Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-27 / 97. szám

SWMribai. 1957. április 27. ÉSZARMAGYARöRSZAG Egyet léptünk előre A belterjes gazdálkodásról nyilatkozott Bu*znyák András a megyei tanács mezőgazdasági igazgatóságának vezetője Lapunk munkatársa a napokban felkereste Busanyák András elv tár­sat és nyilatkozatot kért tőle a me­gye mezőgazdaságának helyzetéről. Munkatársunk kérdéseire Busznyák András elvtárs a következőket vá­laszolta: KIELÉGÍTŐ-E A TAVASZI ME­ZŐGAZDASÁGI MUNKÁK ÜTE­ME? — Az idei tavaszon gyorsabb •ütemben, jobb minőségiben végezték el a talajmunkákat termelőszövetke­zeteink és egyénileg gazdálkodóink. Ezideig a kukorica vetésén kívül minden tavaszi munkát elvégeztek. A burgonyaültetés 85 százalékra be­fejeződött. A kukorica ültetése a kedvezőtlen időjárás miatt azonban csak szórványosan indult meg. Az ellenforradalom miatt a tavaszi ve­tések alá mintegy 75 százalékban ősszel nem fejeződött be a szántás. Ez káros kihatással van a tavaszi vetésekre. Termelőszövetkezeteink­ben valamivel jobb a helyzet. Ott 60 százalékban kerültek őszi szán­tásba a tavasziak. . A tavaszi növé­nyek kelése a tavaszeleji száraz idő következtében egyenetlen és néhol silány. A trágyázás és a műtrágyá­zás tekintetében az elmúlt évekhez viszonyítva javult a helyzet. Jólle­het nálunk, elég helytelenül, a ta­vaszi trágyázás a szokás, de ezt álta­lánosságban az idén sem végezték megfelelő minőségben. Megyénkben az a szokás, hogy kis kupacokba rak­ják a trágyát, s azt jóval a szántás előtt szétszórják. Emiatt mintegy 50—60 százalékban csökken a trágya tápértéke, s ez a termésátlag emel­kedésének rovására megy. Szinte egyedülálló Hercegkút és Károly­iéivá példája, ahol télen hordták ki a trágyát nagyobb kupacokba és csak közvetlen a 'szántás előtt szór­ták szét. MENNYI MŰTRÁGYÁT HASZ­NÁLTAK FEL AZ IDÉN? — A műtrágyaigény a múlt évihez képest erősen felszökkent. 1956-ban erre az időszakra 220 vagon nitrogén műtrágya állt rendelkezésre, ezzel szemben most 600 vagon volt. Ebből 420 vagon már elfogyott. HOGYAN HALAD MEGYÉNK­BEN A BELTERJES GAZDÁLKO­DÁSRA VALÓ ÁTTÉRÉS? — Megyénk termelőszövetkezeti és dolgozó parasztjai most teszik az első lépéseket a belterjességre. Azonban az a tapasztalat, hogy sokan rosszul értelmezik a belterjes gazdálkodást. Leszűkítik ennek értelmét a gyü­mölcs- és zöldségtermelésre, holott ez csak egyik ága a belterjes gazdál­kodásnak és ma netm is ez a legfon­tosabb. Kormányunk intézkedései növelték parasztságunk mumkaked- vét, termelési biztonságát és ez al­kalmat ad arra, hogy a dolgozó pa­rasztok bátrabban vessenek évelő pillangósokat, takarmányféléket. Ezt egyrészt az állatállomány fejlesztés, másrészt a talaj táperő fokozása ér­dekében sokszor kell hangsúlyozni. Ennek viszont éppen az ellenkezőjét látjuk a megyében. Míg tavaly a földterület 15.5 százalékán termeltek takarmány féléket, ezidén már 13 százalékra csökkent, annak ellenére, hogy heremagból például bő készle­tünk volt. Ezzel összefügg a másik sajnálatos tényező, hogy megyénkben az állat­állomány száma jelentős mértékben csökkent. Falvainkban néni fordíta­nak kellő gondot' a legelőgazdálko­dásra. A legelő javítása és, gondo­zása érdekében az idei tavaszon alig történt' valami, holott ez is a belter­jes gazdálkodásihoz tartozik. A bel­terjes gazdálkodást nem úgy kell ér­telmezni. hogy á*t kell térni a maga­sabb kultúrájú növények termesz­tésére, hanem úgy, hogy javítsuk a gabonafélék termelését. A tények azt mutatják, hogy a kertészet, s a gyümölcstermesztés terén sem él­tünk el különösebb fejlődést. Kivé­telt képez a tokaji szőlő vidék, ahol mind a telepítés, mind a gondozás tekintetében haladás tapasztalható az elmúlt évihez viszonyítva az egyé­nileg gazdálkodóknál is, de főképpen az állami gazdaságokban. összegezve eredményeinket: ör­vendetes javulás mutatkozik me­gyénk termelőszövetkezeteiben, mind a tavaszi munkák végzésében, mind pedig szervezeti munkákra vonat­kozóan. Az el1 „n forradalom után megyénkben csak 80 termelőszövet­kezet maradt meg, ezzel szemben most már 150 működik. Az újjáala­kulásra legjellemzőbb az önkéntes­ség, amely nemcsak a belépésnél mu­tatkozik meg, hanem a termelőszö­vetkezetben végzett munkát illetően is. Az idei tavaszon egy lépést tet­tünk előre - a holdankénti termés mennyiségi növelésére és a belterjes gazdálkodásra — fejezte be nyilat­kozatát Busznyák András elvtárs. Mi újság a göucruszkai Szabadság Tsz-beu A göncruszkai Szabadság Termelő- szövetkezet nemrégen egy Zetor- traktort vásárolt. A hozzávaló pót­kocsit azonban nem tudták beszerez­ni, mert nem volt rá hitel. Most patronáló üzemük, a XVI-cs autó­javító vállalat egy régi alvázra sze­relt pótkocsit csinál nekik. A termelőszövetkezet vezetősége minden hónapban 6 forintos munka-« egység előleget oszt apró vásárló-* sokra1. Egyébként a csoportban már minden kapásnövényt elvetettek. Szépen kel a cukorrépájuk, s kerté­szetükben a hagyma és borsó. A dohányt is palántázzák már. Május elsején a termelőszövetke­zet kertjében majálist rendeznek Husvét vasárnapján ivós, nótás kedvük támadt a sátoraljaújhelyi cigánytelep lakóinak. Annyit leen­gedtek a garaton, hogy egyik-má­sik bizony „elzsibbadt”, kihagyott a homloka. Nem tudni mi okból, de alapos pálfordulás történt a „köztársaság” lakói között, mert az örömből üröm lett. Amúgy, a tőlük ismert hagyományok szerint i JÍLi dő Lijtutk cl aücujmi ? JCiizdad 1 Őmuk íztűní. a Lcq tuau±bcklet“ lüiiHHiiiii^iiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiHiitHiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiimiiimiiiriiimiiiiiiiiiiiiiimiimr szívós, aprólékos munkája alapjár átlagosan hetenkint kb. 200 kötette csökken ez a mennyiség. Mint meg­tudjuk, a megyei könyvtár széles­körű hálózattal rendelkezik, így Mis­kolc belváros, Diósgyőr, Martintelef és Iiejőcsabán, valamint a járás székhelyeken túlmenően fiókjai van­nak Szirmán, Görömbölyön és Felső-Hámorban is. Az utóbbi há­rom helyen a könyvtárosság nem dí­jazott állás, hanem társadalmi válla­lás, mely a kultúra, a könyvek irán­ti osztatlan lelkesedésből ered. Bűz- góságukért, odaadó szorgalmukén dicséretet érdemelnek ezek az elv- társak. Jól működő, szép eredménye­ket felmutató könyvtárak vannak s járási székhelyeken és egyebütt is mint például Putnokon, vagy Ka­zincbarcikán, ahol a szervezési mun­ka sokszorta meghaladja gyakran a kulturális problémákat. ÉS MILYENEK a kapcsolatok más önálló könyvtárakkal? — kér­dezzük. — Általában jó, élénk, főleg csere- kapcsolataink vannak. Állandó ösz- srseköttetősünk van a fővárosi Szé­chenyi könyvtárra!, a debreceni Egyetemi Könyvtárral, valamint az Országos Műszaki és Országos Me­zőgazdasági Könyvtárral is. Még sokáig elbeszélgettünk az örö­mökről, problémákról, de a könyv­tár nagyterméből zsibongás szűrődik át a belső szobába, Kordos elvtárs az órájára tekint és sietve szedi ösz- sze a már kikészített jegyzeteit író­asztaláról. — Ha érdekli, szívesen látjuk ven­dégként tanfolyamunkra, amit hé­zagpótló céllal rendeztünk meg. Je­lenleg ugyanis nincs tudomásunk arról, hogy országos viszonylatban könyvtárosképző kurzust beindítaná­U&i, mi Utt a náta vége? BEVITTÉK A RENDŐRSÉGRE i Cigány háború egy „autonóm” köztársaságban összeszólalkoztak, szóbakerültek az összes le- és felmenő rokonok, az egymás felé kiáltott „jókíván­ságokban”. Az intrikáló szóváltás lassan minőségi változásba csa­pott át, botrányos tömegvereke­déssé fajult, valóságos kis benn­szülött háború jellegét öltötte ma­gára. A kezdődő húsvéti ünnep e „ki­emelkedő” eseménye zavarta a kör­nyékbeliek nyugalmát. Értesítet­ték a rendőrséget és kérték a bot­rány megakadályozását. A rend és nyugalom fáradhatatlan őrei gyorsan a tetthelyre siettek, intéz­kedés végett. Erre kb. mintegy 80—100 fő „bennszülött” verődött össze, akiknek egyrésze még akkor is tombolva verekedett, míg egy másik része az intézkedő rendőr­ség tagjaival szemben kezdett fel­lépni. Az őrs tagjai a közbotrányt okozó verekedés beszüntetésére és a szétosztásra szólította fel őket. Azonban a figyelmes hangú felszó­lítás eredménytelen maradt, sőt visszaéltek ezzel. Szembehelyez­kedtek és durva, rágalmazó szitkokkal illették őket.- Ilyen helyzetben határozottabb fellépés­re volt szükség ahhoz, hogy a ren­det helyreállítsák, s a társaságot szétoszlassák. A rendőrség tagjai dolguk vé­geztével hazafelé indultak, s eköz­ben orvul támadás érte őket. Az egyik kunyhóból egy óvatlan pil­lanatban kiugrott Lukó Béla 20 éves foglalkozásnélküli csavargó, sátoraljaújhelyi lakos, aki vasvillá­val jobb alsó karján megszúrta az egyik szolgálatban lévő rendőr­őrmestert. Súlyos sérüléssel azon­nal kórházba kellett szállítani. Lu­kó Bélát őrizetbe vették. A vizsgá­lat befejezése után átadják az ügyészségnek. felhívás: I. kér. Legeltetési Bizottság közli, hogy a kihajlás május 2-án kezdődik. Fübér befizetés április 28-án és május 5-én 8 órá­tól a Gazdakörben (Major u. 2.). Fűbér ál­latonként 150 forint és l nap társadalmi munka. Mindenki igyekezzen a beiratást elintézni e két napon, mert a be nem ira- tottak részére legelőt biztosítani nem tu­dunk. Miért nines mozi előadás a putnoki bányatelepen? Már több mint egy hónapja, hogy a putnoki bányatelepen nincs filmvetítés. Addig, míg a körzeti mozi kijárt hetenként egyszer, MÁSFÉL ÉVTIZED­DEL ezelőtt, 1942 tava­szán, legalább olyan sze- - ­szélyes időjárás volt, ■ -....--­mint most, amikor e tör- ...... i énetet papírra vetem. A virágkertészek nem valami kedves hangon szóltak az időjárásról, mert a piros szegfű — a munkásember egyedül kedves virága — di­deregve húzta vissza szirmait zöld bimbóházacs­kájába. Pedig május 1-én lett volna keletje a szeg­fűnek, mert a városban már mindenki tudott róla, hogy nagy májust készülnek ünnepelni a munkások. A gyárakban egy héttel az ünnep előtt mindenki május 1-ről suttogott. Arról, hogy hatalmas tüntetést szerveznek a dühöngő há­ború, a náci fenevad ficánkolása ellen. Szóval, mint mondottam, mindenki tudott a készülődésről. Sajnos, még a csendőrük is. A ka­kastollasok ebben az időben nagyon elszaporod­tak. Éjjel s nappal fürkésző szemekkel rótták az utcákat — a gyárudvarokat, mert megígérték ne­kik, hogy dupla gázsit kapnak, ha valamelyik májusi szervezőt lekapcsolják. A készülődést azonban a kakastollasok szúró tekintve sem akadályozhatta meg. Az ..Ó”-gyár egyik műhelyéből az egyik fiatal munkást nehéz feladattal bízták meg. Győrbe kellett utaznia, hogy a győri gyárakba is elvigye a hirt, hogy Mis­kolcon 1942 május 1-én a munkások felemelik szavukat a háborús termelés fokozása, s a há­ború követelte rengeteg véráldozat ellen. Ami­kor kiért a Tiszai pályaudvarra, nagy meglepe­tés fogadta. A jegypénztárnál kakastollasok áll­tak őrt. Ugyanis valamelyik árulótól tudomást szereztek arról, hogy Győrbe utazik, egy hasonló tüntetés szervezésére. Személyleírást is adtak róla, mert amikor a pénztárfülkéhez ért, a csendőrök mozgolódni kezdtek. Gyorsan átlátott, a szitán, csak Hatvanig váltott vasúti jegyet. É.sM Meg is kérdezték tőle, kihez utazik Hatvanba. Nagyanyámhoz — felelte magabiztosan. S be­szállt a vonatba. Ernődön a vonat míg néhány percet várakozott, addig gyorsan vasúti jegyet váltott Budapestig. Onnan már zavartalanul folytatta útját Győrbe. A MÁSIK nagy gyárvárosban, a vagonok hazájában műszakváltáskor a gyárkapu elé állt. Ácsorgóit. Nézelődött. Egy magafajta fiatalem­berrel beszédbe elegyedett, óvatosan puhatoló­zott, mi a helyzet a gyárban, hogyan folyik a készülődés május t-re. A fiatalember személyé­ben az illegális kommunista ifjúsági szövetség egyik tagját ismerte meg. Elmondotta neki, hogy Diósgyőrben május í-re sztrájk Ipsz. A munka beszüntetésével követelik a háború befejezését. Egy negyedóra múlva az egyik vendéglői asztalnál hat elvtárssal találkoztak, sörözgetés közben egy 38—40 éves marconaképü ember ve­rődött melléjük. A beszélgetés hirtelen abbama­radt, másról kezdtek tárgyalni. A diósgyőri fia­talembernek ezzel adták tudomására, hogy vi­gyázat, nem megbízható az újonnan érkezett ven­dég. A kommunista elvtarsak egyike alig lát­hatóan Intett szemével a diósgyőri ifjúnak. Ki­mentek. Szinte hadarva beszélt a vagongyári ember. Vigyázni kell, ez az ember túl sokat barátkozik a fasiszta vezetőkkel, jobb lesz, ha kereket ol­dasz! S már búcsúztak is. Odabent a sörözőben nagy feltűnést keltett az idegen fiú eltűnése. Az elvtársak azonnal tudták, mi a helyzet, hogy diósgyőri barátjuk kereket oldott. A sörözgetés elején hozzájuk szegődött em­ber érdeklődni kezdett, hová lett a fiú, mit akart, stb. Kitérő vá­laszt adtak neki, amit látszólag el is hitt. De mégsem. vagy kétszer, rendszeresen meg volt tartva az előadás. A terem mindig zsúfolásig volt, hiszen a közönség már alig várra, hogy hét­fő, vagy szombat legyen, mert eze­ken a napokon volt előadás. A putnoki bányászoknak gyönyörű kultúrtermük van. A vetítés már ebben lesz, illetve már meg kellett volna lennie. A körzeti mozisnak felmondtak. A bányászok viszont kaptak egy új vetítőgépet. Sajnos, ez nincs még felszerelve. A raktár- helyiségben rozsdásodik. A gép várja, hogy rendes gazdája legyen. A vezetőség talán úgy gondolja: elég a vetítőgép?! Ez nem helyes. Helyes az lenne, ha minél sürgő­sebben felszerelnék és megkezde­nék a vetítést. Ki ezért a felelős?! Elsősorban a bánya vezetősége, másodsorban pedig a kuli úr igazg a­tóság. A putnoki bányászoknak az ózdi közétkeztetési vállalat külön a kul- túrhelyiségben eszpresszót állított fel. hogy a dolgozók igényeit ki­elégítsék. De hogy hogy nem, a presszót bezárták máról holnapra, holott a iolgozók erről semmit sem tudtak. Nem kérdezték meg a iolgozók véleményét sem: vajon *zükséges-e az eszpresszó, vagy sem? Mi úgy véljük és hisszük, logy a dolgozók jogosan kérik, hogy állítsák vissza ezt a szórakozó he­lyet. hiszen a bányászoknak sem­miféle lehetősége nincs, — még he- viség sem, hogy becsületes mun­kájuk után 4—5 órát kényelmesen szórakozzanak. Reméljük, a veze­tőség megszívleli az intelmet és gondoskodni fog arról, hogy sür­gősen legyenek helyiségek, ahol a Iolgozók munkaidő után szérakoz- ii tudnak. FÓNAGY ISTVÁN űrre csaic masnap reggel eoreatetz ra, amiko■, egyenkint behívták őket az üzemirodába. Má 1 várta őket a rendőrség. A marconaképű elárultt őket. Itthon Diósgyőrben a fiatalember elmesélti munkatársainak, elvtársainak, hogy a feladató; végrehajtotta. Megszervezte, hogy május elsejéi Győrben is tüntetni fognak. Várták a híradást hogy tényleg szolidaritást vállalnak-e Diósgyőr- Tel a győri vasasok. Csak négy nappal május 1. után értesültek a szörnyű eseményről. Győrben 8 kommunista fiatalt, aki szervezte a május 1-i ünnepet, le­tartóztattak. Ki volt az áruló, akkor még nem sejtették. De egy nappal később, a Magyar Jövő él minden újság nagybetűs közleményben adta tudtul az ország népének, hogy „a kormányzó úi őfőméltósága egy bátor hazafit, aki leleplezte a május elsejei készülődést, 10.000 pengő jutalom­ban és dicséretben részesített”. AZ ÁRULÓ személyét legfeljebb csak Győr­ben ismerték. Diósgyőrött, Miskolcon nem. Az újságok nem írták nevét. Pedig megérdemelte volna., hogy a munkások nagy ünnepének meg­hiúsításáért fekete betűkkel írják be nevét az árulók közé. És mi történt itthon Diósgyőrött? Számtalan idős munkásember emlékszik még a csendőrök szuronyaira, az ütlegelésekre, amit azért kaptak, mert a piros szegfűt kitűzték mellükre, s ki­merészkedtek az utcára és nemet kiáltottak ■ Horthy Miklós őfőméltósága, a hóhér felé. PÁSZTORY ALAJOS • nak Budapesten, így házi kereteken belül igyekszünk csökkenteni azo­kat a nívóbeli kü­lönbségeket, ame­lyek az egyetemi vppy.pttspPŰ krinvv­tárosaink s a könyvtáros technikai minimum vizsgával rendelkezők kö­zött fennállanak. így 47 hallgatója van tanfolyamunknak. — És milyen időtartammal, mi­lyen tematikával dolgoznak? — Tanfolyamunkat februárban kezdtük, havonta egyszer tartjuk meg, összesen 11 hónapos időtartam­mal. Kezdeményezésünkkel még ma is páratlanul egyedül állunk az or­szágban. Ezen a kurzuson sürítve mindent felölelünk, amelyre az ol­vasóközönség jobb kiszolgálása vé­gett szüksége van egy művelt, jó szakmai felkészültséggel rendelkező könyvtárosnak. így a címfelvétele- zést, amit Fazekas Istvánná elvtárs- nő ad elő, a társulati szerzők több­kötetes műveinek katalógusba szedé­sét, a szakozást, a katalógusfajták el­készítését és összeállítását és a vi­lágirodalomnak ókortól napjainkig a főbb szerzőkön és műveken keresz­tüli ismertetését mind magában fog­lal in anyagunk. Most éppen a renais- sance-ról fogok előadást tartani. S A NEGYVENHÉT könyvtáros lelkében a tudásszomj csillapíthatat­lan vágyával hallgatja Dante, meg­rázó Komédiáját, Petrarca örökszép szonettjeit és Boccaccio erőshangú Dekameronját, hogy megismerve azokat, másokkal is megismertethes­sék. (Réthly) SÉTÁLSZ a Népkertben, leülsz egy padra és a természet nagy csend­jében lelked után a szemsd is szép­re vágyik. Egyedül nyomod a strand sárga homokját, napozol. Napozol és unatkozol. Olvasni kellene valami jó könyvet. De nem hoztál magad­dal semmit. Ám, sohse bosszankodj efelett, csak nézz jól körül. No lám! A megyei könyvtárszolgálat gon­dolatodat is kitalálva, nemcsak a város központjában, a perifériá­kon, a járási gócokban és néhány nagyobb helyen, de a parkban, sőt a strandon is ott van, elébed terítve a világ- és nemzeti irodalmunk szí- nejava! Odalépsz, válogatsz és ki­emelsz egy-két kedvedrevaló köny­vet, pillanatig sem gondolva arra, mennyi munka, milyen szervezési készség előzte meg azt, hogy ne csak keress, de találj is! A megküldött és beszerzett könyvek sokaságát osztá­lyozni téma és műfaj szerint, az is­mertető adatokat felvenni, katalógus cédulákat kiállítani róluk, azokat szaksorrendben csoportosítani, kö­vetni a naponta megjelenő új műve­ket, megismerni azokat, hogy kéré­sedre felvilágosítással, illetve szak­szerű tanácsadással szolgálhassanak, bizony egész embert kíván, vagy egész emberek egész sokaságát. Ezt a szinte áttekinthetetlennek látszó, bonyolult, sokrétű munkát végzi a könyvtáros. Ám a jó munkához nemcsak idő, de komoly, jól megalapozott felké­szültség is kell. Erről beszélgetünk most Kordos László elvtárssal, a me­gyei tanács könyvtárának vezetőjé­vel. A néhány évvel ezelőtti néhány ezer kötet után jelenleg mintegy 50.0U0-re becsüli a könyvtár kata­lógusba vett állományát. Ezenkívül szerinte 20—25.000 mű van olyan, amely még nincs is „állományba vé­ve”, de a könyvtár személyzetének

Next

/
Thumbnails
Contents