Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

1037. máretai 9. északmagyarorszAc 3 A megye egészségügyi problémáiról Beszélgetés dr. Hoffman Ferenc elvtárs tisztifőorvossal AZ ELMÚLT KÉT HÓNAP„ KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYEIBŐL E gy-két hónap a nemzetköz politikában nem nagy ide ha mérleget .készítünk, lát­hatóvá válik számunkra az esemé­<!söndes mellékutcában, a miskolci JPetőfi u. 7. ez. alatt székel a megyei tanács egészségügyi osztálya. A kapu előtt útrakész Pobjeda, de az éppen vidékre induló osztályvezetőt, Hoffman Ferenc elvtársat néhány percre feltartóztatjuk. Hoffman elvtárs 45 év körüli ősz hajú, szimpatikus arcú, fiatalos tem-i peramentumu, nagy ta paszta la tok- jkal rendelkező orvos. Minden moz­dulata, szava elárulja, olyan ember, aki tudja mit és miért tesz. Az em­bernek az az érzése, ha vele beszél, mintha önmaga érdemeit szerényen ell allgató hadvezérrel állna szem­ben. Harcosai, katonái, tisztjei a minden, elismerést méltán megér­demlő egészségügyi dolgozók, akik örök harcban állnak az emberiség, a fejlődő élet örök ellenségeivel, a kórokozó baktériumokkal, a külön­féle betegségekkel. — Mondj valamit önmagádról, a munkádról? — 1936-ban végeztem. Most 25-én múlt tíz éve afinak, hogy Borsodban vagyok. Először hozzám tartozott a város is, de hogy a megye kibővült, a magye maradt meg ... Szűkszavúan annyit mond önma­gáról, Elhallgatja, jó munkájáért többször kapott elismerést, kitünte­tést és — Kossuth-díjat. — Borsod nagyon nehéz terület <— folytatja — és nagyon szép mun­katerület. Itt találkozunk a hegy­vidék, a síkság, az ipartelepek, a kis­város, a nagyváros, a falvak lakói­nak sajátos életével, egészségügyi problémáival. — Szeretnénk tudni, fejlődtek, vagy visszaestek szocialista társa­dalmunkban az egészségügyi állapo­tok? — Elvitathatatlanul nagy a fejlő­dés. 1947-ben, amikor idekerültem, a megye egészségügyi ellátása még magán viselte a Horthy-rendszer át- ikos örökségét. Egy körzeti orvosra eső lélekszám átlagosan a tízezret is elérte. Ma már minden 3—3.5 ezer lakosra jut egy orvos. Akkor tízezer lakosonként volt egy védőnő, ma tíz­ezer lakosonként kettő van. A Horthy-rendszerben szabadon szedte áldozatait a tbc. Még 1947- ben is mindössze két tbc. gondozó működött a megj'óben. Ma már min­den járásban van, sőt van olyan já­rás is, pl. Sárospatak, ahol három intézet is van. Létesítettünk három, új tbc. kórházat Mezőkövesden, Sá­toraljaújhelyen és Boldogkőváralján. Amíg a Horthy-rendszerben a tbc- sek átlagos életkora 25—30 év volt, most már 45 év körül van. A tbc—s betegek tehát átlagosan 20 évvel to­vább élnek. Rettenetesen nyomorúságos volt a kórházi ellátás. 1949-ben modem új kórházat rendeztünk be Ózdon, ki­bővítettük a miskolcit és 120 ágyas új kórházat telepítettünk Kazinc­barcikán. A Horthy-rendszerben nem voltak «szülőotthonok, ma már 8 működik, kb. száz ággyal. A szülő-nők 50 szá­zaléka így már intézetekben, kellő szakorvosi segítséggel hozhatja mag­zatát a világra. Sikerült elérnünk, hagy a csecsemőhalandóság 12 szá­zalékról 5.9-re csökkent. A Horthy- rendszerben teljesen ismeretlen volt a mozgó szakorvosi szolgálat. Ma minden körzeti orvoshoz kijár .két­hetenként egy szakorvos, s konzul-“ ftációval segíti orvost ársát. — Az