Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-03 / 78. szám

^TESTVÉRI, BARÁTI SZÖVETSÉG

.............. ••••..••■••mi... v■"■■■»»»»»•••••

ÍSYILAIKOZAIOK A MAGYAR-SZOVJET TÁRGYALÁSOKRÓL

Sok minden tisztázódott „Akkor látszik meg, ki az igazi barát, ha baj van“

— Őszintén megvallva — mondotta nekem Madarász György elv- társ, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője — én vártam a magyar párt- és. kormánydelegáció Szovjetunióba való utazását. Azok után, ami Magyar- országon lezajlott, a kibontakozás természetes követelménye volt a párt- és államközi tárgyalások megtétele.

—■ Leginkább az lepett meg, hogy a tárgyalás egész anyagát a nyilvánosság elé tárták. Az ú. n. »kényes« kérdéseket sem féltek a világ elé teregetni, hadd lássa mindenki, akinek. szeme van, hogy a két állam közötti kapcsolatnak milyen elévülhetetlen eredményei vannak. Az 'uránium-kérdés, amit az ellenforradalom oly igen felfújt, egy csapásra tisztázódott.

— De legnagyobb hatással volt rám a szovjet állam nagyszerű segélyprogramja. A Szovjetunió óriási anyagi áldozatot hoz hazánk gazdasági megerősödése érdekében. Nagy szükségünk van rá, — az ellenforradalom majdhogynem gazdasági csődbe sodorta országunkat. A szocialista tábor testvéri egységét látom megnyilvánulni ebben a nemes gesztusban. Olyan szövetség ez, amilyen még nem volt a történelem folyamán. Ez a szövetség fegyveres és anyagi támogatása mentett meg bennünket attól, hogy az ellenforradalmi felkelés tönkre ne tegye 12 éves szocialista eredményeinket.

— Engem nem lepett meg ez az őszinte seeítsógnyiIvánítás. Mindig is meg voltam győződve a Szovjetunió barátságáról.

Dr. Zádoi* Tibor nyilatkozik

A Kun József utcai tanítóképző tanára. Már nem fiatalember, több mint két évtizede, kereken 24 esztendeje tanít. Kérdésemre, hogy a magyar párt;- és kormánynyilatkozatból mely részek ragadták meg a figyelmét, a következőket mondotta:

r— Az egész nagyon tetszett; Sok olyan kérdést vetett fel, mely engem is foglalkoztatott, de nem tudtam zöldágra vergődni vele. Különösen megjegyeztem magamnak a nyilatkozat azon részét, mely a pedagógusokra vonatkozik. A pedagógus- és diákcserére gondolok elsősorban. Bennünket már régen foglalkoztat az a gondolat, hogyha alkalom nyílik rá, ellátogatunk a Szovjetunióba tapasztalatcserére, vagy csak kirándulásra.

Mi már a múlt évben is szerveztünk külföldi utazást. Iskolánk 40 tagú csoportja ellátogatott Lengyelországba. Bielskó-Biala város tanítóképzője hívott meg bennünket. Bejártuk majdnem az egész Lengyelországot, még a tengerhez is eljutottunk. Hogy mit hoztunk magunkkal? Egy életre szóló élménytömeget, s a lengyél—magyar barátság élő emlékeit.

Örömmel tölt el bennünket a szovjet és magyar kormány egyezménye, hogy ezután a Szovjetunióba is eljuthatunk. Ez az intézkedés komoly lépést jelent a szovjet— magyar barátság megszilárdítása érdekében;

A HAZA SORSÁÉRT, a szocializmus ügyéért aggódó becsületes dolgozók őszinte örömmel és megelégedéssel fogadták a moszkvai magyar—szovjet tárgyalások eredményeiről érkező híreket. Ezt bizonyítja néhány miskolci intézménynél és vállalatnál dolgozó elvtárs véleménye is. Megkérdeztük Tes- lér János elvtársat, a miskolci Fuvarozási Vállalat igazgatóját: nyilatkozzon a moszkvai magyar— szovjet tárgyalásokról.

— Már a küldöttség elutazásakor meggyőződtem arról, hogy a Moszkvában sorrakerülő tárgyalásoknak világraszóló jelentősége lesz — mondotta Teslér elvtárs. — Én ismerem a szovjet népet, több mint három évig voltam hadifogságban és volt módom tapasztalni, hogy szeretik a magyar dolgozókat. Ezt a testvéri szeretetet tükrözte a magyar—szovjet tárgyalások légköre js. Végtelenül megnyugtató érzés minden becsületes, hazáját és a békét szerető dolgozó számára az, amit a nyilatkozat a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásáról mond. Maradjanak is itt a szovjet katonák mindaddig, amíg hazánk függetlenségét és népünk békéjét imperialista támadás veszélye fenyegeti. Azért nem mertek a 12 év

Megköszönöm

a Szovjetunió önzetlen baráti segítségét

A szombati Népszabadságból olvastam, hogy Moszkvában ünnepélyesen aláírták a magyar és a szovjet kormány- és pártnyilatkozatot. Addig le sem tettem az újságot, amíg mindkét nyilatkozatot végig el nem olvastam. Örömmel vettem tudomásul, hogy a szovjet nép teljes egészében mellettünk áll, s mindent megtesz annak érdekében, hogy Magyarországon végleg sikerüljön leverni az ellenforradalmat.

Örömmel olvastam a Szovjetunió kormányának azon nyilatkozatát, hogy Magyarországnak 1957- bcn fokozottabb gazdasági segítséget nyújt. Örömmel olvastam azt is, hogy ezévben a. Szovjetunió ösz- szesen 1010 millió rubel értékű árut szállít Magyarországnak, többek között 450 ezer tonna búzát, 200 ezer tonna takarmánygabonát, több mint 1.2 millió tonna vasércet, 150 ezer tonna hengereltárut, 110 ezer tonna nyersvasat, 500 ezer tonna kokszot, 1.2 millió tonna szenet, 900 ezer tonna kőolajat, 400 ezer köbméter fűrészelt árut, 8000 tonna rezet, 8000 tonna alumíniumot rudakban, ezenkívül ónt, ólmot, nikkelt és közfogyasztási cikkeket.

Ez az őszinte baráti segítség azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió Magyarország legigazibb barátja. Ez a nagy segítség azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió mindent elkövet, hogy a magyar dolgozók mielőbb kiheverjék az ellenforradalom okozta sebeket, s Magyar- ország újra megerősödjön.

Azt hiszem valamennyi dolgozótársam nevében cselekszem, ha megköszönöm a Szovjetunió önzetlen baráti segítségét.

Kofán Sándor

edelényi jb. bányász felelőse.

alatt sem és most októberben sem megtámadni bennünket, mert itt volt és védett a szovjet hadsereg. Éljenek erőben, egészségben velünk együtt sokáig. Én a magam részéről minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem a moszkvai megállapodások pontjainak, valóra- váltását — fejezte be nyilatkozatát Tesilér elvtárs.

FEHÉR TIBOR EL VT ARS, városunk népszerű színésze, a következőket mondotta:

— Figyelemmel kísértem a tárgyalásokról szóló sajtó- és rádió- híreket, amelyek engem is őszinte örömmel töltöttek el. Az igen komoly gazdasági segítség mellett nagyjelentőségűnek tartom azt az egyezményt is, amit a magyar kulturális küldöttség kötött a Szovjetunió kormányával. Tisztában vagyok azzal is, hogy olyan hatalmas ország, mint a Szovjetunió és olyan kis ország, mint Magyarország, csakis azért tárgyalhattak egyenlő felekként, mert mindkét ország a szocializmus alapján áll. A magyar —szovjet tárgyalásokról kiadott nyilatkozatot olvasva, eszembejutott az a magyar szólásmondás, hogy „akkor látszik meg. ki az igazi barát, ha baj van”. Mi most nehézségekkel küzdünk, ezer meg ezer bajunk, gondunk van, s a Szovjetunió igaz barát módjára segít bennünket — mondotta Fehér Tibor elvtárs.

SVARBAUER LAJOS ELVTÄRS, a MÁV igazgatóság dolgozója a

következőket mondja:

— A lakosság közül sokan nem is tudják: a Szovjetunió által szállított szénnek köszönhetjük, hogy közlekedésünk az életet bénító sztrájk után gyorsan talpraállt, s vonataink ma már szinte percnyi pontossá egál közlekednek. A most befejeződött tárgyalások eredményeképpen továbbra is megkapunk a Szovjetuniótól minden szükséges segítséget népgazdaságunk szocialista fejlesztéséhez. Tisztában vagyunk azzal, hogy a moszkvai tárgyalások eredménye nyomán lehetővé válik a magyar vasutas dolgozók életszínvonalának állandó emelése is. Mi, vasutasok, hálánk kifejezéséül még lelkiismeretesebb és pontosabb munkánkkal és a szocializmus ügyéhez való hűségünkkel fogjuk elősegíteni a Moszkvában kötött egyezmény pontjainak megvalósítását — fejezte be nyilatkozatát Svarbauer elvtárs.

Városunk minden becsületes dolgozójának véleményét tükrözik ezek a nyilatkozatok. Valóban ismét hatalmas segítséget kaptunk nagy és őszinte barátunktól. Most mái' csak rajtunk, magyar dolgozókon a sor: minden erőnkkel azon legyünk, hogy a kapott segítséget felhasználjuk szocialista hazánk építésére és dolgozó népünk jólétének növelésére.

Szovjeínnió baráti segíísége újabb tanúbizonysága annak, hogy a szovjet oép igazi barátsággal viseltetik a magyar nép iránt

Koics Flórián elvtárs, nyugdíjas bányász, lapunk munkatársának arra a kérdésére, hogy mit szól a magyar és szovjet kormány- és pártnyilatkozathoz, a következőket válaszolta:

— 40 évig dolgoztam a bánya mélyén. Kezdetben mint vájár, később mint műszaki vezető. Jelenleg nyugdíjban vagyok, de azért figyelemmel kisérem bányásztársaim munkáját, az ország, a világ eseményeit. Kádár elvtárs Szovjetunióban tett látogatását, is nagy figyelemmel olvastam a lapokban.

III;

A Mókán Konnte (Ma,gyúr országi Antiinácé Komité) még a nyár folyamán alakult meg.

Ez a földalatti szervezet igen tevékenyen műk a- —==^—T-v

dött. Szervezte a földalatti ellenállást. »A háborús áldozatok nevében hívunk minden jó magyar érzésű katonát, munkást és polgárt! Vegyétek íei a harcot a rabló, megszálló csapatokkal!..

Katonák, munkások, polgárok!

Csak a közös összefogással, erőink közös harcbavetésével vehetjük fel a isikeres harcot a nácizmus ellen!.;:

Minden becsületes magyar férfi és magyar nő csatlakozzék a Mókán Komáiéihoz, hogy szervezetten ve- hessük fel a harcot a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen, s megakadályozzuk városunk kifosztását... — hangzott a Mókán felhívása. Nekem veszélyes volt az utcán való mozgás., s feleségem segítségével próbáltam velük felvenni a kapcsolatot. Feleségem egyik nap titokzatos és nagyon boldog arccal jött haza.

— Sikerült! — súgta —, Urban- csok Mihály elvtárs arra kér, keresd fel a lakásán!

A megbeszélt időben meg is jelentem. Urbancsok elvtárs tájékoztatott a mozgalomról, céljáról, tevékenységéről. Elmondotta, ismerik tevékenységemet, bíznak bennem, szeretnék, ha az általa vezetett sejt tagja lennék.

— A Mókán tagjának lenni — mondta ő — hazafias tett. Életveszélyes. Tudnod kell: az életeddel játszol. Elfoghatnák, halálra kínozhatnak, de egy szóval soha senkinek nem szabad semmit elárulni! Vállalod?

— Vállalom! — mondtam kissé elszorult torokkal Nem ezért szorult el a torkom, mert talán féltem a veszélytől, a feladatoktól. Az hatott meg, hogy ez a szervezet, amelynek előttem már nagy tekintélye volt, bízik bennem. Megbeszéltük, hogy a Itíeeéfiem. — áld szántén régi mozMISKOLCI

VISSZAEMLÉKEZÉSEI

PARTl? ,

'V V Q U T -Af

— Agiftációt kell végezni a katonák

között. Ne harcoljanak, szökjenek meg, a fegyvert meg kell tőlük

gaimi munkás — lesz közöttünk az összekötő.

Feleségem valóban bátor asszony volt. A város legkülönbözőbb részeit bejárta, ennivalót és fegyverek :l hozott. Egyszer ahogy jöL felfelé, hátizsákban két kézi gránáttal, azt vette észre, csendőr gyűrű fogja körül az Avast. Visszafordulhatod volna, de mindenáron értesíteni akart engem és társaim a veszélyről. Ma sem tudom, honnan vett any- nyi bátorságot, merészséget. Minta a semmitől nem kellett volna tartani, úgy közeledett a csendőrök felé. A komoly asszonyból hirtelen kacér fiatalasszony lett, s elkezdett pajkosan évelődni a csendőrökkel, s addig- addig tréfált, hogy mire észbekaptak, becsúszott a gyűrűn, s már el is tűnt a szemük elől.

Szinte halálsápad tan, kimerültén, lihegve rohant be hozzám.

— Baj van! Az Avason razziát tartanak a csendőrök! Szedik össze az embereket!...

Akiknek volt mitől tartanunk, gyorsan becsúsztunk a megszokott helyünkre. Megegyeztünk, hogy a feleségem odagörgeti az elzáró követ, s odamegy a többi családhoz. S ha a csendőrök bejönnek a vészkijárat folyosójára, akkor ő utánuk vág egy kézigránátot, mi pedig megkezdjük a tűzharcot.

A pincénkben fedezéket építettünk, s a mögé helyezkedtünk el, kezünkben fegyverrel. Halálos csend volt, a csönd mint valami páncél feszült a mellünkre. Ajkunkra ki .nem mondott kérdés tolult: Hát meddig lesz ez még így? Meddig kell bujdosni a magyarnak hazájában? Meddig ülnek a zsarnokok még nyakunkon? Mikor sikerül már kisöpomi az országot ettől a fasiszta csőcseléktől?

Aztán nesz hallatszott. Lassan elmozdult: a bejáratot elzáró kő. Ujjunk a ravaszon, egy pillanat még

és..de egy jól ismert kedves lej jelent meg, a feleségemé.

— Kijöhettek! — Minket elkerültek! — mondta.

A Mókán Komité több feladattal bízott meg. Néha-néha titokban a város különböző pontjain valamelyik elvtárs, vagy valamelyik szimpatizáns lakásán titkos tanácskozásokat tartottunk. Jól emlékszem, egyszer a Ghillányi-u teában, egy rozoga házban volt az összejövetelünk színhelye. A megbeszélt jelszó az volt:

— Itt lakik Mókán úr?

A megjelölt időben, késő délután közelítettem a ház felé. Figyeltem jobbra-balra, nehogy beleessek valami csapdába. A ház előtt egy fiatal férfi ácsorgótt úgy, mint aki unalomból áll ott. Megkérdeztem. (

— Nem tetszik tudni, hol lakik Mókán úr?

Az rám nézett, picit fürkészően, mintha a vesémbe nézne, aztán készségesen mondta:

— Tessék, tessék bemenni, Mókán úr már várja magát!

Már többen voltak ott. Csendesen beszélgettünk, s vártuk a budapesti összekötőt, Tóth Béla bácsit. Orvosnak álcázva jött, kezében elmaradhatatlan orvosi táskával. Táskáját letette, aztán kigombolta a kabátját. Még most is elnevetem magamat a látványon. Kabát alatt, a nyakában egy rozoga nadrágszíjon egy hatalmas, özönvíz előtti forgópisztoly lógott. Valamennyien f elder ültünk a látványon, ő maga is elmosolyodott.

Aztán összedugtuk a fejünket, s részletesen megbeszéltük mit, mikor és hogyan csináljunk. Utána egyenként, észrevétlenül tűntünk el a város különböző pontjai felé, hogy megkezdjük, vagy folytassuk a németek ellent harcot. Nem volt köny- nvű hazajutni. Fütyültek a golyók, s robbanások rázták meg a váro&L

szerezni, — hangzott egy utasítás.

__________Mi aztán beszédbe

elegyedtünk fegyveres katonáikkal, puhatolóztunk.

—- Mi értelme annak, hogy itt harcolnak, magukat a német ágyú-tölteléknek használja fel, s közbe családjukat, rabolja.

A legtöbb komor arccal hallgatta, volt aki szitkozódni kezdett.

— Hiszen csak civilruhát tudnunk szerezni, — sóhajtott fel egyik-másik.

— Hátha csak annyi a baj, segítünk, — mondtuk és minden létező és felvehető ruhát összeszedtünk.

Az úgynevezett Volczovics-féle üzlet előtt volt egy géppuska-fészek. Nagyon veszélyes volt a szovjet támadás szempontjából. Nekünk nagyon fájt rá a fogunk. A katonákat sikerült rábeszélni, menjenek haza s mi pedig' az éj leple alatt a géppuskát és a két láda lőszert elvittük.

A pincébe nem állíthattunk be vele. Sok család volt ott. Beállítottunk Urbancsok elvtárs lakására.

— Mi az Istent csináltok? — nézett ránk s a furcsa ajándékra.

— Hozunk egv géppuskát és lőszert, nem kell?

— Kell ám! Jobban, mint a falat kenyér.

Elképzelem, milyen nagyot nézett reggel a tiszt, amikor se katonája, se géppuskája, se lőszere nem volt. Szedte ő is a sátorfáját és jobb vidékre evezett.

A magyar katonákkal könnyű vo't boldogulni. Élelmet, ruhát szereztünk nekik, elbújtattuk őket, ők meg fegyvert és sok fontos katonai adatot mondtak el, amit mi továbbítottunk a Mokánhoz.

A németek n szívlelhettek bennünket. Nem is csodálom. Lépten- nyomon akadályba ütköztek, lépten- nyomon ellenséges pillantással találkoztak.

(Folytatjuk.)

A magyar—szovjet közös kormány- és pártnyilatkozatot kétszer is végigolvastam. Különösen az a része tetszett a nyilatkozatnak, amely kimondja: „A szovjet nép segítséget nyújt a baráti országoknak, • a szocializmust építő valamennyi nép közös érdekében, a kommunizmus nagy ügyéért. A Szovjetunió a proletárinternacionalizmus nemes elvei alapján építette és építi ki kapcsolatait a szocialista tábor országaival, köztük a testvéri Magyar Népköztársasággal”. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a magyar—szovjet közös kormány- és pártnyilatkozatnak az a része, amelyben számot adnak, hogy 1957-ben összesen 875 millió rubel értékű árut és szabad devizát kapunk hitelbe a Szovjetuniótól.

— A Szovjetunió baráti segítsége — fejezte be nyilatkozatát Koics elvtárs — újabb tanúbizonysága annak, hogy a szovjet nép igazi barátsággal viseltetik a magyar nép iránt.

Ahogy egy háziasszony látja...

Nem vagyok jártas a politikában, de az utóbbi időben egyre inkább figyelemmel kísérem, amiről a*, újságok írnak. Kél kisgyermekem van, fe jem keresetéből élünk és ha vannak gondjaim, azokra rendszerint megoldás is kínálkozik idővel. Ma már lényegesen kevesebb a gondunk, mint volt néhány hónappal ezelőtt. Azt hiszem, nemcsak én, hanem a legtöbb édesanya aggodalommal telve figyelte az októberi ellenforradalmat, s titokban, remegve arra gondolt, mi következhet ezután? A hosszú sorbanállá- sok, a vásárlási hisztéria, a sztrájkok nyomán csökkent kereset, mind hozzájárult gondjaink növeléséhez.

Szerencsére túl vagyunk rajta, nem következett be az, amitől any- nyira féltem, — az infláció. Éppen ezért figyelemmel kísértem a magyar kormány- és pártküldöttség moszkvai útját s erőmmel hallottam arról a nagyarányú kölcsönről, anyagi és pénzbeli segítségre'.

amellyel segít bennünket nebé • helyzetünkben a baráti Szovjc unió. Ezzel lehetővé teszik, hogy üzleteinkből ne fogyjon- ki az ára, és pénzünkért most is és a jövőben is serbanállás nélkül minden szükséges árucikket megkapjunk.

Ezért tudom üdvözölni magam és még jónéhány háziasszony nevében a magyar—szovjet kormány- és pártnyilatkozatot.

NAGY JANOSNÍ Miskok