Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-09 / 82. szám
»edd. 1957. április 9. ÉSZAKMAG YA KOKSZ A G 5 MŰVELT IFJÚSÁGOT! SOKAT beszélgettünk az ifjúság neveléséről. Irtunk is róla, hogy «£ ifjúság ügye váljék társadalmi üggyé. Most azonban sokkal kevesebb szólamot, de annál több tettet várunk mindazoktól, akik úgy érzik, hogy hozzáértéssel tudnak foglalkozni az ifjúsággal. Fontos, hogy a községekben a művelődési otthonok tanácsát olyanokból állítsák össze, akik ismerik az ifjúság sajátos lelkivilágát és nem akarjak felnőttként kezelni azokat, akik még csak most válnak azokká. Nem kétséges, ifjúságunk építeni akarja a szocializmust s ezért szívesen vállal áldozatokat is. D-* a munka és az áldozatvállalás mellett valóban fiatal is akar lenni. Szórakozni, dalolni, táncolni akar, művelt, kulturált íruagatartásu emberré szeretne válni. Amit eddig elmulasztottunk, azt most pótolnunk kell. Mindenekelőtt a legalapvetőbb fogalmakkal kell megismertetni fiatalságunkat. Ulépiórákkal, a viselkedés legelemibb szabályaival, az idősebbek tiszteletének megértésével« az öltözködés és a tisztálkodás problémáival. Ugyanakkor érdeklődésüknek megfelelően indítsunk különböző szakköröket, amelyeknek hatására a természettudományok, a mezőgazdaság, a történelem, az irodalom és a művészet, dolgaiban lesznek egyre jártasabbak. Minél több helyen kell biztosítani a zene- és táncoktatást. Szervezni kell énekórákat, zenekarokat, hogy fiatalságunk esztétikai érzékét is mű- velhesse. SZOCIALISTA embereket akarunk formálni a fiatalokból. E célkitűzésben sok olyan követelmény van, amelyeket eddig elhanyagoltunk. A száraz és unalmas felolvasások, előadások, vagy hivatalos felszólalások nem tudták a fiatalság lelkét kinyitni. Pedig milyen nagyszerű erő az ■ifjúság. Mennyi sokra, mennyi jóra képesl Gondoljunk csak a közös építkezésekre, a parkosításokra, a sportpályák rendbehozására, a műemlékek védelmezésére stb. Ezért hívjuk fel a fiatalokat arra, hogy válasszanak maguknak tapasztalt, a problémáikkal különösen szívesen foglalkozó pedagógust vagy köztiszteletben álló fiatalt vezetőjüknek. Sok javaslata, kérdése, igénye lesz munka közben a fiataloknak. Ezeket a kérdéseket meg kell hallgatni és teljesíteni is kelt azokat. Az if júság csak olyan vezetéssel lesz elégedett, amelynél ló.tja, hogy a vezető mindent javukra és érdekükben tesz, Ebben a szellemben végzett munka megoldja a legtöbbet vitatott bevételi ügyeket is. Sok pénz folyt el és került illetéktelen kezekbe, helytelen felhasználásra, mert a közösség nem tudott róla. NAGYON fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok önmagukkal szemben váljanak igényessé. Tegyenek fel minden kérdést önmaguknak: hány és milyen szépirodalmi könyvet olvastam el az iskola elvégzése óta? Mit tudok a világ kialakulásáról? Mit tudok a legújabb technikai eredményekről? Ismerem-e a népzene jellegzetességeit? tsmerém-e községem tulajdonságait, népem értékeit? Aki igazán tartalmas emberré akar válni, az sokszor elvégzi ezt az önelemző munkát. Sajnos, sok olyan tapasztalatunk van, hogy még a vezető fiatalok is keveset olvasnak, tanulnak. Ezeknek pedig tudnlok kell, hogy felelősségük kettős. Nemcsak önmagukért felelősek, hanem mindazokért is, akiknek bizalmából vezetők lettek. AZT SZERETNÉNK, ha a megye művelődési otthonai az ifjúság második otthonává válna, amelyeket a leányok ügyes keze tett széppé belülről, s a legények csinosították kívülről. (Szebení) Gyilkosság vagy öngyilkosság? ,. ^-tL üűröiáU, p.r&lelárakl” A MINAP & népkerti Vigadd egyik üres asztalához telepedtem, hogy szomjúságomat oltsam. Balkézre tőlem egy hattagú társaság foglalt helyet, külsejükről ítélve f izikai dolgozók. Munkában megkérgesedett kezüket gyakran nyújtották a pohár felé, s jóízűen tűntették el annak tartalmát. Közben beszélgettek. Dicsérték a jóidőt, majd egymás keresete után érdeklődtek. János bácsi (így szólították a többiek) elővette a fizetési szalagot, s emígy büszkélkedett: ■— Márciusi keresetem 1750 forint volt. Az semmi — tett rá egy másik — én 2300 forintöt kerestem, — A következő litert akkor te fizeted, —» szólalt ni,ég a harmadik s meg sém várta a választ, intett a pincérnek, Újra ittak és megint beszélgettek. A társaság legfiatalabb tagja, alacsony, zömök férfi a politikára terelte a Szót: — A mai újságban olvastam, hogy újabb fegyveres ellenforradalmáf öltét lepleztek le. — Úgy kell nekik! szólalt meg Jani bácsi — meg is érdemlik a gazemberek. — KÜLFÖLDRŐL irányítják ezeket — toldotta meg a beszélgetést a társaság egyik tagja, aki eddig még egy szót sem szólt. — Úgyis belefulladnak. Láttátok az április 4-i koszorúzást ünnepségen a milicistákat ? Az igent Kemény emberek. — No de, mit mondott az öreg Kiss?,.. Újra ittak. Közben a jobboldali asztalhoz is vendégek telepedtek, három férfi és egy nő. Baloldalt szomszédainknak teljesén ellentété. A nő ke- z.’* nylonhesztyű, az egyik férfinél görbebot, a másiknál esernyő (odakínn süt a nap) a harmadik férfi meg öleböt Vezet pórázon. A pincér valósággal izzad, amíg rendelnek. A vendégek nehezen találják el, hogy mit fogyasszanak. Végül is málnát kérnek. Majd Összedugják a fejűket s nagyon csendesén, diszkréten beszélgetnek, Csendesebben, mint a baloldali szomszédaik, de egy-egy mondatukat így is tisztán megértem. — MICSODA koszos hely lett ez az utóbbi időben!... — S mennyi a proli, és hogy élednek! — Majd az egyik férfi a zsebébe nyúlt s egy aznapi újságot vett elő, s a társaság többi tagjához fordulva, egy cikkre mutatott: — Újabb letartóztatások tömkelegé! A nő á kővetkezőképpen fogalmazta meg véleményéi: — Szegény, becsületes emberek! Felháborító, hogy mit merészelnek ... A baloldali Szomszédaink újra jóízűen isznak, s egyszeresük János bácsi niegpödti bajuszát, s kicsit Öreges, reszkető hangon elkezdi: — Fel vörösök, proletárok! A jobboldali asztalnál hirtelen fizetnek. Az ajtóból még nagy- mérgesen visszanéznek, a hat férfi pedig teli- szájjal énekli: — ÉLJENEK a kommunisták és a nemzetköziség! (fodor) Rács mögött a lincselésre uszító vezér 1956. december 8-án Kerekes Gyu- láné 49 éves kesznyéteni lakos holttestét reggel 6 én féléiét óra között a »aját portáján lévő kutban találták meg. A holttest felfedezése előtti ádöben, kb. 10—15 perccel a szemben lévő szomszédja még beszélt vele. miközben Kerekesné vizet húzott a Ili utón, Az élt ©n íorradttlm i eseményeik miatt az ügyben rendőri intézkedés nem történhetett. A holttestet hatósági engedéllyel eltemették. Köreik esné halála különböző találgatásokra (gyllko-sság gyanúja *— öngyilkosság) adott okot. A megyei rendőrkapitányság az elhalálozás körülményeinek megállapítására exhumálást hajtatott végre. A megyei bíróság orvosszakértője a holttestet felbon col ta. A boncolás eredménye azt mutatta, hogy Kerekesné élve került a kútba, ahol meghalt. Semmi olyan külsérelmi nyomot, amelyből erőszakos bűncselekmény elkövetésére lehetne következtetni, nem találtak. Az orvosszakér- tŐl következtetés alapján öngyilkosság, vagy hirtelen rosszullét folytán eshetett Kerekesné a kútba. A rendőrség az elhalálozás ügyében & vizsgálatot befejezte. iVcm mind arany9 ami fénylik Márciusban a rendőrség eljárást indított Oláh József miskolci lakos ellen, deviza gazdálkodás szabályait sértő bűncselekmény miatt. Oláh, aki az Arany Csillag étterem helyettes vezetője volt, felelős vezetői beosztását üzérkedésre használta fel. Hosz- szú idő óta kapcsolatban állott egy volt órás és ékszerésszel, akitől folyamatosan darabonként különböző ékszer tárgyakat vásárolt, s ezzel üzérkedett. Az utóbbi időben is két darab arany Doxa karórát értékesített olyan kétes személyeknek, akik az országból kiszöktek. Az üzlet lebonyolításába egyik nőismerősét. Kasnyik Józsefnét is bevonta, akinél az ékszertárgyakat rejtegette. A rendőrség a nyomozáskor 504.10 gramm aranytárgyat foglalt le. Emellett 6 kg szemes- kávét is találtak. Oláh József ügyében a fővárosi valutaügyészfiég emel vádat.------—o—.— R endőrségi Itirelt Labó János 43 éves bodroghnlmi, Gyöngyösi Anna 16 éves, Jeremiás Bertalanná 43 éves nagyrozvágyi lakosok, Irha Ilona 22 éves láca- csékei, Tóth Mihály dunavecsei lakosok 1957 március 31-én a sátorai jaújhetyi járásban átlépték a határt. Magukkal különböző közszükségleti cikkeket vittek át abból a célból, hogy azt ott értékesítve. olyan cikkeket hozzanak be. amelyek átmenetileg nálunk keresettek. A személyeket a határőrség elfogta, a náluk talált csempészárut elkobozta, s valameny- nyiüket a saujhelyi kapitányságnak adták át. Őrizetbe vették őket. Rövidesen bírósági eljárás indul ellenük. * Március 5-én É. K. vállalat 5. §z. kirendeltségének S. A. — 987 írsz. számú tehergépkocsija. mely árut szállított, Szerencsről Sárospatak felé haladva, OlaszMszkü közelében eddig Ismeretlen körülmények között kigyulladt. A tehergépkocsi az áruval együtt a tűz martaléka lett. A kár összesen 18 ezer forint, A tűz keletkezésének megállapítása folyamatban van. Bírósági hír Az ellenforradalom óta nagyon elszaporodott a tsz közös vagyonának lopása és fosztogatása. Igazságszolgáltató szerveink védik a termelőszövetkezetek közös vagyonát, szigorú kézzel sújtják a tsz fosztogatóit. Karmanóczki Albert 20 éves regéd lakos, 1056 októberében a hernádcécei tsz-ből egy benzinmotort (erőgép) ellopott, amit elásott. Az abaujszántói járásbíróság 5 évi börtönbüntetésre ítélte. Az ellenforradalom szennyes hulláma Sátoraljaújhelyen is tombolt. Elvetemült reakciós, demagóg és huligán elemek itt is anarchiára uszítottak és terrorista cselekményekhez folyamodtak. A párt ilyen körülmények között sem volt tétlen, az adott lehetőségekkel élve küzdött az ellenforradalom felforgató tevékenysége ellen. Ennek legfőbb eszköze akkor a becsületes, de megtévesztett emberek felvilágosítása volt, hogy a gyorsan pergő események forgatagában tájékozódjanak, felismerjék a való helyzetet. Az egyik alkalommal Szűcs István elvtárs, a saujhelyi járási pártbizottság első titkára kockázatos körülmények között a város lakosságának felvilágosítása céljából írásos propaganda anyagot (újság, röplap) terjesztett, hogy ezzel a város rendjét és nyugalmát segítse elő. É kommunista kötelesség teljesítése közben gyalázatos esemény történt. Kovács Balázs 37 éves büntetett előéletű saujhelyi lakos mint főhangadó terrorista cselekményre kezdte izgatni az embereket Szűcs etvtárs éllen és arra ösztönzött, hogy égessék el a propaganda anyagokat. Ilyen hangulat közepette, miután Szűcs elvtérs feladatát elvégezte, visszatért a járási bizottság székhazába. Kovács Balázs, miután látta, hogy a helyszínén uszítása nem járt eredménynyel, terrorista akciót kezdeményezett. A felizgatott emberek közül mintegy 30 főnyi csoportot szervezett és vezetésével az említett pártházhoz vonultak. Lincselő céllal és hangulatban terroristák módjára behatoltak a pártházba azzal, hogy „felelősségre” vonják Szűcs eivtársat. Ilyen szorongatott helyzetben minden önvédelmi lehetőség nélkül SzÜcs elvtársat le- kényszerftették az utcára, ahol addigra kb. egy 300 főnyi tömeg gyűlt össze. Miután leértek, Kovács Balázs uszító hangon Szües járási titkár elvtárs azonnali fel- akasztását követelte. Közben egyesek már a terrorista cselekmény technikai feltételeinek előteremtésére gondoltak. Ilyen fenyegető helyzetben, magát is kitéve az ellenforradalmi pribékek gaztettének, Réz Ferenc járásbíró határozott fellépésével Szűcs elvtársat kimentette a banditák kezei közül, akit a városháza hátsó kapuján elmenekített. A lincselő vezért karhatalmi szerveink elfogták, szennyes cselekményéért bíróság trió került. A tárgyalás, illetve a bizonyítási eljárás befejeztével a bíróság bűnösnek mondta ki. Emberölésre való izgatásért a megyei bíróság Kovács Balázst négy évi börtönbüntetésre ítélte. Legyünk őszinték a gyermekhez K isebb ícríitársaságbun u gyermeknevelésről beszélgetnek, — Nehéz ma gyermeket nevelni — így az egyik, s valami történetfélét mesél az egyik iskola életéből. A társaság másik tágja, egy közismert orvos, figyelmesen hallgatja, majd Ő veszi át a beszéd fonalát. Olyan érdekes, rögtön jegyezni kezdőm. — Van egy kilenc éves kislányom. Igen fogékony eszű gyerek. Tekintete mindig fürkésző, mindent megfigyel. Szorgalmas, jó tanuló volt. Volt! Október előtt. A vihar őt is megzavarta. Ha az ember a szemébe néz, látja, hogy valami kavarog, fortyog, háborog belülről és sokszor Olyan, mint egy riadt madár. Néha nagyon különösen viselkedik. Tekintete révedező, s mintha távol lenne tőlünk, az anyjától, az Apjától. Néhány nappal ezelőtt éppen újságot böngésztem, láttam, vagy inkább megéreztem, hogy lecketanulás közben lopva rámnéz éles, kutató pillantással. Ha ránéztem, elkapta a tekintetét, a könyvébe mélyedt aztán megint rámmeredt. — Nem megy a lecketanulás? — kérdeztem. — De — mondta zavartan — megy, csak ... — Mi az a csak? — tekintete kicsit zavart lett. Látszott, szeretett Volna valamit mondani, meg nem is. — Csak mondd ki bátran. Beteg vagy talán? Olyan furcsán viselkedsz. A kislány hevesén megrázta a fejét. — Nem ... csak... Mondd apu, ligy-e igazán nem fogsz haragudni, |a valamit kérdezek tőled? , Nem, dehogy. Kérdezz bátran. — Apa, ugy-e... te sóhse hazudsz? Szívenütött a szó. Sohsem hazudsz? Miért teszi fel a gyerek a kérdést? Csak nézek rá elképedve, de ő választ várva, sürgetően, kissé vádlóan, idegenül néz rám. Válaszolni kell. —- Nem. Nem. Lehet, hogy tévedek, melléfogok, de... hazudni nem szoktam. Te talán úgy látod? Most én néztem rá szorongva. — Én hiszek neked apa — mondja megenyhülten, aztán kicsit mosolyog. — Te hiszel, de ki nem hisz? — A gyerekek mondják. — Hogy... én hazudök?! — nézek rá újból ámulva. — Nem, hogyhát a kommunisták olyanok... és te is kommunista vagy. —■ Kik azok a gyerekek? — 3ok«n. — Egy nevet mondj! — Ezt mondta egyik osztálytársnőm is szűri fogai közt a szót. — Hogy hívják? Száját összezárva hallgat. — Hogy hívják! Légy őszinte. — Makacsul hallgat tovább. Celelj, ha kérdezlek! — mond- ■ tam kissé keményebben. — Nem! — mondta nagy elszántsággal. — Nem leszek áruló! — Áruló? — Egyre jobban belém- döbbennek a szavak. Mintha össze- szorulna a torkom, s valami ránehezedne a mellemre. Olyan érzés fogott el, mintha veszély fenyegetné a gyermekem, mintha valaki, vagy valami el akarná szakítani tőlem. — Áruló? Velem szemben? Apáddal szemben? Déhát miért? Kiért? Kinek az érdekében? Hát mér az őszinteség is árulás? Vagy talán ... te úgy látod, hogy mi, a szüleid, nem vagyunk őszinték? — De — bólintott gyorsan. — Akkor? Most már igazán szeretném tudni, hogy hívják a kislányt. Csend ereszkedett közénk. Én néztem őt, s ő lehajtotta a fejét. — Nem mondhatom meg apa — mondta halkan. — De miért, miért, mi ez a nagy titokzatosság? Hát kiben bízol te, ha a szüléidben nem? A gyermek szeme, mintha megrebbent volna. Felkapta fejét és hirt Jen kitört. — Apa, én igazán nem értem, mikor lehet őszintének lenni és mikor bűn az őszinteség?... — Mondd kislányom, megszidta- lök-e én valaha, mert őszinte voltál? Vagy anya talán? — Te nem, se anyu, itthon én Őszinte lehetek, de az iskolában... B ennem valami derengeni kezdett. Biztatóan mosolyogtam rá. beszéljen bátran. — Apu, a tanárnő kiadta, hogy aki az osztályban politikai iratókat firkál, gúnyolja a kormányt, azt me* kell mondani... Te mit tennél a helyemben, ha meglátnád, hogy melletted ül egy kislány és ezt csinálja? — Hát <., természetesen szólnék a tanárnőnek. Ezt kívánja a becsületesség és az Igazmondás. — Én is így gondoltam apa, de mégsem így van. Ott ez bűn, árulás! — Dehát ki mondja, hogy az? — Az... osztálytársnőm is. Azt mondta, hogy aki elárulja a honfiakat ... az hazaáruló. — Kik ezek a „honfiak”? — Hát akik ilyen iratokát írnak,.. Mondd apa, mit tegyen ilyenkor az ember? A szorongó érzés a mellemről az agyamra kúszott. Belekapaszkodott az idegszálakba és húzta, húzta. Megdöbbentő a hasonlatosság. Az a hullám, ami végigcsapott a felnőtteken, most rohan végig a gyermekek életén, beléjük mar, tépi, cibálja gondolat- és érzésvilágukat. Hát micsoda pokoli játék ez a gyermeki lélekkel, a gyermek jövőjével? — Hogy hívják az osztálytárs- nőd? — akaratomon kívül élesen csengett a kérdés. A kislány kicsit; megriadva, tágrahyilt szemmel, gyorsan mondta a nevét, aztán még azt is, hogy hívják az apját. Az apa neve hallatára valami megkondult az agyamban. Nagyon ismerős ez a név. De honnan? Hol is hallottam ezt a nevet? Gyorsan turkálni kezdtem az újságok között. Nem, ez sem az, talán ez... Eizegve nyílott ki a kezemben, s szinte faltam a sorokat. Nem tévedtem. Ez az! — Mondd csak kislányom, ha én azt mondanám, hogy honfi vagyok, nyugodt életet akarók, szeréten) az embereket, közben hazugságot terjesztenék, egymásnak uszítanám az emberekét, sztrájkot szerveznék. Becsületes embernek tartanál-e, hinnél-e nekem? A kislány kicsit csodálkozva nézett rám. — Apu, te ilyet soha nem tudnál csinálni, — És ha mégis? — Akkor nem tartanálak becsületes embernek, s nem tudnék hinni neked. H elyeslőén bólintottam, s kezébe nyomtam az újságot, ujjammal egy cikkre mutatva, A kislány tágranyilt szemekkel hangosan kezdte olvasni a sorokat, aztán nagy zavarban, bűnbánó arccal nézett rám. — Apa, én ,.. igazán ... nem hittem volna, hogy osztálytársnőm apja ilyen legyen... Én megszakítom vele a kapcsolatot — jelentette ki elszántan —, hiszen ő rossz útra vezetett engem! Ügy-e helyesen teszem? Mit gondolsz, vajon a kislány vette-e rá az apját, hogy ilyeneket csináljon, vagy a kislány akaratlanul is az apja példáját követte? — Én úgy gondolom, hogy azt mondta el nekünk, amit otthon hallott. őt apukája vezette a rossz útra. — Helyes. Mit gondolsz, mit kell ilyenkor tenni egy becsületes, józanul gondolkozó ember gyermekének? A kislány szeme felragyogott, s látszott, valami nagy elhatározás érlelődött meg benne. A pa, tudom már, mit fogok csinálni! Sokat fogok vele beszélgetni, nagyon sokat. Ugy-e te is segítesz nekem? . Csorba Uitma
