Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-20 / 92. szám

‘SZAKMACYAftORSZAG Szombat. 1957. április ?n LENIN h a mmikáuÁq. Kyj iota a világ világ, nem született 1 * a föld ^örökségéin. sem előtte, sem utána még egy olyan kimagasló egyéniség, vezér és tanító, aki úgy tudott volna szervezni, lelkesíteni, mozgósít and és harcolni az elnyo­mott népek felszabadításáért, mint Lenin. Ilyen emberrel 1870 ajándé­kozta meg a világot. Hét éves volt s már versét írt. így kezdődik: A gazdag mégis csak botor, Örökké pénz után lohol. Lenin élénk, nagytehetségű gye­rek volt. Már ötéves korában meg­tanult olvasni. Kilencedik évében beíratták a gimnázium I. osztályá­ba. Mire a gimnáziumot befejezte, jól tudott latinul, görögül, franciául és németül, de jól ismerte a törté­nelmet és az irodalmat is. Különö­sen nagyrabecsülte az olyan irodai- mi műveket, melyek hősi, kemény és hajthatatlan jellemű embereket ábrázoltak. a mint látjuk, Lenin korán rátalált ” önmagára. Rátalált arra a vo­ltaira, amelynek következetes érvé­nyesítése a dolgozó tömegek nagy barátjává és vezérévé tette. Csodá­latos munkaképességét, minden energiáját egyetlen, mindennél fon­tosabb cél szolgálatába tudta állíta­ni, s ez a cél: a forradalmi proletár­tömegek megszervezése, mozgósítása és harcba vitele a fennálló end megdöntéséért. Lenin úgy jelent meg Pétervárott, »-mint a vihar, melynek nyomában az élet kél«. Csak 23 éves volt ek­kor, de ez a 23 éves ember már tel­jesen kiforrott, elsőrangúan képzett és a munkásosztályt határtalan oda­adással szolgáló marxista forradal­már volt. Lenint rendkívül szeret­ték a háladó munkások, akikkel a tanulókörökben foglalkozott. Az ösz- szes munkások, akiknek Leninnel dolguk volt Pétervárott, egyhan­gúan megállapították, hogy Lenin »az ő emberük«. Babuskin így írja le, hogy tanulókörében Lenin ho­gyan végzett marxista propagandát: »Az előadó élőszóval, minden írás nélkül adta elő nekünk ezt a tudo­mányt, gyakran igyekezett bennün­ket vagy ellentmondásra bírni, vagy azt a kívánságot kelteni bennünk, hogy 'Pith támadjon • és akkor arra ösztökélt bennünket, hogy egyik közülünk bizonyítsa a másiknak ál- Icuspantja■ helyességét az adott kér­désben. Ezért tanóráink igen eleve­nek és érdekesek voltak. Vala­mennyien nagyon meg voltunk elé­gedve ezekkel az órákkal és mindig csodáltuk előadónk eszét.« I cnín Pétervárott rövid idő alatt ^ megszervezte a »Harci Szövet- céget«, mely szoros kapcsolatban állt a munkástömegekkel. A »Harci Szö­vetség« munkájába Lenin új tartal­mat vitt. összekötötte a marxizmus propagandáját az oroszországi élet tanulmányozásával. A haladó mun­kásokat nevelve Lenin, egyszers­mind tanulmányozni igyekezett a munkások helyzetét a gyárban, a munkabér és bírság rendszerét, a? elszámolás technikáját, § kikérdezte az embereket arról, milyen a gyári rend, megállapította, hogy mivel elégedetlenek az emberek. »Vla­gyimir lljicset, —■ beszéli Krupsz- kája — minden apróság érdekelte, ami a munkások mindennapi életére vonatkozott. Igyekezett az egyes ap­ró vonásokból képet alkotni magá­nak a munkáséletről, annak egészé­ben megtalálni azt, amit meg lehet ragadni, hogy jobban megközelítse p, munkást a forradalmi propagan­dával.« Amikor például mozgolódás kez­dődött a Thorn ton-gy árban, Lenin gondosan összegyűjtött minden anyagot a munkások helyzetéről, a bírságokról, részletesen ismerte az összes bérelszámolásokat, sőt még az áruk elnevezését is. Ennek alapján a »Harci Szövetség« a Thornton- gyári sztrájkot jói 'megszervezte. »Mit követelnek a takácsok« címmel röplapot osztottak ki a munkások között, amely óriási hatással volt rájuk. A takácsok már a következő nap sztrájkba léptek. Néhány nap múlva ismét megjelent egy röplap, amely leleplezte Thornton taktiká­ját, aki nem egyszerre csökkentette a munkások bérét, hanem fokozato­san. A röplap rámutatott arra is, hogy a munkások csak közös, egy­értelmű erőfeszítéssel tudják megja­vítani helyzetüket. A sztrájk siker­rel végződött. Ez volt a sztrájfcmoz- galom kezdete Pétervárott. De nem­csak Pétervárott, hanem Oroszor­szág többi vidékein is egyre szapo­rodtak, ismétlődtek a sztrájkok és a tüntetések. Különösen akkor lendült fel a mozgalom, amikor megjelent Lenin brosúrája: »A gyári és üze­mi munkásokra rótt bírságokról szóló törvény. magyarázata.« »Semmire sem vágytam annyira, semmiről annyit nem ábrándoztam, mint arról, hogy a munkások szá­mára írhassak« — írta Lenin ké­sőbb száműzetéséből. Lenin tudatosan gjmjtötte és ta­nulmányozta az orosz munkások problémáit. Mindezt célszerűen tet­te, hogy az orosz proletariátust egy­séges erővé kovácsolja és harcba in­dítsa a korhadt cári x*endszer ellen. Vezetése és irányítása alatt a sztráj­kok és tüntetések politikai jelleget öltöttek, amely végső soron odáig fejlődött, hogy 1917 októberében győzelemre jutott az orosz proleta­riátus. uemcsaik Lenin szerette a munká­sokat, a munkások is szerették Lenint. Ennek a szeretetnek szám­talanszar bizonyságát adták. Lenln- pek gyakran kellett menekülnie a cári rendőrkopok elől. A munkások minden esetben segítették őt. elbúj­tatták, elrejtették, hogy ne találja­nak rá. Egy ilyen alkalommal Lenint felöltöztették fűtő-ruhába, s a moz­donyon mint fűtő menekült ki Finn­országba. S amikor Lénán visszatért emigrációjából, a Bjeloosztrov állo­máson hatalmas mumkássereg fo­gadta. Az egyik munkás, aki jeden volt Lenin fogadtatásán, így emlé­kezik vissza: »Alighogy lljics megindult, elordí­tottam magam: vegyétek a karjai­tokra! Megfogtam a lábánál, de úgy, hogy elveszítette az egyensúlyt és átfogta a ■ nyalcamat. Körülöttem más elvtársak voltak, — megfog­tuk lljicset, ő meg azt mondta: »Csöndesebben fiúk, mit csináltok?« — és vittük, A várakozó tömeg utat nyitott. Bevittük lljicset az ál­lomás épületébe, talpraállítottuk, ll­jics áll és senki se tud egy hangot kiejteni... Az örömtől mintha meg­merevedtünk volna... lljics áll és néz: az összes munkások körülötte. Most is emlékszem rá, — nem ál­modtam,: ott áll Vlagyimir lljics szürke öltönyben a bjeloosztrovi állomás deszkapadlóján. Valami kimondhatatlan volt ebben a je­lenetben. Láttam, hogy lljics szin­tén nagyon izgatott, de ez csak egy pillanatig tartott; ahogy mondani szokás, azonnal »magához tért« és megfogott, sorba csókolt bennünket. k/ y nagy volt. a munkások, a 1 * dolgozók felháborodása, amikor 1918-ban merényletet követtek el Lenin, ollen. Az egész ország aggo­dalommal figyelte, hogyan javul ál­lapota. S mily nagy volt a gyász, árpáikor 