Észak-Magyarország, 1957. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-21 / 67. szám

6sft40r<0k, Mt 5 Ma kezdték meg a tető fedd cserép termelését a Görömbölyi Tég lágyáéban Itt a tavasz. Egyre nagyobb len­dületet vesz a lakásépítés. Különö­sen a kásla'kásépítők szorgoskodnak, családi otthonuk alapjainak lera­kásén. így érthető, hogy az építke­zési anyagok, a tégla, a tetőfedő cserép iránt igen nagy a kereslet megyeszerte. Ezeknek az igények­nek 'kielégítését van hivatva biz­tosítani a Görömbölyi Téglagyár is. Hogyan tesz eleget e feladatának — ezzel kapcsolatban felkerestük Ko­vács Lajos gyárvezetőt, aki a kö­vetkezőket válaszolta: — A telet a gyárban nagyjaví­tásra, valamint a nyári munkák előkészítésére használtuk fel. Úgy terveztük, hogy április elsején in­dul be a gyár üzemszerű termelé­se. Látva, azonban a lakásépítésből adódó igényeket, úgy határoztunk, hogy már márciusban megkezdjük a tégla gyártását. — Mikor kezdték a termelést és mennyit gyártottak? — Március 14-éin indultunk — eddig mintegy ICO ezer téglát ké­szítettünk el. Márciusban úgy kí­vánunk dolgozni, hogy mintegy 400 ezer darabot biztosíthassunk a la­kásépítőknek. Áprilisban további 800 ezer tégla gyártását tervezzük. — Mi újság a cserépgyártás­ban? — Tetőfedőcserép termelését ma kezdjük meg. Ha a szárítók kapa­citását növelni tudjuk, úgy a cse­répgyártás termelésében is komoly eredményeket fogunk tudni elérni. Márciusiban körülbelül 100 ezer da­rab cserepet tudnak dolgozóink el­készíteni. Áprilisban már 350 ezret adunk át a kereskedelemnek. — Van-e selejtjiik? — Erről büszkén nyilatkozhatom, ugyanis selejtünk jóval az orszá­gos szint alatt van. Termelvé- nyernkroi az a vélemény alakult ki, hogy mind a cserép, mind a tégla országosan is a legjobb minőségűek közé tartozik. Természetesen sze­retném mindjárt hozzáfűzni, hogy a gyárban nagyszerű a kollektíva, nagy lelkesedéssel látják el felada­taikat a munkásak és műszakiak egyaránt. A pártszervezet, a szak- szervezet, a munkástanács, s a gyárvezetés karöltve dolgozik a gazdaságosabb termelés sikeréért, — fejezte be nyilatkozatát Kovács Lajos elvtárs. Tavaszi jelentés a földekről Megyénk területének nagy részén még a hónap elején megindult a ta­vaszi szántás-vetés. Ma már .az északi fekvésű községek kivételével na­gyobbrészt elvetették a tavaszi kalá­szosokat. Az őszi kalászosok túl­nyomórészt jól teleltek, s most szé­pen zöldéinek a táblák; * A sátoraljaújhelyi járásban a ta­vaszi kalászosok vetésével a mai napig 70—75 százalékban készen vaknak. A járási tanács mezőgazdasági osz­tálya most kezdett hozzá egy távlati terv elkészítéséhez. A járási tanács szakemberei kidolgozzák a Bodrog­köz és a Hegyköz bel terjesítésénék többéves programját. A terv körül­belül 2 hónap múlva lesz kész. * * A parasztság termelési kedvének nagyfokú növekedését mutatja az a tény, hogy a falvak határában vasár­nap is ugyanúgy folyik a tavaszi munka, mint hétköznap. Ezt tapasz­taltuk például Mezőkövesd község határában, ahol az elmúlt vasárna­pokon. teljes ütemben folyt a munka. A mezőkövesdi járásban is befeje­zéshez közeledik a kalászosok vetése. Jelenleg 70—80 százalékban vetettek el a gazdák. már elvetették, az északi részen azonban eddig a f agyok megakadá­lyozták a vetés elkezdését. Az őszi vetés is szépen telelt a járásban, da­cára annak, hogy ősszel elég száraz földbe került a mag. * A putnoki járásban az ellenforra­dalom hatására feloszlott szövetkeze­tek közül azóta három újjáalakult. Ezelk a széki pusztai Igazság, a sa jó- püspöki Petőfi és a serényfalvi Űj Barázda. * Hét, Sajóveiezd és Putnök közsé­gekben nagy hagyománya van a bel­terjes gazdálkodásnak. Ezekben a falvakban híres kertészkedés, ká­poszta és dinnyetermelés folyik. Ma­gasabb mezőgazdasági kultúrájukra jellemző, hogy pl. Sajóvelezden elő­A farkaslyuki bányaüzem műsza­ki vezetői a bányászszakmunkások továbbképzése érdekében 150 órás vájárképző iskolát létesítettek; A vájárképző iskolán csak azok ve­hetnek részt, akik 600 munkaórát Uj kőbánya Hodro?keres? túron A tokaji mezőgazdasági ktsz az elmúlt napokban Bodrogkeresz- turon kőbányát nyitott, ahol a kisiaikásépítők igényeit elé­gítik ki a kitermelt alapanyaggal. A terv szerint április 15-én újabb kőbányát nyitnak. Ki a felelős ? Lácaoséke közelében, Monyha- Lanyánál egy épület áll gazda nél­kül! A bodrogközi állami gazdaság használatában lévő istállóról van szó, amelynek már csak a falai merednek az ég felé. Nem volna érdektelen megvizs­gálni: a tető lebontásáért és elhur­col ásáért ki a felelős. D. L. lések. A vájárképző iskolán Eke Béla bányamérnök irányításával mintegy 70-en tanulnak, hogy mi­nél képzettebb vájárok legyenek. csíráz tat jak a burgonyát az ültetés előtt. 150 órás vájárképző iskola dolgoztak szénen, mint csapat csil­A klementinái állami gazdaságban 450 katasztráüs holdon vetettek ta­vaszi kalászosokat, és még 150 hold van hátra. Az őszi szántások simító­zása 1200 holdon befejeződött, körül­belül 500 holdat (készítettek elő borsó, cukorrépa, mák és zab vetése alá. Folyik a maghozó cukorrépa ültetése is és két nap alatt 25 holdon be is fejeződik. Ugyancsak folyik az őszi vetés fejtrágyázása. A gazdaságban 40 lvatasztráis hold dinnye termelé­séhez készítenek melegágyat. ^ A 84 katasztrális hold szőlő metszése 50 százalékban szintén készen van. * Megyénk északi részén, a putmoíki járásban is jól halad a tavaszi vetés. A járás déli részén 45 százalékban Ssa lag-a lag út A rúd abán yai vasér cd úsf tómű több mint húsz méter mélységbe süllyesztett csillebuktatóját 22 mé­ter hosszú vasbetonból készült sza- lag-aiagút köti majd össze a tároló­bunkerral. Az alagút földmunkáit •az elmúlt év szeptemberében kezd­ték meg, de az októberi események után építését abbahagyták. A mun­kákat most tovább folytatják. A dolgozóknak nem kisebb feladatot kell megoldani, mint az alagút vas­betonvázát egy 8 méter széles és ugyanilyen mély, nagy nyomásnak kitett dúcolt árokba megépíteni. A munka veszélyesebb részét: a zsa­Rudabányán hízást Antal János 14 tagú ács­brigádja vállalta. A jóképességű kollektívának „az oldalfalak és a födém zsaluzását úgy kellett elvé­geznie, hogy közben biztosítsa a be- omlástól az árok falait. így is mű­szakonként több mint 80 négyzet- métert zsaluztak, s négy nap alatt befejezték munkájukat. Az alag- úton jelenleg 106 mázsa vas szere­lése folyik, a hét végén pedig meg­kezdik betonozását. A dolgozók úgy számítják, hogy a két fontos létesítményt összekötő szaiag-alag- út építését március végére befeje­zik. Iázlatköayu b ő I SERES JÁNOS: Anya gyerekkel HÍREK u itoiiátói járás kulturális életei Az abaújszántói járás ifjúsági kulturális seregszemlére készül. Április 28-án Göncön, május 5-én Abaújszántón (mindkét helyen kör­zeti bemutató) tartanak bemül auf. Mint minden évben, most is nagy az érdeklődés a seregszemle iráni * Az abaújszántói járási művelő­dési ház kiváló énekkara az elmúlt. év októberében csehszlovákiai tú­rán 'vett részt. A kiváló kórus a közeljövőben a Pécsett megrende­zendő országos öakxarapra készül. * A járási művelődési ház színját­szói rövidesen Kálmán Imre: ,/Ma­rira grófnő” című operettjét mu­tatják be. Ezt köve'ően Hel.'ai Jenő: .Néma levente” című darab­jával is készülnek. * Abaújszántón újjáépítették a szov­jet hősi emlékművet, melyet az el­lenforradalom meggy-alázott. Az újjáépített emlékmű újra hirdeti azoknak a hősöknek az emlékét, akik életüket áldozták drága ha« zánk felszabadításáért. * Az abaújszántói járás 13 közsé­gében újjáválasztották a művelő­dési otthonokban az igazra'ói ta­nácsokat. A tanácsban a legjebb szakemberek és a társadalmi szer­vek küldöttei vesznek részt. Fel­adatuk, hogy a községben a kuiíú- rális' rendezvényeket irányítsák. A tanács tagjait igazolvánnyal látják el, amely feljogosítja őket a ren­dezvények ellenőrzésére. * Ez évben a járás öntevékeny színjátszó csoportjai több előadást rendeztek. Ezek közül különösen iöl sikerült Tornyosnémetiben Gár­donyi: ..Bor” című művének elő­adása. Gibárton Móricz: . Nem él­hetek muzsikaszó nélkül”, Kékeden Benedek A.: „Csudaksriká” és Vilmányban a ,.Hófehérke” című előadások keltettek racy érdeklő­dést. Az. utóbbit az álla’áros iskola növendékei adták elő nagy sikerrel; \v -y -a?. ­özismert ember P e t a I í k Sándor bácsi a putnoki bá­nyatelepen. Életének hatvanadik esz­tendejét tapossa, de még mindig jól bírja magát; dolgozik nem is egy, hanem két ember helyett: mérlegelő a bányánál, műszak után pedig a kultúrház gondnoki teendőit végzi, ami nem is olyan egyszerű dolog az ö korában. Percenként »futtatja« az ifjú nemzedék, hogy: Sanyi bácsi, most ez kell, Sanyi bácsi, most az kell, mindig csak kell valami, hogy az isten se győzné őket, — csak egyedül Sanyi bácsi. , Hanem ez egyszer békén hagyták Sanyi bácsit, ha tovább nem is, lega­lább egy félórára. Odébb húzódtunk, a terem egyik sarkába és kettecskén beszélgettünk. A »srácok« először csak lestek, mi dolgom légyen a Sa­nyi bácsijukkal, majd mind köze- ' lébb-közelebb loDakodtak hallgatózni. Mért az ilyen alkalmakat nem sza­bad ám elszalajtani: gyönyörűség azt hallani, amikor Sanyi bácsi me­sél, még tán egy kultúr előad ássál is felér, különösen akkor, ha megpödö­ri nti őszes bajszát, s katonásan ki­egyenesedik. Mindez annak a jele, hogy Sanyi bácsi nagy dolgokról fog beszélni, amit érdemes meghallgatni. No, hát hallgassuk meg! /I mikor 17-ben kitört az orosz Gs* *- forradalom, — kezdte mon- dókáját az öreg —. csapatunkat Odessza megszállására küldték. Mindaddig itt tartózkodtunk, míg­nem Magyarországra is elfűjdogált a forradalom szele. Mikor aztán meg­bizonyosodtunk róla. hogy idehaza feje-tetejére állt a régi világ, búcsú nélkül otthagytuk az »oláhokat«, mint annakelőtte szentpál, s ki-ki igyekezett a családjához. "On tűk már a céltalan háborút, mint koldús a tarisznyáját. ’ '- Alig érkeztem haza Putnokra. hát egyszércsak megest megjelenik a községben ■ akkor még az volt * <* m ik ...... ...... V OIDS OKIIG a toborzó bizottság, hogy katonákat verbuváljon. No, gondoltam, hogy a nehézség essen bele, hát nem volt még elég a háborúból? Akkor még vidéken nem nagyon értettük meg, mi folyik körülöttünk. Hanem hal­lom ám innen is, onnan is, hogy a vörös hadseregbe kell a katona, merthogy az országot kikiáltották Tanácsköztársasággá, ami nem jelent egyebet, mint a munkások uralmát. No, ha így áll a dolog, — gondoltam, — akkor biz én magamra öltöm a mundért, mert annak már van értel­me. De tán nem is annyira a tudat, mint inkább valami ösztön sugallot- ta bennem, hogy mennem kell. Hát ne gondolkodj. Sándor, biztattam magam, eridj abba a vörös hadse­regbe. Már akkor sok jelentkező önkén­tes állt a toborzó bizottság elejbe, hogy ők verekedni akarnak a jus­sukért. Én is csak így nyilatkoztam. Aztán, hogy felesküdtünk a Tanács- köztársaságra, felszereltek bennün­ket és Szemerére irányítottak. Innen azonban rövidesen visszarendelték a csapatot Sajószentpéter és Edelénv közé. hogy tartóztassuk fel a csehe­ket, hadd tudjon Gömörből vissza­vonulni a magyar sereg. Tudjátok, akkor még fiatal volt a vörös hadse­reg, jóformán harc közben kellett létrehozni, s nem lehet csodálkozni, hogy minduntalan csapatösszevoná­sokat, meg egyebeket rendeltek el. Meg támadás is sokfelől érte az or­szágot. (ty ősiddel azután, hogy önöd és ^ Ernőd között megállítottuk a cseheket, Egeren át Bátor község felé vonultunk, de ekkor mar nem hátra, hanem fokozatosan előre. — Hej, mert akkor már semmi sem állhatta utunkat! Rágyújtottunk egy- egy bizsergető nótára, s úgy viharoz- tunk előre, hogy még a haldoklók is fel-fel emel gették fejüket a véres földről, hogy csak egy pillantást vet­hessenek ránk. Szarvasnál aztán nagy csatát vív- •tunk. Annyi volt a halott meg a se­besült mindkét részről, hogy kerül­getni is alig győztük szegényeiket. Hanem a harcot mi nyertük meg! A csapattestből nem maradt csak -gv zászlóaljnyi. de a világért se hátrál­tunk wlna, — mentünk előre! Egé­szen Bélapátfalváig ... Itt újabb üt­közetet vívtunk. De hiába volt min­den vitézség, nem bírtunk a túlerő­vel. 1919 május 12-én, délután fél háromkor végétért a harc. a zászló­alj elesett, negyvenötünket pedig, akik életben maradtunk, foglyul ej­tettek. A holtak ott feküdtek előt­tünk. vérük pirosra festette a tavaszi pázsitot. Pedig milyen bátran har­coltak! ... Hiába ... (Ej, no, mi az ördög esett a szemembe, hol az a zsebkendő...) Minket, a foglyokat, a szlovákiai Jozefstadtba cipeltek. Itt poshadtunk két és fél hónapig, éhesen, rongyo­san. teljesen kimerülve és találgatva, mi lehet otthon? Bírja-e még a vö­rös hadsereg? ^gvszer aztán, már nem is tu- dóm, hogy történt, szélnek eresztettek bennünket. Jöttünk is boldogan, de nem ám a családhoz, hanem egyenest Pestre Kun Bélához, hogv adjon nekünk fegyvert, mert tovább akarunk verekedni. Kun Béla meg csak végig mosolygott rajtunk, akik olyan gyengék és soványak vol­tunk, hogy tán egy kis szellő is le­döntött volna a lábunkról, kezet rá­zott velünk és azt mondta, hogy menjünk haza pihenni és felerősöd­ni. Hát mit csinálhattunk volna, ha­zajöttünk ... Hazajöttünk és élveztük az új éle­tet. Mert az volt ám az élet! Szinte egymást érték a különböző rendeie- tek, ami mind a munkásság javál szolgálta: üdülés, rövidített munka­idő, nagyobb kereset, napközi ottho­nok, a nép gyermekei előtt is kinyíl­tak az iskolakapuk, politikai jogok. . meg a jóég tudná felsorolni, mi min­den történt néhány hét alatt. Szóval éltünk és örültünk az életnek. Hanem amilyen gyorsan kisütött fejünk fölött a nap, épp oly hirtelen el is bújt a felhők mögé. Alig szip­pantottunk bele a szabad életbe, máris belénk mart a rémület: elbu­kott a Tanácsköztársaság, vége min­dennek!... Széthullott a büszke vö­rös hadsereg is, nem volt már oltal- mazója a munkásnéonek. Hiába, nem bírt a túlerővel... Pedig a hazai re­akcióval leszámoltunk volna, le bi­zony, dehát jöttek a csehek, a romá­nok, meg a többiek és Horthyéknak segítettek. jöttek és kegyetlenül leszámol­<7 tak velünk. Mindenkivel, aki­re az urak ráuszították őket. Emlék­szem. Putnokon a románok összefog- dosták a munkásvezéreket, a vörös katonákat, meg mindenkit, aki tett valamit a Tanácsköztársaságért és a piactéren végigkorbácsolták vala­mennyit, a »veszélyesebb]ét« nedia börtönbe csukták. Engem is pl hur­coltak az iskolába és gyalogsági ásó­val hetvenötöt vertek rám, hogy csak úgy csikorgattam a fogam a fájda­lomtól. Még ma is magamon viselem a nyomát... De nem is annyira a testünk fájt, inkább a szívünk. Ne­héz volt elviselni a régit, miután belekóstoltunk az újba. Pedig mi­lyen szépen indult minden! Meg az­után verekedni is tudtunk, nemhiába neveztek el bennünket vörös ördö­göknek ... Azok voltak aztán a va­lódi katonák! De hiába... elbuk­tunk . .. Hiába ontottuk a vérünket, azt a drága munkásvért... (Ej, mi a csuda esett megint a szemembe!) Az voltam én, — vörös ördög! így mondta, megpödöríntette a bajszát és kihúzta magát, amúgy ka­tonásan, s egyben jelezvén, hogy vé­gétért a história. Ami még maradt belőle, azt már nagyon elraktározta az emlékezés tárában, azt már el­mondani nem tudja, csak olykor rémlik fel egy-egy pillanatra. Hiába no. régen volt már... Mi is volt. még? Ej, az az ész, hogy nem tud mindig friss maradni! jP anyi bá, Sanyi bácsi .. . — No, mi az, mi kell már megint! — förmedt az öreg a fiata­lokra, mérgesen, hogv kizökkentet­ték gondolataiból. — Hát nem nyug­hattok egy percre! — Sanyi bá, tessék már jönni egy kicsit. A vén »vörös ördög« feltápászko- dott s aztán az ifjú nemzedéktől kö­rülvéve. kibicegett a teremből. Két perc múlva ott láttam a söntés pultjánál, amint egy pohár bort szür­csölgetett. Szemében még mindig ott vibrált az emlékezés parazsa, amit a hamuból kotort elő, elrévedezett, s jólesően kortyolgatta az italt. Az italt, amit a meséért kapott. Á>/o. hiszen nem is olyan hálát- lan a fiatalság ... Csak érteni kell a nyelvén. CSALA LÁSZLÓ.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents