Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

Sceräo, 195T. m&rdus 8 ©SZAKMAGYARORSZÁG 5 Mintegy tízezer közönséges bűnözőt szabadítottak ki az ellentörradalmárok Októberben az ellenforradalmi erők egyiik legfőbb tartalékereje a börtönökből szabadult politikai bű­nösök és közönséges bűnözők sok ezres tömege volt. Az ország kü­lönböző börtöneiből több mint 13 ezer foglyot szabadítottak ki, kö­zülük csaknem tízezer közönséges bűnözőt, így Vácról 1080-at, az egyik budapesti börtönből 1538-at, Káiriiainosztráról 348-at, Sátoralja­újhelyről 292-t, Oroszlányból 1150- net, Pálihalmáról 1631-et, Szombat­helyről 248-at, Kalocsáról 123-at, Csolnokról 692-t és így tovább. A kiszabadult fegyencek nagy részét bevették az ellenforradalom fegy­veres csapataiba. íme egy rövid, szinte csak talá­lomra kiválogatott névsor azokról, akiket a börtönökből kiszabadítot­tak, és akiknek nagy része azután tevékenyen részt vett az ellenifor­radalmi eseményekben: Alföldi Béla, volt nagykereskedő; 1944-ben pénzért vállalta 12 üldö­zött elbúj tatását, akiket azután át­adott a Sváb-hegyen székelő Hor- thy-remdőrségmek. Atkári Arisztid, az I. G. Farben- industrie német hadiüzem magyar­országi képviselőjének fia, aki kémkedésért kapott 15 éves bör­tönbüntetését töltötte. Kiszabadí­tása után egy fegyveres csoportot vezetett Budapesten. Bakos József, az 1919 után ala­kult Héjjas-féle terrorkülönátmény tagja, az orgoványi kegyetlenkedé­sek egyik részvevője. Balogh Mihály, volt csendőr, a hírhedt. Juihász-féle nyomozócsoport tagja, aki számos, a baloldali moz­galmakban résztvett embert figyelt és tartóztatott le a Horthy-korszek- ban, így többek között Dobi Istvánt, Veres Pétert és másokat. Bariez Károly, horthysta csend­őrtiszt, aki parancsnoka volt az 1935-i atkári csendőrsortűznek, amely nyolc ember agyonlövésével járt. Beél József és Bokor Gyula de­tektívek, akik a munkásmozgalom • több vezetőjének, így Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltánnak megkínza- tásában vettek részt. Begre Albert, 13 évre ítélt rabló. Bertóthy Dezső, aki 1944-ben a Szolnok megyei ímternálótáborból százszámra küldte a foglyokat a német haláltáborokba. Csaszkóczi Emil, horthysta ezre­des fia, akit 1955-ben államellenes szervezkedés miatt ítéltek el. Dr. Csikvári Ákos, horthysta ren dőrszázados, többszörös gyilkos. Dövényi Nagy Lajos, a »Magyar Futár« című uszító nyilas újság szerkesztője. Duhony Lajos, egy Nagy Júlia nevű nő, 20 évi börtönre ítélt gyil­kosa. Enyedi Béla, horthysta vizsgáló- bíró. Gróf Eszterházy Pál, Magyar- ország egyik legnagyobb földbirto­kosa, többszörös gyár*- és malom­tulajdonos, aki ellenforradalmi összeesküvésben vett részt. Gáldi Dénes, az amerikai titkos szolgálat ügynöke. Királyi Gábor, a Héjjas-különít- mény tagja, aki 11 ember bestiális meggyilkolása miatt töltötte bör­tönbüntetését. Lakhegyi György és Rimaszécsi Barnabás, akik egy »Fehér parti­zán« nevű illegális ellenforradalmi szervezet szervezéséért kaptak böxiönbüntetést. Litomericzky Zoltán, ezredes, Hortihyék különbíróságának ügyé­sze. Meskó Zoltán, hírhedt nyilas­vezér, egykori nyilas miniszter. Mészáros Lajos, aki Buchinban 80 partizángyanús embert kivégez­tetett, közülük tizet ő maga gyil­kolt meg. Nagy János, az 1942-es kegyetlen újvidéki vérengzés, egyik vezér­alakja. Herceg Odescalchi Péter, a CIC nevű amerikai kémszervezet égjük, 1956-ban letartóztatott ügynöke. Szakvári Emil, a nyilas kormány egyik minisztere. Szentoléry (Schiwny) Richárd, volt csendőralezredes. Varga Rezső, sikkasztó, aki ki­szabadítása után részt vett a Sza­bad Nép-házban székelő, Dudás ve­zette különítmények két gyilkossá­gában, Sarkadi István ügyész és Fodor Pál meggyilkolásában. Miskolcon 100 postás nyugdíjast búcsúztattak A POSTÁSOK ÉLETÉBEN most fordult elő Miskolcon először,-hogy az igazgatóság területéről nyugdíj­ba vonuló postás dolgozókat együtt búcsúztatták. Február r23-án a más­kaiéi Avas Szálló nagytermében 100 olyan postás dolgozó gyűlt ősz- sze (Borsod, Heves, A'baúj, Zemp­lén megyéből), akik közül sokan 40—50 éve dolgoznak a postán. AZ ÜNNEPSÉGET a Postaigaz­gatóság és a Postás Szakszervezet területi bizottsága együtt rendezte, hogy ezzel is kifejezésre juttassa megbecsülését és elismerését a munka veteránjai iránt, akik sok évtizeden keresztül becsülettel helytálltak a munka frontján. A szakvezetés és a Postás Szakszer­vezet együttesen kb. 20 000 forint pénz- és tárgyjutalmat osztott ki az ünnepelt postás dolgozók között. A NYUGDÍJBA MENŐKET Fe­hér István elvtárs. a miskolci Pos­taigazgatóság vezetője búcsúztatta. Beszédében kiemelte, hogy az ün­nepelték hosszú évtizedeken át reggeltől-estig a nép szolgálatában álltak. A fiatalokat az emberekkel való bánásmód tiszteletére tanítot­ták. Munkájukkal városban és fa­lun egyaránt a magyar postának megbecsülést és elismerést szerez­tek. A legutóbbi nehéz időkben éze'k a postás dolgozók is becsület­tel teljesítették feladatukat és ez­zel a helytállásban példát mutat­ták. A Postás Szakszervezet terü­leti bizottsága nevében Horváth Kálmán elnök vett búcsút a szer­vezett dolgozóktól. A LEGFIATALABB NYUGDÍ­JAS 58 éves, a legidősebb 73 éves. Nem egy közülük 30—40 évet töl­tött egy helyen, egy munkakörben. A miskolci postások közül pél­dául Borzsai Antal 43 éve, Irsa Ilona 43 éve, Czakó Gyula 50 éve, Báthory Erzsébet 46 éve, Székely László 40 éve, Bíróczy István 44 éve, Petró Gyuláné 40 éve van a posta szolgálatában. Aki a magyar rádió bölcsőjénél dolgozott... TOMCSÁNYI ISTVÁN főmér­nök, aki 64 éves korában vonult nyugdíjba — elsők között volt, aki 1925-ben a Magyar Rádió — az első stúdió és adóállomás létreho­zásánál közreműködött és hosszú időn át a posta adótecihnikájának fejlesztésén dolgozott. VINCZE FERENC postamester Göncz községben 43 évi szolgálat után, dr. Hajós Jenő Szerencs, 43 évi, Námer Jenő postamester Kraszínokvajda, Csá'ky Béla vezető főellenőr Kazincbarcika, 44 évi, Nagy Mária postamester Arló, 42 évi, Varga Pálné kézbesítő Izeó- falva, özv. Verpecz Istvánné levél­hordó Boldogkővárai ja, Stark Jó­zsef kézbesítő Hatvan, Pető End- réné telefonközpontvezető Ózd, Csabai János kézbesítő Szendrő, Sajtos József Gyöngyös, Vida Er­zsébet kézbesítő Miskolc 10., Ha­raszti Gyuláné postamester Viss, Kádas Mihály Egerlövő sök évti­zedes szolgálattal vonulnak nyug­díjba. SE VÉGE, SE HOSSZA nem len­ne, ha felsorolnánk azok nevét, akik a szocialista magyar posta kialakításában dolgoztak. Nem egy közülük idős kora ellenére is to­vább szeretne dolgozni, mert — mint mondják — annyira megsze­rették a postát, hogy nehezen tud­nak megválni tőle. Pedig kor­mányzatunk biztos megélhetést és nyugodt életet biztosít a nyugdíjba menő postás dolgozóknak. A fiatal postások nevében a nyugdíjba memo szaktársaknak jó egészséget, hosszú életet és gond nélküli öregséget kívánunk. Ugróczky Mihály a »Postás Dolgozó« szerkesztője. A béke, biztonság és függetlenség érdekében tett javaslatok A NÉPSZABADSÁG VASÁR­NAPI SZÁMA közölte a New York Herald Tribune munkatársának be­szélgetését Hruscsov elvtárssal. Hruscsov elvtárs többek között a kö­vetkezőket mondotta: „A szovjet csapatokat, amelyek jelenleg a fenn­álló szerződések és egyezmények értelmében Európa országaiban állo­másoznak, visszavonjuk a Szovjet­unió területére.” „Ezalatt a nyugat- európai országok szintén visszavon­nák más nyugateurópai országokban állomásozó csapataikat.” „Az Egyesült Államok Európából és Ázsiából szintén visszavonnák csapataikat amerikai területre és ez­zel párhuzamosan folynék az idegen területén lévő katonai támaszpontok felszámolása”. Ettől nyiltabb és mindenki számá­ra érthetőbb javaslat aligha fogal­mazható meg a béke és biztonság érdekében. Nem hangoztatott nagy szavakat, csupán egy konkrét javas­latot tett egy olyan kérdésben amely napjaink nemzetközi életének egyik fordulópont iát képezné. Ilyen világos és ésszerű javaslatot csak egy olyan ember tehet, akinek érde­kei megegyeznek a világ minden né­pének érdekeivel. A népek meggyő­ződhetnek arról, a Szovjetunió nem tartja szükségét annak, hogv csapa­tai Európa különböző stratégiailag fontos területén tartózkodjanak amennyiben az USA és egyéb nyu­gati országok is kivonják csapatai­kat azokról a területekről, melyek nem csunán saját belső védelmüké' szolgálják. Megjegyezte Hruscsov elvtárs hogv ..Mit’ gondolna ön és az egész amerikai közvélemény, ha a Szov­jetunió támaszpontokat, létesítene Mexikóban, vagy Kanadában. Az* hiszem, odaát sokan álmatlanul töl­tenék az éjszakájukat.” A TÉNYEK A^T IGAZOLJÁK hogy az Egyesült Államok igyekszik támaszpontjaival körülvenni a Szov­jetuniót. Kínát és a néni demokró- ciákat. Talán az Egyesült Államot'’ megvédéséről van itt szó? Ezt ióza" gondolkodású emberek nem hiszik de még az USA vezető körei sem Kit akarnak az amerikai csapatok megvédeni Eurónáhnn és ki elten'’ Talán a Szovjetunió támadta meg annakidején agresszorként Német­országot? És most Németország vé­delemre szorul? A történelem az el­lenkezőjét bizonyítja. Azt bizonyít­ja, hogy Németország volt az ag- resszor, amely leigázta Európa nagy­részét. Most pedig az Egyesült Ál­lamok ezt a Németországot akarja újból fegyverbe állítani, hogy újabb háborút provokáljon. Szerencsére a történelem kereke már fordult egyet, amikor már az USA és ve­zető körei sem provokálhatnak háborút anélkül, hogy ők is ve­szélybe ne kerülnének. Az Egyesült Államok lépései pedig ebbe az irány­ba visznek. „Európa népe nem lesz hajlandó betölteni a kísérleti nyúl szerepét mások számára” — mondot­ta Hruscsov elvtárs. A tények azt bizonyítják, hogy a német nép már most is nagyon jól tudja, hogy mi­lyen pusztulás várna rá egy esetle­ges atomháború idején, ha ez a há­ború az ő területéről indulna ki. HRUSCSOV ELVTÁRS UTALT ARRA IS, hogy az Egyesült Álla­mok igen bölcsen tenné, ha azonnal más kiutat keresne. Az Egyesült Ál­lamok sok propagandistája, de *:^éb szűklátókörű emberek is felvetik, hogy mit keresnek a szovjet csapa­tok Magyarországon? Ezek igyekez­em elhallgatni azt . amerikai csapatok is állomásoznak, pedig ez a hely egy kicsit távolabb esik Amerikától. Ezeknek a szájhős és rosszindulatú embereknek azt üzenjük, mondják meg ők is felbuj­tóiknak — mert * 'ruscsov elvtárs ezt már megtette —, hogy vonják vissza csapataikat az Egyesült Álla­mok területére, akkor nem lesz szükség arra, hogy szovjet csapatok Közép-Európában tartózkodjanak. Ha ők is bíznak abban, hogy ezen népek ezután is mellettük állnak, akkor ezt nyugodtan megtehetik. Nem tudom tehát, hogyha a nyugati nagyhatalmak annyira szívükön vi­selik az egyes országok függetlensé­gének kérdését, mint amilyen hang­zatosán tudnak erről beszélni, miért nem fogadják örömmel e vezető szovjet politikus ésszerű javaslatát. Úgy gondolom, e javaslat nem ve­szélyeztetné az Egyesült Államokat és emellett egy sor országnak visz- szaadna az annyira óhajtott függet­lenségét. Úgy látszik az Egyesült Ál­lamok nem igyekszik megragadni ezt a kedvező alkalmat. Kovács Kálmán Meghívó A Magyar Agrártudományi Egye­sület B. A. Z. megyei csoportja 1957 március 8-án, pénteken délelőtt 8 órai kezdettel Miskolcon a szakszer­vezetek megyei titkársága I. em. ter­mében (Kossuth u. 11.) Az aprómag- termesztés lehetőségei Északmagyar- oj*szágon címmel ankétot rendez, melyre az érdeklődő szakembereket meghívjuk. M. Agrártudományi É. vezetősége. Miért nincs villany Mezőnagy Vígh András, a mezőnagymihá- lyi állami gazdaság dolgozója idős ember — a hatvanötödiket tapos­sa. Minden iránt érdeklődő ember, szeret olvasni. Eddig mécsesnél olvasott, de már nem lát. Most vil­lanyfény mellett szeretné böngész­ni a betűket. Igen ám, ha ehhez hozzásegítené a mezőkeresztesi áramszolgáltató vállalat. Az a helyzet ugyanis, hogy Vígh bácsi pesti ve j e egy látogatása al­kalmával még 1954-ben beszerelte a lakásba a villanyvezetéket. Csak az áram bekapcsolása maradt hát­MEZŐ JÓZSI bácsi­val a garadnai községi tanácson találkoztam először. Mint szókimondó embert ismertein meg. Nem szószátyár, kimér­ten beszél, de ajjpit mond, annak súlya van, szin­te minden mondata lényegre tapintó, ami ritka­ságszámba megy manapság, még parasztok között is. Az utóbbi évek úgy rászoktatták az embereket a köntörfalazásra, hogy ugyancsak kérdezhetett az újságíró, míg a válaszból a ma­got kihámozta. Józsi bácsi éppen passzust kért Faragó Emil tanácstitkártól. —• Eladom, a nagyobbik borjut, mert nagyon kell az a büdös pénz... — Ugyan minek, Józsi bácsi? — kérdezi a titkár. — Hál hogy minek, azt maga jobban tudja, mint én. — S hogy így van összenevetnek jó- izifen. Aztán én is megtudom, hogy valami adó­hátralékról van szó. A tanácson sokan voltak ahhoz, hogy amúgy, őszintén beszélgethessek Mező bácsival, így hát inkább lakásán kerestem fel. Éppen fát vágott az udvaron, önmagával zsörtölődve, a reumáját szidta, hogy alig bírja emelni a karját. Pqdiq hiába fáj, mert csak rávár a munka, meg a fe­leségére. Nem azért, mintha gyerekek nem vol­nának, vannak azok heten, de a nagyobbak mind elröpültek a családi fészekből. — A legnagyobb lányom tanítónő, a két nagyobbik fiam gyárban dolgozik, egy ipari ta­nuló, egy Miskolcra jár gim­náziumba, ez évben érettségi- mii, kettő met*’ kisiskolás még. UIHIIIUIIMIIMHMMUUimMMmiMIMlMIMHmHIMMMIHIMimUOMMIHMIHi F ALURÓL-F AlUR A iritlIIIIMMIIIINIIIIIHIIMHM'IIMIHI Hogy a beszolgáltatást eltörölték... a szó. Erre már Nagy Mihály bácsi, a szomszéd is közbeszól: ÍGY HÁT csakugyan a két „öregre” szakadt a föld gondja, baja. Pedig 14 holddal ugyancsak meg kell dolgozni Gyufa sercen. Józsi bácsi cigarettára gyújt. Gondolkozik... — Nem jó volt az sehogysem!... Mert én azt mondom, hogy ami nekem kár, az az ország­nak is kár. És most? — ftfost, hogy a beszolgáltatást eltörölték., megpróbálunk gazdálkodni. Nem akarunk mi harácsolni, földet venni — becsületesen akarunk dolgozni, azt akarjuk: nekünk is hasz­nunk legyen belőle, meg az országnak is. Mi magunk is elítéljük azokat, akik kupeckodásra, spekulációra akarják kihasználni a kormány ál­tal a parasztságnak adott szabadabb lehető­ségeket. A NYOMATÉK kedvéért, hogy mennyire tiszta szándékkal beszél, élesen rámnéz kutatva: Vajon egyetértek-e gondolataival. S mivel hogy így van, továbbfűzi gondolatait. Terveiről beszél. — Csak tartósodna már ez a tavasz... Egyik nap már azt gondolja az ember, hogy no, eg-y jó hét, aztán munkához kell kezdeni — erre tessék, másnap fehér lesz a határ. Itt van ez a renoeieg trágya az udvaron, igencsak hordanom kellene már a földre, mert annyira tönkre van téve a falai, hogy egyhamar nemiaen lehet helyrehozni. Dehát nemcsak az idő miatt nem hordhatom. itt van a. földrendezés is. Már azt sem bánnám, ha így maradna a földem, ahogy van. csak biztos lehetnék afelől hogy többé nem mozdítanak, ki jogtalanul belőle. A földrendezésről szóin rendeletre terelődik — Nincsen olyan hordó, amelyik ne szívá- ► rogna, nincsen olyan rendelet, amit ki ne le- evet rá. — Na mondja, talán hetne játszani, nem így van? Igazat kell adnom Mihály bácsinak, így volt oz jóidéig, különösen pedig akkoriban, amikor még Mihály bácsi is fiatalabb volt és az úrivilág a maga szájaíze szerint értelmezte a törvényt, kibúvót keresve gaz üzelmeihez. Ma már csak azért sem áll ez a szólás, mert maguk Mihály bácsiék is Majdhogynem úgy ismerik a rende­letet, mint a szakértők — így aztán nehéz dolga akadna annak, aki ki akarná játszani a rende­letet. Emellett jómagam is meanvőződtem orról, hogy a garadnai tanács és a földrendező bizott­ság teljesen a rendelet szerint jár el és annak határán belül mindent elkövet, hoay közmeg nyugvásba rendezzék, a vitás üdéket. — Én azt mondom — veti közbe Mező Józsi bácsi —, hogy a garadnai határban nincs rossz föld. esetleg rossz gazda van csak, aki nem gondozza úgy a földet, ahogy kell. SZÓ SZÓT követ. Józsi bácsi már a cukorrépa ter­mesztésről beszél nagy szak­értelemmel. Az elmúlt, évek­ben 250 mázsát termelt hol- dankint, az idén is akar ter­vi,élni FfhaJln^t . . . K”'ryre1”*­hon -mór kinn, -iár a zöldéin ha­tárban Szinte magába szivm a föld friss tavaszi szagát. — Már mindent előre elhatároztam, hogv melyik részben mit fogok termeszteni... Gaz­dálkodni szeretnénk mi tetszik tudni, gazdál­kodnii úgy a magunk módjá n, becsületesen... » Nagy Zoltán [ Vighék lakásában miháiyon ra, mert azt az áramszolgáltató vállalat végezheti el. Kérték is a bekapcsolását, de a villany máig sem ég. Azóta már sokat járt utá­na, de hiába, meg is unta, lemon­dott a villanyvilágításról. Úgy tű­nik, mintha büntetés volna ez a Vígh-családnak, talán azért, mert a beszerelési munkákat nem a vál­lalat dolgozói végezték el? Ahogy Vígh bácsi mondja: lélen a hideg­re hivatkoznak, nyilván, a másik akadály az, hogy nyáron meleg van. Többszöri sürgetés után meg­keserítették: különböző költségek­be zavarják. Kétszer csináltattak vele már tartóvasat. Legutóbb azt 'rndták: szabálytalan, mert ve­szélyes a kéményseprőre, pedig másfél méter távolságra van a ké­ménytől. Most újabb tanácsot ka­pott. Állíttasson be egy 9 méteres oszlopot. Előírás: száraz és egyenes legyen stb. Ez még nagyobb költ­ség — be sem tudja szerezni. Egyetértünk azzal, hogy a vállalat a szabályok betartásával igyekszik a baleseteket megelőzni, de vala­hogy emberségesebben kellene csi­nálni. úgy, hogy a kecske is jól­lakjon, meg a káposztából is ma­radjon. Vígh bácsi azt mondja: — Tudom, hogy a konnektort, nem a disznó orrába kell dugni, hogy villanyoszlopnak nem kút- ágas kell és nem görbe. Mi is azt mondjuk, jó volna, ha Vighék örömére ennyi keserűség után rövidesen kigyúlna lakásában a villany. ’ (pál) A Postaigazgatóság közleménye Felmerült pimasszal kapcsolatban a. Postaigazgatóság értesíti a hetilap előfizetőket, hogy az Élet és Tudo­mány és a Rádióújság 9. száma, va­lamint az Érdekes Újság és Nők lap­ja 8. száma, mely március el­ső napjaiban jelent meg, n«m szá­mit bele a március havi előfizetési díjba. A lapok fenti «zámait a kiadó- hivatal mé«r árusításba való ter.lesz' tésre adta át a postának. Az el*fl?e- tők részére a postai Japkihordók « heten kézbesítik az első előfizetése? példányszámot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents