Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-17 / 89. szám

Sferda, 1957. április 17. ESZAKMAGIARURSZAG A miskolci rendörgyilkosoh bűnperének tárgyalásán megkezdfidtek a tanúkihallgatások A gazdasági vezetés tökéletesítése a Szovjetunióban Kedden, a miskolci rendórgyilkos «tieniorradalmárok bünperének ne­gyedik napján a bíróság megkezdte a Martuk kihallgatását. Az első tanú, Petrik János rendörhadnagy elmon­dotta, hogy Balázs Géza vádlottat körülbelül az októberi események •lőtt ismerte meg egy ellenőrzés al­kalmával. Akkor ő kísérte a rendőr- eégre, ahol figyelmeztették, ne csa­varogjon, hanem keressen munkát, majd elengedték. A továbbiakban a tanú arról beszélt, hogy támadták még az ellent'orradalmárok a rendőr­ség épületét. — Bár diákok nem voltak a rendőrségen, a tömeg az ő kiadásu­kat követelte, — hangzott Petiik Já- wos tanúvallomása. Körülbelül tizen bejöttek az utcáról — folytatta — ellenőrizték a fogdát és meggyőződ­tek arról, hogy senki sincs ott. Ennek ellenére az épületet megtámadták, betörték a kaput és benyomultak élükön Balázs Gézával akinek fegy­ver'volt a kezében. Balázs Géza fél­temért engem, — jelentette ki u ta­nú — és rámkiáltott: „te piszkos csa­vargó, eredj a tömeg közé, ott lőlek ■ agyon.” Petők János ezt követően elmon­dotta, hogy Balázs Géza le akarta lőni a nála lévő pisztoUval, de terve nem sikerült, mert a fegyver több­szöri próbálkozás ellenére sem sült el. Közben hátulról leütötték. Ami­kor eszméletre tért, hazament laká­sára, s az események további törté­netét már csak hallásból ismeri. Koltai Béla rendőröm agy volt a következő tanú. Petők Jánoshoz ha­sonlóan ő is megemlítette a rendőr-, ség előtt összegyűltök olyan szemé­lyeket követeltek, akik bent sem voltak a fogdában. Mielőtt a kaput betörték — a tanú szerint — az ut­cáról belőttek az épületbe. Kotlái Bé* fa engedte be azokat, akik a fogda­helyiségeket megnézték. Az e1 lenőr- zés után ki is kiabálták az utcára, hogy „nincsenek itt diákok.” Mint a további tanuva 1'gmásból ki­tűnt, Koltai őrnagy is egyike volt azoknak, akiket az clleni'orrrdalmá- rok az utcán megtámadtak és ütle­geltek. Október 28-án este fegyvere­a megyei tanács épületébe. Itt a „ki­hallgatás” vezetője arról faggatta mit tud a dlákgyilkosságokról és megkérdezte tőle, hol tartják azokat ik/. edényeket, amelyekben az embe­reket .Megsemmisítik, s azután kiön­tik. Kihallgatásom után — mondotta a tanú — átvittek a megyei börtön­be, innen a szovjet csapatok szaba­dítottak ki. Paviánszki Bélámé ■ tanúvallomása után Mezei Pált hallgatta ki tanú­ként a bíróság. A következő tanú Tóth Imre arról beszélt, látta, ami­kor a rendőrség épülete előtt G. Tóth László vádlott ütötte és lökdösté Gáti rendőmlczradeat. Ezután Lemák Józsefet, majd Kős Jánost, a miskolci városi rendőrkapi­tányság dolgozóját hallgatta meg tá­ji u ként a bíróság. Majd Molnár Lajos miskolci fod­rász, Bakos László és Varga Mihály tanúkihallgatása következett. Ebédszünet után Dienes Edit se­gédmunkás és Szabó József, Bordás Lajos, Tóth István tanúvallomásaira került sor. A bíróság szerdán foly­tatja a tanúkihallgatásokat. (MTI) sen jöttek érte lakására és elvitték * * A MATYÓ NÉPVISELETRŐL «Borsod megye nyugati oldalán, ahol a Bükk-hegyaég beleolvad a tiszamentl síkgágbu, a magyarság­nak egy érdekes népszigetét talál­juk, a matyókat. Tarka viseletűket, de különösen színpompás hímzései­ket ma már az ország határain kívül is ismerik« — írta egyik tanulmá­nyában Győrffy István. Tárd, Szentistván, Mezőkövesd tarka viseletét, «Matyóország« gaz­dag népi hagyományait a kíváncsi idegenek mellett sok kiváló néprajzi szakember is felkereste, vizsgálva ezek sajátosságait, magyarázatot ke­resve e nép eredetére, eltérő gazda­sági, szellemi kincseire. Ez a múlt század végétől elkezdett kutatás még ma sem fejeződött be, $ habár nagymultú megyénk ma már legjob­ban ismert területének ^mondhatjuk elkészítenie s a ránkmaradt anj'ag így is és főleg az újabb kutatás által kiegészítve a matyó viseletről alapos monográfiát nyújt. A viselet éppúgy, mint életünk más tárgyi és szellemi hagyománya állandó átalakulásnak van kitéve. Eltűnnek a ragyogók, ma már mú­zeumi tárgynak számít egy matyó cifraszűr s ezelőtt egy évvel már nem találtuk meg a matyó ruhába öltözött lányokat és menyecskéket. A ki vétkezés — a jellegzetes viselet elhagyása társadalmi, gazdasági és vallási tiltó rendelkezések következ­tében — részleteiben már a század elején megkezdődik s napjainkban ér véget végérvényesen. A híres vi­selet eltűnéséhez a nagyhírű kisipa­rok megszűnése is hozzájárul. Érdekesen mutatja be a szerző ne­mek és korosztályok szerint a vise­letét, de a haj- és íejviselettől a láb­beliig megtekinthetjük a matyó férfi vagy asszony egész ruhatárát, ame­lyek a matyó falvakban eltérőek is egymástól. Ma már mindez a múlté s legfeljebb ládák mélyén, vagy mú­zeumok raktáraiban találhatjuk meg az értékes darabokat. Az aprólékos és pontos megfigye­lés, a szép képek és táblák, a gon­dos feljegyzések megőrzik számunk­ra e könyvben a matyóság híres vi­seletét, mint méltó emlékét népi ha­gyományunk egy darabjának. A megmaradt anyag összeállításá­ban és új anyaggal való kiegészíté­sében sokat köszönhetünk Fél Edit tudományos kutatónak és Sándor Istvánnak, aki a könyvet a matyók­ról szóló teljes bibliográfiával egé­szíti ki. Bodgál Ferenc cAz újságírók és. az olvasók találkozója Az Északrnagyarország szerkesz­tősége április 18-án, csütörtökön a matyóföldet, Győrffy munkája újabb, eddig egyáltalán, vagy ke­véssé ismert anyagot nyújt. E nagyhírű kutató 1926-tól 1939­ben bekövetkezett haláláig több al­kalommal szorgalmasan gyűjti a matyó népélet etnográfiai anyagát, s ennek köszönhetjük hat, erről a te­rületről szóló kiváló tanulmányát. A részlettanulmányok mellett azon­ban élete végén átfogó munkát is akar írni »A matyó viselet« címen, melynek befejezését számos más ta­nulmányéval egyetemben . meggá­tolta korai halála. A mű nagyrészét és tervezetét azonban még sikerült Mezőcsáío'n olvasó-ankétot tart. Olvasóink nap, mint nap levelek­kel keresik fel szerkesztőségünket, bizalommal fordulnak hozzánk ügyes-bajos dolgaik elintézése vé­gett. Az ankéten a szerkesztőség részben választ ad a felmerült pro­blémákra, de elsősorban az anlcét- nak az a célja, hogy az olvadók el­mondják véleményüket a lap mun­kájáról. Az elmúlt időkben már sok ilyen kedves találkozója volt a szerkesz­tőségnek a lap olvasóival és min­den esetben sok segítséget kaptunk az értékes javaslatokkal, bírálatok­kal. Az ankét előadója: Kovács Sán­dor elvtárs, a lap felelős szerkesz­tője. Az ellen forradalmárokra lesújt a proletárdiktatúra forradalmi törvénye Rács mögföti a kaKiacbamkai ellenforradalom íoveseéreé» társai AHOGY NAPVILÁGBA kerülnek oz októberi, novemberi ellenforradal­mi felkelés tényei, úgy tisztulnak a lejek, válik egyre világosabbá a le­zajlott, tragikus események jellege. Egyre több azoknak a józan, becsü­letes embereknek a száma, akik meg­értik, hogy 1956. október 23-tól az ellenforradalom, vagyis a kapitalista földesúri hatalom visszaállítása vet­te kezdetét még akkor is, ha a meg­mozdulásokban jószándékú, a népi demokráciához hu, de átmenetileg megtévesztett emberek is resztvet­tek. E pozitív jelenség mellett azonban az ellenforradalom ravasz taktikája, e hamis demagógiába burkolt demo­kratikus szólamok és a tömegek tájé­kozatlansága folytán még ma is van­nak tévhitben becsületes emberek. A Kazincbarcikán lezajlott felfor­gató tevékenység is egy láncszemet illetve mozaikot jelentett az ellenfor­radalmi eseményekben. A fő értelmi szerzők és a mozgató erők itt is a ka­pitalista restaurációk különböző ár­nyalatainak hívei voltak, akik 1945- től készültek a népi demokratikus rendszer elleni támadásra. Ehhez csak a kedvező pillanatot várták. Ezek az erők, miután úgy láttáik hogy az idő elérkezett, mint a pat­kányok előbujtak rejtekhelyeikről. Levetve minden korábbi „szociahsta- demokrats“ és a néni demokráciával szemben] lojalitás látszatát ke’tő ál­arcukat talpraiierottak, s nyitt ak­cióba léptek, hogy segítsenek a halá­los tőrt a népi demokrácia szivébe döfni. AZ OKTOBER 23. és november 4. között végbement, események jellegé­nek legfőbb mutatója az, hogy mi­lyen társadalmi változásokra irá­nyultak ezek az' események. Az el­lenforradalom megítélésében bár csak mellékes, de mégis nagyon fontos mutató az is, hogy kik állottak az események élén, melyik osztályhoz tartoznak, milyen érdeket, képvisel­nek. Ebből a szemszögből nézzük meg a kazincbarcikai ellenforradalmi események főszereplőit. Szükséges ez annál inkább, mert miután eljárás indult az ellenforradalom értelmi szerzőivel szemben, vannak akik bi­zonyos részvéttel viseltetnek irántuk. Tudjuk, ezek jószándékú emberek, még nem látják, hogy ezek a vezé­rek báránybőrbe bujt farkasok, akik korábban gondosan rava?zkodtak a munkások között, céljaikat álcázták előttük, s rpézes-mázos magatartá­sukkal sikerült megtéveszteniök be­csületes munkásokat. Nézzük, kik ezek a személyek, akik Harcikén is élén álltak az ellenforra­dalomnak. Köztudomású hogy a nyu­gati reakció legfőbb támasza hazánk­ban a pozíciójuktól megfosztott de meg nem semmisített ellenséges osz­tály maradványának tagjai. Ezek közé tartozik az ellenforradalom leg­főbb szellemi irányítója, vezéralakja Flórián Ambrus is. aki,a Horthy had­sereg fő^odnasya, s ott a tiszt’iskola eeyik előadója volt. Már ez önma­gában is mutatja, hogy nem a leg­nagyobb rokonszenwei lehet a nép5 demokrácia iránt. Erre bizonyítókat is szolgáltatott. Saját beismerése szerint már 1950-ben államéllénes szervezkedésért eljárás folyt ellene, s emiatt internálták. A megbocsátás szellemében 1955-ben amnesztia ut­ján lehetőséget kapott, hogy vissza­térve a társadalmi életbe beilleszked­jen és dolgozzon. Mivel a munkás­osztály nincs kínai fallal körülhatá­rolva, a BVK vállalatnál „beolvadt” a munkások soraiba azáltal, hogy villanyszerelő lett. Ezzel kedvező al­kalom nyílt arra, hogy munkásruhá­ban járva, olajos kézzel, a munkás „képében” alattomos magatartásá­val becsületes emberek szimpátiáját megnyerje. de flórian csak külsőleg MUTATOTT változást, mert tovább­ra is társadalmi rendszerünk gyűlölt el' .ágé maradt. Magatartásával be­bizonyította, hogy az maradt, aki volt. hogy farkasból nem lesz bárány. Bűnös üzelmeit ott folytatta, ahol 1959-ben abba kellett hagynia. Haza­térte után hasonszőrű és gondolkodá­sú embereket keresett és azokkal kapcsolatot teremtett egy kedvező alkalomra. Ez sikerrel is járt, mert törekvésében megtalálta zsák a folt­ját. A levitézlett horthysta úri rend» nek c"y másik- tagjával, Vielland Aladárral került bensőséges viszony­ba. miután megtudta, hogy érdekkap­csolatban állanak egvmással azon ke­resztül, hogy mindketten a régi rendszert várták és akarták vissza. Vielland horthysta főie<?yző volt a múltban, aki katonailag is képzett egyén volt, mert a hírhedt Hunyadi páncélosoknál teljesített szolgálatot. Politikai magatartásáról úgy ismerik III. A szocialista gazdasági rendszer sajátossága, hogy egységes», központi ten' szerint, folyik mind a termelés, mind a termelt javak elosztása. Ez a magyarázata annak, hogy a szocia­lista gazdaságot sohasem fenyegeti válság, mert ez a gazdaság mentes az anarchiától és a konkurtenclától. A tőkés gazdasági rendszerben min­dig a piacok pillanatnyi felvevőké- ességo irányítja a termelést. A tő- és monopóliumok azonban — a mi­nél nagyobb profit érdekében — a termelés fokozásával egyidejűleg mindjobban csökkentik az atka'má­zol tak munkabérét, s míg egyik o’- dalon egyre több áru halmozódik fel a piacokon, a másik old a1 on egyre fizetésképtelenebbé válnak azok á tömegek, amelyeknek ezt az árut meg kellene vásárolníok. A monopó­liumok, amelyek a tőkés országok egész államgépezetét kezükben tart­ják, háborús kalandokkal és idegen piacok meghódításával igyekeznek kimászni ebből a gazdasági zsák­utcából. Jellemző példája ma ennek az Amerikai Egyesült Államok közel*. és középkeleti terjeszkedési kísérlete (az úgynevezett Elsenhower-terv). Az ilyen kísérletek azonban nem sok si­kerrel’ kecsegtetnek, mert a népek ma már a világ minden táján egyre határozottabban ellenszegülnek az Imperialista hatalmak terjeszkedési törekvéseinek. A szocialista rendszerben, ahol mind a termelőeszközök, mind pedig a termelt javak az egész társadalom tulajdonában vannak, az egész nép általános érdekei és szükségletei irá­nyítják a termelést. A népgazdaság tervszerű arányos fejlődése biztosít­ja az állam gazdasági alapjainak szüntelen növelését és korszerűsíté­sét, valamint a dolgozók életszínvo­nalának állandó és meghatározott ütemű növelését. Ebben a rendszer­ben nem az egymást felfa’ó konkur­encia uralkodik, hanem a dolgozók Öntudatos szocialista versenye, amely az egymás kölcsönös megsegítésén és a legjobb, legtökéletesebb munka- módszerek általánosításán alapszik. Az a széleskörű versenymozgalom, amely a szocialista vállalatokban a termelés és a munka termelékenysé­ge növeléséért, az önköltség csökken­téséért. valamint a technika állandó fejlesztéséért folyik, legfőbb biztosí­tékát képezi az állami tervek hiány­talan teljesítésének és túlteljesítésé­nek. A szovjet emberek üymódon — mint N. Sz. Hruscsov elvtárs tézisei­ből kitűnik — szocialista gazdaságuk létrejötte óta tizenháromszorosára | növelték a szovjet állam nemze*i jö­vedelmét, megteremtették hazájuk­ban a szocializmus gazdasági és tár­sadalmi körülményeit, s ma világ­szerte elismert sikereket érnek el a kommunizmus építésében. Nyilvánvaló, hogy most, amikor a Szovjetunióban a gazdasági élet je-. Őt Bercikén, mint aki mindig szélső jobboldali beállítottságot tanúsí­tott. Ilyen viselkedéséért már koráb­ban Diósgyőrből is megszabadultak tőle. A vállalatnál ő is, mint Flórián „asszimilálódott”, esztergályos lett. Műnkásruhában járt, megtévesztő de­magógiával többször emelt 6zót a „munkások” érdekében. Számára is adva volt, hogy beilleszkedjen az új társadalom építésébe. De amikor al­kalom nyílt, ő is megmutatta, hogy kutyából near lesz szalonna, a vér nem válik vízzé. Jól. értették dolgu­kat olyan embereknek a megkeresé­sében, akikre terveikben támaszkod­ni tudnak. így a munkások sorából is megnyertek maguknak olyan em­bert, Kőévé Mihály személyében, aki nem az öntudatos, fegyelmezett mun­kások sorába tartozik, hanem a leg- demagógabbak közé, aki egyben ösz- szef érhete tlen és intrlkus egyén volt. Flórián és Vielland terveibe az ilyen ember bevonása arra volt jó hocy megtévessze a becsületes dolgo­zókat, hogy azt mondhassák ”a mun­káik szabadságharca” az. ami akkor végbement. S mi tagadás, környeze­tükben sikerült is becsületes embe- í’eket megtéveszteni, akik idejében nem ismerték fel, hogy kik ezek az „élharcosok”, milyen céllal léptek fei. Egyesek ma sem látják ezt vilá­gosan. EZEK AZ ELEMEK, nyugati impe­rialista gazdáik magyarországi bé­rencei, társadalmi rendszerünk meg­rögzött ellenségei, akik a Szabad Európa rádió uszításain felbátorodva az adott pillanatban a legvadabb legaktívabb tagjai lettek az ellenfor- rada 1 om rohamoszJa gánaik. Tevékenységükről az ellenforradal­mi események irányításában és azok részleteiről lapunk holnapi számihoz adunk ismertetést. lenlcgl fejlettségi fokának megfele­lően átszervezik a gazdasági vezetés formáját, ezzel egyidejűleg a térv- szerűsítést, valamint az állami ter­vek végrehajtás ánaik nyilvántartását és ellenőrzését is tökéletesíteni kell; Az előterjesztett tézisek szerint úgy kell megszervezni a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa melletti tervhivatal tevékenységét, hogy képes légyen megfelelő színvonalon irányítani és összehangolni a köztársaságok nép- gazdasági tanácsainak munkáját. Hogy ennek eleget tehessen, a terv­hivatal elsősorban tudományos-gaz­dasági irányító szerv kell hogy le­gyen. Vagyis olyan tudósokat, mér­nököket és más szakembereket keli bevonni a tervezésbe, akik jól isme­rik az ország gazdasági helyzetét ős a meglévő gazdasági és műszaki le­hetőségek alapján pontosan ki tud­ják dolgozni a népgazdaság fejlesz-» tésének további fokozatait. A Szovjetunió állami tervbízottsá-* sa az ötéves tervek mellett távlati terveket fog kidolgozni, amelyekben meghatározza az egyes vidékek, meg az egyes gazdasági ágak fejlődésének irányát. így lehetővé váli'k, hogy az ötéves terveket, s ezen belül az évi állami terveket mindig idejében és tudományos alapom az előző terv ha­tásának figyelembevételével készít­sék el. A tervezést lent. a vállalatokban kell elkezdeni., majd a területi nép- gazdasági tanácsok terveinek Össze­sítéséből állítják össze az egységes, központi tervet, .amely már törvény­erővel bír és amelynek betartása kö­telező. Az SZKP KB és a Szovjet­unió Minisztertanácsa véleménye szerint a tervezés megjavítása érde­kében növelni kell az állami terv­bizottság felelősségét az általa kidol­gozott tervek végrehajtásáért. S hogy a tervek készítése közben mindig számot vethessenek a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, a szovjet kormány mellett külön mű­szaki-mérnökkari bizottság alakul, amely állandóan figyelemmel kísért mind a bel-, mind a külföldi tech­nika fejlődését. A tézisek leszögezik, hogy a gaz­dasági vezetésben végrehajtásra ke­rülő módosításoknak növelniök kell a szocialista vállalatok jövedelmező­ségét. Ennek érdekében megfelelő hatáskörrel ruházzák fel a területi népgazdasági tanácsokat ahhoz, hogy beleszólhassanak területük admi­nisztratív kérdéseibe. Ugyanakkor a vállalatoknak is növekszik a hatás­körük, amennyiben — betartva a központi terv globális mutatóit — közvetlen szerződések útján szerzik: be anyagszükségletüket és értékesí­tik termelt cikkeiket. A gazdasági vezetés átszervezésé­vel mérhetetlenül megnövekszik a helyi szovjetek, a pártszervek, vala­mint a tömegszervezetek szerepe a szovjet népgazdaság építésében. Meg­növekedett hatáskörük folytán most már a felelősségük is sokkal na­gyobb lesz az áfcmi tervek pontos betartásáért és teljesítéséért. A párt és a kormány javaslatai felhívják az összes gazdasági vezetőszerveket, hogy csak úgy tehetnek eleget ennek a nehéz feladatnak, ha munkájuk­ban az egész szovjet nép segítségére támaszkodnak. A dolgozó tömegeket, a munkások, mérnökök, technikusok millióit jobban be kell vonni a ter­melés irányításába és ellenőrzésébe; Az eddigi építés során jelentősen megnövekedett a szovjet emberek gazdasági és műszaki ismerete. Ma. is több mint ötvenmillió dolgozó ta­nul a különböző technikai, gazdasági és más kérdésekkel foglalkozó tan­folyamokon. Egy ilyen nép közös bölcsessége és közös tapasztalata a biztosíték ana. hogy a szovjet nép­gazdaság továbbra is rendületlenül halad majd előre a fejlődés útjánj A tézisek kidolgozásánál a kom­munista párt és a szovjet kormány abból a lenini elvből indult ki, hogy az ország valamennyi gazdasági ágait csak akkor lehet gyors ütemben és széleskörűen fejleszteni, ha ebben erőteljes és a legmodernebb technika alapján berendezett nehéziparra tá­maszkodnak. Ezért a szovjet nép a jövőben is elsődlegességet biztosít a nehézipar és a gépgyártól par fejlesz­tésének, A népgazdaság fejlesztésé­nek ez a lenini politikája egyébként már nemcsak a Szovjetunióban, ha­nem a szocialista tábor többi orszá­gaiban is helyesnek bizonyult. Millió és millió szovjet ember ta­nulmányozza ma érdeklődéssel aa SZKP és a szovjet kormány javasla­tait a gazdasági vezetés tökéletesíté­sére. Az elmúlt negyven esztendő tapasztalatai alapján biztosra vehet­jük hogy a szovjet népgazdaság fej­lődése ezúttal is igazolni fogja a komm"nisták tudományos éleslátását. CSIKY GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents