Észak-Magyarország, 1957. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-21 / 143. szám

LEVELEK BORSODBÓL Akikről keveset írunk... A mentők munkájáról ritkán ci- vas az ember az újságban. Az ilyen cikk, mint ahogy mondani szok­ták: ritka, mint a fehér holló. Pe­dig megérdemelnék a dicséretet. Ha többször nem, de legalább éven­te egyszer-kétszer méltán megérde­melnék a megemlékezést. Mindnyájan, de főképpen a kis­mamák tudnának arról beszélni, hogy milyen nehéz körülmények között szültek egykor és mit jelent számúikra, hogy ma mentőn viszik, őket a szülőszobába. És mindezt a pártnak, a kormánynak és a sok­sok kommunista mártírnak köszön­hetjük. Élettapasztalatból tudom, amit most elmondok. Volt egy család es az anya negyedik gyermekét nem tudta megszülni. Sürgősen kórház­ba kellett volna szállítani. Az OTI nem adott mentőt, a községházánál pedig elutasították a szegénységi bizonyítványt. Az apa és a három gyermek ke­züket tördelték, jajveszékeltek, kö­nyörögtek, de ott maradtak tehetet­lenségükben. Segítség sehonnan sem érkezett. Az anyának és vele együtt a jövendő kisfiúnak el kellett pusz­tulnia, három árva és egy özvegy maradt ott a múlt rendszer bűnéül. Ma már nem történik ilyen em­bertelenség. Van mentő és orvos, nem tízek, százak, de ha kell ezrek részére. Ezért emlékezzünk meg a derék mentősökről, akik szeretette] segítik a szülőanyákat. özv. HORVÁTH BARNÁNÉ Saj óbábony Xöbbezer tonna szén terven felül A Bükkdljai Bányaüzem aknái közül az első félévi tervet a beren- tei bányaüzem teljesítette elsőnek. Június 1-én délelőtt 10 órakor je­lentették győzelmüket. Második helyre a haricai akna került. Jú­nius 6-án eleget tett szép feladatá­nak. A bereutet bányaüzem az első félév hátralévő 25 munkanapjára naponkint 400 tonna szenét, vagyis 10 300 tonnát ad terven felül, míg a haricai bányaüzem naponkint 200, azaz 4 000 tonna szenet ad. Ez­zel járulnak hozzá az ország szén­ellátásának biztosításához. LUKACS LÁSZLÓ üzemvezető h. A magyar tenger partján Eletrekelt egy pártszervezet AZ ÉLLENFORRADALMI ESE­MÉNYEK után egy félévig nem volt pártszervezet a járási tanácson. November 4 után a, tanács kommu­nista dolgozói a községi alapszerve­zetnél léptek be a pártba. Az akko­ri járási munkástanács Abaujszán- tón sem engedte meg, hogy ezek az elvtársak megalakítsák a saját pártszervezetüket. Májusban 15 kommunista tanácsi dolgozó elhatározta, hogy életrekel- ti a tanács hivatali pártszervezetét. Szükség is volt erre. A létszám neiy nagy, de annál erősebb, mert a párthoz való ragaszkodás, a szo­cializmus győzelmébe vetett hit erő­sebb mint egykor. Ez pedig minden akadályt legyőz és ez gvümölcsözni fog az apparátus munkájában, a dolgozók javára. Nagy feladat vár erre a pártszer­Fogjunk kését emberek Nap mint nap hallani lehet a rádióban a felhívásokat, melyben a haladó világ népei követelik, hogy tiltsák be a pusztító atomfegyver gyártását és a robbantási kísérlete-, két, mert a világ népe békét akar. Még-minden ember emlékezetében elevenen élnek az elmúlt háború borzalmai, melynek nyomán vér, könny és pusztulás fakadt. Az em­berek világnézeti felfogásai, gon­dolkodásai eltérőek. De mindez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy követeljük a békét, a gyilkos fegyverek eltiltását. Az emberek békét akarnak, mert csak békében lehet termelő és alko­tó munkát végezni. De ehhez szük­séges, hogy szűkítsük a köztünk