Észak-Magyarország, 1957. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

A lenini tanítások útján...

I enin [koráinak nemzetközi életét szinte egyedülálló alapossággal ismerte. Lenininél nem csupán arról van szó, hogy figyelemmel kísérte a nemzetközi élet eseményeit, ő ezen tukn-enve, tudományosan elemezve ismerte az események valódi mozgató rúgóit. Érmeik az alapos ismeretnek a birtokában dolgozta ki az imperializmusról szóló lenini elméletet, amelyben alkotó módon továbbfejlesztette a marxizmust. Marx a »Tőkében« a kapitalizmus elemzését adja. Lenin kimerítő, marxista elemzését adta az imperializmus minden oldalának, mint a kapitalizmus fejlődése legfelsőbb, s egyszersmind utolsó szakaszának. Feltárta az imperializmus fekélyeit és elkerülhetetlen pusztulásának feltételeit, hogy aiz »imperializmus halódó kapitaliz- mus«, hogy »az imperializmus a proletár forradalom előestéje«. .enin kifejti müvében, hogy »az imperializmus a kapitalizmusnak az a fejlődési foka, ahol kialakult a monopóliumok és a finánctőke uralma, nagyjelentőségű lett a tőkekivitel, megkezdődött a világ felosztása a nemzetközi trösztök között és befejeződött az egész föld területének felosztása a leghatalmasabb kapitalista országok között.-« Lenin a nemzetközi munkásmozgalom vezéralakja volt, nem elszigetelten vezette az orosz proletariátus harcát, hanem mint alkotó részét a nemzetközi munkásmozgalomnak. Lenin leleplezte Kautsky antimarxista »ultra imperializmus« elméletét, amely elmélet azt állította, hogy az imperializmus idején a kapitalista államok békésen megegyezhetnek egymással, ami elhárítja a háborúkat és lerakja a szervezett világgazdaság alapjait. Leleplezte Kautsky hazugságait, aki azt állította, hogy a nemzetközi kar telek békéhez vezetnék a népek között. Lenin kimutatta, hogy az imperializmus korszakában a kapitalizmus összes ellentmondásai a legvégső fokig kiéleződnek.

Lenin felfedezte a kapitalizmus politikai és gazdasági fejlődésének egyenetlenségéről szóló törvényt, amelynek következtében fokozódik az imperialista ragadozók közötti . elkeseredett harc a piacokért, a tőke j kivitelért, a gyarmatokért, a nyers- : anyag-forrásokért, ami elkerülhetet- i lenül maga után vonja a meg-meg- i ismétlődő imperialista háborúkat a i világ felosztásáért. Az imperialista i háborúk gyöngítik az imperializmus í erejét.

írnek az elemzésnek alapján j keletkezett Lenin ismert tétele | 'arról, hogy az imperializinus körül- ; menyei között a szocializmus győ- ; zelme egyes, egymásukban vett ka- \ pitalista országban is lehetséges. Le- ; min ezt a célt ki is tűzte Oroszor- i ezághan. Szerinte ennek fel nem is- ■ mérésé tétlenségre kárhoztatná a/. [

egyes országok proletariátusát. Sprinte ott fog győzni a proletárforra- dalom, ahol a leggyengébb az imperializmus láncszeme és ez a cári Oroszország volt. Sikerre is vitték a forradalmat Lenin zseniális előrelátása alapján. Az ő ismeretei alapján a belső erők mellett számításba vették az imperialisták közötti ellentétet, hogy az imperialisták egymás elleni harcukkal voltak elfoglalva és ezt jól kihasználta a fiatal sz< vjet hatalom, hogy megerősítse belső hadállásait. A lenini útmutatások alapján működő szovjet külpolitika igyekezett is kihasználni az imperialisták ellentételt. Lenin jól látta, hogy a fjptal - ov.ri állam helyzete nem tekinthető teljesen sziláidnak, amíg háborúban áll Németországgal. Lenin ebből kiindulva és a népek érdekeit szem előtt tartva, az októberi forradalom győzelmének első napjától kezdve harcot folytatóit a békéért. A szovjet hatalom első dekrétumai közé tartozott a békéről szóló tétel, amelyben ajánlatot tettek az összes hadviselő népeknek és kormányaiknak azonnali tárgyalások megkezdésére, az igazságos, demokratikus békéről. Ez a hadviselő államok népei körében igen erős visszhangra talált. De a szövetségesek, Anglia és Franciaország nem fogadták el a szovjet kormány javaslatát, ennélfogva 'a szovjet kormány elhatározta, hogy tárgyalásokba bocsátkozik Németországgal és Ausztriával, akikkel aztán hosszas huza-vona után és nagy áldozatok árán sikerült is megegyezni és fegyverszünetet kötni. Lenin látta, hogy a béke létkérdése a fiatal szovjet államnak. Lenin volt az, aki a két rendszer létéből kiindulva, kezdettől fogva tudta, hogy meg van a lehetősége a népek békés együttélésének, lehetségesnek és szükségesnek tartotta, hogy a szocialista és kapitalista rendszer békésen együtt éljen. Lenin mondotta ezzel kapcsolatosan: kivívtuk magunknak azokat a feltételeket. amelyek lehetővé teszik,

hogy fennmaradhassunk a tőkés ha- | talmak mellett, amelyek most kény- | telenek kereskedelmi kapcsolatokra | lépni velünk. y

A bélvés egymásmellett-élés lenini |

** politikája alapját képezi a| szovjet hatalom. Ez az alapja a népi §f demokráciák külpolitikájának is. Ez | az a politika, amely sorra csapás! | mért az imperialisták agresszív tér- | veire. a

Lenin volt az a nagy nemzetköz i politikus, aki rámutatott a nemzet-1 közi és gyarmati kérdés helyes ér-1 lék e lésén ek nagy fontosságára, a =

proletariátus harca szempontjából, j A nemzeti és gyarmati kérdést ősz-1 szekapcsolta az imperializmus meg-1 döntésének kérdésével. A nemzet: j és gyarmati kérdést a nemzetközi |. proletárforradalom általános kérdései alkatrészének nyilvánítottá. 1

=

Amint látjuk, a szovjet állam léte | óriási hatást gyakorolt a nemzeti | gyarmati felszabadító mozgalmakra | melyeknek az erkölcsi segítségen túl | jelentős gyakorlati segítséget is| nyújtott. Úgyszintén a szovjet ha-1 tatom is erőt merített a gyarmati | felszabadító mozgalmakból. |

A történelem a lenini tanítások | alaposságát igazolja. Az ő útmutató-1 sai alapján működő szovjet külpo-1 litiika bebizonyította fölényét a má-1 sodik világháború folyamán is, j amelyből a szovjet nép győztesen g került ki és egy egész sor államot = köztük hazánkat is — a szocializ-1 mus útjára segített. y

Ma a lenini elvektől vezéréit szov-j jet külpolitika a világ békferohiek | zászlóvivője és egyben, biztosítéka. | így teljesedett be Lenin éleslátása | amely a világ népeinek nagy elisme-1 rését kivívta. Nincs messze az az | idő, amikor az egész világon gyű -1 zelemre viszik a szocializmus ügyét, |

KOVÁCS KÁLMÁN 1

EMLÉKE SZENT

THEODORE DREISER, a híres amerikai író írta:

Lenin mái- sok évvel ezelőtt, hogy megvalósultak álmai az új társadalmi rendről, mélyrehatóan, tanulmányozta a jövő feladatainak nehézségeit, sokoldalúságát. S amikor a fennálló társadalmi rendszer megbukott, Lenin bátran kezébe vette a nagy orosz forradalom irányítását s országát szovjet rendszer alapján alakította át;

Ritkán adódik alkalom, hogy az ember megélje eszményeinek megvalósulását, s az se gyakran, hogy megvalósulásuk idején képes legyen ideáljaiért harcolni. Lenin egész életét feláldozta eszményeiért. Ö megélte azt az időt, amikor az új rendszer megszilárdult s ezzel koronázta lángoló harcának győzelmét. Emléke nemcsak szent, hanem i>é Idám utaló a világ számára.

— MENJÜNK ODA! Ugye odamegyülik? A leány megfogta a fiú kezét, választ sem várt, csak húzta maga után.

Egy emelkedőn, ritkuló nyárfaerdő közepén karéliai faház állt fenyőfákból ácsolva, üveges verendával. A leány már fáradt volt. A félnapra tervezett kirándulásból egésznapos lett. Elfeledkezve időről, fáradtságról egyre messzebb kalandoztak a nyirjesekben. Ugráltak zsombékról- zsombékra, ebédeltek örökzöld fenyők alatt, parányi tó partján. Most esteledik. Az est- harmat letelepedett a rétre, gyöngyei súlya alatt elálmosodtak a fűszálak, lehajtották fejecskéiket..

— Megpihenünk egy csöppet — tervezgetett a leány. — Megkérdezzük a legrövidebb utat a városba.

— Ne kérdezzünk semmit, az utat én is tudom, bizonykodott a fiú, de érezte, hogy a leány egyre inkább ránehezedik a karjára. Határozó lián kilépett a ház felé.

Hí

íj. A VIHAR dühöngött, korán lefeküdtünk. Ketten éltünk itt apámmal. A kemencében lobogott a tűz. Hirtelen kopogást hallottunk. Alacsony, hó- valborított ember lépett a szobába.

— Finnországba igyekszem, a jégen át

— így kezdte. Barátságosan mosolygott. Beinvitáltuk. Apám azt mondta később, hogy mikor az idegen T ~lépett rögtön látta róla, hogy rendkívüli ember lehet. PexUg nem. úgy viselkedett. Lerázta magáról a havat, a tűz fölé tartotta elgémberedett kezeit.

— Feküdj vissza pa- pása — fordult apámhoz, amint látta, hogy tanácstalanul álldogál,

— megpihenek egy csöppet és tovább megyek. Szeretnék még

r In t IN U

az ejjel kijutni az öböl jegére.

— Bajosan — szólt apám. Még nappal is félnapi járás. Az erdőn keresztül közelebb, de akkor jól kell ismerni a járást.

— Nyugodj meg atyuslía, majd csak eljutok, — mondta és lehúzta. átnedvesedett csizmáit, felrakta a kemencére száradni. Ő maga a tűz elé ült egy fahasábra.

Apám eközben teát készített. Bögrében átnyújtotta az idegennek és visszafeküdt a dikó- ra. Rajtam nem fogott az álom, izgatott az idegen, ő csak ült és nézett a tűzbe.

— Alszol atyuska, — fordult később apámhoz.

—- Nem — mondta apám. — Azon elmélkedem, ki lehetsz és mit vétettél, hogy útnak indulsz ilyen ítéletidőben? Megöltél valakit?

Az idegen elmosolyodott a tűz fényében.

— Amiál is rosszabb,

— mondta és hozzátette: — szegényen éltek atyuska.

— Élünk, ahogy

élünk, — felelte büszkén apám.

Én az idegennek adtam igazat, hiszen

csak egy kecskénk

volt, az is féltögyéből adott tejet.

— PEDIG másképpen is élhetnétek, ügye atyuska?

— Élhetnénk, csak észt és tehetséget nem adott hozzá az isten.

— És a cárnak a gazdagsághoz adott? — ellenkezett az idegen.

— Annak ugyan nem

— ismerte el a vereséget apám.

Nekem egyre jobban tetszett az idegen. Arcát szinte nekifeszítette a tűznek, kutatta a mélyen kibontakozó árnyakat, fantasztikus lényeket. Homloka mozdulatlan volt, csak ujjat rezdültek néha a tűz felé. Mintha igazgatni próbálta volna a lángok munkáját.

Egy óra sem telhetett el, készülődni kézt dett. Elbúcsúzott tőlünk. Kilépett a havas éjszakába. Léptei elhaltak.

Kis idő múlva elnyújtott farkasordításra riadtunk.

— Hallod, éhesek a bitangok — szólt apám.

— Oh, ha eltéved? — tettem fel a kérdést.

— Nem hiszem, — mondta apám. — Alá-* pos embernek látszik. Azért csak nem nyugodott. Leszállt a dikóról, felöltözött, kézbevette a baltáját és kiment. Hallottam, amint hosz- szú léptekkel elindult az idegen nyomán. Reggelre tért haza. Holtfáradtan, egy far- kasbőrrel a nyakán.

— Átjutott — csak ennyit mondott.

Egy év múlva ismertem rá az újság- ban ... — fejezte be elbeszélését az öreg kerülő.

A leány odalépett tn falon függő képhez. Leakasztotta. Sárgára vénült újságpapír volt az üveg alatt. Egészen közelről felismerte rajta Lenint, aki zseb- redugolt kézzel sétált a Szmolnij udvar ó.rt. A kép kerete fenyőtobozokból készült. A csontkeményre száradt pikkelyeken nem ha-< gyott nyomot az idő foga.

;. HAJNALI harmaton indultak útnak a fiatalok.

— Csak menjetek egyenesen. A fenyvesen túl már meglátjátok a vasútat, — búcsúztatta őket a kerülő.

A leány vidáman előreszaladt. A fiú gondolkodva lépkedett. Egyik laposban széles tocsogó állta útjukat. A fiú ölé bekapta a leányt és biztos léptekkel átvitte a sekély vizen. Amint szárazra értek a. leány jutalmul meghúzta a fülét, szá- joncsókolta és szőkéit- ve, kacagva elfutott.

ALEXA FERENC

f

J>zivÍnek erejevel...

gy ember megszületik felnő, dolgozik, szerep harcol... egyszóval él Egy ember a milliárdokra felszaporodott emberiségből meghal. Ez a természet örök rendje. Gyásszal, könnyel adózunk neki, aztán lassan elöntenek bennünket a mindennapok gondjai. Néha még emlegetjük, eszünkbe jutnak a szokásai, intelmei és olyankor ismét fáj, hogy nincs köztünk. Már természetesen akkor, ha az illető jó ismerősünk, barátunk, vagy hozzátartozónk volt. De az évek elmossák a sírhalmokat, és lassan feledésbe merülnek ők is, hiszen* elsősorban a való társadalomban kell élnünk, és a köröttünk zajló eseményekben saját magunknak kell ítélnünk ahhoz, hogy valamit alkossunk.

Így van ez általában... S így van ez rendjén.

Mégis most, amikor egy születést ünnepiünk, egy ember születését, aki 33 éve nincs az élők sorában, — pedig annyira kellene közénk, annyira áhítjuk bölcs szavát, mint talán soha — rendkívüli gondolatok kavarognak bennünk. Szinte nem is tudjuk őket kifejezni. Ridegnek és semmitmondónak tűnik a szó, nehéz a toll, fájó a szív.

Harminchárom éve halott az, aki ma 87 éves lehetne, akiért milliók szívesen odaadták volna életüket, ha azáltal feltámadhatott volna.

e csodák nincsenek. A XX. század fiai és leányai, akik a tudomány emlőin nevelkedtek és nevelkednek, nem hisznek a csodákban, mégis várták és várják ma is, hogy az történik, ami még soha talán, hogy Lenin, aki 33 éve halott, itt éljen köztünk, itt járjon velünk együtt, s néha el is hiszik a lehetetlent, hogy Lenin feltámadt.

De egyáltalán meghalt-e? Hiszen a hónapok, évek igazolják, hogy előre gondoskodott rólunk, hogy formálja a messzi évek távlatából is felnövekvő ifjúságunkat, és erőt ad az öregeknek, akik nevével kezdték meg a harcot, akik tudják, hogy ez a harc győzelmesen fog befejeződni.

Lenin városában, a ma már legendáshírű Leningrad- ban, ahol az évszázadokat a történelem szőtte át, néha úgy tűnt nekem is, a kis Magyarországról odakerült egyetemista leánynak, hogy a felkelő nap sugaraiban kirajzolódó aranykupolás templomok csúcsain, piroszászlóerdős gyárak kéményei alatt, a sebesen száguldó gépkocsik között látom Öt.

Velem szemben jön az utcán, mosolyogva néz rám, s megszorítja a kezemet.

— Csak így tovább ...

S én elmondom neki, fürödve az Örömben és remegő hangon a meghatottságtól, mennyire magunkénak érezzük mi is, ezen a tenyérnyi földdarabon, mennyire sokat jelent számunkra is az ő jövőbe mutató bölcs tana. Hiszen nekünk is ő adQtt lehetőséget az élethez. Apáinknak, a munkások- éaie, akii» a gyávák métám ökölbeszorított kézzel, éhbérért

dolgoztak, parasztjainknak, akiket évszázadok gyűrtek, for-, máltak, mégsem tudták elvenni tőlük a föld szeretetét, azét a földét, amely sohasem volt az övéké, pedig nekik volt csak jussuk hozzá. S nekünk, fiataloknak, akik láttuk szüléink szomorú életét, magunkban viseltük a kor minden fekélyét, és szerettük volna magunkról levakarni.

kkor ott, Leningrádban olyan egyszerűnek tűnt minden. Hiszen Leninhez vezetett az összes út. Mellettünk Kirov elvtárs múzeuma, amelyiknek erkélyéről milliós tömegekhez beszélt Lenin, felgyújtva minden porcikájukban a forradalmi lángot.

A Finn pályaudvaron — alig néhány percnyi járás a diákszállónktól, — ott áll Lenin életnagyságú szobra. A híres áprilisi tézisek, amelyek világosságot hoztak, megnyitották az emberek szemét, és újabb harcra buzdították a petrográdi munkástömegeket, itt hangzottak el Lenin ajkáról egy hideg, szeles tavaszi napon, amikor még a bolsevik párt intézőbizottságának tagjai sem tudták rajta, kívül, hogyan kell állást foglalni az ideiglenes kormánnyal és az imperialista háborúval kapcsolatban.

A Szmolnij, a forradalom fellegvára, ahol a szoba még ma is ugyanúgy őrzi Lenin szellemét, egyszerűségét, szerénységét, mint amikor itt tevékenykedett e lázas gijorsa- sággal formálódó új világ megszületésénél.

De az emberekben is megtaláltam azt, amit bizony itthon még keresgélni kell és keresve is csak ritkán akad rá az ember. Megtaláltam a forradalmi láng gyújtotta tüzet az ifjúság szívében, akikkel együtt tanultam, azon az egyetemen, ahol Kazán után Vladimir lljics Lenin folytatta tanulmányait a jogi fakultáson.

A Lenin-sarkok a gyárak klubtermében, ahol a legder- mesztőbb télben is színes virágok illatoznak, mint azok az ifjú és soha nem lankadó szívek, amelyek kitárulnak hívó szavára és ma is az ő általa megkezdett úton haladnak tovább.

inden kicsiny rög a háború ostromát, a 900 napos fasiszta blokádot kiállt városban Lenin nevéhez fűződik. Az orosz emberek ezrei nem engedték, hogy Lenin városa az ellenség kezére jusson. Az ő szellemében harcoltak a munkások, ugyanúgy, mint ahogy ő munkálkodott és tervezgetett a jobb világról, amelyet ő alapozott meg. És ezt a világot ma már az emberiség milliói vágynak magukénak mondani, és harcolnak érte a földkerekség minden részén, _____________

P

edig a szennyes burzsoá sajtó a propaganda minden lehetőségét felhasználva szította ellene a világ minden sarkán a gyűlöletei, a rágalmak hadával támadva a múlt átkait nyögő, de rendületlen szit lárdsággal álló Szovjet-Orosz- országot. Hogy szórták a magvát a Lcnin-gyűlöletnek a nagyhatalmak, akiknek a gúnyos mosoly egyre inkább arcukra fagyott, látván az erőfeszítések után elért eredményeket!

Anasztázia Fjodorovna Arsenyikova, Jurij évfolyamtársam édesanyja esténkint teázgatás alatt mennyit tudott erről az időről mesélni nekünk! Akkoriban ő Lenin mellett dolgozott. Nap mint nap külföldi táviratok, újságok, levelek halmai feküdtek lljics íróasztalán. S mindenre jutott ideje...

Fogadta a nagyhatalmak küldötteit és mikor elmentek, vidáman mosolygott:

— Ma még így, de nézze meg holnap Anasztázia Fjodorovna. Nézze meg holnap, mi lesz itt? Mennyire másképpen lesz minden. Mert változik a világ, jönnek ők még hozzánk és mi majd fogadjuk őket, úgy, ahogy az egy erős hatalomhoz illik. Mert erősek leszünk ... Nagyon erősek ...

gy elmélkedett Vladimir lljics és mikor az őszhaju kis szemüveges asszony könnyekkel öntözőit szavait hallgattuk, úgy tűnt, hogy ott van köztünk, bátorítva mosolyog ránk. __

A razlivi halászkunyhóban találkoztam ismét vele. A szélkorbácsolta tó, mintha mesélt volna. Beszédesebben, szebben az ott elhelyezett kis múzeumnál, amelyben itt írt munkáit örökítették meg.

A fantázia szabadon száguldott és magam elé képzeltem a magányosságban élő Embert, aki ott is dolgozott fáradhatatlanul és kitartóan, a munkások igaz ügyéért, óh, a képzelet nagyon messze tudja az embert ragadni!

Nem is hiszem, hiába lengtek a komor feketével sze* gélyezett zászlók a házak ormain január 21-én. Hiába bénult meg 5 percre a hatalmas földön az élet. Hiába vibrált az emberek jülében a sdkratáviró vercegése, hiába gomolyogtak a hófellegek és mint megfagyott égi könnycseppeki hiába hullott a sűrű, puha hó.

Nem hiszem, hogy meghalt, em csoda folytán él, lélegzőik, jár velünk örömünk-* ben, bánatunkban, hanem szívének erejével, amely világrészeket fogott össze egy életre és eszméjének csodálatos nagysága által, amelyhez foghatót a világtörténet lembe nem jegyzett be senki.

Itt van szívünkben, munkánkban, mindennapos gond* jainkban. Segít, tanít, nevel, hogyan kell élnünk, Karom* nunk, hogy ügyünket a végső győzelemre vigjfSn.

IJRBÁN NAGY ROZÁLlM