Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-02 / 51. szám
Szamba*, WTt, mixel*» 2. ÉSZAKMAGTARORSZÁG 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése Tegnapi számunkban közöltük a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága ülésének első részét, mai számunkban közöljük a befejező részt. IV. A gazdasági munka területén A magyar népnek, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbénult termelőmunka megindítása és a gazdasági éléi: helyreállítása. A termelőmunkában a bányász elvtársak haladnak az élen. A széntermelés lendületes emelkedése, a napi 60.000 tonnás termelési szint elérése a gazdasági élet vér- kermgése megindításának legfőbb előfeltételét teremtette meg. A szén- termelés emelkedése nyomán megindult a normális termelés mind a nehéz-, mind a könnyűiparban, rv mezőgazdasági termelés a dolgozó parasztság szorgalmas munkája eredményeként nagyobb törést nem is szenvedett. A vasút, valamint a közlekedés és szállítás más területén a személy- és* teherforgalom helyreállt és állandóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli események ellenére mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek szánvonalát. Az állami bolti kiskereskedelem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 százalékkal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biztosításában saját erőfeszítéseink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Különösen a szovjet nép a gazdasági segítségnyújtás terén ds igen nagy részt vállalt magára. Február 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s további 200 millió forint értékű segítség szállítása indult mag hazánkba. Még a térítés nélküli segítségnyújtásnál is nagyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 390 millió dollár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizában nyújtott hitelsegítsége. Népünk munkája és a szocialista országoknak a proletárintemacioiná- lizjnus szellemiében nyújtott testvéri segítsége, együttesen hozzásegített bennünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát biztosítsuk, s a nagyobb arányú munkanélküliséget elkerü 1- Jjük. A Központi Bizottság megállapítja, hogy az Intéző Bizottság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- éa kormány intézk edés ele az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vonalán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakorlati élet igazolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a korábban is súlyos tehernek érzett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelentkeznek. Az ipar termelési költségei az ellen- forra-dalom előtti időkhöz képest, részben az indokolt béremelések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés indokolatlan felszámolása, a teljesítmények csökkenése és a teljesítőképesség rossz kihasználása következtében nagy mértélv ben emelkedtek. így az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult állami fegyelem következtében csökkent a lakosság adófizetése is. -Ezeket a hiányosságokat sürgősen !fci kell küszöbölnünk ahhoz, hogy a baráti országok nagyszabású segítségét ésszerűen felhasználva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, a költségvetés egyensúlyát és a külkereskedelem egyensúlyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetleges pénzromlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen feltétele tannak, hogy teljes erővel hozzájárulhassunk népgazdaságunk termelési szerkezetének átalakításához, a gazdasági vezetés decentralizálásálhoz, megjavításához, valamint a leghala- dottabb ipari országokkal szemben fennálló technikai elmaradottságunk felszámolásához és ezzel biztos alapot teremtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörülményeinek további következetes javítása számára. Gazdasági téren a kommunisták és 'fölött a kommunista vezetők fő íel- .VÄai ma a következők: í. A szocialista bérezés elvének felyes alkalmazásával, a teljesítmény 'gfélkül Wrrténő bérkifizetések, megbüntetésével, a munkafegyelem ‘megszilárdításával és a termelés ész- ymrü megszervezésével biztosítani kell a munka termelékeny ségének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell állítani az adófegyelmet, biztosítani kell a lakosság adóinak pontos befizetését. 3. A szociálisig tervgazdaság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentralizálását a vállalatok, állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek Önálló gazdasági vezetésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a termelőüzemekben egyrészről az igazgatók, főmérnökök, főagronómusok, főkönyvelők útján a központi irányítást, másrészről biztosítani kell a munkás- tanácsoknak ezt kiegészítő szerepét az üzemek igazgatásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes arányok kialakítását biztosító új — 1958. január elejével kézdödő — hároméves terv kidolgozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fejlesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztés) hosszabb időre (10—15 év) szóló távlati terveket is kell készíteni. 5. A mezőgazdasági termelés fejlesztése s egyben a közellátás zavartalansága céljából ki kell dolgozni az állami szabadf elvásárlás és a szerződéses termelés megfelelő fejlesztését. A mezőgazdasági árrendszernek a közérdek figyelembevételével serkentenie kell a termelési kedvet. 6. A mezőgazdasági termelés általános és főleg szocialista irányú fejlesztése elősegítésére párt- és állami szerveink nyújtsanak kellő támogatást az állami gazdaságok dolgozóinak, valamint a termelőszövetkezeteknek, hogy gazdaságaikat fejleszthessék és gazdaságossá tehessék. 7. A mezőgazdaság helyes irányú fejlesztését egy mielőbb elkészítendő mezőgazdasági program kidolgozásával is biztosítani kell. 8. A Központi Bizottság helyesli a kormány eddigi bérügyi intézkedéseit, a bányászok és ipari munkások bérének emelését és szükségesnek tart já a dolgozók számos további Izategóriájának, s elsősorban a műszaki értelmiségiek és a pedagógusok kereseti viszonyainak rendezését. A bérügyi intézkedések mértékének és időpontjának megállapításánál azonban mindig mérlegelni kell a bérből és fizetésből élők legfőbb gazdasági érdekének, a forint értékállandóságának védelmét. V. A lömcgszervczeti munka területén Az új viszonyok között a tömeg- szervezetekben végzendő munka — a párt tömegkapcsolatai szempontjából — visszanyerte azt a nagy fontosságát, n>zlyet Lenin tulajdonított neki. A párt ágiétszámának a munkásosztály tömegedhez viszonyított rendellenes magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége annak, hogy a pártnak az általános célkitűzéseiért folytatott harcát — a pártszervezetek közvetlen munkáján kívül — kiegészítsük a különböző tömegszervezeteken keresztül a tö megekkel kiépített sokoldalú új kapcsolatokkal. Külön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pártunk — szakítva a rossz, adminisztra tív és bürokratikus vezetési módsze' rekkel — most alakítja ki a tömeg szervezetekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai vezetésnek azokat az új formáit, amelyek a párt be folyásának érvényesítése mellett biztosítják a tömegszervezeíek működésének Önállóságát is. A Központi Bizottság decemberi ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jóllehet néhány fontos feladat megoldása még hátra van. Melyek ezek a feladatok? 1. A munkásosztály politikai erődjeiben, az üzemekben, bányákban és állami gazdaságokban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünkre gyökeresen megváltozóid. Minden fontos helyen megalakult, működik és fejlődik a pártszei'vezet. A munkásosztály régi, hagyományos érdekképviselete: a szakszervezet is újjászerveződött és megkezdte rendes tevékenységét. A munkástanácsok többsége is fokozatosan megtalálja a törvényes rendeletekben előírt hasznos tevékenységének körét és formáit. Most fontos feladat, hogy a kommunisták politikai irányításával mindenütt kialakuljon a párt- szervezet, a szakszervezet és a munkástanács egymást szervesen kiegészítő, önálló és ugyanálckor összefüggő munkája. 2. A szakszervezetekkel kapcsolatban ma a legfontosabb feladat az, hogy a munkásosztály e régi szervezeteit — rendeltetésszerű feladatuk, a dolgozók érdekvédelmének jó ellátásán keresztül — a munkáshatalom szilárd támaszává tegyük. Pártunk politikájának fontos elvi alapja a munkásosztály politikai egysége. Ennek tudatában szembe kell néznünk bizonyos — az ellenforradalmi hullám üledékeként visszamaradt — kedvezőtlen jelenségekkel és le kell küzdenünk azokat. Arról van szó, hogy egyes szakszervezetek központjaiban is, több helyi szakszervezeti csoportban is a munkásosztály egységével szembenálló, azt bomlasztó jobboldali szociáldemokrata törekvések érvényesülnek, melyeket külföldi imperialista körök is szítanak. Ezek leleplezése és elszigetelése egyik legfontosabb feladatunk. 3. A munkástanácsokkal kapcsolatban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat, hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellenséges politikai befolyás maradványait is megszüntessük. Másrészről viszont küzdeni kell a munkástanácsokkal szemben egyes helyeken még megnyilvánuló szektás elzárkózás helytelen politikája ellen is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkástanácsok hatásos és erős fegyverré válhatnak, ha működésüket a magyar viszonyoknak megfelelően fejlesztjük ki, segítséget nyújthatnak az üzemigazgatás bürokratikus vonásainak leküzdésében, a gazdaságosság és a termelés színvonalának javításában, az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésében és mindezeken keresztül a dolgozók életszínvonalának reális emelésében. A termelés kettős irányításának elkerülése érdekében meg kell találni a módját annak, hogy a párt- szervezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapvetőbb kérdésével foglalkozzanak, a termelés részkérdéseinek ellenőrzése pedig közvetve, a munkástanácsokon keresztül valósuljon meg. 4. A nők közötti politilcai munlza általános követelménye továbbra is az, hogy hazánk öntudatos dolgozó asszonyai és leányai a társadalmi és állami élet minden felületén, így a púidban és a szakszervezetekben, az állami és más funkciókban is megfelelő mértékben képviselve legyenek s aktív szerepet játsszanak. A nők között külön politikai munka ma az újonnan szervezett Országos Nőbizottság irányításával folyik. Hetek óta megjelenik a »■Nők Lapja« is. A Központi Bizottság szükséges nek tartja, hogy politikai jellegű, ugyanakkor a dolgozó nők különle ges kérdéseit is napirenden tartó nő mozgalmi szervezet alakuljon. E szervezet működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irá nyúló elgondolásokat sürgősen ki kell dolgozni. 5. A párt politikai munkájának egyik központi kérdése ma és a jövő ben méginkább az ifjúság erkölcsipolitikai nevelésének és általában az ifjúság jelenéről és jövőjéről való gondoskodás kérdése. Az ellenforradalom csak önmagát ámítja és csapja be, amikor azt állítja, hogy a magyar ifjúság nagy része az ő oldalán áll, vagy állt. Az azonban kétségtelen, hogy az ifjúság soraiban nagymértékben rombolt az eszmei zavar, a iiacionaHzmus és más burzsoá nézetek. A magyar ifjúság via működő úgynevezett réteg- szervezetei (Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, EPOSZ, MEFESZ, Diák- szövetség) élén az ifjúság legjobbjai eredményes munkát végeztek eddig is azért, hogy az ifjúság egy részénél érvényesült ellenforradalmi befolyást leküzdjék. Ez a munka azonban még nem fejeződött be, ezt még továbbra is folytatni leéli. A párt Központi Bizottságának az a nézete, hogy az új, marxista—leninista világnézeti kommunista nemzedék nevelése érdekében, továbbá azért, hogy a rétegszervezetekre tagolódott ifjúsági mozgalomnak átfogó politikai irányító szerve is legyen, szükséges létrehozni egy kommunista ifjúsági szövetséget. E feladat megoldását a magyar kommunista mozgalom nagy kérdéseként kell tekinteni és megfelelő előkészítés után a Központi Bizottság e kérdés megvitatására összehívott ülésén kall megtárgyalni. 6. A Központi Bizottság helyesli és teljes mértékben támogatja az Intéző Bizottság által elfoglalt, és a pedagógusok február 18-i országos megbeszélésén is elfogadott álláspontot, hogy a magyar úttörőmozgalmat újjá kell szervezni. Az ifjúság ej szervezeténél á jövőben építeni kell az úttörőmozgalom nemes és kedves hagyományaira, s a múlt gyakorlatából feltétlenül ki kell küszöbölni a formális és felesleges, nemegyszer egyenesen káros vonásokat. Az úttörőmozgalom a jövőben ne legyen sem napi politikával foglalkozó szervezet, sem pedig a gyermek szabadidejét teljesen igénybevevő második iskolai elfoglaltság. Az úttörőmozgalom segítsen felébreszteni a gyermeki lélekben azokat a nemes és szép érzéseket és hajlamokat, amelyek a szocialista emberiesség szellemében formálják életüket, s a társadalomhoz való viszonyukat. Nyújtson a gyermekeknek gondolkodásukat és jellemüket fejlesztő kultúrált szórakozást és játékot, olyan vonzó és megnyerő formában, hogy az úttöiőmozgalom a szülői és iskolai nevelés szerencsés kiegészítője és továbbfejlesztője lehessen. Ehhez természetesen elengedhetetlenül szükség van a pedagógusok és szülők közreműködésére és szerelő támogatására. 7. A különböző tömegszervezetek hivatottak a dolgozók és az egész lakosság sokoldalú igényeinek kielégítésére, s így társadalmi funkciójuk a népi demokrácia rendszerében igen jelentős. A kommunisták társadalmi tevékenységének fontos része a különböző tömegszsrvezetekben végzendő munka. A Központi Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy a tömegek bizalmából vállaljanak munkát és funkciót e szervezetekben. A tömeg szervezetekben tevékenykedő kommunisták munkájának szervezettebbé tevése, megfelelő fejlesztése és irányítása érdekében az illetékes pártvezsiőségek irányításával hozzák létre az MSZMP párt- csoportjait. VI. A párt nemzetközi kapcsolatai Pártunk, kormányunk, munkásosztályunk és népünk harcát a magyar szocialista forradalom és a nemzeti függetlenség megvédésének ügyéért, teljes erővel támogatja a szocialista országok, a világ kommunista- és munkáspárti ain ak internacionalista tábora, amelynek vezető ereje a Szovjetunió és annak kommunista pártja. Pártunk a proletárinternacionalizmus szellemében sikeresen fejlesztette és erősítette nemzetközi kapcsolatait a Központi Bizottság decemberi ülése óta is. Pártunk a közelmúltban fontos nemzetközi találkozók részvevője volt. Részt vettünk az öt pár. (Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja. Magyar Szocialista Munkáspárt. Román Munkáspárt, Szovjetunió Kommunista Pártja) küldötteinek újévi budapesti találkozásán. Január közepén részt vettünk három cárt (Kína Kommunista Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Szovjetunió Kommunista Pártja) küldötteinek moszkvai találkozásán. Ugyanekkor budapesti látogatásra hívtuk meg Csou En-laj elv társat, Kína Kommunista Pártja Elnökségének tagját. A közelmúltban találkoztunk ' > tárgyaltunk az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága képviselőivel. Mindezeken a találkozásokon a testvéri kommunista- és munkáspártok egyenjogúságának elve érvényesült és egyetértés alakult ki közöttünk a nemzetközi munkásmozgalom összes főbb kérdéseiben. A testvéri pártok támogatást nyújtottak az ellenforradalom ellen vívott harcunkhoz, meggyőződésünk szerint e találkozók hozzájárultak a szocialista tábor további megerősödéséhez is. A Központi Bizottság helyesli az Intéző Bizottság intézkedéseit és döntéseit, amelyeket a nemzetközi találkozások kapcsán tett és jóváhagyja azokat az egyezményeket és megállapodásokat, amelyelvet pártunk küldöttei kötöttek. A Központi Bizottság ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a Jugoszláviával fennálló normális állami kapcsolatok mellett, a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének egyes vezetői nyilvánosan kifejtett álláspontja között lényegbevágó nézeteltérés áll fenn fontos kérdésekben, mint például a párt építése és a magyar úgynevezett »területi munkástanácsok« értékelése kérdésében. Reméljük azonban, hogy nézeteltéréseink a kommunisták között szokásos elvtársáas vita keretében tisztázódnak. A Központi Bizottság a párt eszmei színvonalának emelése és a Magyar Népköztársaság államérdeke szempontjából nagy súlyt helyez mind a párt tagságának hazafias és egyben proletárintemacicnal ist a szellemben való nevelésére, mind a párt nemzetközi kapcsolatai további erősítésére. Ennek érdekében jelenleg is és a jövőben is kezdeményezőleg fog fellépni s készséggel vesz részt minden olyan találkozáson és csatlakozik minden olyan közös akcióhoz, mely a proletárintemacionalizmus erősítését szolgálja. Eqy öreg ember megjegyzései „Az egyetemen voltam“ c. cikkhe: Holdi János írását többször elolvastam és gondolkoztam rajta. Nekünk, öreg embereknek, akik felett eljárt az idő, nehezebb az írás, talán nehezebb a gondolkodásunk is. De azért gondolkozunk, hogy megfontolva cselekedjünk. Az öregekre azt mondják: megalkuvók, maradiak. De azért ennyi baklövést, ennyi kárt, ennyi szégyent egész életünkben nem hoztunk az országra, mint a mai törtetők 1956. október 23-tól csekély három hónap leforgása alatt. Mi is voltunk fiatalok, de az öregek tanácsát kikértük. Most, sajnos, a fiatalok közül sokan a kort sem tisztelik, a tudást nem becsülik. Térjünk a tárgyra. Mi is történt az egyetemen? Ki és kik felelősek mindezért? Próbáljuk a magunk erejéből megoldani a kérdést. Hogy mi is történt? Egyesek szerint semmi, mindössze csak az egyetemisták egyrészének nem tetszett a piros zászló és csináltak egy kis »heccet«. Hogy ezzel a cse- ’ekedetükkel megsértik a munkások és szegény parasztok önérzetét, az nekik nem számít. Pedig a szabadságért harcoló forradalmároknak a színe mindig a pirós volt. Minden felvonulásra piros zászló alatt mentünk. Az 1919-es forradalomban is piros zászló alatt védték a munkások és szegényparasztok a magyar nép hazáját. Ugvanakkor az urak egvrésze az ellenséggel összejátszott és behívta őket a dolgozók hatalmának leverésére. Űgv látszik, vannak, akik ezt már elfeledték. Az utóbbi időben egyesek előtt a népellenes cselekedet heccnek számít. Hecc volt a tíznapos rémuralom, az ötágú csillag leverése, az államvédélmi laktanya ostroma, agyonvert emberek autó után való kötözése és a főutcán való végighurcolása, majd a hősök szobrára való felakasztása? Hecc volt a II Rákóczi Ferenc kilátótorony fel- gyújtása? Ez a torony műemlék volt, amikor a fejedelem hamvait hazahozták Rodostóból, akkor épült. A sztrájkra való izgatás, öreg emberek és asszonyok megve- rése, amiért az ellenforradalmi röplapokat leszaggatták, ez talán mind hecc volt? Talán legelőbb kellett volna írni, hogy a börtönökből az összes bűnözők kiszabadítása és felfegyverzése is hecc volt? Ezek sem hazafias, sem keresztyén cselekedetek nem voltak. Most álljunk meg egy kicsit és gondolkodjunk a dolgok felett. Eny- nyi gonoszságot ezekben a gyermekekben nem tételezek fel. Ezek nem az ő eszükben fogamzottak meg. Ezeket a fiúkat csak eszközül használták fel, gonosz emberek. Az értelmi szerzők a háttérben vannak, A fiatalokat hazafias jelszavakkal felcsigázták és a 48-as pesti ifjak utódainak tüntették fel őket. De 1848-ban más volt a helyzet. Akkor a jobbágyság felszabadítása volt a cél és a király ellen folyt a harc. A forradalom akkor .elbukptt. 1867-ben Deák Ferencék kiegyeztek a királlyal, de a nép nem kapott semmit. A vagyonos polgár szabad lett, a nincstelen parasztot és a munkást kedvére kizsákmányolhatta. Az úrinép ugyanezt a helyzetet szeretné visszaállítani. Most két osztály vívja élet-halál harcát: a dolgozók és a múltat siratok osztálya. A vagyonos osztály mindent megragad célja eléréséért. A dolgozó népet szeretné összeuszítani. A népen múlik, ne hagyja magát! SCHOLCZ GÉZA 65 esztendős nyugdíjast fcstőmunkás.