fennálló különbségeket. Zárjunk ki szívünkből minden gyűlöletet és haragot, igyekezzünk egymással megbékélni és megnyerni egymás bizalmát, nyújtsuk baráti jobbun­kat embertársainknak, egyember- ként induljunk el azon az utón, amely egy boldogabb, békés élet fe­lé vezet. Ha minden ember, minden nem­zet így cselekszik, akkor eljön az a béke, amely minden ember számára nyugodt életet biztosíthat; K. K. vezetre. A tanácson napirenden szerepel az ügyvitel egyszerűsítése, jobb munkát, jobb munkastílust kell kialakítani, hogy kevesebb em­berrel és bürokráciamentesen dol­gozzanak. Az alapszervezet már megtartot­ta első taggyűlését, ahol sok szó esett nemcsak az ellenforradalom eseményeiről, hanem a jövőről és azokról a módszerekről, amelyek kialakításával javul a tömegkan- csolat, szilárdul a kollektív vezetés, az egyszemélyi felelősség elve. A kommunistáknak nem kis részük van abban, hogy a járásban jól ha­lad a növényápolás. Kevesebb a panasz, gyorsabban megy a munka, a dolgozó paraszt a fölösleges utak helyett a mezőn dolgozhat. Ez bi­zalmat kölcsönöz a lakosság és a tanács részéről. AZ ABAUJSZÁNTÓI JÁRÁSI TANÁCS kommunistái még na­gyobb lelkesedéssel, szeretettel vég­zik munkájukat, mint ahogy azt eddig tették, ezzel is tanujelét advá', hogy mindenkor a dolgozó népet szolgálják, Szádeczki István / tudósító. Valamikor kislány karomban so­kat álmodoztam arról, hogy fró vagy újságíró leszek, illetve az szerettem volna lenni. Egy-egy útleírásnál el­képzeltem magam, amint hajón, re­pülőgépen utazom és megismerke­dem a havasok hófedte csúcsaival, Olaszország narancsligeteivel, a vi­haros tengerekkel, de föltétien meg­nézném és sütkéreznék a »magyar tenger« partján is. Ültem a dívány szögletében. Fal­tam (bocsánat) a könyveket és sokat álmodoztam. A tervből semmi sem lett, az álmok maradtak. A kislány­ból nagymama lett. Amikor már na­gyon összetört az élet, nagyon bete­gen eljutottam Balatonfüredre a SZOT szanatóriumba. Most újra itt ülök a magyar ten­ger partján. * Balatonfüredi Mit mondjak róla? Hogyan jellemezzem, hogyan fejez­zem ki! Egy verssorral talán, amit Képes Géza írt: „Egy munkásleány kékszínű dresszben Fürgén .a part kövére lép Szeme a vizen végigrebben S csak annyit mond: gyönyörű szép!” Gyönyörű szép! Ez az a szó, ami belőlem kikivánkozik és csak nézni, nézni szomjasan és betelni vele nem! Sohasem. Valami örök szomjúság van bennem, szomjúság a szépség, a jóság után. Itt minden szép, szép ahogy egy kar­MOZI-KRITIKA Nem valamelyik filmről, hanem a sárospataki filmszínházról írok egy pár szót. Ebben a régi nagy mozi­ban megszokott dolog a hat éven aluli gyerekek sírása és az, hogy — a részeg emberek itt szokták ki­aludni magukat. Múltkori esetem azonban újszerű volt, érdemes arra, hogy nyomdafestéket lásson. Az előadás kezdete 8 órára van kiírva, az új kezdés azonban fél 9. Hogy ez mennyi kellemetlenséget, zavart okozhat, arról jobb nem be­szélni, illetve beszéljünk csak róla. Megkérdeztük a pénztárost, hogy miért nem helyesbít ének. Türelmetlen és felháborodott női hang válaszolt: — Nem érdemes két hónap miatt a plakáton egy számot megváltoz­tatni. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy eszerint a rendhez szokott emberek két hónapig ne tartsák magukat a hivatalos kiiráshoz, ta­nulják meg, hogy itt egy olyan mozi működik, amely a közönséget félre­vezeti és rendellenességre tanítja. FÉKESHÁZY GÉZA Mindent szívből cselekszik Sok gyógyulnivágyó betegtársam és a saját meggyőződésem alapján irom soraimat. A lapban sok min­denről esik szó, megdicsérjük a jó munkáért az egyes vállalatok dol­gozóit, de úgy érzem, hogy egy te­rülettel mostohán foglalkozunk, pe­dig vannak még olyan emberek, akikről meg kell emlékezni, ezek az orvosok. Az SZTK II. emeleti folyosójának végében az egyik ajtón ezt olvasom: »Ideggondozó. Csendet kérünk! A csend gyógyít!« Az ajtón belül serény munka fo­lyik, heverőkön fekszenek a bete­gek, kezelik őket. A gondozó főor­/ ----------------------1— v osa dr. Karcsai Ferenc. Róla kívá­nok néhány gondolatban megemlé­kezni, megköszönni azt a fáradságot nem ismerő munkáját, amit az emberekért tesz. Már egy-egy sza­vával is bizalmat ad a betegnek. Nagyban segíti munkáját Pál Zol- tánné — gondozónő, pszichológus. Az ő türelme is kifogyhatatlan. Ami a betegnek fáj, neki is fáj. Mindent szívből cselekszik, szereti a betegeket. Ezekkel a gondolatokkal szeret­nék velük kezet szorítani beteg tár­saim nevében^ Búza Lajos Felsőzsolca; Kis hír, de sokat mond Varga Imre rendőrszakaszvezető, legyesbényei lakos a tavasszal 440 négyszögöl területet vetett be cu­korrépával. Nemcsak a mi községünkben, ha­nem a járás területén sem lehet ta­lálni hasonló szép, nagynövésű cu­korrépát. Arra a kérdésre, hogy ezt hogyan érte el, a következőket válaszolta: ősszel istállótrágyával bőven meg­trágyázta a földet, elvégezte a mélyszántást és március első nap­jaiban elvetette a magot. Négy le­vélben volt a répa,, amikor megsa- rabolta, majd kiegyelte, most mar harmadszor kanálja köziben péti- sóval megszórta. Ez a répa már benne van a »200 mázsás« mozga­lomban, mert 60 mázsás termésre bizton számíthat a tulajdonos. SZŰCS JÁNOS levelező EGY ANYA A SOK KÖZÜL Minden édesanya rettegve gondol arra, hogy gyermeke paralizisbe esik. Sajnos, ez most járvány. Ezt igyekszik mindenki leküzdeni és az előírásoknak megfelelően gondozni gyermekét és ezért minden óvóin­tézkedést megtesz. A napokban a Szabadságkertben jártam kisfiámmal. Igen nagy volt az öröme, jókedvűen, gond nélkül élvezte azt a sok szépet, amit ott kapott. Eddig minden a rendjén van, mert ilyen helyen csak jól érezheti magát a gyerek és ezért a gondos­kodásért elismerés illeti a vezető­ket. De van egy szomorú tapasztala­tom. A gyermekek részére nincs WC. S mit tesznek a gondatlan anyák? A felnőtt- WC-k körül vé­geztetik el dolgaikat a gyerekekkel, ügy gondolom ez éppen nem alkal­mas a paralizis elleni védekezésre. Az illetékesek tegyenek gyors intéz­kedést és szüntessék meg ezt az ál­lapotot. Egy édesanya a sok közül. A Borsodi Vegyikombinát dolgozói tiltakoznak... A Borsodi Vegyilcombinát dolgo­zói kisgyűlésen tiltakoztak, hogy szüntessék meg a tömegpusztító fegyverek gyártását. Anglia és Amerika merényletet követ el az egész emberiség ellen, amikor híd- rogénbombarobbantási kísérlete­ket végez. Igaz, nem a saját orszá­guk területén, de a robbanás hatása egyszer oda is elér..; Az üzem dolgozói már tudják, hogy a kísérletek milyen összefüg­gésben vannak az emberi szerve­zettel, erről a beszámoló is szólt Azt is tudjuk, hogy a kísérletek egyben fenyegetést is jelentenek a szabadságért és békéért küzdő em­berek felé. A felszólalók szenvedélyes sza­vakban hívták fel dolgozó társaik figyelmét. Az utóbbi napokban til­takozó aláírásokat gyűjtöttek. Az íveket úgy a fizikai, mint az értel­miségi dolgozók valamennyien alá­írták és továbbították az Országos Béketanács titkárságának. HALMÁGYl BALÁZS „Kényelmes“ utazás Június tizedikén este 22 óra 52 perckor érkezett • személyvonat a Tiszai pályaudvarra Szerencs felöl. Sok volt az utas. A vonatról leszállókat két pótko­csis villamos várta, amely nagyon hamar megtelt. A lemaradt utasok nyugodtan várták a következő vil­lamost. A villamos meg is érkezett és az utasok elfoglalták helyüket. De meglepetés érte őket, mert a ka­lauz közölte, hogy a kocsi csak éj­félkor indul. Közölte továbbá, hogy a Szent Anna megállóhelyen autó­buszcsatlakozást kapnak, mert a villamos a rossz felsővezeték miatt tovább'■nem közlekedhet. A beígért autóbusz azonban sehol sem volt. Az utasok türelmesen vártak, vol­tak vagy 100—150-en. A hosszú vá­rakozás után többen gyalog indul­tak útnak. Lehet, hogy a türelme­sek még azóta is Várakoznak. (?) Az utasok kérik a Miskolci Köz­lekedési Vállalat vezetőségét: a jö­vőben mindent kövessen el, hogy a dolgozók hazautazása valóban biztosítva legyen. ERDÉLYI ANDRÁS I I. csú fa a magasba tör, megcsillan le­velén a napsugár, szép a gyönge kis fűszál, ahogy meghajlik a harmat alatt. Szép a Balaton, gyönyörű, mint egy szikrázó gyöngyszem. Néha sima fényes és alázatosan csendes, de lát­tam, ahogy haragosan görgette hul­lámait. így is csodálatos volt. Séta közben egy emléktáblára fi­gyeltem fel. Itt szállt partra 1849 augusztus 9-én 300 emberével, teljes felszereléssel és foglyaival Noszlopi Gáspár, Somogy-Tolna kormánybiz­tosa. A betörő horvát, stájer és oszt­rák csapatok elől húzódtak vissza és a Balatonon átkelve azzal a céllal, hogy a Bakony védelme mellett egy százezerfőnyi hadsereget állítson fel és ezzel az egész országot felszaba­dítsa. Akkor elveszett a szabadság- harc, de Noszlopi Gáspár emlékét megörökíti ez a tábla az utókor szá­mára. Nem messze innen ring a Ba­laton zöldesen csillámló hullámain a magyar tenger legnagyobb hajója, a 600 személyes, korszerűen berende­zett »Beloiannisz«. Az érdekességek közé tartozik, mint hallottam, az is, hogy a múlt év -augusztusában lep­lezték le itt Eötvös Károly mellszob­rát a gyógytér közelében. Ortutay Gyula tartott ünnepi beszédet. Este a kikötőben tűzijáték gyönyörködtette az üdülőket, míg a »Beloiannisz« fe­délzetén sétahajózásra indultak az emberek. BERKES ISTVÁNNÉ Domaházi helyzetkép az ellenforradalomról Az Északmagyarország egyik szá­ma foglalkozott az ózdi járás párt- szervezeteinek munkájával. Mivel községem is az ózdi járáshoz tarto­zik, indítva érzem magam arra hogy röviden beszámoljak arról, mi történt Domaházán az ellenforra­dalom alatt. Mint mindenütt, október 23 után az egyik napon furcsa jelenségnek vritak tanúi a község dolgozói. A felvonulás élén a domaházi speku­lánsok, kupecok és kulákok men­tek. Majd ezt követően tanácsko­zásra ültek össze, hogy megbeszél­jék a »feladatokat«. A tervek rövid időn belül a meg­valósulás felé haladták. Megjegyez­ni kívánom,, hogy a felvonulásihoz még a gyerekeket is igénybe vették, úgy látszik, az igazgató-tanító hoz­zájárult ehhez. Ezt követően a határőrlaktanyá­ba mentek s ott követelték a, vörös csillag eltávolítását. A tanácsháza, a pártszervezet helyisége követke­zett ezután, ahonnan kidobált ék Lenin elvtárs képeit és mindent el­távolítottak, illetve meggyújtottak, ami piros volt. Hogy mennyiremeg voltak ezek bőszülve, mi sem mu­latja jobban, mint az, hogy amiért a tanítónőinek piros volt a- ágy­takarója, — el akarták égetni. Másnap következett az általuk hirdetett »demokratikus« munkás­tanács választ ás. Kinek volt szava­zati joga? Akinek sok ökre és sok földje van. Na, ez aztán demokrá­cia. Akinek nincs földje, ökre, ezek szerint nem szavazhat. Hol vannak a gyárimunkások, a bányászok? Igaz, mit törődtek ők azzal és mit számított nekik, hogy a proletárha­talom, a szocializmus a munkásosz­tály vezetése nélkül nem lehet. De nem is akarták ők ezt. így nincs mit csodálni azon, hogy Holló Te- resz Béla volt községi bíró fia saját magát választatta meg elnöknek, közben kijelentette, hogy vigyáz­zunk, soha többé vissza ne térjen az a gyűlöletes vb. szó. Ezután a fegyveres őrcfget szervezték. Elek Mihály lett a parancsnok és fel­ügyeletet gyakorolt még a határ­őrség tagjaira is. Házkutatásokat tartottak az állami- és pártfunkcio­náriusoknál. Miközben ez folyt, lö­véseket adat t le, hogy ezzel is rémületben tartsák a népet. Eltávolították a vezető funkcióik­ból a kommuni kát, házi őrizet­ben tartották őket, kijárási tilal­mat rendeltek el. A járástól Kisírt úr járt ki boroz- gatni ide egy nő társas, ’ban. November 4 c után, amikor már dolgozni kellétt ért hiszen az éle­tünk függött attól, a nemzetőrség parancsnoka kijelentette: — tv*- ^ fej belőném azokat, akik most felveszik a munkád Ezek csak a főbb dolgok, amiket levelemben megemlítettem Ha el is tűntek a tiszavirág „forradalmá­rok”, de gyűlöletes tetteiket, cse­lekedeteiket az emberek soha nem felejtik el. Ennek a tapasztalatnak az alapján született újjá a községi pártalapszervezet, ahová az MDP volt tagságának legtöbb tagja új­ból kérte felvételét. ELEK ^LTÁN Domaháza Hátain tnuUe-dt/d'á „cUUld'u/" kalandba Olvastam az újságban a Szivár­vány Áruházban lezajlott zsebtol­vaj nő ügyét. Magam is másképpen cselekedtem volna. Akkor azonban a tolvajnak sikerült meglépnie. De most megvan és nem menekülhet! A tollforgató ember számára re­mek riport lett volna, ha végignézi a tolvaj lebukását. A Bodósoron jött a szóbanforgó személy, akit csalásért április óta köröznek. Há­rom asszony követte. Éppen belé­pett áldozatának a kapuján s már majdnem sikerült az újabb csalást elkövetni, amikor belépett a három asszony. Egyáltalán nem lepődött meg a feltett kérdésre. Mosolyogva meg­kérdezte, hogy: mit akarnak tő­lem? Az asszonyok elvették a tás­káját, melyben felismerték az elő­ző napokban egy öregasszonytól ki­csalt ruhaneműt. Ekkor a három »civil« felszólította, hogy kövesse őket a rendőrségre. Végigkísérték a Bodósoron, a Hunyadi utcán le a rendőrségre, közben sok bámuló- ja volt a három műkedvelő »detek- tív«-nek. A csaló útközben igyekezett meg­szökni és a három asszony 6zívét mézes-mázos szavakkal megnyerni. De nem sikerült. A rendőrségen mint jól ismert személyt, üdvözöl­ték Palotai Terézt, aki már sokszor volt büntetve hasonló cselekmé­nyekért. Befejezésül csak annyit: a három asszonynak jól esett volna, ha név telenül, de mégis megemlékezett volna róluk az a cikk, amely meg­jelent az újságban. Azt kérjük az illetékes szervektől, hogy a jövőben fokozottabban támaszkodjanak a la­kosságra és hívják fel figyelmét az éberségre, mert ezzel sok esetben elejét vehetjük a csalók, zsebtolva­jok és hasonló bűnözők cselekmé­nyeinek. GOURKÁS JÓZSEFNÉ ' Bodósor "1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents