Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-31 / 76. szám

fiS2A«B£AI99Aftaft82A&

Vmixm&t 1ÄH mávcfog-ü.

Vázlatkönyvből

IRODALOM

A BÉKE KATONÁIHOZ

Sok dalt írtak már ^

a lapok, "'Sikoltok., poéták és fiatalok szerelemről s másról boldogság hevében, szívpezsdítő vágyak biztos reményében,

— De az mégis furcsa, s nekem érthetetlen, miért hallgatunk róluk rendületlen, kik utak kövét rójják vigyázó szemekkel, szembe nézve ezer kisértettel.

otthagyva mindent másoké.

mi drága, kik dacolni készek

titkos száz halállal...

Pedig hány gúnyős mosoly és grimasz,

lókötő, here és pimasz

maró gúnyja cibálja, tépi,

azokat, kik régi és új veretű hittel

állják rendületlen

a kemény, nehéz posztot, mint büszke

gránit oszlop hullámok ostrom '

Nines szívükben félelem, szemük villog éberen.

s amerre járnak szerteszét,

behúzza a gyáva fejét, s a gyenge erőt kapva rájuk figyel, s titkon velük menetel

száz serege szeretetnek bizó hitű nagy

Reménynek, mely egyre jobban ^ életre kei;..

1-Iogy ne törd fejed,

kik ők, megmondom,

— sokan vannak, nevüket nem tudón hírüket így tudják: KARHATALOM!

Sík István őrm.

SZARVAS MIKLÓS:

imiiiiiiiiiiiiHiiiiii

c/íz ('/j ő találköZíh

iiMfiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiimiiimtiiiiuiitiK

iiiiiiiiiiiiiiittiiiiiii iiiifimiimiiiiiiiiiiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiHiiiii

1IHIIini!HI(lllltlll<iill}|lllll(lllll(lttlMIIIHIIIIIIIilil<llinillllHltlltl}!HII(illlllHllllllllllllllltlHIIIII1l1»Mlt4llflllllHlfllllillllllllltll.lUUIIIIimillllHIII!l(IHIflllilliflllllllllltllliltlllllll(llillf)H!HIIII!lll(IIIIIIIIIIIIII!llllilllltHillUn!imilf

Csabai Kálmán: Szakrajzóra

Magyar Szocialista Munkáspárf-hoz!

Viharban születtél, az edzett meg Téged,

Kommunisták vártak, proletárok kértek.

Tudtuk, hogy eljössz, tudtuk nem hagysz cserb Proletárok pártja, vezess győzelemre.

(KISS G-né)

ODAKÜNN az öreg kiszáradt eperfa ágán rövidet kukorékolt a kakas. Az istállóban a tehenek és a lovak meg-megrángatták a jászol karikáját. Az állatokkal együtt ébredezett Virág Lajos, az egyik füredi gazda cselédje. Nagyot nyújtózott az akácfabotokból összetákolt priccsen és álmosan nyúlt a falipolcra, ahonnan a lókefék meg marha- vakasó-k közül magadé emelte a vekkert.

— No nézd csak, még tél három, — szólt önmagához. Visszatette az órát és ismét befészkelte magát vackába. Az ajtó felé tekintett. Szél lengette a tanyaikörüli akácokat s Lajos elgondolkozva nézte őket.

MISKOLCI PABTI24

& V1SSZAEMLEKEZES

Károlyi Tivadarnak hívnak.

A'nevem nem mond sokat. Ami keveset névtelenül tettem, mint partizán, a felszabadulás előtt a város szabadságáért, azt a haza, a nép iránti szeretetem diktálta. Erről hallgatni szoktam mindig. És hogy most mégis írok róla? Talán azért teszem, hogy emlékeztessem a mai fiatalokat, milyen nagy harc előzte meg a felszabadulást, az ország függetlenségének megteremtését és figyelmeztessem őket. ne játszanak azzal a szabadsággal, függetlenséggel, amiért mi készek voltunk életünket áldozni, vérünket ontani.

A munkásmozgalommal korán kapcsolatba kerültem. Apám a diósgyőri tisztítóműhelyben dolgozott. Kicsi emberke volt, de nagy tűz lobogott benne az urak ellen.

— Ezek kiszipolyozzák a vérünket, — mondogatta s mindig arról álmodozott, talán jön egy világ, ahol nem lesznek tőkések, ahol mindig lesz munka s nem kell rettegni, hogy mit eszünk holnap, ahol a nép vezetői kormányozzák az ország sorsát. Már az első világháború idején szervezett munkás volt. Néha-néha engem is kézeníogott, s elvitt magával az összejövetelekre, kultúrelőadá- sokra. S itt mint a piros vér folyt belém a nép kiszipolyozol elleni gyűlölet.

Apám szabómesterségre adott. Hamarosan saját bőrömön éreztem, milyen keserves, kínos a kisinasok sorsa. Eriből nem is akarok írni, inkább arról, hogy nekem is voltak álmaim, Igen, álmodoztam arról, hogyha felszabadulok, mint szabósegéd rendes munkához jutok, annyit keresek, hogy minden nap. rendesen jóllakhatunk. Álmodoztam arról, hogy nemcsak egy ruhám lesz hét- Köznapra-ünnepekre. hanem csinálok magamnak egy szép ünneplő ruhát is. Álmodoztam arról, hogy megismerkedik egy bájos leánnyal, lesz annyi pénzem, hogy elviszem moziba, színházba, cukrászdába, s talán családot alapítok. Dehát ezek az álmok mind álmok maradtak, s ottmaradt nekem a zord, a rideg valóság .,,

Végetértek a tanonckodás évei. Segéd lettem, de hosszú-hosszú évedig nem kaptam munkát. És minden nap mélyebbre, mélyebbre vajúdott belém az elkeseredés. Apám

a 30-as években kegydíjazlák. 33 pengőt kapott s a lakbér 30 pengő volt. A háromtagú családnak egész hónapra 3 pengő jutott. Hogy hogyan éltünk? A Nagy Sándor utcában laktunk s az utca sarkán ott volt az utolsó szalmaszál, — a nép-, konyha. Anyám törődötten, fásultan. s az örök kenyérgondoktól komoran hordta a moslékszínű és ízű löttyöt. Rossz volt, de megmentett az éhenhalástól.

1926-ban rámmosolygott a szerencse. Munkához jutottam. Bekerültem a körlet-tisztiműhelybe. Derűs arccal kezdtem járni s a családban is felengedett a komorság, az elkeseredés. Úgy látszott, életünk valamennyire egyenesbe jön. Látszott. Három hónapig dolgozhattam itt. A parancsnok, egy tejfelesszájú főhadnagy. amikor megtudta, hogy nem . oltam a nemzeti munkaközpont, a hirhedt sárga szakszervezet tagja, fitymálva közölte velem: nincs rám szükség.

— Kommunistákat nem foglalkoztatunk — mondta. Pedig még nem voltam kommunista. Csak az élet kusza jelenségeiben botladozó, egyszerű 'fiatal munkás, akinek a fejében már motoszkált valami ösztönös megérzés.

Sokszor bementem a szakszervezetbe. Ha munkát nem is, de legalább reménymorzsákat kaphatott az ember. Itt ismerkedtem meg egy alacsony, jóképű lányosarcú fiatalemberrel, Alpár Mihály elvtárssal. Sokat beszélgettünk. Nagyon felvilágosodott, s éleseszű ember volt. Mindig hangoztatta. hogy a munkás és munkaadó között kibékíthetetlen ellentét van. Se szép szóval, se reformmal nem lehet megszüntetni. Olyan államot kell megteremteni, mint a szovjet. Micsoda lelkesedéssel tudott róla beszélni. Az ember szíve szinte olvadozott a gyönyörűségtől.

— Dehát hogy lehetne nekünk is ilyen országunk?

— Ki kell harcolni. A mi fegyverünk most még — mondotta — a sztrájk! Sztrájkokkal kell kényszeríteni a tőkéseket, hogy megadják, amit kérünk. És ezekben a sztrájkokban megerősödünk, összeková- csolódunk, s ki tudjuk csavarni később az urak kezéből a hatalmat.

Hatalmat! Nagyon furcsa és hihetetlen volt, amit mondott. Én épp olyan álomnak tekintettem, mint

azt, hogy talán állandó munkához jutok s nem kell inségkoszton tengődni. Hogyan lenne nekünk olyan erőnk, hogy az országot vegyük a kezünkbe, amikor ezrével tengődünk munka nélkül.

Történt valami, ami nagyon megrázott. Nemsokára letartóztatták Alpár elvtársat. Ez rettenetesen megdöbbentett. Hiszen már az sem lesz, aki álmokkal, reményekkel táplál, lit börtönbe zárnak mindenkit, aki az igazságot meri hangoztatni? Csak úgy rajzoltak bennem a gondolatok. Aztán hallottam róla. Találkoztam c'lvtársakkaí, akik ragyogó szemmel beszéltek róla.

— Igazi bolsi Alpár! A börtönben ütötték, verték, kínozták, de semmit sem tudtak belőle kiszedni.

Nemsokára tárgyalásra került a sor. A bíróságnak a szemébe vágta:

— Nem vagyok hajlandó maguknak semmit mondani, ez nem az én bíróságom. Majd ha az én társadalmam bírósága előtt leszek, ott beszélni fogok.

Bátorsága, s a belőle kiáradó nagy erő megrázott. Nagyot nőtt a szememben és megértettem, bár a hatalmasok csukták börtönbe, de erkölcsileg ő került ki győztesen. És megértettem, hogyha sokszáz, sokezer ilyen ember lesz itt Magyarországon. akkor az álmokat mind valóra lehet váltani.

A szakszervezet tagja lettem. Úgy kezdtem dolgozni, ahogy Alpár elv- társtól tanultam. Két év múlva vezetőségi tag lettem, majd 1940-ben a szabók szakszervezetének helyettes elnöke.

Nem volt könnyű dolgunk. Besúgókkal, árulókkal voltunk körülvéve. Ha meg küldöttgyűlést tartottunk, akkor még a rendőrkapitány is ott ült és árgus szemmel figyeltek mindenkit, minden megmozdulást. Mi aztán úgy csináltuk, hogy a küldött- gyűlést mindig a hivatalos ülés előtt éjszaka tartottuk meg titokban, s másnap rendeztünk egyet — alrend- őrségnek.

Létszámunk állandóan ingadozott. Volt, amikor 120-an is voltunk, máskor meg csak Ducsainé, Ducsai Jolán. Fazekas, Vadász meg én maradtunk benne. Néhány sztrájkot sikerült megszerveznünk. A mi sztrájkunkon keresztül is éreztette oroszlánkörmeit a munkásosztály. (Folytatjuk.)

—1 Az ember itt vénül meg ezeknél a zsugoriaknál — gondolta. Egyszer csak azt veszi észre, hogy már be sem tud állni hozzájuk cselédnek, mert megvénült és nem kell.

— Nem bírja má kend a kast, — mondják ök.

— Hej, van is baja elég a szegény embernek!

*

ÍGY SÓHAJTOTT fel a 17 éves fiú, amikor* lépteket hallott a lakóépület felől. Fel sem érkezett ülni, amikor a gazda rákönyökölt az istálló rostélyára, s rászólt:

— Lajos! Az úristenedet, hát még mindig alszol, ezért fizetek-én neked?

Lajos megszeppenve, de férfias •hangon válaszolt:

— Háromnegyed három, gazd- uram. Még ilyenkor.; *

— Semmi ilyenkor. — vágott közbe a gazda. — Azonnal pattanj, mert az istránggal húzok végig rajtad, te kutyáia-jzat!

Nagyot reccsent a rozoga faágy. Lajos gyorsan kapkodta magára rongyos gúnyáját.

— Mi van ezzel megint, — mormolta magában, — Minden reggel háromkor kelek, most meg előbb felzavart. — Egye fene — sóhajtotta. — Ha kitelik az idő, úgy elmegyek, mintha itt sem lettem volna.

*

A PETRÓLEUMLÁMPA mái* pislogva égett a meszeletlen falon, amikor a gazda belépett. Keze most i.<5 zsebében volt, mint máskor. Megállt a placcon és idegesen nézegette az állatokat. Lajos serényen mozgott köztük. A villa gyorsan járt kezében s a lovak előtti rács gyorsan megtelt szénával. A marhák is jóízűen ették a kukoricaszárat.

A gazda néhány lépést jött-ment a placcon, majd bajuszát megsödor- va, így szólt Lajoshoz:

— Ide figyelj, te gyerek! Ha valaki megkérdi, hogy milyen helyed van nálam, vigyázz ám a szádra. Úgy gondolkozz, ha rosszul szólsz, úgy megütlek, hogy megkeserülöd.

— Ki kérdezne tőlem ilyesmit? — Nem jár erre a füredi tanyák között a fene se. Messze van az országút, csak a csendőrök tévednek erre napjában egyszer. Azok meg nem kérdeznek ilyet.

— Azé’ mondom, húzd meg magad, még jó helyen vagy,

A gazda néhány lépést jött-mént az istáltöban. Lajos értetlenül nézte. Látszott a gazdán, hogy olyat akar mondani, amiről még nem beszélt Lajos előtt soha.

— Rossz hírek keringenek a határban manapság, — szólalt meg. — Azt mondják, hogy az oroszok már közelünkben vannak. Ök aztán nem ismernek irgalmat. A cselédekre meg különösen haragszanak. Irtják őket, mint a .. .

— MéJ irtanák! Azé’, mert van egy rongyos gúnyájuk, meg egy foltos tarisznyájuk? — fakadt ki indulatosan Lajos. — Én másképpen hallottam Andris bácsitól, a Nagymol- nárék cselédjétől. Ö azt mondta, hogy az oroszok szeretik a szegény, dolgos embereket, de a gazdagokat nem bírják, mert azok a szegények munkáját kihasználják ...

A gazda nem bírta tovább hallgatni az igazságot. Vad dühvei ordított Lajosra:

— Befogd a szád. te rongyos! Hogy merészelsz ilyet mondani! Átadlak a esendő töknek; te sí * vagy agyonütlek! Még, még te merészelsz beszélni, te rongyos! — rohant pulyka- vörösen Lajos felé.

Lajos átbújt az egyik ló hasa alatt ég a placcra futott.

— Idejöjjön verekedni, ha akarj Én csak az igazat mondtam.

A vasvillát belevágta a trágyával megrakott talicskába és ökölbeszorított kezekkel nézett gazdájára. A gazda nekirontott és a hasába rúgott. Lajos tehetetlenül esett össze,

*

ARRA ÉBREDT, hogy a földön fekszik és pofozzák. Körülötte víztócsa áll. Szédelegve iiez'ett körül. A gazda, a felesége, meg a fia álltak mellette. Odakünn már virradt.

— Na, kelj fel. te kommunista, —* szólt hozzá a gazda.

— Kommunista.;} — suttogta. magában Lajos.

Úgy rémlett néki, mintha már hallotta volna ezt a szót apjától; Igen, hallotta, akkor még kicsiny- gyerek volt és apja a csendőrök elől bujdosott. Többé nem látta apját, de azóta ezt a szót sem hallotta.

— Az vagyok, kommunista, — ocsúdott fel gondolatából, s sziszegve kapott gyomrához.

— Kelj föl na, semmi az egész, máskor ne légy oly akaratos, — szólt hozzá, mint megszelídült bárány a gazda.

Mielőtt Lajos szólni tudott volna, ágyúdörej reszkettette meg a hajnal csendjét.

— Az oroszok, itt vannak az oroszok! Jaj nekünk, jaj nekünk! — kiáltotta sikoltva a gazdasszony. s futva szaladtak a lakás felé.

*

LAJOS LASSAN íeltápászkodott a földről és félment az istálló padlásra. Néhány cserepet megemelt é$ úgy tekintett szét a határban.

Füred felől lőtték az országutat; Fasiszta harckocsik menekülték rajta. A közelben géppuska is kerepelt, utána az is elcsendesült.

Lement a padlásról és fogta a hátikast. A szalma kazal mellé ment takarmánytökért. Kettőt-hármat beledobott, amikor kétcsövű 'vadász- fegyver jelent meg a melle előtt; Ijedten tántorodott hátra. A fegyver a gazda kezében volt.

— Most beszélj, te kommunista! — kiáltott rá a gazda. — Lepuffantalak, mint a vadat.

Czakó Balázs lövésre emelte á fegyvert, amikor valaki hátulról az inába rúgott.

— Orosz katona, vörös katona!.;» nézett álmélkodva a szemben lévő harcosra Lajos, akinek reszkető hangon csak ennyit tudott mondani:

— Köszönöm, köszönöm. Agyon akart lőni...

A szovjet katona ekkor már töb- bedmagával állt ott. Egy fiatal tiszt kérdőn nézett Lajosra.

— Eto burzsuj. ti cseljagy?

Lajos nem értette, de ruháját és

tenyerét mutatta:

— Én cseléd vagyok, ő a gazda.

Egy másik katona fordult hozzá:

— Té nem vagy cseléd, szabad vagy!

Ez a néhány szó magyarul hangzott el. Lajos örömében úgy ölelte át a katonát, mintha édesapja lett volna.

*

NÉHÁNY óra m-ulva a trenszeké- ren ült, hajtotta a lovakat, lőszerutánpótlást vitt a ,front mögött. Büszkén ült a lőszeres ládé^. Távoli

rvrrvmPM rp orvnrlnlt