Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-26 / 96. szám

rfcntek. 1957. április 2«. ESZAKMAU YARUKSZAO c/L jiLMs lupakkojulő­A PERECES1 általá­nos iskola krónikása jeljegyezte, hogy az út­törő csapat az iskolá­ban 1957 április 3-án ■újból megalakult. A krónika csak ennyit mond. De valójában sokkal több történt. Ha el akarom mondani, egy kicsit előbbre kell men­nem. A pereccsi úttörőház eddig sem volt üres. Az ellenforradalom zűr­zavaros napjaiban könyvtári csúcsforgal­ma volt. Ha azután si­került a könyvcsere, akadt egy kis parázs asztalitenisz-csata, vagy sakk. Később már a szakkörök is dolgozgat­tak, csak a zenekar nem. Találgatták is az okát elég sűrűn. Lehet­séges lenne, hogy a ta­nár elvtárs megfeled­kezett a zenekarról? Szólni kellene neki, de hátha megharagszik. Akadt itt más probléma is. Az egyik ilyen meg­beszélésen egy fiú így szólt: »Fiúk, ti tudjá­tok, hogy én vagyok a zenekar szertárosa. Ná­lam 18 darab nyakken­dő is fel van írva. 18 darab piros úttörő nyakkendő. El tudtok-e vele számolni? Vagy el­felejtettétek már?« A tanácskozók ekkor egy pillanatra elhallgatlak. A fiúk egymás arcát kémlelték. Pár pillanat múlva az egyik fiú be­nyúlt a belső zsebébe és egy gondosan hajto­gatott piros nyakken­dőt tett le maga elé. Mező Imre balladája íöd kúszik már romról romra, ?egyver-füst ül utcasort, 3enn a házban, tört ablaknál l^él süvít, s hoz durva port. jőporszagtól fúl az ember, iönnye csordul s állja még kosztját, hová állította 5árija és a drága nép. lajnal óta »gitár« penget 'zörnyű szavú riadót, lajnal óta áll s nem enged 'süggedni ő halódót. Egy ház van csak« egyre mondja Hol lenghet a lobogó!« 7örös selymén itt nem csorog 'roletárvér, csobogó- )é'lután már ő sem bírja, lehéz löveg talpa dong ... Fehér zászlót! Kimegyek én le igyon több vért a föld!« 'ehér zászló vászna lenghet... 'iros vére úgy hűli rája, lint a rózsa őszi szirma larmatújjú lány karjára. ERCSEY ELŐD Azután csak ennyit mondott: itt van! És a i 18 nyakkendő mind \ megkerült. DE ELŐKERÜLT több \ is. Az esetnek ' hire \ ment és másnap több : mint 160 gyermek hozta \ magával az iskolába \ úttörő nyakkendőjét. : Zádor Imre elvtárs, az \ iskola igazgatója meg- \ hatottan csak annyit \ mondott, mikor arra l kérték, hogy adjon en- : gedélyt a nyakkendő \ viselésére: Jól van paj- j tások! Ezt elvártam j tőletek! Viseljétek a J nyakkendőt és védjé- \ tek meg a. becsületét \ úgy, ahogyan eddig is \ őriztétek. TÓSA ISTVÁN NÉ j csap. vez. i M ISKOLCI JEGYZETEK /A\ ÍR Ä VÁSÁRON MlllllllillllllllllllilllllllllllllllllllllliililllllilllllllllHllllllllllllllllllllllllUlllllllilllllllüUlilIllllllillllilllllllllllllllllliUllll Tegnapelőtt, április 24-én orszá­gos vásár volt Szerencsen. Zajos, színes és érdekes, mint minden vá­jár. Volt ott minden. S akinek •pénzzel teli buksza lapult a zsebé­ben., vásárolhatott olyasmit is, amit Miskolcon még mutatóban sem ta­lálni. 890 forintos sötétkék, 1350-es kord-öltönyök, műbőrkabát. Sajnos, a piacra dobott mennyiség kevés­nek bizonyult, a választékkal sem dicsekedhettek, de mégis csak volt. Az egyik elárusító szívünkre kö­tötte: írják meg a szövőknek, igye­kezzenek. Még mindig kevés, amit termelnek. Ezek meg — mutatott a sátor előtt tolongó embertömegre — szeretik a szép ruhát... A kisiparosok is kirakták porté­káikat. A csizmadiák jószabású csizmáikat ajánlják a vásárlók szí­ves figyelmébe — elég drágán. A kárpitosok színpompás heveröket mutogatnak, — illetve nem is kell mutogatni azokat — rikító bevona­tukkal magukra hívják a figyelmet. 1250 forintért megrendelhető egy ilyen heverő. Nem lenne teljes a vásári kép, ha hiányoznának a piaci kikiáltók. Nos, akadnak itt ilyenek is. A rá­beszélés, a szemfényvesztés meste­rei ők, ha minőségileg kifogásolha­tó áruk «-elsülésén« fáradoznak, kacagtató módon dicsérik portékái­kat. EGY BUKSZÁS: Megjött Józsi bácsi, a szegények jótevője! Hirte­len alábbhagy a figyelemfelkeltő szózat, átvedlik pénzimádó keres­kedővé. — S »-nézzük, amiből élünk« szigorú gesztusával mondja: Tíz forint a buksza. — No, add azt a pénzt, mert én is szegényem bér vagyok... És gyűri zsebre a tízfo­rintosokat. A jampeceknek is akad itt áru. A vásári kereskedők hamar felfi­gyelnek a divatváltozásokra és igyekeznek kielégíteni az »igénye­seket« »Igényes« nyakkendők virí­tanak a madzagon. Mell tartós nők, ügető lovas cowboy. Big Bill fel-! irattal, gitárpengető texasi legény, feje fölött pálmával s efélék. Öreg nénike válogat közöttük, megakad szeme egy meztelen-nős nyakkendőn, elhúzza a száját, de azért megveszi. A fiának kell, aki tizeninyolcéves és »hóbortos« fel­tűnési viszketegiségiben. szenved, szereti a rikító átlagon felüli dol­gokat. MIT MONDJAK MÉG? A kisliba darabja 20 forint, a pulykatojást 4.50-ért vesztegetik, & a fűmag literjét 4 forintért mérik. Fűmag kellene kertembe, de csak 3.90-em volt s az eladó kötötte a kutyát a karóhoz, nem adta alább. Tovább- álltam. (g—m) n/xnn/vjwuw» uwuvwuwtni /vwwwuw Gyermekeink öröméről van nó... A dajkáló, puha szél a népkerti fákat is tavaszba ringatta. S a tavaszi apró neszek, a selymes gyeppázsit, japán cseresz­nyefák tömött, rózsaszínű kibomlott virágkoronája a lombok alá csalja pihentető öleléssel a játszani akaró gyermekeket. Szép és egészséges dolog ez. De a gyerekeknek nincs hol játsza­niuk! Játszótér kellene, könnyedén szálló, billenő, libbenő hinták, s ha­talmas, szép homokozó, tükörsima csuzda, sok-sok játék. A Népkert fái közölt van is egy úgynevezett »játszótér«. Gondo­zatlan füves térség, játékok nélkül. A hinták vasvázai üresek. Rozsdá­san, elhagyottan merednek a végtelen ég kékségére. S a homokozó be­száradt sziklcadt homokját csak a környékbeli kóbor kutyák illatosítják sohasem lohadó lelkesedéssel. A csuzda szöges, sok deszkája felszakadt, veszélyes állapotban van. Mi, édesanyák nem akarjuk, hogy gyerme­keink boldog kacaja fájdalmas sikolyba full jón. Suhan örültek ennek a játszótérnek, amikor megnyílt s még töb­ben bosszankodnak most miatta. Mikor birtokba vették a gyerekek, a boldog mamák kényelmes öblös padokról figyelhették tipegő apróságaik játékos, önfeledt huncutságait. Ezeket a padokat tavaly augusztusban elvitték. Helyettük betonalapzatokat ástak a földbe. Azóta pad sincs a »játszótéren«. Kérdezzük most már a tanácsot: vajon mit gondolnak ök, meddig és mire várnak? Az ország második városa vagyunk és gyermekeink­nek nincs egy rendes, korszerűén felszerelt otthonos játszótere! Gyer­mekeink öröméről van itt szó! A városi tanácsnak csak ennyit ér a gyermek?! Ravasz van. gyönyörű napsugaras. Talán a napfény tiszta árama f-elébreszti a tanácsot is gondatlan, tétovázó dermedt­ségéből. Reméljük. És visszatér a népkerti lombok alá gyermekeink ka­cagásának gyöngyöző remegése, a harsogó, viharzó nevetés. De mikor?? Erre vár választ a tanácstól: Sok kisgyermekes édesanya ,Ádá m a paradicsomban" A Thália műsoriroda vidéki bemutatója elé Mely szervek foglalkoznak a lakosság panaszainak intézésével? A Magyar Távirati Iroda illetékes helyről kapott tájékoztatás alapján közli, hogy az Állami Ellenőrzés Minisztériumát megszüntető törvény- erejű rendelet értelmében a minisz­térium keretében működött köz­érdekű bejelentések hivatala is meg­szűnt. A lakosság panaszainak intézésé­vel általában a községi, a járási és a megyei tanácsok, vállalatok, illetve a bíróságok éis az ügyészségek fog­lalkoznak. Olyan bejelentésekkel, amelyek az említett szerveiméi már nem intéz­hetők el, a lakosság — a felesleges levelezések elkerülése érdekében — a panasz természetének megfelelő minisztériumihoz, illetve a legfőbb ügyészséghez forduljon. (MTI) Jóindulatú tanácsok Irta: Werner Riemerschmid Ismerőseidet mindig meglepetés­szerűen, szokatlan időpontban láto­gasd meg. Mondd: csak egy pilla­natra néztél be hozzájuk, de a világért se menj el, míg meg nem hívnak vacsorára. Csak akkor végy érzékeny búcsút tőlük, ha szemük már leragad az álmosságtól. Bizo­nyára áldanak majd a kellemes estéért. * Ne add soha vissza ismerőseid­nek a kölcsönvett könyveket. így olcsón jutsz könyvtárhoz. * Ha valamelyik ismerősöd detek- tívregény olvasásába kezd, vagy olyan filmet akar megnézni, ame­lyet te már ismersz, mondd el neki a csattanót és a befejezést. Ezzel lényegesen felcsigázod az érdeklő­dését. * Ha kölcsönkapott könyvet olva­sol a kertben és esni kezd az eső, ^siess a házba, de a könyvet hagyd a pádon. * Ha valaki kopogtatás nélkül lép be hivatali szobádba, kérj udvaria­san bocsánatot: — Elnézését kérem, hogy nem mondtam: »szabad«, de elkerülte figyelmemet a kopogtatás. A végtelenül mulatságos komédiát Csernus J. Pál és Szécsi Lajos ír­ta Jókai Mór: Debreceni lunátikus című elbeszéléséből. A vidám ko­médiához stílusos zenét állított ősz- sze Csernus J. Pál. Ezzel a művel folytatja megyejáró körútját a Thá­lia műsoriroda, amely egyben ere­deti rendezvény is. A komédiát Orosz György, a Mis-■ kolci Nemzeti Színház rendezője rendezte, a szerepeket Károlyi Stefi, Gyarmathy Ferenc, Mikes Béla, Vargha Irén, Bánó Pál, Csanádi lla, Bottyán Endre, Somló Mária, a Miskolci Nemzeti Színház művészei játszák. Zongorán kisér: Herédy Éva. / UTAZAS A MÁV TERÜLETEN Már megint a Máv-ról, az uta­zásról, a vasútról... Igen, megint erről lesz szó. — Hogy miért? — Mindjárt eláruljuk. Tudniillik... , Gyakori jelenség, hogy egyes újításokat elfogadnak, sőt fontos­nak találnak. De kísérletükről, il­letve bevezetésükről már nem gondoskodnak. Hogy ez mennyire így van, egy ellesett humoros pár­beszéd is igazolja. Egyik vasutas a másikhoz: — Nos, folynak a kísérletek? ... — Az újításommal még nem, de az idegeimmel igen...! mélypályaudvaron nem egyszer oly keservesen, szomjasan pöfög­tek szegények. Vizrc vártak. Most segítettek rajtuk. Kiadták a jel­szót: Előre a mozdonyok itatáa sáért! Ennek az lett az eredmé­nye, hogy többszázezer forintos költséggel megkezdték a hatalmas víztorony építését, így ősztől kezd­ve már kedvükre ihatnak a jól fu­tó vasparipák. Persze nem a végtelenségig. Ugyanis a masiniszták csak annyit engednek majd fogyasztani nekik, amennyi a józansággal határos, s amennyi a szerelvények továbbításához elegendő.. időbeni © © Tudvalévő, hogy a mozdonyok sokat futnak, s így meg is szom­jaznak. Sokan tanúi lehettek már annak, amikor a miskolci sze­nzigorú ítélöbiró a falusi köz- vélemény, szigorú, de igaz­ságos. Nem könnyen ado­mányozza az elismerést, de elmarasz­taló ítéletét is alapos, körültekintő __________________________________ „ oknyomozássaV3 hozza meg. Az igaz­ság mérlege itt jó kezekben van, nem a bekötöttszemű „istennő33 kezeli, hanem a paraszti józanság. A paraszti közvélemény ítéletének alapossága abban rejlik, hogy nem hamarkodja el a véleménynyilvánítást, éveket, sőt évtizedeket fordít egy-egy emberi jellem „tanulmányozására33. Nos, Harsány község lakóinak módjukban állt megismerni Sós Sándor igazgató-tanítót. 39 éves tanítóskodás áll a háta mögött, s mind a 39 év itt, ebben a faluban telt el. Már nem fiatalember, van olyan ta­nítványa, aki már közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. Hat­vanadik tavaszát tapossa, s változatlan hévvel, lelkiismeretes hivatástu­dattal ápolgatja a kezére bízott emberpalánták bimbózó értelmét. Volt tanítványai régesrég kinőttek az iskolapadból, szétszéledteI: a. nagyvilágban. Ez az élet rendje. De bárhol is vannak, értelmük, gon­dolkodásmódjuk magán viseli a jó öreg tanító kezemunkáját. A faluban maradottak most is nagy tisztelettel köszöntik, s ha előadja magát egy- egy ünnepi alkalom, el-elidőznek iskoláskori emlékeik mellett. — Emlékszik, tanító úr, egyszer nem tudtam a leckét, megnadrá- golt érte. — Emlékszem fiam, hogyne emlékeznék, arra is emlékszem, hogy nemcsak egyszer fordult az elő, többször is rajtakaptalak, hogy készü­letlenül jöttél iskolába. [7 jókat nevelnek. Ha az ember nem tudná, hogy milyen viszony van közöttük, meglepődne. Az egykori kisfiút felnőtté, sőt nagyapává érlelte az idő. Öregebbnek néz ki, mint a tanító úr, és mégis a tanító űr tegezi őt. Mondanom sem kell, hogy köztiszteletnek örvend. Szereti^ a falut és a falu is szereti őt. A szigorú ítélőbíró, a falusi közvélemény azt mondja róla: rendes ember. És mégis megtörténhetett vele a következő eset. 1956. október 28- án este 11 órakor dörömbölésre riadt fel. Fülelni kezdtek. Nem téveditek, az ő kapujukra hullottak a durva ütések. Megijedtek és a padlásra me­nekültek a hívatlan vendégek elől Lövés dörr ént az éjszakában. Rémü­lettel várták, mi lesz. A kapu engedett, s az éjjeli látogatók berontottak az iskola udvarába, öt keresték. . Amikor félelemtől remegő feleségével levánszorogtak a padlásról, arcába világítottak. Mellének géppisztolycsövek szegeződtek. Felhuzcl- kodott, felöltözött és megkérdezte: Most merre? s— A tanács házár a! ^Őálátlan tanítványok — Akkor tudom, nem kell mu­tatni az utat — és ment keményen, egy becsületben eltöltött élet semmit- sem érő emlékeivel. Mert mit is ér­nek azok az emlékek? Kísérőit nem tudják jobb belátásra bírni, azok hajthatatlanok és részegek, mint a csap. Fegyver van a kezükben, cső­re töltve, egy óvatlan pillanat — és otthon remegő felesége már hiába várja. Két volt tanítványa vezette lakására a két részeg katonát. A sze- meláttára nőttek fel, éveken át küszködött, fáradozott velük, hogy a tár­sadalom értelmes tagjaivá nevelje őket. Második apjuk volt, s most ke­zet emeltek rá. Hálátlanok! Amikor beléptek a tanácsházára, kísérői nagy hangon jelentették: — Itt hozunk egy ellenforradalmárt! — Mi a bűne? — szegezték neki a kérdést. i tudjátok. Itt vagyok. Akasszatok fel! — vágta oda. Ha vesznie ( J kell, legalább ne lássák remegni hóhérai. Mi volt a bűne? Senki sem tudja, ö sem. Párttag volt, egysze­rű, szerény közkatonája a pártnak. Nem tudtak felhozni ellene semmit. Úgy olvashattak lelkében, mint nyitott könyvben, — együtt élt, dolgozott a. falusiakkal, nem zár­kózott el előlük, ismerte őket, s ők is ismerték öt. — Talán rajtam keresztül akartak ütni a rendszeren — mondja szomorúan. S mi történt aztán? Jöttek komoly, rendes emberek. Felháborod­tak, megbotránkozva kiáltották: Mit csináltatok?! S hazaengedték. — Men^n — mondották — nyugtassa meg a fe­leségét. — Már késő — válaszoltam. Feleségemet a kiállt izgalmak meg­viselték. Különben is gyönge a szíve. fl/1 i a tanulság? — Keményebbnek kellett volna lennünk, becsü- Jít leies> kommunista keménységgel szállni szembe az elmara- dottsággal. Törvény- és szabálysértés nélkül irtani a középkori sötétség maradványait. A felvilágosodás még mindig nem köszöntött be teljesen Harsányba. Egy felvilágosult, becsületes embert nem lehet meg­téveszteni, még akkor sem, ha sérelmek nyomják a lelkét. — Mi lesz itt, —• gondoltam — ha már engem, egyszerű párttagot is meghurcolnak? Sós Sándor tanítót megviselték az évek, meqviselte az ellenforra­dalom — új tapasztalatokkal gazdagodva néz még hátralévő évei elé. Egy cél lebeg előtte, eleget tenni szerény küldetésének: nevelni, jobban, mint bármikor, hogy soha többé mea ne tévessze fiataljainkat az allenforra- dalmi uszítás, s hittel, lelkesedéssel dolgozzanak hazánk felvirágzásán. GULYÁS MIHÁLY Sokaknak talán furcsa a kérdés, pedig így van. A közalkalmazottak ezúttal oly valamit kaptak a Máv- tól, amelynek igen örülnek. Me­gyénkben már is hatezerre tehető“ azoknak a közalkalmazottaknak és családtagoknak a száma, akiknek az 50 százalékos kedvezményes utazási igazolvány a zsebében van. A hírek szerint rövidesen 25 ezer­re növelik a boldog tulajdonosok számát... © Hiába, furcsa dolog ez akárki, akármit is mond. Ma már ott tar tunk, hogy nem a vonat — hanem az utas késik... S méghozzá nem is akárhogyan. Legutóbb például többen negyed nyolckor megkér­dezték az egyik vasutast, hogy a félnyolcas reggeli gyors Pest felé elment-e már... ? Meglepődtek. amikor a vasutas kérdésükre nagyJ büszkén így felelt: — Igen, hat óra ötvenöt perc­kor ... © A Máv. igazgatóság épületében a kapun egy toto-lotto plakát lát­ható a következő szöveggel: „Hi­vatalosan engedélyezett toto- és lottószelvények árusítása az I. osz­tályon, Serfőző Zoltánnál”. Hogy miért éppen az I. osztályon? Csu­pán azért, mert ennek az osztály­nak a hivatalos neve: Elvi és irá­nyítási osztály.. ’ ® Utazásunkat befejeztük —, hogy cikkünk teljes legyen, a IV. ősz-* tályra egy aggódó férjnek üzen* jük: — Aggodalomra nincs ok, nincs szándékunkban közölni a lapban a prémiumlistát. A viszontlátásra ... DRAGOS GYULAI

Next

/
Thumbnails
Contents