1924 január 21-ón a Köz­ponti Bizottság hírül adta, hogy megfiialt Lenin. A dermesztő hideg ellenére január 23-tól 27-ig négy napon át százezrével jöttek a mun­kások és parasztok, vöröskatonák és alkalmazottak, Moszkva és más vá­rosok küldöttségei, a kajoftaMsia or­szágok munkásdetegációd, hogy elbú­csúzzanak vezérüktől. Lenin temeté­se napján a nemzetközi proletariá­tus ötperces általános munkaszü­netet tartott. Bár Léniái fizikailag megszűnt lé­tezni, de eszméje itt él közöttünk, Ez az eszme haldia tat lan, a kom­munizmus eszméje, amely győzedel­meskedni fog szerte a világon. Ben­nünket is, magyarokat a lenini esz­mék vezérelnek a boldog szocialista holnapok felé. TÖRÖK ALFRÉD A prágai technikai múzeumban Prága sok érdeklődőt vonzó látvá­nyossága a monumentális technikai múzeum — a legnagyobb ilyen in­tézmények egyike a világon —, jö­vőre ünnepli fennállásának ötvene­dik évfordulóját. Működésének már az első időszakában is sokat tett a technikai kultúra terjesztéséért, de kiváltképp megnőtt feladatköre és jelentősége 1951 óta, armkopis az ál­lam kezelésébe került. Milliós töme­gek technikai művelését kell szolgál­nia. Ennek érdekében a múzeum fő­épületében látható állandó kiállítá­sokon kívül szakmai és vándorkiál­lításokat. országos tapasztalatcseré­ket. tudományos-műszaki ankétokat, ismeretterjesztő előadássorozatokat rendez. Díjtalan műszaki tanácsadó szolgálatot és egy egész épület­szárnyat elfoglaló dokumentációs anyagot is tart fenn a tervezők, ku­tatók, feltalálók, újítók számára. Négyszázezer kötetes könyvtára min­denki előtt nyitva áll. Persze a közönséget leginkább a több mint 20.000 gépből, készülékből, 300.000 terv- és műszaki rajzból álló gyűjtemény érdekli. Aki bebarangol­ja a négyemeletes modern épület termeit, nyomon követheti egy-egy gép, közlekedési eszköz kialakulását a technika hőskorától napjainkig. : Eredetiben vagy modelleken, fény­képeken egymás mellett láthatja számos találmány első példányát, tö­kéletesített s legújabb megoldásait. És nemcsak a technika csehszlovák úttörőinek munkásságáról kap ké­pet, hanem mindazokról a nagysze­rű alkotásokról is, amelyeket a világ más nemzetiségű műszaki lángelméi teremtettek. Rendkívül gazdag a járművek, szállítóeszközök kiállítása az óriási főcsarnokban. Fakerekes velocipédek mellett — a legrégibb 1817-ből való —r sorakoznak a kerékpárok újabb és újabb típusai, a közelmúltban gyártott korszerű versenykerékpárig. Azután a motorkerékpárok: a sor elején egy-egy 1893-ban készült mo­torbicikli, végén az új 250 köbcenti­méteres Jawa. A gépkocsik közül a legrégibb a francia Gardner-Serpol- let gyár gőzmotoros autója, 1901-ből és egy 1897-es koprivnicei „Presi­dent” tipusu kéthengeres Tátra: a motort ezen is már hátul helyezték el, mint az új típusokon. De a legér­dekesebbek talán a múlt századbeli léghajók és a század eleji repülőgé­pek, orosz, francia, cseh monoplá­nok az első s a zsákmányolt német hadigépek, a másod’k világháború­ból. Még a rádióval irányított raké­tabomba egy példányát is kiállítot­ták. Bemutatják továbbá a vasút fej­lődését, $ hajóépítés történetét és így tovább. Más termekben a fényképészei! és a kinematográfiái gyűjtemény. Euro­pa legértékesebb ilyen gyűjteménye köti le a látogatók figyelmét. Meg­ismerhetik a színes film, a rajz^ és bábfilm készítésének minden csín*- ját-binját, a hangfelvétel módját, a filmstúdiók működését. A rádió és a televízió, kiállítás pedig — a külön­féle tipusu rádióalkatrészek, adó- és vevőkészülékek, távolbalátó beren­dezések felsorakoztatásával —■ a drótnélküli hangtovábbítás történe­téről ad alapos ismereteket. A bányászati anyag gazdagsága ugyancsak páratlan a maga nemé­ben. Akna- és vúgatszerüen kikép­zett helyiségekben láthatjuk a kor­szerű szénbányaművelés gépeit és berendezéseit. Igazi bányában érzi magát az ember, miközben a 800 mé­ter hosszú „bányafolyosón” végig­haladva a természeteshez megtévesz­tően hasonló környezetben ismeri meg — nagyrészt működés közben —• a fejtőkalapácsok, rázócsuzd^k, kom* bájnok munkáját. Ugyanilyen teljes illúziót keltő kép fogadja az ércbá­nyászati kiállításon. Hatalmas fúró­gépek, pneumatikus ércrakodók, csil- leürítők, szivattyútelepek, szállító­gépek között sétálgat a látogató. S lépten-nyomon meglepődik, milyen nagy gondot fordít a múzeum arra, hogy a legújabb technikai vívmá­nyok egy-egy példányát is — nyil­ván jelentős anyagi áldozatokkal — beszerezze. Mindezek után nagyon is érthető, hogy a múzeum termeit állandóan benépesítik a látogatók, a tanulni vágyó diákok, szakemberek, újítók s a technikatörténet hazai és külföl­di búvárai. Évről-évre nő az érdek­lődők száma: 1952-ben 200.000, 1953- ban 350.000, 1954-ben 460.000, tavaly pedig már félmilliónál is többen ke­resték fel a múzeumot. Közöttük sok magyar turista is. Csak egy valamit fájlal azután a magunkfajta: keve­set, majdnem semmit sem látunk a technika magyar nagyjainak ered­ményeiből. Nem találkoztunk Bánki, Kandó, Zipernovszky, Puskás nevé­vel, a mai magyar feltalálókéval sem, akik pedig annyi jelentős alko­tással járultak a technika fejlődésé­hez. És sajnálkozásunkat nyomban követi a gondolat: mikor lesz végre nekünk is ilyen múzeumunk? MEZOG AZD ASAGI HÍREK 100 darab vontató- es traktorgumi került kiosztásra a gépállomások kö­zött. Ez a mennyiség e|yelőre eny­híteni fogja gépállomásaink gumi- ínségét. * A mezőcsát i gépállomáson gumi­javító üzem létesült. Gyors, olcsó és elsőrendű munkájúval a megye gép­állomásainak gazdaságosságát igyek­szik támogatni. A kiskinizsi Haladó Tsz az idén teljesen áttér az ikersoros kukosrica- vetéare. Óriási takarmány bázist ké­szít rávetés, here- és lucernavetés segítségével. * Az edelényi gépállomáson Tajkó Tózsei traktorista 150 százalékra, Bank öcsi Lajos a taktaharkányi gép­állomás traktorosa pedig 145 száza­lékra teljesítette tavaszi tervét. A Uábtöci *nUvU<í$&zállá(j-C.ti A LILLAFÜREDI Palota-szálló, a zuhogó vízesés közelében fes­tőién szép völgyben, Hámor köze­pén kétemeletes épület emelkedik ki a munkáslakások közül. Falán, a bejárat közelében rozsdamarta vastábla, idő marjasztotta betűi hirdetik, hogy Fazola Henrik egri lakatos 1772-ben helyezte üzembe a mai Ómassán az első vasolvasztó­művet, majd ez olvasható: „Ebben az időben készült ez az épület, amely a gyárigazgatóság helyisége, kancellária —7 v.olt...” Ha a láto­gató belép a földszinten lévő szo­bákba, rögtön feltűnik a kőből épült épület szinte lehetetlenül vastag falai, a sajátságos lépcsőfel­járat, s a boltozatoß mennyezet. És mintha a felső épületrészek elüt­nének tőlük stílusban. Az első emeletet — mintahogy Mikó Sán­dor elvtárs elmondotta — 1890 kö­rül, a másikat a századforduló tá­ján húzták rá. A felszabadulás előtt munkáslakás volt, a felsza­badulás után előbb politikai iskola, majd a Lenin kohászat munkás- szállója' lett. A Lenin kohászat 128 dolgozója lakik itt 18—55 évig, nősek, nőtle­nek, martinászok, hengerészek, Ön­tők, kőbányászok, technikusok. A megye, az ország különböző részei­ben lakik családjuk, különböző az életszemléletük, jellemük, gondol­kodásuk, világnézetük, s az egész egy sajátságos harmóniában egyesül. Úgy télszáz ember véleménye, meghallgatása alapján írom, hogy a szálló 1 lakói meg vannak eléged­ve a környezettel, az ellátással, s a napi 3 forintért kapható üzemi ebéddel. A dolomitosok és a töb­biek is elismeréssel nyilatkoztak a aondnok házaspárról, öt éve lak­nak itt. A gondnok Mikó Sándor- né, a férje, aki gyárimunkás, haza­térte után segít neki a gondnoki teendők ellátásában. — Valahogy úgy vagyunk velük — mondják a szállásiak —, mint­ha velük együtt egy nagy család­ban élnénk. Jól megértjük egy­mást. A SZÁLLÓ lakóinak keresete 1300 és 3000 forint között mozog. A szállásért, ellátásért havi 40 fo­rintot fizetnek, kivéve a 30 dolomi­tost, akiknek nem kell fizetni. In­nen busszal járnak az üzembe, s ezért a szokásos 116 forintos busz­bérlet helyett ők csak 40-et fizet­nek. A hámoriak eleinte idegenül fo­gadták őket, de lassan megszokják. Már csak azért is, mert bármilyen fontos, sürgős, társadalmi munká­ról van szó, elsők a munkásszál- lóiak. A múlt nyáron is az iskolá­nál 25-en 4—4 óra kubikosmunkát végeztek az iskola rendbehozá­sáért. c. Máskor egy parasztember tehenét húzták fel tucatnyian a mélyből, megóvták, ne essen a sza­kadékba. Igyekeznek szerényen élni, visel­kedni. Néha esténként kiülnek a domboldalra és tangóharmonikaszó mellett mozgalmi dalokat, népda­lokat, táncdalokat énekelnek, tré­fálkoznak. Van köztük néhány örök tréfacsináló. Az örökké vi­dám Lőrincz Miklós talpraesett tréfáiért a. szálló kedvence, de a dolomitos oknak is van egy kedven­cük. aki remekül utánoz vonat- füttyöt. állathannot. Munkásszokásként fizetés táján el-elborozgatnak. Ilyenkor többet -engednek meg maguknak. Néha­néha itt is megakad egy-egy hö- zöngős, s ha jó szóval nem tudják jobb belátásra bírni, kirakják a szürit. Mostanában ment el egy ilyen, egy Hocza Zoltán nevű fleg­matikus viselkedésű kulákgyerek. Nemrégiben még a gondnoknőt is meg akarta verni. Igen érdekes, hogy a szálló lakói nem szívlelik a kikent-kifent ficsurosan öltözködőket. Nem na­gyon dicsérik Flendler Pált pél­dául, aki amikor a gyárhoz, a szál­lóhoz került, jóformán ruhája sem volt, aztán egyszerre vastagtalpu cipőben kezdett járni, s ny ej égni, mint a jampeceknél szokás. Az it­teniek azért haragudtak rá külö­nösen, mert lenézte még a saját falubelijeit is. Szerencsére ez ritka eset, mert a többség ha néha nyers is, de nyílt, egyenes, becsületes, egyszerű. , Hogy hogyan viselkedtek az el­leni or rád alom alatt? Talán úgy. mint bárhol másutt. Egy hebtbéli ember felrfellonódzott hozzájuk, lazította, őket, de leintették. Az el* lenforradalom után tíz ember nem jött vissza. Ellenforradalmár lett? Külföldre szökött? Másutt vállalt munkát? Vagy bűnei miatt lecsuk­ták? Nem tudni. — Elszakadtak tőlünk, nem ér­demes szót veszejteni rájuk — mondják, s legyintenek. NAGYON érdekelt, hogyan töl­tik a szabadidejüket. A dolomito­sok, mikor bekopogtattunk, évpen kártyázással töltötték az időt. Van­nak akik sakkozni szeretnek. Mo­ziba mind szeret járni. — Néhány lépésnyire van tő­lünk — mondta Körmöndi Viktor —, ha itt vagyunk, minden előadást megnézünk. — Hetenként kétszer van vetítés, de azt se bánnánk, ha minden este volna — szólt közbe egy másik do­lomitos. — Olvasnak sokat? — Hát — mondják — nehezen vesszük rá magunkat, de azért né­ha olvasnánk, csak nincs elég könyv, újságot se járat mostaná­ban a kohászat. — Könyvük való­ban kevés van, alig 160 kötet. A hetes szoba lakói csupa fiatal. Martinász. Köztük van hét, aki már ipari tanulóiskolában is együtt volt, s annyira megszokták az együttlétet, mintha testvérek len­nének. — Először nem akartam ide ki­jönni — mondta Makó Sándor —, most meg hív a nővérem, hogy lakjak náluk Miskolcon, de any- nyira megszerettem a szállót, nem tudok elmenni. Mivel töltöm a sza­badidőmet? Eljárok táncolni a Vasasba, a SZOTrba, járqk szíri* háziba, moziba. Inkább a szerel­mes Hímeket szeretem, de szeretem az izgalmas filmeket is. Leautóbb a 206-os üayet néztem meg. Szere­tek olvasni, nyáron csónakázni a tavon és szeretek futballozni. Mit mondjak m.ég? A martin KIS7 szervező titkára vnnyok. részt vet­tem. részt veszek a moznalm** munkában. Nejünk k»ll -formal-»1 a maauük életet, nem innz? A HÁRMAS szobában szintén fiatalok laknak. Közösen vettek egy lemezjátszót, hogy vidámabbá tegyék az otthont. Itt Mochnács Györggyel beszélgettünk. Darukap­csoló a martinban. Az alacsony, huncutszemű fiú tagja a diósgyőri művészegyüttesnek. Szeret színház­ba járni, szereti az operát, szereti a jó filmeket és szeret olvasni, be­szélgettünk az ellenforradalomról. — Maga hogyan viselkedett? —i tettem fel a kérdést. — Éppúgy, mint bármelyik más fiatal. Engem is megtévesztettek, de szerencsére még időben észre- tértem. És nem fognak mégegyszer megtéveszteni — jelentette ki ha­tározottan. Nem lennénk tárgyilagosak, ha hallgatnánk a szálló hibáiról. Bi­zony ráférne egy kis tatarozás, fes- tés. S itt-ott a bútorok felújítása is. Megnyugtatnak, tudomásuk sze­rint májusban elkezdik az épület rendbehozását — mondanak olyat is, hogy belül kisebb szobákat fog­nak létesíteni. A dolomitosok arra panaszkodnak: hetenként egyszer a kohászat biztosítja MÁV AU T- kocsin otthonukba szállítását Ri­ese környékére, de a busz rozoga, majdnem mindig baja akad. s emiatt hétfőn késve érnek a mun­kahelyre. Mondták, bajok vannak a ruhaellátással a dolomitbányá­ban, meg a bérelszámoló azt mon­dogatja nekik, 12 százalékos fi?e- téslevonás lesz a következő hónap­ban (!?). s ezt az»rt iem/zem fel aondoiom. az illetékesek figyelem­be veszik a -nanaszt. Befejezésül talán annyit: nem rossz dolog ez a munkásszálló, második ottbont biztosít az ottho­nuktól távollevőknek, akik ezért «aoymi hálásak Es hóm/ nincs kü­lönösebb r/ana.sz azért elismerés illeti a szálló alkalmazottait s a kohászat illetékes dolgozóit. Cs. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents