Észak-Magyarország, 1957. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-03 / 101. szám

Pontéit, 1957; május % T&TAKM XGYÄH0RSZ ÄG 3 Kádár János elvtárs beszéde az 1957 május elsejei budapesti nagygyűlésen (Folytatás a. 2. oldalról.) közi munkásmozgalom együttes ere­jének növeléséhez. Fel elvtársak az új munkára, új harcra, új feladatok­ra és győzni fog igaz ügyünk. Éljen a marxizmus-leninizmus és a proletárnemzetköziség! (Nagy taps.) Éljen a Magyar Népköztársaság és & Szovjetunió vezette szocialista tá­bor megbonthatatlan egysége! (Hosz- szantartó nagy taps.) Éljen drága hazánk, a Magyar Népköztársaság, dolgozó népünk és legfőbb vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt! (Viharos taps.) Éljen a népek barátsága és a béke! (Nagy taps.) Éljen május elseje, a világ dolgo­zóinak nagy ünnepe! (Viharos éljen­zés és taps' Marosán György zárószava Ezután Marosán György mondott záróbeszédet. Többek között a kö­vetkezőket mondotta: — Engedjék meg, hogy innen küldjék üdvözletét erről a budapesti nagygyűlésről, mint a budapesti pártbizottság első titkára. Magyar- ország valamennyi városába, falvá- ba, munkásnak és dolgozó paraszt­nak egyaránt. Budapestet nem lehet elszakítani a vidéktől. Budapest szo­cialista lesz és szocialista lesz az ország is! — Szeretném Önöket megkérni arra — miindeníkit kivétel nélkül —, hogy mindaz a hit, ragaszkodás, megbecsülés a párt és a nép ügye iránt, ami itt kifejezésre jutott, jus­son kifejezésre a hétköznapi egy­szerű munkában is. A május elsejei nagygyűlés, Buda­pest dolgozóinak hatalmas sereg­szemléje az Internacionáié hangjai­val ért véget. A nagygyűlés után Kádár János üdvözölte a külföldi szakszervezeti küldöttség tagjait. A kormányelnök és az MSZMP intéző bizottságának tagjai még sokáig időztek a dolgozók között, s hosszasan elbeszélgettek velük. (MTI) Marosán György átadta a párt zászlaját a budapesti kommunista fiataloknak a Köztársaság téren Az első májusi reggelen a Köz- társasági tér felé vezető utcákon zászlóerdő alatt, vidáman, nótaszó­val vonult a fiatalok sokezres se­rege. KISZ-isták, ifjúmunkások, diákok, katonák, fiúk, lányok me­neteltek a pártház elé. Az ünnepség kezdetére megtel­tek a környező utcák. Eljött Cse­pel, Angyalföld, Kőbánya és a többi nagy munkáskerület ifjúsága is, hogy messzehangzó szóval te­gyen hitet a párt, a munkáshata­lom mellett. Hatalmas tapsvihar' köszöntötte az emelvényen meg­jelenő Marosán Györgyöt, a buda­pesti pártbizottság első titkárát, Komócsin Zoltánt, a KISZ orszá­gos szervező bizottságának vezető­jét, valamint az MSZMP Központi Bizottságának több tagját, az ün­nepség többi vendégét, köztük a lenini Komszomol képviselőjét. A Himnusz hangjai után Borbély Sándor, a KISZ országos szervező- bizottságának tagja nyitotta meg az ünnepséget, majd Marosán György, a budapesti pártbizottság első titkára szólt Budapest kom­munista fiataljaihoz. Beszéde befejeztével a párt zász­lajával kezében fordult az ifjúság­hoz. — Amikor ezt a lobogót átadom, azzal adom át, hogy emeljétek magasra, őrizzétek meg színét a szívetekben és a lelketekben! Emeljétek mgasra a becsület, a tisztaság, a haladás, a szocializmus lobogóját! A vörösselyem zászlót, amelyen ez áll: »Hűséggel a párthoz! Hűség­gel a néphez!« — Nagy Tibor, a KISZ budapesti szervezőbizottsá­gának vezetője vette át, a kommu­nista fiatalok ezreinek szűnni nem akaró tapsa, lelkes hurrá-kiáltása köziben. A tér minden részéiből zen­gett a jelszó: Éljen a párt! A forró hangulatú ifjúsági ün­nepség az Internacionáié hangjai­val ért véget. A fiatalok fegyelme­zett sorokban, lelkes hangulatban indultak el a Köztársaság térről Budapest nagy májusi seregszem­léjére, a Hősök terére. (MTI) Káprázatos május elsejei katonai díszszemle és ünnepi tel vonulás Moszkvában Moszkva (MTI) A Szovjetunió fővárosában már a kora reggeli órákban gyülekező helyeikre indultak a dolgozók, hogy együtt várják meg a nagy felvonulás kezdetét. Az ünnepi díszbe öltözött Vörös téren reggel nyolc órától indult meg a meghívott vendégek ára­data. Tíz óra előtt néhány perccel a, Lenin—Sztálin-mauzoleum erkélyén megjelentek a Szovjetunió Kom­munista Pártjának és a szovjet államnak vezetői. A teret sűrű sorokban megtöltő meghívottak hatalmas tapssal köszöntötték Hruscsovot Bulganyimt, Malen ko- vot. Molotovot, Kaganovicsot, Mi- kojant, Svemyiket és a Központi Bizottság Elnökségének többi tag­jait ,ós póttagjait. Tíz órakor megszólalt a Kreml toronyórája és a tér Moszkva- folyó felőli bejáratánál feltűnt G. K. Zsukov marsallnak, a Szovjet­unió honvédelmi miniszterének gépkocsija. Vele szemben a tér má­sik oldaláról ugyanakkor indult el Moszkalenko. a Szovjetunió mar­sall já, a moszkvai katonai kerület parancsnoka, a díszszemle vezénylő tábornoka. Moszkalenko marsall je­lentést tett Zsukov marsallnak, aki ezután körbehajtva a téren, üdvözölte a felsorakozott katonai alakulatokat, majd megtekintette a tér környékén elhelyezkedett gé­pesített alakulatok diszelgését. Harsona jelezte, hogy Zsukov marsall felment a Lenin-Sztálin mauzóleum erkélyére. A marsall beszédének befejezé­sét a csapatok dörgő hurrája fo­gadta. Megdördültek az ágyuk és az egyesített zenekar eljátszotta a Szovjetunió himnuszát. Harsona adta hírül, hogy meg­kezdődik a csapatok felvonulása. A katonai díszszemle tíz óra 50 percig tartott. Az utolsó alakulatok elvonulásá­val egyidőben a Vörös-tér bejára­tánál feltűnt Moszkva dolgozói­nak ünnepi menete. Élén a városi *«nács és a pártbizottság képvise­lői hozták Moszkva zászlaját, majd mögöttük a Szovjetunió"* címerét. Órákba telt, amíg Moszkva dol­gozói elvonultak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam vezetői előtt. Lelkes mene­tük bizonyította, hogy a szovjet főváros munkásosztálya készen áll a hatodik ötéves terv nagy feladatainak megvalósítására. Emlékművet emeltek Ozdon az ellenforradalom által meggyilkolt mártíroknak párt-, társadalmi szervezetek, tömegszervezetek, üzemek kép­viselői megkoszorúzták az ujön- nan avatott emlékművet. Köz­ben a rendőrség díszalakulata há­romszoros sortűzzel tisztelgett a hősi halált haltak emlékének. Az ünnepség a munkásőrség díszfelvonulásával, majd az Inter- nacionálé hangjaival ért végek „DRAGA ARAT FIZETTÜNK EMBERSÉGÜNKÉRT' A II. Rákóczi Ferenc laktanya frontfalán új emléktáblát helyezett el a városi tanács. ,A párt. munkáshatalom védelmében e ház kapujában halt hősi halált OPRENDEK SÁNDOR őrnagy 1956. december 5-én, az ellenforradalmárok gyilkos golyójától* Emléke örökké élni fog a dolgozók szívében.” Indul az MSZMP Megyei Intézőbizottság pnlitikai előadássorozata Az MSZMP megyei intézőbizottsá­ga politikai előadássorozatot indít a legfontosabb ideológiai, politikai és gazdasági kérdésekről. Az első előadást május 3-án, pén­teken délután 5 órai kezdettel tart­juk, a Lenin Kohászati Művek Bar­tók Béla Művelődés Házában (Marx Károly u. 15. sz.) Az előadás látoga­tása csak meghívóval. MSZMP Intézőbizottság ágit. prop. osztálya. Oprendek Sándorról nevezik el az ujdiósgyőri MSZMP alapszervezetet Az ujdiósgyőri MSZMP alapszer­vezet legutóbbi taggyűlésén ünne­pélyes keretek között 28 elvtárs­nak adták át az új ideiglenes tag­sági igazolványt. Hangoztatták, hogy az MSZMP-nek nagyobb elvi szilárdsággal kell rendelkeznie, mint az MDP rendelkezett. A párt­tagok jöjjenek tisztázni az elvi kérdéseket, hogy ne legyen többé eszmei zűrzavar. Keserű pirula A Times keddi számában kese­regve ír a szuezi helyzet alakulásá­ról. Az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét igyekszik elmarasztalni azért, hogy nem az angol tőkések szája- íze szerint rendeződtek a Szuezzel Belgrád (MTI) Mint a belgrádi rádió jelenti, Jo- szip Broz Tito elnök beszélgetést folytatott Ivó Szarajcsiccsal, a Bor­ba igazgatójával és Jozse Szmoleval, a Borba külpolitikai szerkesztőjével. E beszélgetést a lap május 1-i szá­mában közölte. Tito a Borba szerkesztőinek arra a kérdésére: hogyan függ össze a béke kérdése a szocializmus fejlesz­tésének kérdésével? Tito elnök így válaszolt: — Elvitathatatlan, hogy a béke ma a szocializmus továbbfejlődésé­nek tartozéka. A világbéke tehát köz­vetlen kapcsolatban áll a szocializ­mus fejlődésével. Minél szilárdabb a béke, annál erősebb lesz a nemzet­közi munkásmozgalom. A nemzetközi egymásmelleit élésért, a széleskörű nemzetközi együttműködésért vívott harcunk nemcsak, hogy teljesen összhangban áll a proletárnemzetköziséggel, ha­nem a legnagyobb hozzájárulás is a békéhez és a nemzetközi munkásmoz­galom erősítéséhez, mert nyilvánva-: ló, hogy a munkásmozgalom csak a béke teltételei között fejlődhet sF . _sen. kapcsolatos problémák. Véleménye szerint az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét nem lehet eredményesen felhasználni a rendezés érdekében. Megjegyeznénk: valóban az angol tőkéseknek nem kedvező, ahogyan alakult a helyzet a Biztonsági Ta­nácsiban. Lényegében abban egyez­tek meg, hogy Egyiptom javaslatát ki kell próbálni, beválik-e a gya­korlatban, bár a francia és az an­gol küldött ellene foglalt állást. A lap arról írt a továbbiakban, hogy «Anglia nincs abban a helyzetben, hogy bojkottálja a csatornát, — és megjegyzi — le kell nyelni a kese­rű pirulát.« Attól tartunk, hogy az angol nagytőkéseknek az elkövet­kezendő időkben még nagyon sok pirulát kell lenyelniük, mert a tör­ténelem kereke a gyarmati népek felszabadulásának irányában ha­lad. A tagsági igazolvány kiosztása után 20 átigazolási és 8 új tagfel­vételi kérelem felett indult meg a vita. Minden jelentkező kérelmét részletesen megbeszélték. A több órán át tartó vita során érdekes kérdés került felszínre. így például Miklós Tamás elvtárssal kapcso­latban a piros-fehér-zöld kokárda viselése. Szenvedélyes vita után megállapították, hogy az ellenfor­radalom a magyar nép nemzeti színét a maga céljaira akarta fel­használni, de a piros-fehér-zöld szin továbbra is a magyar népé maradt. Ifj. Oláh Zoltánnéval, egy új tagnak jelentkező, divatos fri­zurát hordó asszonnyal kapcsolat­ban pedig arról vitatkoztak, hogy lehet-e divatos a kommunista nő. Ebben a férfiak hallgatásukkal tűntek ki, de lelkesen tapsoltak* amikor az elvtársnők abban álla­podtak meg: igenis, a kommunis­ta asszony legyen divatos, csinos és szép. Hajdú Rezső elvtárs titkár! jelen­tése felett is széleskörű vita indult. Felvetődött az alapszerv nevének kérdése is. A felszólaló elvtársak egyöntetűen azt javasolták, hogy az alapszervezetet a hősi halált halt újdiósgyőri Oprendek Sándor elvtársról nevezzék el. Ezt a javas­latot a taggyűlés egyhangúlag el­fogadta. Bella Sándor ISIaoyobb figyelmességet és több udvariasságot kérünk! Mindennap a megszokott zaka­tolással és csilingeléssel bonyolítja le a közlekedési vállalat Miskolc közlekedését. Ezért a város dolgo­zói elismeréssel vannak a közleke­dési vállalat dolgozói iránt. Ez azonban nem illet meg mindenkit és ha igen, akkor pedig nem min­den esetben. Vagy talán attól függ, hogy az utas milyen kedvében ta­lál egyes kalauzokat. Ugyanis pén­teken 19 óra 20 perckor az történt, hogy a Tiszai pályaudvartól in­duló 175-ös számú villamosról a Petőfi megállónál egy idősebb né­niké igyekezett leszállni. Az idős kortól, anélkül is lassú mozgású né­nikét a leszállásban egy ittas egyén megakadályozta. így talán később szállt le a szokottnál. A villamos már elindult, a nénike a lépcsőről lelépett, majd a két sin közé került. A villamost lecsen­gették és megállt, majd az előző kocsi perronjáró! egy bőszhangú kalauznő kiszólt megszokott hang ián: tessék csak sietni kérem, merf a kocsi indul! A szerencsétlenül járt asszonyt felállították, majd így szólt: most összetört a csomag­jában lévő üveg. A válasz nem va­lami kellemes hangon szólt: Jól tették, ha összetörték! Egynéhányan ott voltunk és hal­lottuk a kijelentést. Voltak külön­böző hangok a kalauznő felé, saj­nos ő már nem hallhatta, de úgyt gondolom, nem válik dicséretére. Azért a válaszért senki sem dicsér­te meg, ellenkezőleg. Lehet, hogy talán az utas volt a hibás azért, hogy leesett, viszont nem lett vol­na szabad így válaszolni. Az a ka­lauznő, akinek e cikk szól, ismer­jen magára és gondoljon arra, hogy ha eléri, ő is meg fog öregedni, ne­ki sem fog jólesni, ha így bánnak vele. Soltész József alhadnagy, karhatalmi. II városi tanácstagok fogadóórái Május 3: Tóth Mária Nagyváthi utl to­tói a 17.30—49 óráig, Benedek József Ko- ozsvári u. 23. 17—19 óráig. Jánosi Elekné Jyőri kapu 82/a. 15—19 óráig. Május 4: Bartha Gyula Kun József u. 27* 6— 18 óráig, Z. Tóth Jánosné Halasz u. 1» 7— 19 óráig. Markovics József Martintele- >i iskola 18-20 óráig, id. Árvái András Sörömhöly. Gyár u. 33­SZEGEDI LÁSZLÓ: Safó-mejÜL limait A busz megállt. Eső szitált S rügy pattant A tavaszi tájban, Amikor kiszálltam. Már régen jártam E tájon, akkor még Mint felhőtlen ég, A táj csupasz volt. S most mennyi folt Tarka-barka bolt És büszke házak Szépítik a tájat. Egy egész város Épült a. sáros Hegyoldalon, s ni, Mindenütt hallani Zajt, finom rezgést. Mint mikor kést köszörül a gép, S vidám a nép, S amerre nézek, Amerre lépek Gyulnak a fények. Nőnek a falak Mész, kő és salak Uj formákat ölt. S hol tegnapelőtt Termett fű, s nád, Épült erőmű, kombinát Hol tegnapelőtt Terveztünk jövőt, Ma acéloszlopokon, A fényes drótokon Aram fut, s villan A fény házainkban, Ej gyárainkban Álmainkban Sem látunk szebbet, Nagyszerűbbet, Fényesebbet. S nőnek a falak. Mész, kő és salak Uj formákat ölt. S mint tegnapelőtt A hős építőt, Ki barátom nekem. Ma is dicsérjed, Zengjed énekem. Tilo elnök nyilatkozata a Borbának Április 30-án este fél 8 órakor mintegy 4.000 ember — kommu­nisták és pártonkívüliek — gyűlt össze Ózdon a Hősök kertjében, hogy méltó módon emeljenek örök emléket az ellenforradalom áltai galádmódra meggyilkolt Horning Ferenc, Cs. Nagy Zsigmond, Hor­váth József, Kriston Sándor, s az ellenforradalmárok által halálba kergetett Sarkadi István, Lőrincz József elvtársaknak. A tömegben ott vannak a meg­gyilkoltak özvegyei, árvái, édes­anyjuk, hozzátartozóik. A Kommunista Ifjúsági Szövet­ség ózdi szervezete impozáns fák­lyás felvonulást rendezett, felvo­nultak a munkásőrség fegyelme­zett alegységei. Keményen szorít­ják a fegyvert. Jelkép ez: az ellen­forradalom — amelynek áldozatául estek a nép hű fiai — érezni fogja a proletárdiktatúra öklét. Az ünnepségen a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Kukucska János elvtárs, az MSZMP Borsod megyei intéző bi­zottság tagja mondott beszédet. A beszédben többek között hangsú­lyozta: „1956 októbere—novembere örök tanulság számunkra. Megta­nultuk: legyünk kíméletlenek a munkásosztály, a néphatalom el­lenségeivel szemben. Erősíteni fog­juk a proletariátus diktatúráját, s olyanná tesszük, hogy ellenségeink megtanulják, büntetlenül nem le­het kezet emelni a nép államára, a haza és a nép hű fiaira.” „Elvtársaink emléke örökké él­ni fog szívünkben.” Nyolc óra, lehull az emlékművet takaró lepel. Az emlékművön a mártírhalált halt elvtársak nevei, tetején fáklyát szorító munkás­ököl. A gyászinduló hangjai mellett a varon tódultak bvisszaélve azzalt hogy a karhatalom emberséges tag-* jai nem használták fegyverüket merj kerülni akarták a vérontást, —* több lövéssel kioltották d velük szembenálló Oprendek Sándor őr* nagynak, a munkásosztály hű fiának életét. — Drága árat fizettünk embersé* günkért — mondotta Csulák elvtára —, de a munkásosztály nagy már-* tírjának emléke előtt megfogadjuk* hogy hűek leszünk ahhoz az eszme-* hez, amelyért ő életét áldozta. Lehullt a lepel az emléktábláról) amelyen elsőnek Csulák elvtárs he* lyezte el a kegyelet koszorúját, majd a tanács és a Lenin Kohászati Mű* vek képviselői helyezték el koszo* ruikat, hangoztatva, hogy népünk Oprendek elvtárs hősi alakját örök* re szívébe zárja és az ő példamuta* tása figyelmeztető lesz mindnyájunk számára, hogy a nép hatalmát, a munkásosztályt és annak vezető pártját mindenkor, életünk árán is megvédelmezzük. A felemelő ünnepség az Interna* cionálé hangjaival ért véget. Miskolc május elsejei ünnepségei- ■ tek egyik felemelő mozzanata volt innék az emléktáblának a Leleplezé- , ?e. A borongás, esős időben, szem­ben a még lepellel letakart emlék­táblával disz-század sorakozott fel • — a honvédség és a rendőrség disz- ■ zázada: az erejében megacélosodott • %épi hatalom katonái. Kemény ve­zényszavak, üdvözlés, jelentéstétel — : ,Vigyázz!” A Lenin Kohászati Mű- :ek fuvószenekara a Himnuszt, majd így gyászindulót játszott. A katonák eszes vigyázz-állásban tisztelegnek, íz utcán felsorakozott dolgozók ka- aplevéve hallgatják a permetező isőben a nemzeti imádságot. Konczwald Barna elvtárs, a városi anács nevében rövid beszéd kisére- ében átadta az emléktáblát, majd Csulák János őrnagy elvtárs tartja neg avató beszédét. Elmondja, hogy íz emlékezetes december 5-én este mrszáz főnyi ellenforradalmi terro- •ista banda hogyan akart behatolni i laktanyába, hogy lefegyverezze a nunkáshatalmat védelmező karha- almi alakulatot. Amikor az utca fe­lől nem sikerült behatolni, az ud-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents