Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-06 / 80. szám

2

eszakmagyargrszAg

Szombat, 1957. április C.

100 000 kilométer a volán mellett

Százezer kilométer.Teher- ftépkocftin... Három év alatt. Szép teljesítmény. S ki ült mellette? Eláruljuk, hiszen nem titok. Csontos Lajos, az É»za km.agyarorazá g i Kereskedelmi Szállítási Vállalat gépkocsivezetője, aki az SL. 111. számú Csepel tehergépkocsival három esztendeje jár. A napokban került kis füzetébe bejegyzésre, a 100 000 kilométer. Hozzá kell tennünk, hogy e 100 000 kilométer sok mindenről beszél. .- Többek között arról, hogy az utat baleset- mentesen tette meg, a gépkocsi motorján csupán kisebb javítások voltak, no meg azt ía, hogy igen fontos feladatot tölt be, élelmet és más ipari és kereskedelmi árut. szállít a falunak és a városnak.

Legutóbb például az SL 111-es

Csepel pót tehergépkocsi Szendrő

és környékén volt látható, ahová nagyobb mennyiségű zománcozott edényt, tűzhelyet s más ipari árut vitt. Csontos Lajos nem egyedüli a

vállalatnál, aki vigyáz gépkocsijára ■» példamutató, szorgalmas munkát végez. Sokan vannak ilyeA miskolci Cementipari Gépjavító Vállalat igen fontos feladatot tölt be a megye iparosítási programjának végrehajtásában. Fontos feladatnak tekintik például a perkupái gipezbánya szerelési munkálatainak elvégzését. Gyuríeskó Gyula lakatos brigádja jelenleg az aknatorony gyártását végzi. A hírnek. A miskolci telepen 83 gépkocsivezetőről lehet beszélni, akinek szorgalma» munkája nyomán biztosítva van a város zavartalan áruellátása. Posztjuk igen felelősség- teljes poszt. Megérdemlik az elismerő szót, a bizalmat, a megbecsülést.

adás szerint munkájuk annyira előrehaladott, hogy májusban az aknatorony szerelését megkezdhetik. Ezzel lehetővé válik majd, hogy még ebben a félévben új, fontos ipari létesítményben, a perkupái gipszbányában megindulhasson az üzemszerű termelés.

Híradás

a Cementipari Gép avító Vállalat mwnkáiárol

KPRIUSI

oiiiMnmfHfififWiliwiiliHfWttNtHHHtttfiiiifmfWHWWflminiimiiinmtnimiititiiiilirfiiiriinmmjR'unuuuiiuu’.uuiiiimiiintimiimiiiiiimülimmiiHim'iiuiiiluiHmH

Április elsején többnyire mindenki azzal az elhatározással indul munkába, hogy engem ma — ahogy mondani szokták — nem fog »átrázni-« senki. De négyszáz éve, amióta az áprilisi tréfák életrekeltek, a siker mindig siker! Őszintén megvallom, én is így jártam.

*

Csörög a telefon. Egyik ismerősöm hív s a világ legkomolyabb hangján közli:

— Ha akarsz 1—2 kiló narancsot, eredj a bátyádhoz..;

Hogyne akartam volna! No —- gondolom — legalább szerzek egy ki» örömet a fiamnak. Persze az asszony sem veti meg az ízes gyümölcsöt. Hagytam csapot-papot, s loholtam. Benyitok az ajtón, ahol vagy öten kirobbanó kacajjal fogadnak. Megérdemeltem.

No», ha én így jártam, tovább edom a tréfát más változatban.

*

Nekiültem, írtam egy levelet a nyomdának. Egyik legviccesebb kollegámat kértem meg — úgyis arra ment — vigye el és várja meg a választ. Készségesen elvállalta a megbízást. A levélborítékot magához vette, & elsietett. Az igazgató elvtárg a nyomdában feltépi a borítékot, amelyben ez állt:

— Meghatalmazzuk elvtársat, hogy átvegye a nyomdától a rotációs és Öntőgépet, s azt hátizsákban hozza el $;

Az igazgató elv tár» elmosolyodik, s csak annyit mond; várj! Ezután lesiet a gépterembe, összehívja a dolgozókat, § akkor behívják a kollegámat is. Ékkőé adja ki az utasítást:

— Elvtársak, csomagoljátok be,

mert

___elvtárs el akarja vinni...

E

lőzőleg aláíratta az átvételi elismervényt is.

*

Még cifrább, ami a MÁV igazgatóságon K. I.-vel történt. Mindenki elsősorban alaposságáról ismeri. Ha például egy kimutatásban csak két fillér a hiány, újra nekidurálja magát, b addig nem nyugszik, amíg meg nem találta a hibát. De éppen ezzel tudták megtréfálni.

Egyik kollegája ínterurbán telefonom felhívta és így jelentkezett:

— Itt a posta. Telefon-ellenőrzést tartunk. A szerelők megérkeztek már?

r— Még nem, de hova küldték?

—■ Oda önökhöz.-— Ide még nem jötték;

— Akkor megkérjük, legyen segítségünkre. Számoljon már egytől- ötig. Barátunk eleget tett a kérésnek.

— Kicsit lassabban, — hangzik a vonal túlsó végéről.

Lassabban számol. Aztán azt kérik visszafelé.

Ekkor döbbent rá, hogy megtréfálták.

Ebben a pillanatban lép a szobába a tréfacsináló másik áldozata, egy

hórí horga®, sovány ember. El sem tudja képzelni, hogy amikor az épület másik végéről a folyosókon végigjött, mindenki mosolyogva köszöntötte, s utána meredt. Csak később derült ki, hogy a cipőjére papírból készített sarkantyút ragasztottak. Míg ez a művelet folyt, valaki beszéddel tartotta fenn, másvalaki ezalatt a hátamögött észrevétlen megajándékozta az egyébként lovas embereknek kijáró kellékkel.

Hogy mennyi ötlet, éle, huncutság van ilyen alkalmakkor az emberekben, hadd álljon itt még egy áprilisi tréfa. Éles berregéssel cseng a telefon a Festőiparí Vállalatnál. (Elnézést, hogy teljes nevén szerepel a vállalat, de a tréfa ér valamit!)

— Szeretnék egy megrendelést leadni — hangzik a kagylóba.

— Azonnal jegyzem, — válaszolnak szolgálatkészen.

— Azt szeretném kérni, hogy a lehető legrövidebb időn belül legyenek szívesek zöldre befesteni az Avast.

— Jó, - meglesz; ;szabad lesz a nevét?!.; s

Ekkor viszont már kattant a kagyló s a megrendelő neve még ma sem ismeretes..:

Sebaj! Amit megrendelő hiányában így már nem lehet elvégezni, azt majd elvégzi a természet,

m

Ilyen tréfáktól volt hangos április elsején a város. Sok kacaj szárnyalt a jókedv szárnyain. Váljék mindannyiunk egészségére.

(Tóth)

'Piaci {atyáikét

Végigfut a sátrak közölt, beleüti az orrát minden kosárba, port hint a ragadós cukorkákra, emelgeti a szoknyákat, borzolja a szénásszekereket.

Viola-magtól a kaktuszig

minden van a piacon. A miskolci piac sajátossága, hogy itt a falú keresi a város kedvét. Elébehoz mindent, amit szeme-szája megkíván. Még tart a veteménymagvak szezonja. Régi harisnyákban sárga viola,magvak, mákszemnyí tátogó magvak és a harangvirág bolhányi magvai várjak a vevőket. Mércéjük: egy qjüszüvlI 1.50-cri. A petrezselyem és saláta, zöldségmagvak — „stampedlit’ áruk. Egy stampedli — egy forint.

Majdnem mindenből magasabb a kínálat, mint a kereslet. Az eladók türelmesen tartják az árakat, azok lassacskán mégis csökkennek. Kivételt képeznek persze a tavalyi termények. 400 forint az árpa, a zab, majdnem annyi a kukorica is. ISO a Gül-baba és 140 a széna.

Megjelentek a tavaszi kisbárá- nyok. Magas hangon bégéinek; az aruk alacsonyabb: csak 80 forint. Azért csak, mert a piac másik sarkában ugyanennyit kértek egy vén tyúkért, amely pedig sehogy sem 'érhet fel egy barikával.

Több a virág, mint a réten. Nárcisz, ibolya és lila-bársony árvácskákat kínálgat egy fiatalasszony, 80 fillérért csomóját, tövestöl. Kivételesen egy árva kisujjnyi kaktusz is ott gubbaszkodik cserepében, hat forintot kér érte a gazdája.

A kertészek elhozták

első fej salátájukat,

fejük nagyságától függően 2—3 forintért árusítják. Az eladók nem győzik kínálgatni almájukat, áruk szinte egyhelyben áll, 3—8 forint kilója. A sóska, csipetje egy forint.

A vásárcsarnokra sokminden jellemző: hűvös, tiszta és virágtól illatos. De ezenkívül még jellemzőbb az árubőség. A szövetkezeti pavillonok tojástól, vajtól, túrótól zsúfoltak és roskadásig megteltek a vasfogasok sonkával, szalonnával, kolbásszal. Halat is lehet kapni. Kinek-kinek ízlése szerint élve vagy fejbeütve „helyreigazítva” — az eladó szerint.

Es a város? Mit dob piacra min- aenki, de elsősorban a falu számara?

A ruhás-sátorok között nagy toIn finn 9 n rrt 1 '- - uu u vatasztele, tálán csak gyermekruhából

kévés. Fogynak a kabátok, nyári ruhaanyagok. Egy néni madzaggal meri egy zöld kardigán ujját, úgy latszik könnyebb volt levenni crtl- ™n a mértéket, mint becipelni a kislányt. Kabáto nézeget egy asz- szony a fiának, kevés a választék„ nem tetszik. Csak ez van? __ kérd

ezi. Később még ez sem lesz — Veszti az eladó, de az asszony „nem ugrik be', továbbmegy.

Meg mindig szokás az alkudozás Az államiaknál nem lehet, a ma- szegnél igen. Azaz az egyik nyíregyházi cipész 750-re tart egy Var férfi félcipőt, de nem enged agy fillért sem. Szomszédja 850-re mond egy pár boxcsizmát és hozzáteszi: ebből jut az alkura is.

Fconorolin

és egyéb furcsaságok.. 8

Az időszak minden szennyéi mossa, tisztítja a. peonorolin — ordítja^ egy férfi. És végzi bűvészmutatványait a kétes tisztítószerrel. Körűlállják, megbámulják és vásárolják is, s otthon majd csodálkoznak, hogy nem tisztít. Persze, mert ők nem bűvészek.

Festett falvédő utánzatokat árul egy maszek, 45 forintért darabját. Ízléstelenek és kivitelezésükön látszik, hogy gyors vásári munka, Ugyanakkor az igazi művészi csipkék, térítők, hímzések ára 10 forinttól 35-ig váltakozik. Hatalmas szentképet is cipel egy férfi és ezt az, enyhén szólva, mázolmányt 250 forintért árusítja.

Mészért tépik-cibálják egymást az asszonyok. Kevés a mész, mégis 25 kilót adnak egy személynek.

Délfelé méginkább csökken a kereslet, az asszonyok összekötözik batyujukat, a kereskedők pedig sátorfájukat és hazamennek a fcÖ-> vetkező piacig. Nemsokára már- csak a forgószél keveri-kavarja az üres piac porát,

Alexa Ferenc

Halálraítéltek

az egri ellenforradalmárok két vezetőjét

A miskolci megyei bíróság külön- tanácsa gyorsított eljárással tárgyalta Egerben az egri járásban garázdálkodott elilenforradaimár oknak, dr. Szombati Istvánnak és hat társának az ügyét. A bíróság több napig tartó tárgyalás után szerdán délelőtt hirdetett ítéletet.

A bíróság a bizonyítékok alapján dr. Szombati István volt horthysta tanácsost, Berzsenyi György volt

horthysta főjegyzőt, az ellenforradalom két vezetőjét halálra ítélte. Veres Lajos 12 évi, Mészáros György 10 évi börtönbüntetést és egyéb mellékbüntetést kapott. A többi vádlottat hat hónaptól három évig terJ " börtönnel sújtotta, a bíróság. A vádlottak kegyelemért és enyhítésért fellebbeztek. Ügyüket a Legfelsőbb Bíróság elé terjesztették. (MTI)

HETEK ÓTA folytak különböző találgatások Szegő községbein, hogy a szovjet hadsereg eljut-e eddig, vagy sem. Már az utóbbi napokban, úgy negyvennégy őszén még a leg- vérmcsebb nyilasok is azt mondták:

— Lehet, hogy eddig eljutnak az oroszok, de innen tovább nem.

Úgy gondolta sok naív ember, hogy a Tisza elég akadály ahhoz, hogy a szovjet hadsereget örök időkre megállítsa. A Tisza kétszáz méter széles, a hidat meg felrobbantották. így hát eddig és nem tovább. Ez a hiedelem csak arra volt jó, hogy a nyilasok még jobban sanyargatták a község becsületes dolgozóit, sőt a csendőrség az utóbbi napokban — talán nem kevés közük volt hozzá — egyre több embert vitt el a községből, mint »kom- muruistagyanus elemet.«

Bizony, a községben székében hosszában fújták, hogy átszervezik a német és magyar hadsereget, ellátják őket csodafegyverrel. Mert csodafegyver az van, csak Hitler kímélni- akarja a lakosságot, azért nem véti be.

Ilyen hangok terjesztője főként az örökké mocskos és bagóEGY NYILASVEZER

szagú Rályki Sándor községi nyilasvezető

volt. Rályki mindennap elindult rémhírterjesztő kőrútjára. Azon a bizonyos napon is, amikor utoljára sétált végig a főutcán ereje és hatalma tudatában, azzal indult el, hogy a csodafegyvert. népszea’űsítse. Ünneplőbe öltözött és elhatározta, hogy majd bemegy útközben Csató János borbélyhoz, ahol mindig sokan vannak és elég furcsa emberek. El kéne már,intézteim ezeket ott a csendőrséggel — gondolta magában. —Nem egyszer csináltak már belőle gúnyt, főlegv most, amióta olyan' gyorsan közelednék a szovjet csapatok.

RÁLYKI mindenben nagyon hasonlított Hitlerre. Persze ebben önmagának volt legna- gyob része. Úgy fésülte a haját, olyan bajuszt viselt stb. Talán abban mégis különbözött Hitlertől, hogy az nem szívta folyton a rövidszárú csi'bukot és nem szedte a bagót. De beszélni éppen úgy tudott. mint az eszményképe. Talán a hazudo- zásban még hatványozta is Hitlert.

Amint elindult a lakásáról, útközben azon morfondírozott: az

igaz, hogy az utóbbi napokban az események egyre izgatóbbak. Hm. Még a lába is majd gyökeret vert arra a gondolatra, hogy: mi lesz, ha mégis bejönnék Szegőre az oroszok. Talán még be is börtönözik őt? Eszébe jutott, hogy az ő rovására néhány dolgot fel lehet írni. Először is: több személy ellen tett írásbeli feljelentést a megyei »testvér« felé, akiket el is hurcoltak. Igaz, még a szíve táján is melegséget érzett, amikor a megyei főnöke egy értekezlet szünetében félrehívta és azt mondta néki:

— Testvér, az, új világrendben helyed lesz, vezető tisztséget kapsz.

Nem fért bele gonosz gondolatába, hogy a szovjetek legyőzik a németeket és Magyar- országon a kommunisták kerülnek hatalomra. Ilyen kínlódások, vergődések közepette ért a borbélyüzlet elé. Szép napos idő volt, az ajtó sarkig tárva. Amint meglátta Csató borbély Rálykit, azonnal megkérdezte:

— Mi van Rályki úr? A németek futnak?

— Nem kell megijedni. Ez csak taktika. A német hadsereg győz. A németek bevezetik az új rendet az egész világon — felelte Rályki egy szuszra, még a köszönésről is megfeledkezve, ami máskor nem szokott elmaradni. Dehát most az élet gyorsabban rohant itt is, mint máskor.

— SOKAT taktikáztak már — szól közbe az öreg Tóbiás —Sztálingrádtól egészen idáig. — S erre általános nevetés tört ki a jelenlévők között.

— Ez kommunista propaganda! — vágott vissza Rályki. — Úgy látszik, maguk még nem hallottak az új nyilas hadosztályok felállításáról? Mit gondolnak, mi a Hunyadi páncélos hadosztály és a Szent László hadosztály? Meg a többi kópiás alakulatok? Mi? Ezek fogják az orosz csapatokat tönkre verni a Tiszánál!

Rálvki büszkén, diadalittasan nézett körül a néhány rongyos paraszton. Érezte, hogy ámulatba ejtette őket.

— Maga miért nem megy el harcolni, Rály- ki úr? — kérdezte egy szeplős fiatalember — Bencaik Sándor.

— Mit gondolnák maguk — kérdezte Rályki —, ha a németek bedobják a csoda- fegyvert, nem elintézi a bolsevistákat, mi?

Kerekes Péter apró termetű, elismert, szorgalmas munkásember megkérdezte:

— Mondja Rályki úr, ismeri maga a csoda- fegyvert? Mert én igen!

Rályki nem tud hirtelen szólni. Valami célzást sejt mögötte a német vereségre vonatkozóan, de azért megkérdezi:

— Na, maga szerint micsoda?

Erre Kerekes nem szól semmit, hanem terpeszállásba vágja magát, és mind a két kezét magasra emeli a mennyezet felé. Ezzel jelzi, hogy a németek legújabb fegyvere az lesz, hogy megadják magukat.

A jelenlevők óriási hahotába kezdenek és nézik a dühtől vöröslő Rálykit. Az meg ful- doklik tehetetlen dühében. Az öreg Tóbiás közbeszólt:

— MONDJA Rályki

úr, nem volna helyes, ha maga is együtt taktikázna a németekei? Ha hazajön Grósz- manin és Kardos zsidó, esetleg kellemetlenséget okozhatnak magának?

Rályki már nem is hallott. Úgy támolygott kifelé a borbélyüzletből borotválatlanul, mirtt akibe hideg villám csapott. Azért az utcáról még vissza kiabált:

— Ezt még megkésel-ülik! — Azzal sietve elindult a esendőriak- ' tanya felé. Elhatározta, hogy azonnal jelentést tesz. Majd a csendőrök ellátják ezeknek a bajukat, majd nem nevetnek ezek többé rajta. Nagyon mély szúrás volt, amit az öreg Tóbiás mondott a Kardos zsidóval kapcsolatosai! Ezek a buta parasztok mindent tudnak. Tudják azt is. hogy a Kardos bútorát és ruháit ő kapta meg. Van vagy húsz öltözet ruhája ilyenformán. Csák most vette észre, hogy rajta az a ruha van, az a vadga- lambszín, ami Kardosnak olyan jól állt. Ezt nem engedte meg neki. hogy bevigye magával a gettóba. Egyre roiszszabbul érezte magát. Már a bőre is viszketett a ruha alatt, önkénytelenül is megtapogatta revolverét a nadrágzsebben.

Rálykinak tát-va maradt a szája attól, amit látott a csendőrlaktanya kapuján belépve. A csendőrök hátaslovai be voltak fogva pa- rasztszekerekbe. .Rajta az összes felszerelésük. Éppen a nagykaput nyitották kifelé, hogy elinduljon a menet az utolsó útjára.

Rályki odament a tiszthelyettes elé és megkérdezte:

— Tiszthelyettes úr, mi történt? Talán csak nem hagynak el bennünket?

A megszólított a földet nézte, úgy válaszolt :

— Parancsot kaptam, hogy a legénységgel együtt hagyjam el a községet, mert az oroszok egy-két órán belül ideérhetnek.

— MIT TEGYEK tiszthelyettes úr? Mi lesz velem?

A csendőr örspa- rancsnok a búcsúzás és a válasz helyett kiadta a parancsot:

— Indulás!

És az »élet-halál urai« szégyenkezve, lesütött fejjel hagyták el a csend őrörs udvarát. Rályki megállt az udvar közepén és hullottak könnyei...

Makai Károly