KALC &.VÉGZÉSE UTAH A~ joNMAL /vy/rt/A/ía • 16Sfi Törökországba exportál a miskolci üveggyár A régi mozi túlzsúfolt, az új, az épülő pedig csak határidők* ^ kel van tele^ Egyik üvegtábla a másikhoz: Látod? Itt nappal is látni az üstököst* Edzést tartanak az öreg labdarugók Nagy sikerrel szerepel a miskolci balettkar Néző: Legyen nyugodt, azonnal visszaviszem i M Unoka: Ma egészen jól mozogtál, öregfiúi Sző and sző? egyre kevesebb a szemét Miskolcon, mert a városa tanács és a köztisztasági vállalat összefogott a fezemét ellen; A képen az a jelenet látható, amikor a brigád- Vezető az élen kiadja a jelszót; — Irány az előttem lévő szemétdomb, tisztasági szakasz induljl Különös brigád öntőműhelyt létesítenek a Kohászati Technikumban —- Tanár űr, öntésből nem készül* temj-H A BORS KÖSZÖNTI Borsod megye minden lelkes, áldozatkész pedagógusát és kéri, hogy teljes odaadással, szívvel-lélekkel nevelje, tanítsa minden szülő legdrágább kincsét, a gyermeket. A Bors is segít ; s. i:: hogy mielőbl felépüljön a Miskolci Nemzeti Színház. Zenekari hangversenyen Feleség: Látod Aladár, milyen szép, amikor egy nő dirigál. Férj: Igen, bogárkám, de ahogy te dirigálsz, úgy nem dirigál senki. Kép szöveg !M!l!| f Raizolta: LONG AUER—TÓTH GY. .. . összeállította: SZEGEDI—TÓTH nélkü! Vasárnapi jegyzet ................................................... M OSOLYGÓ HARCOSTÁRSUNK: a Jinda* 'íhatyi .NÉZEGETEM a Ludas Matyi legújabb számát, először csak úgy átfut a tekintetem az oldalakon, aztán kezdem a szemelgetést. Megragad néhány sziporkázóan szellemes karrikatura és frappáns szöveg; Néha hangosan felnevetek. Egyik karrikatura hosszabban elgondolkoztat: Két kendős kofa árul »Egy nyugati piacon« — ahogy a cím mondja — a jellegzetes vásári ernyők alatt; Pultjaikon könyvek, kézirattekercsek. Az egyik kofa kendőjéből Aczél Tamás arcéle kandikál elő, a másikéból Mérai Tibor ábrázata vigyorog ki. A kockás kabátú, ősz, pápaszemes vevő azt kérdi Aczéltól: »Miért árulja maga a hazáját drágábban, mint a szomszédja?« »Mert én Sztálin-díjas is vagyok, nemcsak Kossuth-díjas, mint ő!« Derülök, mert szellemes a rajz és a szöveg. Derülök, mert kevéssel is sokat mond a hazaáruló magyar írókról. Ez a karrikatura eszembejuttatja, hogy a Ludas Matyi humoristái, karrikaturistái az ellenforradalmat megelőző időszakban sem vesztették el tisztánlátásukat.- Élénken emlékszem a Ludas Matyi egyik akkori karrikaturájára, amely az ellenforradalom szekértolóinak sajtótevékenységét, az úgynevezett »bátor írások« bomlasztó célját piszkálta meg. Egy szerkesztőség, ahol csupa Zrínyi Miklós, Oroszlánszívű Richárd, stb. dolgozik páncélmezben, karddal az oldalán — ezt ábrázolta a karrikatura, amely szöveg nélkül is azt kérdezte az »Uj Március« hőseitől: ki ellen és kinek a javára düllesztgeti mellét az ő fenenagy bátorkodásuk; Akkor megmutattam a gúnyrajzot egyik sündörgő, fenekedő ha- zugmárdusos mételyhintőnek. Elfintorította az arcát, kicsit zavart volt. de egy szót sem szólt. Aztán megmutattam egy valamikor mindenkit tullihegó törtetőnek, aki már átnyergelőben volt a revizionista hőzöngők lovára és titkon a hurzsoá restauráció lehetőségeiről álmodozott. Fanyar arcot vágott* Bravó Ludas Matyi! A rajz célba- talált. Gondolatban megszorítottam az élesszemö Ludas Matyi kezét. A Ludas Matyi jól látott; A Ludas Matyit az ál-kommunista Kossuth- díjasok nagy hangja sem tévesztette meg; Persze bírált ő is, akkor is, most is. Minden fonákságot, mindent, ami hátráltatja fejlődésünket. De a célt nem tévesztette szemelől. Meglátta a baloldali hibákat, de nem mellőzte el a jobboldali veszélyt sem. VALAMI hiányérzet feloldódását éreztük, amikor az ellenforradalom szétverése után a Ludas Matyi ismét megjelent; Hétről-hétre több örömmel olvassuk, mert olyan harcostársunknak érezzük, aki derűs arccal áll mai harcainkban a szoci« alista haladás szellemi katonáinak soraiban, a humor és a szatíra csillogó fegyverzetében. Kincset érő, drága fegyverzet ez, — sokszor nem is értékeljük kellőképpen; A humor csiszolja az emberek értelmét. Sokszor egy szellemes karrikatura, vagy egy kis karcolat jobban rávilágít egy bonyolult társadalmi probléma velejére, mint egy nagyképű, komolykodó értekezés* Ezért tisztelem az igazi humoristát; A humoristát, aki hibáinkat az orvos művészi tapintatával operálja ki, s az ellenség támadását a szellem villámszikráival veri vissza* Ezért szeretjük mosolygó harcostársunkat, Ludas Matyit, aki heten- kint bekopogtat hozzánk, s ha fáradtak, kedvetlenek vagyunk, gondjaink bogozódnak, felderít és emlékeztet arra, hogy a nehézségeket nemcsak mázsás komor okoskodással. hanem a kedély, az eleven szellem villanó fényével is le Ich eb győzni. Hajdú Béla