Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-18 / 90. szám

eszakmagyarorszag vsuiiurtvit, !?</•• ui>* 9 JlmuL h a Mel UÁpjt Vlagyimir Iljics nagyon szeretett a munkásokkal és parasztokkal be­szélgetni. Az egyszerű munkás és az egyszerű paraszt véleményének, hangulatának megismerését épp oly fontosnak tartotta mint azt, hogy ismerje a Központi Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa tagjainak véleményét. Mindig talált időt ar­ra,. hogy elbeszélgessen egy-egy pe- rasztküldöttel, falusi pártmunkás­sal, parasztlevelezővel, pedig a fon­tos állami és pártmunka emberfe­letti terheket rótt rá. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított azoknak a leveleknek, amelyeket a parasztok küldtek a különböző párt- és állami szervekhez, vala­mint a lapok szerkesztőségeihez. Amikor az egyik vidéki lap szer­kesztője elment hozzá és megmu­tatta neki a parasztok leveleit. így szólt: Hiszen ezek igazi emberi dokumentumok! Hiszen ilyesmit egyétlen előadásban sem hallhat­tok! A polgárháború nehéz évei alatt • is szinte egymást váltották a ha­talmas ország különböző vidékeiről érkező küldöttségek Lenin dolgo­zószobájában. Lenin fogadta őket* Meghallgatta - panaszaikat, kérésü­két és tanácsokat adott nekik. Eze­ken a beszélgetéseken Lenin a ma­ga végtelen egyszerűségével olyan légkört teremtett, hogy a parasztok szinte észre sem vették, hogy egy rendkívüli képességű államférfival beszélgetnek. A beszélgetés minden esetben a legközvetlenebb módon, őszintén és kötetlenül zajlott. A parasztok kitárták szívüket, lelkű­ket • Lenin előtt és ő, mint nyitott könyvben olvasott az őszinteséget sugárzó szemekben. Sztálin egyik visszaemlékezésében azt mondja: — Leninnek ez az egyszerűsége és szerénysége, az a törekvése, hogy észrevétlen maradjon. vagy_ leg­alább is, hogy ne legyen feltűnő és ne hangsúlyozza magas pozícióját, — ez a vonás egyik legerősebb vo­nása Leninnek, mint az új .töme­gek, az emberiség legmélyebb ..al­járól” való egyszerű és közönséges tömegek új vezérének. Több esetben megtörtént, hogy a parasztküldöttségekkel folytatott beszélgetés hatására 'érlelődött meg benne az elhatározás egy-egy, a* szegénypárasztság helyzetének meg­javítására, vagy a kulákspekuláció letörésére irányuló intézkedés meg­hozatalára; A polgárháború vége fe­lé. az 1920-as, 21-es években egyre inkább tapasztalható volt a pa­rasztság részéről bizonyosfokú elé­gedetlenség, a terményfelesleg kö­telező beszolgáltatása és az ipar­cikkek hiánya miatt. A bolsevik újságok szerkesztőségeihez küldött parasztlevelek tízezrei, a Leninnél járt parasztküldöttségek jelezték, hogy sürgős intézkedést kell tenni a parasztság életviszonyainak és termelési kedvének megjavítása ér­dekében. Ezt követelte a szovjet hatalom alapjának, a munkás-pa­naszt szövetségnek megszilárdítása, de az ország gazdasági életének helyreállítása is. Lenin világosan látta ezt és nem habozott, nem kés­lekedett intézkedni. Ezt bizonyítja a többek között a párt X. kongres­szusán tartott beszámolója is, amelyben bejelentette, hogy az egész terményfölösleg kötelező be­szolgáltatását a terményadó f off ja. felváltani. A szovjet parasztok örömmel és megelégedéssel fogad­ták Lenin bejelentését, ügy érez­ték, hogy jogos panaszuk meghall­gatásra talál a szovjet pép a mun­kások és parasztok egyszerű, de zseniális vezére által. A szovjet nép, a parasztok őszin­te szeretete és ragaszkodása jut ki­fejezésre a nagy Lenin iránt azok­ban a legendákban, elbeszélések­ben és népmesékben, ámeneket a nép egyszerű gyermekei róla, az igazságos, a szegény ember bajával törődő és azt orvosló vezérről, hősről költöttek és adnak még most is szájrói-szájra. Bizonyára van­nak, akik ismerik azt a rövid kis elbeszélést, amelynek szereplője egy beteges szegényparaszt 12 éves gyermeke, Prcska. Ez a Proskasok széliét és jót hallott Leninről, Egy­szer elhatározta, hogy levelet ír neki. A levélben a maga gyermeki egyszerűségével megírta nyomorú­ságos helyzetüket, azt. hogy apja súlyos beteg’, bátyja! a Vörös Had­seregben szolgálnak és egyetlen rossz lovuk is elpusztult s nincs mivel megművelniük azt a földet, amit Lenintől kaptak. Proska arra kérte Lenint, segítsen rajtuk, hoay éhen ne pusztuljanak. A levelet postára adta és várta a választ. Erő­sen hitt abban, hogy Lenin vála­szolni fog levelére és meghallgatja panaszát. Nem csalódott. Egyik na­pon apját és őt a szovjetbe hívták és felolvasták előttük Lenin leve­lét, mely így hangzott: ..Kérem a legkomolyabban figyelmet fordítani Szoboljevka községben élő Dudkin Parfén szegényparaszt helyzetére. A társadalmi biztosítási alapból utaljanak ki számára ruhát és lo­vat, mint vöröskatona családtagjá­nak. A földbizottság utaljon ki számára tűzifát, a járási termény­bizottság pedig gabonát. Fiát, Pro- kofljt küldjék el a városi elemi is­kolába az állam költségén. Ugyan­csak kísérjék figyelemmel a helyi hatóságok működését és azt, ho­gyan bánnak a szegényparasztok­kal.” Leninnek ez a levele hiteles do­kumentum. Bizonyítéka annak, hogy rengeteg munkája és elfog­laltsága mellett is talált,, időt arra, ftogy figyelemmel elolvassa az egyszerű emberek leveleit. Gondos­kodott arról, hogy a bajok, pana­szok orvoslása még véletlenül se maradjon el. A dolgozó ember jobb jövőjének megteremtésére irányuló tevékeny..' se, a nép hangjának, \é~. leményének, ókos javaslatainak ál­landó figvelemmel kísérése és a tö- negek mindennapi gondjainak megoldására szolgáló intézkedései tették Lenint a szovjet nép és az egész világ elnyomott és kizsákmá­nyolt dolgozóinak legendáshírű alektává. Az oi’osz és az ukrán pa- i*aszt, a kii'giz és tatár nomád pásztor, a távolkeleti halász, a sok nemzetiségű szovjetország egysze­rű népei legendás hősként tekin­tettek Leninre. Az ő szemükben Lenin volt az, aki elűzte a cárt. megparancsolta, hogy vessenek véget a háborúnak, odaadta a földet a parasztnak. Egy szovjet paraszt így emlékszik visz- sza Leninre: — Lenin neve mindig is megőrizte nagyságát és egyre szélesebben vonult be a falu életé­be. Éles határvonalat vont kö­zénk dolgozó parasztok és kulák uraságok közé Emlékszem amikor Lehov. a kulák így szólt nagyapám házában: — Alsóvá csak lép az em­ber. ezt hallja szüntelen: Lenin, Lenin... Kicsoda az nekünk? ... se sógorom, se komám. Tartsuk csak magunkat a mi ‘paraszti igaz- .águnkhoz, akkor lesz majd rend — Hadd el Lenint, hallőd-e, csat­tant fel baljóslatú szempillantással a szomszédban lakó öreg. — A te igazságod a tejben-vaj- ban való fürdés, de a mi számunk­ra Töménység ő az egész világon, őrajta keresztül ismertük meg az igazságot... Bizony, mennyire vár­tuk őt!... Igen, rajta keresztül ismertük meg az igazságot, mondják ma is az egész világon a munka becsüle­tes, csalártíságnélküli, egyszerű emberei. Számukra nem halt meg Lenin. És nem hal meg. nem hal­hat meg soha! Lenin örökké él! Vlagyimir Iljicj; Leninnek nem volt halála napja. — a történelem csak születésnapjáról tud! SZEMES ISTVÁN AzJflflBdjeiBk ni Men virágot nyí ni es minden madarat énekelni" kínai kulturális es tudományos politikáról Csou Jang, a Kínai Kommunista Párt ÍCÖzponti Bizottsága propagan­daosztályának helyettes vezetője ér­dekes nyilatkozatot adott a sangháji Venhujupao című kultúráiig napilap tudósítójának. Csou Jang mindenekelőtt leszögez­te, hogy az „Engedjetek minden vi­rágot nyílni és minden madarat énekelni” politika eddigi eredmé­nyeit. tekintve e politika jó, helyes és szükséges, és pozitív szerepet ját­szik Kínában a szocialista kultúra felépítésében. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mik akadályozzák az „Engedjetek minden virágot” politika maradékta­lan megvalósítását, Csou Jung el­mondotta, hogy ideológiai szempont­ból a baloldali dogmatízmus és a jobboldali opportunista irányzat. A dogmatikusok — mondotta — szem­beállítják egymással a munkások, parasztok és katonák szolgálatát hir­dető irodalmi irányvonalat az „En­gedjetek minden virágot nyílni” politikával. Valójában pedig kétség­be vonják ennek a politikának a he­lyességét, s negatív álláspontot fog­lalnak el vele szemben. Letagadják ennek a politikának az eredményeit és élesen bírálják hibáit, a jobboldali opportunisták ugyanakkor arra biz­tatják az embereket, hogy mondja­nak le leninista álláspontjukról és hódoljanak be a burzsoá ideológiá­nak. Ezért az új politika alkalmazá­sa közben következetes' harcot kell vivni mindkét káros irányzat ellen. Az értelmiségnek fokozottan ta­nulmányozni kell a marxizmus el­méletét, javítania kell kapcsolatait a dolgozókkal, meg kell javítani a tu­dományos, irodalmi és művészeti munka pártirányítását. A kínai tu­dósok, írók és művészek nem szere­tik a szubjektivizmust, a szektariá- nizmust és a bürokratizmust. Köny- nyebben meev majd a munka, ha ezeket az izmusokat felszámoljuk. Szovjet-albán barátsági nagygyűlés Moszkvában Mehmet Shehu, Bti'ganyin, Enver Hodssa én Szwsa lov beszéde Moszkva (MT|1 h{int a TAS2SZ jelenti, a moszk­vai Kremlben kedden szovjet—albán barátsági nagygyűlést tartottak. A nagygyűlés rövid üdvözlő be­szédekkel kezdődött, majd Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. Mehmet Shehu hangsúlyozta, hogy az albán külpolitika alapja a Szov­jetunióhoz, a nagy Kínához és. a szo­cialista tábor minden országához fűződő örök és megbonthatatlan barátság. — Országunkra nézve különös je­lentőségű —• jelentette ki ezután — a kapcsolatok megjavítása szomszé­dainkkal. Bár nézeteltérések vannak köztünk és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között, mindent el­követünk, hogy kiterjesszük és min­den módon szilárdítsuk ' a baráti kapcsolatokat Jugoszláviával, hiszen ez érdeke mindkét népnek, a béké­nek. Reméljük, hogy a jugoszláv ve­zetés ugyanilyen erőfeszítéseket tesz. Mehmet Shehu után N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke szólalt fel. Bulganyin kijelentette, hogy most, íz Egyiptom elleni intervenció meg­szűnte és a magyarországi ellenfor­radalmi felkelés felszámolása után újból lehetőség nyílik a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok viszonyának rendezésére, a kapcso­latok fejlesztésére. Igyekszik ezt a lehetőséget a béke és a népek biz­tonsága érdekében kiaknázni. Fő feladatunknak — mondotta Bulganyin -r- a tartós és szilárd bé­ke megteremtését, a megoldatlan nemzetközi problémák tárgyalások útján való rendezését, a nemzetközi feszültség enyhítését tekintjük. Ké­szek vagyunk új erőfeszítéseket ten­ni más országokhoz fűződő kapcso­lataink megjavítására. A mostani közel- és középkeleti helyzetről szólva Bulganyin kijelen­tette: A szovjet nép nagy együttérzéssel viseltetik az arab országok népei, a nemzeti függetlenség megteremtésé­ért és megszilárdításáért vívott har­cok iránt. Továbbra is figyelemmel kisérjük a béke ellenségeinek mes1- terkédáseit és igen éberek leszünk. Bulganyin hangsúlyozta, bogy a szocialista országok küldöttségeinek közös nyilatkozataiban megjelölt, a szocialista államok politikai, gazda­sági és kulturális együttműködésé­nek kiterjesztését szolgáló intézke­dések megvalósítása új szakaszt je­lent a szocialista táboron belüli kap­csolatok fejlesztésében. Ez a törté- helmi jelentősége az utóbbi hóna­pokban Moszkvában lefolyt tárgya­lásoknak. Bulganyin ezután kijelentette: — A tárgyalásokon a Szovjetunió, illetve az Albán Népköztársaság kormánya megerősítette azt a törek­vését, hogy az őszinte barátság alap­lón megjavítsa és mindenkép fej­lessze kapcsolatait Jugoszláviával. Ezután Enver Hodzsa, az At twin Munkapárt Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta, hogy a Moszkvában most lefolyt tárgyalá­soknak rendkívüli jelentőségük van. Albánia jövője, az ország független­ségének biztosítása, a szocializmus győzelme szempontjából. — Sajnálattal állapítjuk meg —* mondotta ezután Enver Hcdzsa —. hogy az utóbbi időben pártjaink és a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége viszonyában bizonyos rosszab­bodás figyelhető meg. Ez semmikép sem felel meg a nemzetközi munkás- és kommunista-mozgalom érdekei­nek. Mindent megteszünk, hogy az Albán Népköztársaság és Jugoszlá­via állami és pártkapcsolatai javul­janak. Ez az érdeke az albán és a jugoszláv népnek, amelyeket szoros barátság fűz egymáshoz. Ezt a barát­ságot fiainknak a közös ellenség, a fasizmus elleni harcban ontott vére pecsételte meg. Reméljük, hogy a jugoszláv vezetők is hajlandók lesz­nek erre. A gyűlés* végén M. A. Szuszlov, az SZKP Központ) Bizottságának tit­kára mondott beszédet. (MTI) Az ENSZ leszerelési albizottságának 204. ülése London (MTI) Az ENSZ leszerelési albizottsága kedden tartotta Londonban 204. ülé­sét. Az ülés napirendjén az atom­fegyverek kérdése szerepelt. Az AP értesülése szerint az ülé­sen Stasgen amerikai küldött hang­súlyozta, hogy az Egyesült Államok a fennálló törvények értelmében nem használhat atomfegyvereket az ENSZ alapokmányával összeférhe­tetlen módon. Zorin szovjet küldött ezzel kapcsolatban megmondja, hogy minden nemzetnek joga van az ön­védelemre, ha fegyveres támadást követnek el ellene. Stassen rámutatott, hogy az Egye­sült Államok semmiesetre sem szán­dékszik atomfegyvereket alkalmaz­ni kisebb határincidensek esetén. Hozaátette viszont, veszélyes téve­dés volna azt hinni, hogy az Egye­sült Államok nem nyúl atomfegy­verhez, ha a helyzet megköveteli. Az albizottság kedden folytatta annak az amerikai tervnek megvi­tatását, amely öt szakaszban akarja megvalósítani az atomfegyverek gyártásának megszüntetését. A szov­jet küldöttség — értesülés szerint — igen gondosan tanulmányozza az amerikai tervet. (MTI> Nyugat^Németország moszkvai nagykövete átadta kormánvának szóbeli ieavzékét Bonn (MTI) A DPA jelenti: Dr. Wilhelm Haas a Német Szövetségi köztársaság moszkvai nagykövete szerdán átadta a nyugatnémet kormány szóbeli jegyzékét Zaharov szovjet külügy­miniszterhelyettesnek. E jegyzék a német-szovjet tárgyalások folytatá­sára vonatkozó javaslatokat tartal­mazza. A tárgyalásokon megvitatják a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatoknak, a Szovjetunióban éiő németek hazatelepítésének, valamint egy konzuláris szerződés megkötésé­nek kérdését. ft/í íré felindultan hazaér, Mancikát már nem ta­lálja Kovács Lajoséknál. Somogyi, amikor elpárolgott belőle az indulat, megbánta tettét és elment Mancikáért. CIFRA 29 Lf\ YOMORUSAG IfMttMl Kor ács Lajos sápadtan, reszkető kézzel szedegeti jel a földrchullott papírdarabokat. A kocsmáros mozdulni sem tud, inába szállt a bátorsága, (pedig de sok verekedő fiatalt szétválasztott már, mióta a „Fáradt vándorhoz” címezve kocsmát nyitott Péterliázán!) A segédjegyzőtől viszont nagyon fél. — Ne haragudjon jegyző úr! — kérleli a szekrény mellett álló Grogovicsot Kovács Lajos. — Nem tudom, mi történhe­tett a mérnök úrral. Nagyon ideges. Én nagyon szégyenlem, hogy így történt. Mink igazán nem tehetünk semmiről... A segédjegyző mozdulatlanul áll az iratszekrény előtt. Kezében a kettészakadt kérvény egyik felét szorongatja, az­tán hirtelen összegyűri, galacsinná sodorja, földredobja, s ráordít a két emberre: —- Takarodjanak ki mayuk is! S előre mutat a nyitott ajtóra. Tehetetlenségében, megaJázottságában nem tud mást cse­lekedni. Csak ordítani. S ordít torkaszakadtából. De ezt a két ember már nem hallja. Kisomfordáinak az -irodából. Amikor látja, hogy magára maradt, összeroskadva hup­pan bele egy székbe. Arcát kezébe temeti és ráborul az asz- • lalra. Amikor pedig ismét felemeli a fejét, pokoli vigyor ül az arcán. Aztán a telefonhoz lép és a csendorseget hívja. ((CüJ^rűüöiíjf'v^kiifc&.iü: Miki, ms. jbcmIíI jr »«■•••••« A csendőrök még ezen az éjszakán elvitték Zán^nt. Éjfél körül jöttek érte. Egy őrmester, meg egy sza­kaszvezető. Megzör-élték az udvari ablakot, s amikor Ma ajtót nyitott, <■> durván, hogy majd bele esett a fal mellett álló teknőbe, amibe esővizet gyűjtöttek. Zágan István arcán nem látszott különösebb meglepődés. Talán inkább akkor csodálkozott volna, ha nem jönnek, érte a csendőrök. Nem ellenkezett, nyugodtan, higgadtan nézte, hogyan dobálja szét az őrmester az asztalra kirakott terv­rajzokat, miként fqrdítja lú a szakaszvezető a bőrönd, tartal­mát és csak akkor lépett oda, amikor aktatáskájából a se­lyempapírba csomagolt mézeskalács-szív előkerült. Elvette a csendőrtől, s odanyújtotta Marcinak. — Ezt... holnap ... majd add oda Máncikának. Aztán egy utolsó búcsúpillantást vetett a kicsi paraszt­szobára, ahol annyit ábrándozott, az ágy felett függő tájkép­re, amelyben annyit gyönyörködött és a két csendőr között elindult könnyes szemmel, némán, előre. VÉGSZÓ tp z a történet nem fantázia szüleménye. A neveket vál* ^ toztattam meg és a helységet kereszteltem el. Páter- háza az én tudomásom szerint nqm létezik. Dv van egy ha­sonló kis falu, ahol ez a töxténet lejátszódott. Ezt a kis fa­lut az ország egy másik vidékéről áthoztam Borsodba, az új­helyi hegyek közé. Persze a tör­ténethez — hogy olvasmányo­sabb legyen, s összefüggő keret­be illjen — tenni kellett va­lamit. Apró cselekményeket költöttem hozzá, s embereket formáltam, akik ugyan a való­ságban nem léteznek, de itt a cselekményhez közük van. A szereplők közül többen viszont ma is élnek, Laczkó Mihályt, Szarka Barnát elvitte a háború. Kovács Marci a Donnál sebesült meg és rokkantán került haza. Somogyi Ferenc tüdőgyulladást kapott, négy napig bír­ta, aztán belehalt. Dobozi Mihálynak nem sikerült kijutnia Amerikába. Elindult ugyan, de Hamburgnál hiába vártak a hajóra, az nem jött. A segédjegyző másodszor is megkérte Mancika kezét, de ismét kosarat kapott, mert Mancika kitar­tóan és hűségesen várt Zágonva, miközben eltelt egymás után hat év. Egy örökkévalóság volt ez. FIosszú ideig sehonnan nem érkezett hír a mérnökről. De az emberek, akik életben maradtak a nagy vihar után, várták, tudták, hogy viszontlátják egyszer. És Zágon István egy napfényes májusi délutánon ismét bekopogott Kovács Lajosékhoz. Ekkor már másfél év óta szántottak; saját földjükön a péterházi parasztok. Cl ol járt, mi történt vele hat év alatt, milyen küzdel­■ mek árán nyitotta meg végüljs a kőbányát, és hogy mennyi örömöt okoz neki és feleségének. Mancikának a két gyerek: az egyiket Istvánnak, a másikat Mancikának hívják, — azt most nagyon nehéz lenne elbeszélni. De ha erőm és időm lesz hozzá, ezt is megírom. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents