Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-30 / 124. szám

Világ proletárjai egyesüljetek l XHl. évfolyam 124. szám 1957 május 30 csütörtök Ára 50 fillér A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA A negyedik traktorosnap előtt T únius 9-én ünnepeljük a ne­J gyedik traktorosnapot. Nem sok idő, mindössze két hét van hátra, de megyénk traktoristáinak — hogy méltóképpen ünnepeljék meg ezt a napot — még bőven van pótolni valójuk. Hiszen a trakto­rosnap csak akkor lesz igazi ün­nep, s akkor fogunk igazán örül­ni és ünnepelni, ha traktoristáink adósságmentesen, tervüket telje­sítve állnak a megye közvélemé­nye elé. Főképpen az eddig gyen­gébb tervteljesítést elért gépállo­másokra és traktoristákra vár nagy feladat, minthogy megyénk gépál­lomásainál a tavaszi tervteljesítés átlaga még mindig nem kielégítő. Ez annak tulajdonítható, hogy a tavaszi tervteljesítésben többhe- lyütt még alig 50 százaléknál tar­tanak, következésképp rontják ez­zel a jólteljesítők eredményeit is. A hátralévő időben tehát minden lehetőséget meg kell ragadni a ta­vaszi tervteljesítés érdekében. Kü­lönösen vonatkozik ez az ózdi, a szerencsi, a sárospataki és a mező- csáti gépállomásra, ahol jelenleg is a legnagyobb mérvű az elmaradás. Huzamosabb ideig a sajószent- péteri gépállomás dolgozói is el­maradással küzdöttek, de az utób­bi hetekben a traktorosnapra való készülődés lázában sokat javítot­tak munkájukon, s hamarosan az elsők közé küzdik fel magukat. Kövessék az elmaradók a sajó- szentpéteriek példáját! A következő két hétben a terv­teljesítést elősegíti, ha úgy a nö­vényápolásban, mint a takarmány betákarííásfoan míiicfén segítségéi megadnak a termelőszövetkezetek­nek. Tsz-eink általában azt kifo­gásolják a gépállomások munká­jában, hogy bár a legtöbb helyen megjelenik ugyan a gépállomás traktora, de csak többszöri felszó­lításra, telefonálgatásra. Még min­dig nem'' kielégítő a tsz-ek és a gépállomások közötti jóviszony, s ebben a traktoristák is ludasok. A legtöbb helyen azonban nem­csak a tavaszi tervteljesítéssel maradtak el, hanem súlyos hiá­nyosságok tapasztalhatók a bér­alap gazdálkodásban is. Jónéhány gépállomásunkon a félévi javítási bért már régen túllépték, holott még hátra van május hónapból egy hét és a június hónap. Az ilyen felületes gazdálkodás nem nevezhető másnak, mint: pazarlás­nak. A gépállomások vezetőitől több figyelmet kíván a népgazda­ság érdeke. Szükséges, hogy az ed­digitől sokkal több gondot fordít­sanak a pénzgazdálkodásra, mér­jék fel a lehetőségeket, számolja­nak fel minden lazaságot és szün­tessék meg a pazarlást. Számos gépállomáson az állóeszközök el­helyezése, konzerválása sem kielé­gítő. Az alkatrészek, szerszámok rozsdásak, széjjel vannak dobálva. Ennélfogva csökken a gépek kapa­citása. Vajon ezek a gépállomási dolgozók nem gondolnak arra, hogy ez nagyon sok milliójába ke­rült az államnak, s végső soron a saját zsebükből szórják ki a pénzt? Nehezen képzelhető el ezeken a hetyeken a termékek előállítási költségének csökkentése. Hasonló­képpen hiányos a gépállomások adatszolgáltatása is, pedig erre a megyei igazgatóság már többszö­rösen felhívta a figyelmüket. étségtelen, hogy a gépállo­mási vezetőkben és trakto­ristákban megvan az akarat és az elhatározás a hibák kijavítására. Megyénk traktoristái eddig is jól megállták helyüket, sok nehézsé­get leküzdötték az ellenforradalom óta, s bebizonyították, hogy nem­csak tudnak, hanem akarnak is jól dolgozni. Ilyen hibákkal azon­ban nem ünnepelhetjük méltókép­pen a traktorosnapot. Ezeket ki kell javítani, s erre adva van min­den lehetőség. \ Az Elnöki Tanács június 3-ra összehívta az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobi István elnökletével ülést tartott. Az Elnöki Tanács elhatározta, hogy az országgyűlést 1957 június hó 3-án délelőtt tíz órára összehívja. Az ülésen elfogadták az 1956. évi október hó 23. napját követően jog­ellenesén külföldre távozott szemé­lyek vagyonjogi helyzetének rende­zéséről szóló törvényerejű rendelet- tervezetet. Ez a jogszabály azoknak a vagyonára vonatkozik, akik az em­lített időpont után engedély nélkül külföldre távoztak, s 1957 március 31-ig nem tértek vissza az ország területére, illetve hazatérési szándé­kukat sem jelentették be eddig az időpontig a magyar külképviseleti hatóságoknál. Az engedély nélkül külföldre távo- zcttak vagyona a törvényerejű ren­delet értelmében általában az örök­lésre jogosultakra száll át. Amennyi­ben nincs öröklésre jogosult, illetve, ha igényét nem érvényesíti, a va­gyon az állam tulajdonát képezi. A vagyon megszerzésére jogosultak sorrendjét a pénzügyminiszter és az igazságügyminiszter külön rendelet­ben álláoítja meg. Az igényjogosul­tak kötelesek igényüket a törvény- erejű rendelet hatályba lépésétől számított harminc napon belül a kül­földre távozott személy utolsó állan­dó belföldi lakóhelye szerint illeté­kes községi, városi, városi kerületi tanács végrehajtóbizottságánál be­jelenteni. Ugyaneddig ' a határidőig az igényjogosultak a vagyon tulaj­donjogáról le is mondhatnak. Az en­gedély nélkül külföldre távozottak- kal szemben támasztható igényeket a vagyon megszerzőivel szemben a polgári jog általános szabályai sze­rint lehet érvényesíteni. Rendezi a törvényerejű rendelet az engedély nélkül külföldre távozottakkal kap­csolatos tartásdíjak, járadékok és más hasonló természetű szolgáltatá­sok érvényesítésének kérdését is. Az Elnöki Tanács elfogadta továb­bá az Eötvös Lóránd Tudomány­egyetem szervezetének módosításá­ról szóló törvényerejű rendelet-ter­vezetet. Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára beszámolt a sokgyermekes anyák jutalmazásáról szóló 1957. évi 21. számú törvényerejű rendelet vég­rehajtásáról. Elmondotta, hogy a törvényerejű rendelet értelmében ez év júniusától kezdve valamennyi me­gyében a helyi tanácsok intézik a sokgyermekes anyák jutalmazását, ezért a jövőben a helyi tanácsok a nénz jutái mat két-három hét alatt folyósítják az anyáknak, nem kell tehát a kiutalásra esetleg hónapokig várniuk. Bejelentette, hogy a rende­let megjelenése óta körülbelül más­félszer annyi jutalmat fizettek ki a sokgyermekes anyáknak, mint a múlt év azonos időszakában. Az országgyűlés ülésszakának napirendje Az országgyűlés hétfőn kezdődő ülésszakán Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismerteti az 1957. évi népgazdasági tervet, majd Antos István pénzügyminiszter az 1957. évi állami költségvetést, amelyet e na­pokban tárgyalnak meg az ország- gyűlés állandó bizottságai. A népgaz­dasági tervet' és költségvetést együtt vitatja meg az országgyűlés. Ezután a magyar állampolgárságról és a ma­gyar állampolgárnak külföldivel kö­tött házasságáról, továbbá az állam- igazgatási eljárás általános szabá­lyairól szóló törvényjavaslatokat ter­jesztik elő és vitatják meg. (MTI) Hozzászólások a megyei pártaktivaüfésen Egy akarattal Az ekevas Tavaszi napok Elkészült a szénaprés prototípusa a miskolci Vasipari és Gyermekkocsigyártó Vállalatnál Évekkel ezelőtt a sajtó, a rádió hírül adta az országnak, hogy a miskolci Vasipari és Gyermekkocsid gyártó Vállalat dolgozói hozzákezd«* tek a széna prés gyártásához; A hírd ben minden igaz volt; A gyártást* azonban abba kellett hagyni, merti rendkívül drága volt a prés, s emeld lett kisebb-nagyobb műszaki hibái voltak. A vállalat műszaki gárdája nem-* régiben hozzákezdett egy új, mo-4 dern típusú szénaprés megtervezés séhez. Csakhamar elkészült a terv» és nem sokkal később már készért állott az új szénaprés prototípusa is* A szakemberek megállapítása szed rint a bálaprés minden minőségi követelménynek megfelel. A külföld dön gyártott hasonló gépíberended zések sem rendelkeznek nagyobb előnyökkel. A vállalat dolgozói úgy számítják* hogy a jövőben — ha kellő számú megrendelés akad — megkezdik a sorozatgyártást. Egyébként a sorod zatgyártás lehetővé teszi majd, hogy olcsóbban készítsék el a magyar ipar új büszkeségét, a szénaprést* A barossaknai bányaüzem június 20-nál tart a tervteljesítésben (Tudósítónktól.) A miskolci bányák barossaknai üzeme május 27-én befejezte havi tervét, s az éves tervteljesítésben már június 20-nál tart. így a baross­aknai bányaüzem mintegy húsznapos előnyre tett szert, 5245,8 tonna szén­nel termeltek többet előirányzatuknál. Ax első versenyzők Az ózdi MAVAUT dolgozói a gyors és pöötos közlekedésért harcolnak sőbb minden remény megvan arra, hogy egy hasonló gépkocsival bővül majd az ózdi közlekedés* (Tudósítónktól.) Utam a generátorüzembe vezetett, kíváncsi voltam, milyen a szocia­lista munkaverseny, miként dolgoz­nak a generátor munkásai, műveze­tői. Példás rend uralkodik minde­nütt. A hőszigetelő vezetékek, a szi­vattyúk és minden gépi berendezés ragyog a tisztaságtól. Ez évben megnyertük a tiszta­sági versenyt —< mondja Úti elvtárs, a generátor vezetője. — 1800 forint jutalmat kaptunk ezért. Dolgozóink megértették, hogy csak tiszta gé­Jacques Duclos és Walter Ulbricht beszéde a berlini dolgozók nagygyűlésén pekkel végezhetik munkájukat biz-i tonságosan. Az Ózdi Kohászati Üzemek dől* gozói nagy megbecsüléssel tekinte* nek a generátoriakra, hiszen az el* múlt években a munkaversenyben mindig élenjártak, helytálltak a munkában. Az ellenforradalom ide-* je alatt is állandóan dolgozott rt gázgyár. Az általános sztrájkhangu­latot a kommunistákkal az élen él­művezetők és a főművezetők vezet*» ték le, így a munka folyamatossága biztosítva volt. A gyárban először még 1957. már* cius 25-én bontották ki a munka* verseny zászlaját. Az eredményeket ma is naponkint értékelik, amelye­ket a művezetők rendszeresen el­lenőriznek. A generátor karban* tartó részlegénél a verseny helyes értékelése érdekében bevezették aZ önfényképezést. Minden önálló la­katos és brigád egy naplót vezeti így ellenőrizni tudják az elvégzett feladatokat, de azt is, hogy a műn* kaidőt milyen mértékben használ^ ták ki.---------o--------­U ltrahanggal oszlatják el a ködöt Csehszlovákiában érdekes kísérlek teket végeztek: a köd eloszlatására ultrahangot alkalmaztak* Az egyikl bánya tornyán különleges szirénát helyeztek el, amely ultrahangjelekqfc adott. Az ultrahang hatására a köd fokozatosan eloszlott; A kísérleteket folytatják* A kísérleteket folytatják* V.. A z enyhe szél lágy melódiát re- pített felém. Szinte hívott, csalogatott mind közelebb. Nem messze tőlem egy kis pad pirosán világított, mintha mondaná: — Jer, pihenj meg! Leültem. Nézem az utca forgatagát. Villamos csilingel, autók száguldanak sebesen. Olyan az egész, mint egy bálterem. Emberek jönnek és eltűnnek, hogy néhány perc múlva más irányból előbukkanjanak. —• „Hírlapot tessék! Friss az újság F’ — hallom szinte egészen közelről. Feltekintek. Eddig észre sem vettem. Ugylátszik nagy volt a lárma körülöttem, vagy talán még ennél is nagyobb elfoglaltságom. Első pillanatban nem láttam jól. Amikor az emberek fogyni kezdenek mellőle, akkor veszem jobban szemügyre. Magas karcsú férfi. Hajfürtjei huncutul a szemébe hullanak. De amikor a kezére pillantottam, egyszerre megdöbbentem. Fájt látni. Az újságot rendezgette, s közben fel-felné- zett. Nagy kék szemével magabiztosan tekintett a világba, hogy ime ö, a rokkant is dolgozik és épít. Értelme és célja van életének. Emberek sokasága veszi körül és ez megnyugtatja. Jó így neki! Érzi, hogy nincsen egyedül. * álamikor együtt dolgoztunk. Ismertem őt, úgy ahogyan az em­berek általában ismerik egymást. Külszínről, felületesen. Tud­tam róla, hogy asszony. Házassága nem egyedülálló az emberi sorsok végtelenjében. Derékbatört. Nem kutatom ki volt a hibás. —: Hónapos szobákban gyermekről, békés családi életről álmodott! Kedves volt a munkatársakhoz, az emberekhez, de lelkét nem mutatta senkinek. Egyedül volt, mint az útszéli fa, amelyet a vihar is jobban tép. — Azt is suttogták róla, hogy idegileg összeroppanva be akarta fejezni életét. Nem sikerült. Az egyszerű emberek mindennapi éle­tét élte tovább! A napokban találkoztam vele. Bizonyságot kerestem. Valami már régóta foglalkoztatott, ö az! A neve ismerős volt. Megtalálta önmagát! Imit eddigi életében nem talált, azt pótolta számára a művészet. Meri EMBEREK... ÁORSOK... lllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllIlllllllllllllllllllllilllllllllllllllllJII írni, és úgy írni, már valóban az+ Nem hittem volna, hogy ennyi mély­ség legyen benne. Mint a tengerből szedett igazgyöngyök, olyanok az írásai. Igen, az ő szárnyai áttörtek a felhőkön, az álom és a képzeleé most már valósággá vált! * ^vegajtón át pillantottam meg. Munkatársa vállára hajtotta meg* .. „ fáradt fejét. Keserves sírása jeges borzongásként hatott. Fel* feltoro könnyei, mintha vádolnának valakit. Közelébe kerültem, de megszólítani nem mertem. Mit is mondhat az ember ilyenkor?! Tépje< szaggassa fel a sebeket?! Vagy mondjon hétköznapi, sablonos szavakat?! Alig néhány perce egyik munkatársa beszélt élete kálváriájáról. Ot gyermeket nevelt fel jóformán egyedül. Férje mértéktelenül ivott. S a nők úgy hálózták be életét, mint a szennyes szobák falát a pókok. Na/pjai mindennapos tragédiák voltak, de az élet kárpótolta gyermekei mindennapos szeretetével. Nagy fia, aki már 20 éves volt, még mindig csak „Édes kis anyjának” hívta. Sokszor ültette a hatalmas szál fiú d ™csi, törékeny asszonyt a térdére és úgy simogatta. S ez a gyermek már többé nem megy elébe. — öngyilkos lett. Titok és rejtély, hogy miért. Bánatát újabb bánat követte. Amikor a legnagyobb szüksége lett volna a vigasztalásra, a segítő kézre, a férje is elhagyta, más nővel él. Pedig mar nem volt fiatal. Az asszony már-már a sír szélén állott, ahová a sors kegyetlen játéka taszította. Ekkor hozták a munkatársak az üzembe« Munkába hívták. Az idő és a munka! Igen, ez mindkettő jó gyógyír. De addig még sokszor fogja elmondani — mint ahogyan most is hallom fátyolos hang-1 ját: A fiam! Csak a fiam élne! Többet nem képes kimondani. Szeméből ismét megerednek a könnyek, mint a zápor után se hegyi patak, amely folyton duzzad. És mégis milyen kristálytisztán ragyog. Egy anya szenvei dése mossa fehérre! $ótkjL Jacques Duclos, a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak titkára, aki egy francia páintkül- döttség élén jelenleg Berliniben tar­tózkodik, kedden este Walter Ulb­richt társaságában megjelent a ber­lini dolgozóiknak * a Werner Seelen- binder-csamokiban rendezett nagy­gyűlésén. Duclos beszédében kiemelte, hogy a német imperializmus mind a né­met, mind a francia nép halálos ellensége, és hogy a két ország népé­nek közösen kell harcolnia a békééit, a demokráciáért és a szocializmusért. Hangsúlyozta, hogy a Német Demo­kratikus Köztársaság léte és mun­kája jelentős segítséget nyújt a fran­cia munkásosztálynak a német mili- tarizmus elleni harcában. — A francia dolgozók sohasem fe­lejtik el Wilhelm Piecknek azt az ■ 1952-ben tett nyilatkozatát, amelyben közölte: a Német Demokratikus Köztársaság nem engedi meg, hogy német földről újra háborút indítsa­nak a francia nép ellen. Beszédében emlékeztetett arra, hogy az imperializmus nem adja fel világhódító terveit, s erre példaként említette meg a magyarországi ellen- forradalmat. Ezután Walter Ulbricht mondott beszédet, amelyben foglalkozott a bonni kormánynak a napokban a Szovjetunióhoz intézett úgynevezett emlékiratával, amely a német újra­egyesítés kérdéséről szól. Ez a memorandum csupán annak újabb bizonyítóka — mondotta —, 1 hogy a bonni kormánynak nincsenek 1 semmiféle építő jellegű javaslatai az ] újraegyesítésre. Hozzáfűzte ezután, hogy az újra­egyesítés útja a két német állam .: tanácskozásán át vezet. Nemrégiben kezdté még működé­sét az északi bánya- és iparvidékén, Ózdon a 37-es számú Autóközleke­dési Vállalat. Ez az üzem nemcsak a dolgozók munkábaszállítását vég­zi, hanem lebonyolítja a társaski­rándulásokat és az »Ismerd meg hazádat« ismeretterjesztő utazáso­kat is. Rendkívül nehéz a szűk gép- kocsipark mellett minden feladatot ellátni. Ám a forgalmi dolgozók mindent megtesznek, hogy az ózdi dolgozók utazási igényeit kielégít­sék. j A közeljövőben a meglévő járato­kon kívül hetente kétszer, szerdán és szombaton délelőtt fél 9 órakor ' autóbuszt indít a MÁVAUT Mátra­házára, s ott több órát időzik, hogy a kiránduló dolgozók kipihenhessék fáradalmaikat, gyönyörködhessenek a hegyvidék szépségeiben; Nemrégiben jó hírt közölt velünk Anga Imre elvtárs, a forgalmi osz­tály vezetője. A vállalat júniusban egy új Ikarusz 31-es modern társas­gépkocsit kap, amellyel a különjá­ratokat bonyolítják majd le. Ké-

Next

/
Thumbnails
Contents