Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság vezető ereje! ,,^fdogy ezt a májust vinni tudjuk Hallod!.; i Odakümn az utcákon ezernyi ajak zsolozsmát zeng! Látod!..; Odakünn az utcákon proletárok menetelnek, zászlóikkal vörösre festik az eget!... Ez a hang, ez a fény betölti és beragyogja e napon az egész világot. Óceánon innen és Óceánon túl száll a dal és leng a lobogó, & fennen hirdeti a szent szózatot: világ proletárjai, ti vagytok a Jövő! így van ez már hatvanhét esztendeje. Történelmet formáló napok e május elsejék. Az ősi május első napján kezdődött, amikor elszórtan a világ téréin kicsiny gyülekezetek nagy útra fogadkoztak. Azóta tart a folyamat... A fordulóknál maroknyi csapatok tömeggé duzzadnak. Üj májusok új sokaságokat felnyüzs- getnek, nyugat proletár-erdeje átzúg kelet proletár-sűrűjéhez, északon és délen proletár-özönök találkoznak, dobban a föld, dörög a menny, a menetelés elé ráorgonál az ígéret és a proletár-májusok gigászi hömpöly- gése belétorkollik a valóba, amitől borzong a kapitalista világ! A jóslat beteljesedett! 1890 május elsején hangzott el először, amikor a menetelő tömeget látva, így kiáltott fel Engels Frigyes: »-a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesurainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek.« Látták és megrendültek. Rémülten döbbentek rá, hogy a munkások egysége a tőke világának halálát jelenti: ha egyszer összefog a Föld proletársága, fékezhetetlenül kitör jármából, s vulkáni erővel maga alá temeti mindazt, ami útját állja. Es ekkor megpróbáltak ellentállni a történelemnek ... Évtizedeken át mindén addiginál keményebb bilincset kovácsoltak; a május elsejéket 6zuronyok és paragrafusok közé szorították, hogy ne rémítsen a hátborzongató kísértet.; í De van-e erő, ml megállíthatná *lz Időt? Van-e hatalom, mi határokat szabhatna a Térnek? A nemzetközi munkásság megértette az idők szavát — és nem hódolt meg sem szurony, sem törvény előtt. Azóta a világ egyharmadán megtörtént a nagy eggyéolvadás! A proletár, aki a bányák kriptáiban s a gyárak katlanában egykoron má- justól-májusig ábrándozott a maga- képzelte jövőn —, e napon már sajátjának vallja a földet, melynek méhe neki szüli kincsét, a jussot, mit az ő számára hordoz hátán gör- nyedezve a föld, a tavaszt, — az örök szabadságot! Itt már megújhodott a történelem. De újhodásával veszettefobé vált az a halódó világ. A harc életre-halálra megy — és már nem az utcák népe ellen: két világrész két társadalmi rendje viaskodik egymással. Az erők megváltoztak, de megváltozott az erők eszköze és módja is. A nemzetközi proletariátus mögött ott áll a nagy Vörös Hadsereg, készen arra, hogy megvédje sokat szenvedett pro- ietárősök felszabadult ivadékát. Nem rettegünk többé! De nem is fenyegetünk ... Felajánlottuk — és nem is egy alkalomma — a legnemesebb harci formát: a jobb élet teremtésének békés versengését. Atom- és hidrogénbombák helyett békejobbot nyújtottunk: tessék, dőljön el a harc az által, ki tud inkább hasznára válni az emberiségnek. A kapitalista világ ezt nem vállalta. Ami nálunk cél, — az náluk áldozat... S a tőke áldozatokat nyújtani nem tud —, csak az áldozatszedésre képes. A kapitalista világ érzi vesztét, mégsem igyekszik elodázni pusztulását. Ármányokat sző, s alattomosan oda sújt, ahol — tudva-tudja! — nekünk legjobban fáj. A proletár- in ternac ionalizmus egységét akarja megbolygatni..: A magyar proletariátus — sajnos! — egy dicstelen október árán tanulta meg, milyen veszedelmes a kígyó marása. Az egész ellenforradalomnak — ma már világos — az volt a fő célja, hogy megbontsa a hazai munkásság egységét, s ezzel mintegy kiinduló pontot szolgáljon a nemzetközi proletariátus egységének szétzilálásához. Az ellenforra- dalimárok, a kapitalizmus fanatikus hívei a »szent nemzeti forradalom« jelszavával megtévesztették a jóhiszemű ek közvéleményét. A több-párt rendszerrel, a kommunisták lejáratásával, a semlegességről szóló fecsegéssel kizárólag a munkások egységét akarták megbontani. Nem volt gz ellenforradalomnak olyan mozzanata, amely ne ezt a célt szolgálta volna. De legfőbb érdekük mégis az volt, hogy a magyar proletariátust elválasszák legoszintébb, legbiztosabb támaszától: a szovjet munkások millióitól. Attól az országtól, ahol először rakott fészket az eszme, attól ft «éptől, amely Lenin hagyatékaként ava óvja a proletár intemacionalázmus szent ügyét. Volt már példa arra, hogy a reakció kiszolgáltatta a nemzetközi burzsoáziának a magyar proletariátust. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt, amikor e hon munkássága először bonthatta ki szabadon zászlaját, így sóhajtott a költő: De nagy szív, de óriási, De piros szív kéne nékünk, Hogy ezt a mindent befogadja, Hogy ezt a májust élve-éljük. Hogy ezt a májust vinni tudjuk. Mintha megérezte volna a költő a szomorú tragédiát. Az ellenforradalom akkor már felütötte fejét s idegen hatalmak segítségével kicsikarta a győzelmet. Aztán huszonöt esztendeig szívta piócaként a proletariátus vérét... Akkor még nem tudott értünk cselekedni a proletár- szolidaritás, velünk érző szívnél többet nem tudott nyújtani. De aztán! Aztán letörte kezünkről a bilincset! S azóta új élet sarjadt ezen a földön. Alkottunk törvényt és matériát; alkottunk szellemet és kenyeret; alkottunk fényt és dicsőséget; piramisokat alkottunk —, de rabszolgahad nélkül!... És olykor vétettünk is,.. De akkor is a jószándék vezérelt bennünket, — csak elleneink szórták fejünkre a rágalmak özönét. Kolosszális műveiník melletta a hiba miniatűr volt csupán —, mégis mi enyhén szálltunk szembe a felforgatókkal, nem kíméletlenül — és ez volt ? legnagyobb hibánk, mit 12 esztendő során elkövettünk! Engedtük, hogy a proletárok pártját eltántorítsák a saját osztályától —eleinte burkoltan, belső lazítással, később egyre nyíltabban, végül pedig már a véres napokban nyíltan, büntetlenül ölték halomra és szidalmazták gyűlölködve a proletárság leghűbb gyermekeit: a kommunistákat! Elestünk.;., de nem, csupán pillanatnyi megtántorodás volt az! A magyar proletariátus nem volt egyedül! Hívó szavára november negyedikének hajnalán, mint 12 esztendő- ved ezelőtt, újból vörös csillagos proletár katonák jelentek meg a főváros utcáin, 6 amire mi már akkor nem voltunk képesek az árulás miatt — elvégezték helyettünk, értünk: visszaadták a kezünkből kiütött fegyvert: nesztek, elvtársaik,, jobban vigyázzatok rá! Ez a proletárok internacionalizmusa! Ez a műnká&szolidaritás! S »Hogy ezt a májust élve-éljük, Hogy ezt a májust vinni tudjuk« a proletárok nemzetköziségének köszönhetjük! A proletár nemzetköziség nemzeti ünnepünkké avatta május elsejét. Május 1 szelleme nélkül ma szomorú lenne a május... Talán még a Bükk rejtekei sem szolgáltatnának búvóhelyet, ahol a legbátrabbak megemlékeznének a vörös Május 1-ről... A prole tár internacionalizmus készséges segítsége nélkül teljesen üres lenne az ország éléskamrája. De hála Május 1 szellemének, — nem vagyunk egyedül! Kapcsold be rádiódat, olvasd az újságokat, s meglátod, mennyi a barátunk! Nézz ki az ablakon: a vörös zászlók alatt menetelok szívével ezen a napon száz- és százmillió proletár szíve együtt dobban, együtt dalol, s együtt hisz a jövendőben! Ez maga a történelem!... E napon a tőke gazdái ott napnyugaton zordon ábrázolttal törik fejüket új csalfasá- gon; kopóik árgus szemekkel kémlelik az utcákra özönlött sokadalma! és hegyezik füleiket az angol, francia, német, olasz, arab, spanyol munkások különböző nyelvű, de egyértelmű harsonájára; lehet, hogy sok gyártelepen betiltják az ünnepet, s a munkások csak titokban örvendezhetnek; sokan csak a börtön mélyén. s a szívük mélyén adóznak az emlékezésnek —, de sem a tőke, sem a gyilok. sem a börtön nem képes gátat vetni többé a történelmet formáló szent májusok elé! Soha, soha már... A történelem csak előre halad, mint ahogy a folyó sem folyik visszafelé... * Tragédiával teli hónapok állnak mögöttünk, nehéz a helyzetünk — de mégis ez a május 1 a legreményt- keltőbb. A proletariátus, a parasztság s a velünk menetelő szellemiek legjobbjaiból újjászületett a magyar munkásosztály élcsapata: a Magyar Szocialista Munkáspárt. A véres napokban született, első pillanattól a vihar edzette. Azóta megizmosodott és életképességét igazolta. És ki vitathatná el a párt dicsőségét! Ez a párt volt az, amely megmentette a magyar proletariátus becsületét a világ munkássága előtt, s visszatette a proletárinternaciomaliZ' must jelképző vörös csillagot a méltó helyére! És az már ott is marad! Október megtanított rá, miiként kell cselekedni, hoigy soha többé le ne verhessék a szennyes kezek! Ott marad és ragyogni fog, mint Ady Endre áhította: Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye. Az lesz, az marad mindörökkön. .. Az ellenforradalom megtanított rá, hogy soha többé ne feledjük Lenin intelmét: úgy vigyázzatok a párt egységére, mint a szemetek fényére! Ügy lesz, Lenin elvtársi. Ezt követeli Május, a proletárok májusa.., ^ Hallod? Odakünn az utcákon ezernyi ajak zsolozsmát zeng! Látod? Odakünn az utcáikon proletárok menetelnek, zászlóikkal vörösre festik az eget! Menj közéjük s lengesd Te is a zászlót és énekeld velük a proletárok dalát: Föl győzelemre győzelem után, A vörös évek vörös Májusán! A história üllőjén dong, csendít a proletár-kalapács.... de ma ünnepelnek. Aztán holnap megint munkába indulnak. Kovácsolják a történelmet . ; j CSAL A LÁSZLÓ AidneU nem UtQc . . . Ha a vendég nótáskedvű-10 PeCC SU)tAIÍ£>ZTATO Mjjzs’u/, Tessék mondani. Önök mindig ilyen szép hallgatót játszanak? Az üvegfujó Rajzos példázat arról.,, (Kép szöveg nélkül.) A zsebtolvajok ellen jgato ' fel — Csak mindenből az elsőosztályú portékát adja, tudja fiam, nálam a .,. miért kevés a forgalomba ho- Pénz beszél. ......... — Igen. És tessék mondani, a zott jatefccumt. pénztárca ugat? Mit keres ez a férj? Egyre gyakoribb . . . — Ejnye anyucikám, nem láttad valahol a kalapomat? „A kommunisták cserbenhagyása egyet jelentett az ellenforradalmárok oldalára való átállással“ Kizárási javaslat a Keletborsodmegyei JNépbolt MSZMP taggyűlésén Czenler László átigazolásával kezdődött a taggyűlés. Az ellenforradalmi időszakban ez az elvtárs hű maradt a párthoz, a munkásosztályhoz. Alig, hogy leverték az ellenforradalmárok fegyveres felkelését, máris kijelentette, hogy ő továbbra is az MSZMP-ben kíván maradni, hogy csak most kérte átigazolását, ennek oka néhány családi probléma. Elmondották az elvtársak: ez az elvtárs bebizonyította az ellenforradalmi időszakban, hogy a munkás- osztályhoz tartozik, együtt érez a néppel és a kommunistákkal. A taggyűlés egyhangúlag felvette az MSZMP-be. Azután Rosenfeld László pártonkívüli tagfelvételi kérelme következett. Vele kapcsolatban el-' mondották, hogy pártonkívüli, de kommunista módra dolgozott, nemcsak október előtt, hanem az ellen- forradalom idején is a párt és a nép mellett tett hitet. Ez nem véletlen, hiszen ő 1936 óta résztvesz a munkásmozgalomban. Mint fiatal tevékenykedett Rónai Sándor elvtárs' vezetése alatt Miskolcon. Varga elvtársnő meg is jegyezte, hogy ezzel az elvtárssal a párt jó harcost nyer. A taggyűlés egyhangúlag felvette az MSZMP soraiba. A következő kérdésként Teleki Zoltán MSZMP tag munkáját és magatartását vitatta meg a taggyűlés. Elmondották az elvtársak, hogy Teleki Zoltán a Népbolt központban szentesítette a sztrájkot egy héten keresztül annak ellenére, hogy a megyei munkástanács olyan határozatot hozott ebben az időszakban, hogy a kereskedelemnek dolgoznia kell. Ezenkívül vállalati pénzen cigarettával segítette az ellenforradalom által vezetett és irányított Borsodi Rádiónál működő ellenforradalmárokat. Ezenkívül súlyos hibaként elmondották, hógy elszakadt a párttól, a munkásosztálytól. A Keletborsodmegyei Népbolt központjában a kislétszámú kommunista csoport a nehéz időkben sem hullott széjjel, hanem együtt működött. Kópis elvtárs kijelentette, hogy ebben az időben a kommunisták cserbenhagyása egyet jelentett az ellenforradalmárok oldalára való átállással. Ezenkívül Teleki — saját bevallása szerint — október 26-án délután a szovjet emlékműre felakasztott Gáti elvtársékat lefényképezte és megjegyzéseket tett velük kapcsolatban. Mindezeket a suiyos hibákat mérlegelve és még ezenkívül jónéhányat felsorolva, a taggyűlés Teleki Zoltánt egybehangzóan kizárta az MSZMP soraiból. Teleki felszólalásában elmondotta, hogy hibáit elismeri és éppen ezért nem is él fellebbezéssel a felsőbb pártszervek felé. Jól dolgozik a Keletborsodmegyei Népbolt központjának MSZMP alapszervezete. Ez a 10 főből álló párt- szervezet helyesen indult el a lenini pártépítési elvek útján. KILIÁN BÉLA — A Miskolci IBUSZ útlevél-tájékoztatója: Értesítjük Borsod-A bau j- Zemplén megye lakosságát, hogy 1957 május 1-től a nyugati államokba szóló látogató kérelmeket a miskolci IBUSZ-nál kell beadni, (Miskolc, Széchenyi u. 15.) félfogadási napokon. A kérelem beadásához a megyei rendőrfőkapitányság útlevél alosztálya által közölt iratok szükségesek. Minden járási rendőrkapitányságon részletes tájékoztató van kifüggesztve, a kérelem beadásával kapcsolatosan. Nyomtatványt a miskolci IBUSZ-nál lehet beszerezni. A kérelem beadásakor 244 forintot kél! befizetni. Megismerni járásáról — Latod, ő részt vesz a Miskolcért” mozgalomban?! Erről jut eszébe Xá?/ Hí — Ejnye, azt hittem, hogy csak én nem használom munka közben a vá* dőberendezést.