eredmények mellett milyen hiányosságokat látsz, mik a legége­tőbb problémák? — Sajnos ma sem áll rendelke­zésre elegendő kórházi ágy. Ezer lakoshoz viszonyítva a kórházi ágyak szárira az országos átlag alatt van. Ezért túlzsúfoltak a kórházak és rövid ápolási idővel kénytelenek kiengedni a betegeket, mert az ágy- hiány miatt az egyik beteg kiszoi-ítja a kórházi ágyról a másikat. És ez az állapot nagyon sok többletmunkát ©d a kórházi személyzetnek. Hogy ez ma is így van, az az elmúlt évek vezetésének a hibájából fakad. Nem lehet azt mondani, hogy az állam nem ado*t volna rá pénzt. Adott. Volt pénzünk bőven, csak nem biztosítot­tak egészségügyi létesítmények épí­tésére sem munkaerőt eleget, sem anyagot. Sajnos a rnegyed tanácsnál is minden fontosabb volt, mint a la­kosság egészségügyi problémáival való foglalkozás. Elfelejtkeztek ar­ról, hogy csak egészséges emberek tudnak jól dolgozni és sokat ter­melni. — Va.n-e remény arra, hogy ezek a problémák hamarosan megoldód­nak? — Igen. A Szentpéterű kapuban rendelkezésünkre bocsátották a volt honvédségi épületeket. Gyönyörű, nagy egység lesz. Itt rendezünk be egy 700 ágyas kórházat és rendelő- intézetet, körülbelül 250—300 férő­helyes testi fogyatékos, nyomorék betegintézetet, körülbelül 200 férő­képezünk ki- Itt nyer majd elhelye­zést a megyei Közegészségügyi Jár­ványügyi Állomás is a laborató­riummal együtt. Idehelyezik a me­gyei egészségügyi osztályt, s ezenkí­vül létrehozunk egy 60—80 ágyas elkülönítő osztályt is. Ez az egész­ségügyi egység lesz a megye egész­ségügyének központja. — S mikorra készül el ez az in­tézmény? — A Minisztertanács határozata értelmében 1958 december 31-én kel­lene átadni a rendeltetésnek. Sajnos az a helyzet, hogy nem áll elegendő pénz rendelkezésre, s emiatt a ha­táridő el fog csúszni. Egyébként az épületnek kórházzá való átalakítása és felszerelése 70 millió forintba ke­rül. A megyei egészségügyi központ­tal nagyrészt megoldódna a kórházi gyógykezelés problémája és biztosí­tani tudnánk Miskolc lakói számára is az elegendő kórházi áeyat, mivel a Semmelweis-kórház városi kór­házzá alakul majd át. — Milyen egyéb tervetek van még? — Továbbá célunk, hogy minden járása székhelyen, elsősorban a köz­lekedési gócpontokban, iparvidéke­ken, pl. Szerencsen, Edelényben kis járási rendelőintézeteket építünk. Ilyen járási rendelőintézetet kap Mezőkövesd, ahol a járási pártbi­zottság átadta épületét erre a szép és nemes célra. Ezzel az a célunk, hogy közelebb vigyük az orvosi ke­zelést a betegekhez, s szakorvosi beavatkozás esetén ne kelljen nekik messzire utazniuk. Igen nagy pro­blémánk még mindig, hogy a tbc-s betegek számára ma sem áll elég ágy rendelkezésre. Sajnos a meg­oldatlan lakásviszonyok még min­dig nagy ápolói ennek a betegség­A Magyar Nők Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa, a Magyar Szabad Szakszerveze­tek Országos Szövetsége és az Orszá­gos F öldi n ű vessző v étik ezeti Tanács többek között a következő felhívást intézte a magyar nőkhöz a Nemzet­közi Nőnap alkalmából: Közeledik a Nemzetközi Nőnap. Ez a nap az egész világon a nők megbecsülésének, az édesanyák felé áradó szeretetnek szép ünnepe,, ün­nepe a világ asszonyai összefogásá­nak, a bókéért és gyermekeik jövő­jéért. Ez a nap most különösen sokai jelent a számurüura, hiszen a közel­múlt tragikus eseményei mérhetetlen szenvedéssel sújtották a magyar csa­ládokat. az édesanyákat. De éppen ezekben a legnehezebb hetekben mutatkozott meg a nemzetközi össze­fogás hatalmas ereje, a különböző országok asszonyainak együttérzése, erkölcsi és anyagi segítsége is. Március 8. emlékeztesse a magyar asszonyokat a nők Összefogásában rejlő legyőzhetetlen erőre, amely hozzájárul ahhoz, hogy megvédjük népünk békéjét, megnyugtassuk a felzaklatott lelkeket, legyőzhessük az ellenforradalom okozta erkölcsi és gazdasági károkat. A világ asszo­nyai mellénk álltak abban is, hogy otthonuktól elszakadt fiataljainkat visszasegítsük a családi otthonokba. nek. Ez különösen megmutatkozik Miskolcon és Ózdon. — Milyen problémákkal küzdenek az egészségügyi dolgozók? — Egyik problémánk az orvos- hiány. Jelenleg 34 állás van betöl­tetlenül. Még orvost csak találnánk, de a letelepedés akadálya, hogy la­kásigényét nem tudjuk kielégíteni. Van orvos Miskolcon például, aki egyetlen szobácskábán lakik har­madmagával. Van egy sebész szak­orvosunk, aki hónapok óta rendelő­ben lévő priccsen lakik. Úgy volt, hogy valamennyire sikerül enyhíteni az orvosok lakásellátását, azonban az önkéntes lakásfoglalások mindezt meghiúsították. Ami az orvosok fi­zetését, jövedelmét illeti, ezzel nincs különösebb baj. A tisztiorvosok fi­zetését kellene mindössze rendezni. Egy húszéves gyakorlattal rendel­kező tisztiorvos fizetése 2100 forint, de ugyanennyit kap az az orvos is. aki az egyetemről kijön és mint or­vos dolgozni kezd. Megoldatlan pro­bléma még ma is, az orvosok közle­kedése. Gyalog, kerékpáron, vagy lovaskocsin járják a betegeket télen, nyáron, hóban, fagyban. A ragályi körervosnak például kilenc, a bán­révei orvosnak hét községe van. Le­hetővé kellene tenni az orvosok szá­mára a gépkocsi vásárlást. Hiszen ez nem csak az ő, hanem elsősorban a szenvedő betegek érdekében tör­ténne. Az utoljára elhangzó szavak azt mutatják, hogy az orvosok, akik so­kat tesznek a társadalomért, nem kérnek sokat, csak egy kis elisme­rést, áldozatkész munkájukhoz és hogy biztosítsa a társadalom a mun­kájuk elvégzéséhez legszükségesebb feltételeket. És az orvosok megér­demlik, hogy az eddiginél jobban törődjünk velük. (cs. b.) A mőtanácsok, a Hazafias Nép­front, a szakszervezetek, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács és az ifjúsági szervezetek a városokban, falvakban, üzemekben, vállalatoknál és termelőszövetkezetekben segítse­nek mindenütt, hogy a nőnapi ün­nepségek szépek, bensőségesek le­gyenek. A célunk egy: félelem nélküli élet. gyermekeink boldog holnapjának biztosítása, a béke az egész világon. Ha Összefogunk, elérjük ezt a célt! — hangzik a felhívás. (MTI) Értesítés ‘ A Magyar Nők Boreodmegyei és Miskolc Városi Tanácsa a legutóbbi nőtanács ülésén határozatot hozott, hogy létrehozza a Pedagógiai Ta­nácsadó Bizottságot. A bizottság ve­zetője Hegyi Imrérié. Minden pénte­ken délelőtt 9 órától 11 óráig foga­dóórát tart Tanácsház-tér 5, a Ha­zafias Népfront városi bizottságá­nak helyiségében. Kérjük megyénk és városunk édesanyáit, hogy iskolaköteles gyer­mekeik nevelésének problémáiról (pályaválasztás, általában a nevelés és SzM-el való foglalkozás, stb.) felvilágosítást adnak. nyék fejlődésének pozitív iránya. A nemzetközi politika színterének .kö­zéppontjában továbbra is a közel- és középkeleti kérdések maradtak. Az elmúlt év második felében, a szocia­lista tábor országai az SZKP XX. kongresszusának útmutatásai alán­ján hozzáláttak belső fejlődésük és közös kapcsolataik hiányosságainak kiküszöböléséhez. Az imperialisták mindent elkövettek, hogy ezen or­szágok belső rendje ellen minden lehető erőt megmozgassanak. Ideig- cráig ez kisebb-nagyobb sikerrel is járt. (Pl. magyarországi események.) Et’t kihasználva indították meg kö- zelkeleti támadásukat az arab or­szágok, elsősorban Egyiptom ellen. Ez a harc az imperializmus veresé­gével végződött. Újabb mesterkedé­seik .bizonyítják, hogy az imperializ­mus mindenáron kezében akarja tartani e területeket. Január 5-én Eisenhower, az Egye­sült Államok elnöke javasolta a kongresszusnak az amerikai fegyve­res erők esetleges felhasználását, ha ezt ő jónak látja. Ennek folytán az elnök bárme1y amerikai olaj tröszt kérésére háborút kezdhetne Közép- keleten. Eden, volt angol miniszter­elnök, amikor Bulge nyin és Hrus­csov élvtársak Angliában jártak, ki­jelentette, hegy középkeleti pozí­cióikért készek háborút is kezdeni. Ezt .meg is tették, de ráfizetett egész Anglia és maga Eden úr is. Ugyanis január 9-én nem utolsósorban ezen háborús kaland miatt kénytelen volt beadni lemondását a miniszter- elnöki tisztségről. Egyiptom pedig az események dacára államosította az .angol és francia bankokat. M i az oka .ennek a nagy harc­nak, amely a Közel- és Kö- zépkeletért folyik az impe­rializmus részérői? A szocialista tá­bor a széntermelés terén a vezető kapitalista országokat utolérte. Hruscsov elvtárs az elmúlt hónap­ban beszámolt a szovjet iparfej lesz- j térről, eszerint a Szovjetunió szén- termelését 1957-ben IC millió tonná­val növelik. A Szovjetunió iparia az 1956-os évben négyszeresét termelte az 1840. évi ipari termelésnek, már akkor szét. tudták verni a hitlerista hadigépezetet. ‘ Az imperialista országok látva a Szovjetunió hatalmas arányú fejlő­dését, energia bázisának növekedé­sét, mindent elkövetnek, hogy az arányok -ne változzanak a Szovjet­unió javára. Az USA és Anglia energia szükségletei növekednek, míg belső erőforrásaik egyre szű­külnek. A világ különböző erőforrá­sait igyekeznek erőszakkal kézbe ka­parintani. Mindent elkövetnek az arab országok olajkészletének kéz­bentartására, mert a világ olajkész­letének egyötöd része az arab orszá­gok területén van. Anglia évi 25 mil­lió tonna olajat merít az arab terü­letek olajforrásaiból. Mindamellett döntő .kérdés a Szuezi-csatorna pro­blémája is. Ezeknek a pozícióknak érdekében az imperialisták igyekeznek a hideg­háború légkörét visszahozni és az erő helyzetéről beszélni a kis orszá­gokkal. Céljuk a kis országok össze- ugrasztása. Ez történik most Izrael­lel is. De emellett kettős játékot folytatnak, hogy megtévesszék a vi­lág közvéleményét. Például Lodge, az USA képviselője január 14-én le­szerelési javaslatot terjesztett az ENSZ politikai bizottsága ^ elé; Ugyanakkor január 2-án a hárem nyugati nagyhatalom Bulganyinnak írt válaszjegyzékébsn elutasította azt a szovjet javaslatot, hogy a le­szerelés megoldására öt-hatalmi érte­kezletet hívjanak össze. A szovjet kormány február 12-én jegyzéket intézett az Egyesüli Államok, Anglia és Franciaország kormányához, amely­ben közös nyilatkozat kiadását ja­vasolta a három nyugati nagyhata­lomnak a középkeleti kérdésiben. Az arab államok függetlensége és a béke érdekében tett szovjet lépések egyre inkább arról győzik meg az arab népeket, hogy a Szovjetunió az igazi barátja az arab népeknek, s ez megmutatkozik az arab sajtó visszhangjából is. A legutóbbi je­lentések arról számolnak be, hogy az izraeli csapatokat is kivonják a most elfoglalt egyiptomi területek­ről. Ez egyben az imperialisták ve­reségét is jelenti. Mi a helyzet a szocialista táboron belül. Amíg az imperialisták tevé­kenységét a legtöbb területen ku­darc érte, addig a szocialista táboron beiül újabb eredmények születtek* Január 1—4 között Budapesten a bolgár, cseh, magyar, román és a Szovjetunió kommunista pártjai megbeszélést folytattak, mely ered­ménnyel járt Ezt bizonyítja a ki­adott közös közlemény is. A kínai kormányküldöttség Csen En-laj ve­zetésével tárgyalásokat folytatott a különböző népi demokratikus orszá­gokkal, melyek szintén teljes egyet­értéssel zárultak. A népi demokra­tikus országok kormányküldöttségei Moszkvában jártak és. a teljes egyenjogúság alapján megállapodá­sokat kötöttek. N agy reményeket fűztek az imperialisták a lengyelor­szági és romániai választá­sokhoz. v A New York Herald Tri­bune tudósítója a következőket írta: A lengyel választások dinarmttai vannak megtöltve, hogy Lengyelor­szág rendelkezik, jelenleg a legna­gyobb anti-ko-mmuriista potenciával* A lap szerint a «• választók- a kom­munizmus eben fordulnak. Az ered­mény az lett, hogy a lengyelországi választásokon a lengyel nép a szo­cializmus mellett foglalt állást. A szavazók 98 százaléka a nemzeti egységfrontra szavazott. Hasonlóan történt a román nemzetgyűlési vá­lasztásokon. F ontos nemzetközi esemény volt február 17-én, Kína nyilatkozatban erősítette meg, hogy helyesli a Szovjetunió külpolitikai vonalát és figyelmezte­tett, hogy a középkeleti kérdés megoldásának is egyetlen járható útja a tárgyalás. Az elmúlt ké*t hó­nap eredményei azt bizonyították, hogy a szocializmus országai meg­erősödve. összekovácsolódva, egysé­güket erősítve kerültek ki a har­cokból, és az imperializmus újabb vereséget szenvedett. KOVÁCS KÁLMÁN Ui kocsikkal javítják a bányász és ipari autóbuszjáratok Közlekedését A vidéki aulóbuszközlekedési vál­lalatok az idén 29 új, különféle nagyságú Ikarusz autóbuszt kaptak. A kocsik jelentős részét — szám­szerűit 17-et — a bányavidékeken állították forgalomba, 8 autóbusz az ipari járatok javítását segíti, 4-et pedig a régi selejtes gépkocsik pótlá­sára használtak fel. Az Ikarusz autóbuszokon kívül ebben az évben a horivédség 87 Cse­pel gyártmányú személyszállításra alkalmas gépkocsit adott át. • Orvosi hír. Dr. Balassa Miklós szemorvos rendelőjét Széchenyi u. 90. sz. alatt megnyitotta. Rendelés: II— 12 és 4—5 óra között. Közép- es könnyű VASSZERKEZETI MUNKÁT VÁLLALUNK Anyag biztosítva van MiWci VcSipari és Gyermekucsigyátió Vállalat József Attila-u. 14 A Magyar Nők Tanácsának Rorscd-Abauj-ZempLén megyei elnöksége helyes középkáder iskolát, ahol ápo­lókat, assz?' ritemseket, s védőnőket LEVÉL AZ ALSÓZSOLC4I GÉPÁLLOMÁSÉI 4 | iimiiniiiiiiiiiiiiiiiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiHiiiiiiiiiimiiimir ADASSÉK AZ IGAZGATÓ SAJÁT KEZÉBE Kedves Igazgató Elvtársi Tegnapelőtt Berzék községben jártam, ott hallottam Lovász István tanácselnöktől, valamint Blinder Iván titkártól, hogy levelezést tetszenek folytatni bizonyos borsóügyben Raus József és Vas­manszki János berzéki lakosokkal, akik már unják ezt az irka-firkálást, mert semmi hasznuk nem szárma­zik belőle és különben sem szeretnek levelezni. Lovász István tanácselnök engem kért meg, hogy ugorjak be az alsózsolcai gépállomásra, ha utamba esik és mondjam meg az elvtársaknak, hogy szép do­log ez a levelezés, de ők szívesebben látnák már, ha levél helyett traktor érkezne Börzékre és elcsépelné végre Raus és Vasmanszki borsóját. Megígértem nekik, hogy szólok az érdekükben, de személyesen nem tudtam Önöket felkeresni, mert Bör­zékről Sa)ónzögedre mentem. Elhatároztam ellenben, hogy levelet írok én is (hadd szaporodjanak az ak­ták!). amit itt, e helyen ezennel teljesítek. Nem akarom sokáig feltartani az igazgató elvtár­sat, ezért csak röviden sorolom fel a tényeket: Raus József és Vasmanszki János berzéki lako­sok elhatározták a múlt, évben, hogv borsót termesz­tenek, mert a borsó jól jövedelm,ező termény. Elve­tették, betakarították annak rendje és módin szerint (volt összesen vagy 8—ló szekérnyi) és r>*+t*.k. Várták (ma is várják), hogy megjelenjen a gépállomás trak­tora és elcsépelje azt. Történt e.kkor, hogv Sajcéhidvéoen is gondol­tak egy merészet a gazdák: ők is termesztettek borsót.. Csakhogy ezek szerencsésebb emberek voltak, mert a gépállomás traktora elcsépelte az utolsó szemig. Amikor ezt Raus és Vasmanszki. megtudta," kérték, hogy irányítsák át Berzékre a traktort, v*rt pereg a borsójuk. — Rendben van — mondták a gépállomáson... — Megcsináljuk, csak fizessenek be 25 forint gépvonla tusi díjat. Befizették. Erre aztán elindult Berzékre a traktor, de ugyan­csak rákapcsolt a vezető, mert meg sem állt Alsózsol- cáig. Úgy átrobogott Berzéken, akár a gyorsvonat. Raus és Vasmanszki integetni se tudott neki. Rohan­tak aztán a tanácshoz, hogy most mit csináljanak. Traktort persze a tanácselnök sem tudott nekik adni, hanem írt nyomban Önöknek Alsózsolcára, hogy valami tévedés lehet a dologban, mert Raus Józsefnek és Vasmanszki Jánosnak még most sincsen elcsépelve a borsója. A többiről talán már igazgató elvtárs is tud. Vá­laszlevelet küldtek, amelyben leírják, hogv szívesen kicsépelik a borsót, csak Rausék szállítsák el Alsó­zsolcára a gépállomás kettes telepére. Ha netll erre nincs tehetsége a két gazdának. Először azért, mert a. drága pénzen fogadott fuvart nem fizetné ki a borsó, másodszor azért (és ez a leg­nyomósabb ok), mert a 8—W szekérnvi borsót, az Önök jóvoltából már mind megette a zsizsik. Es különben is [ — azt mondják: ők nem ilyen egyezséget kötöttek a gépállomással. Ezúton közlik tehát, hogy nem viszik el a borsót és tisztelettel szeretnék tudni, hogv ezekután mi tör­ténik a gépvontatásra befizetett pénzzel? Csak ezt akartam, elmondani az igazgató elvtárs­nak és arra kérem, válaszoljon levelemre, hoay a dol­gok állásáról tájékoztathassam Raus Józsefékat Ber­zéken. Miskolc, 1957 március 3-án. ÓNODVÁRl MIKLÓS Felhívás a tnu^yar nőkhöz!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents