Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-24 / 94. szám

m* afcrölfs 5f. Harsányi tapasztalatok Jíiö-Stolniatwo.i p.őfjMok KÉT TEMPLOM néz egymással farkasszemet. „Egy az isten” — mondják a jószándékú békéltetők. Hiába! A négyszázéves ellentét ma is él ■— egyszer lángol, másszor hamu alatt parázslik. „Megfojta­nák egymást egy kanál vízben” — mondotta egy „harmadikutas”, il­letve akit már nem érdekelnek a vallási ellentétek, korszerűtlennek, idejétmúltnak tartja. Két templom — két vallás. A katolikusok és a reformátusok marják egymást. Ki táplálja ezeket az ellentéteket, kinek érdeke meg­bontani a falu egységét? Mi értel­me van mindennek? Semmi az ég­világon. Az idősebb nemzedék fog­gal-körömmel védi vallását? a ka­tolikusok a magukét érzik igazabb- nak, istenhez közelebbállónak; a reformátusok ezt tagadják, mé­lyebbnek, őszintébbnek tartják a reformáció tanait. Ezek a hitviták minden bizonnyal elcsitulnának, belesüllyednének az időbe, ha nem tartanák napirenden őket. Vannak, akik a papokat hibáztatják, a két vallás két hivatalos személyiségét, a. pásztorbot tekintélyével nem sújtanak le a békétlenkedö atya­fiakra. Nemrégiben a harsányi fiatalok­ból alakult színjátszó csoport elő­adta a „Förgeteges menyasszony” című színművet. Nagy sikert arat­tak. A véleménykutatáskor azon­ban kitűnt, hogy „hiba” csúszott a szerkezeibe. A katolikusok szemre­hányással illették a színjátszó cso­port vezetőjét. Részrehajlással vá­dolták, mert „egyetlen katolikus fiatalt sem szerepeltetett...” A fia­tal tanár — nem régen fejezte be főiskolai tanulmányait — meg­hökkent ilyen vád hallatára. Nem tudta, nevessen-e, vagy bosszan­kodjék. „Micsoda falu! Az ember a középkorban érzi magát” — gon-( dolta. A vallásilag megosztott falu sajátos légköre nyomasztólag hat azok kedélyére, akik már túl van­nak a vallási türelmetlenség gyer­mekbetegségén, s vallási hovatarto­zásukat kizárólag személyes ügy­nek tekintik. — Mit tehetett? Tü- relmességre intette a „műértő” kri­tikusokat a másvallásuakkal szem­ben. NÉZZÜK a harsányi fiatalság mai helyzetét. Az idősebb korosz­tály kiábrándítóan nyilatkozott a fiatalságról. Harsány bortermő vi­dék. Volt már rá eset, hogy gyere­kek ittas állapotban mentek isko­lába. A mértéktelen szeszfogyasz­tás káros következményeiről olda­lakat lehetne írni. A falu szigorú erkölcse túlságosan elnéző a kor- helykedőkkel szemben, mert majd­nem mindenki hódol ennek az ár­talmas szenvedélynek. Az öregek után mennek a fiatalok, de az apák példamutatása olykor rosszul sül el, nagyon rosszul. Vannak olyan ünnepi alkalmak, amikor megbo­csátható a jóhangulat kedvéért való ivás. Husvét nagy ünnepe a falunak. De a harsányiák nem na­gyon kötik magukat az ünnepi al­kalmakhoz. „Annyi a miénk, amennyit megiszunk, megeszünk” — szokták mondani. Ilyen érvek­kel szemben tehetetlen az ember, talán ez az a határ, amikor a ne­velés „békés eszközei” kimerülnek és bot után kell nyúlni. Egy idős néni panaszkodott, hogy nem tudja magát kialudni. Szerve­zete már hozzászokott a korai le­fekvéshez, de a hajnal már talpon találja. Ezelőtt hamar elaludt, most nem képes rá, ablaka alatt majd­nem minden este ricsajoznak, da­lolnak az ittas, dülöngélő embe­rek, kiverik szeméből az álmot. Az elsőszámú szórakozóhely a kocsma, különösen