Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-03 / 52. szám
ÉS ZA KMAG YARORS ZÄG Vasárnap, 195". március : /Asszonyoknak --(gyermekeknek ____&Ukhid.t ir' oimgxik__ N apok óta ő jár az eszembe. Magam előtt látom törékeny alakját, ritkds, fehér haját, amelyet olyan gondosan fésült frizurába télen -nyáron. Hallom a hangját, amint tört magyarsággal beszélget, mert Hoffmann néni nem volt ma-t gyár. Itália örökszép ege alatt született bizony már csaknem 70 éve, s úgy hozta ide később férje. Társbérlők voltunk, a hosszú téli estéken sölcat mesélt Olaszországról, az ezerszínű tengerről, a nagy városokról, hazájáról. Mert hiába éli itt csaknem 40 évig, nem tudott egészen magyarrá lenni. Szerettem hallgatni Vógnélkülí meséit, s énekét. Mert énekelt is szépen. Mindig vidám volt ez a kedves kis öregasszony, pedig olyan sok bánattal sújtotta az élet. Öregségérel egyedül maradt. Gyermekei voltak ugyan, de unokái nem. A fiát 23 éves korában vitték ki a frontra, eltűnt. Ö mindig visszavárta. Eltette szépen könyveit, mert anyai szíve azt súgta, hogy egyszer majd csak bekopogtat az elveszett gyermek. De hiába várta. A lányának még szomorúbb sors jutott. Megbolondult.. Szép és kedves kislány lehetett valamikor. Gyönyörűen zongorázott, énekelt. A nyarat rendszerint Olaszországban rokonoknál töltötte. így volt ez 1939-ben is, amely a legszomorúbb dátum volt a család életében. A lány megismerkedett egy ifjú tengerésszel. Az ismeretségből szerelem lett, s talán házasság is, ha közbe nem jön a háború. De jött, mint a számum, s a tengerészt egyik napról a másikra a hadiflottához vezényelték. El sem búcsúzhattak, s a lány hiába várta z tengerparton, soha többé nem találkoztak. Aztán haza kellett jönnie, mert nem hosszabbították meg ott- tartózkodási engedélyét. Érthető, idegen állampolgár volt. Mikor hazajött, nem evett, csak sírt naphosszat, meg zongorázott, s hiába vitték orvoshoz, nem talált gyógyszert búskomorságára. Idegei felmondták a szolgálatot, megbolondult. Az öregasszony sokáig őrizte lányának az első báliruháját, egy hosszú rózsaszín selyemruhát s váltig bízott abban, hogy meggyógyul egyszer és férjhezmegy majd. Csodálatos türelemmel viselte az élet kegyetlen csapásait, s olyan vakon tudott bízni abban, hogy jobbra fordul sorsa. Mindig nagyon várta a tavaszt. Évek óta tervezgette, hogy hazamegy Olaszországba, meglátogatja a rokonokat, s titokban azt remélte, hogy a környezetváltozás jót tesz lányának is. Ehhez persze sok pénz kellett volna, de a 250 forintos nyugdíjból ilyesmiről még csak álmodni sem lehetett. Az utolsó egy év alatt sokat betegeskedett, hétröl-hétre orvoshoz járt. Kétszer volt kórházban, sok tucat injekciót és sokfajta orvosságot kapott. A tél nagyon legyengítette s talán még sohasem várta úgy a tavaszt, mint az idén. A csalóka február eleji napsugár láttán gyerekes örömmel mondta' csakhogy megértem, itt a tavasz. Néhány nappal ezelőtt a színház előtt egy kislánytól ibolyát vettem, s felmentem meglátogatni. De hiába csöngettem a második emeleti lakás ajtaján, senkisem jött ajtót nyitni, vár perccel később az egyik szomszédban megtudtam, hogy Hoffmann néni meghalt. Meghalt. mielőtt meglátta volna mégegyszer Itália örök kék egét, a csendesen ringatódzó tengert, az igazi tavaszt. Az ibolya, amelyet úgy szeretett, már egy frissen hántolt sírra jutott. Ödatemették a férje mellé. Az égen tavaszi felhők vándorolnak, langyos szellő jár a fák közt, amely talán a tengerpartról kélt útra, hogy mégegyszer utoljára elhozza neki a napsütötte olasz hon üdvözletét, amelyet már nem láthat meg soha. KECSKÉS RÓZSA Az ózdi városi és üzemi nőtanács kezdeményezése a racionalizált nők foglalkoztatására A hazánkra ■nehezedő súlyos gazdasági nehézségek é3 az egyszerűsítések következtében városunkban a nagyüzemekből és a különböző válla1- latoktól átmenetileg elbocsátottak dolgozó nőket. Közülük többen vállalnának olyan munkát, amit otthon, családi körben gyermekeik nevelése mellett elvégezhetnek és az ezért kapott munka- díjjal is segíthetnék a családot. Ezek a kívánságok adták az ózdi nőtanács vezetőinek és szakkörvsze- tőinek azt a gondolatot, hogy a nők. az édesanyák részére munkaalkalmat kutassanak. Felkerestük az üzemi munkástanácsot, s javaslatainkhoz segítségüket kértük. Javasoljuk# hogy az üzemi munkásruhákat Ózdon az asszonyokkal varrassák és javíttassák. Ezeket a munkaruhákat az édesanyák kiszabva kapnák meg és ezt otthon — házi teendőik ellátása mellett — nyugodtan megvarrnák. -Kértük a munkástanácsot, hogy létesítsen városunkban korszerű mosodát, amely egyébként régi vágya az ózdi dolgozóknak. Itt az üzemi munkásruhákon kívül a háziasszonyok .is elvégezhetnének nagymosást. Ezzel egyrészt a nők munkalehetőséget nyernének és egyben megkönnyíti a dolgozó nők és háziasszonyok életét is, a népgazdaság számára pedig jelentős tüzelőanyag megtakarítást eredményezne. A nőtanács segítséget kér abban is, hogy városunkban önálló háziipari szövetkezetét hozzunk létre, ahol a dolgozni kívánó asszonyok és lányok, de a háziipari munkára rászoruló férfiak is találnának munkaalkalmat. Elgondolásunk az, hogy a nők díszpárnák, díszes dobozok, babák. állatok, lámpaernyők készítése mellett kötéssel, horgolással, szövéssel, perzsacsomózással foglalkoznának, emellett természetesen csuhéból készítenének használati-cikkeket, koKÖNYVTÁRBAN Ajtó nyílik, s belép rajta Egy parányi kisgyerek. „Könyvet kérek” — csiripeli „Mert olvasni szeretek”. Györgyi néni így becézi: „Kicsi vagy még angyalom, A betűket nem ismered, Hogy olvasol, galambom?” „Nem is olyan könyv kell nékem. Mi csak betű, semmi más. Képes legyen, tarka, színes, Özikés, meg cicukás.” sarat fonnának, a férfiak pedig csőn trés fafaragással tevékenykedhetnének. A 'felsorolt munkák elvégzéséhez különcsen ördöngős tulajdonság nem kell, az ehhez feltétlenül szükséges ismereteket a dolgozni akaró nők a nőtanács által rendezett szaktanfolyamokon sajátítanák el. Jelenleg is működik néhány szaktanfolyamunk. A kézimunka és szabó-varró szakkörünk a zűrzavaros idők ellenére, alig két hétig szünetelt. Tudjuk, a kezdés nem könnyű, d? az ezzel járó akadályoktól nem félünk, mert nem vagyunk egyedül, vannak barátaink, akik már eddig is segítettek, nekünk és hazánknak is, gazdasági nehézségeinkben. Az elmúlt évben szorosabbra fűztük kapcsolatainkat a testvéri szlovák édesanyákkal, akiket több alkalommal meghívtunk városunkba. Most is hozzájuk fordultunk segítségért, hogy nagyobb mennyiségű selyem, filc maradékaikat, pamutot, cérnát, vattát, zsinórokat stb. bocs ássanak rendelkezésünkre és mi a küldött értéket az általunk elkészített munkával viszonozzuk. Felkerestük Budapesten a Háziipari Központ igazgatóhelyettesét is és megbeszélést folytattunk vele az áru értékesítéséről. Biztosított, hogy csuhéből készült árucikkeket bármilyen mennyiségben átvesznek. Tervünkben szerepel még az, hegy az elkészített szép kézimunkákat bányatelepeken, falvakban és városokban is kiállítjuk, vásárokon bemutatjuk és értékesítjük. A munkástanács elnöksége megtárgyalta javaslatainkat, azokat helyesnek találta és munkánk segítésével az elnökség három tagját bízta meg. Ezt a segítséget már érezzük is és mi szerényen csak azt ígérjük nekik, hogy az ózdi asszonyokban nem fognak csalódni. Ózd városi és üzemi nő tanáé ■, vezetősége. Györgyi néni egyet perdül, S előveszi hirtelen „öreg néni őzikéje, Jó lesz-e ez, kis szívem?” „Hű, de jó lesz” — víg mosollyal így csacsog az óvodás. „Köszönöm, jó Györgyi néni Ha kinézem, lesz még más?” „Lesz bizony, csak gyere bátran, Amilyet kérsz, olyan van. Óvodások, iskolások, Olvashattok boldogan. SZÉLL ISTVÁN NÉ 0 Az Állami Aruház bemutatja a legújabb tavaszi divatot Ojurta nénit ultizták ÚJRA A FŐZŐKANAL MELLETT Barta nénit kedves, vidám asz- szonynak ismerte mindenki a Kom- mün utca 1. szám alatt. Az utóbbi időben azonban keveset mosolyog. Nem csoda, nincs sok oka a vidámságra, mert nemrégen „racizták”. Ez annál is inkább elkeserítő, mert nem volt valami írígylésreméltó állása. Barta néni az egyik konyhán dolgozott. Mosogatott, hagymát vágott, krumplit hámozott, jókora üstöket és lábasokat emelgetett, naphosszat törölgette a nedves tányérokat, no meg takarított és mindezért 650 forintot kapott. Nem volt ez sok pénz, de nagyon örültek neki, mert pótolta férje kevés fizetését. Négy évet dolgozott egyhuzamban, s volt mire költeni a pénzt, mert 20 egynéhány évi házasság után alaposan kikoptak ágyneműből, fehérneműből is. Ezt szépen pótolta, de most, mikor már nagyobb tervei is megvalósulással kecseg:ettek, akkor maradt állás nélkül. Milyen tervei voltak? Nagyon szerények. Nem akart 5 házat építeni, csak a lányainak akarta a kelengyére valót összehozni. Azt ugyanis elárulhatom, hogy Barta néninek van két nagyon szép lánya. A 20 esztendős Klári és a 16 esztendős Erzsiké. Klári az Állami Áruházban dolgozik, 800 forint a fizetése. Ez azonban nem kerül a családi kasszába, mert elvásárolja. Nemrég vett ágyneművásznat, törülközőket. s lassan a bútor árát is gyűjt* heti. mert a 20 éves lányok általában közel állnak a férjbezmenéshez. Aztán itt van az Erzsiké, ö ma még a mama szárnya alatt álmodozik és persze segédkezik a főzésben, takarításban, mert noha Barta néninek állása nincs is, munkája akad bőven; A takarítás, főzés mellett mindig van varrni, foltozrtivaló, mert eddig erre nem sok idő jutott. Barta néni főleg akkor szomorú, mikor papíron, ceruzával számolni kezd. A férje 776 forintos fizetése elég kevés. A Kláriéra nem számíthat. s így rr.eg kell nézni minden forintot, hová tesz. A múltkorában szó volt róla, hogy a férje fizetését felemelik körülbelül 1200 forintra, ezzel vigasztalja magát, s a legközelebbi fizetést nagy izgalommal várja. Barta néni 50 éves fejjel r.em tudott belenyugodni a „racizáTba” s elhatározta, hogy amint tavaszodik, új munkahely után néz. Amíg nem sikerül elhelyezkednie, addig be kell érnie a saját kis konyhájával, ott forgatja a fozőkanalat négy igyekezettel, a család legőszintébb örömére.Gőz- és kádfürdőnkéi vasárnap reggel 6 órától, hétköznap (hétfő kivételével) 7 órakor nyitjuk. Miskolci Vizmíivek és Ford nem szuperár NEVESSÜNK Filmsiker ' A n'thás villany borotvája Farsí»»''-5 meglepetés A jelmezbuvár dilemmája
