Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-01 / 50. szám
Pánid:, 1957, márcfas 1. északmagyarorszag 5 SZÓ és TETT ÍGY DOLGOZNAK A BORSODNADASDI KOMMUNISTÁK Mi különbözteti meg a kommunistákat a többi pártok tagjaitól? A megkülönböztetés igen sok tényezőből tevődik^ össze. Többek között ilyenek: a bátor helytállás, az eszmei szilárdság, a forradalmi hareosság, a mély optimizmus stb. A megkülönböztetéshez tartozik a szó és a tett egysége is. Miért? Mert a kommunisták mindig úgy cselekedtek, ahogyan mondták, ahogyan elhatározták. Tetteik pedig nem öncélúak, nemcsupán a maguk részére cselekednek, hanem a haza, a társadalom, a szocializmus felépítése érdekében. A kommunista jellem ilyen példájával találkoztunk a borsodnádasdi lemezgyárban. Nem is olyan régen itt még valósággal üldözték a kommunistákat és egyszerűen megtiltották a párt szervezését az üzemben. De ma már itt is erősebb a párt, mint valaha, mint az októberi események előtt. Miben rejlik a párt, a kommunisták ereje? Abban, hogy a kommunistáknak sikerült a munkások zömét a pártszervezet oldalára állítani. Hogyan tudták ezt elérni? Ügy, hogy a kommunisták kezdemé- nyezően léptek fel A MUNKÁSOK JOGOS KÖVETELÉSEINEK ORVOSLÁSÁÉRT. Nos, nézzünk csak egynéhány példát: A gyárban híre ment, hogy Varró Kálmánt akarják megválasztani igazgatónak. A munkásoknak persze ez nem imponált és a kommunistákhoz fordultak segítségért... »Nem kell nekünk Varró, — jelentették ki, — választunk mi magunknak igazgaA kommunista aktíva összeült, megvitatta ezt a problémát, s helyt adott a munkások követelésének. Aztán egy időben már nagyban ment a munkáskáderek leváltása, ide-oda való dobálása. Ezt a rideg bánásmódot már maguk a munkások is sokallni kezdték. A kommunisták segítségével tüntetést szerveztek, s az akkori munkás tanácsot rákény- szerítették, hogy megszüntesse ezt a helytelen gyakorlatot. Sőt, magának Murgács Gyulának, a munkástanács elnökének le is kellett mondania. Amiikor pedig dönteni, szavazni kellett: ki legyen Murgács utódja, a munkások Kormos Miklóst választották, a gyár régi, harcos kommunistáját. Ilyen élénk, mozgalmas élét alakult ki a borsodnádasdi lemezgyárban. Ha valaki arra jár és senkivel sem beszél, csak szemlélődik, már úgy is észreveheti, hogy MÁS SZELEK FUJDOGÁLNAK, mint ezelőtt egy-két hónappal. A gyár homlokzatán ismét ott leng a 'proletariátus vörös zászlaja, s ott ragyog az ötágú vörös csillag is. De ha beljebb megyünk az üzembe, találunk ott is érdekességeket. MŰK — ez van kiírva az egyik helyein, s a szöveg így folytatódik: »Minden uszítóinak kötelet!« Egy másik plakáton pedig ez áll: »A párt tisztán lát, ahová kell, oda vág!« Ezek a tények is azt mutatják, hogy nyoma sincs már a kommunistáik üldözésének Bomsodnádasdon, Megváltozott a helyzet. De nem változott meg egy sor más probléma. A párttagok és a munkások például most azon fáradoznak, hogy az illetékesek állapítsák már meg végre: mi a norma és mi a fizetség a hengerészek között? A hengerészek ugyanis sérelmezik a jelenlegi bérrendszert. Mint mondják, durván számolva is, legalább 4—500 forinttal kevesebbet keresnek, mint október 23 előtt. Reméljük ezt az ügyet is mielőbb dűlőre viszik. Ugyanakkor jogosan mondják a kommunisták, hogy megfontolhatnák az illetékesek Hámori Béla ügyét is, aki még mindig azon Vu-i, hogy szembeállítsa a munkásokat a kommunistákkal. Legutóbb például azt híresztelte az üzemben, hogy a kommunisták voltak azon, hogy a Krupp-hengerein dolgozók kevesebb bért kapjanak, mint a többiek. Pedig éppen ellenkezőleg áll dolog. Hámori Bélát mindenki ismeri a hideg-üzemben, csak az a baj, hogy az utóbbi hónapokban KEVESET TARTÓZKODIK MUNKAHELYÉN, Ahelyett, hogy az üzem problémáival, a munkások bajaival törődne, lázit ja az embereket. De ha tovább folytatía ezt a mesterkedését, mint mondják a munkások, rövidesen Murgács nyomdokára jut. így dolgoznak a borsodnádasdi kommunisták, munkájuk nyomán egvre megelégedettebbek az ember€fk TÖRÖK ALFRÉD Március 5-én megkezdik a kamatozó kötvények kicserélését Az I. és a II. békekölcsönt nyeremény és kamatozó kötvények formájában bocsátották ki. A kamatozó kötvényeket most bevonják, mivel ezek lejárási határideje módosul. — Helyettük a visszafizetési feltételeknek megfelelően »Magyar Népköztársaság százalékkal kamatozó törlesz- téses kölcsöne« elnevezéssel egységes, azonos értékű kötvényeket adnak. A kötvénytulajdonosok kívánságára a kamatozó kötvényt VI. békekölcsön kötvényre is kicserélik. Az Országos Takarékpénztár fiókjai március 5-én kezdik meg a kötvények cseréjét. Budapesten a kerületi, vidéken pedig a megyeszékhelyeken és nagyobb városokban működő OTP fiókok azonnal kiadják a cserekötvényeket. A többi OTP fiók elismervényt ad a kötvényekről, s az újakat postán küldi el. A megyei fiókhoz ajánlott vagy értéklevélen is elküldhetők a kötvények, s az újakat szintén postán kapja meg a tulajdonos. A kamatozó kötvények kicserélésének határideje 1957. június 30. Az új kamatozó kötvények első törlesztéses sorsolása — nyereményhúzásokkal egyidőben — szeptemberben lesz. A kamatokat pedig félévenként, április és október első napján fizetik ki. (MTI) A Bizományi Aruház Vállalat március végétől felemeli a zálogtárgyakra adott kölcsön összegét. A tervek szerint a ruhafélék értékének 40 százalékát, az ékszerek értékének pedig 50 százalékát adják kölcsön. Eddig az volt a gyakorlat, hogy például egy 2000 forintot érő ruhadarabra legfeljebb 200 forint kölcsönt adtak. Egy függő, vagy gyűrű — bármilyen HIRDETMÉNY 1957 március hó 3-tól március hó 8-ig Kisgyőr, Mocsolyáspuszta, Be- keny körzetében tüzérségi éleslövészet lesz. Felkérjük a környező falvak lakosságát, hogy ettől a területtől, tartózkodjanak távol, mert ottlétük életveszéllyel jár. Orosz katonai parancsnokság. értékes lehetett — legfeljebb ezer forintot fizettek ki rá. Március végétől a 40, illetőleg 50 százalékot minden esetben kifizetik. Ha a zálogtárgyra .járó teljes összegre nincs szüksége a betevőnek, tetszés szerint kevesebbet is felvehet. Ez esetben a cédulákon feltüntetik, hogy az illető kérésére fizettek kisebb összeget. (MTI) Nagyobb kölcsönt adnak a zálogházak TAVASZI RIPORT a szendrői gépállomásról Ellátogattunk a szendrői gépállomásra, ahol a tavaszi felkészülés lázában sikerült tíz percet szakítani és elbeszélgetni Dulay Ferenc főmérnökkel és Krociseik Károly üzemgazdásszal. Sár, sár mindenütt. — Ez a legnagyobb baj — mondja Krocsek Károly — ilyen dágványos időbein még a munka is Lassabban halad, csökken a hangulat és a munkakedv. A múlt héten már reménykedtünk, hogy hamarosan indulhatunk ki a határba és íme: közbeszólt az időjárás. Legalább két hetet elrabolt tőlünk. Ettől ' eltekintve azonban nincs miért szégyenkezni ők a szendrői éknek. A telephelyein katonás rendben sorakoznak a kijavított gépek, ötven darab erőgépből már negyvenhét készen van, sőt mire e riport megjelenik (így tájékoztattak): esetleg mindet kijavítják. A tavaszi szántást aká” máris kezdhetnék, mert terveik szeriint a tavaszi kampányban csak 53 traktor vesz részt, ez pedig már régen készen van. — Mégis mikor kezdhetik el a szántást? — Erre a legnehezebb megfelelni — mondja a főmérnök —, mert a mi területi fekvésünkön általában két héttel később tavaszodik. Errefelé később szárad a föld. Úgy március közepe táján már szánthatunk, azonban ehhez a dátumhoz senki ne igazodjon, mert mihelyst rá tudunk menni a földre, akkor akár esik* akár fúj: szántunk! Most a gépjavítás mellett terv-* szerű munka folyik. Befejezzük Tor- naszantjakabon. a csillagfürt cséplést és holnap, vagy holnapután Hidvég- ardóin kezdjük el. Ezenkívül fát, szenet, terményt, műtrágyát és minden- félé. szállítunk, amit csak kell. — Ha megindul a tavaszi kampány, jut-e elég traktor mindenhová? El tudják-e látni a termelő- szövetkezetekbe a munkát? Azt hiszem, hogy jut. Akár kettő is egy helvett. Pillanatnyilag négy, illetve öt termelőszövetkezet tartozik hozzánk: Rakaca, Tomanádaska, Sz^ndrő, Tomaszentandrás és Égerszög. A többi termelőszövetkezetek feloszlottak, illetve a rakacai újjáalakult. Számításaink szerint mindössze 600 hold szántanivaló lesz az öt tsz-ben és jut traktor mindenhová. Üzenet a FÖMÁV-nak. A sérelmekről is esett szó. Az anyaghiány nagy gondot okoz. A házilag elkészíthető alkatrészeket valahogy pótolják; ötletes megold ásókkal segítenek magukon, de gumit nem tudnak csinálni. Hat gumikerekes traktoruk, autójuk, Zetor- és Bulldogtraktoruk áll emiatt A FÖMÁV pedig nem küld gumit. Tudják, hogy küldene — ha volna, de ezért mégis megemlítjük, ha lesz gumi, ne feledkezzenek meg a szendrőiekről. Ezt üzenik" a traktorosok. A lengyel kisipari szövetkezetek meghívására péntek^li 80 gyermek utazik Lengyelországba A lengyel kisipari szövetkezetek szövetségétől értesítést kapott az OKISZ, hogy magyar szövetkezeti tagok gyermekeit szívesen vendégül látnak Lengyelországban. 80 gyermek nagy izgalommal készül első külföldi látogatására, s pénteken reggel indulnak útnak. A meghívás 6 hónapra szól, s e? idő alatt valószínűleg két gyermekcsoport tölt majd kellemes három hónapot a lengyel szövetkezetek üdülőiben. (MTI) Egyes járásokban még mindig gyenge az adóH/efés A megye járásaiban az elmúlt héten rneg'ndult az adófizetés, de még korántsem érte el azt a mértéket, melyet joggal elvárhatnánk. Különösen gyenge az adófizetési készség az encsi, edeléinyi, de nem különben a miskolci és szerencsi járásokban, pedig egyes községek követendő példát mutatnak adóhátralékuk felszámolása tekintetében. így Arié, Tárcái, Tolcsva községek, ahol megér1 ették, hogy múlt évi hátralékukat és az idei esedékes adójukat meg kell fizetmiök, hiszen abból úg is út, iskola, napközi otthon s kórház lesz. De nemcsak a szorosan vett pénzügyi dolgozóknak kell szorgalmaz- niok az adófizetést, hanem a községi tanácsrl vezetőinek is aktívan be kell kapcsolódniok a meggyőzés munkájába úgy ahogy azt a rnező- csáti járásban is teszik. Mind több adózóval értetik meg azt, hogy a pontos adófizetés nemcsak a község Jólétét mozdítja elő, de az adózónak sem közömbös, hogy a pénzén ruhát, cipőt vesz-e '.-agának, vagy a késedelmes fizetés miatt adópótlekokra és behajtási költségekre számolják azt el. Pénzügyi osztály Ez év február elsején a kanadai Halifaxban egy hatvanöt esztendős magyar szállt hajára, hagy az óceánon át visszatérjen hazájába, amelyet 29 esztendővel ezelőtt elhagyott. Nem hűtlenségből vált meg szülőföldjétől, a kegyetlen élet szánta neki azt a sor set, amit évtizedeken át kénytelenül vállalnia kellett sókezer honfitársával egyetemben. S most, huszonkilenc esztendő után újból itthon van. Itthon! Ennek a szónak szent érzése csak azt tudja áthatni, aki sok éven keresztül J.Imatlan éjszakákon a munkásbarakk kényelmetlen fekhelyén forgolódott s a picinyke ablakon át nehéz szívvel leste az idegen eget, keresi én azt a csillagot, amelyik, az elhagyott hon földje fölött ragyog. Csak azt tudja áthatni e szó mély érzése, akit fiatalon, a nagy-, világi kóborlás egy '»bab életre csábított, de öregségére rádöbbent, hogy igazi boldogságot csak a szülőföld nyújthat, idegen földben még a halál gondolata is rettenetesebb. Az az idős munkásember, akit baloldalisága miatt csaknem harminc évvel ezelőtt a Borsodnádasdi Lemezgyár korlátlan urai űztek el hazájából, most vtt ül szerettei körében: idegenül tekint jobbra, balra, keresi a fiatal vyecskét és a kgronülő kisfiút, kiket akkor itthayyott. Most, hazajövet egy idős asszonyt és egy emberré fejlődött férfit talált helyettük, egy nagymamát és egy apát, igen, mert a bölcsőben ott gőgicsél a tokás, rózsásarcú unoka is. Idegenül feszeng székén, és mégis oly édes neki az otthon, amelyet huszonkilenc év óta először mondhat magáénak. Még az anyanyelve 1- idegen már neki, keresi a kifejezéseket, s minden ötödik szava »yes« és »Mister«. Pisi kérdezem tőle, amit a hosz- szú útról ha~ -'' ' ■'kiöl kérdezni MIT MOND EGY KANADÁBÓL HAZATÉRT MAGYAR iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiimii rjr i o yr\ ]\l J? IT L Xff' t'W f/UrT/V r/j T n/i \1 iiiiniiiiimmiiiniMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiliilliiiiiiiiliiiiililiiiililiillliliililllllllilillilll LiLilyCi HjV 1LJEjkrUiiy r UJLLHJIV inmmiimmmimiiiiniinmimmmimiiiíiiiiimi szokás. Hozott-e valamit, szerencsével járt-e? Mosolyog, s ebben a mosolyban benne van annak a másik földrésznek minden csdlfa- sága. — Maguk valamennyien eil kérdezik, — mondja. — A nyugati állomáson is ezt kérdezték a vámőrök. Yes, mondtam, nézzék meg a bőröndömet. Kinyitottam nekik és megmutattam 29 esztendő munkáját: egy pár gumicsizmát, néhány ruhát és az unokámnak egy-két játékot. No igaz — teszi hozzá —, huszonkilenc év alatt részletekben hazaküldtem egy kis házikóra valót, amelyben most ülünk, ez minden, amiért dolgoztam huszonkilenc éven át. De távol a családtól, egyedül a magányban, boldogtalanul. Ne gondolják, hogy olyan bőség van odakint... És meséli, hogyan töltötte életét. A téli időszakban Lebridge város egyik bányájában dolgozott. Nyári idényben — májustól október végéig — valamelyik farmer cukorrépa földjét öntözte saját verejtékével, az idegen földet, idegen ember gazdagodásáért. S mit keresett egy idényben? Gyors számolást végez: körülbelül 500 dollárt. Én is számolom ebből a hqvi átlagot. Havonta 100 dollár a jövedelem. No, mondom, ez nem is olyan rossz. — Nem ám, — feleli gúnyosan Érsek László —■, de vegye figyelembe azt is, hogy a cukorrépa földön naponta 16—18 órát dolgoztam. S mire a keresetből kifizettem a 20 dollár szállást, meg az egyéb költségeket, maradt is, nem is. Bizony vagyon kellett spórolnom, hogy egy 35 dolláros közepes minőségű öltönyt vehessek. Pedig nem is ittam és nem herdáltam el a pénzt. — És a bányában? Kapnak-e ott ruhát, hűségpénzt? Hány éves korban lehet nyugdíjba menni? — érdeklődöm. Fejét ingatja, ott ilyesmi nincs. A nyugdíjazás korhatára pedig 67 év. — Hát a demokratikus jogok? Például a kommunista párt működhet-e nyíltan? Újból fejét ingatja és ajkát bigy- gyeszti. — De a Klu-Klux-Klan!? — Yes, az igen — feleli. — És mit szólnak mindehhez a munkások? — Semmit. Nem szólhatnak. Aki szól, az már mehet is az utcára. — Hát a magyar eseményekről hogyan vélekednek a munkások? Gondolkozik, közelebb hajol és suttogva, — mintha még mindig ott lenne és tartana tőle, hegy illetéktelenek meghallják, — így válaszol: — A többség azt mondja, hogy a munkáshatalom veszélyben volt. De erről nem szabad beszélni, mert az újságok mást írnak. Erről csak suttognak. Perszik akadnak, akik azt híresztelik, hogy itt rossz az élet. — És önnek mi a véleménye? — Még nem tudom. Csak azt látom, hogy Borsodnádasdot kicserélték. Sok az új ház. Meg nagyon modernül öltözködnek az emberek. Nem lehet itt olyan rossz élet... — Disszidált magyarokkal talál- kozott-e? — Yes. Prágában találkoztam egy 12 fős csoporttal. Norvégiából jöttek hazafelé. Azt mondták, soha ebben az életben el nem hagynák többé a hazájukat. És Kanadában, Lebridge-ben is találkoztam velük. Aztán elmond egy szomorú történetet. Harminckét disszidált magyar érkezett Lebridge-be. Három borsodi is volt közöttük. S egy miskolci, akinek a vezetéknevére nem emlékszik, csak azt tudja, hogy Laci a keresztneve, s magával vitte hétéves kisfiát és Miskolcon hagyta feleségét és hároméves kislányát. Amikor megérkezett, s meghallotta a munkásoktól, hogy a bányában és a cukorrépa földeken kevés a munkalehetőség, legfeljebb az erdőirtáshoz kell a munkaerő, ami itt olyan olcsó, s ahol oly nehéz az élet, akkor sírvafakadt és ezt mondta: »Inkább pusztultam volna el otthon, mert ott még mindig jobb az élet, mint itt.«-— Igen, nagyot csalódtak ezek az emberek, — mondja Érsek László. — Azt hiszik, mindenütt jobb az élet, mint idehaza. Ez a Laci is több társával együtt jött volna már vissza, de vem volt miből. Kifelé ingyen vitték őket, de hazajönni már sokkal nehezebb. Szamarak, nagy szamarak. S mindemellett a honvágy... Tudja milyen érzés az? Se aludni, se dolgozni nem tud az ember, az esze mindig itthon van, s valami úgy sajog a szíve táján. De boldog vagyok, hogy hazajöttem! — S miért csak most? — kérdezem. — Már előbb is akartam. Pontosan tíz esztendeig járkáltam az útlevélért. Nem adtak. Csodálom, hogy épp most sikerült. Talán véletlen az egész. De nem is mennék vissza soha többé, mert Magyar- ország csak egy van a világon, —> mondja és szemében egy könny- csepp ragyog. S én e könnycseppen át idegenben kószáló, csalódott magyarok tízezreit látom. Fülemben halkan zeng a honvágy dala? »Oly távol, messze van hazám, Csak még egyszer láthatnám...« Erdőirtásoknál hulló magyar verejtéket látok, a bányák mélyéből a hon felé szálló sóhajokat hallok, — de ezek még csak a szerencsésebbek. A sokaság ma még dédelgetett »politikai menekült«, de holnap már a betolakodókat látják bennük, a kiközösítettékét, az idegeneket, a hontalanokat, s a Nyugat holnap már megfeledkezik arról, hogy ezek a szerencsétlenek épp a Nyugat megtévesztése miatt váltak bujdosó magyarokká. A férfiak nagy sokasága holnap talán már erejét és büszkeségét árulja az emberpiacon, a nők pedig gyermekükkel, az árva kis magyarokkal karjukon, nyújtogatják tenyerüket a könyörületes emberek felé egy-egy centért. Látom Érsek László könnycseppjeiben a kesergő hontalanok ezreit, akik a holdfényes májusokat és muskátlis ablakokat sehol e nagyvilágon nem találják olyan szépnek, mint a kis Magyarországon. Talán húsz-harmincezer megtalálja közülük a szerencsét, de a többi százezer egy életen át szívében hordozza a melódXát: »Oly távol, messze van hazám .. .+> És majd egykoron, öregen, egy boldogtalanul eltöltött élet után megtérnek a haza ölelő karjaiba, mint Érsek László, mert ha élni tudtak is idegenben, halni nem. Sajnálom a csalódottakat, s nagyon, de nagyon szeretném fJílit visszahívni. iogy necsak öreg korukban találják majd mea a hazanyújtotta boldogságot, mint Érsek László. CSALA LÁSZLÓ