az volt két hó­nappal ezelőtt, amikor még nem volt Harsánynak mozija. A több mint kétezer lelket számláló köz­ségnek nincs villanya, csak nagy utánjárással tudták megszerezni a motoros áramfejlesztőt. A kultur- ház mozivá alakult. A 130 személy befogadására alkalmas helyiség szűknek bizonyult. Egymás he- gyén-hátán tolongnak az emberek. A hetenkinti négy előadás sem tudja kielégíteni a kultúrára éhes mozilátogatókat. De a mozikeze­lőknek és az igényesebb vendégek­nek az a véleményük, hogy a har­sányi fiatalok nem érdemlik meg a mozit. Kultúrálatlan viselkedésük­kel megbotránkoztatják a felnőtte­ket. Nem egyszer előfordult, hogy ittas állapotban lévő legénykék „rókavadászatot” indítottak a né­zőtéren, s ha rendreutasítják őket, még nekik áll feljebb. AZ UJ és a régi harca olykor elég brutális formákat ölt. Az öre­gek legyintve mondogatják: ez a mai fiatalság! Ezzel persze nem sokra megyünk, a tiszteletlenség, az erkölcsi nihilizmus továbbra is élni, pusztítani fog. Elejét kell ven­ni a további romlásnak, s ez csak úgy lehetséges, ha a fiatalság szer­vezetbe tömörül. Jelenleg Harsány­ban nincs semmiféle ifjúsági szer­vezet, állítólag nem is nagyon tö­rekednek arra, hogy legyen. Pedig lehetne, vannak Harsány­ban is jóravaló, lelkes fiatalok, akik foglalkoznak szervezeti kér­désekkel. A 15 tagú színjátszó cso­port tiszteletet érdemlő munkát fejt ki, hogy nevelje, szórakoztas­sa a falu népét. Ezt a kis csoportot tekintem én egy értelmes, hatni, munkálkodni tudó ifjúsági szerve­zet csirájának. A falusi pártszerve­zet is többet foglalkozhatna az if­júság sok gondot okozó nevelési kérdéseivel. Nem a bottal kell kez­deni, hanem jó szóval. Az izgága, megrögzött verekedőkkel nem le­het kesztyűs kézzel bánni, de a többség nem ilyen. Hónapok óta nem volt bál. A hivatalos szervek egyszerűen félnek a bálrendezés­től, nem akarnak alkalmat szolgál­tatni egy kiadós verekedésre, — mert áltálában ezzel szoktak vég­ződni a harsányi mulatságok. Fog­janak össze a jószándékú, becsüle­tes fiatalok és mutassák meg, hogy Harsányt nem a harsány nótázá- sok teszik nevezetessé, hanem a példamutató kulturáltság. Ha összefognak az öregek és fia­talok, Harsányban nem a kocsma lesz az elsőszámú szórakozóhely, hanem a mozi, többen fogják olirns- ni a 245 könyvvel rendelkező nép­könyvtár regényeit, s több öreg fogja dicsérni, sze ■etni a fiatalo­kat, mint jelenleg. GULYÁS MIHÁLY Munkaversennyel köszöntik május elsejét Fankas Zoltán elvtárs a putnoki bányaüzem frontbrigád-vezetője bri­gádja nevében május 1 méltó meg­ünneplésére szocialista munkaver­senyre hívta az Ózdi Szénbányászati Tröszt valamennyi csapatát, front­brigádját; A Farkas-brigád egyben vállalta, hogy tervüket 115 százalék­ra teljesítik. Megfogadták, hogy a legmesszebbmenőkig megtartják a technológiai előírásokat és a brigád­ban teljesen megszüntetik az igazo­latlan mulasztást* A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete a „Munkás-Paraszt Hatalomért“ emlékérem alapításáról A magyar forradalmi munkás-pa raszt kormány az ellenforradalom leverésében, az ország rendjének megszilárdításában kifejtett tevé­kenység elismerésére „Munkás-Pa­raszt Hatalomért” emlékérem alapí­tását határozta el. Az emlékérem alapszabályát a kormány állapítja meg, az emlékér­met a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány adományozza. A „Munkás-Paraszt Hatalomért” emlékérem a Magyar Népköztársa­ság kitüntetései rangsorában a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetések után kö­vetkezik. (MTI) AZ UTÓBBI években egyre töb­bet vitatkoznak azon szülők és pedagógusok, hogy a nevelésnél szükség van-e testi fenyítésre, az úgynevezett atyai pofonokra. A vita mai napig sem zárult le. A vi­tatkozók úgy vélekednek, hogy mé­gis szükség van a nevelő pofonok­ra ... Az a néhány pofon, amelyről most szó van, szintén nevelői szán­dékkal csattant el április 6-án. Ur- bán Misi egy öt és féléves kisfiú kapta a mostohaapjától. Miért? Mert rossz volt! Játék közben el­szakította a nadrágját, s mikor a mostohaapja hívta: — gyere ide Misi — nem ment, hanem elszaladt. Félt, mert bizony „apától” gyakran kikap néha ok nélkül is. Ám a pici lábak hiába szaladtak, az apa utolérte és haragjában a gyermek arcába vágott ököllel, majd teljes erővel ütni kezdte a fejét. A sze­rencsétlen kisgyermek zokogva tűr­te a vad és erőteljes csapásokat, mert mit is tehetett volna mást, minthogy védőn tartotta maga elé kezecskéit. Mint említettem, a kis mostoha gyereknek sokszor van hasonlók­ban része. Ennyire azonban még sohasem verte meg az apja. A gye­rek arca felismerhetetlenné vált, szemét elborította a vér, arca csu­pa zuzódás, véraláfutás volt. Szegény Misi csúnyán nézett ki, de nem mert szólni, hiszen kinek is panaszkodott volna. A történet mégis kiderült, nem maradt titok­ban. A gyerek az udvaron játszott, amikor jött a. körzeti védőnő, Nagy Mária. A védőnő tudott arról, hogy a gyereket elég gyakran verik és számtalanszor figyelmeztette a szü­lőket, s most megdöbbenve nézte a gyereket. A rendőrséghez fordult. Az or­vosszakértő megvizsgálta a gyere­ket és a mostohaapával is beszél­gettek. A MOSTOHAAPA Tóth Imre, 28 éves, a MIK-nél dolgozik, mint kőműves. Négy évvel ezelőtt nő­sült és a felesége első házasságá­ból származó Misi akkor másfél­éves volt. Pajkos, eleven, mint minden fiú, s bizony gyakran megverte. Az apa. egyébként na­gyon ideges, könnyen dühbe jön, ilyenkor a keze is gyorsan jár, de utána megbánja ... ■S mit szól ehhez az édesanya'? A Rosenberg házaspár utca 41. szám alatt egy 2x3 méteres helyi­ségben laknak Tóth Imréék. Ez a helyiség valaha kamra, vagy nyári­konyha lehetett és hat ember szá­mára semmiképpen sem megfele­lő állandó lakásnak. Mert Tóth Imrééknél szapora a gyermekáldás. Az öt és félesztendős Misin kívül a háromesztendős Lajos, a másfél­esztendős Pisti és az egy hónapos Marika zajong, vagy éppen sír. Az asszony 34 esztendős, korán öregedett, valaha szép vonásain fáradtság ül. Az első férje része­ges volt és goromba. Ez a második ez rendes ember, jó is, csak ideges. Nem iszik, a keresetét hazaadja... csak a lakás az nagy gond. Nyá­ron még csak tűrhető, mert a gye­rekek az udvaron vannak, de télen szinte kibírhatatlan... Nem is csoda, ha az ember ideges és per­sze ilyenkor a mérgét a gyerekek­re zúdítja. Az ártatlan, tehetetlen kisgyerekekre, akik nem tehetnek semmiről. Az április 6-i pofonok, illetve ökölcsapások után 9 nappal később láttam a gyereket. Az arcocskáján még mindig kék és zöld foltok ék­telenkednek, a széniéről sem múlt el a véraláfutás. öt azonban ez nem zavarta, vidáman futkározott az udvaron. Az apjától azonban azóta még jobban fél, az pedig még kevésbé nézi jó szemmel a gyere-- két, mint eddig, mert az asszony szavaival élve: meghurcolták miau ta... Kár ezért a kisfiúért, mert így tönkremegy. Egyszer olyan szeren­csétlenül ütik meg, hogy egész éle­tére nyomorék marad ... nincs megfelelő helyen. Igaz, kap enni és ruhája is van, csak éppen sze-> retetet kap keveset, pedig ez néha jobban kell, mint a kenyér. A TÖRTÉNTEK miatt odaadnák a gyereket örökbe is olyan család-1 hoz, ahol jó helyen van. Gondolom van Miskolcon olyan gyermektelen házaspár, aki szívesen faragna em­bert az eleveneszü, mozgékony kisgyerekből és nem mostohája, de édesapja, anyja lenne a gyerek* nek. Aki felkarolja és magához veszi, bizonyára nem bánja meg. Kecskés Rózsa Korszerűsítik a BorsodnácíasJi Lemezgyár liengerüzemét A Borsodnádasdi Lemezgyárban olyan ócska, régi gépekkel dolgoz­nak, hogy szinte hihetetlen a dolgo­zók kiváló termelési eredményei- A gyár műszaki vezetői azonban min­dent elkövetnek, hogy korszerűsítsék a gyárat. Most építették át a hengerde első sorozatát, amely eddig gőzgépmeg­hajtású volt. Az átépítéssel elektro­mos meghajtású lett a sorozat. JMfifrillllllllllllllllllltlllllllllllllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIillllllllilllHIMIIIIIIIIIIimilllMtllllllllllltlllllllllimillllNillllllllimiHIII IIUMUlilllllllllllHIIIIIIIIIIIIIIIliintlHIIIIIIIflHItlimHilllllinilflHIHimniUllMllinUltllllllilHIIHUmitllllilllltlUHIillllllllillHIIIIlUilflilMlllilliHllllllllllllllllllllfllllllllllllHIIIIIIIIIIIIIItllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllltilliltlllllllllllMllltHtlUIIIHMtllHIil HEGYAUA HÍRNEVÉÉRT .......— ...........—zxtl........................................... = = A z t mondják a szakemberek, a bor a legjobb diplomata; semmit sem beszél, mégis «ok mindent elintéz. Ennek ellenére mégis elhanyagoltuk a világszerte elismert bort termő hegyaljai sző­lőkről való gondoskodást, szemet- hunytunk a különböző bormanipulá­ciók felett, amelyek végeredmény­ben lerontották a hegyaljai borok jó hírnevét. Mit kell tennünk, hogy azokat a milliókat, amit eddig ve­szendőbe hagytunk menni, megment­sük. A szőlőtermelés alapfeltétele a termelési biztonság. Még a szántóföl­di termelésnél is nagymértékű át­lageredmény-csökkenés a következ­ménye a földek gazdájának cserél­getése, pedig itt minden évben más­más növény kerül a földbe. Akkor hogyne állna ez fenn a szőlőnél, ahol legalább 30 évre szóló telepí­tést végzünk, amely alkalomkor tíz­ezreket fektetünk be a földbe. Oltványtermelésünk jelenlegi ka­pacitásával nem tudja kielégíteni a termelőszövetkezetek, szakcsoportok és egyéniek részéről jelentkező szük­ségletet. A szerencsi járásban pél­dául ezévben 700.000 db. oltvány ké­szül el a SZÖLFÁ-val történt szer­ződés alapján, a múlt évi 1,500.000- rel szemben. Pedig a telepítési kedv most sokkal nagyobb, mint az elmúlt években bármikor. Ezen a problé­mán a következőképpen lehetne se­gíteni: A tokajhegyaljai állami gazdaság évenként 50 holdat telepít. Az ehhez szükséges oltványt sajátmaga állít­ja elő. Ezzel az ütemmel kb. 3—4 év alatt befejezi telepítési tervét. Nem volna-e célszerűbb 10—15 éves terv kidolgozásával, évi kisebb terület te­lepítése mellett a termelőszövetke­zetek, szakcsoportok és egyéniek oltványellátását is segíteni?! Ez annál is inkább megfontolandó, mivel az állami gazdaság feldolgozó és tároló berendezése és felszerelésének ka­pacitása, valamint ennek növelése nem áll arányban a telepítés ilyen nagyütemü végrehajtásával. T ávolabbi perspektivaként elő kell segítenünk új anyatele­pek létesítését, még pedig több helyen kis anyatelepekkel. Ez­zel nagymértékben lecsökkenthetjük a jégverés pusztítását, az összterü­letre vonatkozóan. A telepítésnél arra kell ügyelnünk, hogy ne vi­gyük le túlságosan ezeket a telepe­ket a lapályos, magas talajvízszintü területekre, hanem olyan helyre te­lepítsünk, ahol esetleg termőszőlővé olthatjuk át. A rekonstrukción belül illetékes szerv a pótlás elsődlegességét álla­pította meg. Ehhez minél több gyö­keres vadra van szükségünk, mert a pótlás leghelyesebb végrehajtási módja ez lenne, szemben a kész olt­vánnyal, amely tudvalévőén nem fejlődik kellőképpen a nagy árnyé­kot adó termőszőlő között. Ezt segí­tette elő a Földművelésügyi Minisz­térium által a napokban lebonyolí­tott 50 filléres gyökeres vad akció is. Elő kell segítenünk a Leskó-féle PVC hüvellyel való zöldoltás ismer­tetését, s alkalmazásának biztosítá­sát. Ezzel a módszerrel sokkal gyor­sabb és biztosabb az oltás, valamint az oltó pamut és gumi alapanyagát is egyéb fontos célokra tudjuk fel­használni. Ezen a téren már örven­detes lépés történt. A MÉSZÖV már 3.5 mázsa PVC gyűrűt rendelt, amely meg is érkezett. Nasy. veszélyt Jeknienek a heg#* aljai szőlők számára a kőbányák. Megengedhetetlen, hogy egyes „fe­kete bányászok” napi 5—600 forin­tot vágnak zsebre, s közben - mérhe­tetlen károkat okoznak. A legérté­kesebb szőlőtalajok mennek tönkre az eszeveszett bányászás miatt. Áll­junk meg egy pillanatra! Azt a kö­vet megtalálhatjuk a másik járás­ban is, de Hegyalja nemcsak hogy az egész megyében, de az egész vi­lágon csak egy van. Több Ielkiisme- rettel kell hozzányúlni ehhez a kér­déshez. Helyes lenne, ha egy szak- bizottság állapítaná meg egyszer s mindenkorra, hogy melyek azok a bányák, amelyek nem veszélyeztetik a szőlőterületeket. Csak ezek kap­janak működési engedélyt, viszont ezek is csak pontosan, félreérthetet­lenül meghatározott területre. K i kellene dolgozni egy egysé­ges telepítési irányelvet. A fajtára vonatkozóan már van döntés. E szerint 70 százalékban Fur­mint, 25 százalékban Hárslevelű és 5 százalékban Sárga Muskotály (Muscat de Lunel) kerül telepítésre. A sorok irányának megállapítására, valamint a sor és tőtávolságra vo­natkozóan is egységes döntésnek kell lennie. Vigyáznunk kell azon­ban nehogy a ló túlsó oldalára es­sünk. Nem volna helyes, ha túlzásba vinnénk a sor- és tőtávolságok mé­reteit. Hegyalja a szőlőtermelés föld­rajzi elterjedése szempontjából elég­gé északra fekszik. S minél észa­kabbra megyünk, annál több tőszám­mal tudunk csak elérni ugyanolyan terméseredményt egy egységnyi te­rületen, mint délen kevesebb tő­számmal. A legnagyobb sor-, illetve tőtávolság 120 cm. lehet. A gép al­kalmazkodjék a szőlőhöz, nem pedig fordítva. Nem engedhető meg, hogy lelki­ismeretlen, oltványtermeléssel Üz­letszerűen foglalkozó egyének Bod- rogszegi határában a mocsaras erdő­ségekben vadon növő, u. n. Tiszai Bipáriát szedjék szaporításhoz. E vadontermő Ripária ugyanis nem kellőképpen beérett, laza szövetű anyagot ad. Az így előállított olt­vány tőkéje néhány éven belül tönk­remegy. Éppen ezért határozott in­tézkedésre van szükség. Vagy meg tudjuk oldani a kiirtását vegyszeres gyomirtás útján, vagy pedig szigorú büntetést kell kiszabnunk szedé­séért. Nagy^ segítséget jelent a rekon­strukció szempontjából a szakcso­portoknak nyújtott állami támoga­tás. Ezek az intézkedések nagymér­tékben elősegítik a. szőlő telepítését mind a saját, mind a nagymérték­ben elhanyagolt állami tartalékterü­leteken. Ha a szakcsoport összefüg­gő területen telepít, az oltványt díj­mentesen, a szőlőkarót pedig 5-8 évre szóló hosszúlejáratú hitelre kapják a szakcsoport tagjai. Ha a telepítés nem egységes területen történik, eb­ben az esetben 50 százalékos áren­gedménnyel jutnak az oltványhoz. A járási és községi tanácsok, vala­mint a földművesszövétkezetek kö­vessenek el mindent, hogy a szak­csoportok alakulására történő tö­rekvéseket elősegítsék, illetve azok létrejöttét kezdeményezzék. H elyes lenne feleleveníteni és új alapokra helyezni a szőlős­gazdák régi kívánságát, a hegyközségeket. Ezzel a lépéssel sok bajnak vehetnénk elejét. Egyszer s mindenkorra megszűnne az utóbbi években nagymértékben elharapód­zott tőke- és karólopás, rendbehoz­hatnánk az elhanyagolt, vízmosások által veszélyeztetett dülőutakat. Eb­ben a kérdésben felsőbb szervek döntését várjuk. Nagyon üdvös volna, ha az erdő- gazdaságok megszívlelnék a szőlős­gazdák kérését, hogy az erdője bői ne méteres tűzifa, hanem 2 m-es szer­faként termelnék ki a fát, hogy al­kalmas lenne karó készítésére. Eh­hez nem kellene nagy befektetés* csak egy egyszerű, bürokrácia­mentes intézkedés. A karónakvalóí fel lehet használni tüzelésre, de a méteres tűzifát karónak már nem, A szerencsi járásban az ezévi karó­szükséglet kb. 530.000 darab, a TÜ- ZÉP eddig biztosított 70.000 darabot* saját erőből 30 ezret állítottak elő a gazdák. 430.000 darab tehát a hiány. Ebből is láthatjuk, mennyire szük­ség volna erre az intézkedésre. Végezetül, de nem utolsó sorban nagyon helyes volt a megyei tanács vb. határozata, hogy építeni kellene egy hegyaljai szőlőkaró impregná- lót. Akkor nem volna szükség arra* hogy a hegyaljai erdőkben kiter­melt karót az ország más részeibe szállítsák impregnálásra, s utána vissza, mert ez nagyon megdrágítja a karó árát. Az illetékesek sürgős intézkedéseit várjuk ebben az ügy­ben. V an tehát lehetőség, hogy újból felelevenítsük, s tovább fej­lesszük a híres hegyaljai sző- lőkulturát. Megéri a lelkes fárado­zást, mert milliókat nyer rajta a népgazdaság, s maga a szőlő is meg­kapja azt a megbecsülést, amelyben már elég régen volt része. Csak egyet ne tévesszünk szem elől: nem má­ról-holnapra fogjuk elérni a kívánt eredményeket. Ne legyünk türelmet­lenek, mert különben mindent elron­tunk. Vegyük mindig figyelembe a szőlő természetét, biológiáját, vala­mint jelentőségét a népgazdaság ágain belül, s ennek ismeretében nyúljunk az egyes problémák meg­oldásához. Ha szép terveink meg­valósulnak, melyek csak népünk ügyét szolgálják, akkor leülhetünk £gy kis tokaji aszú mellé, s megihat- juk az áldomást. Kőszegi % ászló zzMÉsseíL fá&kmfík

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents