Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-07 / 104. szám
/ ÉSZA-KMAGYARORSZÁG Kedd, 1957. május 7. KI NÉ EMLÉKEZNÉK még azokra P novemberi, decemberi jóslatokra, hogy Magyarország gazdasági válságba sodródik. Ki ne emlékeznék a szakemberek véleményére, hogy hazánkban elkerülhetetlen az infláció. Mennyit rettegtünk még az év elején is a munkanélküliség fel-íelbukkanó rémétől. De hol vagyunk ma már a decemberben még optimistának bélyegzett 14 millió tonnás évi széntermeléstől? A párt és a kormány elvi engedményeket nem ismerő politikája meghozta gyümölcsét. Ahogyan oszlott a zűrzavar köde, úgy éledt újjá az ország gazdasági organizmusa is. A forintba vetett bizalom — ha átmenetileg meg is ingott — ismét helyreállt. Kell-e fényesebb bizonyíték erre, minthogy a dolgozók nap- ról-napra több és több pénzt helyeznek el a takarékban. Nyomor helyett a magasabb életszínvonal jellemzi ma a dolgozók életét. A bérből és fizetésből élők többségének munkabérét egy évi kihatásában csaknem négy és félmilliárd forinttal felemelték. Részben e béremelések, részben még az 1956 októbere előtt végrehajtott különböző intézkedések (fizetésrendezések, a békekölcsön megszüntetése stb.) folytán a dolgozók reálbére 1957-ben a tavalyihoz képest vagy 14 százalékkal nő. Nő a begyűjtés eltörlése miatt — s reméljük a megnövekedett termelési kedv miatt is — a parasztok reáljövedelme. SZINTE HÉTRŐL-HÉTRE javult a .termelés. Az ipar egészét tekintve alig tíz százalékkal termelünk ma: csak kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Nagyon sok 'könnyűipari termékből meg éppenséggel többel, sőt többet az október előttinél is. S ami a legörvendetesebb, az általános fejlődés élén a bányászok haladnak. Osztály hűségüket olyan kiemelkedő tények bizonyítják, mint az április *4-e vagy május 1-e előtti eredmények. Április 30-án, a proletár internacionalizmus nagy ünnepe előtti napon bányászaink több mint 85 000 tonna szenet hoztok a felszínre, vagyis 6000 vagonnal többet, mint a szeptemberi napi átlag. A növekvő termelés eredményeképpen valamit javult a fogyasztási cikkek választéka és nőtt a kereskedelem készlete is. 1956. március 31-én kis- és nagykereskedelmünk készleté 14,6 milliárd forint volt. December 31-re az ellenforradalom következtében 8,8 milliárd forintra csökkent, de 1957. március 31-én már megközelítette a 11,3 milliárd forintot. A jobb életet hűen bizonyítják az eladás számai is. S a forgalom nem elsősorban élelmiszerekből, hanem szinte kizárólag ruházati és más iparcikkekből nőtt. Pamutszövetből ez év első negyedévében 88 százalékkal, gyapjúszövetből 47 százalékkal, kötöttáruból 37 százalékkal, cipőből 57 százalékkal, motorkerékpárból 55 százalékkal, kerékpárból 58 százalékkal több fogyott, mint tavaly:- S ezek a jelenségek kétségkívül optimizmussal tölthetnek el valamennyiünket. Sikere ez a pártnak, a magára talált munkásosztálynak. Annak az állhatatos küzdelemnek az eredménye ez, amelyet a párt a tömegek megnyeréséért folytat. Az igaz szó, a szavak és tettek következetes egysége, ami tekintélyt ad és cselekvésre ösztönöz. A part politikai és gazdasági sikereinek is ez volt a forrása, s csak ez maradhat a jövőben is. Éppen ez kötelez bennünket arra, hogy ne vakítson el a kirakat fénye, a felszín ragyogása, hanem igaz szóval tárjuk fel gazdasági életünk tényleges helyzetét. Ez annál is ‘inkább szükséges, mert a sikerek láttán itt-ott már az elbizakodottság, az önteltség is fel-felüli a fejét; MERT HOGYAN IS LEHET megérteni, hogy a termelés csökkent, az önköltség emelkedett, a fogyasztás nagyot nőtt és közben minden rendben legyen? A párt és a kormány azt a gazdasági ellentmondást, ami egyrészt a termékek magas önköltsége és a változatlan fogyasztási árak, másrészt a megnövekedett pénzben! jövedelem •és a csökkent termelés között van, ágy igyekezett feloldani, hogy annak közvetlen terhét a dolgozókról elhárítsa. És ez eddig sikerült is. Meg kell őszintén mondanunk, nem kis áldozatok árán. Az ellenforradalom clúlása következtében szegényebbek lettünk, mégis jobban élünk. Sokan valami magyar közgazdasági csodáról beszélnek, pedig csodáról szó sincs. A fentemlített ellentmondásokat eddig elsősorban azért tudtuk .áthidalni, mert a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kisegítettek bennünket. Több mint 1.1 milliárd rubelt kaptunk tőlük, részben áruhitel, részben szabad deviza formájában. Ez az összeg azonban bármilyen tekintélyes is, teljesen még a nemzeti jövedelemből kiesett értékét sem pótolja, noha lehetővé tette, hogy elkerüljük a gazdasági romlást. De nem biztosíthatja, hogy a jelenlegi termelékenységi, önköltségi és fogyasztási színvonalat, egyidejűleg továbbra is fenntartsuk. A csökkent termelés és a meghö- vekedett fogyasztás közötti ellentmondást másrészt úgy igyekszünk áthidalni, hogy a nemzeti jövedelemnek mintegy 95 százalékát elfogyasztjuk; Ezért beruházásra* vagyis a jövő építésére 7.6 milliárd forint jut, kevesebb, mint 1949 óta bármikor. (Tulajdonképpen többet költünk fogyasztásra és felhalmozásra, mint a nemzeti jövedelmünk. A többletet külföldi kölcsönből fedezzük.) A beruházások nagy részét lakásokra, kulturális és más szociális létesítmények építésére költjük. A tulajdonképpeni bővített újratermelést alig 2,2 milliárd forint szolgálja. Ropoant kevés ez. Arra kényszerülünk, hogy a folyamatban levő hasznos beruházásaink nagy részét leállítsuk. Önmagában abból még nem lenne baj, hogy egy vagy két évig nagyon kevés a termelői beruházás. De ha ez huzamosabb ideig fennmarad, éppen a jövő megalapozottságát szolgáló értékeinket élnénk fel. Jelenleg — noha jobban élünk — népgazdaságunkban nak, a munkástanács-tagoknak, szak- szervezeti vezetőknek, mindenkinek a maga területén kéll elsősorban gondolkodni azon, meghallgatva a dolgozók száz és ezer hasznos tanácsát, hogy miként lehet megszilárdítani gazdasági életünket, megszüntetni alapvető ellentmondásait. Mindenekelőtt meg kell szüntetnünk, hogy roppant drágán termeljünk. Bármilyen örvendetes is, hogy bányászaink önfeláldozó munkájukkal megvetették az ipar újraéledésének alapját, de már kevéssé örvendetes, hogy a szén önköltsége nagyon magasra szökött. Még márciusban is csaknem 56 százalékkal többe került egy tonna szén, mint tavaly október előtt. Az önköltség növekedésének egy része természetesen jogos. Jogos az a része, ami a törvényes béremelésből adódik. De miért tekintsük jogosnak azt is, hogy a ta-» valyi harmadik negyedévhez képest minden egyes tonna szén termeléséhez még márciusban is 10 százalékkal több bányafát, 6 százalékkal több robbanóanyagot, 11 százalékkal több villamosenergiát használjanak fel. De nemcsak a szén önköltsége nőtt; S a megnövekedett önköltség egyik következménye, hogy megszaporodtak azok a vállalatok, amelyek nem nyereséget fizetnek az államkasszába, hanem veszteségesek. A Pénzügyminisztérium számításai szerint, résiben a kisebb termelés, részben a termelési költségek kedvezőtlen alakulása miatt a vállalatok idei eredménye 10 milliárd forinttal lesz rosz- szabb az 1956. évre tervezettnél. S ez az összeg nem csekélység. Egy évi nemzeti jövedelmünknek több mint 11 százaléka. Az önköltség elsősorban azért magas, mert a bérek és a termelékenység aránya tűrhetetlenül eltorzult: 1957 márciusában a munkások havi átlagos keresete az egy évvel ezelőttihez képest 23 százalékkal nőtt, miközben a munka termelékenysége 14 százalékkal csökkent. Vagy nézzük még közelebbről. A szénbányászatban tavaly márciusban átlagosan 1582 forintot kerestek, az idén 2103 forintot. Ez önmagában még jó volna. A baj azonban ott kezdődik, hogy közben a termelékenységük vagy 24 százalékkal csökkent. A gépiparban az átlagbér ugyanezen idő alatt 1261 forintról 1463 forintra emelkedett, miközben a termelékenység 15 százalékkal csökkent. Az élelmiszeriparban az átlagkereset 999 forintról 1332 forintra nőtt, miközben a termelékenység színvonala 26 százalékkal alacsonyabb lett. S az arány szinte minden iparágban hasonló; Egyik legsürgősebb feladatunk ezért a. bérek és a termelékenység normális arányának visszaállítása. Úgy gondoljuk — néhány terület kivételétől eltekintve — nem jogtalan jelszó, hogy a növelt keresetért legalább a korábbi teljesítményt nyújtsák, javuló minőségben.’ Teljesíteni persze nem könnyű. Minden iparágban, minden üzemben más és más módszer vezethet eredményhez: GAZDASÁGI ÉLETÜNKBEN van még egy nagyon komoly feszültség; S ez a külkereskedelem. Ebben az évben külkereskedelmünket adóssággal fejezzük be. Ez az ellenforradalom következtében elkerülhetetlen, de hogy mekkora lesz ez az adósság, az számunkra nem közömbös. Az év első négy hónapjában külkereskedelmi szempontból nem jól startoltunk; Az első évnegyedben csaknem kétszer annyi árut hoztunk be, mint amennyit kivittünk. Ez az arány indokolatlan. Hozzá kell fognunk, mégpedig sürgősen külföldi kötelezettségeink teljesítéséhez. Vissza kelL állítani a magyar iparban az export} becsületét. Eddig csak arról beszéltünk, de annál többet, hogy mit kapunk innen, mit kapunk onnan, de hogy mit kell ezért adnunk — arról még kevés szó esett. De az adósságot vissza is kell fizetni. Adós fizess — tartja a mondás — és ezt a szólást hitelezőink is ismerik. Nem közömbös számunkra, hogy mekkora lesz az év végén az adósságunk. Ha nagyobb lesz a tervezettnél, csak jövő évi nehézségeinket növeljük vele. A párt és a kormány vezetőit az a törekvés hatja át, hogy gazdasági bajainkon minél hamarabb úrrá legyünk, s a rendcsinálás elkerülhetetlen ódiumából a dolgozó nép minél kevesebbet erezzen. A rendcsinálás időszakát lerövidíthetjük, ha okosan gazdálkodunk, ha jól dolgozun.k.Éppen. ezért meg kell szilárdítanunk a gazdasági életben a nagyon is meglazult állami fegyelmet, meg kell javítanunk az állami irányítást. Ennek meg kell teremtenünk még sokhelyütt a szervezeti feltételeit is. Biztosítani kell, hogy szűkös vállalati érdekeket félretéve, az amúgyis kevés rendelkezésre álló anyagi eszközeinket csak a tervben kitűzött feladatok megvalósítására használjuk fel és csak azt termeljünk, amire valóban szüksége van a belkereskedelemnek, a külkereskedelemnek, illetve a feltétlen elvégzendő beruházásokhoz nélkülözhetetlen. Fogunkhoz kell vernünk minden garasj. Nagy takarékoskodásra van szükség, az állami, a gazdasági, a társadalmi élet minden területén. A pazarlás a dolgozók életszínvonalát veszélyezteti: Minden forintot, amit feleslegesen költünk, közvetlenül a dolgozók zsebéből vesszük ki. Ilyen érzékeny ösz- szefüggés a takarékosság és a dolgozók életszínvonala közt talán még sohasem volt. mint napjainkban. NEHÉZSÉGEINKKEL csak úgy birkózhatunk meg — mint eddig is —, ha feltárjuk a dolgozók előtt a való helyzetet. Éppen ezért itt az ideje, hogy a párton belül és a tömegek között is széles'körben ismertessük az ez évi gazdasági feladatokat és meghatározzuk a legfontosabb tennivalókat. Ha a fő feladatok világosak is, annak ezer és egy megoldási módját csakis a helyi vezetők, a dolgozók segítségével tudják megtalálni. A párt eddigi tapasztalata is igazolta, ha a dolgozókkal nyíltan beszélünk, a felelet is kedvező lesz tája: x még mindig elszegényedési folyamat megy végbe, aminek két fontos mutatója van: a növekvő külföldi adósság, s a csökkenő felhalmozás. Ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítanunk. Meg kell állítanunk jövőnk, a magyar nép érdekében. Meg kell állítanunk még akkor is, ha egyes intézkedések átmenetileg nem is látszanak a legnépszerűbbeknek. De a párt és a kormány eddigi politikáját sem az jellemezte, hogy holmi pillanatnyi népszerűségből lemond az elvileg egyedüli, helyes útról. DE MIT KELL TENNI e folyamat meggátolására? Még csak vázlatosan is nagyon nehéz felsorolni. De nincs is az a központi szerv, amely egyedül képes lenne megoldani a problémák sorozatát. A minisztereknek, gyárigazgatóknak, pártfunkcionáriusokFöldművessxővetkezeteink előtt álló A földművesszövetkezetek ügyvezető elnökei, a járási szövetség elnökei és dolgozói, valamint a megyei földművesszövetkezeti központ dolgozói május 4-én értekezleten tárgyalták meg a földművesszövetkezetek előtt álló feladatokat. Kelemen elvtárs beszámolójában értékelte az októberi eseményeket, a földművesszövetkezetek eddigi munkáját és beszélt a további feladatokról. Az ellenforradalom nyugati szövetkezeti szabadságot hirdetett Az ellenforradalmárok fel akarták számolni a hos.szú évek óta jól bevált íölaművesszövetkezeti rendszert. A SZŐ VOSZ és a MÉSZÖV akkori igazgatósága által kiadott dekrétumban a párttól és államtól független szövetkezeti mozgalmat akartak, nyugati szövetkezeti mozgalom szabadságát hirdették, ugyanakkor különböző polgári és fasiszta pártok szervezését kezdték meg. Eltávolították és teljesen .1 akarták távolítani a vezető beosztásban lévő kommunista és pár- tonkívüli, haladó embereket. Az ellenforradalom leverése óta megerősödtek szövetkezetein k Áronban. az utóbbi időben gyakran felvetődik a körzeti földmű - v esszöv e tkezet ék feloszlatása, az »egy falu — egy szövetkezet« gyakorlati megvalósításának kérdése. Abból indul ki ez a gondolat, hogy a körzeti földművesszövetkezeti tagság érdeklődése a saját szövetkezete felé csökkent. Azoknak a feladatok íöldmüvesszövetkezetekack tagjai, amelyet más községből irányítanak, nem érzik úgy magukénak a . saját szövetkezetüket, mintha a tagság által választott megbízott személyek irányítanák a földművesszövetkezet ügyét. Az ellenforradalom ideje alatt a szövetkezeteknél meglazult a munka- és a bérfegyelem. A megyében több mint egy millió forintot fizettek ki szabálytalan bér címén, aminek jőrésze még nincs visszafizetve. Ezenkívül jogtalanul fizettek ki különböző prémiumokat is. A gazdálkodás eredményessége az 1956. I. negyedévhez viszonyítva 1 millió forinttal csökkent. A nyereségcsökkenés.t befolyásoló tényezők közül elfogadható, a kereskedelmi dolgozók béremelése, a jutalékos rendszer alakulásának átmeneti felfüggesztése, az I. negyedévben az árubeszerzés nehézségei. Azonban az 1 millió forint. nyereségkiesés nem indokolt különösen akkor, ha a nyereségei a 20 millió forinttal nagyobb forgalom arányához viszonyítjuk. Többet vásárolnak a dolgozó parasztok A parasztság vásárló ereje a begyűjtés eltörlésével növekedett, de a II. negyedévben sokkal nagyobb irányító és szervező munkát kell végezni, hogy az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva 12 százalékkal magasabb tervteljesítés .elérhető legyen. Ehhez az árufedezet, a vendégellátó ipar kivételével biztosítva van. Az árukészlet január elsejéhez viszonyítva jelentősen megnövekedett. Azonban helytelen. hogy egyes földművesszövetkezeteknél nagymennyiségű árut fektettek el. sátoraljaújhelyi járás földművesszc etkezeteinél 2 millió forint értékű elfekvő rizskészlet van. Az árual ok biztosító-ának egyik legfontosabb feltétele a szerződéses termeltetés kiszélesítése. Ezt íöldművesszövetkezeteink nem használták ki megfelelően. Ejniatt több mint száz vagon zöldségfélének kiesését lenti árualapból. A földművesszövetkezeti mozgalomra nagy feladat hárul a mező- gazdaság szocia !sla átszervezésében. Most különösen előtérbe kerül a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a szakezjnortok fejlesztése. Megyénk területén 106 szakcsoport működik, amelyek jelentős eredményeket értek el. A politikai, szervezeti segítség mellett a földművesszöveti zetfck akkor tesznek legtöbbet a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a szakcsoportok megsegítése érdekében, ha biztosítják a termeléshez szükséges műtrágyát, növényvédő szereket, gazdasági felszereléseket, stb. E téren jó kilátásaink vannak. Az elmúlt év II. negyedévéhez viszonyítva építőanyagból 4 millió, kisgépekből 0.6 millió, nagy gépekből ez évben 6 millió forinttal nőtt a földművesszövetkezetek körete. Jelenleg 15 db Zetor traktor pótkocsival, erőátvételi készülékkel, robbanó motorok, agregátorok, nagyteljesítményű szivattyúk vannak raktáron. A szakcsoportok megsegítése érdekében. exportból kis traktorokat, villanymotorokat, egyéb gépeket fognak tudni a földmű vessző vetkezetek biztosítani. Hatezer íiatal kezdheti meg ősszel tanulmányait az egyetemeken és tőiskolákon Mit kell tudni az egyetemi felvételekről ? Az idén körülbelül 35.000 diák érettségizik az ország összes középiskolájának nappali, esti és lcvelc- zőtagozatán. Jelentős részük — elsősorban a gimnáziumok nappali tagozatain végzők — egyetemeken, főiskolákon szeretné tanulmányait folytatni. A jelentkezések határideje május 10. Legkésőbb eddig kell kitölteni a jelentkezési ívet, amelyet a középiskolákban kaphatnak a felvételre pályázók. A jelentkezések elbírálása már a középiskolákban megkezdődik. Természetesen nem nyerhetnek az egyetemekre felvételt mindazok, akik részt vetlek az októberi ellenforradalom bűncselekményeihek elkövetésében, vagy azóta népi demokrácia- ellenes tevékenységet fejtettek ki. A közepes, vagy elégséges eredménnyel érettségizettek közül csak azok jelentkezhetnek felvételre, akik a választott egyetemi kar felvételi vizsgatárgyaiból legalább jó átlageredménnyel zárták le középiskolai tanulmányaikat. (A középiskola által visszautasított jelentkezők a megyei tanácsok művelődésügyi osztályaihoz fellebbezhetnek.) Május 25-ig a felvételi kérelmek a középiskolákból eljutnak az egyetemekre, ahonnan a jelentkezőknek majd értesítést küldenek a júliusban megtartandó felvételi vizsgák időpontjáról. A felvételi vizsgákon lényegében a tavalyihoz hasonlók a követelmények : két. Illetve három tantárgy középiskolában tanult anyagából kell szóbeli és írásbeli vizsgát tenni. A műszaki egyetemekre jelentkezőket például mennyiségtanból, fizikából és szabadkézi rajzból, az orvostudományi egyetemekre jelentkezőket fizikából és biológiából vizsgáztatják! A felvételi vizsgán azonos felkészültséggel szereplők közül, előnyben részesülnek a kitűnően és jelesen érettségizettek, valamint azok, akik szakmunkásképzettséggel, 1 évnél hosszabb üzemi, gyakorlattal rendelkeznek. Államunk természetesen továbbra is különös gonddal, messzemenően támogatja és segíti a továbbtanulásban az egyetemi tanulmányok folytatására alkalmas, jó felkészültségű munkás- valamint dolgozó parasztfiatalokat. Az egyetemi felvételnél előnyben részesülnek az ellenforradalom mártírjainak árvái. A fenti szempontok figyelembevételével kiválasztják a jelentkezők közül azt a körülbelül hatezer diákot, akik számára államunk ez évben biztosítani tudja az egyetemi tanulmányok megkezdését. Az idén — a várható népgazdasági szükségleteknek megfelelően — a tavalyinál körülbelül 180-nal kevesebb jelentkezőt vesznek fel a műszaki egyetemekre, s ugyanennyivel többet a bölcsészkarokra. Az egyetemek, főiskolák levelező (esti) tagozataira körülbelül június 10-ig lehet majd jelentkezni, a munkaadó szerveken keresztül. A tavaly első ízben megkezdődött mérnök-közgazdász oktatásra idén is jelentkezhetnek azok a mérnöki diplomával már rendelkezők, akik fontosabb vezető munkakört töltenek be: a tagozatokon körülbelül augusztus—szeptember hó folyamán lesznek a felvételi vizsgák, amelyeken '2000—2500 jelentkezőt vesznek majd fel. Államunk tehát a jövő tanévben ismét több mint 8000 fiatal egyetemi, főiskolai továbbtanulását biztosítja. Az első negyedév mérlegei lii; mint 8009, közösben eddig még nem dnlgnznit paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe 1957 első negyede fontos fordulatot jelentett a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésében. A szövetkezeti mozgalom, a kapitalista elemek minden mesterkedése ellenére, ismét szilárdan áll, s tovább fejlődik. Igen sok kilépett termelőszövetkezeti tag ismét felvételét kérte a közös gazdaságokba, s a feloszlott termelőszövetkezetek helyébe is újak alakulnak. Megnőtt az érdeklődés a közös gazdálkodás iránt azoknál az egyéni parasztoknál is, akik eddig elzárkóztak a szövetkezéstől. A múlt év végére az ellenforradalmi események következtében a mező- gazdasági termelőszövetkezetek száma 1617-re csökkent, s a földterületük alig érte el az egymillió holdat. Három hónap alatt 939 új termelő» szövetkezet alakult, s 265.150 holddal nőtt a közös gazdaságok mezőgazda- sági területe. A negyedévben több mint 23.600 új tag lépett a termelőszövetkezetekbe, s kezdte meg a munkát a nagyüzemi gazdaságokban. A mozgalom fejlődésében örvendetes, hogy a belépők között 8188 olyan egyénileg gazdálkodó paraszt van, aki eddig még nem vett részt szövetkezeti gazdálkodásban. Négyszázzal nőtt a termelőszövetkezeti csoportok száma is. A termelőszövetkezeti csoportokba az elmúlt három hónapban több mint 13.000 parasztgazdaság tömörült, s mezőgazdasági területük ma már meghaladja a 215;QQ0 holdat; (MTIj JÓSLATOK, A FELSZÍN ÉS A VALÓSÁG
