Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-25 / 95. szám

2

ÉSZAKMAG YARORSZÁG

Csütörtök. 1957.

április 25.

Néhány állami gazdaság és gépállomás munkájának tapasztalataiból

Az ellenforradalmi erők nagy je- lentőséget tulajdonítottak a Mezőgazdasági szocialista szektorok szétverésének. Ezt igazolja az a tény, hogy a fegyveres felkelés Szétverése után az üzemekben sztrájkra uszítottak, a mezőgazdaságban pedig a tsz-ek és az állami gazdaságok feloszlatáséira törekedtek. Harcot indítottak a szocialista szektorokban lévő pártszervezetek és a becsületes párttagok ellen. Pártházakat dúltak fel, párttagokat tartóztattak le és rágalmaztak. Azt hitték soha töbl>é nem lesz marxista—leninista párt Magyarországon. Tévedtek, meid azóta is él, dolgozik falun a mezőgazdaság szocialista szektoraiban a párt és ott vannak a kommunisták, akikben még jobban megerősödött a párt Iránti hűség.

A párt Központi Bizottsága határozatai és a munkás-paraszt kormány rendeletéi még nagyobb erőt adtak ezeknek az egyszerű, becsületes, a munkában megacélosodott elvtársaknak. Az ellenforradalmi események még következetesebbé^ tették őket.

A mezőkövesdi járásban a három élLami gazdaság pártszervezete közül a vattai áliami gazdaság párt- szervezete végzett eddig legeredményesebb munkát. Jelenleg 28 tagja van a pártszervezetnek és ez a szám napról napra növekszik. A tagok többsége aktív munkát végez. A vezetőség tagjai felosztották maguk között, hogy a volt becsületes MDP- tagok közül ki kit látogat meg és beszél vele átigazolásáról és a párt erősítésének fontosságáról. A vezetőségi üléseket, taggyűléseket rendszeresen megtartják, ahol igen alapos viták vannak politikai és gazdasági kérdésekről. Határozott fellépéssel követelték az ellenforradalomban aktívan résztvevők leváltását, vagy a gazdaságból való eltávolításukat. Megalakították a munkásőrséget, melynek tagjai becsületesen helytállnak. A járásban elsőnek alakult meg a gazdaságban 40 taggal a KISZ- Szervezet, A gazdaság vezetésében a párt irányítása érvényesül.

pd agyrozvágyon már november 16-án megalakult az állami gazdaság MSZMP-szervezete. Első feladatuk a párt tisztaságának megőrzése, á párt egységének és fegyelmének biztosítása volt. Ez nem ment

könnyen, mert voltak, akik kivitték a párt belső életére vonatkozó határozatokat illetéktelenekhez. Szükségessé vált ezektől megtisztítani a pártszervezetet. Azóta elvtársias, de fegyelmezett családdá vált a párt- szervezet. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében eltávolították a hanyag gazdasági vezetőket, helyükbe a szocializmushoz hű, rendszerető vezetőket állítottak. Foglalkoznak a termelés és a munkástanács kérdéseivel is. A munkástanács tagjai között több kommunista van és. a munkástanács ülésein a párttitkár mindig résztvesz, javaslatokkal segíti munkájukat. Figyelemreméltó, hogy a gazdaság pártszervezetének vezetői résztvesznek a községi pártszervezetek taggyűlésein, tanácsaikkal segítséget adnak munkájuk megjavításához. Ezeket a példákat kell követni a többi állami gazdaságok pártszervezeteinek is.

A mezőkövesdi gépállomás dolgozói elismeréssel beszélnek a pártszervezetről, mert a párt belső problémáin kívül tisztáztak a dolgozók

előtt egy sor elvi kérdést, mint például: forradalom, vagy ellenforradalom volt-e. A magyar helyzetet, a* nemzetközi helyzettel összefüggően vizsgálták. Következetes harcot indítottak a munkástanács összetételének megváltoztatásáért, és a párt irányításának érvényre juttatásáért a munkástanácson belül. Ezenkívül a gazdasági vezetés és az üzem szakmai kérdéseivel is foglalkoznak. A pártszervezet javasolta és szorgalmazta a termelési értekezlet megtartását, hogy a dolgozók tájékozódva legyenek a gépállomás problémáiról.

A z állami gazdaságok és a gép^ állomások pártszervezetei nyújtsanak politikai és gazdasági segítséget a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek. Legyen szívügyük a mezőgazdaság szocialista átépítése, hogy mielőbb felvirágozzék a magyar falu.

Kovács Ferenc—Bertha Ferenc

A dullest külpolitika

Az Egyesült Államok háborús uszításról hírhedtté vált külügyminisztere beszédet tartott. A világ közvéleményét különösen érdekli a külpolitika most, amikor olyan híreket kaptunk, hogy a nagyhatalmak megbízottai minden eddiginél közelebb jutottak a megegyezéshez a leszerelés kérdésében. Ilyen helyzetben azt várnák az emberek, hogy Dullesnak is van néhány szava, hogy ezt elősegítse, mint az Egyesült Államok külügyminisztere. Ő azonban másként gondolja. Ezt tanúsítja legutóbbi beszéde, amelyben újabb kirohanást tesz a Szovjetunió és más bókeszerető államok ellen. Az Egyesült Államok külpolitikájának alapjaként a Szovjetunióval való szembeállást és a népi demokráciák állítólagos felszabadítását emlegette. Arról beszélt, hogy ők nem szítanak fegyveres felkelést a népi demokráciákban, — ez persze ellentétes a valósággal — azonban bátorítják a szabadságukért küzdőket, értve alatta a kapitalizmus szabadságáért küzdőket. Az egyik angol lap ezzel kapcsolatban meg is jegyzi, hogy az Egyesült Államok sokmindent ígért a magyarországi elKözös erővel, közös akarattal...

Az októberi ellenforradalmi események káros és romboló hatását szövetkezetünk is megérezte. Különösen az elmúlt év negyedik negyedévéiben. Bár 1956. harmadik negyedévének lezárása után úgy látszott, hogy szövetkezetünk ismét szép sikerekkel fogja az évet befejezni, azonban ebben a kedvező lendületünkben megakadályozott az ellenforradalom káros és romboló hatása.

.Bár decemberben a termelés megkezdődött, az október előtti békés és eredményes termelőmunka lendülete hiányzott. így csak fokozatosan indultunk meg, ami januárban, februárban egyre fokozódott. Azonban az október előtti szintet elérni nem tudtuk.

Nehézségeinket látva, több dolgozónk indítványára 1957. március 3-án megalakult üzemünkben az MSZMP üzemi pártszervezet. Bár létszámban kisebb, mint az MDP alapszervezetüink volt, azonban szellemben és akaratban, az eddigi eredményeink alapján — erősebbnek és harcosabbnak bizonyult.

Pártszervezetünk rögtön megalakulásakor teljes lendülettel látott hozzá az ellenforradalom okozta hibák és hiányosságok felszámolásához. Bátor kiállással és igazságos döntéseivel megszüntette üzemünk eredményes működését akadályozó személyi kérdéseket és ellentéteket. Rendezte a szövetkezet vezetőségének sorait is. Demokratikus választás útján olyan tagok kerültek a vezetőségbe-, akik harcos szószólói a szövetkezet dolgozóinak, hű tolmácsolói a tagság igényeinek és kéréseinek és akik minden tekintetben alkalmasak arra, hogy a szövetkezet gazdasági és egyéb kérdéseit kedvezően megoldják.

Fiatal, de erős pártszervezetünk munkájának eredménye már márciusiban megmutatkozott a dolgozók munkáján, a termelésen és az önköltség kedvező alakulásán. Ugyanis márciusban a termelés már meghaladta az október előtti színvonalat. Természetesen ezzel párhuzamosan, dolgozóink keresete, illetve tagságunk jövedelme is kedvező ’ volt. Alapszervezetűnk

nagy súlyt fektet, a múlt hibáin okulva, a túlórázások beszüntetésére, illetve dolgozóink életkörülményeinek kedvező emelésére, továbbá dolgozóink politikai, szociális és kulturális igényeinek kielégítésére és fejlesztésére.

Ezen elvekből kiindulva rendeztük üzemünk fiataljainak sorait is. Üzemünk fiataljai látva nehéz, de eredményes munkánkat, elhatározták, hogy bekapcsolódnak munkánkba, és életre hívják a Kommunista Ifjúsági Szövetséget üzemünkben is. így bontotta ki zászlaját üzemünk KISZ-szervezete

1957. április 13-án 35 fiatallal. Az alakuló gyűlésen üzemi pártszervezetünk és szövetkezetünk vezetősége a legmesszebbmenő támogatásról biztosította a KISZ alapszervezetet.

Üzemünk pártszervezete, szövetkezetünk vezetősége és üzemünk KISZ alapszervezete a jövőben közös erővel, közös akarattal egyetértésben kívánja megoldani a szövetkezet problémáit és viszik előre a szövetkezet ügyét, mivel ez az egyetlen út ahhoz, hogy szövetkezetünk újra elfoglalhassa helyét gazdasági életünk gépezetében, szem előtt tartva pártunk irányító szerepét és kormányunk célkitűzéseit.

TELEPI JÓZSEF

párttitkár

KÓLYI ZOLTÁN üb. elnök.

lenforradalmároknak és a végén cserbenhagyta őket. Dulles mostani beszéde is csak a bujtogatást szolgálja és az imperialisták céljait álcázza, bizonyítékul szolgál erre beszédének következő kitétele is.

„Arra törekszünk, hogy a függetlenségüket újonnan kivívott országok függetlensége ne pünkösdi királyság legyen. Ennek érdekében kell, hogy biztosítsuk ezen országok függetlenségét”. Dulles tehát ezek szerint saját katonáival szeretne őrködni Egyiptom, Szudán, India, Indonézia függetlensége felett. Csakhogy ezek az országok nem kérnek az amerikai tőke és katonaság által biztosított függetlenségből. Nagyon jól tudják, hogy ez nem jelentene semmi jót. Ellenkezőleg: védelmez- niök kell országuk függetlenségét az amerikai behatolás ellen. A gyakorlatban tapasztalják ezek az országok, hogy a még fejlettebb fokon álló kapitalista országok függetlenségét is eltiporják az amerikaiak akár kölcsönt, akár katonát exportálnak oda, erre példa egy egész sor nyugateurópai ország. És még Dulles vádolja a Szovjetuniót imperializmussal, mintha az amerikai hadiflotta egyes egységein, amelyek arab vizeken gyakorolnak, szovjet zászló lengene. Még azokban az országokban 'is, ahol nincsenek erős kommunista pártok, Dulles ott is szovjet behatolásról harsog. Ezzel akar az Egyesült Államok külügyminisztere erkölcsi alapot teremteni az amerikai külpolitika számára. A történelem kerekét azonban nem lehet megállítani. Ami pedig a Szovjetunió behatolását illeti az új, független országokba, az valójában azt jelenti, hogy a Szovjetunió kölcsönösen előnyös kereskedelmi szerződéseket köt ezekkel az országokkal. Ezek az országok eddig csak az előnytelen imperialista kereskedelmet ismerték, amely hátrányosan megkülönböztette őket. A Szovjetunió nemzetközi fórumokon fellép a függetlenségért harcoló országok érdekében, ha kell vétót emel a Biztonsági Tanácsban. Mindezek következtében növekszik a Szovjetunió tekintélye a szabadságukért harcoló népek előtt, ugyanakkor csökken az imperialista hatalmak befolyása ezen országok politikájára. Ezt a törvényszerű fejlődést még Dulles sem tudja megakadályozni.

A marseillei hajósok sztrájkba léplek

Párizs (MTI) Marseille kikötőjében a hajósok sztrájkba léptek. A 24 órás figyelmeztető sztrájkkal kívánták bérköveteléseiket alátámasztani. (MTI)

ALIG ÉRKEZTEM meg

honolului körutamról, amikor kiadóm megbízott az Ongó- riába való utazás technikai lebonyolításával.

Ahogy most visszaemlék- _____________________

s

zem, úgy rémlik, akkoriban az időjárás különösen szeszélyes volt, ámbár mindezek ellenére a beutazásom aránylag simán történt. Minden ellenkező értelmű hír ellenére is kénytelen voltam tárgyilagosan megállapítani, hogy az emberek nagy általánosságban itt is éppen úgy két füllel, két szemmel és egy szívvel élnek, mint az egész világ által elismert óceánon túli szép hazámban, a nagy Emerigóban. Bár jóakaróim előre figyelmeztettek gondterhelt ábrásatokkal, hogy vigyek magammal mindent, ami az emberi kultúrát, technikát és civilizációt jelenti számunkra, tekintettel arra, hogy Ongó- riábun semmi sem kapható csak brosúrák, én mindezek ellenére a legnagyobb vakmerőséggel sem hamutálcát, sem borotvapamacsot, sőt mitöbb, még fogpiszkálót és egészségügyi papírt sem hoztam magammal. Mint később kiderült, lustaságom bölcsességet hordott tarsolyában.

Az országot keresztiil-kasul járkálva éppen nagyban gyűjtögettem a riportjaimat, mikor furcsa eseményeknek lettem véletlen szemtanúja. Valami ünnepség félére készülődhettek az emberek, mindenütt és mindent fellobogóztak, kiszaladtak az utcára, előttem ismeretlen nyelvükön mindenféléket össze-vissza kiabáltak, egyesek énekeltek is, majd megint visszaszaladtak.

Miközben én ezeket a készülődéseket figyeltem és naptáramban lázas igyekezettel turkáltam valamilyen közeljövőben elérkező népi ünnep után, egyesek minden átmenet nélkül lövöldözni kezdtek, anélkül, hogy erről nekem bárki is előbb szólott volna. Eleinte nem féltem, mert azt hittem, ez is az általam még ismeretlen ünnepség műsorához tartozik, de mikor közvetlen mellettem egy éltesebb korú férfi melléhez kapott, majd feljajdulva a véres kövezetre leomlott rángatódzó testtel, kellemetlenül kezdtem magamat érezni.

ösztönöm azt kezdte suttogni nekem, hogy akik lövöldöznek, úgy látszik, nem vaktöltényt használnak kizárólagosan erre a célra. Az ilyesmit pedig Julius sohasem szerette, így sürgősen gépkocsimba szálltam és igyekeztem, meg sem állni a szomszédos ország határáig, hol úgy képzeltem, valamivel talán csendesebb lesz az élet.

MÄR HAJNALRA ' elértem Nachbariát. Alighogy megérkeztem, zöld egyenruhás katonák fogadtak nagy lelkesedve, s mielőtt még az igazolványomat megmutattam volna nekik, vagy akár csak a számat kinyitottam volna, máris tíz oldalról lefényképeztek, előre elkészített nyilatkozatokat írattak velem cdá és a televízió munkatársai megintervju- voltak.

Mikor mindezen űgy-ahogy túl voltunk, egy csomó vén banya fogott közre, akik állítólagosán valami üdvös célú egyletnek voltak hívei. Ezek aztán végképpen kikészítettek. Príma jó eredeti skót gyapjú ruhámat lehúzták rólam, piondvánf hogy az hitvány készítmény, majd ők' adnak job„MÉG MEGIJEDNI SE VOLT IDŐM..."

JULIUS REISER ÚTIÉLMÉNYEIBŐL

bat. No, erre magam is kíváncsi vagyok — gondoltam vidáman —, de arcom rögvest elsötétült, mikor erőszak erejével rámhúztak egy eléggé elnyűtt, használt Joint segélyruhát.

Ezután egy iskolából átalakított lágerba dugtak, ahol kaptam egy zöld kartonlapot, amely állítólag azt a magasztos célt szolgálta, hogy ha netán ki óhajtanék sétálni a városba, úgy azt előbb felülbélyegezzék, Próbáltam ez ellen tiltakozni, hivatkozni kívántam hazám polgárjogaira, de be sem várva érvelésemet, röviden valami olyasfélét mondtak, amiből annyit értettem csak meg, hogy fogjam be a szám, örüljek, hogy itt vagyok és nem falnak most fel odaát.

MONDANOM sem kell talán, hogy bizony megszeppentem. Egyre inkább azon törtem a fejem, hogyan is lehetne szabadulni egy olyan társaságtól, ahol legtöbb embernek csak a beszélőkészsége volt meg, de a munka, mint azt a későbbiekben is tapasztaltam, nem volt túlságosan ínyéhez szabva. Pompásabbnál pompásabb terveket szövögettem egy jólnevelt pók mintájára, de a gyakorlati kivitelt mindig meggátolta valami előre nem látott körülmény. így a terv csak terv maradt.

Végül egy ködös télutói napon felvirradt jószerencséin hajnalcsillaga. Bizottság érkezett a lágerunkba. Nosza, tüstént jelentkeztem szólásra. Nagynehezen azután bejutottam. Mikor azzal kezdtem, hogy: „kérem, én tévedésből kerültem ide, kérem, én haza akarok mielőbb menni..szavaim elfulladtak abban a pokoli lármában, ami egy pillanat alatt tört ki szavaim nyomában. „Piszok fráter”, „Ostoba fantaszta”, „Naív barom” és egyéb hasonló jelzőkkel illettek valakit. Csak mikor tüzetesebben körülnéztem, akkor vettem észre, lehetséges, hogy ezek a megszólítások felém vannak irányítva.

Rendkívül hosszadalmas és kínos magyarázkodás következett ezután részemről.

Talán mondanom sem kell, mihelyst abba a szerencsés pillanatba kerültem, hogy az agyonveretést mellőzve számat ismételten szólásra nyithattam — és ami a legfőbb! — hajlandóknak mutatkoztak meghallgatni is, elordítottam magam:

— Ne nyúljatok hozzám, én émerigói állampolgár vagyok!

Istenemre, a hatás minden emberileg elképzelhetőt felülmúlott. Akik az első pillanatokban még azon fáradoztak, hogy egy jól irányzott ökölcsapással minél előbb a földre teperjenek, rögvest megváltoztak. Most már egymást taposva igyekeztek a közelembe férkőzni.

— Drága uram — üvöltözték — könyörüljön rajtam és családomon, mielőtt még itt pusztulnánk. írja fel a nevemet és ha hazamegy, szóljon néhány szót az érdekemben.

Hallót nem/ volna kedve velem vacsorázni? = és egy

merész kacsintást vetett felém a lehető legigézőbb formában egy hirtelenszőke hölgy.

AZ ILYEN és effajta ké________________________vések és ajánlatok szinte per-1

c

enkint. ismétlődtek mindazon nap mindazon órájáig, míg igazoló papírjaim hiányában is hajlandó lett a Segélyező Misszió titkársága elhinni nekem, hogy valóban emerigói állampolgár vagyok. Sajnos, sem a príma skót gyapjuru- hám, sem a benne lévő irataim nem kerültek elő.

De semmi sem tart örökké, s így végre-valahára elérke- zett az a nap is, amikor elhagyva a menekültek lágerét, egy gyönyörű „Collins” tipusu utasszállitőgépen hazarepülhettem, mely már mint mondottam, a világ által is el van ismerve.

Mikor megérkeztünk, a repülőtéren egész sereg ember várt valakire. Csak leszállásunk után sikerült megtudnom, hogy ez a valaki állítólag én vagyok. Lényegében mit szaporítsam a szót? Pontosan ugyanaz az eset ismétlődött meg, amely már a Nachbariába való érkezésemkor is lejátszódott egyszer. Villantak minden oldalról a magnéziumok és a vakublitzek, pergett a. Metró-Goldwyn híradófelvevője, zúgtak a televíziós kamrák és nyakamba csimpazkodtak a riporterek.

Hogy miről érdeklődtek? Hát mindenféléről. Hogy menynyi ideig sínylődtem a vörösök börtöneiben és ruhámat Ongóriában miféle erőszakkal vették el tőlem? Meg azután az Ongóriából való eltávozásomkor jegyzetfüzeteimet miféle erőszakkal csikarták el tőlem?

Mondanom sem kell talán, hogy a kérdések zömét egyáltalában nem értettem meg, s csak hüledeztem jobbra is meg balra is. Ekkor egy szeplősképü fiatalember ugrott elém egy autó tetejéről, kezében rádiómikrofont tartva. Még megijedni sem volt időm, máris mellemnek szegezte a kérdések özönét, egyben fel is kért, hogy röviden mondjam el nekik az Ongória végóráiban átélt szörnyűségekről szemé- lyes élményeimet.

Fis ezután elmondtam a mikrofonba mindent úgy, ahogy most neked is elmondtam itt kedves cimborám.

Még csak annyira, emlékszem, hogy a megütközés moraja futott végig a körülöttem állók sorain, azután mindjárt két markos erős kéz vállon ragadott és beiuszkoltak egy nagy fekete gépkocsiba, mellyel közvetlen a rendőrségre vittek. A nyilvánosság előtt már nem lehetett visszaszippantani fogadtatásomat, így az elhangzott beszédemet úgy magyarázták, hogy az Ongóriában átélt szörnyűségek után eszem meghibbant és ennek tudható be „zavaros” repülőtéri beszámolóm.

BEFEJEZÉSÜL még csak annyit, hogy három hét múlva az „Emerigóellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság” elé állítottak és huszonnégy óra időt engedélyezve kiutasítottak hazámból.

Ezzel kiütötte pipájából a hamut s tőlem melegen elbúcsúzva Julius Reiser aludni tért, hogy álmában isméi majd általa szeretett hazáidban legyen, de clyan hazában,

mely már az övé és minden dolgozóé is.

Kéthiy Gyű»