Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-05 / 53. szám
s északmagyarokszAc Kedd, 1957. március 5. NÉHÁNY GONDOLAT „Az egyetemen voltam“ című cikkhez Nem tudok egyetérteni Holdi János eme cikkével, mivel úgy érzem nem azt adta ez a cikk, amit adnia kellett volna, nem segítette a mi egyetemistáinkat és fiatalságunkat, hogy a kérdéseket megértsék. Másrészt nem úgy szólt a fiatalokhoz, mint érett, művelt, gondolkozni tudó munkás- és parasztgyerekekhez. Miben nyilvánul ez meg? Miért akarja Holdi János, aki maga is bányász volt, mindenképpen Úgy beállítani a kérdést, hogy az egyetemi ifjúság ténykedése a vörös zászlóval szemben hecc volt? Érett emberekről van szó, akiket munkásszülők neveltek. Tudják (ha máskép nem, szüleik elmondásából), mit jelent kapitalista elnyomásban élni. Olyan fiatalok ők, akik ma, vagy holnap az egyetem falai közül kimennek az életbe és felelős beosztásokba kerülnek. Hogy beszélhetünk akkor ezek ismeretében egy olyan sajnálatos tényről, mint a nemzetközi munkásosztály és az egész haladó emberiség szimbólumának megcsúfolásáról, meggyalázásá- ról egyszerű heccként? Véleményem szerint nyíltan, egyenesen kell beszélnünk ezekkel a fiatalokkal és meg kell mondanunk nekik: 1. Magyarországon az ellenforradalom rhin'den kísérlete és aljas provokációja ellenére is a munkásosztály és a parasztság van,, uralmon. 2. Az a munkásosztály és parasztság, melynek zászlaja a vörös zászló, valamennyi más ország (legyen az szocialista, vagy kapitalista) munkás- osztályához és parasztságához. hasonlóan. 3. E tények lehetővé, sőt szükségessé teszik, hogy adott alkalmakkor az ország középületein, így az egyetemeken is vörös zászló lengjen. Ha ez így van és gondolom, hogy ebben a kérdésben egyetért velem az egyetemisták nagyrésze, akkor meg kell mondanunk nyiltan, nincs joga sem heccből, sem egyéb más indító okból kifolyólag sem a fiatalságunknak, sem akárki másnak a munkásosztály szimbólumát, s egyben a magyar munkásosztály és parasztság hatalmának jelképét letépni, megcsúfolni, vagy meggyalázni. Fáj nekünk, végtelenül fáj nekünk munkások és parasztok gyermekeinek, hogy 1957-ben egy borzalmas ellenforradalmi kísérlet vérengzésének élénk emlékezetével szívünkben és agyunkban, hogy a karhatalomnak, tehát munkás- és parasztfia- taloknak a munkás- és parasztfiatalokkal szemben kellett intézkedni. Ezek a fiatalok ma már nemcsak az apjuk, vagy nagyapjuk elbeszéléséből kell, hogy ismerjék a fehérterror borzalmait, hanem a maguk életéből is. Előttünk vannak a budapesti, a miskolci, az ózdi borzalmak, a fehér terror munkás, paraszt, kommunista áldozatai. És mégis alig néhány nappal ez.ek után a borzalmak után azt a zászlót, gyalázzuk meg, amelynek a szabad lengése biztosítja számunkra, hogy hasonló borzalmak ne következhessenek be. Felvetődik a kérdés, az a munkás-, vagy parasztfiatal, aki akár tevőlegesen, vagy tanúként résztvett ebben az akcióban, vagy „szolidaritásból” ott hagyta az egyetemet vizsga nélkül, gondolt-e valaha arra, hogy ha nem loboghatna a mi középületeinken, tehát egyetemeinken is a vörös zászló, volna-e lehetősége neki egyetemi tanulmányokat folytatni? Nem úgy élnénk-e, mint mi idősebbek éltünk a felszabadulás előtt, hogy 12—-13 éves korunkban meg kellett keresni a saját kenyerünket. S ha volt képességünk és szomjuhoztuk a tudást, akkor a ledolgozott nap után az éjszakából ellopva kellett, hogy tanuljunk. Annak az X. Y.-nak, aki Holdi Jánosnak azt mondta, hcsv „hát tudja hecc volt”, vajon mondta-e Holdi ennél a „heccnél”, hogy csak ez a vörös zászló biztosítja, hogy az ő apja a jelenlegi 10 hold földjét megtarthatja, becsületesen művelheti, akár egyéni, akár szövetkezeti módon. Miért beszél Holdi János így: „valamilyen fenkölt ünnepélyesség viharzott át a szíveken, hirtelen fellobbanó tüzes láng, s az arcokon mosoly bujkált”. Nem hiszem, hogy ezekért a szavakért a munkásoktól és az ő volt munkatársaitól, „akikkel 12 évig együtt vágta a szenet”, valamilyen dicséretet kapna. Vajon nem az lett volna-e Holdi János első és legszentebb kötelessége, ha már kiment az egyetemre, hogy az ottmaradottak- nak megmagyarázza egyszerű, értelmes, nyugodt, okos szóval, hogy az ő cselekedetük bármiből fakadt, bűn volt az egész világ munkásosztályé val és parasztságával, s az egész háladó világgal szemben is. Nem til*' sem a kormány, sem a párt, sem egyéb állami, vagv társadalmi szervezet, hogy ne legyünk igaz, becsületes, e: dolgozók ügyéhez hűséges, a nemzetközi munkásosztállyal szolidáris magyar emberek. De igenis tiltakozunk a magunk és a nemzetközi munkás- osztály nevében hasonló cselekedetek ellen. Szívesen látja minden becsületes magyar ember a vörös zászló mellett a magyar nemzeti lobogót. De nekünk csak olyan magyarok kellenek, akik a magyar munkásosztály, parasztság és haladó értelmiség érdekében és nem ez ellen mutatják meg magyarságukat. Miért nem beszélt és beszél Holdi János arról, hogy ezek az érett, művelt fiatalok a hecc mellett még a magyar törvények ellenére fegyvert, lőszert és illegális röpcédulákat tartottak. Nyilván nem abból a szándékból, hogy ezzel magyarságukat és az azokhoz való hűségüket bizonyítják. Mondjuk meg nyiltan, kevesebb fájdalmat okoz az a néhány, esetleg jogtalan intézkedés a karhatalom részéről, mint hogyha az eset menetét engedtük volna folytatni és esetleg ezért újabb drága becsületes magyar munkás vérével kellett volna fizetni. Az a véleményem, hogy én, mint apa, inkább adjak ma egy pofont a gyermekemnek, mint hogy holnap, vagy esetleg holnapután a börtönben lássam. Még egy szót ragadok ki. Azt írja Holdi János: „nem luxusautón jött a helyszínre”. Az a kérdésem, ha őt, mint újságírót megbízzák, hogy Budapesten. vagy Prágában, vagy akár máshol készítsen egy riportot és személyautóval, vagy akár repülőgéppel utazik oda, luxusautózásnak tartja ezt? Gondolom nem. Akkor azt kérdezem, miért mondja luxusautónak azt a személygépkocsit, amelyen esetleg egy rendőr, vagy karhatalmi tiszt a helyszínre érkezett. A kormány rendezte a személygépkocsik használatának kérdését. Miért ír akkor mégis Holdi János a sorok között megbújva luxusautóról? Egyszer és mindenkorra tudomásul kell venni mindenkinek, még az újságíróknak is, hogy a XX. században, a technika világában, a szolgálat jó ellátásához hozzátartozik a technika, ezek között tehát a gépkocsi is. Javaslom Holdi Jánosnak végezetül, ha a jövőben a fentihez hasonló cikket, akar frpi, hogy az valóban igaz, a munkásosztály, a parasztság és a- mi jövő értelmiségünk, tehát a jelenlegi egyetemisták érdekét is szolgálja, cikkét először mutassa be azoknak a becsületes bányászoknak, akikkel „12 évig vágta a szenet”. Cserni Károly őrnagy. Nem kérünk kelőle !... Mint emlékszünk rá, az elmúlt hetekben a közúti vállalatok „külföldi példákra” hivatkozva kérték a villamos- és közúti járművek menettarifájának felemelését. A közvélemény felháborodása következtében azután sürgősen elhallgattak. Nem így nyugati szomszédunknál, hol — mint azt a Volksstimme jelenti — a bécsi parlamentben a koalíciós pártok között heves vita dúl, hogy a deficites közúti szolgálat „kisegítésére” a viteldíjakat 2.50 schillingre, vagy „csak” 2.30 schillingre emeljék-e fel? Ki fogja ezt nyögni? Aki .saját- autóján jár a jól jövedelmező '■»ankjába? Nem! Inkább azok a százezrek, akik villamoson járnak a . . . munkába. Igyatok több sört! — hirdetik a bécsi napilapok. Ugyanakkor figyelemreméltó összehasonlítást közöl a Volksstimme a bécsiek kedvenc italának, a sörnek áralakulásáról, íme: Egy korsó A részvényesek Év sör ára osztaléka. %. 1938. —.50 schilling 4 1945. —.35 6 1947. 1.— 0 1949. 1.55 99 8 1951. 2.— 99 *0 1953. 2.30 18 és most 2.55 99 30 Ugyan ki növeli a tőkés részvénytulajdonosok hasznát a saját verejtékén? Akik francia pezsgőt isznak? Nem! Akik az „olcsóbb” sört isszák! MESÉBE ILLŐ HOL VOLT, HOL NEM VOLT, Diósgyőr gyárvárosában az óriás- kohókon is túl, Felső- Vasgyár szélén — van egy szépen berendezett üzlet. Kiszolgálósze- mélyzete hófehér köpenyben nap mint nap eladásra kínálja a soksok édességet és más áruféleséget. Csodák, csodája, a diósgyőri Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 94. számú boltjáról van szó. Arról az üzletről, amelyről csak szépet és jót lehet mondani. Meghalt a nevetéstől Hogy a szólásmondások nem minden alapot nélkülöznek, az alábbi eset is bizonyítja: Ipohból jelentik (Brit — Malájföld), hogy az ottani kórházban egy kilencgyermekes családanya: a nevetéstől meghalt. Won Ngan 42 éves asszony „A bolond idősebb nővér” című kínai film pergetése közben nevetőgörcsöt kapott. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. — A miskolci területi képzőművész kör minden héten hétfőn, kedden és szerdán délután 4-től 6 óráig tartja foglalkozásait a Déryné utca 11. sz. alatti Bányaipari Technikumban. A képzőművész kör óráin olyan fiatalok, felnőttek, öregek vesznek részt, akik a rajzolás és a festészet iránt érdeklődnek. A területi képzőművész kör minden érdeklődőt szívesen vár. öeffyyzés nélkül egyéb háztartási cikk, a környék lakói még- inkább felkeresnék e csinosan berendezett kis üzletet, s annak kedves, mosolygós arcú kiszolgálóit. A vásárlók — de az üzlet személyzete is — reméli, hogy a vállalat központjában levonják ö, kis mese tanulságait, s mesébeillő intézkedéseket fognak tenni. Ne feledjék, történetünkhöz, hogy hiteles legyen, ez is hozzátartozik! (drogos) Közlemény Miskolc megyei jogú város tanácsának végrehajtóöisottíiqgs március 4-től egységesen szabályozta a városi és városkerületi tanácsok végrehaj tóbl?ottságaJ szakosztályainak és a városi tanács vb. függetlenített vezetőinek ügyfél fogadását. Eszerint a városi és a városképüket! tanács végrehaj tóbizottságsinak szakosztályainál szerdán egész napon át (délelőtt 8 órától délután 16.30*ig) míg a hét többi munkanapján minden nap délelőtt 8 órától déli 12 óráig van ügyfél fogadás. A városi tanács végrehaj tóbizottságénak függetlenített vezetői a városi tanács- házán . (Tanácshaztér 8. sz.) hivatali he-« lylségükben délelőtt 3 órától déli 12 óráig az alábbi napokon tartanak foga* dónapot. Fazekas László a végrehajfőbizottság elnöke hétfőn, Szitovszki Zoltán a végre- haj lóbizottság elnökhelyettese kedden, Rohács Gyula a végrehajtöbizotteág titkára szerdán, Konczvald Barna a végre- hajtóbizottság elnökhelyettese pénteken. Mesébe illik: van panaszkönyvük, de bejegyzés nélkül! Évekkel ezelőtt a. környék lakói »rémes dolgokat« meséltek róla. Ma már másként van. Krizsán Zoltán vezető és helyettese Dudás István büszkén beszélnek arról, hogy e peremvárosi kis üzletnek havi forgalma meghaladja a 350.000 forintot. Sőt, ha egy- egy »mesébeillő« cikk nem hiányozna, mint például hintőpor, babakrém, box, s más azam , hazám, ie mindenem... GONDOLATOK A HAZASZERETETRŐL Írásra az ellenforradalmi 'napok emlékei késztettek. Ügy érzem, sokan illetéktelenül álltak Kossuth, Petőfi és a Bem-szóbor talapzatára a nép, a nemzet nevében. Talán még soha a történelemiben, annyira nem mocskolták be a nemzet jelszavait, zászlaját, mint ebben az időben. Talán még soha úgy vissza nem élték jószándékú emberek hazafias érzelmeivel, mint e napok alatt. Tisztán kell látnunk ezekben a kérdésekben, hogy el tudjuk választani a konkolyt a tiszta búzától, a hazáját igazán szerető hazafiakat a mell- döngető álhazafiaktól. Mit jelent ez a szó, hogy hazaszeretet? A haza szeretető egyike a legmélyebb emberi érzéseknek, nemzeti öntudatot fejez ki. Nem újkeletű, nem valami »nemzeti szellem« terméke, eredete évszázados történelembe nyúlik vissza. Magában foglalja a nép, a közös kultúra szeretőiét, a haladásért való harc mellett a szülőföldhöz való ragaszkodást. Szeretjük azt a földet, amelyen születtünk, melyről Kölcsey Szózatában írja: »Bölcsőd az, majdan Bírod is, mely ápol s eltakar!« Szeretjük azt a földet, mely az akácok illatával környezetünket kedvessé, széppé teszi, mely mintha szivárvány lebegne előttünk hét színben pompázik, színes virágokat terem. Ez a föld számunkra otthonos, mert ismerős égbolt és nyár takarja, melynek gazdag hagyományai vannak a történelemben. »Itt küzdöttek a honért hős Árpádnak hadai. Itt törtek. össze rabigát Hunyadinak karjai«. Dózsa, Rákóczi, Petőfi, Kossuth szavai tüzeltek itt gzefbb hazáért való harcra, ahol ma dús mezőink mellett, füstölgő gyór- óriásaink állanak. Szeretjük azt a földet, melyet hazafiaiinak kiöntött vére áztatott, mely magába fogad, mint őseink végtelen sorát. A haza szeretet« nem csupán csak a szülőföld szeretetv, ez többet jelent annál: a hazát, a szülőfölddel együtt a bepne élő nép alkotja. A haza mi vagyunk: le, én és valamennyien, akik e hazában élünk, dolgozunk. Igen: a hazaszeretetnek másik éltető eleme, világító fáklyája a hazát lakó nép szeretette. A nép szerete tétől elválaszthatatlan a társadalmi haladásért való küzdelem. Nemzeti múltúnknak sok kimagasló példája van. amiké a haladást tűzték a harci lobogóra. Petőfi radikális, polgári demokratikus átalakulás útján küzdött a nép szabadságáért, nemzeti függetlenségéért. Mélységesen szerette a népet, de annál jobban gyűlölte az akkori társadalmi viszonyokat, a táblabírá:k Magyarországát. Számára a nép ügye nemzeti ügy volt és egyben világnézeti állásfoglalás. A haza szeretet« tehát nem valami elvont nemzeti érzelmet jelent, hanem minden időben, politikai és pártos állásfoglalást a nép érdekében a haladásért. A haza szeretető nemzeti múltúnkban A hazafias érzelem mint nagy tettek erőforrása, része minden, nép felemelkedéséért vívott küzdelmének. Népünk évszázadokon át harcolt az idegen hódítóik és belső elnyomóik ellen, melyek a hazaszeretetnek örök példád és tanulságai. Kiemelkedő helyet foglal el a török-' verő Hunyadi kora. Miért harcolt Hunyadi? Nemzeti létünkért, egy világhódító Imperium edlem. E harcban nem volt egyedül, mert utat nyitott a nép hazaszeretetének, annak a hatalmas erűnek, amely meg tudta védeni a hazát. A hazáját szerelő népnek köszönhetjük, hogy nem nyelt el a tőidén elem éltes torka, hogy nem lettünk erőszakkal törökké, nem tűntünk el az időben mint a reggeli harmat. A nép haza- szeretet« volt, amely másfél évszázados elnyomás után is újjáterem- tette a nép honát. Nemzeti múltúnk hazaszeretetének legkiemelkedőbb példája a 19-es Tanácsköztársaság hősi múltja. A munkásosztály élén pártjával, forradalmi hazaszeretetével az úri Hunniából évszázados küzdelem után, ha rövid ideig is az addig mostoha hazát a dolgozó nép édes hazájává változtatta. Ez a haza szent volt számára, hősiesen védelmezte. A kibontott vörös zászló alá órák alatt gyülekeztek a Vörös Hadseregbe vasmunkások, bányászok, a falvak dolgozó parasztjai, hogy fegyverrel a kézben életük árán. is megvédjék az új hazát. Felejthetetlen emlékként él hősi hazaszerető példájuk. A haza szeretető napjainkban — Ma méginkább éj-tető, mozgósító erő,, mint bármikor a történelemben. Üj forrásokból, a szocializmus építésének eredményeiből táplálkozik. Hosszú évszázados küzdelem után a Vörös Hadsereg segítségével szétzúzta azt, amit a magyarság legjobbjai hiába ostromoltak. Megdőlt a kizsákmányolási uralma, ráléptünk a szocializmus építésének útjára. Igaz. ez az út nem volt mentes a hibáktól. Ennek ellenére is •a jövő a szocializmus útja volt, nemzeti felemelkedésünk egyetlen he-' lyes útja. Ez a haza bajaival együtt is a mi hazánk. Szeretjük, meid a mi hazánkban (melyet a Szovjetunió másodszor is megvédett az ellenforradalom .restaurációjától) a szülő- j föld szeretet« egybeolvad az e földön teremtett igazságosabb társadalmi mid szere telével. Büszkék vagyunk arra, hogy kapitalisták nélkül, a munkásosztály vezetésével haladunk előre, hogy új hazánk a hatalmas szocialista világrendszerhez tartozik. A hazaszeretetünk eszmeileg is gazdagodott., a marxizmus—leninizmus alapján álló-tudatos szocialista haza- fiság, a dolgozó nép igazi hazai isága. Hazánkat szeretni napjainkban azt jelenti, hogy elismerjük és védjük szocialista vívmányainkat, a munkásosztály és forradalmi pártjának vezető szerepét, a szocializmus építését, végül a hazafiság és a prole- t árnemzetköziség egységét. Űj haza- fiságunk ereje abban áll, hogy nem faji vagy nacionalista előítéletekre épül, hanem a népek testvériségének politikájára A mi hazaszeretetünk áthatva a proletárnemzetköziséglöl tudatában van annak, hogy hazánk erősítésével nemcsak nemzeti, hanem egyben nemzetközi kötelességünket is teljesítjük. Az elmúlt évek folyamán a párt és állam vezetői súlyos hibákat követtek el. Nem fordították kellő gondot nemzeti hagyományaink ápolására, s ezek sértették a hazaszerető tömegek nemzeti érzelmeit. Az ellenforradalmi kísérletben a jogos sérelmek mellett felszínre került a salak is. Porondra léptek a nemzeti érzés vámpírjai az álhaza- ftak, becstelenül visszaéltek a tömegek hazafias nemzeti érzelmeivel. Ezek a »nemzetmentő«-»hazafiak« uszították és resztvettek becsületes, igaz hazafiak üldözésében, megsemmisítésében. E drámai napok lovagjai a burzsoá restauráció szekerét tolták. Aljas céljuk leplezésére a hazaszeretet érzékeny húrjain játszva hamisan vették ajkukra a Himgyart. A haza szeretebét felcserélték szűkkeblű nacionalizmussal, más népek elleni gyűlölettel. Joggal mondta Ady: »A nacionalizmus nem hazafiság.« A hazafiság valami olyan, sine qua non-ja az embernek és a. társadalomnak, hogy fogalommá sem kell sűríteni, s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában, a közös társadalmi munkában álló becsületes emberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha. örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti Himnuszt énekli.« Ezek a »hazafiak« szembe akarták állítani a magyar népet a Szovjetunióval, el akarták pusztítani 1945 óta elért vívmányainkat. Vajon érdeke lehet a nemzetnek, hogy letéri lsek erről az útról? A dolgozó nép többségének semmi esetre sem; Mit várhattunk Mindszentiből, aki vívmányaink ellen lépett fel, vagy a földjükért jelentkező földesurak- tól, csendőröktől, a többi letűnt világ visszasíróitól? A válasz egyszerű: rabigát! Ki fiz igaz hazafi és ki a hazaáruló” Hogy ki volt az igaz hazafi és ki a hazaáruló, mutatta az is, hogy az ellenforradalom fegyveres kudarca után a nagy »hazafiak« végnélküli sztrájkra uszítottak. Ezzel a magához térő nemzetet, akarták liátba- támudni. A termelés szabotalását »hazafiak tett«-nek tüntették fel. A valóságban, hazaárulás volt. Mélységesen tetőzték a nemzet bajait. Bűnös felelősségük nagyságát jelzi sok milliárd forint termeléskiesés, mely- lyel a dolgozó népet sújtották. E tények mutatják, hogy hazáiiságunkba nem tartozik minden magyar. A mi hazafiságunk nem mentes az osztály- tartalomtól, mert az a dolgozó nép hazai isága. Az októberi események cáfolják a Széphalom című kulturális folyóirat 1956 decemberi számában a szerkesztőbizottság megállapíniuszt, a Szózatot és a Talpra ma-tását, mely az »Egységes magyarság
