Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-10 / 83. szám

2

ÉSZAKMAGTARORSZAG

Szerda, 1951. április MA Borsodnádasdi Lemezgyár munkástanácsa a párthatárosat tükrében

Minit ismeretes, az MSZMP Központi Bizottsága februárban, határozatot hozott a munkástanácsok feladatáról, valamint a pártszervezetek és a munkástanácsok kapcsolatáról Ennek szellemében a közeli napokban megvizsgáltuk a Borsodn ádasdd Lemezgyár munkástanácsának munkáját, és a pártszervezethez való viszonyát.

*

Január derekáig, amíg az elten- forradalom áltál létrehozott munkástanács működött a gyárban, addig semmiképpen sem lehetett ösz- szeegyeztetni ezt a szervet az állam- rendszerrel, s jellegével: a proletariátus diktatúrájával. Hogy miért, az kitűnik a tanács szervezeti összetételéből, politikai irányvonalából és — előrebocsátjuk: káros! — működéséből Tökéletesen jogos az öntudatos dolgozóknak az a kérdése, hogy mi keresnivalója volt ebben a mun- kásszervezetben Répánszki Józseí- alék, Hámori Bélának, — s lehetne még néhány nevet említeni, — akik annakidején katonatisztként szolgálták ki *a Horthy-rezsimet; akik éppen az akkori társadalom elnyomó és erőszakszervéhez tartoztak. Elképzelhetetlen, — és nagyon naiv ember az, aki' elhiszi —, hogy az ilyenek gzánják-bánják a múltat, hátat fordítanak neki és testestől, lelkestől egy olyan osztály szolgálatába állnak, amelyhez semmi közük. De beszéljenek a tények.

. Hámori Béla szervezte meg az ellenforradalom napjaiban a »nemzetőrséget.« S vajon véletlen-e, — ez köztudomású a gyárban —, hogy az őrség főleg volt csendőrökből és ku- lákokból állt. Répánszki József fenyegetően lépett fel a kommunisták ellen, sőt a pártbizottság tagjait is kikergette, a gyárból. A minden hájjal megkent Pál István örökké tartó szónoklataiban állandóan a pártot támadta, szervezése ellen pedig a legdrasztikusabb módon tiltakozott.

Ki hinné, hogy a csendőrök ós ku- lákok a munkáshatalomért fogtak fegyvert? S ki hinné, hogy azért üldözték a kommunistáikat, mert szocializmust akartak (mármint az el- len forradalmárok)f Mindezt azért tették, mert a kommunisták adták a munkások kezébe a hatalmat 1945- ben, végleg pedig 1947-ben. Ha a kommunisták nem lesznek —- gondolták ők —, akkor nem lesz mun- káshatálom sem! és így 'fnär seirími akadálya nem lesz annak, hogy újból csendőrszuronyok vigyázzák a kulák és a többi kizsákmányoló birtokát, hatalmát.

Az osztályidegenek 12 éven át semmiféle államhatalmi pozíciót nem Isaptak, s most elérkezettnek látták 'az időt arra, hogy megragadják az alkalmat. Nyíltan fellépni a szocializmus ellen nem mertek, — mert nem is lehetett —, hanem befészkelték magukat az új munkásszervezetbe, hogy azt a maguk szájaíze Szerint használják fel a saját céljaikra’. Később természetesen abbahagyták volna ezt a hazárdjátékot, s nyíltan szint is vallottak volna.

Szerencséin a párt hamar felébredt és átlátott az álnokságon. A kommunisták felvilágosító politikája

nyomán mindenütt és egyre-másra nekiláttak a dolgozók a munkástanácsok megtisztításához. Erre került sor január derekán a Borsodnádasdi Lemezgyárban is.

*

A takarítás azonban nem volt “ tökéletes nagytakarítás. A bentmaradt és a Kádár-kormány politikájával nem egyező munkástanácstagok, elsősorban Murgács Gyula, Kovács Endre (Birkás) és Koska Lajos, akik ma nőm dicsekszenek ellenforradalmi tevékenységükkel, még a párthatározat után is érvényesíteni igyekeztek ellenséges politikai befolyásukat. Persze már nem olyan nyíltan, mint azelőtt:. Gyorsan szerzett »népszerűségüket« eljátszották a munkások előtt, s ma már erejükből s merszükből -.-indössze annyira futja, hogy szűk baráti körükből korteseket keressenek,. kérlelve őket: álljatok mellénk, ha leváltásunkról lenne szó. Sőt Murgács, — már taktikát is változtatván — arra is hajlandónak mutatkozott, hogy az asz- szimilálódás kedvéért belépjen a pártba. Csakhogy ez nagyon átlátszó trükk. Sem vele, sem a hozzá hasonló, a munkásságtól idegen elemekkel nincs egyezkedés, nem is 'ehet, mert ennek csak a proletárdiktatúra szenvedné kárát. Az ilyen embereknek, akik vagy idegenek az osztályunktól, vagy eljátszották a becsületüket és árulókká váltak, nemhogy a pártban, de még a munkástanácsban sincs helyük.

*

A jelen körülmények közölt tehát mint kitűnik, a lemezgyár munkástanácsában bizonyos kettősség áll fenn. Mindennek ellenére a pártszervezet — hűen a párthatározathoz — sem előítélettel nem viseltetnek a munkástanács iránt, sem szektás nézeteket nem vallanak vele szemben. Céljuk az, hogy segítsenek a munkástanácsot megtisztítani az oda nem valóktól, azután pedig segítséget nyújtani ahhoz is, hogy a munkástanács a magyar viszonyoknak megfelelően pozitívan betöltse szocializmust építő szerepét. A párt- szervezet — Vas Géza elvtárssal az élén — a legmesszebbmenőkig támogatja a munkástanácsot.

A munkástanács ma már kezdi betölteni gazdasági szerepét a gyárban, különösen azóta, hogy Kormos László személyében kommunista elnök került a tanács élére. Ettől a pillanattól fogva a párt- és a munkástanács közötti kapcsolat normalizálódott. Az intézőbizottság minden munkástanács-ülésen képviselteti magát, véleményt mond a munkájukról a termelést érintő kérdésekben. Nem kétséges, hogy ennek a fejlődő kapcsolatnak szemmellátható eredménye van. Az ellenforradalom Után közvetlenül a párt kiadta a jelszót, hogy a munkások dolgozzanak, hagyják abba az oktalan sztrájkot, — mégis január elejéig, amíg az új munkástanács kezébe nem vette a munkafegyelem megszilárdítását,

a termelésben semmi növekedés nem mutatkozott. Igazolja ezt a következő statisztika, úgyszintén igazolja — a párt- és a munkástanács kapcsolatának javulása következtében — a termelés növekedését.

Előirányzat Teljesítm. November: 4885 t 218 t

December; 4885 t 807 t

Január: 1640 t 1713 t

Február: 2792 t 2415 t

Mint látjuk, növekedett a termelés. Közre játszott ebben ugyan az is, hogy csökkentették az előirányzatot, de nem ez a döntő körülmény. A döntő az, hogy a munkafegyelem állandóbb és szilárdabb lett. Ezt igazolja az is, — egy nap teljesítményét említve — e hónap 28-án százalékban kifejezve a termelés 123-ra emelkedett.

*

A munkástanács elnökének vé- '* leménye szerint a tanács ma még nem tudja tökéletesen betölteni feladatát. Nincs meg a kellő hozzáértés. Ezért született meg az az elhatározás, hogy tanfolyamot indítanak, amelyen megismerkednek valamennyi munkafolyamattal, hogy a későbbiek során hathatós ellenőrzést tudjanak kifejteni. Ugyanakkor igényűik a pártszervezet segítségét — amelynek komoly tapasztalata van már a termelésben —, hogy mutassa meg a módját annak, mit keill tenni és miként kell tenni annak érdekéiben, hogy a gyárban gazdaságosabb és termelékenyebb termelés folyón. A párthatározat leszögezi ugyan, hogy a pártszervezet a termelésnek csak néhány legalapvetőbb kérdésével foglalkozzon, de az ilyenfajta segítségnyújtás a pártszervezet részéről nem jelent semmiféle kettősséget a termelés irányításában.

*

Végezetül még csak ennyit: fiatal szerv még a munkástanács, nehéz a munkáját elemezni, — hiszen ma még átfogó és konkrét munkát nem végez. Még meg kell tanulnia szerepét, mindenekelőtt pedig meg kell tisztítania önmagát az oda nem való egyénektől, hogy ne fékezze semmi feladatának végzésében. A Borsodná- ’asdí Lemezgyár munkástanácsának példája viszont azt bizonyítja, hogy kellő támogatás mellett — amelyhez a párthatározat a legfőbb irányadó — rövidesen komoly serkentőjévé válik a gazdasági életnek, s valóban »hatásos és. erős fegyver«

lehet májd. v ........

• (CSALA)--------o-------M

plás- és f8?unvíi!ések

'

Borsod-Abauj-Zemjílén megye területén Április első felében a következő helyeken tartunk munkás- és falugyűléseket: Kurityán, bányaüzem április 10, délután 6 órakor: Illner Gusztáv.

Ttszapalkonyai Vegyiművek április 10, délután 6 órakor: Kilián Béla.

Putnok, malom április 10, délután 2 órakor: Szabó János.

Farkaslyuk, bányaüzem április 12, délután fél 3 órakor: Grósz Károly.

Putnokt bánya április 12, délután 5 órakor: Kovács Sándor.

MSZMP Megyei Intézőbizottság ágit. prop. osztály.

Sailai István mezöcsáti tsz-elnök hozzászólása a hejöpapi Petőti Tsz aiapszabályíervezeiéhez

Nagy figyelemmel 'olvadtuk az »Északmagyarország«-ban közzétett új alapszabálytervezetet, amelyet a hejöpapi Petőfi Tsz-ben készítettek. A tervezet sok újszerű gondolatot tartalmaz, s kevés kivételtől eltekintve helyesen alkalmazza a termelőszövetkezeti gazdálkodás szocialista elveit, az eddiginél nagyobb önállóságot biztosít a termelőszövetkezet tagságának saját gazdasága irányítására, a belterjes gazdálkodás kiszélesítésére. Minthogy azonban ezt az alapszabálytervezetet. a sajtón keresztül vitára bocsátották, elmondjuk saját gondolatainkat, hogy ezzel mi is hozzájáruljunk a tervezet tökéletesítéséhez.

Véleményünk szerint helyesnek tartjuk, hogy valamennyi Család- fenntartó rendelkezzen l kat. hold háztáji földdel és adjunk a közösben dolgozó tagok részére is bizonyos területet. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy — mondjuk: ha egy családból négyen dolgoznak, akkor kissé soknak mondható a családtagonkénti 800 négyszögöl háztáji terület. Különösen, ha az illető családfenntartó még 500 négyszögöl szőlőterülettel is rendelkezik. így a példaként említett család 4500 négyszögöl háztáji földön fog — mondhatnánk: gazdálkodni. Ekkor pedig kevés remény van arra, hogy ez a család megfelelő munkát tud végezni a közösben is.

Helyes, hogy a családtagokat is érdekeltté teszik, ezt azonban — a

mi véleményünk szerint kössük a teljesített munkaegységhez és ennek alapján emelkedjen a háztáji földterület 200—600 négyszögölig.

Egyetértünk a munkafegyelem megszilárdítását szolgáló pontokkal, de nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy valamennyi tag gazdája termelőszövetkezetének. Márpedig a 288 munkanaphoz való megkötöttség az év összes munkanapjait magábanfog- lalja, különösen ha figyelembevesszük a téli szünnapokat, esetleg a nyári esőzéseket. A tervezet szerint, aki a 288 munkanapot nem dolgozza be, nem kapja meg a háztáji földet. Úgy gondoljuk, a munkanapok megszabásával a volt gazdasági cselédséghez hasonlónak érzi magát a termelőszövetkezeti tag. Helyesebb lenne, ha például 300 munkaegység bedolgozását tennénk kötelezővé, amennyiben a tsz-tag egészségi állapota ezt megengedi.

Egyetértünk azzal, hogy a termelőszövetkezetben ne legyenek évközi vándorlások és kilépni csak a gazdasági év végén lehessen» Azonban vajon mi kára lehet a termelőszövetkezetnek abból, ha mondjuk: május közepén jelentkezik egy dolgos, becsületes család és bejelenti, hogy be szeretne lépni és ezt a családot felveszi a tsz közgyűlése. Úgy hisszük, becsületes munkáskézre mindig szükség van, s azáltal, ha felvesszük, csak erős- bödik a termelőszövetkezet

Hasznos tanácsok

az állattenyésztőknek

Népgazdaságunknak jelenleg is problémát okoz dolgozó népünk hússal, tejjel való bőséges ellátása; Ezért nagyfontosságú, hogy a dolgozó parasztság megértse a szarvas- marha tenyésztés fontosságát, gyarapítsa állatállományát.

Megyénkben a törzskönyvelési felügyelőség igen szép számmal tart nyilván jóküllemű, nagy tejtermeléssel rendelkező teheneket, amelyektől a köztenyésztést szolgáló apaállatokat, valamint a törzstenyésztés utánpótlására való üszőket származtatják. Valamikor, még nem is olyan régen, a szarvasmarhale nyésztés ben Borsod megye az ország megyéi között majdnem az utolsó helyen kullogott. Többen arra hivatkoztak, hogy a szarvasmarhatenyésztésre nincsenek olyan adottságaink, mint például á Dunántúlon. Ez a téves nézet már a múlté. Ma már ott tartunk, hogy lenyészanyaszükségletünket nem kell más megyékből pótolni, hanem már mint fölösleget rövidesen más megyének is tudunk adni. A tenyésztői munka első feltétele a takarmánybázis biztosítása. Nem szabad a legelőt komoly takarmányozási alapnak tekinteni. Sajnos, megyénk legelői zömmel mindössze

két hónapon át biztosítanak táplálékot szarvasmarhaállamányunk- nak.

Termeljünk minél több pillangóst (lucerna, lóhere, borsó). A pillangós takarmányok magas tápláló anyagtartalmuk mellett sok nélkülözhetetlen ásványi anyagot is tartalmaznak. A megtermelt szálas- és abrak takarmányokat igyekezzünk a célnak megfelelően, szakszerűen feletetni. Szakszerű takarmányozással és gondozással a fejlődést a termelékenységet, ezzel együtt a jövedelmezőséget emelhetjük. Minden egészségesen megszületett borjut neveljünk fel. A fiatal állatok felnevelésében ne fukarkodjunk a takarmánnyal, mert ezzel a fukarkodással nemcsak hústermelésünket csonkítjuk meg, hanem a tenyésztésre meghagyott, arra alkalmas egyedekben rejlő jótulajdonságokat sem tudjuk helyesen kiaknázni. Az előrehaladott vemhes teheneket ió takarmányozással az ellés előtt két hónappal kell elapasztani és előkészíteni az új tejelési időszakra. Csak az így előkészített tehenektől várhatunk a jó takarmányozás betartásával magas tejtermelést.

CIFRA

25

A másik oldalon a fényvés . mögött, ahová

Mancika már nem láthatott él,

Zágon és Marci mérik a korcs- máros földjét. Zágon röind- száru sportnadrágba öltözött,

izmos mellén feszült a lenge

trikó: dolgozik, számol, mér .......................

e

lgondolkozva. Csak néha áll fel és egyenesedik ki egy pillanatra. Hátrasimítja hullámos haját és végigtekint a nagydarab földön. Gondolatban már elrendezte a bányát: itt kezdik el a feltárást, a meddőföldet lehordják a völgybe, ázzál töltik fel a régi patakmedret. Valamikor, talán húsz, huszonöt évvel ezelőtt itt vonult le nyári esőzések idején és tavaszi olvadáskor a nagytömegű víz, de mert mindig kisodorta, s a jeges lavina letarolta a környező szőlőket, hozzáláttak a péterházi parasztok, új medret igazítottak, s a patakocskát szépen áttessékelték ebbe az új mederbe* Azóta nincs baj vele. Igaz, egyszer, azon a nevezetes jégverést napon — még harminchatban — elvitte a templom elől a hidat és majdnem kiöntötte a közelben lakó Mezeié- ket is, de azóta nincs vele baj. Uj hiő,at vertek, erősebbet, mini a régi, bírja az ostromot. A régi meder azonban itt 'maradt fettöltetlenül, kicsi víz most is csergedez benne, mért fent a dombháton átereszt a földgát: nedves, nyirkos a patakmeder és békafű meg szittyónád nő benne, helyenként váltogatva egymást.

Marci észreveszi, hogy Zágon a régi patakmedret figyeli és megjegyzi:

— Esős nyárban, olykor térdig ér benne a víz: büdös, dohos, poshadt szagú, mert nem tud rendesen lefolyni. Egyszer Korcsmáros Pali bátyám ökrei megbetegedtek tőle, mert megitatta ebből a rossz vízből őket. Tönkrement az a szép pár ökör, azóta sem tu$ptt olyan két jószágot nevelni. Rengeteg béka is tanyázik itt. Ilyenkor a szárazságban eltűnnek, de visszahúzódnak mindjárt, ha víz van a mederben. Szeretnek itt tanyázni. Kint sütkéreznek a parton és ha ember, vagy állat jár a közelben, hangos toccsa- nással ugornak a vízbe. Innen kapta a nevét is: békáspatak.

— Na, most majd eltüntetjük, belehordjuk a földet — mondja Zágon és sokatmondóan Marci vállára teszi a kezét. fr- Ezt a régi patakmedret eltüntetjük, letörüljük még a térképről is, de új nevet is rajzolunk rája: a kőbánya nevét, pudod-e, hogy kell jelölni a térképen a kőbányát? így!

|j

YOMORÚSÁG

«idDiwo» ni'viGbt.nr. it; ...........................

felhő a Sátorhegy felől... —* itthagyná Péterházát addig, amíg újabb tőr döfést nem kap a szívébe. Fáj, nagyon fáj, hogy Mancikával nem találkozhat, nem látja, hiába várja, hogy előbukkanjon a lombok I!!»»»!»'!»»»!«***** közül, mint valami erdei tündér és ellibbenjen előtte pil, ,, , la.ngó szárnyakon. A lombok

némák es mozdulatlanok. Dehát cserbenhagyta-e Mancika? Mondhatja-e, hogy cserbenhagyta, neheztelhet-e rá emiatt? Hiszen miért ne menne a segédjegyzőhöz, vagy ahhoz, akihez akar? í elnőtt lány, önállóan gondolkozik, ha nem szereti, ha nem érez vonzalmat iránta, úgyis hiábavaló lett volna és hiábavaló lenne ezután is minden. Dehát legalább egyszer megkérdezte volna tőle, hogy szereti-e, tudna-e

szeretni egy ilyen bolondos mérnököt, akit nagy tervek és forró lelkesedés fűt, hogy csákánnyal, lapáttal nekiront a hegynek és elakarja tüntetni, vagonba akarja rakni és elhordani más vidékre: Biharba, meg Szatmárba, az Alföldre és a Duna-Tisza közé, hogy házakat építsenek belőle és rakoncátlan folyók medrét szabályozzák vele. Vajon tudná-e szeretni, megértené-e ezt a lehetetlennek tűnő elképzelést?

De jó volna ezt is tudni!

Ti' Igondolkozik, hosszan elmélázva, nem veszi észre,

' hogy múlik az idő, hanyatlóban van a nap és a szél felborzolja a fák leveleit.

— Zivatar lesz! — mondja Marci. — Induljunk haza, mérnök úr.

S az úton, amint hazafelé sietnek, ismét Mancika jár az eszében. Vajon hol van, mit csinál most? óh, ha tudná az igazat, de másként lenne minden, megnyugodna leU kiismerete. De nem sejti, csak a kételyek marcangolják. S mintha csak megérezné a közelgő veszélyt, a teljes összeomlást, arra gondol, hogy vajon a péterházi parasztok kitartanak-e mellette, helyeslik-e nagy terveit, amelyet az 6 pénzükön, a keservesen kuporgatott vagyon kockáztatásával akar megvalósítani. Marcira pillant, mintha tőle várná a ki nem mondott kérdésre a választ. Marci előtte siet ét figyelmeztetöleg szól vissza:

— Siessünk mérnök úr, mert bőrig ázunk.

(Folytatjuk.)

C már rajzolja is a földre a jeleket. Aztán tovább ^ húzgálja a vonalakat, felrajzolja botja hegyével az egész terepet: dombokat, völgyeket, mélyebb árokkal jelzi az utakat és nem telik bele öt perc, Marci lábai elé varázsolja sebes, kusza vonalakkal, különböző ismereti jelekkel egész Péterházát és környékét. Alkotó fantáziája lázasan dolgozik: hónapokat és éveket ugor át gondolatban: elsimítja a porba rajzolt ábrák egy részét és máris új terveket, új jeleket rajzol: kiterjeszti a kőbányát, amely már felnyúlik egészen a békás-patak forrásáig, lehunyja a szemét és szinte látja a magasból lefutó kötélpályát; barnára sült bőrű, félmeztelen emberek mozognak a tárón, osztályozzák a követ: alant a völgyben egyengető gépek simítják a talajt; ide épül a zúzda. A kisvasút iparvágánya bekanyarodik egészen a bánya szájáig és a mozdony sípolva, pö- fögv cipeli terhét, a habszürke péterházi követ, s mindezt ő irányítja a magasból, ahonnan alátekintve eléje terül a táj. Belátja innen a vö1"”'* a har/r.*ű+ennp,ri. a rét tarka-barka virágait, a füstölgő, párolgó falut, a templom mögött a patak meg-rr _ villanó vizét: lát mindent ós intésére — mintha karmester volna — egy -c a gépek, feltekintenek az emberek, s várják parancsait. Lám, egy simítás a porban, új jelek, merészebb vonalak és mire képes a fantáziája...

De igy lesz-e hát?

Teljesül-e vágya, igaz lesz-e az, amit asztala fölé hajolva a papirrengetegen kiszámolt, elképzelt és kitervezett. Igaz lesz-e az álom, hogy valaha megvalósítja ezeket a nagy terveket. De jó volna előre tudni!

T7úgy talán jobb hogy nem tudja, jobb hogy ismeretlen_ r jövő elébe néz és nem tudja ma, hogy mi valósul~~ meg, vagy mi hiusul meg holnap? Talán ha előre tudná, hogy a tervek csak papírra vetett fekete vonalak maradnak, ha tudná, hogy vízió volt az előbbi látomás és nagy- nagy vihar van készülőbén, mert « ni hogy tornyosodig a,